Kurzuslovagok bőgatyában

Feje tetején áll ez a Magyarország. Itten kérem amorálisok beszélnek erkölcsről, ateisták prédikálnak vallásról, közpénzeltartottak a munka becsületéről, hivatásos cinikusok a cinizmus károsságáról, a káosz robotosai pedig rendről. Osztán megnyergelvén “Trónésoltár” nevű, csataménnek hazudott, girhes öszvérüket, igyekeznek beporoszkálni a Nemzet Nagyjait felsoroló történelemkönyvek lapjaira. … Mindezt a (k)egyházak által megszentelt bőgatyában.

Centenáriumát ünnepelte tegnap a Debreceni Egyetem (DE). Eme jeles alkalom meg is lőn tisztelve egy rendkívüli tanévnyitóval, az ugyancsak debreceni református Nagytemplom falain belül. Hogy miért pont ott köllött erre sort keríteni, miért nem mondjuk a DE Aulájában? Hát azért, mert egyúttal ez a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanévnyitója is volt. Hogy miért köllött ezt a két, lényegében össze nem tartozó dolgot egyetlen eseménnyé gyúrni? Hát azért, hogy az ünnepséget a Nagytemplomban tarthassák meg! … Logikus. Nem?

Tudom, hogy sokak még ezek után is a fejüket csóválják. Pedig a dolog végtelenül egyszerű. Az 1914-ben alapított felsőoktatási és tudományos (tehát világi) intézménynek valóban semmi köze nincs a Református Egyházhoz, bár kezdetben a Református Kollégium falain belül működött és volt Református Hittudományi Kara is (ismertetését lásd itt!). Ámde azt nem az egyház alapította, tevékenységét (immáron bő 60 esztendeje) attól merőben függetlenül folytatta, lévén a hittudományi kar 1950-ben vált ki belőle. Ám ha a Centenáriumi Tanévnyitót emígyen összeboronálják, akkor nem csak ezzel ellentétes látszatot lehet kelteni, hanem egyházi ünneppé is konvertálni egy valójában oktatás-, kultúra- és tudománytörténeti eseményt. … No meg politikaivá is!

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Mert bizony ez politikai ünnepség is volt. Azt a célt szolgálta, hogy a Református Egyház bebizonyítsa: Hatalmas Támogatója vagyon, aki az ő hívó szavára nem volt rest felkeresni a Kálvinista Rómát s ott, a Református Vatikán kellős közepin, kiállni a nép elé Igét Hírdetni. A Kisisten pedig tényleg nem volt rest … felcipelni csüngő hasát a pulpitusra, ahonnan osztán ki is kanyarintott magából egy veretes beszédet. Lényegét összefoglalva a következőt:

A kiművelt emberfő Magyarország legfontosabb aranytartaléka, melynek gyarapítása az egyetemek legfontosabb feladata. De egyben felelőssége is, hiszen hasznosítható tudást, értékes diplomákat köll adniuk. Ezen felelősségben a kormány osztozik. Az ország helyzetéről szólván kijelentette, “… mi, magyarok ma nem követünk egyetlen ideológiát sem, elutasítjuk az utópia minden formáját, hiszünk a szabadságban“, ami pedig esélyt ad arra, hogy “Európa legmodernebb konzervatívjai legyünk“. Ez pedig azt jelenti, hogy a “liberális relativizmus és a szocialista egyenlősdi” után végre ismét értelmet nyernek azon szavak, mint “elhivatottság, kötelesség, dicsőség, helytállás, becsület, nagyság, haza, odaadás, rang, rend, szilárdság“. Ámde a világban ma káosz uralkodik: egyik szomszédos államunkat a “felbomlás veszélye” fenyegeti, a Közel-Keleten pedig keresztényeket fejeznek le. Márpedig egy ilyen időszak csakis a cinizmusnak kedvez (különösen “a kommunizmussal sújtott népeknél“), így felkért minden diákot arra, hogy ne engedjenek ennek, mert az csak romból, belőle nem épül semmi. Logikus tehát a kérdés: “Miért ne állíthatnánk, hogy a rendes ember munkából él, hogy a magyar föld legyen a magyaroké, (…) hogy első a család, és hogy a haza a miénk?

Magam is már többször szóvá tettem, hogy a Mi Viktorunk valóban “különös anyagból van gyúrva”. Kimagaslóan tehetséges az önellentmondásoktól, galimatiászoktól hemzsegő gongorista szózagyválmányok “előállításában” (pl. itt!), azoknak meg (mint összefüggő szövegeknek) az orra alatt lévő ánuszrózsából való kipöffentésében. Ennek egyik kitűnő példája eme debreceni, ünnepélyes tanévnyitó beszéd is. Kímélve Olvasóimat a minden bizonnyal hosszúra nyúló cáfolatoktól, csupán kérdéseket tennék fel, nem föltétlenül tartva a szónoklat sorrendjét:

  1. Hogyan adjanak hasznosítható tudást és értékes diplomát egyetemeink úgy, hogy a kormány évről-évre csökkenti a felsőoktatás költségvetési támogatását? Mindezekből pedig rendszeresen el is von (zárol), időnként “szénszünetre” kényszerítve ezen intézményeinket.
  2. Ez lenne a kormány általi felelősségvállalás, avagy az, hogy az állami adminisztráció, pontosabban maga a kormányfő, önkényesen határozza meg immáron harmadik esztendeje, hogy mit tekint “hasznosítható tudásnak”, illetve “értékes diplomának”?
  3. Miként lehet a kiművelt emberfők “aranytartalékát” gyarapítani úgy, hogy ezen lehetőségből kizárják a legszegényebb családok gyermekeit? Ráadásul mindezt azon ideológia jegyében, hogy szakítani köll a “szocialista egyenlősdivel”.
  4. Mivel Orbánnak eme “egyenlősdi” híján az életben nem lett volna jogi diplomája, nem kirívó cinizmus ilyesmiről beszélni?
  5. Mivel ezt a diplomát ő soha, egyetlen egy munkahelyén, azaz az úgynevezett “valódi, értékteremtő” munkára nem használta, nem ugyanilyen cinizmus arról beszélni, hogy “rendes ember munkából él”?
  6. A földmutyik után arról szónokolni, hogy “a magyar föld legyen a magyaroké”, a Putyintól kapott(?) 10 milliárd eurós kölcsönért cserébe elvégzett nettó hazaárulás után pedig arról, hogy “a haza a miénk”? Kik azok a “mi”, azok a “magyarok”?
  7. Mi köze a honi felsőoktatásnak az ukrán válsághoz és a lefejezgető, valójában Allah-tagadó, muszlim szélsőségesekhez?

Lehetne ezt még folytatni, de minek? Annyira világos, hogy itten csak egy cinikus szócséplésről vagyon szó, mint a Nap. Mint ahogyan az is, hogy az Ünnepi Tanévnyitóra összesereglettek között nem volt egy sem, aki cinikus haszonélvezetből, avagy seggféltő gyávaságból ne lett vóna simán Kurzuslovag. Ha lett volna közöttük akár egyetlen is, aki felelősséget érez a felsőoktatásért, a kiművelt emberfők “aranytartalékának” gyarapításáért, sőt, magáért az egész Országért, akkor felállt volna és a saválló cinizmus acéllemezeivel borított fizimiskájú kormányfő orcájába vágja a fentebb sorolt kérdéseim jelentős részét.

Nem feltételezem, hogy vasárnap, a debreceni Nagytemplomban ücsörgők között ne lett volna egy-két tisztességes ember is, aki hozzám hasonló gondolatokat forgatott magában az elképesztően cinikus miniszterelnöki beszéd hallatán. Igazából azon sem csodálkozom, hogy nem állt fel és nem fejezte ki tiltakozását. Ugyan miért is tenné? Azért, hogy egyedül maradjon? Hiszen a komplett Társadalom is némán tűri, hogy a közpénzekre bandzsító Pap&Politikus Szövetség (“Trón és Oltár“) nem is túl suttyomban, bemászott a hitvesi ágyainkba, az iskoláinkba, a gyermekeink agyába, sőt, ráadásul most már a fiaink nadrágjába is!

Egyre több szülőtársam tudja már az internet jóvoltából, hogy az elmúlt héten indult tanévben olyan tankönyveket nyomtak gyermekeink kezébe, melyek egyetlen célja: megmérgezni gondolkodásmódjukat a klerikálfasiszta ideológiával. Itt nem csak arról van szó már, hogy az alattvalói attitűdöt igyekeznek beléjük oltani, de abszolúte tudománytalan elméletekkel is szennyezik őket. Az ilyen céllal a gyermekeink orra alá, mint kötelező irodalmat tolandó opuszok közül is kiemelkedik az, amelyre Csepeli György, a neves szociálpszichológus bukkant rá, s amelyet részletesen ismertet a gepnarancs.hu tegnapi írása (érdemes elolvasni, tehát katt ide!).

tóthtihamér1A korszerű és hasznosítható tudás okán kötelező olvasmánnyá tett, inkriminált “tankönyv” már alapos kipróbáláson esett át, lévén 1923-ban(!) került ki először a nyomdából! Címe: “A tiszta férfiúság“, szerzője pedig az ehhöz hasonlókban roppant termékenynek bizonyult Tóth Tihamér, római katolikus pap, egyetemi tanár, veszprémi püspök, aki (gondolom a saját tapasztalataira alapozva) részletesen ismerteti a helyes nemi élet szabályait. Azt, hogy nemi kapcsolatra csakis eltérő neműek léphetnek, kizárólag utódnemzés céljából. Aki ezt csak örömszerzés céljából teszi: bűnös. Ennek elkerülésére a fiatal fiúk emígyen védekezhetnek:

… Nadrágod ne legyen nagyon szűk, hogy ne szorítson, mert az is izgathat. A lábak keresztberakása üléskor, a nadrágzsebbe dugott kéz, a sok ülés szintén izgatólag hat. Próbáld csak meg: minél keményebb az ágyad, annál könnyebben bírsz rakoncátlankodó testeddel. Kezedet tartsd a takaró fölött, ha télen két takarót használsz, a kettő között. És hideg vízzel mosdani!…

Ilyen és ehhöz hasonló intelmek, jótanácsok sorakoznak eme kötelező olvasmánnyá tett opusban összesen 147 fejezeten át a XXI. század Magyarországán valamiféle hasznosítható tudáshoz jutni akaró diák számára. No ez még hagyján(?), de ami még ennél is kirívóbb (sőt, gusztustalanabb), hogy vagyon ám e “szösszenetnek” Két Jeles Ajánlója is, akik úgy gondolták: nekijük bevezetőt köll írniuk az egészhez. Nem mások ők, mint Szájer József és Deutsch Tamás, fideszes EP-képviselők!

Kezdjük azzal, hogy engem soha nem érdekelt senki felmenőinek felekezeti hovatartozása. Azt sem tudhatom, hogy Tóth püspök mennyire volt megfertőzve a prochászkai antiszemitizmussal, de tekintettel a hierarchián belüli gyors felemelkedésére, valószínűleg nem volt anti-antiszemita. Éppen ezért a derék klerikális bizonnyal forog a sírjában, hiszen a “Numerus Clausus” bevezetése után két esztendővel megjelent művéhez két olyan személy írt ajánlást, akik nem hogy egyetemi képzéshez, de választott köztisztviselőséghez sem juthatott volna soha. Továbbá Deutsch képviselő úr pedig egyáltalán nem arról híres, hogy a szerszámát kizárólag házasságon belüli utódnemzésre (és csakis akkor) használta volna … újabb ok a 75 esztendeje elhunyt püspök síron belüli “mobilitására”.

Természetesen elképzelhető, hogy a Fidesz Tompykája, miután elolvasta e művet, hirtelen jó útra tért (nem először) és a “nemkívánatos ingerek” elkerülése végett, azóta hideg vízben fürdik és bőgatyát hord. No, de Szájer nertárs? Őt vajh’ mi vetemítette erre, ha nem a meggyőződés?! És vajh’ mit csinál “másként”? Esetleg már évek óta a miénkkel veri ki a sajátját?

Gusztustalan dolog ez a Kurzuslovagság! Gusztustalanul sokan is “művelik”! Gusztustalanul.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Oh tempora, oh mores!

A sajátos morállal rendelkező Hatalom bő egy esztendeje úgy döntött: a tanuló ifjúságot abban a szerencsében részelteti, hogy az ötödiktől a tizenkettedik évfolyamig hittani (és?) vagy etikai oktatást ír elő kötelező jelleggel. Meglepő lett volna, ha ezt a rendelkezésükre álló majd’ másfél év alatt működőképessé és erkölcsössé sikerítik.

Azt írja az újság, hogy nem csak a tankönyvek szétosztása, az órarendek összeállítása, a pedagógusok többsége számára gyakorlatilag jövedelemcsökkenést (“néhány” ezrüknél pedig fizetéscsökkenést!) eredményező “Életpályamodell” kapcsán tapasztalható teljes káosz az általános- és középiskolákban, de a hit- és az erkölcstan oktatásának megszervezésében is. Az előbbi ügyben már Erdő Péter bíborosnak is tele lett a hócipője, s keményen kritizálni kezdte a kormányt a másfél éve tapasztalható töketlenkedés miatt. Ki is jelentette, hogy a katolikus egyház “…ezt az új intézményesített hittant nem kérte …“(?), majd megjegyezte: “…másfél év nem volt elegendő a kormánynak arra, hogy jogszabályban meghatározzák a kötelező csoportlétszámot, amire óradíjat számolnak, illetve eldöntsék azt, hogy a nyári vakáció idejére kapnak-e fizetést legalább a főállású hittanárok, ahogy a világi erkölcstant tanító kollégáik ezt megkapják.” (Na ja! Csak sikerült eljutni a pénzig! Nemde? – szendam.)

Ámde a világi, tehát vallási szempontból (elméletileg) semleges erkölcstant oktatók sincsenek irígylésre méltó helyzetben. Sokuk ugyanis olyan “tankönyvet” kapott, melyet Bánhegyi Ferenc és Olajosné Kádár Ilona kegyeskedett összeállítani “Erkölcstan V. osztály” címmel. Ebben a következő, vallási szempontból “rendkívül semleges”, s igencsak “érdekes” megállapítások szerepelnek:

– A fiatalok érzik, hogy nincs rend és közbiztonság körülöttük a világban. Erre jó példa, amikor a gyerekek csak kísérettel közlekedhetnek a lakásuk és az iskola között. Az egyház értéket, rendet, biztonságot nyújtó közösségével viszont kevesen keresik a kapcsolatot.

– A magyar fiatalok közül egyre többen választják a templomi szertartást is, de többnyire csak divatból. A néptánc egyre több fiatalnak jelenti a közösséghez tartozást. Sok iskolában kötelező tantárgy a néptánc.

– A magyarság Európa egyik legnyitottabb népe, vendégszeretők, barátságosak, Szent István óta így ment ez ezer esztendőn át, míg a 20. század elején egy elvesztett háború és sok befogadott nép szémtbomlasztotta az országot. Népünk továbbra is nyitott és vendégszerető maradt, de a mély seb, amit Trianon ejtett rajtunk, máig nem gyógyult be.

További “gyöngyszemek” eme tíz-tizenegy esztendőseknek szánt “szöveggyűjteményből”:

“Az étel sokkal jobban ízlik, ha szépen megterített asztal mellett fogyasztjuk el. Ezért gondosan kell teríteni akkor is, ha csak szűk családi körben ebédelünk, vacsorázunk. … Az erény a minden emberben fellelhető pozitív erő, amit azonban folyamatosan ápolni kell. Ide soroltatik a hazaszeretet és a vallásosság, a büszkeség, a hősiesség és az erő. … A bátor ember legnagyobb tette a vértanúság.

Olvasva ezen megállapításokat, arra a következtetésre jutottam: több ezer szülőtársammal együtt magam is nagyot hibáztam, amikor nem valamelyik “veszélytelenebb”, tehát “nem-annyira-bizniszelő” egyház hittanára írattam be a kölkeimet. Olyanéra, mint mondjuk az Evangélikusok, bár ha már itt tartunk, akkor inkább az Iványi Gábor-féle Magyar Evangéliumi Testvérközösség óráit választottam volna … ha lehetett volna! … Ámde – mint tudjuk – az Ezerharmad volt szíves megtagadni ezen Közösségtől az egyházi státust, így bár még a Tákolmány szerint is jogom lenne az általam választott hitelvek szerint oktattatni gyermekeimet, csak éppen lehetőségem nincs rá! Éljen a demokrácia, az emberi jogok tisztelete, illetve a szabad vallásgyakorlás! … Ugyi?

Megjegyzem: Bánhegyi “tanár úrral” már korábban is voltak problémák. …

Egyik, “kicsit rasszistára” sikeredett “tankönyvét” pár esztendeje vissza köllött vonni, lévén abban számos, vallási és etikai szempontból is erősen megkérdőjelezhető kitételek szerepeltek a honi zsidóság, a cigányság, illetve az idősek kárára. Ámde – mint arról az ötödikes kölkeink kezeibe bele erőszakolt szöveggyűjtemény ékesen tanúskodik! – az ökölbe szorult agy(baj) és a kitartó szorgalom immáron ismét “meghatározó tényezővé” tette eme “derék pedagógust”, aki idén szeptember másodikától kezdve szabadon teleszennyezheti ostobaságaival azon, ötödikes gyerekeink nyiladozó értelmét, kiket az Ezerharmados Hatalom a maga politikai? … ugyan! … megélhetési! érdekei mentén eme emberszabású fehérjezacskónak kiszolgáltatott, s aki még a saját honlapján is ki meri jelenteni: “…aki szóban vagy írásban a semlegességről beszél, az a valóság tudatos elferdítésén fáradozik.

Nos, ami “a valóság tudatos elferdítését” illeti, a “Bánhegyi szótárban” gondolom olyasmi szerepel, miszerint hazugság annak terjesztése, hogy pedagógus kollégái nem kaptak jelentős (ahogyan azt Hoppéter Pál pártszócipelő is állította a minap), 60 százalékos(!?) fizetésemelést! Az is nettó rágalom, hogy a jelenleg regnáló kormány két kézzel szórja saját magának, illetve klientúrájának a közpénzt, s mindezt úgy, hogy az erre szolgáló financiális forrásokat elesett, rászoruló honfitársainktól (szociális és egészségügyi szféra), gyermekeink jövendőjétől (alap-, közép- és felsőoktatás) való lelkiismeretlen elvonásokkal, a hírhedt “nemmegszorításokkal” teremti meg.

Én készséggel elhiszem, hogy a bánhegyiek sajnálatos módon még mindíg jelentősnek mondható, kb. másfélmilliós honi tábora, meg az orbanizmus hétköznapjait meg nem tapasztalók “Határonkívüliek”, jövőre állítólag lelkiismeretlenül szavazni hajlandó, mintegy 300 ezres populációja ezt tulajdonképpen vallásos hevülettel hírdetik. Ámde kívácsi lennék, vajon mit kezdenének az alábbiakban taglalt tényekkel?!

Azt olvastam ma reggel, hogy rohamtempóban folynak az előkészületek a holnapi “Bazinagy Kormánylagzi“-ra. Nem csak a kézfogó helyszínéül kijelölt, Margit körúti Ferences templom mögötti parkban zajlanak a serény munkálatok, de a lakodalomnak teret adó tükröspusztai Tiborcz-uradalomhoz Csabdiból vezető, mintegy hatszáz méteres utat …

hvg2

…. is ellepték a Magyar Közút Kht. emberei …

hvg1

… annak érdekében, hogy holnap a Násznép ne legyen kénytelen végigzötykölődni az egyébként már évtizedek óta senkit nem érdeklő szakaszon. A Havasi Bertalan kormánysajtós szerint meg nem történt útfelújítást a helyiek úgy kommentálták, hogy “…hát persze, hiszen szombaton lesz A Lakodalom“. Ezen persze nem köll csodálkozni, hiszen Havasi Budapestről véleményezett, míg a csabdiak helyben tapasztalták a dolgokat. Ámde azon már igen, hogy az állami megrendelő miért pont most tartotta fontosnak útfelújítással megbízni a szintén állami céget, s vajh’ azt miféle “közérdek” diktálta, amikor köztudomású tény: Tükröspusztán csakis és kizárólag a Tiborcz család lakik?! Az is megérne egy kicsiny időt, hogy elgondolkozzunk: az állami földbérleteken nagybirtokossá vált Familia, illetve annak István nevű tagja, a mindössze 27 esztendős vőlegény, akinek cége az elmúlt bő három esztendőben összesen 3,2 milliárd forintnyi közpénzt nyert/nyelt el “pályázati úton” a leendő Apósa által vezetett államtól, vajon eddig miért nem zavartatta magát “az ország egyik legkátyúsabb” útjától, s ha már ennyire “sikeresek” és van mit a tejbe aprítaniuk, akkor a teljes mértékben magánhasználatukban lévő utat miért az állammal újíttatják fel? Azt a kb. 1,7 millió forintot, amibe ez állítólag most Nekünk kerül, nem tudták volna a saját kasszájukból kigazdálkodni? Nekik nem telik rá? A négymilliónyi nyomorgótól még ezt is nászajándékként várják el?! Ez lenne a polgári/keresztényi/keresztyéni erkölcs?!

Feltételezem, az “Erkölcstan V. osztály” című tankönyvet megírt tanár úr, meg a hozzá hasonló bánhegyiek birkanépe számára ez a nyílvánvaló szemtelenség, magának kapariság, az elnyomorított Közből az utolsó fillért is magáncélra történő, orcátlan kipréselés, ez a barokkosan feudális, “bokázlakalássan” magatartás a lehető legtermészetesebb dolog, tehát a morál magasiskolája, amit pöttömnyi kölkeinkbe bele köll idomítani! Ugye?

Hogy az a jóbüdös QA-ba! Szülőtársaim! Ideje lenne lázadni! Ha önmagunkért már eddig is lusták voltunk, legalább a gyerekeinkért tegyük meg azt, amit a Legalapvetőbb Erkölcs megkíván!

… és ezt …

szendamondja!