Justitia hunyorog

Az, hogy az Igazságszolgáltatás, valamint a Politika és a Gazdaság között gyakorta fedezhetőek fel összefonódások, s így az utóbbi két terület egyes “kiemelt személyiségei” időnként meg-megúszhatnak bizonyos “ügyeket”, az nem csak Magyarországra jellemző. Ámde az a cinikusan bunkó provincializmus, hogy a csoporthoz tartozás elve alapján már a legpitibb bűnözők is mentesülhetnek tetteik következményei alól, igazi “hungaricum“, avagy inkább “balkanicum“!

Feltételezem, hogy mindenki ismeri a hírhedt “Takszöv-ügy” részleteit. Ezek lényege, hogy az Orbán-kormány még tavaly ősszel, a pénzintézeti jogosítványaik elvesztésével fenyegetve, arra kényszerítette a szövetkezeteket, hogy az általuk alapított Takarék Bankba (TBank) 20 százalék erejéig engedjék be a Magyar Postát. Ezzel az állami tulajdonrész (az MFB már meglévő kb. 36-jával együtt) összesen 56 percentre emelkedett. Idén tavasszal osztán a kabinet úgy döntött, hogy a rapid államosítás után rapid privatizációt rendel el. Az erre kiírt pályázatból kizárta a takszövöket, a feltételeket pedig úgy határozta meg, hogy annak csakis egyetlen aspiráns, a Magyar Takarék Zrt. (MT) felelhessen csak meg. Ezt azonban az OTSZ (“Országos Takarékszövetkezeti Szövetség“) bíróságon támadta meg azzal az indokkal, hogy az állam eme lépései lényegében a tulajdonhoz fűződő jogok korlátozásai, azaz tákolmányellenesek. Ezzel egyetértett az ügyben eljáró bíró is, a pert felfüggesztve az Alkotmánybírósághoz fordult, s annak határozatáig megtiltotta a Postának, hogy TBank-részvényeit bárkinek is eladja.

Eddig tehát minden rendjén valónak tűnik: az Igazságszolgáltatás teszi a dolgát, saját területén nyoma nincs összefonódásnak, részrehajlásnak. Ellentétben az Alkotmánybírósággal!

A hvg.hu oldalán négy nappal ezelőtt megjelent írás ugyanis arról számol be, hogy Stumpf István, egy hónappal alkotmánybíróvá választása előtt (2010) megvásárolt egy kft.-t, melynek tulajdonosai Spéder Zoltán és az ő egykori apósa voltak. A mindössze 4 millió forint kifizetésével azonban Stumpf birtokába közel 100 millió forintnyi vagyon jutott, melynek legfőbb eleme egy rózsadombi villa is, melyet a mai alkotmánybíró, valamint a felesége és az ők cégei 2002 óta béreltek évi 11,8 millió forintért.

Spéder és exapósa tehát roppant nagyvonalú volt, avagy nagyon hülye. Törvény egyiket sem tiltja, ámde azt már igen, hogy egy alkotmánybíró olyan ügyben ítélkezzen, melyben személyesen is érintett. Az AB elé kerülő Takszöv-ügyben érintett MT Zrt. (az állami tulajdon kivásárlására egyedül alkalmasnak találtatott aspiráns) mögött ugyanis az FHB Nyrt. áll, amelynek meghatározó tulajdonosa és vezetője pedig nem más, mint Spéder Zoltán, a gáláns cégeladó. Stumpf lekötelezettsége innentől nyilvánvaló, különös tekintettel arra, hogy vagyonnyilatkozatában “6,3 mFT FHB” bejegyzés is szerepel. Némi kutakodás után pedig az is kiderült, hogy egy másik, fidesznyik tákolmánybírónak is van FHB-érdekeltsége, nevezetesen Szívós Máriának.

Ehhöz képest egyikük sem jelentett be elfogultságot! Stumpf azt állította, hogy az a bizonyos “6,3 mFT FHB” nem tulajdonrész csupán betét, Szívós pedig úgy vélte, hogy a mindössze 200 darab részvénye “olyan csekély“, hogy emiatt nem érzi magát érintettnek.

  • Megjegyzem: az egész AB-eljárás tulajdonképpen már okafogyott. A TBankot uraló államilag kinevezett igazgatóság (valamennyien az FHB-ból jöttek, a miniszteri biztossal egyetemben!), no meg a szintén állami részvényes-többség nemrég egy nagyon átlátszó, de lényegében ügyes jogi trükkel biztosította az MT (ezáltal az FHB, illetve Spéder) tulajdonszerzését. Az egy esztendő alatt lejáró, úgynevezett “részvénnyé átváltozó kötvények” lejegyzését kizárólag az MT-nek tették lehetővé (már megint ez az “egyedülvaló alkalmasság”!), így szülessen bármiféle AB-, illetve bírósági ítélet: a TBank többsége akkor is Spéderé. No, ehhöz képest Stumpf is, Szívós is nyugodtan bejelenthette vóna az elfogultságát, ámde a józan belátás és az önmérséklet még ilyenkor sem jellemző azokra a káderekre, akik a magas beosztásukat egy még náluknál is alkalmatlanabb, mohóbb, gátlástalanabb és provinciálisabb diktátornak köszönhetik.

Tavaly februárban Ferenczi Krisztina jóvoltából közhírré tétetett, hogy Csabdi-Tükrospusztán “valakik” egyszerűen letaroltak egy “Natura 2000” védelem alatt álló akácost, s a fát, jószerint az utolsó forgácsig el is lopták. Némi oknyomozás után kiderült, hogy az alig egy hektárnyi erdő nyolc birtokosa annak köszönhette kárát, hogy területük beékelődött a helyi földbirtokos-oligarcha Tiborcz család két, kiterjedt parcellája közé. Ezért ők osztán nem kérdezve senkit, egyszerűen nekieresztették a munkagépeket és az embereket a másénak!

Az ezt követő feljelentés semmiféle eredményre nem vezetett. Az illetékes bicskei rendőrkapitányság embere még a helyszínre sem volt hajlandó kiszállni, pedig napokig ott rostokolt a trehány módon ottfelejtett “tettes-traktor” is, melynek szélvédője mögött ott ékeskedett a szintén trehány módon otthagyott rendszámtábla. Bicske rendóvói az aktát áttolták a fejér megyei kapitányságnak, az meg néhány hónappal később vissza rájuk. Ott osztán szépen rátették az aktára a páncélszekrényt, majd az, némi pókhálósodás után elutazott Budapestre, az ORFKNemzeti Nyomozó Irodá“-jának (NNI) “Kiemelt Ügyek Osztályára“, ahol az “Aktív semmittevés” jegyében folyt tovább a “nyomozás”. A “szervek” annak ellenére sem jutottak ötről hatra, hogy egyrészt az egészet felplankoló újságíró, amúgy önszorgalomból és a hatóság munkájának elősegítése céljából, a rendszám alapján alig egy nap alatt kiderítette a munkagép tulajdonosának kilétét (a Tiborcz család!), másrészt (és ráadásul) ugyanez a traktor feltűnt a tükröspusztai “Royal Wedding” fotóin is! (Tegye fel a kezét, aki szerint nem végtelenül feudális és provinciális az elvileg “Holtomiglan-holtodiglan” eseményét traktoron és szalmabálákon pózoló fotókkal megörökíteni!)

Tiborcz traktor.jpg

Az ügy jelenleg ott rostokol, ahol eddig: annál az NNI-nél, amely még a rendelkezésére bocsátott fotók alapján sem tud azonosítani egy fatolvajt, de óriási lendülettel, a méregdrága DNS-azonosítást is bevetve (a mintákat nettó zsarolással kikényszerítve) kutakodik egy mobiltelefon után, melyet a tükröspusztai lagzin lopott el valaki (egy Valakitől) … nem a hatvan fős személyzet, hanem a háromszáz vendég egyike! A többszörösen meghosszabbított határidő a napokban fog lejárni, s tartok tőle: a bő egy esztendeje nyúló eljárás egyetlen intézkedése az marad, amelyik a károsult tulajdonosokat(!) kötelezte az ellopott fák újratelepítésére!

  • Megjegyzem: ha az ország ezen Tiborcz-féle arisztokráciája nem ennyire végtelenül pitiáner, provinciális és feudális, simán elintézhették volna akár elegánsan is az inkriminált akácos tulajdonba vételét. Mondjuk azzal, hogy tisztes árajánlatot téve a nyolc tulajnak, megvásárolják azt tőlük. Pénzük is lett vóna rá, hiszen nem csak rengeteg pénzt kaszáltak “föld-alapú támogatás” címén a Közkasszából, de a miniszterelnöki vejkó cége is közbe’szerzett három esztendő alatt közel négymilliárdot! No de mit várjon az ember egy olyan oligarcha-famíliától, amelyik még a dűlőútját is közpénzből renováltatta?!

Tavaly szeptember 26-án került fel az internetre egy mindössze tizennégy másodperces videó, melyen egy Lázáry Viktor nevű, szombathelyi fideszes alpolgármesterre (egy “kellemes” nacionálé róla itt olvasható!) gyakorlatilag 100 százalékban hasonlító manus ippeg egy kokainra erősen emlékeztető port szippantgat be orrának lukain, majd a maradékot az ínyére dörzsöli … de szaporán.

Ebben az ügyben is született persze feljelentés és még a vizsgálat is elindult. A Pintér-féle Zsandatúra (szintén az NNI!) még a megnevezett balatoni hajóra is kiszállt, meg is állapította, hogy ott valaki kokaint fogyasztott. Ámde arra már nem volt képes, hogy a felvételen látható alakot azonosítsa, s bár “többé-kevésbé” tisztában van a Díler kilétével, bizonyítékok hiányában egyelőre felfüggesztette a nyomozást (lásd itt!). Ezzel párhuzamosan pedig támadásba lendült az Érintett, s erre, valamint a szombathelyi kórházban rajta elvégzett Vizsgálat negatív leletére (egyesek szerint az IQ-ját és az erkölcsi érzékét vizsgálták ott meg, s így születhetett a “negatív” minősítés, ámde ez csupán aljas rágalom: a Belgyógyászaton ilyesmivel nem foglalkoznak!) alapozva beperelte az őt feljelentő szintén szombathelyi szocit. … Gondolom ezen utóbbinak már lesz “pozitív” végkicsengése.

  • Megjegyzem: az az NNI, amelyik gőzerővel keresi a tükröspusztai Bazinagy Kormánylagzin elcsent mobilt és a tettest, hatvan embertől DNS-mintát véve, az ugyanezt esetleg megkísérelhette vóna egy ennél főbenjáróbb bűncselekmény esetében is. Azt pediglen végképp nem vagyok hajlandó elhinni, hogy az NNI-nek ne lenne olyan számítógépes szoftvere, mely gyakorlatilag 100 százalékos valószínűséggel tudna azonosítani bárkit is egy videofelvétel alapján!

Elhiszem! Te, én olyan régen élek már itt, hogy mindent elhiszek! – mondotta volt Hofi Géza, még a ’80-as évek elején, egy olyan hírt kommentálva, miszerint “vendégmunkások”-nak álcázott, Magyarországra kiképzésre érkezett kubai tisztek félholtra vertek két szakasznyi rendőrt egy szüreti bálon. Csatlakozom Gézához, sőt, tovább is megyek: megértem.

Megértem azt, hogy egy Oligarcha meg akar szerezni magának egy 1600 milliárdos betétállománnyal és kiterjedt fiókhálózattal rendelkező bankot, s ehhöz “állami segítséget” is igénybe vesz. Azt is megértem, hogy a miniszterelnöki vejkót és családját ki köll menteni egy falopási ügyből, lévén hogy tudná megmagyarázni (kinek kéne?) a Főkormányzó Úr, hogy egy ilyen pasmaghoz engedi hozzámenni a leányát. Ámde azt már fel nem foghatom, hogy egy piti drogfogyasztót, aki ugyan egy fideszes alpolgármester, de igazából csupán egy Ötszázadik Senki, annak ellenére hagynak futni (ráadásul ilyen nyilvánvalóan!), hogy egyrészt ez a Hatalom magát rendpártinak állítja be, másrészt minden létező bizonyíték rendelkezésre áll (Avagy lehet, hogy pont ezért? Ámde mire használható egy ilyen … khm … politikus?!)

Justitia magyar változata időnként hunyorog. Mert olykor a szemébe világít az Igazság. Ilyenkor visszaköti magára a kendőt, majd bosszút áll azokon, akik látták a pislogását!

… és ezt …

szendamondja!

 


Egykoron és manapság

Már nem emlékszem hol és kitől, de egyszer és valakitől a következőt olvastam: “A Fejlődés olyan, mint egy folyó. Tehet ugyan olykor ‘vargabetüket’, néha úgy tűnhet, hogy visszafelé halad, de az irány akkor is Előre mutat!

Nem kívánom most kielemezni ezt a (szerintem) logikai bakugrást tartalmazó gondolatot, mindössze alkalmazni a magyar történelemre. Arra mondjuk, hogy például a honi Alvilág, vajon tényleg képes volt-e a fejlődésre. Lássunk erre két, valódi példát!

Tulajdonszerzés egykoron …

Még 1996-ban, Kies Hazánkban (annak egyik csilivili fürdővárosában) történt, hogy a Helyi Nagyember szállodatulajdonost csinált magából. A rendszerváltás körül(belül) “ügyesen” meggazdagodott  üzletember ugyanis megtudta, hogy az egyik romokban heverő állami nagyvállalat (illetve annak szakszervezete) tulajdonában álló, kissé elhanyagolt üdülő eladósorba került, majd némi alkudozást és korrupciót … utána járás és lobbizást követően azt sikerült is “jutányos áron” megvásárolnia. Persze máig nem tudni pontosan, hogy az ügyleten mennyit bukott az illető nagyvállalat/szakszervezet (netán az állam), azt sem, hogy abból mennyi haszna származott az eladói oldalt képviselő nagyvállalati/szakszervezeti (netán állami) tisztviselőnek, de tény, hogy az érintett magánszemélyek elégedettek voltak, lévén a kontraktusra aláírás és pöcsét került.

A Nagyembernek természetesen legfeljebb halovány fogalmai lehettek a szálloda- és vendéglátóipar működésének mikéntjeiről, ámde voltak gazdag tapasztalatai. A Mediterraneum évek során végiglátogatott luxus szállodáiban szerzett élményei alapján pontosan tudta: hogyan is “nézzen ki” és mit is “tudjon” majd az Ő Hotelje. Szóban és hevenyészett rajzok útján közölte is a kiválasztott Építésszel, hogy mi és hol legyen, hány és mekkora szobát akar, hogyan helyezkedjenek el a kiszolgáló egységek (étterem, bár, fürdő, mosoda, stb.). Ámde pár nap teltével a Mérnök rossz hírekkel szolgált: a Nagyember Nagytervéhez kicsi a telek, hiányzik még vagy ezer négyzetméter!

Hol legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség!” – tartja a mondás, s ez esetünkben szó szerint értendő … már ami a távolságot illeti! Az “ügyesen” felvásárolt ingatlant ugyanis Keletről és Délről tizennégy, átlagosan 250 négyzetméteres telek kerítette körbe. Ezek többségén (11) az 1970-80-as esztendőkben épült, kielégítően karbantartott “Zimmer frei”-ek álltak, melyek méretükben és felszereltségükben elsősorban a korabeli Honeckerland (NDK) turistáinak igényeit igyekeztek kielégíteni. Akkoriban (az Újraegyesítést követően) pedig már leginkább a kispénzű belföldi, illetve a minálunk is nyomorultabban élő káeurópai nyaralni vágyók kedvelt szálláshelyei voltak. Ezek azonban útjában álltak a Nagy Projektnek, így azokat a szó átvitt és “szerinti” módja alapján is el köllött takarítani!

Ezért osztán a Nagyember Ügyintézői (“két-háromajtós ruhásszekrények”, tetováltan marcona kinézettel) mindössze 72 óra alatt felkeresték valamennyi cimmerferist, s ugyanennyi idő alatt “rá is beszélték” őket az eladásra. Annak érdekében, hogy az összesített vételár ne lépje túl az előre meghatározott költségkeretet, a Nagyember még az akciót megelőző napon életveszélyessé nyilváníttatott 13 ingatlant a helyi önkormányzattal, melynek élén az a polgármester állt, akit 1994-ben (az első adandó alkalommal!) közvetlenül választott a település élére a helyi lakosság 70 százaléka (az érintettek is!), s aki egyébként évtizedes haverja, illetve számos vállalkozásában üzlettársa volt hősünknek.

Azon pedig nem köll csodálkozni, hogy azt a hat, legbátrabb extulajdonost, akik “birtokháborítás, magánlaksértés, személyes szabadság korlátozása, zsarolás és kényszerítés” címén feljelentést tettek a Hatóságnál, a rend helyi őrei sürgősen lebeszélték szándékukról. Ugyanis az az egyetlen ingatlantulaj, aki megúszta a polgármesteri hivatal által “határozatilag” támogatott, szekrényemberes “meggyőzést”, a városka rendőrkapitányának leánykája volt!

A Luxushotel 1998. májusában, 1,1 milliárd forintot felemésztő (ebből 470 millió forintnyi, kamatmentes állami kölcsön! – “valaki” valószínűleg megint jól járt!), rohamtempós építkezés után megnyitotta kapuit és akárcsak korábban a Feljelentők vallomásai, mára a Rendőrkapitány és a Polgármester is “ad acta” került (utóbbiak közvetlenül a Nagyember “fizetési listájáról”)! … Senki nem emlékszik már rájuk.

… és manapság

Még 2013-ban, Kies Hazánkban (annak csilivili kormányán belül) történt, hogy az Országos Nagyember banktulajdonost csinált magából. A kormányváltás körül(előtt,közben,után) “ügyesen” meggazdagodott politikus ugyanis Tanácsadójától (S…cska) megtudta, hogy a tökéletes állapotban lévő Takarékpénztárak által alapított, részükről eladni egyáltalán nem szándékozott Takarékbank leszakítandó, zamatosan érett gyümölcsként ring a Nemzeti Együttműködés Fáján. Némi maffiaügyvédek által összetákolt maffiatörvénykezést … gondosan körültekintő jogalkotási folyamatot követően, mindössze 655 milliónyi (az állami Postától származó) forintocska látens kifizetésével sikerült 3 milliárdnyi tulajdonrészt szereznie, mely ippeg elegendő volt ahhoz, hogy a teljes vagyont az Arra Avatottak és Méltóak, azaz a Nemzeti Köz(g)éposztály kezibe adhassa. Azt persze még nem tudni, hogy az ügyleten mennyit buktak a takszövök részjegyesei, illetve mennyit is fognak majd nyerni a Bitangkormány Kedvezményezettjei a majdani reprivatizáció után, de tény: mind az eladói, mind a vevői oldal teljesen elégedett lehetett, hiszen a kontraktusra pöcsétek és aláírások kerültek.

A Puffasztott Kertitörpének persze halovány fogalma sincs a pénz- és hitelpiac működésének mikéntjéről, de gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Ő (és társai) a lopott pénzekkel már számos offshore-paradicsom bankját látogatta végig, így élményei alapján pontosan tudta: hogyan is köllene “működnie”, illetve mit is kéne “tudnia” az Ő Bankjának. Hevenyészett folyamatábrákkal és szóban közölte is kijelölt Kormánybiztosaival, hogy a “megmentett” vagyonok és betétek mely’ csatornákon és meghitelezett, “közeli” cégeken keresztül, melyik valaholszigeteki bankszámlákra landoljanak majd. Ámde a Szakértők szinte azonnal rossz hírekkel szolgáltak: jogi háttér és kellő tulajdoni hányad híján nem lehet rávenni a részjegyeseket arra, hogy mindenben az Ő Akaratát szolgálják!

Hol Kétharmad van, ott Isten(komplexus) van!” – tartja a mondás modernizált változata, s ez esetünkben a szó “szerinti” és átvitt értelmében is értendő! Hát rittyentettek is gyorsvást egy okoska törvénykét, miszerint a takszövök részjegyesei dönthetnek: direkte, avagy indirekte akarják átadni, azaz elveszíteni a tulajdonukat. Az előbbi azt jelenti, hogy ha az “Átalakulásra” nem szavaznak igennel, akkor rögvest mehetnek a levesbe, az utóbbi pedig azt, hogy csak az után. Így osztán nem is csoda, hogy tegnap a Jónép csak megszavazta amit köllött, Az Ország (azaz az Ő) legnagyobb megelégedésére.

Mondani sem köll talán, hogy persze itt is volt legalább egyetlen Kivétel! Nevezetesen az a pénzintézetté átalakult egykori takszöv, amely abban látott hatalmas üzletet, hogy a Felcsúti Mauzóleumot hitelezze meg csekélyke pár száz millával, s melynek vezetője véletlenül ippeg az a Zember, aki a székesfehérvári “Elit Fociklub” tulajdonosa. … Hiába: nem csak a kvantumfizika ismeri a “kiszámíthatóan fatális véletlen” fogalmát!

No, azt még nem tudni, hogy ezek után pontosan mikor fog tönkre menni az eleddig egészen jól működő takszövhálózat, csak azt, hogy fog és hogy hogyan. Amikor el kezdik majd prédálni a Vagyont és a Tőkét, valószínűleg egyre többeknek fog eszükbe jutni: nem biztos, hogy ezen kasszákban van jó helyen a betétem! Akkor pedig kitör a pánik és mindenki rosszul jár! … Kivéve Őket, mert Nekik így is, meg amúgy is nagyonjó!

***

Az elmúlt évszázadok során már komplett kódexeket írtunk tele a “Varga”-betűkkel. Ideje lenne már megtanulnunk az abc többi karakterét is. Például: “A“: autonómia; “D“: demokrácia; “F“: fejlődés; “J“: jogállam; “K“: köztársaság; “Ö“: öntudat; “P“: polgáriság; … “V“: vezérmentesség!

… és ezt …

szendamondja!