Jellemző!

Nem voltak különösebb várakozásaim Tóbiás Józseffel, az MSZP frissiben megválasztott elnökével kapcsolatosan (ugyanígy vagyok a pártjával is esztendők óta). Most kiderült, hogy ő is “pöttyös”, nyakoncsípése után pedig pont ugyanazokkal a kommunikációs fogásokkal élt (pártjával egyetemben), mint az ellenoldali mutyisták szoktak. … Mit mondjak, jellemző! … Mint ahogyan az is, ahogyan a kormánypárti hírorgánumok egyes ügyeket kitálalnak, másokat pedig mélyen elhallgatnak!

Tegnap este, egy kisebb társaságban ücsörögve, arról folyt a tanakodás, hogy vajon meddig tart még ez az özönvíz-szerű esős időszak, s ennek vajh’ minő következményei lesznek. Mivel aznap délután különösen vehemens vihar tört a városra, valakinek eszébe jutott, nem ártana megnézni valamelyik híradóban, hogy mi a helyzet másutt. Mivel a kérdéses időpontban (19.40) csak a “közszolgálati” érhető el, hát arra kattintottunk, s nem is köllött sokáig tudatlanságban maradnunk.

A “Királyi TV” headline-jai között természetesen szerepelt az időjárás kiváltotta országos helyzet is, de mindezt megelőzte a Hiszékeny– és a Tóbiás-ügy alapos “körüljárása”. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen ha van “ügy”, akkor a közszolgálat minimuma, hogy azt a nép elé tárják. Jogunk van tudni, mit művelnek azok a személyek, akiket mi a törvényhozásbéli képviseletünkkel bíztunk meg.

A Hiszékeny-ügy lényegét ismertetve az m1 híradója elmondta, a szocialista országgyűlési képviselőt, volt XIII. kerületi alpolgármestert az ügyészség azzal vádolja, hogy a kerületben esztendők óta üresen álló üzlethelység bérleti jogának megadásáért cserébe, közvetítő útján öt millió forint kenőpénzt kért az arra ácsingózó vállalkozótól. Bár a pénz átadása végül nem történt meg, az ügyészség szerint ennek ellenére már ez is bűncselekmény, hiszen a korrupciónak még a kísérlete is büntetendő.

No, eddig az m1 még semmiféle újdonságot nem közölt velünk, de lestük tovább a képernyőt, hátha valamilyen érdemi fejlemény történt az ügyben. Például az, hogy végre a nyilvánosság elé állt a “közvetítő”, s mindenféle bizonyítékokkal igazolta (avagy cáfolta) a vád állításait. De nem. Semmi ilyesmi nem történt. A mintegy öt perces hírblokk elkészítésére az adott okot az m1 stábjának, hogy az angyalföldi polgármesteri hivatal előtt megjelent a Fidelitas öt felháborodott tagja (élükön az elnökkel … ahogy illik!), s kezükben A/4 formátumú, színes, “Korrupció!” feliratú transzparenst lobogtatva tiltakoztak a kerületben folyó visszaélések ellen.

Olcsó poén lenne most azt mondani, hogy én bizony nem láttam egyetlen fidelitászosat sem az onnan pár kilométerrel délebbre lévő, V. kerületi hivatal előtt azért tüntetni, hogy végre a köztudomás birtokába kerüljön a “Rogán-féle Ingatlantágulási Egyenlet” megoldóképlete. Tény ami tény azonban, hogy sem ebben, sem az ötkeres alpolgármester hasonlóan “megmagyarázhatatlan” vagyongyarapodásának ügyében, a Fidesz ifjúsági szervezete nem tette szóvá azt az egyébként jogos társadalmi igényt, miszerint “Az embereknek joguk van tudni, hogy …!“. Tény továbbá az is, hogy az elvileg közszolgálati híradó sem foglalkozott ezzel legalább olyan behatóan, mint Hiszékeny Dezső egyelőre nem bizonyított tettével.

Ezt követte a Tóbiás-ügy. A Híradó, a Magyar Nemzet aznapi cikkére hivatkozva ismertette a tényeket. Eszerint az MSZP nemrég megválasztott elnöke már 2003 óta (családjával együtt) Érden lakik előbb csak mint bérlő, 2009-től pedig mint tulajdonos (Az ingatlant Hagyó Miklóstól, a Főváros volt, szocialista alpolgármesterétől vásárolta meg – egy kis szar Tóbiásra kenve a Hagyó-ügyből!). Ennek ellenére a képviselő úr, a változatlanul nyíregyházi állandó lakcímére hivatkozva, a mai napig felveszi az ez után járó költségtérítést. A képernyők előtt ülők számára az m1 alaposan kidomborította Tóbiás kínos magyarázkodását, melyben a pártelnök az ilyesmin nyakon csípett politikusok szokásos, “kommunikációs paneljeivel” operálva, a “nem is tudom pontosan“-szöveget vette elő, alaposan körberöhögtetve magát, kik között magam is ott vihogtam. A blokk végén persze ott volt a szokásos “vörös farok”: “A Fidesz felszólítja Tóbiás Józsefet, hogy számoljon el a költségtérítéseivel, s amit törvénytelenül vett fel, azt fizesse vissza!“.

Nincsen ezzel semmi gond. Az m1 híradója helyesen járt el, hogy a szintén helyesen cselekvő Magyar Nemzetre hivatkozva, közzé tette a közkasszában való etikátlan kotorászás eme tóbiási esetét. Csakhogy a hírfolyamból valahogy kifelejtődött, hogy ugyanez a Magyar Nemzet vezércikkben követelte (lásd itt!) Seszták Miklós fejlesztési miniszter azonnali távozását, lévén az elmúlt hetekben annyi, korábban elkövetett disznósága került napvilágra, ami tarthatatlanná teszi a helyzetét.

  • Aki nem ismerné a Magyar Nemzet által szóvá tett Seszták-ügyek(!) lényegét, azoknak most leírnám: az esztendőkkel korábban még Kisvárdán, ügyvédként tevékenykedő miniszterről elébb az derült ki, hogy aktívan részt vett úgynevezett fantomcégek alapításában. Ennek során mintegy hétszáz(!), zömmel orosz és ukrán magánszemélyek nevére és ugyanazon néhány kisvárdai címre bejelentett vállalkozás megalapításának jogi ügyleteit intézte, mely cégek osztán mindenféle adófizetés nélkül köddé váltak. Később az derült ki, hogy Seszták – megsértve az ügyvédi etikát – sok esetben önmaga hitelesítette azon vállalkozások okiratait, melyekben maga is tulajdonos volt, néhány ilyen cég pedig off-shore volt (ami a “Fidesz-etika” szerint ugyi maga a legteljesebb fertelem!). Legutóbb pedig az, hogy a mai miniszter, a 2011-ben még veszteséges autókereskedését úgy segítette ki a bajból, hogy három “baráti” vállalkozással (kettő ügyeit ő maga, mint ügyvéd intézte!) “megnyeretett” összesen 30 millió forintnyi uniós pályázatot. Ezek osztán e pénzt (tök’ véletlenül) egytől-egyig arra fordították, hogy tulajdonrészt szerezzenek a Seszták-féle autókereskedés birtokában lévő ingatlanban.

Teljesen egyetértek tehát az m1-gyel, hogy megszellőztette a Tóbiás- és a Hiszékeny-ügyet. Mindegyik közügy, jogunkban áll ismerni a tényeket. Ha a pártelnök etikátlanul kotorászott a közkasszában, fizesse vissza és menjen a csodába. Ha Hiszékeny korrupciós kísérletet tett, állítsák bíróság elé és menjen a rács mögé. Csakhogy baromira jellemző, hogy az m1 “szerkesztési elvei” bizonyos pártpolitikusok hasonló dolgait már nem tekintik közügyeknek, pedig ezekből már akkora rakás tornyosul kies hazánkban, hogy ahhoz képest a Csomolungma csak kisebb vakondtúrásnak látszik! Költségtérítés-ügyben elővehetnénk mondjuk a miskolci Zsiga Marcellt, vagy magát Kövér Lászlót! Utóbbi annak ellenére kap térítést, hogy nyilvánvalóan Budapesten lakik, gépjármű-használati útnyilvántartása szerint pedig évente járja meg a Föld-Hold távolságot oda és vissza. (És akkor még nem is beszéltünk a 2006-10-es ciklus “bajnokáról”, Lázár János jelenlegi Főminiszterről, aki négy év alatt közel 20 milliót markolt fel ilyen címen. Tőle a Maffiapárt soha, egyetlen szóval nem követelt visszafizetést!) Nemde lenne még hová fejlődnie az évente 70 milliárd adóforintot fölemésztő Közszolgálati Médiának?! Sőt, csakis a fejlődésre vagyon már csak lehetősége, hiszen onnan, ahová ez a Nemzeti Adó néhány esztendő alatt eljutott, már csakis felfelé vihet az út (Már megint optimista vagyok, ugyi?!)

Ugyancsak egyetértek a Magyar Nemzettel, hogy a simlizős, nyilvánvalóan “pöttyös” múltú Seszták távozását követeli. Ámde ő az egyetlen oda-nem-való funkcionárius aki 2010 óta úgy az Orbán-kormányon, mint az Orbán-párton belül zavartalanul tevékenykedett és tevékenykedik? Hogy másról ne ejtsek szót: Pintér Sándor (örökös)belügyminiszter! Az rendben van, hogy a Magyar Nemzet teszi a dolgát. Ámde ezen serénykedésének kezdete furcsán egybeesik azzal az időponttal, mióta kitört tényleges tulajdonosa, Simicska Lajos és az Örökös MiniElnök közötti hatalmi harc. Ez is jellemző és nagyon kilóg az a bizonyos “lócipő”!

Amit azonban nem értek, hogy a pártszolgálati sajtó miért üti változatlanul és gőzerővel azt a Cocipártot, melyet a Vezér már esztendőkkel ezelőtt kilóra felvásárolt. Azokat a szocikat, akik a világon semmiféle veszélyt nem jelentenek a Maffia-állampárt hatalmára? Hiszen az országgyűlési “kampány” idején mindent elkövettek, hogy még csak véletlenül se essék szó az Orbanisták számára kínos ügyekről (pl.: Paks-II)! A Vasárnapi Hírek hónapokkal ezelőtti értesülése szerint Mesterházy rendszeresen találkozott és egyeztetett Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadóval … persze titokban. A volt budapesti elnök, Szkinhed Zsóti pedig személyesen állította le az “Egyenlítőblog“-nál a Rogán-ügy tálalását, majd ugyanebben a kérdésben szinte az anyázásig menő vitába keveredett Szigetvári Viktorral, az elvileg szövetséges E-PM kampánymenedzserével. Akkor mire ez a vehemencia? Automatizmus? Megszokás?

Hogy mi folyik itt tulajdonképpen, azt soha(?) nem fogjuk megtudni! … De jellemző!

… és ezt …

szendamondja!

 
A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Falkaforradalmi káderkeringő

Két hónappal a “választások”-nak nevezett kutyakomédia után végre(?) megalakult az új kormány, melyről nagyon gyorsan kiderült, hogy benne nem a harmadik Orbán-, hanem az első Lázár-kabinetet “tisztelhetjük”. Pont ugyanezt az érzést keltik azok a lavina-szerű hely- és fejcserék, melyek az utóbbi hetekben kezdődtek. Kíváncsi vagyok, mikor kezdenek majd “zemútnégyévezni“?

Négy esztendővel ezelőtt, pont ugyanebben a július-augusztusi időszakban kezdődött az az általános offenzíva, melyet a második Orbán-kormány indított a különböző állami vállalatok, minisztériumok és azok “háttérintézményei” ellen. Emlékezetes talán még, hogyan szállták meg rajtaütés-szerűen a cégeket az úgynevezett MFB-kommandók. Elvett mobiltelefonok, zárolt számítógépek. Egyeseket azonnal, másokat meg csak pár nap múlva hajítottak ki az utcára. Feltúrták az irattárat, benéztek a legeldugottabb sarokba is. Működött a “Csontvázbrigád“.

Mögöttük meg ott sorakozott már a Hatosztályos Hadosztály. Ennek minisztériumi ezredeit a Szabó Erika nacsasszony által Lakitelken kiképzett Nemzeti Törpetitánok alkották, a vállalati alakulatokat pedig a Simicska-Nyerges laktanya NER-kommandóasai. Elvileg az előbbi az állam- és közigazgatás, utóbbi pedig a vállalatirányítás “szakértői” lettek volna. Ámde hamar kiderült róluk: mindössze a daliás Rákosi-korszak NEReinkarnált “Munkásigazgatói“-val vagyon dolgunk. Ez meg ugyi azt jelenti, hogy szakértelmük a Seggnyalás, a péhádéjukat Utasítás-végrehajtásból írták, posztgraduálisan Bürokráciát és Korrupciót tanultak, becsületük meg a Hűség! … Utóbbi egyébként egészen konkrétan arról szólt, hogy belevésték a narancslángon pörkölt mogyorónyi agyacskáikba: a “megfelelő viselkedés” esetén a mellső végtagocskájuk soha nem lesz eleresztve, tököcskéjük pedig csak annyira vagyon szorongatva, hogy ezt el ne felejtsék.

Így telt el két esztendő. Az állami vállalatokban gőzerővel zakatolt a Simicska-Nyerges Tröszt nemzeti feltőkésítése (legfőbb alvállalkozók: Strabag és Swietelsky! … hehehe!), a minisztériumokban pedig ezen kívül az Ideológiagyártás köztes termékeinek fabrikálása (jogszabályokat, törvényjavaslatokat nem írtak, lévén ilyesmihöz nem értettek, no meg osztán köllött a lecsó a “közeli” ügyvédi irodáknak is). Az, hogy mindezek ellenére nem rogyott össze (teljesen) az egész kártyavár, mindössze azon néhány valódi szakembernek volt köszönhető, kiket valamilyen előre megfontolt véletlen folytán a posztjukon hagytak. Ők voltak azok, akik napi negyvennyolc órában a legalapvetőbb (pl.: “hejessírási” – lásd itt!) hibák kijavításán robotoltak úgy, hogy fölöttük meg ott lógott a Magyar Dumakész nermangalica-szőrre függesztett, pallosnak hazudott, szaros bugylibicskája.

  • Elősegítette továbbá mindezt az, hogy a Pártmunkás-igazgatók némelyike tapasztalati úton ráérzett arra, hogy tényleg nem ért semmihez, így legalább csak kis mértékben akadályozták a valódi munkavégzést. Ezeket persze gyorsan ki is rúgták, mint génhibás (tehát a “nyomokban gerinccel is” rendelkező) darabokat, az ellenzéki Sajtó pedig elsiratta őket. No meg fel is magasztalta annak ellenére, hogy az ilyenek teljesítményeire egy tanulékonyabb kutya, avagy egy közepesen intelligens csimpánz is képes lett volna. … Emblematikus alakja ezeknek Ángyán József, aki bár minden létező szarszemét törvényt megszavazott (hogy csak a legfőbb bűncselekményét! említsem: Tákolmány!), de amikor az általa eladdig híven szolgált Maffia-párt kibillentette őt a személyes vesszőparipájának nyergéből (Földmutyi), rögvest Ellenálló lett, a Zellenzék meg Asajtó szerint pedig Szent Ember, sőt, Mártír! (Na ne! – lásd itt!)

Osztán egy szép(?) szeptemberi napon, a Zújabb Viktor Után Kettőben (2012), a Sárvárra kihelyezett, “szezon-nyitó” frakcióértekezleten Fényességes Boldogságunk bejelentette: innentől kezdvést a “szakmairól” (mihihi?!) áttérnek a “politikai” kormányzásra (jaj ne!). Ennek előjele az volt, hogy Dzsentri Dzsoniból miniszterelnökségi államtitkár lett, de utána szinte semmit (különösebbet) nem lehetett tapasztalni. A Nádbútorosan Érett Zsuzsikáné továbbra is híven szolgálhatta a Nemzet Simicskájának miniszteriális fejlesztését (szegény Közgép még azokat a pályázatokat is megnyerte, amelyeken el sem indult!), turbo-fokozatra kapcsolt a Földmutyi, Mészáros Lőri magabiztosan araszolt a “Nyolcvannyolcadik Pozíció” felé. Tehát ugyanazok és ugyanúgy lopták továbbra is a Zemberek, meg a Zunió pénzét, mit addig.

Néhány hónappal később osztán megtapasztaltuk a “Politikai Kormányzást”. Kezdődött ugyi azzal, hogy Dzs. Dzs., a Fácánirtó kiirtotta a játékgépeket (szinte) mindenhonnan, jó alaposan alávágva a kocsmárosoknak (is). Osztán jött a Trafikmutyi, amit sikerült olyan ügyesen elintézni, hogy ha én cigicsempész lennék, hát Oszt’Kár“-díjat adnék ennek a Felkapaszkodott és Felfuvalkodott Táskacipelőnek. Később lepolipozta és leuzsorásozta a Nyolc Ínséges Esztendőt átvészelni segítő Oligarchát, mégkésőbb pedig rátette a mancsát az EU-pénzeket osztogató NFÜ-re. Ebből meg balhé lett, mert elébb csak tavaly szeptemberben és ideiglenesen, osztán meg idén áprilisban (és tartósan) befagyasztatta az Unió támogatási forrásait, s hogy az “Oszt’Kár-díjat mégjobban kiérdemelje: összeveszett a Norvég Alappal is (mínusz 40 milliárd!).

Az Április Hatodikai Sajnálatos Események után mindössze alig több, mint hatvan nappal, azaz szinte rögvest, meg is alakult az Új Kormány. Ennek meg ugyi van egy komoly betegsége, ami nem más, mint a “strukstrújája” (© A Géza), azon belül meg ugyi az, hogy itten nem egy, hanem két kormány vagyon (lásd itt!). Mindkettőnek ugyan Victor Orbanescu a miniszterelnöke, de az Egyikben vagyon egy csomó, tök fölösleges miniszter (meg egy rakás államtitkár és még több helyettes), a Másikban (ezt itten, Abszurdisztánban “Miniszterelnökségnek” híjják!) pedig ugyan csak egyetlen miniszter, de több államtitkár, mint amennyi az Elsőben csak miniszterből vagyon! … Jut eszembe: ezt minálunk “olcsó kormányzás”-nak nevezik, ami ugyan igaz is, csak nem a bekerülési költség szempontjából! …

Szóval a Tényleges Kormány élén az a bizonyos fácánirtó, táskacipelő Dzs. Dzs. áll, aki nem csak az erdei szárnyasok ipari méretű kilövöldözésében képes “nagyot alkotni”, hanem a Maffiaállam-párt úgynevezett “Gazdasági” frakciójának … khm … “háttérbe szorításában” is! No, az igaz, hogy mióta ez az Alak itten a Legfőbb Megbízott Ügyintéző, csakis az Ügyek gyűlnek, az Intézés meg legfeljebb a az Ügy-gyülesztésben (no meg a költségszámlák multiplikálásában) nyilvánul meg, ámde “nyicsevo”! Ha Az Elmeháborodott úgy döntött, akkor itten mindenki vagy Kakukk (más fészkébe beleszaró beletojó), vagy Keselyű (leváltottakból táplálkozó, újonnan kinevezett funkcionárius), vagy pediglen Zsákmányállat (a korábban kinevezettek közül kikerülő leváltottak!). Ez pediglen egyfajta “vetésforgóban”, avagy ha tetszik, Falkaforradalmi Káderkeringőben történik: néha te vagy az Egyik, néha a Másik, később meg a Harmadik (esetleg a Negyedik?), attól függően, hogy az Ápolatlan Kertitörpe ippeg mennyi “gyógyszert” kapott. … Vegyiparilag, avagy Hízelgésileg. … Előbbit a Doktoroktól, utóbbit meg Dzs. Dzs.-től.

Szóval mostan az a helyzet, hogy hullanak a fejek. A komplett magyar sajtószerűség azon tanakodik, hogy ez az egész a Dilinyós Töpszli, avagy Legújabb Jobbkeze (Dzs. Dzs.) személyes akciója-e. A kormányból kirepült néhány emberke, de közülük csupán egyetlen volt, akit nagyon megengedően “szakembernek” lehetett nevezni. Martonyinak ugyanis volt némi érzéke (és gyakorlata) a diplomácia területén, de emberileg egy akkora nulla, hogy hozzá képest a párizsi Eiffel-torony … hát … szóval. Utódja, az a bizonyos Navracsics … khm … Csomolungma? Az ő leendő “örököse” (Szíjjártó) pedig Olympos Mons (Mars – kb. 20 ezer méter). … Bocsánat a megfordított hasonlatokért!

Ámde a “mélység magassága” (leszámítva a Kissenkit, a Klerikálist, no meg a számtalan többit!) nem csak a Táskacipelő, hanem a kisvárdai cégtemetkezési vállalkozó, Seszták “Ofsór” Miklós, akit ilyen előélet után fejlesztési miniszterré tettek. Annak ellenére, hogy a “támadási felülete” kábé a Föld bolygóéval vetekszik Bár róla a szart a közismerten hatékony Amway-mosóporral simán le lehet mosni feltéve, ha Dzs. Dzs. (O.V. jóváhagyásával) fokozza a “mosóhatást”. Nos ez a pasmag ippeg most nyírja ki a komplett, állami cégvezetést. Csakis azér’, mert az Elmebetegnek ippeg az jutott a torzult eszébe, hogy most Dzs. Dzs. legyen a Főnök. Aki mögé Ő bebújhat, majd 2017-ben beülhet Káder Janó székibe.

Közben pedig Ofsórmiki, meg a Táskacipelő szépen kiirtják az állam- és közigazgatásból, a cégirányításból még azokat az időközben betanult “szintecsmpánzokat”, kissé ostoba “farokcsóvakutyákat”, akik talán már felfogták: mijafasz is az, amihez nem értenek és amit nem csinálnak, meg amit csak tovább rontanak. Helyettük az Újéhesek és a Mégostobábbak/szervilisebbek jönnek.

  • Miskolci köztársam szerint hétfőn illusztris személyiség látogatta meg Borsod Fővárosát. Ez a VIP nem volt más, mint a frissiben kinevezett eü-államtitkár, a kecskeméti Zombor Gábor. A hapsi többek között arról híres, hogy volt ő már Kecskemét (maffiapárti) polgármestere, illetve “orvosként” az ottani kórház igazgatója. Nos a pasmag, mint emberminisztériumi á.titkár aszondta Miskolcon, hogy nekije a legfőbb feladata mostan az “ellátórendszer helyzetének stabilizálása”, majd később(!) a “fenntartható növekedés lehetőségeinek megvizsgálása/megteremtése”. Aszondta még, hogy ő “reálpolitikus”, így igérni nem hajandó, terveit pedig azér’ nem nevezné “reformoknak”, mert ez a kifejezés “az elmúlt években lejáratódott”. (A vele interjút készítő “újságíró” többek között azt is elfelejtette megkérdezni, hogy a “reform” kifejezést még is ki “járatta le” és az államtitkár által belengetett 14 milliárd “gyorssegély” (elébb-utóbb, még az őszig) miért csak a 14 százaléka a szükségesnek!)

Ofsór Miki rendelkezése okán legalább augusztus végéig leáll a túlterjeszkedett Állam vállalatainak működése. Közben meg megy a lázárkáderek újlázárokra való lecserélése. Ennek indoka pedig a “hatékonytalanság”. Amit ippeg és most köll felmérni! De csakis azért, hogy a Zemútnégyév kinevezettjei rettegjenek … a Dzs. Dzs. mögé behúzódott Főnöktől! Aki (és ez szerintem már tuti!) alkalmas időben tényleg beveteti magát egy alaposan kibővített hatáskörű és a Végtelenségnél alig valamivel rövidebb mandátumú Elnöki Székbe! Hja, hogy ez már annyira orcátlan, hogy lehetetlen is? Miért, az nem az, hogy egyesek most úgy csinálnak, mit ha a 2010-14-es kabinet “egy másik kormány” lenne?!

A Falkaforradalom ippeg most falja fel a saját (torzszülött) gyermekeit! Ámen! De csak azért, hogy a még génhibásabbakat juttassa a Csúcsra (előbbieket meg a hülye, “ellenzéki sajtó” piedesztálra fogja emelni, ahogy szokta). Kíváncsi vagyok, hogy az Új Káderek közül melyik lesz az az idióta, aki hamarosan nekiáll “Zemútnégyévezni”?! … Lesz ilyen! Le is váltják majd!

… és ezt …

szendamondja!