Magány és érinthetetlenség

Nagy napra virradtunk ma! Egy mindenkit átverő, amorális talpnyalókkal körül vett, de éppen ezért teljesen magányos, önmagát “miniszterelnöknek” képzelő alak fel fog állni egy pulpitusra, s onnan “évértékelő” beszédet mond majd az “Érinthetetlenek Kasztjának“. … Azaz “a társadalom legaljának“.

Tizenhetedik alkalommal áll majd ma esete Orbán Viktor a gondosan kiválogatott közönsége elé. Tizenhetedik alkalommal igyekszik majd úgy csinálni, mint ha a nettó lopásokon, a zsarolásokon és a korrupción alapuló Meggazdagodáson, meg a hazugságokkal és csalásokkal szerzett Hatalmon, illetve annak mindenáron való megtartásán kívül lenne bármiféle (értékelhető) Célja. … Pedig nincs!

Eleddig tizenhatszor abszolválta már ezt a Feladatot. Tizenhatszor volt képes elhitetni magáról, hogy ő egy Jelentős Valaki. Sőt, ő A Jelentős Valaki. Tizenhatszor tűzött már ki elérendő, megvalósítandó Célokat … s tizenötször felejtkezett el ezekről (törölte/töröltette ki a hívek fejéből) nagyvonalúan. Tizenhatszor jelölt már ki éppen aktuális Ellenségeket … s tizenötször változtatta meg a róluk alkotott véleményét, egyesekkel még “szoros és megbonthatatlan” barátságot is kötve. Azt hihetnék tehát, hogy neki ez a Tizenhetedik csupán ujjgyakorlat lesz. Azt hihetnénk, hogy könnyű dolga van. … Pedig dehogy is!

A kezdet kezdetén még ez volt a helyzet. Ügyesen, jól megszerkesztett beszédeit “itta” a szájtáti közönség. Hallatán sokan csettintettek elégedetten, sokan idézték ezek egyik-másik részleteit magánbeszélgetéseken is, mint “tökéletes meglátásokat”, illetve “abszolút igazságokat”. A Tábor számára ezek az 1999 februárja óta rendszeresen ismétlődő rendezvények régóta várt, hitüket újra és újra megerősítő eseményeknek, ha tetszik “istentiszteleteknek” számítottak. … Pedig csupán a soros “drogadagjukat” kapták meg tőle!

Ez a drog a “fülekre” hatott. Hogy az egyházzá formált “párt” hívei a táboruk mellé gondosan megásott, széles Szakadékon át ne hallják meg, amit a “túloldaliak” kiabálnak nekik. Azt, hogy egyetlen országban élünk mindnyájan! Hogy nem csak “Mi”, “Ti” is nyomorogtok! Hogy nem csak a Mi, hanem a Ti gyerekeitek is menekülnek innen a “haldokló” Nyugatra a jobb megélhetés lehetőségéért, a tisztesebb (normálisabb) körülmények közé! Azt, hogy ugyan forduljatok már meg, s nézzétek meg, valójában kik is uszítanak Benneteket Miellenünk! Hogy valójában kik is itt az igazi gazemberek, nemzetellenes hazaárulók?! … Nem hallották, nem látták, mert nem akarták!

Mert ez a drog a szemekre is hatott. Hogy a hívek ne csak süketek, de vakok, vagy minimum “gyengén látók” is legyenek. Hogy legelébb is elhiggyék, hogy az a bizonyos Szakadék tényleg létezik, s nem csupán egy hatalomtechnikusok által odavetített “fata morgana” (lásd még: G. Fodor Gábor “elmés” meghatározását a “polgári Magyarországról“, ami szerinte csupán “egy politikai termék“!). Hogy ne lássák meg, hogy a nemlétező szakadék túlpartján nem ördögtől való gonoszok, valódi sátánfajzatok rázzák öklüket feléjük vicsorogva, bosszút és halált követelve, hanem hozzájuk hasonló, hús-vér emberek integetnek nekik Kiegyezést és Normalitást kérve. … Nem akartak látni, s ha meg is fordultak, inkább behunyták a szemeiket.

Mert ez a drog a morálra is hatott. Mert ami a Túloldalon magától értetődő volt, az a Sajáton elébb elképzelhetetlen. Később pedig ami a Túloldalon “biblikus” méretűnek, sőt, “eredendőnek” tekintett Bűn volt, az a Sajáton “időnkét előfordulónak”, illetve “bocsánatosnak”, az “ilyesmi” (mármint a hatalombirtoklás) “természetes velejárójának”. Mégkésőbb osztán, amikor egyre-másra derült ki, hogy a lopás, a korrupció “biblikus méretei” sokkal inkább jellemzik a Saját Oldalt, egyre többen kezdtek “megfordulni”. Megfordulni és szemügyre venni: kik is ordítják bele a füleikbe az éppen aktuális “igazságokat”, kiknek az ujjai mutogatnak rá az éppen aktuális “ellenségekre” (hol erre, hol meg amarra), kiktől is kapják meg az éppen aktuális napi/heti/havi drogadagjukat “nemzeti és keresztény” feliratú kapszulákba csomagolva. … Mert a drog egyre kevésbé hatott!

Minden tudatmódosító szer természetes velejárója, hogy egyre több és nagyobb adag köll belőle. Ez a következménye a függőség kialakulásának. Az egyházzá alakított párt híveinek mind nagyobb dózisokban kellett beadni az egyre blődebb kampánydumákat (“politikai termék”!), hogy ne váljanak eretnekekké. A Kléruson pedig egyre inkább eluralkodott a Szerzés vágya, illetve a Következménynélküliség mámorító érzése – már nem azért loptak, mert szükségük volt rá, hanem mert megtehették! Maga az Egyházfő pedig a Hatalom Korlátlanságába bolondult bele. Kibocsátott “Enciklikái”, például a “szokásos” rádióinterjúi, a különböző nyilatkozatai, avagy a ma este előadandó “évértékelője”, azért vannak immáron tökéletesen elrugaszkodva a Valóságtól, mert nincs már a környezetében senki, aki a Realitás tükrét elé tarthatná (lásd pl. a “Századvég” azon nemzetközi “sajtóelemzését“, mellyel a tajtbunkó Kovács szóvivő dicsekedett el a minap!). Azért nincs, mert a Klérus már csupa-csupa bedrogozott alakból áll, akik a Szerzés és a Következménynélküliség kábszerét csakis úgy kaphatják meg, ha a “Pápa” maga is “be van gombázva”. … S hogy ez már milyen “méreteket” öltött, ahhoz még a mai “Évértékelőt” sem köll meghallgatnunk/elolvasnunk!

A drog egyre kevesebb hívőre hat. Egyre kevesebben vannak, akik még mindig nem látják/hallják a Túloldaliak szavát, integetéseit. Bár sokan még nem vették tudomásul, hogy az a bizonyos Szakadék tulajdonképpen egy délibáb, egy “politikai termék”, de már a Klérus, az Egyházfő “intelmeire” sem kíváncsiak. Ezt a tényt erősítette meg a múlt vasárnap Veszprémben lezajlott időközi választás is. A tavaly áprilisihoz képest távol maradók száma szinte pontosan megegyezett azzal, amennyivel kevesebb szavazatot kapott a mostani maffiajelölt a mandátumot szűk egy esztendeje megszerző Navracsicsnál. … Mert körükben is terjed az a nézet, melyet Bogárdi Szabó István, az immáron alig több, mint egymillió hívőt számláló magyar református egyház Zsinatának nemrég megválasztott lelkészi elnöke mondott a Népszabadságnak:

“Most inkább azzal foglalkoznék, hogy a keresztyén emberek mit várnak el a politikától. Ideje lenne megvitatni a témát, mert úgy látom, hogy – legalábbis Magyarországon – a politikusok kezdik az indiai értelemben vett érinthetetlenek kasztját alkotni. Tehát a társadalom legaljához tartoznak.”

Orbánnak tehát ma este valami “nagyon nagyot” köllene “bejelentenie”, avagy ha tetszik, hát “meghirdetnie”. Az eddig mantrázott “szabadságharc”, az országot a tokától bokáig hazug Putyinnak teljes mértékben kiszolgáltató “energiafüggetlenség” törekvése immáron rohadt kevés. A csengő-bongó korrupciós botrányok, meg a Simicska-féle “legecizés” után pedig már az eddig (legújabban) szajkózott “nem kérünk a megélhetési bevándorlókból!”- duma is kábé annyira lesz “tartalmas”, mint mondjuk a vöröshagymában a “proletár öntudat”. Valamit, amivel képes lesz “überelni” a hívekben lassan felhorgadó Valóságtudatot. Azt, amit a már idézett Bogárdi Szabó Zoltán (ugyancsak a Népszabadságnak) úgy fogalmazott meg, hogy …

“… a politika egy ország vagy helyi közösség életében óriási felelősséget hordoz. Legyintgetni mindenki tud, én is, nagyon sokat. Bármikor. Elhatárolódunk, és kikérjük magunknak, hogy mit akar tőlünk a politika. Helyette szerintem jó lenne újra arról beszélni Magyarországon, hogy mi a politika hivatása. (…) Közösen kellene az egész országnak megbeszélnie, mit kell teljesítenie egy politikusnak ahhoz, hogy politikusnak tekinthessük. Most fordítva van a dolog, arról folyik a disputa, mi az, amit ne csináljon, vagy rossz értelemben csináljon, hogy elmondhassuk: na, ilyenek a politikusok!”

Orbánnak tehát ki köll találnia valamit! Neki, vagy a Klérusnak (Habony, Lázár, Rogán, Szíjjártó és a “szavonarolaként” körülötte sertepertélő Tellér Gyulának). Ha nem teszi, mert se benne, se a Tanácsadókban nincs már ennyi “szufla”, akkor megállíthatatlanná válik a református püspök által javasolt “közösen megbeszélés” folyamata. Akkor pedig vége mindennek. A “Pápának” is, a “Klérusnak” is, meg az egész “Egyháznak” is.

A magányos Orbán ma szónokolni fog az “Érinthetetleneknek”, azaz “a társadalom legaljának”. Azoknak, akiknek ugyan duzzad a közpénzektől a bankszámlájuk, méregdrága kisestélyikbe és öltönyökbe burkolják olcsón eladó, silány énjüket, de már nem csak a Vezérben, hanem önmagukban sem hisznek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kurzuslovagok bőgatyában

Feje tetején áll ez a Magyarország. Itten kérem amorálisok beszélnek erkölcsről, ateisták prédikálnak vallásról, közpénzeltartottak a munka becsületéről, hivatásos cinikusok a cinizmus károsságáról, a káosz robotosai pedig rendről. Osztán megnyergelvén “Trónésoltár” nevű, csataménnek hazudott, girhes öszvérüket, igyekeznek beporoszkálni a Nemzet Nagyjait felsoroló történelemkönyvek lapjaira. … Mindezt a (k)egyházak által megszentelt bőgatyában.

Centenáriumát ünnepelte tegnap a Debreceni Egyetem (DE). Eme jeles alkalom meg is lőn tisztelve egy rendkívüli tanévnyitóval, az ugyancsak debreceni református Nagytemplom falain belül. Hogy miért pont ott köllött erre sort keríteni, miért nem mondjuk a DE Aulájában? Hát azért, mert egyúttal ez a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanévnyitója is volt. Hogy miért köllött ezt a két, lényegében össze nem tartozó dolgot egyetlen eseménnyé gyúrni? Hát azért, hogy az ünnepséget a Nagytemplomban tarthassák meg! … Logikus. Nem?

Tudom, hogy sokak még ezek után is a fejüket csóválják. Pedig a dolog végtelenül egyszerű. Az 1914-ben alapított felsőoktatási és tudományos (tehát világi) intézménynek valóban semmi köze nincs a Református Egyházhoz, bár kezdetben a Református Kollégium falain belül működött és volt Református Hittudományi Kara is (ismertetését lásd itt!). Ámde azt nem az egyház alapította, tevékenységét (immáron bő 60 esztendeje) attól merőben függetlenül folytatta, lévén a hittudományi kar 1950-ben vált ki belőle. Ám ha a Centenáriumi Tanévnyitót emígyen összeboronálják, akkor nem csak ezzel ellentétes látszatot lehet kelteni, hanem egyházi ünneppé is konvertálni egy valójában oktatás-, kultúra- és tudománytörténeti eseményt. … No meg politikaivá is!

MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Mert bizony ez politikai ünnepség is volt. Azt a célt szolgálta, hogy a Református Egyház bebizonyítsa: Hatalmas Támogatója vagyon, aki az ő hívó szavára nem volt rest felkeresni a Kálvinista Rómát s ott, a Református Vatikán kellős közepin, kiállni a nép elé Igét Hírdetni. A Kisisten pedig tényleg nem volt rest … felcipelni csüngő hasát a pulpitusra, ahonnan osztán ki is kanyarintott magából egy veretes beszédet. Lényegét összefoglalva a következőt:

A kiművelt emberfő Magyarország legfontosabb aranytartaléka, melynek gyarapítása az egyetemek legfontosabb feladata. De egyben felelőssége is, hiszen hasznosítható tudást, értékes diplomákat köll adniuk. Ezen felelősségben a kormány osztozik. Az ország helyzetéről szólván kijelentette, “… mi, magyarok ma nem követünk egyetlen ideológiát sem, elutasítjuk az utópia minden formáját, hiszünk a szabadságban“, ami pedig esélyt ad arra, hogy “Európa legmodernebb konzervatívjai legyünk“. Ez pedig azt jelenti, hogy a “liberális relativizmus és a szocialista egyenlősdi” után végre ismét értelmet nyernek azon szavak, mint “elhivatottság, kötelesség, dicsőség, helytállás, becsület, nagyság, haza, odaadás, rang, rend, szilárdság“. Ámde a világban ma káosz uralkodik: egyik szomszédos államunkat a “felbomlás veszélye” fenyegeti, a Közel-Keleten pedig keresztényeket fejeznek le. Márpedig egy ilyen időszak csakis a cinizmusnak kedvez (különösen “a kommunizmussal sújtott népeknél“), így felkért minden diákot arra, hogy ne engedjenek ennek, mert az csak romból, belőle nem épül semmi. Logikus tehát a kérdés: “Miért ne állíthatnánk, hogy a rendes ember munkából él, hogy a magyar föld legyen a magyaroké, (…) hogy első a család, és hogy a haza a miénk?

Magam is már többször szóvá tettem, hogy a Mi Viktorunk valóban “különös anyagból van gyúrva”. Kimagaslóan tehetséges az önellentmondásoktól, galimatiászoktól hemzsegő gongorista szózagyválmányok “előállításában” (pl. itt!), azoknak meg (mint összefüggő szövegeknek) az orra alatt lévő ánuszrózsából való kipöffentésében. Ennek egyik kitűnő példája eme debreceni, ünnepélyes tanévnyitó beszéd is. Kímélve Olvasóimat a minden bizonnyal hosszúra nyúló cáfolatoktól, csupán kérdéseket tennék fel, nem föltétlenül tartva a szónoklat sorrendjét:

  1. Hogyan adjanak hasznosítható tudást és értékes diplomát egyetemeink úgy, hogy a kormány évről-évre csökkenti a felsőoktatás költségvetési támogatását? Mindezekből pedig rendszeresen el is von (zárol), időnként “szénszünetre” kényszerítve ezen intézményeinket.
  2. Ez lenne a kormány általi felelősségvállalás, avagy az, hogy az állami adminisztráció, pontosabban maga a kormányfő, önkényesen határozza meg immáron harmadik esztendeje, hogy mit tekint “hasznosítható tudásnak”, illetve “értékes diplomának”?
  3. Miként lehet a kiművelt emberfők “aranytartalékát” gyarapítani úgy, hogy ezen lehetőségből kizárják a legszegényebb családok gyermekeit? Ráadásul mindezt azon ideológia jegyében, hogy szakítani köll a “szocialista egyenlősdivel”.
  4. Mivel Orbánnak eme “egyenlősdi” híján az életben nem lett volna jogi diplomája, nem kirívó cinizmus ilyesmiről beszélni?
  5. Mivel ezt a diplomát ő soha, egyetlen egy munkahelyén, azaz az úgynevezett “valódi, értékteremtő” munkára nem használta, nem ugyanilyen cinizmus arról beszélni, hogy “rendes ember munkából él”?
  6. A földmutyik után arról szónokolni, hogy “a magyar föld legyen a magyaroké”, a Putyintól kapott(?) 10 milliárd eurós kölcsönért cserébe elvégzett nettó hazaárulás után pedig arról, hogy “a haza a miénk”? Kik azok a “mi”, azok a “magyarok”?
  7. Mi köze a honi felsőoktatásnak az ukrán válsághoz és a lefejezgető, valójában Allah-tagadó, muszlim szélsőségesekhez?

Lehetne ezt még folytatni, de minek? Annyira világos, hogy itten csak egy cinikus szócséplésről vagyon szó, mint a Nap. Mint ahogyan az is, hogy az Ünnepi Tanévnyitóra összesereglettek között nem volt egy sem, aki cinikus haszonélvezetből, avagy seggféltő gyávaságból ne lett vóna simán Kurzuslovag. Ha lett volna közöttük akár egyetlen is, aki felelősséget érez a felsőoktatásért, a kiművelt emberfők “aranytartalékának” gyarapításáért, sőt, magáért az egész Országért, akkor felállt volna és a saválló cinizmus acéllemezeivel borított fizimiskájú kormányfő orcájába vágja a fentebb sorolt kérdéseim jelentős részét.

Nem feltételezem, hogy vasárnap, a debreceni Nagytemplomban ücsörgők között ne lett volna egy-két tisztességes ember is, aki hozzám hasonló gondolatokat forgatott magában az elképesztően cinikus miniszterelnöki beszéd hallatán. Igazából azon sem csodálkozom, hogy nem állt fel és nem fejezte ki tiltakozását. Ugyan miért is tenné? Azért, hogy egyedül maradjon? Hiszen a komplett Társadalom is némán tűri, hogy a közpénzekre bandzsító Pap&Politikus Szövetség (“Trón és Oltár“) nem is túl suttyomban, bemászott a hitvesi ágyainkba, az iskoláinkba, a gyermekeink agyába, sőt, ráadásul most már a fiaink nadrágjába is!

Egyre több szülőtársam tudja már az internet jóvoltából, hogy az elmúlt héten indult tanévben olyan tankönyveket nyomtak gyermekeink kezébe, melyek egyetlen célja: megmérgezni gondolkodásmódjukat a klerikálfasiszta ideológiával. Itt nem csak arról van szó már, hogy az alattvalói attitűdöt igyekeznek beléjük oltani, de abszolúte tudománytalan elméletekkel is szennyezik őket. Az ilyen céllal a gyermekeink orra alá, mint kötelező irodalmat tolandó opuszok közül is kiemelkedik az, amelyre Csepeli György, a neves szociálpszichológus bukkant rá, s amelyet részletesen ismertet a gepnarancs.hu tegnapi írása (érdemes elolvasni, tehát katt ide!).

tóthtihamér1A korszerű és hasznosítható tudás okán kötelező olvasmánnyá tett, inkriminált “tankönyv” már alapos kipróbáláson esett át, lévén 1923-ban(!) került ki először a nyomdából! Címe: “A tiszta férfiúság“, szerzője pedig az ehhöz hasonlókban roppant termékenynek bizonyult Tóth Tihamér, római katolikus pap, egyetemi tanár, veszprémi püspök, aki (gondolom a saját tapasztalataira alapozva) részletesen ismerteti a helyes nemi élet szabályait. Azt, hogy nemi kapcsolatra csakis eltérő neműek léphetnek, kizárólag utódnemzés céljából. Aki ezt csak örömszerzés céljából teszi: bűnös. Ennek elkerülésére a fiatal fiúk emígyen védekezhetnek:

… Nadrágod ne legyen nagyon szűk, hogy ne szorítson, mert az is izgathat. A lábak keresztberakása üléskor, a nadrágzsebbe dugott kéz, a sok ülés szintén izgatólag hat. Próbáld csak meg: minél keményebb az ágyad, annál könnyebben bírsz rakoncátlankodó testeddel. Kezedet tartsd a takaró fölött, ha télen két takarót használsz, a kettő között. És hideg vízzel mosdani!…

Ilyen és ehhöz hasonló intelmek, jótanácsok sorakoznak eme kötelező olvasmánnyá tett opusban összesen 147 fejezeten át a XXI. század Magyarországán valamiféle hasznosítható tudáshoz jutni akaró diák számára. No ez még hagyján(?), de ami még ennél is kirívóbb (sőt, gusztustalanabb), hogy vagyon ám e “szösszenetnek” Két Jeles Ajánlója is, akik úgy gondolták: nekijük bevezetőt köll írniuk az egészhez. Nem mások ők, mint Szájer József és Deutsch Tamás, fideszes EP-képviselők!

Kezdjük azzal, hogy engem soha nem érdekelt senki felmenőinek felekezeti hovatartozása. Azt sem tudhatom, hogy Tóth püspök mennyire volt megfertőzve a prochászkai antiszemitizmussal, de tekintettel a hierarchián belüli gyors felemelkedésére, valószínűleg nem volt anti-antiszemita. Éppen ezért a derék klerikális bizonnyal forog a sírjában, hiszen a “Numerus Clausus” bevezetése után két esztendővel megjelent művéhez két olyan személy írt ajánlást, akik nem hogy egyetemi képzéshez, de választott köztisztviselőséghez sem juthatott volna soha. Továbbá Deutsch képviselő úr pedig egyáltalán nem arról híres, hogy a szerszámát kizárólag házasságon belüli utódnemzésre (és csakis akkor) használta volna … újabb ok a 75 esztendeje elhunyt püspök síron belüli “mobilitására”.

Természetesen elképzelhető, hogy a Fidesz Tompykája, miután elolvasta e művet, hirtelen jó útra tért (nem először) és a “nemkívánatos ingerek” elkerülése végett, azóta hideg vízben fürdik és bőgatyát hord. No, de Szájer nertárs? Őt vajh’ mi vetemítette erre, ha nem a meggyőződés?! És vajh’ mit csinál “másként”? Esetleg már évek óta a miénkkel veri ki a sajátját?

Gusztustalan dolog ez a Kurzuslovagság! Gusztustalanul sokan is “művelik”! Gusztustalanul.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!