Káderek, plakátfejek

Hatott rám az Orbánvírus?! Alapvetően rosszindulatú ember lettem? Nem is ismerem a hölgyet/urat, de immáron zsigerileg feltételezem róla a gazemberséget! … Persze ebben több a Tapasztalat, mint a Fertőzés.

Rosszindulatú ember lettem! Bármennyire is kényelmetlen ez számomra (meg a beismerés is), de kénytelen vagyok azt tudomásul venni. Alapvető műveltségem és (ergo) humanizmusom ugyan azt diktálná nekem, hogy ne általánosítsak. Ne gondoljam, jelentsem ki azonnal egy általam még csak nem is ismert embertársamról, hogy egy Szarszemét csak azért, mert egy bizonyos Csoporthoz tartozik!

Ámde a Tapasztalat ennek ellenkezőjére sarkal. Azt meg ugyi tudjuk, hogy a Felvilágosodás (XVII.-XVIII. század) Zászlóvivői azt hirdették: “Bízz a saját értékítéleteben! Ne fogadj el semmilyen dogmát csakis azért, mert azt évekkel/századokkal korábban valamiféle ‘Tekintély’ kijelentette! Tégy mérlegre mindent, részesítsd a tiszta ész kritikájában, s ami nem állja meg a helyét, azt vesd el!“. (I. Kant: “A tiszta ész kritikája“)

A Bölcs Emánuel természetesen mindezt csakis azoknak ajánlotta (sőt, tette kötelezővé!), akik kellő műveltséggel és világra való látóképességgel rendelkeznek. Mert szerinte csakis az ilyen emberek képesek elbírálni: mi A Népbutító Domga, tehát A Hazugság és mi A Fejlődést Elősegítő Alapigazság.

Újabb vallomás: magamat ebbe a Körbe sorolom. A velem alapvetően egyet nem értőeket pedig a “Másik Csoportba“. … Az Emberszabású, de valójában csupán Szubhumán Ösztönlényekébe. Akiknek egyetlen saját gondolatuk nincsen. Akik a gyakorta agresszíven, ordítva előadott “Meggyőződéseit” egy bizonyos “Központból” (ahol meg ugyanolyan szubhumán ösztönlények egzisztálnak, csak ezek, az előbbiektől eltérően, jelentős fizetést is kapnak ezért … az utóbbiak adóiból is!) s amelyek aszerint változnak (akár 24 órán belül is!), hogy e Centrumnak (lásd: “Centrális Erőtér“, avagy “Nemzeti Együttműködés Rendszere“, azaz A Führer, tehát a mindenkori Orbánviktor) ippeg punkt mi is felel meg. Kedden még ez, szerdán meg már amaz, … a hátralévő napok (“meggyőződéses”) bizonytalanságairól meg már nem is beszélve.

Gondolkodónak, tehát Kritikára Alkalmasnak tarom magam. Ellentétben a Vezérhitűekkel. Akik valahol a Felvilágosodás Előtti Korszakban, a Feudalizmusban, de lehet, hogy inkább a mégkorábbi, a Rabszolgatartó korszakban felejtették önmagukat (ugyanide akarnak visszagyömöszölni minket is … sikertelenség egyelőre kizárva!) … kiszolgálva ezzel az oda visszavágyó Hűbérurukat/uraikat, akiket ma “miniszterelnöknek“, illetve “politikusoknak” merészelnek nevezni. … Agyatlanul, gondolattalanul, fogalmatlanul.

Ezek után mindez részemről Fellengzőség? Narcista pöffeszkedés? Elitista lenézés? Lehet, de immáron nem szégyenlem, lévén a Tapasztalati Valóság ezt diktálja nekem. Ahogy azt is, hogy en bloc feltételezzem mindenkiről, aki a Vezérpártba bármiféle módon beáll: simán gazember!

Kedvenc városom utcáit járva ma mást sem látok, mint Plakátfejeket. Kivitelezésük profi: a Photoshop kitűnően tünteti el születési hibáikat – szinte szép- és emberarcú Izékék néznek le reám, várospolitikushoz/jelölthöz méltó, kissé felhős, gondterhelt, de optimista mimikával. A plakátok kihelyezése szintén profi: műanyag lapra nyomtatott arcképek, szorítópánttal rögzítve a villanyoszlopokon … amelyeken ugyi elvileg tilos az ilyesmi, de a maffiapárti önkormányzat a maffiapárti jelöltek esetében “elnéző”.

A Plakátarc számomra ismeretlen. Pedig itt lakom már tizennyolc esztendeje. Ugyanúgy, ahogy a “szomszédomnak” is, lakjon ő közvetlenül mellettem, avagy a hatodik utcában … a pasi a Maffiapárt jóvoltából lett a “mi képviselőnk”. Bár a város egyik túlsó negyedében lakik, ennek ellenére itt sokan “Régi Ismerősként” köszöntötték (három cikluson át a harmadikat!), kiről “mindenkituggya, hogy rendes, jobbódali keresztényember“. Honnan? Hát a plakátról, melynek “naracsszíne” az erről felvilágosító egyetlen információ.

Én meg nézem a Plakátarcot, akit ugyan látásból ismerek valahonnan (fotomemóriám van, így nem vagyok benne biztos, hogy hol, mikor és milyen körülmények között találkoztunk!), de fogalmam nincs, hogy ki ő. A kiadott brosúra szerint egy “egykori valaki”, de én csak egy (leendő?) Gazembert látok, aki a Mi Pénzünkre ácsingózva eladta magát a Maffiának!

Igen tudom, ez az a bizonyos Prejudikáció, amit egy “Kultúrált Ember” nem engedhet meg magának! Mert ez ugyi “nem ajrópai“. Mer’ ugyi itten az a “stíl”, hogy elébb mérettessék meg a Jelölt (későbbi) tevékenysége, s csak osztán kritizáljuk őt … ha még szabad. Kivéve ha nem maffiapárti, mer’ akkor meg “teljesen jogos” az ismeretlenségre (tehát kizárólag a Kívánatos Csoporthoz való nem-tartozásra) alapított kritika … pl.: hazaáruló, bérenc, libsibolsi, “civil” esetében pedig “külföldről fizetett külföldi ügynök”. Utóbbiból kivétel a Röffröff/Coki, amit meg uííí ugyi belföldről fizetnek a Zönkéntesek a Zemberek Kormánya érdekében.

De tényleg prejudikáció ez?

Egyik ismerősöm arról számolt be még tavaly, hogy amikor az iskolák törvény szerint “Klikk“-elni voltak kénytelenek, számos tanárkollégája annak kezdett örülni, hogy a Tankerületi Felügyelőség élére a helyi önkormányzat korábbi, oktatási osztályvezetője került. Márpedig Ikszipszilonné mindig is arról volt híres, hogy teljes megértéssel, támogató jóindulattal képviselte a Nermester Polgármester őfelsége színe előtt az iskolák érdekeit. Osztán eltelt néhány hónap és ugyanezen Bürokratína, immáron mint Tankerületné, úgy söpörte le magáról azt a korábbi “támogató jóindulatot”, mint ha soha nem is lett vóna. Ehelyett “csinálta” azt, amit Felülről elvártak tőle: csuklóztatás és csicskáztatás, az oktatás klerikálfasiszta, bürokratikus egyenfazonírozása, a Hatalom által kinevezett, helyi omnipotenciával felvértezetett Csinovnyik felülrőllefelé néző Gőgje, korábbi “hozzáállása” teljes negligálása! … Korábbi önnönmagának teljes feladása?

Avagy ez nem is önmegtagadás volt? Hanem az eredeti habitus végre felszínre jutása? Soha nem fogjuk megtudni (talán csak A Bukás után?). ahogyan azt sem: miként lett a Cunyinébertalanjuditból mindenkit (diákot, szülőt, pedagógust) simán leszaró Hoffmannrózsa (akiből meg kotraneofita … Körforgalom van a “Damaszkuszi úton“?!).

Néhányszor már leírtam: aki ezzel az Orbánbandával összebútorozik, az lehet hogy csak pillanatnyi érdekeit akarja ezzel szolgálni, vagy valamilyen Szent Célt (például Ő) de valójában beleragad egy pókhálóba. Ahonnan nincsen többé szabadulás. Ezzel pedig immáron mindenki tisztában lehetne. A fővárosi, kormánypárti (fő)polgármesterjelölttől kezdve az alsó-bivalybasznádi önkormányzat Fidesz-jelöltjéig.

Mindenki pusztán egy Gazember (“tégla” a “Falban”). A Gazemberek Gyülekezetének egyik Csereszabatos Senkije. A Főgazembert kiszolgáló Algazember al-algazembere! Káder és plakátfej! … Harminc Álezüstért! … Lelke, ha volna, meg se kapná!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Ácsi!

Azt hiszem itt az ideje, hogy az Ellenzék végre felemelje a seggét és azt mondja, kiáltsa, hogy “Ácsi! Ez itt nyílt diktatúra, s csupán egyetlen lépésre vagyunk a Pártállamtól! Ebben pedig mi nem veszünk részt, mostantól nincs kiegyezés, nincs alku! Semmiben!

A Magyar Telekom tegnap egyik pillanatról a másikra kirúgta a tulajdonában álló “Origo” című hírportál főszerkesztőjét. Sáling Gergő lapátra tételének több oka is volt. Többek között az, hogy a “Választások” idején szolidaritást vállalt azon orgánumokkal, melyeket a Maffia-párt kitiltott a kampányrendezvényeiről. Az utolsó csepp a pohárban azonban az a cikksorozat volt, melyben a portál nyilvánosságra hozta Lázár János miniszterelnökségi államtitkár luxusutazásait, melyek során másodmagával, összesen hét szállodai éjszakára két millió forintot költött el a közkassza rovására. Ez a média-akció Lázárnak két millájába került(?), Sálingnak meg a fejébe!

Egyetlen percig nem kétséges, hogy a Telekom Lázár nyomására tette utcára az Origonál már tucatesztendeje dolgozó és két éve kinevezett főszerkesztőt. Az sem kétséges, hogy az emiatt holnapra meghirdetett tüntetés semmiféle érdemi befolyást nem fog gyakorolni Sálingra nézvést, hiszen a döntést a Telekom menedzsmentje arcvesztés nélkül vissza nem vonhatja. Ippeg ezért azt sem tartom elképzelhetőnek, hogy majd a német tulajdonos, a Deutsche Telekom fog “rászólni” magyar leányára (egy határozottan rosszalló megjegyzést azért elvárnék tőlük!). Ami azonban elengedhetetlen, hogy ezen a holnapi megmozduláson a magát demokratikusnak nevező Ellenzék valamennyi vezetője és parlamenti képviselője jelen legyen!

Az Origo-ügy ugyanis messzemenő következményekkel fog járni arra a rokkant, csontsovány, de még valamennyire élő/vegetáló valamire, amit Magyar Sajtószabadságnak nevezünk. Köztudomású, hogy a honi médiában már esztendők óta érvényesül az Öncenzúra. A közszolgálati és a nagyobb kereskedelmi orgánumok már a Zemútnyócév szoci korszakában sem mertek nagyobb kaliberű fideszes ügyeket nyilvánosságra hozni. A “Bátorság“, tehát a Szakmaiság az internetre, azon belül is pedig a független hírportálokra szorult vissza, melyek egyike az Origo volt. Tegnap óta azonban ez az “önkontroll” csak tovább fokozódik, hiszen valamennyi főszerkesztő lelki szemei előtt ott fog lebegni Sáling lázárlándzsára tűzött feje, valahányszor egyik-másik munkatársa az orra elé tesz egy olyan értesülést, oknyomozó riportot, mely valamelyik Hatalmasság tyúkszemére lép. Ekkor pedig inkább a kukába fogja dobni az anyagot, hiszen a Sáling-ügy azt is bizonyítja: a Tulajdonos akkor sem védi majd meg őt a nagyemberi haragtól és bosszútól, ha a mögött egy olyan külföldi Óriás áll, mint a Deutsche Telekom.

Ezért köll ott lennie a teljes Ellenzéknek a holnapi tüntetésen. Előtte azonban a Szocik kövessék meg nyilvánosan az “Egyenlítő blogot“, lévén az ők budapesti nagyembere pont ilyen hatalmi presszióval fojtotta bele a szót a portálba, amikor az a hírhedt Rogán-féle “ingatlantágulási egyenletet” igyekezte kiszámolni! És ha már ott vannak, egyúttal hangosan tiltakozzanak a Reklámadó ellen is, melynek nyilvánvaló célpontja az egyelőre még nem kézivezérelt RTL Klub. Nem azért, mert ez az orgánum oly’ fénylő csillag lenne a magyar sajtószakma égboltján – aki látott már retektévés híradót az tudja, milyen kínosan kerülik még a látszatát is annak, hogy akár egyetlen pislantást is vetni akarnának a közéleti események kulisszái mögé! Nem is azért, mert lenne e médiumnak egyetlen, megőrzésre méltóan értékes műsora – többségük gyomorforgató, vagy émelyítően cukros, a maradék meg semmitmondó. Hanem azért, mert az RTL-ben, ugyan látens módon és csakis elméletileg, de benne van a valódi függetlenség lehetősége, s a hatalmi önkény ezt a hangyafasznyi opciót sem tűri. Hoz egy törvényt, mellyel nettó veszteségbe hajszolja a “Retektévét”, megvárja, amíg a tulajdonosok megunják a dolgot, aztán felvásároltatják valamelyik strómanjukkal (lásd a “TV2-recept“-et!).

Maga az RTL pedig gondolkodjon el arról, mire is ment ezzel a közéleti-politikai eunuchságával, s mostantól kezdjen keményen ellenzéki lenni! Fölösleges a további óvatoskodás, most már úgy is mindegy. Fejük ott van a hatalom célkeresztjében, a “kakas” lecsapott, a golyó kirepült, s csak idő kérdése, mikor csapódik be a célba! Ha már halni köll, hát tegyék azt becsülettel, egyenesen állva és nem kegyelemért könyörögve, a földön fetrengve! Ez a hatalom senkinek nem kegyelmez. Aki megalkuszik vele azt lassan öli meg (lásd: Szocik!). Mint a kínai hóhér: egymás után vagdossa le róla a tagjait! Akkor már jobb túlesni a dolgon azonnal. Később pedig elmondhatják: valamit azért még is tettünk a magyar demokráciáért!

Magyar Demokrácia“?! Röhögnöm köll! Hol van itt már ilyen? Az egész csak Látszat, papírmasé színfalak, Patyomkin-falu, ócska Csinn-bumm Cirkusz, melyben a Pofozható Bohóc szerepét az Ellenzék alakítja. Az EP-választások eredményei szerint elhódítható számukra Budapest, a Főpolgármester pozíciója, mely így hatalmi ellenpont lehet az elnyomó kormányzattal szemben? Nosza, egy szempillantás alatt az egész törvényt átírják úgy, hogy akkor is ők nyernek, ha veszítenek. Kilenc kerület polgármesterségét szerezhetné meg az Ellenzék gond nélkül? Ezeket majd “kompenzálják” az ott vesztes kilenc fidesznyikkel, s akkor a Főpolgármesterükkel együtt tízen állhatnak majd huszonhárom “Magunkfajtával” szemben. Magát az önkormányzatot meg egyszerűen kiherélik.

Merem feltételezni, hogy ezzel a T. Ellenzék is tisztában van. Hát akkor mi az ördögért köll részt venni ebben a kutyakomédiában?! Álljanak fel, mondják azt, hogy “Ácsi!” és ne indítsanak egyetlen nyamvadt jelöltet sem Budapesten, sem Alsó-Bivalybasznádon, híveiket pedig szólítsák fel a távolmaradásra! És tegyék ugyanezt a parlamentben is! Egyszerűen vonuljanak ki, hagyjanak ott csapot-papot, jelentsék ki: “Nem leszünk a prosztó gazda rozzant viskójának hátsó udvarán kukorékolgató kiskakasok!“! Persze ez sokuknak egzisztenciális kockázatot jelent, lévén többségük már legalább évtizede a politikából él. No de ha egyszer már bejelentkeztek az ország ügyeinek intézésére, a nép érdekeinek képviseletére, akkor tegyék is a dolgukat! S ez most ippeg és punkt ez lenne!

A mondás szerint “A hídon akkor kell átmenni, ha odaérünk!“. Odaértek!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Ma reggel eszembe jutott az a “mérsékelt” fideszes ismerősöm, aki nem sokkal április hatodika után azzal nyugtatgatott, hogy nem lesz baj az ismételt Kétharmadból, mert ezek után csakis egy nyugodtabb kormányzás, a konszolidáció következhet. Legszívesebben írnék neki egy mailt, hogy “Nesze neked nyugodtabb stílus és konszolidáció! A Pakstum vita nélkül, erőből átnyomva. A Házszabály hasonló módon testre szabva. Következik a Budapest-törvény, aztán a Reklámadó. Orbán zsarol és hepciáskodik Brüsszelben, holnap pedig idehaza egy tömeggyilkos kazah diktátor aranyerét fogják véresre nyalni, kiárusítva az ország maradék becsületét pár fityingért cserébe! És mindezt úgy, hogy a parlament még egy hónapja sem alakult meg, az új kormány pedig hivatalba sem lépett!


Amatőrök!

Emlékezzünk csak vissza arra, hogy kevés interjúinak egyikében mit is mondott Wermer András, a Fidesz 1998-as kampányguruja: “Egy politikai párt is csak olyan, mint a mosópor: mindkettőt el kell tudni adni!“. (Kuncze Gábor reakciója: “Akkor már értem, miért habzik a szájuk!“) Az egykori tanácsadó bonmotja talán kissé durva, de fedi a valóságot. Nem értem, hogy erre a mai Demokratikus Ellenzék még miért nem jött rá?

Anno nekem sem tetszett ez a wermeri mondat, de ha kibontjuk a mögöttes tartalmát, megállapíthatjuk: a pasinak igaza volt. Egy választási kampányban az adott politikai párt üzeneteit pont úgy köll belesújkolni a köztudatba, mint egy a piacra frissen bevezetett termék nevét; kapcsolni kell hozzá egy rendkívül lényegretörő, pár szavas jelmondatot, s azt minden létező csatornán át, napi 24 órában árasztani szükséges. Ez lenne az “alaptétel”, melyet aztán a helyi sajátosságokhoz alkalmaztatott “kiegészítők”-kel kell még megspékelni. Utóbbi a magyar közélet esetében az, hogy az átlagos honi választó bizony “irígy”, “államhitű”, “tekintélytisztelő” de mégis “kuruckodó”, s mindezeken túl bizony még “xenofób” is, amely még a saját, határokon túl élő nemzettestvéreivel szemben is gyakorta megnyílvánul, feltéve ha azok át merészelnek települni (veszélyeztetve a munkahelyeket), avagy odakint maradva a honi államkasszába akarnának belenyúlni (szociális-, oktatási és egyéb támogatások). Annak legelső bizonyítéka pediglen, hogy mindezeket sikerrel lehet alkalmazni minálunk, nem más mint az Orbánpárt 1998-as győzelme, bár ez ugyan kissé necces volt, hiszen csupán paraszt(kisgazda)hajszálon múlott a kormányalakítás.

Wermer ugyan már halott, de megüresedett állását sikerrel töltötte be a közkeletűen csak “Habonyárpi” néven ismert pasas, aki további eszközökkel gyarapította a wermeri hagyatékot. Ez a nóvum az eladdig nem, avagy csak alig alkalmazott “karaktergyilkosság” volt. Hogy ez miként működött, azt mindnyájan tapasztalhattuk: a Fidesz összefogdosta a ballib kormánypártok minden létező “szúnyogját“, azt rákötötte a propaganda-pumpára, s hatalmas “botrányelefánttá” puffasztva azt éjjel-nappal, minden mikrofont és diktafont azonnal megtaláló “szóvivők” tucatjai (“Papagájkommandó” – ©: ismételten Kuncze Gábor) útján szajkózták orrvérzésig. A siker nem hogy nem maradt el, de jóval nagyobb is lett a vártnál (meg a kívánatosnál).

A mai, Demokratikus Ellenzék azonban nyílvánvalóan képtelen arra, hogy a pártpropagandás “kommunikáció” terén felvegye a tempót az általa állítólag legyőzni akart mai kormánypárttal. Nem azt mondom, hogy nekik is minden szúnyogból elefántot köllene csinálniuk, de ha ebben a “Közélet” nevezetű langyosan bűzlő mocsárban elúszik mellettük a maffiaállam legújabb (törvényesített) bűncselekményeinek egy-egy olajtankernyi bálnája (farkával alaposan kupán legyintve úgy őket, mint a társadalmat – a demokratikus és alkotmányos jogállamról már nem is beszélve!), akkor azt talán észre vetethetnék egy-egy fűrészfogúra kifent egyszerű és lényegretörő nyilatkozattal, melyet osztán napokon át, minden lehetséges fórumon tucatnyian hangoztatnának (egyetlen bötű eltérés nélkül)! Ahelyett, hogy trafik-, föld- és egyéb mutyik ügyében azt kiabálnák szét, hogy “Kéremszépen, ezek itten lopnak és százezreket juttatnak koldusbotra tíz-húsz csókos meggazdagítása kedvéért!” (ld.: Gyurcsány legutóbbi beszéde!), azt halljuk, hogy “Ejnye!“, meg “Bejnye!“, s aztán nevek(!) helyett (ami érdekelné “Mari bácsit“) adatokat(!) kezdenek sorolni (ami nem érdekli “Józsi nénit“). Ennél már csak az a rosszabb, ha egy ügyben nem a lényegről beszélnek, vagy egyáltalán említést sem tesznek róla. Álljon itten két, eklatáns példa!

“Spontán” tiltakozás Kolozsvárott

Azt írja az újság, hogy egy Sorbán Attila Örs nevű pasi (aki állítólag az “Erdélyi Magyar Ifjak“, az EMI elnöke – a szervezet “diszkrét átmenetet” képez a honi Magyar Gárda és a Jobbik között! – szendam), pénteken azzal zavarta meg Bajnai Gordon kolozsvári látogatását, hogy egy “Túrista vagyok, nem magyar!” feliratú pólót “ajándékozott” neki. Sorbán (az “s” híján jó lenne a név!) nyilatkozatában azt mondta, hogy az akcióval afölötti felháborodásukat akarták kifejezni, hogy a volt miniszterelnök miként “viszonyul a határon kívüli magyarokhoz“, hiszen míg kormányfő volt egyszer sem látogatott Erdélybe, de bezzeg most, a választások előtti évben “szavazatokért kuncsorogni jött ide“. Erre Bajnaitól mindössze annyi tellett ki, hogy az “ajándékozást” a “modern politika” egyik elfogadható eszközének tekinti, megsértődni nem fog, bár ő Erdélyben is magyarnak érzi magát, s a jövőben úgy kíván kormányozni, hogy azzal az erdélyiek is elégedettek legyenek.

Nos, ha én lettem volna Bajnai helyében, akkor egy (pláne!) erdélyi látogatás előtt felkészíttetem magamat a nyílvánvalóan elkerülhetetlen, közvetve avagy közvetlenül Fidesz-inicializálta provokációra. S amikor ez bekövetkezik, előveszem a szürkeállományomban tárolt mondatkliséket, s azokat az alkalomhoz illő körítéssel folyékonyan, dadogás nélkül, malíciózus mosollyal a szájam szögletében elmondom. Valahogy így:

“Megtisztelőnek tartom, hogy az ‘Erdélyi Magyar Ifjak’ olyannyira fontosnak tartják személyemet, hogy már napok óta készülődnek kolozsvári látogatásomra. Hiszen ahhoz, hogy ezen akciójuk az igényeikhez képest kellően hatásosra sikeredjen, több napnyi gondolkodásra, tervezésre volt szükségük – akárcsak az ‘ajándék’ legyártatásához. Remélem, hogy az utóbbi bekerülési költségét az Orbán Viktor és üzlettársai által teljes mértékben felügyelt, s a magyarországi adófizetők pénzéből működő ‘Bethlen Gábor Alapítvány’ az utolsó lejig megtéríti! Ami a szavazatokért való ‘kuncsorgást’ illeti megjegyezném: Orbán Viktor, a magyar kormány miniszterelnöke az, aki olvadozó, honi szavazógárdáját igyekszik határokon kívüli ‘vendégmunkásokkal’ megerősíteni, s ezen magyarországi, hatalmi céljai érdekében több esetben sem átallotta súlyosan kockáztatni az erdélyi magyarság romániai, politikai képviseletét azzal, hogy magyarországi adófizetők pénzein két, Fidesz-klón pártot is létre hozott. Előbb a Szász Jenő-féle MPP-t, majd annak sikertelensége után a Tőkés László-féle EMNP-t. Nem Orbán Viktoron, nem Szász Jenőn, nem Tőkés Lászlón és nem az itt megjelent Sorbán elnök úron múlott, hogy az erdélyi magyarságnak ennek ellenére és még mindíg befolyásos politikai képviselete van úgy a magyarlakta megyékben, mint a bukaresti törvényhozásban. Kolozsvári látogatásomról pedig csupán annyit: annak célja – ellentétben Orbán Viktorral – nem a szavazatszerzés. Természetesen alázattal fogom megköszönni voksát minden olyan erdélyinek, aki bizalmára fog méltatni, de legfőbb célom most megtudni, hogy miután a Demokratikus Ellenzék eltakarította a magyar törvényhozás és a kormányzat éléről az összmagyarság jövőjével bárkivel, még egy azeri diktátorral is gátlástalanul üzletelő, Orbán Viktor nevével fémjelzett maffiát, az új magyar kormány milyen intézkedéseket és politikai lépéseket tegyen az erdélyi magyarság érdekében?!”

Ennyi! Slussz és passz! … Bár lehet, hogy én vagyok tévedésben. … Szokás szerint!

A kübekházi példa

De most induljunk vissza Erdélyből, s átlépve a magyar határt, álljunk meg egy pillanatra Kübekházán! Ez a határszéli falu ugyanis az egyik legszebb példája: hogyan bánik a Maffia-adminisztráció a számára gazdaságilag és politikailag haszontalannak ítélt kistelepülésekkel, illetve milyen impotens a Demokratikus Ellenzék a sorozatosan érkező és a sztratoszférig emelt “magaslabdák” lecsapkodásában!

Azt írja az újság, hogy a kübekházi önkormányzat képviselőtestülete a minap, az anyagi ellehetetlenülés miatti végső kétségbeesésében kénytelen volt visszautalni a Magyar Államkincstárnak az az által, a település működési költségeinek támogatására kifizetett összeget. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha egy falu ekkora anyagi kakiban van, akkor miért adja vissza az állam által folyósított pénzt? Nos azért, mert az inkriminált összeg – mely oly’ kitűnően példázza az orbáni Maffia-állam nagyvonalúságát – egészen pontosan 3.478 (mondd: háromezer-négyszázhetvennyolc!) pengő magyar forintra rúgott! Egy teljes hónapra, s azok után, hogy idén volt két olyan hónapjuk is (április és május), amikor mégy ennyit sem kaptak – egészen pontosan 0, azaz nulla forintot! Történt mindez azért, mert miután a hitelképesség szempontjából háromszoros “bóvli”-ban lévő Orbállam úgymond “átvállalta” a települések adósságállományainak egy részét, a közigazgatási feladatok úgy 10 százalékát pedig (“könnyítésként”) a csókosok államilag finanszírozott szinekúrához juttatása érdekében gründolt járásokhoz tette át, rögtön be is hajtotta ezen községeken/falvakon a “szívesség” ellenértékét – többszörösen! Kübekháza esetében például kirepült az ablakon az szja. helyben maradó részének 30, a gépjárműadó 60, a helyi iparűzési adó 20 százaléka, azaz évi 32 millió forint (hogy mennyi volt az átvállat adósság, arról nem tudni). Ugyanakkor a településnek kell finanszíroznia a napi 6 órás (32 fő!) közmunkás fizetésének 30 százalékát, miközben a közeli Hódmezőlázárhelyen 300 közmelós, 8 órás fizetését úgy vállata 100 százalékban az állam, hogy az adósságátvállalás mértéke és mennyisége nagyságrendileg volt nagyobb, mint Kübekházán! … És mi volt erre az irgalmatlanul magas labdára a t. Demokratikus Ellenzék reakciója (két nap után)? Pont annyi, mint Kübekháza április-májusi, állami támogatása, azaz Nulla! Pedig akár kiadhattak volna egy közleményt is. Valahogy így:

“Az Orbán Viktor és üzlettársai által vezérelt Maffia-állam ismét megmutatta valódi arcát! A tavalyi esztendőben rászoruló polgártársainknak meg kellett barátkozniuk a gondoltattal, hogy jogosultságuk ellenére kizárólag közmunkáért kaphatják meg támogatásaikat, s ez az összeg napi nyolc óra után mindössze 47 ezer forint. A vagyongyarapodásáról elszámolni képtelen, miskolci Zsiga Marcell orbánpárti képviselőtől, akinek háza előtt a helyi önkormányzat ingyen aszfaltoztatott, aki ugyanezen várostól hónapokig vett fel jogtalanul több százezer forintnyi költségtérítést, aki fiatal kora (és mindössze pár esztendei, templomi kórista-múltja) ellenére közel milliós havi jövedelemben részesül, ugyanezek a többségükben idős polgártársaink megtudhatták, hogy szerinte ennyi is elegendő a megélhetéshez. Az Orbán Viktor által vezetett Maffia-kormány belügyminisztere, a közel kétszázezres nyugdíja mellett még milliós miniszteri fizetést és gyanúsan szerzett cégeiből sok százmilliós jövedelmet húzó Pintér Sándortól pedig ugyanezen, éhbéren tartott polgártársaink azt tudhatták meg, hogy ha van egy kecskéjük, akkor szerinte már minden megélhetési problémájuk meg van oldva. Idén ezen rászorulók, tartósan munkanélküliek azt hallhatták ugyanezen, Orbán Viktor által vezetett Maffia-kormánytól, hogy már csupán havi 36 ezer forint is elegendő a megélhetésükhöz, lévén ennyit szán az Orbán Viktor-féle Nemzeti Együttműködés Rendszere egyetlen emberre! Olyanokra, akiktől 2010-ben még a szavazataikat kérte a felemelkedés érdekében. Most kiderült, hogy az emberek még ennél is kevesebbet érnek az Orbán Viktor vezette Maffia-kormánynak! Miközben a fideszes irányítású Győrben 4 milliárd forintért építhet az Orbán Viktor miniszterelnök üzlettársa, Simicska Lajos által birtokolt cég egy háromszintes mélygarázst, addig a magyar-román határ mentén lévő Kübekháza működésre az Orbán Viktor-féle állam mindössze havi 3.478 forintot szán úgy, hogy áprilisban és májusban még ezt az összeget sem volt hajlandó a településnek átutalni! Eközben – bár a kormány közfeladatainak 10 százalékát a saját kitartottjai számára, tehát teljesen fölöslegesen létre hozott járáshoz telepítette – elvonta annak bevételei felét, úgy hogy Kübekházát közben arra kötelezte: közmunkásai fizetésének 30 százalékát maga fedezze. Havi 3.478 forintból? Harminckét embert?! … Ugyanakkor a közeli Hódmezővásárhelyen  –  amelyet Lázár János, Orbán Viktor miniszterelnök államtitkára, volt helyi polgármester és az Országgyűlés fideszes frakciójának egykori vezetője  –  sok tízmillárdos adósságba hajszolt, teljes az állami finanszírozás, teljes az állami adósságátvállalás és nincsenek kormányzati elvonások. Meddig tűrjük még ezt?! Meddig tűri még a vidék Magyarországa, annak lakói, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök és maffiózó üzlettársai által irányított állam az ő bőrükön, az ők elszegényítése árán gazdagítson még tovább néhány milliárdos vállalkozót, trafikosok tízezreinek, földművesek százezreinek koldusbotra juttatásával adjon néhány száz bűntársának sokmilliós jövedelmeket?!”

Ennyi! Cakli-pakli és semmi több, ámde ezt naponta minimum húsz alkalommal, az összes mikrofon, diktafon és kamera előtt elmondva, egységesen!

Persze tudom: én tévedek!

… és ezt …

szendamondja!