Mocsai

Mocsai Lajos, mint kézilabdaedző, kétségtelenül kimagaslik nem csak magyarországi, de európai kollégái közül is. Vajon miért nem volt neki ez elég? Vajon miért köllött még a szokásos fideszes disznóságok, a törvényhozói jogkörrel visszaélő hatalmi gőg egyik haszonélvező, emblematikus figurájává is válnia? … Mindezt úgy, hogy közben nem csak másokra mutogat, de még hazudik is!

Ma reggel elolvastam azt az interjút, melyet a 168ora.hu készített Mocsai Lajossal, az ismét önállóvá vált Testnevelési Egyetem (TE) rektorával. Ennek lényege, hogy a (“neccesen csinált”) professzor doktor rektor úr nem csak eldicsekszik a kétségtelenül létező személyes teljesítményével, de azt alaposan túl is fényezi … ha tetszik, hát “felhazudja”. A személye körül keletkezett közéleti botrányt jelentős részben a sajtóra keni, valamint azokra, akik őt “lekicsinylik” azt mondván, hogy “most derék kézilabdatrénerek lehetnek rektorok, díszdoktorok“.

Pedig ő nagyot alkotott! Nem csak sikeres edző és szövetségi kapitány volt, de a Testnevelési Főiskola (TF) tanársegédje, adjunktusa és mestertanára is. Aki valóban “tudományos alapokra” helyezte a kézilabdaedzéseket, komolyan vette a szakmát, s mint játékos is (többszörös válogatott!) jelentős eredményeket ért el. Ennek okán egyszerűen nem érti, miért “politikai botrány” az a bizonyos és hírhedt törvény. Az a “Lex Mocsai“, amely kimondja: az olimpiai érem felér a doktori címmel, ami az egyetemi tanársághoz, azon keresztül pedig a rektorsághoz vezet(het). Még “a fogalommal” sem tud mit kezdeni, állítja ő (mondjuk egy professzor doktor rektor úrtól azér’ ennyi elvárható vóna! … Nemde?!), hiszen az oktatási törvény szerint számos docensből lett egyetemi vezető, mánpedig ő volt már a TE-n nem csak dékánhelyettesi rangú “menedzserigazgató”, de kari, sőt, egyetemi tanácsi tag is.

Ennek okán neki teljesen természetes, hogy a 14 esztendő után ismét önállóvá vált (hatalmi szóval azzá tett!) és egyetemmé átkeresztelt TF (ugyancsak hatalmi szóval odacsinált) rektora lehetett. Annak ellenére, hogy ehhöz a normál akkreditációs szabályok szerint semmi joga nem lenne. Elismeri ugyan, hogy kissé botrányosra sikeredett a debreceni díszdoktorsága. Meg azt is, hogy a “rendes egyetemi tanári pályázatát” a Balogminisztérium “megfuttatta” ugyan a normál, azaz törvényes “pályán”, de mikor ez elutasítást talált (amihöz ezeknek “minden joguk meg volt“), hát az Emberminiszter Úr, a Hitehagyott, Orbánhívő ref. lelkész, “a saját hatáskörében” intézkedve … elintézte neki ezt Káder Janó közszolgálati elnöknél, aki a papírt – mármint az egyetemi tanári kinevezést – hosszas, mint egy 1,2 másodperces, tehát megfontolt mérlegelés után alá is írta.

Mocsai szerint tehát itten minden a legnagyobb rendjén vagyon. Nem történt semmiféle törvény- és szabálysértés. Ő valóban alkalmas és méltó. Hiszen a vonatkozó törvények mindezt lehetővé teszik. Innentől kezdve aljas machináció arról dumálni/suttogni, hogy ő csakis a Miniszterelnök Úr kegyéből és egy személyesen reá szabott törvény okán lehetett a TE rektora. Különben is, ez egy “készség alapú” felsőoktatás, ugyanolyan, mint pl. a különböző művészeti intézményeké. Márpedig ahol egy Vitray Tamás, egy Kocsis Zoltán, avagy egy Huszti Péter egyetemi tanár lehet, ott neki is teremhetne hasonló babér. Különös tekintettel arra, hogy őt 2002-ben az IHF (a Nemzetközi Kézilabda-szövetség) tízéves jubileumán életműdíjjal tüntették ki, amellyel bekerült “a világ négy legjobb edzője” közé.

Pedig ez az egész csupán hazugság! Mocsai azért méri össze magát a fentebb nevezettekkel, azért takarózik velük, meg az orbanista Oktatási Törvénnyel, mert saját teljesítménye okán csúcsra jutott sportolóként/edzőként jól érzi: itten nem a személyes teljesítmény, hanem az összeköttetés volt a lényeg! Ugyan azt álltja, hogy semmiféle közvetlen kapcsolata nincs az Állammaffia Főnöke, az Örökös MiniElnökkel (csak “tiszteljük egymást”), de simán eltűrte, hogy Don Vittorio (“Lajos bátyám, elintézem!“) rászabasson egy olyan törvényt a félbites szavazódroidokkal, ami olyasmire ad neki lehetőséget, amire igazából nem méltó. … Lehet, hogy alkalmas rá, felkészült is, de a pozícióhoz vezető néhány lépcsőfokot csakis azér’ ugorhatta át, mert a személyére írtak egy a hóna alá nyúló törvényt! Mindezt pedig hazugságokkal, másokra mutogatásokkal akarja leplezni, csak hogy a kognitív disszonanciáját valamennyire mérsékelhesse.

Hivatalos önéletrajzát böngészve egyszerűen nem értem, miért adta el magát az Állammaffiának. Mocsainak semmi szüksége nem lett volna arra, hogy talmi/csinált címeket és rangokat hagyjon (kérjen?) magára aggatni. Ő azért mégsem egy Bukovics István, aki lélekfényképezős tűzoltásból írhatta meg az MTA-dolgozatát, s most ugyancsak “profdoktor”, de rektornak már nem merték kinevezni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (ez a pasmag ma “csak” az “Orbanika” doktori iskolájának vezetője!). Ugyanakkor azt sem értem, miért takarózik Vitrayval, Kocsissal, vagy éppen Husztival. Valóban tanítanak egyetemmé átkeresztelt főiskolákon, de egyikük sem ölthette magára a profdoktor címet, pláne nem úgy, hogy direkte rájuk szabtak ennek érdekében egy törvényt. Azt meg főleg nem értem, hogy ha valakinek tényleg van akkora szakmai teljesítménye és nagyobb mennyiségű publikációja, mint egy átlagos MTA-tagnak, akkor miért hazudja magának “a világ négy legjobb edzője”-tagságát abban a bizonyos interjúban, amikor a hivatalos (TE) önéletrajzában “mindössze” az európai szövetség (EHF) életműdíjáról beszél.

Cím- és rangkórság(?) okán Mocsai beállt a schmittpálok közé. Szorosan a Vezér végbele mellé! Így olyasmihez jutott, amihez nem méltó. Hatvan évesen nyugodtan visszavonulhatott volna a korábban már megalapozott elméleti szakember szerepébe, mint a TE egyik tanára. De neki ehhöz nem volt kedve! Neki muszáj volt részt vennie egy olyan “mérkőzésben”, melynek szabályait eleve az ő győzelmére “alkották” meg, most meg fel vagyon háborodva, hogy van aki ezt az orrára meri húzni, a szemébe mondja.

Mocsai Lajos 2011-ben “Fair Play“-díjat kapott “a sportszerűség népszerűsítéséért“. Ha akkor méltó is volt rá, ma már bizonnyal nem az. Vissza kéne vonni tőle!

… és ezt …

szendamondja!


Amikor a Büró “működni” kezd …

Döntés nincs, de végrehajtják. Felelős van, de nem tudni kicsoda. … Így “működik” az Orbánmaffia frankenstein-állama!

Amikor a 444.hu tudósítását olvastam, a szememnek nem akartam hinni. A portál újságírója pedig a fülének nem, bár jelen volt azon a bizonyos Eseményen és végigszenvedte ugyanazt, amit az Érintettek voltak kénytelenek a Büró egyik Bürokratája jóvoltából.

Idén, egy nem túl szép tavaszi napon, pontosabban március 18.-án dicsőséges qrmányzatunk úgy döntött: a fővárosi középfokú egészségügyi képzés bázisműhelye, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola “jogutóddal megszűnik”. Az úgynevezett “Nemzeti Közszolgálati Egyetem” tőszomszédságában lévő intézményt a XIX. kerületi Semmelweis Ignác Humán Szakképző Iskola veszi át, a mintegy 1.100 (azaz: ezeregyszáz!) diákot pedig hat különböző képzőhelyre szórják szét. A néhány esztendeje 3 milliárd forintos EU-támogatásból gyönyörűen felújított, speciális demonstrációs termekkel, valamint egy 40.000 (tehát: negyvenezer!) kötetes könyvtárral felszerelt épület további sorsa egyelőre ismeretlen. Esztendők óta terjengő pletykák szerint azt az “Orbánegyetem” nézte ki magának és fogja megkapni.

Az erről szóló értesítést a “Wallenberg” április 13.-án kapta meg a Maffiaállam szörnyszülöttjeinek egyikétől, a “Klebersberg Intézményfenntartó Központ“-tól. Azzal az utasítással, hogy az üggyel kapcsolatosan “nyilatkozattételi tilalom” lép életbe, melyben benne foglaltatik (ez már csak szóbeli ukáz volt!), hogy ha az érintettek (diákok, szülők, tanárok) az okokat firtatnák, akkor “nem kell indokolni, lévén a fenntartónak sem kötelessége megindokolni a döntést“.

Ugye milyen “aranyos”? Több, mint ezer diák, majd’ nyolcvan tanár mehet a “levesbe”! Mert a Főméltóságú Főméltóságos Főméltóság így döntött, a Naccságos Hivatal meg nem meri vállalni sem a dolgot, sem a pofáját, sem pedig a felelősséget. Mindenkinek kuss! Hajtsák végre az ukázt, a többi meg az ő dolguk.

Hát nem! A még mindig hatályos törvény szerint ugyanis ilyen döntést csakis a “szakminiszter” hozhat, nem pedig a Qrmány. Azt is csak úgy, ha előzetesen értesíti szándékáról az érintetteket, s kikérte a véleményüket is (igaz: utóbbiak őt semmire nem kötelezik). No ez az, ami elmaradt – szokás szerint – és ez az, amibe a nyájként kezelt Kipicsázottak belekapaszkodtak. Nem is tettek lakatot a szájukra, tiltakozni kezdtek (ölég hangosan), hivatkoztak a Törvényre, melynek még a betartásának látszatát is alaposan elkerülte a Büró. Így meg a Botrány vált elkerülhetetlenné. … No meg a szintén szokásos, utólagos “legalizálás”, amely kimerült egy olyasmiben, melyet a KLIK “egyeztető fórumnak” becézgetett. (Ahogyan azt A Géza mondotta volt: “Poszt tőzeg. … Illetve … poszthumusz!“)

Ez történt meg tegnap, melyen ugyan a KLIK meghívott vezetője ugyan nem, de a 444.hu újságírója részt vett – no meg néhány száz “Érintett” is. Az, hogy a Büró Főbürokratája ippeg pont akkor minő okból is nem ért rá, azt nem tudni (nem a fenét nem!), de maga helyett kegyeskedett elküldeni egy Albürokratát (rögzítsük a nevét és titulusát: Halász József, szakképzési osztályvezető) aki osztán – izzadtság- és kozmaszagot árasztva – megpróbálta “elmagyarázni” a Történteket, meg az azokból fakadó Jövendőt.

Olyasmiket mondott a Szerencsétlen, hogy például “én egy tisztviselő vagyok“, tehát csak “a munkámat végzem“. Meg hogy “Központi döntés volt, hogy az iskolát áthelyezik, de még nincs semmiféle döntés“, ugyanis a “szagminiszternek” május végéig köll eztetet csak megtennie. Mivel Balog emberkereskedő páter ilyesmit eleddig nem követett el, az azt jelenti, hogy “… végleges döntés még nincsen. Tényleg nincsen. Semmire nincsen döntés“. Tehát a szülők, a diákok, meg a “tanarak” csak mondják el nyugodtan a véleményüket (hiszen azér’ gyütt ide, hogy ezeket meghallgassa), de a lényeg az, hogy a “Nemdöntés” következtében szeptembertől a “Wallenberg” akkor sem működhet tovább úgy és ott, ahol eddig, ha a fejük tetejére állnak. Ezt tessenek tudomású’ venni, s ennek keretében folyjék tovább a vita!

Az Albürokrata tehát “emberileg” talán nagyon sajnálja a dolgot. Azt, hogy törvénysértő módon a qrmány, meg annak erősen szagos szakminisztere olyan döntés “nem hozott”, melynek következtében szélnek eresztettek több, mint ezer diákot, meg majd’ nyolcvan pedagógust. Azt, hogy ezzel szétvertek egy jól működő intézményt, s mindezt csak azért, hogy egy Idióta Karrierista által irányított, elmebetegek oktatói stallumával felszerelt Hülyeegyetem megszerezhessen egy olyan épületet, melyet az “Ellenséges Brüsszel” jóvoltából csodálatosan felújítottak. Ámde ő “csak egy tisztviselő”, aki ugyi kizárólag a munkáját végzi.

Az ember ilyenkor hajlamos megszánni a Beosztottat. Azt, aki tényleg csak a munkáját végzi. Végrehajtja azt a Feladatot, melyet a Felelősség, pontosabban a Felelősségrevonás elől bujkáló Főnöke rábízott. Mégpontosabban azt, amit ez a főnök az ugyancsak a Felelősség elől (mindenkoron!) kitérni igyekvő “A Főnöktől” kapott, tehát mindössze “lepasszolta” azt neki. Az meg ennek a szerencsétlen Nyúlbélának.

Érthető tehát a dolog és talán még megérthető is.

Ámde az a nagybüdös helyzet, hogy ez a szörnyszülött Maffiaállam pont az ilyen fő- és alnyúlbélák miatt “működhet”. Döcögve ugyan, de zavartalanul. Zavartalanul abból a szempontból, hogy ez a “működés” tulajdonképpen semmi mást nem jelent, mint az Önkényeskedést és a Lenyúlást. Ezeket meg pont az ilyen fő- és alnyúlbélák teszik lehetővé, akik a kisebb-nagyobb (átmeneti!) egzisztenciájukba kapaszkodva működtetik az olyan frankenstein-hivatalokat, mint például maga a KLIK. Ahol, amelyen belül (és alatt) ugyan semmi nem funkcionál, de legalább elvész a felelősség … ellentétben az ösztövéren ostoba Utasítással.

Gusztos István írta még tegnap a gepnarancs.hu oldalán:

“Ha az orbániai maffiaállam egyetlen szervezetét kellene megneveznem, azt, amelyben az önkény minden akarnoksága, aljassága és ostobasága koncentrálódik, azt mondanám: KLIK. A feladat, amelyre létrehozták, maga a képtelenség. Talán vannak alkalmazottai, akik elhitették magukkal: minden körülmények között csinálni kell valamit; még mindig jobb, ha a rendszer működik úgy-ahogy, mintha bekövetkeznék a csőd. … Hát nem jobb. … De komolyan azt sem gondolhatjuk, hogy sok önámító dolgozója volna ennek a szörnyszervezetnek. Tevékenysége nem egyszerűen ártalmas, hanem bűnös: a kárt, amelyet okoz, hosszú idő alatt és nagyon sok pénzért lehet majd helyrehozni. Mert nem csupán holmi intézményi képtelenségről van szó: az önállóság teljes elvételéről, „rendszerellenesnek” nyilvánításáról; a szolgává idomításról, a némaságra szoktatásról: a jobbágylét „igazgatókra” és beosztott pedagógusokra – közvetve gyerekekre és szülőkre – kényszerítéséről. … Milyen rendszer az, ahol az oktatásban is meghonosítják a parlamenti maffia péntekista (pénteken éjjel benyújtják az izét, s kedden, olykor már hétfőn éjjel meg is izélik) üzemmódját? Ahol egy iskolával egy csütörtökön közölni lehet: megszületett a döntés megszüntetéséről? Egyeztetések, előzetes fölmérések stb. nélkül – ahogy ez már nálunk szokás… Milyen rendszer? Olyan, amelyben a pedagógusokat mint a birkákat terelheti a maffia a maga „nemzetinek” nevezett ocsmány karámjába. S e karámnak is akadtak „jószándékú” vezetői… És a pedagógusok közül is túl sokan vannak, akik önként, örömmel mondanak le a nemrég megszerzett-megkapott, teljesnek nem mondható szabadságukról – valamiért, amit biztonságnak vélnek, pedig csak kiszolgáltatottság. Szervezetlenségünkből, a szolidaritás hiányából mint napra éj következik, hogy prédája lehetünk mindenféle aljas uralomnak. Márpedig a mai ocsmány körülmények között kellene megszerveződnünk, hogy kijussunk végre e veremből!”

No, álljon csak elém (akár “elektronikusan” is) az, aki szerint a fentebbi tényekkel és megállapításokkal vitatkozni lehet … Avagy merészel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!