Gáz a Vezér fejében

Az E.On-nal kötött gázcégvásárlási szerződések napvilágra kerülése után a legteljesebb nyugalommal nyilváníthatjuk “gázai“, azaz katasztrófa sújtotta övezetnek Orbán agyát. Nagy “gáz” van a Vezér fejében.

Az Átlátszó által kiperelt és tegnap közzé tett dokumentumok alapján a következő tényeket ismerhettük meg. A német E.On már régóta szeretett volna megszabadulni két, magyarországi gázcégétől, az EFT-től (“E.On Földgáz Trade“) és az EFS-től (“E.On Földgáz Storage“). Ezért 2011 májusában ezeket eladásra ajánlotta az MVM-nek (“Magyar Villamos Művek Zrt.“) összesen 1360 millió euróért. A reménybeli vevő azonban, a saját értékelése szerint, a két céget legfeljebb 384 millióra tartotta, így a biznisz kútba esett. Ámde bő egy esztendővel később ismét terítékre került a dolog, s az E.On már “csak” 875 millió eurót kért a vállalataiért, amit osztán az MVM tavaly zokszó nélkül ki is fizetett.

Joggal merült fel a kérdés, hogy vajon melyek voltak azok az indokok, amelyek meggyőzték az MVM-et arról, hogy 2013-ban már érdemes neki a két esztendővel korábban megállapított érték majd’ két és félszeresét kifizetnie az EFS/EFT-csoportért. Ezt szerette volna megtudni az Átlátszó is, s ezért közérdekű adatigénylést nyújtott be az illetékes MNV-nek (“Magyar Nemzeti Vagyonkezelő“), amely azt – az orbanista állam hivatalaitól megszokott módon – elutasított. A portál persze perre ment, s bár a hivatal “az utolsó töltényig” hadakozott, a harmadfokú bírósági döntés után nem volt más választása, mint a dokumentumok átadása.

Az iratokból kiderült, hogy ha a kormány hallgat a szakértői által készített vagyonértékelésekre és kockázatelemzésekre, akkor nem hogy fizet az E.On-nak, hanem még ő kér pénzt a német óriástól! Az EFS/EFT-csoport ugyanis egy végtelenül kockázatos, hatalmas bizonytalansági tényezőkkel terhelt, óriási pénzszivattyú csupán. Valódi értéke pedig valahol a plusz 111 milliárd és a mínusz(!) 355 milliárd forint között lehet, melynek pontos megállapítása azért lehetetlen, mert az E.On a legfontosabb dokumentumokba nem adott betekintést. Tehette pedig mindezt azért, mert még 2012 novemberében Orbán aláírt egy megállapodást a német cég vezetőjével, Johannes Teysennel, amelyben még a vételárat (875 millió euró, azaz 260 milliárd forint) is rögzítették!

A Világ Legostobább Szándéknyilatkozatában a “Nemzeti Ügyek Kormányá“-nak minimum zavart feje, belement ugyanis abba, hogy az akvizíció eldöntéséhez legfontosabb dokumentumok egy részéhez, csakis a Nyilatkozat aláírása után(!), a legszenzitívebb anyagokhoz pedig kizárólag az Adásvétel nyélbe ütését követően(!) juthat hozzá a Vevő. Ez pedig ugyi teljes mértékben kizárta annak lehetőségét, hogy a vételre kijelölt MVM, meg a tulajdonosi jogokat gyakorló MNV megállapíthassa nem csak azt, hogy érdemes-e vásárolnia (s, hogy mennyiért), hanem azt is, hogy valójában mi is kerül a tulajdonába. … Mindezt rögzített áron!

Közbevetőleg:
A Nyilatkozat aláírása után a német “Handelsblatt” című üzleti napilap egy szokatlanul gúnyos cikkben (a linket sajna nem találom) meg is dicsérte Teyissent azért, hogy milyen “ügyesen ejtette át a teljesen ostoba” Orbánt. Lássuk be, a lapnak igaza volt! Hiszen ki az a hülye, aki hajlandó szerződésben kötelezni el magát például egy olyan ingatlan megvásárlására, amelyről a címén kívül semmi mást nem tud?! … No, ezt az idiótát hívják “Orbán Viktor”-nak, akit teljes joggal lehetne mondjuk egy “gazdaságtörténeti múzeumban” mutogatni. … KITÖMVE!

A kockázatokkal és mellékhatásokkal természetesen az MVM is, az MNV is tisztában volt. Hiszen azért, mert azok vezetői egytől-egyig fidesznyikek, még nem automatikusan debilek is. Pontosan tudták, hogy itt nagy “gáz” van, s ezért kétségbe esve írogatták a memorandumaikat. Feljegyzéseket arról, hogy a tényleges érték megállapíthatatlan. Arról, hogy az egész ügylet előkészítése (a honi előírások szerint is) törvénytelen és valószínűleg sérti az EU állami támogatások tilalmára vonatkozó szabályait is. Arról, hogy lehetetlenség felmérni a kétségtelenül létező kockázatokat (különösen a “Take or Pay“-kötelezettségből eredőket – lásd alább!). Arról, hogy ezzel csontig kizsigerelik az MVM-et, amelynek így tőkepótlásra és állami garanciákra lesz szüksége. Arról, hogy “nagy gáz van”, ez az egész pedig marhára büdös, amire sokak kozmálhatnak rá.

Take or Pay
A 2000-ben (ki is volt akkor a miniszterelnök?!) megkötött és jövőre lejáró, hosszútávú orosz gázszállítási szerződés egyik pontja szerint a magyar fél akkor is köteles kifizetni az adott esztendőre megrendelt kontingensét, ha azt felhasználni/elszállítani nem tudja. Ezt a pontot a 2004-ben színre lépő E.On sem tudta módosíttatni a Gazprommal, hiszen mutassanak már egy kereskedőt, aki ne szeretné kétszer eladni ugyanazt az áruját. A visszaesett honi gázigény okán ez az idén 105 milliárdos kiadást jelentene, ámde – mint hírlik – az oroszok (valószínűleg a Pakstumért cserébe), hajlandóak voltak úgy eltérni, hogy az idei keretet 2015 után is felhasználhatjuk. Balsoje szpasziva … gaszpagyin Putyin/Orban!

A memorandumok közös jellemzője, hogy mindegyik egy-egy (“seggvédelmi”) segélykiáltás … Felfelé! Az MNV a tulajdonosának könyörög: hagyjuk az egészet a picsába! Az MNV térden állva esdekel az “őt” felügyelő/irányító NFM-nek (“Nemzeti Fejlesztési Minisztérium“): csináljon már valamit, mert ez az egész úgy szar, ahogy van! Az akkori miniszter (Lászlóné Zsuzsika) azonban csak a vállát vonogatja, s hivatkozván a kormányrendeletre kvázi kijelenti: sajnálom fiúk, ez van, ezt köll csinálni, én pedig nem vagyok hajlandó odatolni a seggemet a beszámíthatatlan meggyőzhetetlen Főnök szaros gumicsizmája elé! Így osztán a T. Magyar Honpolgár foghatta magát és kihajíthatott az ablakon összesen 465 milliárd forintot (azaz 205-tel többet, mint amit hivatalosan Orbán a szemünkbe hazudott! – lásd a táblázatot!) az “energiafüggetlenség” elérése címén olyasmiért, ami valójában (pontosabban: vélhetően) mínusz 355 milliárdot ér!

Felhasználási célok (Ft) Források (Ft)
Fix finanszírozási igény Vételár: 260 milliárd, Forgóeszköz igény 90 milliárd Bankgaranciák: 10 milliárd, Tranzakciós költségek: 8,55 milliárd tőkejuttatás: 200 milliárd hitelfelvétel: 160 milliárd
Opcionális finanszírozási igény VTB akkreditív: 105 milliárd tőkejuttatás: 105 milliárd

Ezek után nem is csodálkozom, hogy a Vagyonkezelő anyatigrisként védelmezte a nyilvánosság elől eme dokumentumokat. Hiszen ezek tökéletes bizonyítékai az orbanista maffiaállam működésképtelenségének, elképesztően centralizált döntéshozói mechanizmusának, irgalmatlanul pazarló mivoltának, kártékonyságának. Kitűnően mutatja be, hogy a túlfizetett pártkáder ugyan tökéletesen tisztában van azzal, hogy a Főnök koponyájában a Józan Ész már csak molekulárisan, légnemű halmazállapotban található meg. Tudja azt is, hogy a Döntés végrehajtásával iszonyú károkat okoz az országnak, s ha egyszer majd jön(?) a számonkérés, hát az ő fejére borul a bili. Ennek ellenére nem az ilyenkor logikus lépést (lemondok, felmondok) teszi meg, hanem a felelősséget igyekszik elhárítani magáról azzal, hogy a “sejhaját” bebiztosítani hivatott memorandumokat ír, de azt is csak úgy, hogy azér’ nagy baja ne legyen belőle. Mert kell az állami állás, mert egy valódi munkahelyen helyt állni (ha egyáltalán képes rá) roppant fárasztó, mert segget nyalni könnyebb (bár undorító).

Hát ez a helyzet emberek! Egy őrült vezeti az országot, amiben pedig “légnemű” káderek segítik szorgosan. Mi meg “szívni” fogunk. Nem gázt! Ha az ukránok tényleg elzárják a csapot, a félig üres tározóinkból maximum propaganda fog elősziszegni.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok