Putyinkin-demokrácia: köszönjük “Emese”!

Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogásza és közismert Magyarország-szakértője részletes elemzést tett közzé a The New York Times online-oldalának, Paul Krugman (Nobel-dijas közgazdász) által jegyzett blogjában. Ebből nem csak azt tudhattuk meg, hogy pontosan mit is írtak az EBESZ-megfigyelők a “választások“-at értékelve, hanem azt is: kiknek köszönhetjük azt a berendezkedést, amit Scheppele “Patyomkin-“, én meg inkább “Putyinkin-demokráciá“-nak neveznék.

Kim Lane Scheppele nem csak alkotmányjogász, hanem az általunk ismerhetők közül a legkiemelkedőbb amerikai Magyarország-szakértő. Ámbátor, ha pontosabban akarnám meghatározni Scheppele eme speciális szakterületét, akkor inkább “Fideszológus“-nak nevezném, lévén a princetoni hölgy elsősorban a Maffiapárt demokratikus és alkotmányos normasértéseinek alapos kivesézéseiről vált idehaza ismertté. A professzor-asszony ezúttal (kézenfekvő a téma!) az április hatodikán célszalagot átszakító, magyarországi “választásokat”, illetve az azokkal összefüggő eseményeket, jogszabály-változtatásokat, valamint azok következményit vette górcső alá.

A Tanulmány talán legfontosabb megállapítása, hogy az Orbánpárt ismételt kétharmada ugyan legális, de illegitim és végtelenül törékeny. Pontosabban: létre jötte elsősorban olyan trükköknek és jogilag is erősen kifogásolható eljárásoknak az eredménye, melyek alapján (ezt már én állítom! – szendam) egy valóban független bíróság bármikor elrendelhetné az “eredmények” megsemmisítését, illetőleg a teljes eljárás megismétlését! Scheppele nem csak az EBESZ-megfigyelők jelentését (ezt a honi sajtó vagy elhallgatta, vagy csak nagyon felületesen, tehát trehány módon citálta!) ismerteti részletesen, hanem azt is: annak ellenére, hogy az Állampárt mindenki kizárásával önmagának írta meg a Választójogi Törvényt, csak a legnagyobb kínkeservvel (meg némi ellenzéki ostobasággal) tudta összekaparni az újabb Kétharmadhoz, tehát Orbán teljhatalmához szükséges szavazatokat.

A Scheppele-elemzés teljes terjedelmű közlését (természetesen?) ezúttal is csak a “Galamus” vállalta magára, amiért hálás köszönet a méltatlan körülmények között élő Mihancsik Zsófiának és éhbérért dolgozó munkatársainak! Ebből nem csak az derül ki, hogy országunk fölött (ismét) egy Törvényesített Bűnözők jól körülhatárolható csoportja uralkodik, hanem az is: melyek voltak azok a tilalmas kampányszabályok, melyekről az Áder János “köztársasági elnök” (akkor még “csak” EP-képviselő) által összevasvellázott törvény “elfelejtett” rendelkezni. Ilyenek például a párt és az állam szétválasztása, a Fidesz-kampány kormány és önkormányzatok általi, közpénzekből való finanszírozása és folytatása, az ajánló aláírások verifikálása, illetve a “határon túli” szavazók beazonosíthatósága, voksolásaik titkosságának biztosítása. (Akit érdekel a Tanulmány és vagyon is rá ideje, az ide és ide kattintva elolvashatja! Melegen ajánlom, rendkívül szakavatott, okadatolt és tanulságos!)

No de, hogy kerül ide “Emese“? Természetesen nem egy bizonyos, és konkrét Emesét akarom felelőssé tenni az április hatodika óta immáron kendőzetlenül létező, Kishatoson “ható”, a budapesti Szabadság téren pedig “alkotó”, “Putyinkin-demokráciá”-ért. “Ő” mindössze csak a közismert reklámból átvett “figura”, s valójában személyeket, illetve személyek egy bizonyos csoportját hivatott megszemélyesíteni!

Kik is lennének ők? Vegyük szépen sorba, létszám szerint és a Scheppele-tanulmányra, pontosabban annak második részére támaszkodva! (A link két bekezdéssel feljebb található!)

1.) A “határon túli” szavazók, akiket én mostantól csak a “Fantomas” néven tudok illetni. Ők azok, akik ugyan (jogfosztó módon) kizárólag pártlistákra szavazhattak, de legalább nem vonatkoztak rájuk azok a skrupulózus előírások, amikkel a külhonba szakadt, de magyarországi lakcímmel rendelkező honfitársainkat igyekeztek minél távolabb (fizikailag is!) tartani az urnáktól. Az utóbbiak kizárólag személyesen, a gyakran több száz kilométerre lévő külképviseleteken voksolhattak, míg az előbbiek ugyanezt levélben is megtehették. Ezen “Fantomas-brigád” tagjainak valódiságát, személyük puszta létezését senki nem ellenőrizhette, azt a csupa fidesznyikkel teletömött “Nemzeti Választási Bizottságnak” amúgy bemondásra” volt köteles elhinni mindenkinek, listájukat hétpecsétes titokként kezelték. “Cserébe” nem biztosították számukra a szavazás titkosságát (tanúbizonyságok erre a hvg.hu oldalán közölt fényképek!), nyílt voksolásaikat pedig olyan személyek “segítették”, akiket szoros szálak fűzik a Fideszhez. Ezek egyikét már tavaly megjutalmazta a Maffiaállam (Szász Jenő, a hárommilliárd közforinttal kitömött, érdemi tevékenységet nem végző “Nemzetstratégiai Intézet” vezetője), a másik pedig majd május 25.-e, azaz az EP-választások után állhat öt esztendőn át a kasszához (Tőkés László, jelenleg román euroképviselő, akit az Orbánpárt a saját, tehát magyarországi EP-listájának harmadik helyére pottyantott!). Nekik a Töpszli összesen 1,4 mandátumot köszönhet (a miénkből!), tehát alaposan hozzájárultak az ippeg hogy csak összekapirgált Kétharmadhoz! (Ez pedig azt jelenti, hogy nagyot tévedtem a vasárnap közzé tett posztomban! Remélem olvasóim megbocsátják!) … Köszönjük tehát “Határon Túli Emese“!

2.) A nagyonfüggetlen és végtelenül erkölcsös LMP, akiknek áldásos tevékenységének az Állammaffiapárt legalább 11 (egyéni) mandátumot köszönhet (mint az itt látható!), plusbonus az ezek után kapott, “győzteskompenzációs” szavazatokat. Mindezt úgy, hogy gyönyörűen bemagyarázták a rájuk hallgatóknak, hogy ostobaság az ellenzéki összefogás, ráadásul a világon nincs semmi különbség a két tömb között (Szél Bernadett szerint”… előtte balról szívták az ország vérét, most pedig jobbról szívják!“), továbbá csakis ők akadályozhatják meg a Fidesz újabb kétharmadát! Ámde ahogyan azt Scheppele írja:

Ha a szövetség legalább még egy pártot be tudott volna vonni, az LMP-t, akkor több mint megduplázódott volna azoknak az egyéni kerületeknek a száma, ahol a szövetség nyer – 10-ről 21-re. A baloldali ellenzéken belül még az ilyen csekély megosztottság is a felével csökkentette a baloldal által elnyert egyéni mandátumok számát. [… ] Az LMP-nek megvoltak a maga okai arra, hogy kívül maradjon a szövetségen, és jól gondolta, hogy ha így tesz, (éppen hogy) létre tudja hozni saját parlamenti frakcióját. De ha csatlakozott volna a szövetséghez, a baloldali ellenzék együtt további 11 egyéni mandátumot szerez, ahelyett az 5 helyett, amelyet az LMP a listás szavazatokból kapott, vagyis a nettó nyereség 6 mandátum lett volna.

És most mi erre lömpikés válasz? Az igaz ugyan, hogy elbaszarintották és a bejutásukkal a világon semmiféle Kétharmadot meg nem akadályoztak, sőt (mint fentebb látható) többek között ők maguk hozták létre (Schiffer meg most majd ott kukorékolhat – feltéve, ha a Kövér Házmester megengedi –  egy vele együtt öt fős frakció vakondtúrásának tetején!), a párthoz közeli, tévés-rádiós elemzőnek még vagyon pofája ahhoz, hogy lemoslékozza az ellenzéki szövetséget! … Köszönjük, “Szél”lelbélelt Schiffer Emese!

3.) A hibát hibára halmozó Egyesült Ellenzék, melynek pártjai csak most, utólag döbbentek rá arra, hogy: a.) nem tudtak hiteles alternatívát kínálni a Pártállammal szemben; b.) üzeneteiket nem tudták eljuttatni a választók egy jelentős részéhez. Amint azt a Scheppele-tanulmány és az abban idézett EBESZ-jelentés is írja:

Minthogy a kormányszövetséges média őrjöngést rendezett a korrupciós vádakról, a baloldali szövetség támogatottsága a választásokat megelőző néhány hétben csökkent. A választási megfigyelők jelentése szerint végül „a kampány hangnemét a lényegi kérdésekről folytatott vita kárára állítólagos korrupciós ügyek uralták”. (…) A megfigyelők értékelése szerint „másfajta politikai hirdetések hiánya az országos kereskedelmi tévécsatornákon, a kormány jelentős mennyiségű hirdetéseivel kombinálva aláásta a vetélytársak akadálymentes és egyenlő hozzáférését a médiához, s ez (az EBESZ) normáival ellentétes”. Összességében úgy ítélték meg, hogy a kampány „egyenlőtlen pályán zajlott”.

Szerintem ezzel nem csak most,poszt tőzeg” kerültek tisztába a T. Ellenzék politikusai és kampány-ügyintézői. Ehhöz képest a világon semmit nem tettek hónapokon át annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben kompenzálják eme média-ellenszelet. Elébb tétlenül várták, hogy a fidesznyikekkel alaposan kitömött bíróság végre engedélyezze az útszéli plakátok kihelyezését, majd hogy ez a verdikt megszületett (két héttel a voksolás előtt!) “kövér gázzal ráizgultak” a tacepaózásra … a rendelkezésükre álló egyébként sem sok pénz egy jelentős részét Simicska zsebébe tömködve! (Esküszöm, könnyesre röhögném magam – akárcsak simicskáék – ezen a jól fejlett idiotizmuson és motorikus gondolkodáson, ha nem lenne olyan szomorú ez az egész!)

Érdekes módon még csak eszükbe sem jutott, hogy esetleg teremthetnének valamiféle “Alternatív Nyilvánosságot” is! Mondjuk úgy, hogy azokat a tíz-százmilliókat, melyeket a “kétarcos” plakátjaikra költöttek (visszatuszkolva a lóvét Simicskán át Orbán zsebébe!), inkább egy-egy hetente, minden megyében (és lehetőleg településen) megjelenő, minden postaládába ingyé’ behajigált, 4-8 oldalas kampányújságokra fordították volna. Igen, pont úgy, ahogyan azt a Fidesz teszi immáron esztendők óta az ingyenes “önkormányzati” kiadványokkal, avagy ugyancsak ingyenes “információs” heti/havi periodikákkal (pl.: “Helyi Thema” vagy “Metropol“!). … Nem szégyen ám tanulni még az Ellenségtől sem! A Római Birodalmat ez tette naggyá! Ugyi? … Ámde, mint Einstein óta (is) tudjuk: “Két végtelen létezik a Világegyetemben …“, … no meg az innovációra képtelen, formális gondolkodás! … Köszönjük, “Ellenzéki Emese“!

No eddig tartott, az én “Scheppele-alapú” eszmefuttatásom. Nem bízom benne, hogy az érintettek bármelyike is tanulna ebből, lévén már többször leírtam: “Murphysta vagyok, nem optimista!“. … De azért, hátha!

… és ezt …

szendamondja!


LMP: A “Magyar Csapat”

Őfelsége Ellenzéke alól egyre hosszabban nyúlik ki az a bizonyos (fideszes) “lóláb”. … Avagy még sem? … A “Lehet Más a Politika” nevezetű pártot megítélni, a politikai palettán elhelyezni – pláne egy kívülálló számára –  egyre nehezebb, lévén az LMP egyetlen Nagy Katyvasz, ahol mindössze két meghatározó “személyiség” létezik, fejti ki hatását az “Irányvonalra”: Zűr és Zavar. … Ők az igazi “Magyar Csapat“!

A hétvégén jelöltállító kongresszust tartott az LMP. Sorrendben ez volt a huszonhatodik és még a végkifejletek furcsaságában sem az első. Hogy mást ne mondjak, alig több, mint egy esztendővel ezelőtt (2012. nov. 17.-18.) Csillebércen tartottak egy olyan dzsemborit, amelyen a mostanihoz hasonlatos, sorsdöntő kérdésben köllött volna határozniuk (eseményleírás, linkek és kommentek itt!). Akkor a tét az volt: hajlandó-e egyáltalán csatlakozni a párt ahhoz az Ellenzéki Összefogáshoz, melyet Bajnai Gordon hírdetett meg még 2012. október 23.-án, az E14 megalakulásával egyetemben. Nos, az akkori határozat – némi manipulációknak köszönhetően – olyanra sikeredett, amilyen ez a párt volt addig és azóta is: ellenzékiek vagyunk, de nem úgy és nem annyira; csakis “tiszta múltúakkal” vagyunk hajlandóak koopreálni; csaki mi vagyuk jogosultak eldönteni, hogy kinek “szeplőtlen a fogantatása”!

Márpedig eme “Szűznemzés“-sel kapcsolatos követelményt maga az Elbíráló sem tudja/ná teljes mértékben teljesíteni. Ugyanis már maga a párt megalakulását is az a sanda gyanú lengte körül, hogy az LMP tulajdonképpen egy Fidesz-klón, mellyel az Orbánpárt célja az, hogy a Zemútnyócévben (és az SZDSZ-ben … melyet sikeresen “nyírt ki” úgy egynéhány “saját” politikusának” tevékenysége, mint a fideszes karaktergyilkolászós propaganda … kiegészülve a Szanyi-Szlili-Szekeres-féle szoci triumvirátus lázításaival) csalódott liberális szavazókat leválassza a Baloldalról, s átterelje őket egy a Jobboldallal (azaz Orbánnal) lojális, “zöldes” színben játszó, szabadelvűnek és bázis-demokratikusnak mímelt szervezetbe, amely osztán sikeresen lesz képes az ellenzékiség látszatát kelteni. Ezt a gyanút nem csak az alapítók egynémelyikének (pl.: Schiffer András) korábbi, közéleti tevékenysége erősítette, hanem az a tény is, hogy a 2010-es kampány jelöltállítási időszakában sikerült egy életszerűtlenül rövid idő (a “deadline” előtti jó 24 óra!) alatt összegyűjteniük annyi “kopogtató cédulát”, ami az induláshoz ippeg punkt elegendő vót.

Azt természetesen az LMP nem tudta (nem is tudhatta) bizonyítani, hogy ezeket az ajánlásokat egytől egyig olyan polgároktól kapták, akik valóban a listájukra akartak szavazni, nem pedig a Fidesztől, amely párt ezt a már fentebb említett okkal, célból és későbbiben behajtandó “fizetségért” tette. Az egyetlen és lehetséges cáfolat erre az LMP azon parlamenti és közéleti tevékenysége lehetett volna, amely joggal várható el egy valóban ellenzéki párttól, ámde az – finoman szólva –  számos kifogásolni valót eredményezett. Igaz, ilyen magatartással maga az Ellenzék Legnagyobb Pártja (MSZP) sem nagyon dicsekedhetett, már ami az Orbándúlás első, bő két esztendejét illeti … de igazából azóta se nagyon!

Az LMP ugyanis semmiféle érdemi ellenállást nem fejtett ki olyan, az Orbánpárt számára múlhatatlanul fontos, de egy ellenzéki propaganda szempontjából kitűnően hasznosítható törvényhozási “aktusok” esetében, mint például a Manyup-pénzek kizsarolós lenyúlása, a Tákolmányozás, avagy (hogy egy éppen aktuális ügyet említsek) a takszöv-tulajdonosok kisemmizése, vagyonuk rapid módon, márciusig történő, idegen kézbe adása … a szokásos állammaffiás diktátummal! Nem különösebben hallottuk hangjukat a Földmutyik esetében sem (különösen fájó ez Kishantos esetében! … hiszen az LMP állítólag “zöld“!), az ingerküszöböt alig elérő ciripelgetés volt Trafikmutyi-ügyben, viszont teljes mellszélességgel álltak ki a csakis a CBA-nak jó “Plázastop” mellett, meg a Don Vittorio által, pucér maffia-érdekek okán megtorpedózott sukorói beruházás ellen, amit maga Schiffer kezdett habosra kavarni azzal, hogy feljelentette Gyurcsányt hivatali hatalommal való visszaélés és számos egyéb bűncselekmények gyanúja okán. (Utóbbiban a fideszes ügyészség sem tudott terhelő adatokat találni, Gyurcsány nem vádlott, az állam majd fizethet pár százmilliárd kártérítést … és Schiffertől még a mai napig sem hangzott el egyetlen “bocsika” sem!).

Közben pedig az egyik legutóbbi mutyiban, a Napelem-tenderben ott szerepel az egyik befolyásos LMP-politikus, a baranyai Ladányi Attila, illetve Jakab Tamás pártpénztárnok neve is, akik (“érdekes”, Fidesz-mintájú céghálót kiépítve) 220 milliót “nyertek” attól a Maffiaállamtól, amelyik még egy ötforintost is sajnál minden, nemfideszes pályázattól! (Lásd a “Freskófalu Szociális Szövetkezetesetét! – ahol egyébként szintén valamiféle “bio”-dolog, egy “Zöld” párt által maximálisan támogatandó, társadalmi izé történt volna, mindössze 50 millióért, de a Lömpikének ehhöz sem volt egyetlen szava sem!).

Arról pediglen meg ne feledkezzünk mán’, hogy milyen “érdekesen sajátos” körülmények között, személyesen Dagilaci Házmester közbenjárására, meg a Fidesz által dominált Házbizottság “jogértelmezési” kegye segítette vissza a mindössze nyolc főre olvadt képviselőcsoportot az önálló frakció alakításának lehetőségéhez (miközben ez sem a PM sem pedig a DK csoportját nem illeti meg, a nagyobb létszám ellenére!). Mindezt persze ingyé’, ugye?! A karizmatikus és gerinces ellenzékiségért cserébe! Ugye?!! … No, akkor most hogy vagyunk? Mi is a helyzet?

Nos, most ott tartunk és az a helyzet, hogy a hétvégi Lömpi-kongresszuson nyílvánosan is kitört a gyalázat. Az egyik legjobb (ha nem “A”) politikusuk, Vágó Gábor nem kerülhetett fel a 2014-es választási listára, úgymond “adminisztratív okokból”. Hogy ez pontosan mit is rejt, azt az “index.hu” még nem tudta megnevezni, csak azt, hogy Schiffer az ügyet “rettenetesen sajnálja“, s a kérdéssel tessenek megkeresni “a választmányi titkárt és a pártigazgatót“, majd sürgősen csatlakozott a Vágót támogató Facebook-csoporthoz. Ámde a mindíg nagyon jól értesült mno.hu ma reggel már arról cikkezett, hogy Vágó “lemaradt” a regisztrációs határidőről, amelynek szabálya alól az Országos Választmány “nem engedhetett”. Maga Vágó ezt ugyan nem kommentálta, de az “index” szerint az a helyzet, hogy az LMP-n belül egyszerűen hatalmi harcok folynak már régóta a parlamenti frakció és a választmány között, mely utóbbinak a titkára, Vida Attila már az LMP-PM szakításban is jelentős szerepet játszott, az ő “stílusa miatt” lépett ki Ertsey Katalin képviselő a szervezetből és állandósult konfliktusai vannak Schiffer pártelnökkel is.

Hát, ember legyen a talpán, aki ezen a viszonyokból, a Zűr és Zavar által ide-oda rángatott párton ki tud igazodni. Ami most látszik, az nem más, mint hogy voltak ott ugyan jószándékú emberek is, de azok vagy kiléptek már (PM), vagy kiszorították őket (Vágó). ami meg maradt, az ugyan “Zöld”, de leginkább “műfüves”, bázis-demokrata, de alap nélkül és maximálisan igaz az internetes meme-gyár azon megállapítása, hogy:

Hiszen míg az LMP mindenkitől megköveteli a “partenogenezis” szűzies tisztaságát, csak maga nem képes felmutatni ugyanezt, a vezető pozíciókra, a “bejutónak” képzelt parlamenti helyekért pedig olyan arkangyalok tolakodnak, egymást odébb lökdösve és letaposva, akiknek fehér leple alatt méretes fütyik meredeznek.

Pedig fölösleges dolog tülekedni oly’ nagyon, hiszen a pártnak jó, ha százezer szavazója vagyon! … Még. … Pláne ezek után.

… és ezt …

szendamondja!


Schifferizmus – vagymijafene?!

Írtam már pár posztot a “Lömpikék“-ről (hivatalos megnevezés: “Lehet Más a Poltika” – LMP), melyekben sokszor keresetlen szavakkal minősítettem politikai tevékenységüket. Emiatt már megkaptam az “orbitális barom” megnevezést is , mindössze azért, mert a tavaly novemberben (is) leírt véleményem nem talákozott a kritikusoméval. Nos, a szombati LMP-kongresszust követően várom az illető szíves exkuzálásait feltéve, ha nem eleve Orbanista!

Kezdeném a posztot egy töredelmes önvallomással! Azzal, hogy mióta “szabadon” lehet idehaza választani (1990) még soha nem tiszteltem meg a Magyar Szocialista Párot egyetlen voksommal sem. Egészen 2010 előttig valamennyi “ikszemet” az SZDSZ-re pazaroltam (a “pazarlás” érzete csak 2006-ban lépett fel bennem először, a 2009-es EP-választásokkor pedig pláne!). Az MSZP-t nem azért mellőztem, mert a mostanság (meg akkor is) divatos terminus technicus szerint “Patás Ördög“-nek tekintettem a minimum “three-in-one” pártot, hanem pusztán azért, mert  a mélyen gyökeredző provincializmusuk és  a hónaljszagú korrupciókra való hajlamosságuk okán, egyszerűen nem tartottam alkalmasaknak őket az úgynevezett “Új Magyarország“: azaz a modern, a XXI. század és a prosperáló EU-alapító államok által lefektetett normák alapján működő Köztársaság megteremtésére. Ebből a szempontból nem is csalódtam bennük. Ámde az eddig tapasztalt “jobboldali” (pláne a két OVi-kabinet!) kormányokhoz képest kénytelen vagyok megállapítani, hogy ugyan jóval nagyobb államvezetési szaktudásról tettek tanúbizonyságot – hiszen nem omlott össze az egész ország az ő uralmuk alatt annyira, mint a mai admnisztráció idején! – és sokkal szégyenlősebbek voltak a lopkodásokat illetően, de igazából csupán ezek azok, melyek megkülönböztetik őket (Puchpithecusok) a mostaniaktól (Simicskasaurusok) a jelenlegi Bandától! Teszem hozzá: ezek azért jelentős különbségek, ámde a végösszeg szempontjából elenyészőek!

Amikort én, mint születetten centrista-liberális (ráadásuk a “murphysta törvények” gyakorlati “alkalmazója”), aki bizonyos esetekben a klasszikus “jobb”, másokban pedig a “bal” megoldásainak híve, 2010-ben párttalanul maradtam. Parttalan pártkersesésem pedig sikertelen maradt, azért osztán “jobb híján” (de nem úgy, ahogyan a Dilinyósból “jogász” lett!) a Schiffer-féle LMP-re adtam mindkét voksomat. Tettem mindezt annak ellenére, hogy tudtam: Sólyom Laci bácsit a Schiffer által ügyvivősködött “Élőlánc” ajánlotta az Orbánpárt figyelmébe (nos, miért is?!), akit aztán az ismert körülmények (csalások!) közepette Közt.elnöknek is válaszottak (nos, miért is?!). Teszem hozzá: S.L. előélete szempontjából sokkal alkalmasabb volt erre a posztra, mint az Úttörő Örsvezető (Szili), arra pedig csak később jöhettünk rá (S.L. képtelen volt leplezni preferenciáit és köztársasági elnökként viselkedni!), hogy talán mindkettejük helyett lehetett volna egy Bölcs Öreget jelölni erre a posztra! … Például Vitányi Ivánt!

Jobb- és balhíján tehát 2010-ben az LMP-re voksoltam, s teljes megdöbbenésemre a pártnak sikerült is bejutnia az Országgyűlésbe. Igaz, hogy a sikernek már akkor is volt némi “szaga” (hirtelen és a kellő időre előkerülő, kellő mennyiségű kopogtatócédulákról szólt a “választási saga“), de ezt még nem vettem annyira komolyan, hogy meghúzzam a vészharangot (én marha!). Még azt sem, hogy a schifferista vezetés már a kezdet kezdetén is “harmadik pólus”-ként határozta meg magát (bár “pólus”-ból max. kettő lehet!) kijelentvén: egyenlő távolságot kíván tartani a levitézlett szociktól és a hasonlóan alkalmatlan fidesznyikektől. Osztán történtek (Manyup-pénzek lenyúlása, Tákolmány, Új Munkatörvény, stb.) amik történtek, s egyáltalán nem tapasztaltam tőlük (legyek igazságos: “sem”!) effektív ellenállást, bármiféle hatásosnak szánt tiltakozást, holott erre a meghírdetett alapelveik kötelezték volna őket. 

Az LMP-saga szaga akkor kezdett legfőképp az orromba facsarodni, amikor civil kezdeményezések “egymásutánjai” (Milla, Szolidritás, stb.) próbáltak fellépni az orbanista autokráciával szemben, ámde ezek egyikét sem volt hajlandó a parlamenti párt súlyával támogatni a schifferista mozgalom. A gyurcsanyista DK-val kapcsolatban az volt a bajuk, hogy azt Gyurcsány alapította, s bár az Országgyűlés korábbi gyakorlata szerint (a “MIÉP” – 1993., illetve az “MNDP“- 1995. megalakulása!) erre lehetőséget adott volna, a “demokrata” LMP simán eltűrte a kövérlászlói önkényt, s még csak a szavát sem emelte fel, amikor az MSZP-ből kivált 10 képviselő nem hogy azonnal, de a szokásos “kivárási idő” után sem alapíthatott önálló frakciót! Amikor pedig az orbanista diktatúrával szemben egy jól megalapozott és előkészített társaság (“Együtt 2014” – “E14“) jött létre tavaly októberben, amely három civil szervezet konglomerációja, s amely minden antiorbanista (tehát: demokrata) pártnak/mozgalomnak feladta a csatlakozási leckét, úgy kezdtek tekeregni, mint a fejénél megragadott kígyó: szeretnék ugyan marni, de nem tudok!

Tavaly novemberben aztán össze is rántottak egy kongresszust, mely előtt két választási lehetőség állott: az úgynevezett “Nyolcak” által tökéletesen megértett helyzet adta kézenfekvő megoldás (csatlakozni az E14-hez), avagy a schifferisták által ajánlott – gyakorlatilag nem is létező pártok/mozgalmak összefogásával alakított – “önálló pólusképzés”. A küldöttek akkor sajnos az utóbbi opciót fogadták el, s mind ők, mind a javaslók úgy tettek, mintha nem is ismernék az orbanista választási törvényt, mely semmi másról nem szól, mint hogy az egyetlen tömbbe tömörült vesztes még akkor is (kétharmados) győztes, ha az összes leadott szavazatok alig harmadát kapja meg! Ergo: aki megbontja az ellenzéki tömböt, az pofázhat ugyan amit akar demokráciáról, meg az Orbán-kormány kirúgásának szükségességéről, az nem tesz mást, mint a Csúti Chavez uralmát prolongálja!

Én már akkor éreztem, hogy 2010-ben nem jó helyre adtam az “ikszeimet”, amikor tavalyelőtt környékünk főfideszese (Kubatovlista-gondozója) hírtelen elfelejtette “eszdéeszkettő“-nek nevezni az LMP-t, majd pár hónappal később rendszeresen dícsérgetni kezdte Schiffer Andrást. Arra gondoltam: “Ellenséged barátja az nem a barátod!“. Aztán tapasztaltam, amit tapasztaltam, meg olvastam, amit olvastam és rájöttem, hogy olyanok, akik minden eddigi tapasztalat ellenére azt merészelik hírdetni, hogy “inkább még négy év Orbán, mint egy bármi olyan kabinet, melyhez Bajnainak, az Emeszpének, pláne pedig Gyurcsánynak köze van” … azok egyszerűen NEM LEHETNEK DEMOKRATÁK!

Lejárt szavatosságú, ócska pártocskának tartom az MSZP-t még akkor is, ha ezért most sok Olvasóm leveszi rólam a “lájkját”! Ámde közel sem olyan ócska és lejárt szavatosságúnak, mint azt a Fideszt, melyből Orbán és Oligarchái egy borzalmasan pocsék emberekből álló “közkereseti társaságot” csináltak. Előbbiek “csak” loptak, de nem támadtak rá a Demokráciára – bár azt erősíteni nem is igyekeztek, így elkövetett bűnük alól nem kaphatnak felmentést!. Utóbbiak azonban még büszkék is a harácsolásaikra, s amikor csak tehették, “rá is rontottak” a Törvényességre, a Köz Uralmára, s mint már tudjuk: az Alkotmányos Köztársaságra is! Ippeg ezért merészelem állítani, hogy aki itten és ma, Abszurdisztánban a Demokrácia-Diktatúra dichotómiája mellett egy “Harmadik Pólus”-t akar képezni, az vagy Tudatlan – tehát alkalmatlan! – , vagy Gazember – tehát alkalmatlan!

Akik pedig ezt bármiféle módon karikírozni, avagy propagálni merészelik, szintén vegyék magukra az elébbi két minősítést valamelyikét … bár én az utóbbit javasolnám, ha teljesen őszinték akarnának lenni … mindössze egyszer, ebben az általuk is bűzösre elcseszett “magyar” életükben!

Schifferizmusról elébb azt hittem, hogy “… nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető” (LGT). Osztán rájöttem, hogy van is benne valami, meg érthető is … máma már! … Remélem szakadnak, s elválik végre a szar a májtól!

… és ezt …

szendamondja!

/PS: Még 1989-ben A Géza egyik kabaréjában válaszolt a korabeli “munkásember” félelmeire: “Azurak ne jöjjenek vissza, mert nekünk ők nem köllenek! És ne jöjjenek vissza, mert nem köllenek! És mi nem akarjuk, hogy visszajöjjenek!” … Mire A Géza: “Nyugodj meg! Nem jönnek vissza az Urak! A franc se’ akarja, hogy visszajöjjenek! … DE TE SE!” … Géza tévedett: az Urak vissza jöttek. Azok választották meg őket – minden létező külső kényszer nélkül! – akiket A Géza szintén nem akart viszontlátni! … Sic transit…!/