Egykoron és manapság

Már nem emlékszem hol és kitől, de egyszer és valakitől a következőt olvastam: “A Fejlődés olyan, mint egy folyó. Tehet ugyan olykor ‘vargabetüket’, néha úgy tűnhet, hogy visszafelé halad, de az irány akkor is Előre mutat!

Nem kívánom most kielemezni ezt a (szerintem) logikai bakugrást tartalmazó gondolatot, mindössze alkalmazni a magyar történelemre. Arra mondjuk, hogy például a honi Alvilág, vajon tényleg képes volt-e a fejlődésre. Lássunk erre két, valódi példát!

Tulajdonszerzés egykoron …

Még 1996-ban, Kies Hazánkban (annak egyik csilivili fürdővárosában) történt, hogy a Helyi Nagyember szállodatulajdonost csinált magából. A rendszerváltás körül(belül) “ügyesen” meggazdagodott  üzletember ugyanis megtudta, hogy az egyik romokban heverő állami nagyvállalat (illetve annak szakszervezete) tulajdonában álló, kissé elhanyagolt üdülő eladósorba került, majd némi alkudozást és korrupciót … utána járás és lobbizást követően azt sikerült is “jutányos áron” megvásárolnia. Persze máig nem tudni pontosan, hogy az ügyleten mennyit bukott az illető nagyvállalat/szakszervezet (netán az állam), azt sem, hogy abból mennyi haszna származott az eladói oldalt képviselő nagyvállalati/szakszervezeti (netán állami) tisztviselőnek, de tény, hogy az érintett magánszemélyek elégedettek voltak, lévén a kontraktusra aláírás és pöcsét került.

A Nagyembernek természetesen legfeljebb halovány fogalmai lehettek a szálloda- és vendéglátóipar működésének mikéntjeiről, ámde voltak gazdag tapasztalatai. A Mediterraneum évek során végiglátogatott luxus szállodáiban szerzett élményei alapján pontosan tudta: hogyan is “nézzen ki” és mit is “tudjon” majd az Ő Hotelje. Szóban és hevenyészett rajzok útján közölte is a kiválasztott Építésszel, hogy mi és hol legyen, hány és mekkora szobát akar, hogyan helyezkedjenek el a kiszolgáló egységek (étterem, bár, fürdő, mosoda, stb.). Ámde pár nap teltével a Mérnök rossz hírekkel szolgált: a Nagyember Nagytervéhez kicsi a telek, hiányzik még vagy ezer négyzetméter!

Hol legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség!” – tartja a mondás, s ez esetünkben szó szerint értendő … már ami a távolságot illeti! Az “ügyesen” felvásárolt ingatlant ugyanis Keletről és Délről tizennégy, átlagosan 250 négyzetméteres telek kerítette körbe. Ezek többségén (11) az 1970-80-as esztendőkben épült, kielégítően karbantartott “Zimmer frei”-ek álltak, melyek méretükben és felszereltségükben elsősorban a korabeli Honeckerland (NDK) turistáinak igényeit igyekeztek kielégíteni. Akkoriban (az Újraegyesítést követően) pedig már leginkább a kispénzű belföldi, illetve a minálunk is nyomorultabban élő káeurópai nyaralni vágyók kedvelt szálláshelyei voltak. Ezek azonban útjában álltak a Nagy Projektnek, így azokat a szó átvitt és “szerinti” módja alapján is el köllött takarítani!

Ezért osztán a Nagyember Ügyintézői (“két-háromajtós ruhásszekrények”, tetováltan marcona kinézettel) mindössze 72 óra alatt felkeresték valamennyi cimmerferist, s ugyanennyi idő alatt “rá is beszélték” őket az eladásra. Annak érdekében, hogy az összesített vételár ne lépje túl az előre meghatározott költségkeretet, a Nagyember még az akciót megelőző napon életveszélyessé nyilváníttatott 13 ingatlant a helyi önkormányzattal, melynek élén az a polgármester állt, akit 1994-ben (az első adandó alkalommal!) közvetlenül választott a település élére a helyi lakosság 70 százaléka (az érintettek is!), s aki egyébként évtizedes haverja, illetve számos vállalkozásában üzlettársa volt hősünknek.

Azon pedig nem köll csodálkozni, hogy azt a hat, legbátrabb extulajdonost, akik “birtokháborítás, magánlaksértés, személyes szabadság korlátozása, zsarolás és kényszerítés” címén feljelentést tettek a Hatóságnál, a rend helyi őrei sürgősen lebeszélték szándékukról. Ugyanis az az egyetlen ingatlantulaj, aki megúszta a polgármesteri hivatal által “határozatilag” támogatott, szekrényemberes “meggyőzést”, a városka rendőrkapitányának leánykája volt!

A Luxushotel 1998. májusában, 1,1 milliárd forintot felemésztő (ebből 470 millió forintnyi, kamatmentes állami kölcsön! – “valaki” valószínűleg megint jól járt!), rohamtempós építkezés után megnyitotta kapuit és akárcsak korábban a Feljelentők vallomásai, mára a Rendőrkapitány és a Polgármester is “ad acta” került (utóbbiak közvetlenül a Nagyember “fizetési listájáról”)! … Senki nem emlékszik már rájuk.

… és manapság

Még 2013-ban, Kies Hazánkban (annak csilivili kormányán belül) történt, hogy az Országos Nagyember banktulajdonost csinált magából. A kormányváltás körül(előtt,közben,után) “ügyesen” meggazdagodott politikus ugyanis Tanácsadójától (S…cska) megtudta, hogy a tökéletes állapotban lévő Takarékpénztárak által alapított, részükről eladni egyáltalán nem szándékozott Takarékbank leszakítandó, zamatosan érett gyümölcsként ring a Nemzeti Együttműködés Fáján. Némi maffiaügyvédek által összetákolt maffiatörvénykezést … gondosan körültekintő jogalkotási folyamatot követően, mindössze 655 milliónyi (az állami Postától származó) forintocska látens kifizetésével sikerült 3 milliárdnyi tulajdonrészt szereznie, mely ippeg elegendő volt ahhoz, hogy a teljes vagyont az Arra Avatottak és Méltóak, azaz a Nemzeti Köz(g)éposztály kezibe adhassa. Azt persze még nem tudni, hogy az ügyleten mennyit buktak a takszövök részjegyesei, illetve mennyit is fognak majd nyerni a Bitangkormány Kedvezményezettjei a majdani reprivatizáció után, de tény: mind az eladói, mind a vevői oldal teljesen elégedett lehetett, hiszen a kontraktusra pöcsétek és aláírások kerültek.

A Puffasztott Kertitörpének persze halovány fogalma sincs a pénz- és hitelpiac működésének mikéntjéről, de gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Ő (és társai) a lopott pénzekkel már számos offshore-paradicsom bankját látogatta végig, így élményei alapján pontosan tudta: hogyan is köllene “működnie”, illetve mit is kéne “tudnia” az Ő Bankjának. Hevenyészett folyamatábrákkal és szóban közölte is kijelölt Kormánybiztosaival, hogy a “megmentett” vagyonok és betétek mely’ csatornákon és meghitelezett, “közeli” cégeken keresztül, melyik valaholszigeteki bankszámlákra landoljanak majd. Ámde a Szakértők szinte azonnal rossz hírekkel szolgáltak: jogi háttér és kellő tulajdoni hányad híján nem lehet rávenni a részjegyeseket arra, hogy mindenben az Ő Akaratát szolgálják!

Hol Kétharmad van, ott Isten(komplexus) van!” – tartja a mondás modernizált változata, s ez esetünkben a szó “szerinti” és átvitt értelmében is értendő! Hát rittyentettek is gyorsvást egy okoska törvénykét, miszerint a takszövök részjegyesei dönthetnek: direkte, avagy indirekte akarják átadni, azaz elveszíteni a tulajdonukat. Az előbbi azt jelenti, hogy ha az “Átalakulásra” nem szavaznak igennel, akkor rögvest mehetnek a levesbe, az utóbbi pedig azt, hogy csak az után. Így osztán nem is csoda, hogy tegnap a Jónép csak megszavazta amit köllött, Az Ország (azaz az Ő) legnagyobb megelégedésére.

Mondani sem köll talán, hogy persze itt is volt legalább egyetlen Kivétel! Nevezetesen az a pénzintézetté átalakult egykori takszöv, amely abban látott hatalmas üzletet, hogy a Felcsúti Mauzóleumot hitelezze meg csekélyke pár száz millával, s melynek vezetője véletlenül ippeg az a Zember, aki a székesfehérvári “Elit Fociklub” tulajdonosa. … Hiába: nem csak a kvantumfizika ismeri a “kiszámíthatóan fatális véletlen” fogalmát!

No, azt még nem tudni, hogy ezek után pontosan mikor fog tönkre menni az eleddig egészen jól működő takszövhálózat, csak azt, hogy fog és hogy hogyan. Amikor el kezdik majd prédálni a Vagyont és a Tőkét, valószínűleg egyre többeknek fog eszükbe jutni: nem biztos, hogy ezen kasszákban van jó helyen a betétem! Akkor pedig kitör a pánik és mindenki rosszul jár! … Kivéve Őket, mert Nekik így is, meg amúgy is nagyonjó!

***

Az elmúlt évszázadok során már komplett kódexeket írtunk tele a “Varga”-betűkkel. Ideje lenne már megtanulnunk az abc többi karakterét is. Például: “A“: autonómia; “D“: demokrácia; “F“: fejlődés; “J“: jogállam; “K“: köztársaság; “Ö“: öntudat; “P“: polgáriság; … “V“: vezérmentesség!

… és ezt …

szendamondja!


Reggeli tanakodás

Vannak esetek, amikor az ember fejébe szöget üt egy gondolat, órákig rugózik rajta, de képtelen kiokosítani önmagát. Most pont éppen ebben a “cipőben” járok, s ezért úgy döntöttem: klaviatúrát ragadok, s e poszt formájában Olvasóim segítségét kérem!

Még kora reggel olvastam a hírt, hogy a “Napi Gazdaság” print-kiadását gondozó céget felvásárolta a köztudomásúan orbánnyalonc “SzázadvégGazdaságkutató Zrt. Azóta hiába tanakodom, képtelen vagyok dűlőre jutni két kérdésben.

Az egyik az, hogy “A Maffiaállam számára vajon mi az a propagandabónusz, melyhez a ‘Napi’ nyomtatott változata kiadási jogának megvásárlásával jutott?“. Azt az ócska dumát, hogy a “tudományos műhelyként” a világon sehol nem jegyzett Századvég, majd a maga szakértői bázisával és nemzetközi(?) kapcsolataival “piacvezetővé” és “tekintélyessé” fogja tenni a lapot, nyugodtan elfelejthetjük! Tehetjük pedig ezt azért, mert a piaci és a gazdaságtudományi élet mértékadó szereplői már régen “beárazták” ezt az állami milliárdokkal vastagon kitömött “kutató” cégizékét (meg az egész díszes “szakember-gárdáját”), így ha egy üzleti napilap arra hivatkozik, hogy mögötte ez a társaság áll (különösen, hogy még az új főszerkesztőt is innen importálták!), hát abból az orgánumból akkor lesz hiteles, tekintélyes és piacvezető újság, amikor a Szaharában, a méteres hótorlaszok miatt leáll a teveforgalom. Azt persze megpróbálhatják – bár semmi értelme, de éppen ezért fogják ezt tenni! – , hogy a lap minden oldalát tele tömik a matolcsyzmus badar szózagyvalékaival (Bogár László “közgazdász” elemez! – hehehe!), meg a kapitalista munka frontjáról érkező, hurráoptimista győzelmi jelentésekkel, no de egy szaklap (szak)olvasóinál mindezzel csak annyit tudnak elérni, hogy azok még annyi pénzt sem lesznek majd hajlandóak Magyarországon befektetni, amennyibe a Napi Gazdaság előfizetése kerül. Így osztán a Napi megszerzése legfeljebb annyi propagandabónuszt hozhat a konyhára, hogy majd ezzel és nem a teljesen lejáratódott “Agyarnemzeti Hírlap“-pal fogják megírattatni a karaktergyilkosságra kipécézett cégek és magánszemélyek üzleti “disznóságait”. (Akinek más a véleménye, írja le a komment-oldalon!)

A másik kérdés az lenne, hogy “Miként lehet ‘kormánypárti módon’ gazdasági napilapot szerkeszteni?“. Mondjuk úgy, hogy száraz tényként közlik a kormányzat legújabb adóemeléseit, melyektől a két “megkérdezett szakértő” (Varga Mihály – hehehe! és Matolcsy György – muhaha!) kifejezetten a gazdaság élénkülését várja? Pár hasábmilliméterrel arrébb pedig a már említett, bogaras Laci bácsi a mélyenszántó tanulmányában majd arról értekezik, hogy ez az intézkedés miként illeszkedik be a nemzetileg elkötelezett kabinet azon akciótervébe, mellyel ki akarják szabadítani az Országot a kizárólag és csakis ellene fondorkodó európai és világglobalista Fináncoligarchia ragacsos pókhálójából, s bár ez átmenetileg (néhány röpke évtized!) visszaesést (és általános nyomort!) eredményez, de az Út Végén ott a Szittya Kánaán (injekciót kérek!)!

De ne humorizáljunk és ne nevezzük László nertársatgyulladtszemű, agyhúgyköves vátesznak“, “kumisz-szagú, közgyógyos közgazdásznak” pedig pláne! Térjünk csak vissza az eredeti kérdésre, tehát hogy miként lehet “kormánypárti módon” gazdasági napilapot szerkeszteni?! Ezért osztán vegyünk egy konkrét és aktuális példát!
Azt írja az újság, hogy a Nemzeti Trafiktröszt jelenleg dzsordzsmájkelre fazonírozott üzletkötője
… (“New Designe, Old Quality” … ejnye, már megint ez az alpári humorizálás!), szóval Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki augusztus elsejétől újabb fontos beosztást, a “Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget Vezető Kormánybiztos” megbízatását kapta, tegnap sajtótájékoztatón ismertette az előtte tornyosuló feladathalmazt. Ennek legfontosabb elemei: 1.) Még az esztendő végéig kiszabadítani azt az 1000-1100 milliárd forintot, mely az EU által felfüggesztett, 13 operatív programban (az összesen 15-ből!) bent ragadt, különben az elvész; 2.) Az idő rövidsége okán, legkésőbb szeptember 15-ig peren kívüli egyezséget kötni Brüsszellel a kiszabandó uniós bírság ügyében (az Orbán-kormány által “elfogadható” összeg legfeljebb 50-60 milliárd!); 3.) Az Ügynökség mintegy 600 munkatársát, nagyobb tempóra sarkalva, arra ösztönözni, hogy a honi pályázók, ne pedig “a brüsszeli bürokraták” (sic!) érdekeit képviseljék; 4.) A Miniszterelnök tegye világossá minden tárcának, hogy költségvetési forrásaik egyenlő összegű elvonásaival fogja büntetni, ha azok, a saját hatáskörükbe tartozó, EU-finanszírozott projektekből december 31-ig akár egyetlen fillért is bent hagynak!
Ami e bejelentés hátteréhez tartozik, az a következő:
  • Ez az irgalmatlanul nagy, mintegy harmadmanyupnyi összeg azért ragadt bent a brüsszeli kasszában, mert a.) Az OVi-kormány 2010-ben szétverte az uniós projektek finanszírozását viszonylag jól menedzselő, korábbi intézmény-hálózatot, a tapasztalt munkatársakat kirúgta, helyükre pedig csupa semmirevaló, semmihez nem értő Csókost ültetett; b.) A projekt-fejezetek között, a MiniElnöktől megszokott önkényeskedéssel, úgy csoportosítottak át pénzeket, hogy ahhoz nem kérték ki a Finanszírozó egyetértését sőt, még a véleményét sem; c.) Emiatt újra kellett installálni az egész rendszert, ami összességében jó másfél esztendei késlekedést okozott.
  • A projektfinanszírozások uniós leállítása és a bírság elkerülhetetlen kiszabása azért történt, mert az újraindított rendszer is sorozatos sőt, notorikus szabálysértésekkel “működött”, Viktorék meg ahelyett, hogy az aláírt szerződéseknek megfelelő kordába terelték volna vissza az egész rendszert, inkább nekiálltak “izmozni“, azaz “szabadságharcolni” az Unióval, annak egyes tisztviselőire, illetve az egész intézményrendszerére ráuszítva kaffogó, közpénz-finanszírozott ölebeit
  • A Nagy Kapkodás most meg azért van, mert a jelentősebb összegű, tehát az “1 Simicská“-t bőven meghaladó mennyiségű, “Közbe’ szerzéssel” és “Pótmunkáztatásokkal” lenyúlható pénzek egyedüli forrása ippeg pont az EU (ahogyan azt még tavaly nyáron, az akkor még puszipajtás Demján nertárs magánkamarájának ülésén, a valószínűleg a Kszanakszpálesz Kotél hatása alatt álló Don Vittorio is elismerte!), s amelynek projektfelfüggesztései miatt már bő egy esztendeje állami előfinanszírozásból (azaz: a megemelt régi és a kiötlött új adókból) működik a Masimicska.
  • Az Orbánsimicska Állammaffiának azonban olyan “Üzleti Terve” van, melyet a hatalombitorlás garantált határidejéig (2014. május) sokkal szigorúbban köll végrehajtani, mint a vicc-kategóriába sorolható, orbanista-matolcsysta Költségvetési Törvényeket! Ezért osztán most a Szeretett Vezető a teljes apparátus nyakába ültette Korbácsos Emberét, hátha az ki tud préselni némi szakértelmet az agyilag (is) egyébként duplanullás, “köz- és államigazgatási” hivatalnokokból! (Reménytelen!) … (elnézést azért a “meme” mellett látható “1.”-ért, a szövegszerkesztő megbolondult!)

Nos ezt a hírt és hátteret köllene úgy megfogalmazni, ahogyan azt egy “mértékadó, tekintélyes és piacvezető“, de “kormánypárti módra” szerkesztett üzleti napilap megjelentetné! Mivel én nem boldogulok a magam által szabott feladattal, így kedves Olvasóimra (azaz Köztársaimra) hárítanám át a melót, az Ők (elszabadult) fantáziáikra bízva a dolgot!

Tudom, hogy jókat fogunk röhögni!
… és ezt …
szendamondja!
PS: “Alkotás” közben kéretik azt is figyelembe venni, hogy Ügynökjankó, a nagy sietség ellenére tudott időt szakítani arra is, hogy leuzsorásozza Csányi oligarcha-nertársat! Ez is megérne talán egy-két mondatot! … Várom az ötleteket! … Nem csak emigrant Köztársunktól!

Ultimo

A kocsmázás, a kártyázás nem csak arra jó, hogy az emberek jót szórakozzanak, hanem arra is, hogy közben eszmét cseréljenek. Ezen kettős élményben volt részem a minap is.

Véleményem szerint, az úgynevezett “magyar kártyával” űzhető játékok legnemesebbike az Ulti. Van ugyan benne szerepe a szerencsének is, de végeredmény nagyobb részt a személyes, kombinatív képességen, a jól megválasztott taktikán múlik. Húsz esztendős lehettem, amikor megtanultam e játékot, s azóta nagy örömmel űzöm, valahányszor alkalmam adódik rá … természetesen csakis egy jól összeszokott társaságban.

Ilyen kompánia szokott összegyűlni minden szombat délután a házunkhoz közel eső egyik “Apamegőrző“-ben (ha az időjárás engedi, mindíg a kerthelységben) azon célból, hogy szolid sörözgetés és olykor kevésbé szolid  beszélgetés közepette verjük a blattot. Mielőtt még bárki követ vetne ránk, szeretném leszögezni: soha nem játszunk pénzben! A forintot a kiskölök koromból rám maradt játékrulett műanyag zsetonjai helyettesítik, a játékvégi összeszámlálás után vesztesnek bizonyult résztvevő egyetlen kötelessége pedig az, hogy fizesse az utolsó kört! A partik mindenkori jelszava: “Piatnik csak kártyát adott a játékhoz, eszet már nem!“.

A legutóbbi alkalommal négyen ültünk össze a kifeszített és terjedelmes napernyő alá: Peti bácsi, a szélsőbalos mérnök; Attila, az adócsaló ügyeskedésekből doktori fokozatot szerzett autókereskedő; “Viktorfan“, környékünk egyik tokától bokáig fideszhívője és jómagam, azaz Szendam. A játék lefolyása e poszt szempontjából lényegtelen (egyébként Peti bá’ és én voltunk a legügyesebb “hazudozók”! – szokás szerint), annál inkább az ezen közben történt társalgás.

Sz.: No, ha már ulti, akkor legyen piros!
V.: Sejtettem! Tudtam, hogy már megint a kommenistákkal fog Szendam kolléga előhozakodni. Jellemző a ballibásokra!
Sz.: Az meg a magadfajta Viktorbirkákra jellemző, hogy mindenben ilyesmit vesznek észre, s ha véletlenül nincs is benne semmi, hát addig csűrik-csavarják, amíg bele nem magyarázzák!
P.: Urak! Ott tartottunk, hogy piros az ulti. Mellesleg megjegyzem: Viktorfan kolléga tényleg befejezhetné már az állandó propaganda-szövegelést! Sokszor megmondtuk már neki, hogy ebben a társaságban senki nem vevő az ilyen falmelléki, ócska dumákra.
V.: Miért “falmelléki“, miért “ócska” és miért “duma“?! Hát nem tény, hogy az egész Világ Magyarországot irígyli, s ezért úton-útfélen a legaljasabb módon támadják?
Sz.: Nem.
V.: Dehogynem!
P.: Na ez az a bizonyos csűrcsavariság, az alapvető tévedés, hogy ne mondjam: “Az Egyes Számú Megtévesztés“, amiről Szendam barátunk beszélt! Az, hogy Viktor, meg az egész Papagájkommandója az Országgal azonosítja a Felkapaszkodott Alcsútit. De a diktatúra kiépítéséért, a maffiatörvénykezésért nem Magyarország kapja az egyre súlyosabb, kül- és belföldi kritikákat, hanem a mindezt szakmányban elkövető kormányzat! Persze a dolog abból a szempontból tökéletesen érthető, hogy a fidesznyikek szerint nem Magyarországnak van kormánya, hanem a Kormánynak van magyarországa. … Megjegyzem, úgy is viselkednek, mintha ez a 93 ezer négyzetkilométer nem is egy állam, hanem mondjuk egy zártkerti magáningatlan lenne, ahol a tulaj azt csinálhat, amit akar. Ugye?
A.: Teljesen egyetértek. Az elmúlt három évben én mást sem tettem, mint próbáltam megszokni a szinte havonta változó jogkörnyezetet …
V.: Megszokni?! … Hehehe! … Új adócsalási technikákat kiötleni!
Sz.: Mert te ugye totál becsületes vagy?! A heti hat nap, nyitástól zárásig dolgozó eladódat hány órára is jelentetted be? Nem éppen te voltál az, aki a múlt héten “okosban” (azaz számlamentesen) üzletelgettél Zolival? … Na jobb, ha ebben a témában inkább ráülsz a szádra!
A.: Így van! Mutass már nekem Viktorfan egy olyan vállalkozót, aki az elmúlt években betartott minden szabályt és még mindíg nem ment tönkre! Stiklizésből él itten már mindenki, kicsitől a nagyig. Utóbbiak közül még azok is ezt csinálják, akik azért bőven megengedhetnék maguknak a törvényes úton való járást. De nem teszik, mert a századik milliárdjukhoz köll még a százegyedik is és nekik teljesen mindegy, hogy azt hogyan és minő módon szerzik meg. Ezek után persze senki nem nyomoz, csak a kicsiket baszogatják! Ha a mi kocsmáros Mártinknak nem tetszik a szemeállása az ide betévedő navosnak, máris röppen a százezres bírság! A milliárdokat elcsalónak meg a zakóreverjére landol az állami kitüntetés!
P.: Idősebbik fiamnak van egy kis cégecskéje, amellyel alvállalkozást kapott a debreceni Kettes Villamos építésében. Demján cége, az Arcadom 11 millióval maradt adósa. Most pedig, hogy kipicsázták onnan a Skálakópét és a fővállalkozói státust a Húszszázalékos Kósa egyik állandó tettestársa, a Miklóssy FeriKeviép” nevű cége vette át, hát aszonták a kölöknek, hogy ami eddig volt, azt felejtse el (azaz az Arcadomos kintlevőségéről szóló papírral nyugodtan törölje ki magának a hátsófelét, az akkor lesz kifizetve, ha majd hóvihar lesz a Kalahári sivatagban), de nyugodtan folytassa csak a melót, mert mostantól fogva bízhat abban, hogy mindent, az utolsó fillérig meg fog kapni.
Sz.: És megkapja?
P.: A lópikulát! Az új szerződés szerint a műszaki átvételt követő hatvan napon belül fizet neki a konzorcium.
A.: És?
P.: A műszaki átvétel (“technikai okokból”) rendszeresen a “majd”-ra marad. Így aztán pénz az ablakban, lehet nézegetni, de költeni, finanszírozni belőle nem. A kölöknek Demjánra ráment az összes megtakarítása. A “most-már-minden-rendben-lesz” Miklóssyra pedig a családtól felvett kölcsöne. … Két hete volt Vili szülinapja. Ajándékul azt kérte tőlünk, hogy fizessük ki a két unokánk tankönyv-csomagját, mert ha kiadja azokra azt a kb. 20 ezret, abban a hónapban nem lesz mit enniük! … Hát így működik ez a “jobban teljesítő” Fideszmagyarország, kedves Viktorfan barátom.
V.: Ha ennyire rossz üzlet a debreceni villamos építése, akkor a fiad miért nem száll ki belőle?
P.: Mert a helyi Kósa-maffia olyan szerződést írattatott alá vele, hogy ha a vállalt melót nem teljesíti határidőre, akkor sokmilliós kötbért köll fizetnie. Az, hogy a nemteljesítés a ki nem fizetések miatti finanszírozási problémák miatt lépett fel, a pacipéniszt nem érdekli. A kölök és a cége csak húzza az igát, állja a cehhet ahogyan és amiből tudja, osztán az ezért neki járó pénzét meg “majd” és “valamikor”, esetleg és netalántán meg is kapja, … feltéve, ha a Főméltóságú Kósa Úr és Miklóssy nevű tettestársa, a két lopkodás közötti öt perc szabadidejében megszánja őt! Demján meg szépen elsétált a felnyalt milliárdjaival, meg a március 15.-én a zakójára csöppent állami plecsnijével.
A.: Azért én a Demján helyében sem lennék. Ahogy hallom/olvasom, Viktorék most rúgják ki alóla a sámlit. Nem fáj a szívem érte, megérdemli: a keblén melengetett, óriás pithonná nőtt, kedvenc kígyócskája torokra harapott! Hehehe!
P.: A takszövökre gondolsz?
A.: Igen.
Sz.: Demjánért az én szívem se fáj, mert tényleg csak azt kapja, amit megérdemelt, s hogy mi okból is, azt Attila hasonlata tökéletesen körülírja. Nekem inkább a szerencsétlen szövetkezeti részjegyesek miatt fáj a dolog, mert ők lesznek ennek a belső maffia-háborúnak a legfőbb kárvallottjai. Demjánnak meg így is marad annyi, amiből még az ükunokája is holta napjáig jól élhet.
V.: A Takarékbankot meg kellett erősíteni és államilag feltőkésíteni. Ez nem lehet vita tárgya, hiszen ezt ők maguk kérték!
Sz.: No, ebben a két mondatodban benne volt mindazon három hazugság, amit a Fidesz-propaganda a témában terjeszt. Egy: a takszövöket egyáltalán nem kellett megerősíteni, lévén a devizahitelezésből kimaradván, mostanára ők váltak a legstabilabb pénzintézetekké. Kettő: egyáltalán nem volt szükségük állami feltőkésítésre, mivel sok-sok milliárdnyi, kihelyezendő tőkéjük van, amire egyszerűen nem találnak hitelfelvevőt. Három: amit ők úgymond “kértek”, az az államilag (tehát “Euilag“) finanszírozott beruházásokban részt vevő cégek és önkormányzatok MFB-s ügyfélköréhez való hozzáférés, hogy így a náluk beragadt tőkét kihelyezhessék. Sajnos azonban óvatlanok voltak, s elkövették azt a hibát, hogy az Államot elfoglaló Maffiával kezdtek üzletileg bratyizni, s az általuk alapított Takarékbankba 38,5% erejéig még tavaly beengedték az MFB-t. Most meg nem győznek csodálkozni, hogy az Orbánsimicska Gang óriáskígyója (hogy Attila hasonlatával éljek) egy az egyben és szőröstül-bőröstűl lenyeli őket.
V.: Még most sem értem, hogy ebből miféle kára származhat egy takszövös résztulajnak. Hát baj az, hogy a szerinted beragadt tőkéjüket így államilag garantált beruházásokba fektethetik? Inkább örülnének neki, sem hogy siránkoznának! Különben is: szükség van egy állami felügyelet alatt álló, megbízható pénzintézetre, ami végre beindítja a finanszírozást és így a növekedést is. Ilyesmiben a külföldiekre nem lehet számítani. És ez akkor is tény, tapasztalat, ha te, Szendam még tagadnád is!
Sz.: Viktorfan! Ennyire még te sem lehetsz közgazdasági idióta! Szerinted mégis miből “él” egy kerbank? Nem abból, hogy a betéteseik által náluk elhelyezett pénzeket kölcsön adják? Ezt a külföldi tulajdonban lévők most is szívesen megtennék, ha teljesülne két alapvető feltétel. Az egyik, hogy legyen mit kölcsön adni. Ámde nincs, mert a jövedelmeket kiszipolyozó, mindent túladóztató állam egyszerűen elszívja a pénzt a megtakarításoktól, a külhoni anyabankok meg csak annyi tőkét juttatnak ide, amennyi a veszteségek finanszírozására és a túlélésre, a vegetálásra elegendő. Ahhoz, hogy (egy újabb hasonlattal élve) a lábukat bent tartsák az ajtóban.
V.: Akkor adjanak többet! Van miből, nem?!
Sz.: Egy osztrák, avagy német bank szerinted arra fogja pazarolni az ottani betétesei pénzét, hogy azzal a Viktoriánus Államot tömje? … Mert ez itt a második feltétel, nevezetesen a jogbiztonság, a kiszámíthatóság. Az, ami teljes mértékben hiányzik ma Magyarországon. Emlékezz csak vissza Attila szövegére: “itt havonta változik a jogkörnyezet“! Ez pedig ugye azt jelenti, hogy a Jövő még rövidtávon sem tervezhető, hiszen ki tudja mikor fog péntekről hétfőre valami újabb “szabályt” begombnyomogatni az Ezerharmad? De még ennél is rosszabb a helyzet, ugyanis a szakmányban elkövetett, visszamenőleges hatályú törvények okán ma már azzal sem lehet tisztában senki, hogy mi is volt a Múlt! … Hát lehet szerinted ilyen feltételek mellett idehaza vállalkozni? … Megjegyzem, ha már annyira be akarják Viktorék indítani a gazdaság állami forrásokból való hitelezését, akkor ezt miért a takszövök lenyúlásával teszik, miért nem az MFB-n keresztül? Ettől a “bank”-tól eddig is kapta számolatlanul a milliárdos hiteleket úgy Simicska, mint Csányi nertárs az agrárvállalkozásaira!
P.: Aha, Csányi! Ő is megkapta a selyemzsinórt! Míg a Főoligarcha Afrikában vadászgat, Viktor idehaza kiadja rá a kilövési engedélyt. … Hehehe! … Szerinted Szendam, mi van a háttérben?
Sz.: Nettó maffia-belharc. A korábbi Kápókat az Újéhes Kápók legyilkolni igyekeznek, s átvenni a teljes hatalmat. Az Orbánsimicska Gang-nek már nincs szüksége Csányi bankjára, lévén a takszövök lenyelésével van nekik már sajátjuk. Akkor meg minek tartsák, etessék a Vén és Elhasznált Csatalovat, ha van saját ménesük is, amelynek folyton korog a gyomra?! … Ebben látok némi(?) párhuzamot Torgyán Doktor ’98-as “koronázása”, majd a 2001-es leszalámizó “trónfosztása” között.
A.: Az a bizonyos pithon itt is torokra harapott! Ugye?!
Sz.: Pontosan. Csányit is demjanizálták!
P.: Jövőre ki kell rúgni ezeket, vagy önmagunkkal együtt lehúzhatjuk a vécén még az unokáinkat is!
A.: Egyetértek! Én a Jobbikra fogok szavazni.
P.: Akkor te hülyébb vagy, mint gondoltam. Hát szerinted ezzel változni, egészen pontosan “jobbulni” fog itten bármi is?
A.: Gondolom, hogy igen, hiszen egész jó elképzeléseik vannak és ráadásul még nemzetiek is.
V.: A Jobbikot a libsikomcsik találták ki és nevelték fel. Semmi közük a nemzeti érzésekhez! Ha magyarok lennének, velünk tartanának.
Sz.: Kedves Viktorfan! Ezt a hülyeséget meg honnan kapartad elő? Hát nem maga Orbán Viktor volt az, aki a 2002-ben maga által alapított polgári körbe (“Szövetség a Nemzetért“) személyesen hívta meg Vonazazriveczet?
A.: Tényleg? Ezt nem is tudtam.
Sz.: Na erről van szó! S hogy ez mennyire igaz, nézz csak rá Viktorfan kollégára, hogy most mennyire lapít! … De térjünk csak vissza azokhoz az “egészen jó” elképzelésekhez! Pontosan melyekre is gondoltál?
A.: Most úgy konkrétan nem tudnám megmondani, de abban igazuk volt/van, hogy igenis meg kell fékezni a nyerészkedő multikat, nemzeti tulajdonba visszavenni a legfontosabb ágazatokat (pl.: energia- és közszolgáltatások) és a hagyományos magyar, keresztényi erkölcsök alapján újjászervezni az országot.
Sz.: Aha! Akkor most nézzük csak meg, hogy a Jobbik 2010-es választási programjából mi is valósult meg …
A.: Semmi! Hiszen nem ők vannak hatalmon!
P.: Ácsi! Szendam barátunk mindíg tudja, hogy mit beszél, úgyhogy hallgassuk csak végig!
Sz.: … tehát, hogy mi valósult meg és ezzel hová is jutottunk! Alaposan és “nemzetileg megrendszabályozták” a külföldi bankokat, kemény túladóztatásokkal, illetve a kizárólag gazdagokat és országgyűlési képviselőket sokmilliós extrahaszonhoz juttató, “devizahiteleseket megmentő” törvénnyel. A Jobbik ezt csuklás nélkül szavazta meg, lévén sok képviselőjüknek ebből személyes hasznuk származott (a “kicsidevizások” meg testületileg le voltak szarva!). Ugyancsak túladóztatással rendszabályozták meg a “multi-kereskedőket” azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kiszorítsák őket a honi piacról, s helyükbe az a “nemzeti” CBA és Coop léphessen, amelyek ugyanazt árulják, csak sokkal drágábban. Ugyancsak alaposan megrendszabályozták az energia- és közszolgáltatókat (megjegyzem: utóbbiak többsége a fideszes önkormányzatok tulajdonában áll!) a túladóztatással és a rezsicsökkentés nevű parasztvakítással … most várják, hogy a veszteség további finanszírozását megúnva, a külföldi tulaj “nemzeti” kézbe adja a cégét. … Mik lettek az eredmények? Az amit te is tapasztalsz: lerohadt gazdaság, munkanélküliek garmada, a fizetőképes kereslet teljes beszűkülése úgy a kereskedelem, mint a szolgáltatások szempontjából. … De folytatom: mi a helyzet a szociális ellátás terén? Az, amit Vonáék akartak még 2010-ben! Csökkentett javadalmazások, kényszermunka bevezetése a legszegényebb rétegeket (“Érpataki Modell“), jellemzően a cigányokat sújtva, azokat mégkilátástalanabb helyzetbe juttatva. Az egészségügyi alapellátásból kiszorították a vállalkozásokat. Eredmény: nézz csak be egy “állami” kórházba, hogy néz ki belülről és miféle “gyógykezelés” is folyik ott, avagy nézd meg az esztendőkre szóló és rétestésztaként nyúló várólistákat! Ez szintén a Vona-program megvalósítása/megvalósulása, ahogyan az oktatáson belül is! Ott ma (szeptembertől) kötelező a vallás-, avagy az erkölcsoktatás. Szabadon választhatsz ugyan, de ha nem az előbbire íratod be a kölköd, már rajta vagy a “nemzetellenesek” listáján. Ugyanitt ismét bevezették a “csend-rend-fegyelem” poroszos módszereit, minden központilag van előírva, a tanár még csak meg sem kísérelheti, hogy alkalmazkodjon a “felhozatalhoz”. … Ma már 12 éves kortól lehet büntetni egy gyereket! Ez egy szintén vonaista elképzelés volt. Nekem van egy 12 esztendős fiam, aki okos és intelligens, de kétlem, hogy képes lenne az ő korában felfogni a “büntetőjogi felelősség“-et! … De folytathatnám még akár azzal is, hogy ugyan nevezz már meg nekem egyetlen jobbikos honanyát/atyát, aki tiltakozott volna például a felsőoktatási tandíjak bevezetése ellen, holott ők is támogatták azt a korabeli népszavazást, mely ezt betiltotta! … Hát nem, drága barátom! A Jobbik nem más, mint a viktoriánus maffiaállam jobbszélső polipkarja, telepakolva olyan “hivatásos” politikusokkal/aktivistákkal, akik Viktor Kegyenceinek kegyeiből ülhetnek ma különböző, államilag fizetett szinekúrákban, s ha most úgy is látszanak, mintha önálló létre keltek volna, az csupán a lényeget egyáltalán nem érintő területeken nyílvánul meg, s a nemzetieskedő bőgésük mögül az “értő fül” simán kihallja a közpénzek utáni gyomorkorgást!
V.: Ez marhaság! A Fidesz választási programjában egyáltalán nem szerepeltek ilyesmik!
P.: Most az egyszer egyetértek veled! Tényleg nem szerepeltek ott ilyesmik, ennek ellenére megvalósultak. Teszem hozzá: a “Nincs“-ben soha nem lehet “Valami“!
A.: Akkor nem a Jobbik?
Sz.: Ugyan miért ne? Csak tessék tudomásul venni, hogy az a “Rosszabbik“! Mindaz, ami ma itt történik, az mégúgyabb lesz, ha Vonazazrivecz esetleg hatalomra jutna.
A.: Akkor nincs megoldás?
P.: Hogyne volna! Igaz, jelenleg számomra nagyon nincs opció, de a Bajnai-féle társaság az egyetlen megoldás … ha muszáj! … Bár szerintem ők is túl jobbosak.
V.: No persze! A Libatolvaj, meg a hazudós Gyurcsány …. Ez lenne a Nagy Opció?! … Beszarok!
A.: Bazki! Ha Viktor csak annyit hazudozott volna, mint Gyurcsány, és csak annyit lopott volna, mint Bajnai, hát mi most egy Kárpátok Közötti Svájcban élhetnénk! … Grrr! … Elegem van már belőled, meg a Főnöködből is! Ha még egyszer meglátlak itt, hát le nem ülök veled játszani!
P.: Miért? Most éppen játszunk?
Sz.: Nem. De azért ez sem volt haszontalan! … Szóval piros az ulti!

… és ezt …

szendamondta!


Pótjegy

Szeretett Hazánkban, melyet jelenleg az “Abszurdisztán-Szabadmaffiaállam” néven illethetünk csak, negyedik esztendeje megszokott jelenség, hogy itten kéremszépen semmi nem az, ami a neve: a tandíj a “nemtandíj“, a megszorítás a “nemmegszorítás“, avagy az áremelés az “ár/rezsicsökkentés“. Ippeg ezért baromi nehéz dolga van mindenkinek, aki ilyen, avagy amolyan okoknál fogva nem ismeri a “jobban teljesítő” Magyarország belviszonyait, a NER-szótárt azaz: nem tudja készségszinten lefordítani közmagyarra a fideszmagyart!

Kilencedik esztendeje Hollandiában élő (és negyedik esztendeje nem látott) Barátom mesélte ma nekem a következő esetet:

“Tegnap (júl. 22., hétfő) igénybe vettem a MÁV-Start ZRt. vasúti személyszállító szolgáltatását. Szüleim lakhelyéről, Nagykállóról akartam eljutni Debrecenbe, az ott élő régi barátomhoz. Előző nap a “Net” segítségével megnéztem, hogy mik a lehetőségeim. Nos, Nagykállóról Nyíregyházára (13 km!) mindössze napi négy vonat közlekedik: egy kora reggel, egy kora délelőtt, egy késődélután és egy kora este. … Ez volt az első “meglepetésem”. … Én a második opciót választottam, lévén ahhoz volt egy olyan, nyíregyházi csatlakozás (“sebes” vonat), melyre csak úgy 10 percet köllött várakozni, s így szűk másfél órán belül Debrecenben lehettem. … A második “meglepetésem” akkor ért, amikor az indulási idő előtt úgy 15 perccel kiértem a nagykállói vasútállomásra. Az épület utcai bejárata zárva, rajta egy elmosódott felirat: “Belépés az állomás területéről!“. Rögtön át is cibáltam magamat és terjedelmes hátizsákomat egy kertkapu méretű oldalbejárón, s a “Váróterem” (max. 6 négyzetméter!) feliratú, tárva-nyitva álló ajtón át belépve megálltam a “Jegypénztár” titulust viselő, vasrácsos és lefüggönyzött ablakocska előtt. Itt a jegypénztáros helyett mindössze egy újabb felirattal találkoztam, miszerint a pénztár – az “123/XYZ sz.” rendelet alapján – bezárt, a jegyváltás a vonat kalauzánál történik. … Hát akár ezt is nevezhetném “meglepetés”-nek, de ha bele gondolok abba hogy ezen állomáson manapság mindössze négy vonatpár fut át naponta akkor azt mondom: oké! … A következő “meglepi” az volt, amikor a “vonat” beállt az állomásra: két, összekapcsolt, Diesel-motoros, automataváltós sinautóbusz, piros-fehér színezéssel, oldalán a büszke “InterPici” felirattal. … Odabent normál “buszhangulat”, pluszbónusz működő! légkondícionálás. … Megjelent a “Kaller”, akitől meg is vásároltam a Debrecenig szóló, teljesárú és másodosztályra szóló jegyemet: kézi “kütyün” begépelve, kallertáska oldalából előkígyózik a jegy/nyugta – ‘Nagykálló-(Nyíregyháza)-Debrecen … 63 km. … 1.300 Ft. … dátum, adatok‘. … A “Pici” kemény huszonhat perc alatt (tatakk-tatakk) tette meg a 13 kilométeres távolságot, menetrend szerint időre beérve a nyíregyházi első vágányra. Innen aluljárón át találtam meg az 5.-en veszteglő “sebes”-t, amely a kiírás szerint “Budapest-Nyugati“-ig közlekedik, ámde egészen Ceglédig minden állomáson és megállóhelyen megáll (kivéve a közvetlenül Debrecen előtti Apafát!), utána pedig már csak “Ferihegy“-en (esküszöm így volt leírva sőt be is mondva, holott az ugye mostanság már “Lisztferihegy“!) és a KöKi-n. … Jó öt perce ment már a “sebes”-nek titulált “személy”, éppen elhagytuk a “Császárszállás” feliratot viselő romhalmazt, amikor megjelent az újabb Kaller, kérve a jegyemet. “És a gyorsvonati pótjegy?” – kérdezte tőlem. “Miféle ‘gyorsvonati’, amikor ez a kiírás szerint csak ‘sebes’, ráadásul Ceglédig mindenütt megáll én meg csak Debrecenig utaznék?” – kérdeztem vissza. “Ez az előírás!” – válaszolta ő megértő fintorral az arcán. “Oké, adjon egyet!” – adtam fel a reménytelen kűzdelmet a bürokráciával s megértve a “Kaller” arcán megránduló “tudom-hogy-disznóság-de-mit-tegyek” gesztust. … Kézikütyü elővéve, némi molyolás, osztán a táskából előkígyózik a papírka: ‘Nyíregyháza-Debrecen, … gyorsvonati pótjegy … 49 km. … 150 Ft.‘. No, hát ez volt a legutolsó meglepetésem, úgy másfél óra alatt, de ez volt az, amin a leginkább felháborodtam!”

– És ugyan miért pont ez volt számodra a felháborító? – kérdeztem tőle.
– Azért mert ez egy nettó lenyúlás volt!
– Mert?
– A Nagykállóról Nyíregyházáig közlekedő “Pici” ugyan “személy”-nek számított, s a WC-je ennek “megfelelő” is volt de működött rajta a légkondi. A Nyíregyháza-Debrecen közöttin azonban se normális WC, se légkondi, ráadásul Ceglédig mindenütt megállt, annak ellenére, hogy a hivatalos kiírás szerint csak “sebes” volt”!
– És?
– És! Hát akkor mijafaszér’ számoltak fel nekem 49 kilométerre 150 forint “gyorsvonati pótdíjat“, ha egy minden második kutyaszarnál is megálló, lerobbant szerelvényre ültettek fel?
– Drága barátom! Tagadhatatlan tény hogy az a kilenc esztendő, melyet a Hanyatló Nyugat egyik leghanyatlóbb államában, a szélmalmok, fapapucsok, kitűnő sörök és dekadens liberalizmusok királyságában eltöltöttél, pont arra volt jó, hogy lemaradj Hazád negyedik esztendeje tartó, viktoriánus fejlődéséről. Minálunk ugyanis semmi nem az, aminek nevezik: a csak a szegényeket kizsigerelő megszorításokat “nemmegszorítások”-nak sőt, “igazságos adórendszer”-nek hívják. Az állammaffia által törvényileg kikényszerített piacújraosztást “családi vállalkozások támogatásá”-nak, a szegényebb családok gyermekeit a felsőoktatásból kiszorító tandíjat “nemtandíj”-nak nevetik. Egy netto recesszióba dűtött-borított gazdaságot “jobban teljesítő”-nek, egy önkényuralmat pedig “demokráciá”-nak. Így osztán az, hogy egy kb. 900 forintos vasúti jegyre rátesznek 150 forintnyi “pótdíjat”, az ugyanúgy nem (ezen esetben 16,66%-os) “jegyáremelés”, mint ahogyan a “nyugdíjak megvédése” volt 3.000 milliárd forintnyi magánmegtakarítás állami kizsarolása és lenyúlása, avagy a “takarékszövetkezetek feltőkésítése” az hogy a részjegyeseket, tehát a tulajdonosokat egy sec-pec alatt összetákolt és meg is szavaztatott törvénnyel, kipicsázták a saját vagyonukból! … Egyes számítások szerint az a “Gyorsnaszád” melyre az egész országot úgy 2,7 milliónyi szavazó volt oly’ szíves beültetni 2010-ben, “pótjegy” szerint már úgy 8.000 milliárdunkba került. Alapszolgáltatás szintjén pedig tönkre vágta az oktatást, az egészségügyet, a szociális ellátórendszert a komplett gazdaságot, az ország kormányának! szavahihetőségét … és akkor még ne is beszéljünk arról, hogy az egyébként is beteg, infantilis társadalom pszichéjében miféle évtizedes károkat okozott! … Úgyhogy maradjunk abban, neked igazad van: 49 kilométerre egy ócska viciniálison 150 forint gyorsvonati pótdíjat kérni nettó pofátlanság! … De ez csupán a “fecsegő felszín” … alatta meg a “hallgató mély”!

… és ezt …

szendamondta!


Hollószem

Holló a hollónak nem vájja ki a szemét” – tartja a mondás, ami talán igaz is lenne, ha nem Nerisztánról lenne szó. Ezt tanulgatja most Demján Sándor nemzeti oligarcha, aki eddig “Sólyomszem“-ként látott meg minden hasznosítható állami bizniszt, de most Orbánsimicska holló úgy döntött, hogy kivájja a szemét.

Tulajdonképpen még akár gúnyos kárörömmel is nézhetnénk, hogyan picsázza ki a sokévtizedes, állami megrendelésekből származó, hatalmas vagyonának egy részéből a NER-kormány, azaz az Orbánsimicska-féle Maffiaállam Demján Sándort, az egyik “nemzeti nagytőkést“, azaz oligarchát. Csöndesen göcögve akár hátra is dőlhetnénk, s így követhetnénk nyomon ezt a folyamatot, ha az nem lenne annyira jellemző arra az egész törvényhozási és államigazgatási struktúrára, melynek Demján nem csak aktív részese, de (az anyagi támogatásain keresztül) még nemzőatyja(!) is volt. A görög-római kultúrában járatosak teljes joggal láthatnak párhuzamot a Ma, ezen eseményei, illetve Zeusz/Jupiter és Szaturnusz/Neptunusz mitológiai párharca, valamint annak végkifejlete között. Ámde aki csak a közelmúlt történelmével van tisztában, az is találhat paralellitást a kegy(és jószág)vesztési “eljárás” alatt álló hazai oligarchánk, illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot létre hozó Josip “Tito” Broz személyét illetően annyi eltéréssel, hogy míg Tito pártállami megítélése elébb a “Kutyuli-mutyuli“, aztán a “Láncos Kutya“, s csak végül volt az “Ebtárs“, Demjánnál a két utóbbi helyet fog cserélni!

Mert afelől kétsége se legyen senkinek, hogy ha eleddig még nem is, de hamarosan már futószalagon lesznek gyártva a “nemzeti sajtó/médiá“-ban azok a cikkek, tudósítások, jegyzetek, oknyomozó riportok és háttérműsorok, melyek bemutatják Demján Sándor “valódi” személyiségét! Emlékeztetnek majd mindenkit arra, hogy D.S. milyen kitűnő üzleteket is kötött a Nemzetáruló Baloldallal úgy a rendszerváltás előtt, mint az után (igaz! – de csak velük?). Azt is be fogják mutatni, hogy D.S. cégbirodalma ma komolynak tűnő problémákkal küszködik, lévén annak alapja, az ingatlan- és pláza-biznisz, egyszerűen bedöglött (igaz! – de csak ezért?). Felhívják majd a figyelmet arra is, hogy D.S. építőipari vállalkozásai (főleg az “Arcadom“) az elmúlt esztendőkben hány al-, és al-alvállalkozóját (“böcsületes magyar cégek és családok ezrei!“) döntötte végromlásba azzal, hogy  a derék államtól/önkormányzattól ugyan az utolsó fillérig felvette a pénzeket, de mindet megtartotta magának (ez is igaz! – és a többi?). Egy riportműsor majd percekig mutatja a sajnálkozó Kósa Lajost, vagy Szita Károlyt, meg a többi nertárs-polgármestert, akik ugyan “mindent megtettek” az al-alvállalkozók érdekében, “… no de hát a fővállalkozó magatartása!” (vágókép: előtérben felhorgadt, öklüket rázó vállalkozó-családapák, háttérben éhező gyermekeiket karjukra ültető, síró családanyák). Valószínűleg láthatjuk/olvashatjuk majd azt is, amint a Megvadult Skálakópé (a ballib bloggerek eme terminus technikusa csuklás nélkül át lesz véve!) miként harsogja azt, hogy “A magyarok még nem elég szegények ahhoz, hogy minden munkát elvállaljanak!” (az archív videóból alkalmasan kitakarva az ezen kijelentést heves bólogatással hallgató Nulladik Viktor figurája).

Demján mindezt azért fogja kapni, mert fellázadt! Fellázadt az ellen, hogy “A takarékszövetkezetek integrációjáról” szóló, a szokásos módon (tehát: sitty-sutty) összetákolt törvénnyel az Állammaffia nerizálhassa (azaz: átmeneti államosításos lenyúlás után a “megfelelő pályázók” számára privatizálhassa) a TakarékBank (TBank), s ezáltal szinte az összes “Ésvidéke” takarékszövetkezet vagyonát, betétállományát. Mert D.S. szerint itten arról van szó, hogy “A tulajdon leváltja a tulajdonost!” azzal, hogy a törvény szerint a szövetkezetek által birtokolt TBankban, a Magyar Posta 100 milliárdos beszállásával (telik a veszteségből! … ugyi?) úgy jut az állam többségi tulajdonhoz, hogy ezzel mindössze a nyílvántartott vagyon 20 százalékát fizeti ki, ráadásul a mindenki fölé ültetendő Integrációs Szervezet lesz az, amelyik bármikor és bármelyik takszöv vezetőjét leválthatja/kinevezheti. Ugyanakkor a TBankon belül az állam bármikor “szükséghelyzetet” (azaz a szavazati jogok felfüggesztését) hírdetheti meg, ha a TBank és kapcsolt részein belül a kihelyezett hitelállomány több, mint 10 százaléka válik “kockázatossá” (ma nincs olyan bank Magyarországon, melynél ez az “állomány” a tized alatt lenne!). SKópé még arra is vetemedett, hogy kimondja: “Még nem vette el az állam a takarékszövetkezeti vagyont, de a törvény lehetőséget ad rá, és amire lehetőség nyílik, ne legyen kétségünk, éhes tőkecsoportok, személyek versenyt fognak futni annak megszerzéséért!“. / Az elaggot hiéna védekezik az erősekkel szemben, “Ragadozók! Dögevők!“-et kiáltva! … Én nem vagyok “zseniális”, főleg “milliárdos” üzletember, csak egy mezei blogger. De az önfényezés vádját is felvállalva megjegyezném: én ezt a takszöv-bizniszt előre megjósoltam bő fél esztendővel ezelőtt! … Majdnem tökéletesen. … Hibámul mindössze annyi róható, hogy EZT még én sem gondoltam volna! – szendam /

No ezt olvasva kaptam igazából kínos röhögőgörcsöt! Mert én tényleg nem hallottam tiltakozni egyszer sem D.S.-t, amikor a TBank lenyúlandó vagyonához (ezermilliárd) képest háromszor akkora Manyup-betétállományt volt szíves nerizálni a “Megmentő Állam“. Akkor sem hallottam felhorgadni, amikor ugyanez a Maffiaállam visszamenőleges hatályú, pénz/vagyonelkobzó törvényeket hozott, vagy amikor az Ezerharmad a minap úgy rendelkezett, hogy “közérdekből” bármikor és bármiféle ingatlan államosítható. Csak akkor kezdett ágálni, amikor a saját érdekeltségét piszkálta meg a Nertársi Közösség úgy, hogy abba ő eleddig magát is bele tartozónak tudta … joggal!.

Mert mielőtt még megdícsérnénk D.S. oligarchát azért, mert minden létező fórumon hajlandó “megtámadni a kormány döntését“, mert mielőtt még azt hinnénk, hogy újsütetű Ellenfalkaforradalmárként a takszövökért, illetve azok tulajdonosaiért áll ki halált megvető bátorsággal az Orbánsimicska-féle Maffiaállam ellen, kattintsunk ide, s olvassuk mán el, hogy mi is volt a valódi szándéka! A linkelt cikkből schwarz-um-weiss kiderül: neki sincs igazából a világon semmi baja a takszöv-vagyon állami lenyúlásával, csak az, hogy ebből őt kihagyták, s így nem tudja újabb állami mankókkal megtámogatni düledező cégbirodalmát, azt pedig a “székelyesen porladó” Gránit Bankján keresztül. Kihagyták a pasit a soros lobbyzásból/mutyizásból, így azt rögtön “korrupció”-nak minősítette (ahogyan azt a hírhedt vicc is megállapítja!).

D.S. oligarchának, egykori nertársnak, leendő “Láncos Kutyá”-nak elérkezett az Ideje! Egészen pontosan: LEJÁRT! Már nem elég “hasznos”, útjában áll az “Idő”-nek, az egykor maga által kinevelt/kitanított Bűntársainak, akik most már átlépnének rajta. Lehet, hogy ha nem ugrál, avagy még most és azonnal retirál, megúszhatná a dolgot néhány odalökött, állami milliárddal, de szerintem a pasas túl sokat hisz magáról. Azt, hogy legyőzheti Ezeket (a “jog fegyverével”? – muhaha!) azt, hogy az Ellenoldalról majd két kézzel kapnak utána, s UTÁNA is az lehet, aki pár hónappal ezelőtt még VOLT!

Sic transit gloria mundi!” … Nem is sírnék utána – mert megérdemli! – , de az a sok, kisemmizendő takszövös tulajdonos és betétes! … Demjánnal együtt nekik is “hollószemük” lett! … Újabb áldozatok a NER oltárán!

… és ezt …

szendamondja!


Hihetetlen!

Jóérzésű embernek ökölbe szorul a keze, kinyílik a bicska a zsebében annak láttán, hogyan bánik (bánik? – szórakozik!) az orbanista hatalom a tudatosan elszegényített emberekkel, közülük is a közmunkások állítólag 300 ezres populációjával. A jóllakott sőt, elhízott “emberek” antiszociális magatartásának, cinikus részvétlenségének eme legújabb példáját nem tudom szó nélkül hagyni!

Azt olvastam ma a nepszava.hu weboldalán, hogy dicsőséges kormányunk 50 millió forintos pályázatot írt ki, amelynek célja, hogy a közmunkaprogramban részt vevő, szerintük 300 ezer embernek és családjának(!) a nyaralását támogassák. Nos, ha az elemi matematika szabályait alkalmazom, s feltételezem, hogy valamennyi közmunkás jelentkezik ezen bőkezű támogatásra, akkor a fejenkénti állami szubvenció összege a horribilis 166(+ kétharmad!) forintra jön ki. Fel is merült bennem a kérdés, hogy egy – rendkívül optimális esetben – havi bruttó 47 ezerrel fizetett ember, valamint minimum két hozzátartozója hogy az ördögbe tudná megoldani a nyaralását ezen támogatásból, különös tekintettel arra, hogy egyetlen BKV-vonaljegy is ennek úgy a duplájába kerül.

Tovább olvasva a hírt azonban módosítani voltam kénytelen a számításaimon, mivel a pályázatra való jelentkezés határideje március 20. Annak okán, hogy vidéken a közmunkaprogramok január-februárban szünetelnek (addig a kormányzati elképzelések szerint vagy az éh-, de inkább a fagyhalál végez majd a sok ingyenélő lehetőleg minél nagyobb részével!), ezért osztán csakis a fővárosiak jöhetnek számításba. Közülük is pedig kizárólag azok, akik rendelkeznek számítógéppel, nyomtatóval és internettel, lévén a pályázat jelentkezési lapját a netről való letöltés és annak kinyomtatása után lehet csak a megfelelő helyre beküldeni.

No, akkor számoljunk! Feltételezve az optimális helyzetet, tehát azt, hogy az illető közmunkás fővárosi, teljes munkaidőben foglalkoztatott, nem rendelkezik semmiféle köz-, avagy közüzemi tartozással és még a kirendelt munkafelügyelője (kápó) sem talál semmiféle pénzbírsággal járó kivetni valót a magatartásában, ezért(!) osztán hiánytalanul kézhez kapja a hetente folyósított 9.800 forintját(!!!), azaz minden fillér a zsebébe kerül abból a pénzből, melyet a nagylelkű kormány a szociális helyzete(!) és az elvégzett munkája(!) alapján neki folyósítani kegyeskedett. Tegyük fel továbbá, hogy ebből az utolsó fillérig képes kifizetni lakhatási költségeit (rezsi), gondoskodni a létfenntartásáról (élelmezés). Nos, akkor mondja már meg nekem valaki, hogy ugyan ki az az Ideáltipikus Fővárosi Közmunkás, akinek mindezek után még telik internetre, nyomtatóba való festékkazettára (esetleg -szalagra) és papírra is?! Mivel nincsenek adataim, így kénytelen vagyok pusztán becsléssel élni, s ennek alapján megállapítani az egészen kerek NULLÁT! Feltételezem továbbá, hogy a közmunkás-populációból egészen pontosan ennyien vannak azok is, akik az “Erzsébet Yacht Hotel“-ben, avagy az “Erzsébet Szállodá“-ban eltöltött egyetlen percnyi nyaralásuk önrészét is ki tudják fizetni!

Joggal merül fel a kérdés, hogy ugyan ki volt az az elvetemült, aki ezt kitalálta. Az ilyesmi leginkább arra a Miniszterelnöki Főtanácsadóra jellemző, … 

Kattintson a bezáráshoz!

…aki évi 10 milliónkba (plusz állami autó és soffőr) kerül nekünk (meg a megadóztatott közmunkásoknak is!). Aki a “Minden Gyerek Lakjon Jól!” nevű izéje keretében vetőmagot, meg naposcsibéket osztogat az éhezőknek, persze nem saját pénzből. Aki kitalálta az egész ócsai gettót, meg (állítólag) az Orbán-kormány összes szociális “reformját”. Aki szociológusként a minősített szociopátia kissé rozzant és rendkívül aszott emlékművét testesíti meg. Aki még tavalyelőtt egy tenyérbemászóan szemtelen interjúban adta elő gyomorforgató elméleteit, s akiről “maroz” kolléga az “Örülünk, Vincent?“-en oly’ keresetlen szavakkal emlékezett meg.

Ámde tovább olvasva a Népszava hírét ismételten felül kellett bírálnom magamat. Az egész gusztustalan ötlet ugyanis nem, avagy nem csak “Subcomandante Hegedüs“-től származik, hanem inkább attól a közpénzlenyúlási “Közkereseti Társaság“-tól, melyet összefoglaló néven “Orbánpárt“-nak, avagy “Simicska-Magyarország“-nak hívunk. A fentebb már linkelt cikkből ugyanis kiderül, hogy azért köll a közmunkásoknak pont “Erzsébet” nevű szállodákba pályázniuk, mert az Alsimicskák által igazgatott “Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány” további 50 milláért az “Erzsébet Program“-ot akarja egy reklámvideóval népszerűsíteni! … Akárcsak egy ötvenesévekbéli, rákosista kampány filmben: a nagymellű és szögletes állú, kissé túltáplált Közmunkásnő, pirospozsgás és bodorhajú Közmunkásgyermekét karján lovagoltatva, izmos Közmunkásférjjel (templomi öskövőről hiteles papírt lobogtatva!) az oldalán együtt élvezik az Erzsébet Program áldásait a Balaton partján, s közben öntudatos tekintettel merednek a teljesen tökéletes NER-Jövőbe, illetve Miniszterelnök Urunk orcája másába (melyen az Elpocakosodott Sportoló szokás szerint huszonévesnek van photoshoppolva)! … (Megrendelő: MNÜA; Fővállalkozó: Mahír; Kivitelező (statisztériával együtt): Andy Vajna; Fogyasztó: NERisztán elbutult alattvalói!)

Hát nem hihetetlen, hogy egyesek még ezt a bőrt is képesek lehúzni a közrabszolgákról? Undorító!

… és ezt …

szendamondja!