Szemrebbenés nélkül, …

… tehát a szokásos módon hazudozta/önfényezte végig a “szokásos pénteki rádióinterjút” O. (Nulladik) Viktor király, Al- és Felcsút, valamint a Részek (részeg) Örökös Ura. Ezzel kapcsolatban kaptam e-mailben két írást, melyeket most szeretnék megosztani Köztársaimmal.

Igen tudom, hogy ha az aktualitások után loholó blogger lennék, akkor most vagy a bukaresti román-magyar futball(?)mérkőzés, vagy a “Royal Wedding” eseményeivel köllene foglalkoznom egy kellően gúnyos és karcos posztban. Mégsem teszem.

Az ugyanis, ami már esztendők óta “futball” címen úgy a pályákon belül, mint azokon kívül, magyar részvétellel folyik, az nem csak hogy szánalmas, de egyenesen gyomorforgató is. Mert ami “Odabent” zajlik az nem más, mint egy szervezetten, nagy nyílvánosság előtt, folytatólagosan elkövetett, profista-focista szélhámosság, amelyből velejükig korrupt emberek élnek meg fényesen; melyet már régen be köllött volna tíltani, s akiket már évtizedek óta lenne szükséges a törvény legnagyobb szigorával üldözni!

Csakúgy, mint azt, amit “Odakint” (és a lelátókon) egy nagyon pontosan definiálható “politikai irányultsággal” rendelkező, gyakorlatilag név szerint meghatározható csoport művel “szurkolás” címén esztendők óta, s immáron nem csak bel-, hanem külföldön is, … Nóvumként és ráadásul – a “Békemenet“-ek mintájára – importált, lengyel segédcsapatok közreműködésével; nem annyira nóvumként, de mindenképpen ráadásul a honi rendfenntartó és jogkikényszerítő szervek “aktívan passzív”sőt, most már (mint szégyenszemre tapasztalhattuk!) a magyar külügyi tárca diplomáciai támogatásával is! Nem beszélve a budapesti kormány és a törvényhozási többség azon jogi és költségvetési szubvencióiról, melyeknek köszönhetően eme két bűnözői csoportnak az ország különböző pontjain telephelyek/dühöngők létesülnek azon milliárdokból, melyeket a szociális, az egészségügyi és az oktatási szférából vonnak ki lelkiismeretlen hatalomgyakorlóink lelkiismeretlenül. Teszik pedig mindezt azért, mert a NER felépítéséhez és üzemeltetéséhez a fentebbi képen látható Egybites Dúló Barmokra, nem pedig “kiművel emberfőkre”, egészséges és elégedett közpolgárokra van szükség. Ez pediglen szégyen és gyalázat, gyomorforgató undormány!

Ahogyan ilyen volt az is, amit az orbanista “Arisztokrácia” művelt a Budai Kézfogó és a Tanyasi, Bazinagy Kormánylagzi apropóján. Az még “rendben” van, hogy ez az egész olyan barokkosan feudálisra, illetve Ceausescu-ízűre sikeredett (pl. a ferences templom környékének rapid felújítása, a Násznépnek a Köznéptől való hermetikus, előkóstolókkal “fűszerezett”, karhatalmista elzárása), hiszen mit várjon el a Jónép egy rettegő Diktátortól és annak beszari Talpnyalóitól? Még az is tudomásul vehető(?), hogy az Ifjú Pár mindkét tagjának Mi, az egyik Örömapa által tudatosan Elnyomorítottak, Jogfosztottak és Agyonadóztatottak adtuk össze a kelengyét. No de az, hogy a mindössze 27 esztendős Ifjú Férj, aki Apósa jóvoltából három esztendő alatt 3200 millió forint állami megrendelést vágott már zsebre, természetesnek veszi az Uradalomhoz vezető 650 méteres dűlőút 1,7 milliónyi közpénzből történő járhatóvá tételét is, az legalább annyira gusztustalan, mint a Bokázlakalássan Após Uram “Studiumok helyett Stadionok” című programja! … Meg ahogyan a Vezér hazudozik rendszeresen pl. a “szoksásos pénteki” rádióinterjúiban.

A Führer legutóbbi, közszolgálati önfényezésével kapcsolatosan egyik Köztársunk e-mailban küldött nekem két, szerintem rendkívül jó írást, melyeket most teljes terjedelmükben fogok megosztani Olvasóimmal. Sajnos a mailből kimaradt a szerzők nevei és a megjelenések helyei, így az érintettektől elnézést kérek!

Vityu kán szerint Magyarország – hála az Ő bölcs vezetésének – ma már olyan jól teljesít, hogy önerőből volt képes megoldani a közoktatás átalakítását és a pedagógusok “jelentős” béremelését is!

Állami iskola

“Bármelyik iskolában dolgozó kollégámmal vagy ismerős nevelővel találkozom, mindegyik panaszkodik felháborodva, vagy elkeseredetten. Elviselhetetlenné vált az iskola. Eszméletlen a káosz. Hiányoznak a feltételek az új követelmények teljesítéséhez. Van, ahol még osztálynapló sincs, mert az intézményfenntartó elfelejtette megrendelni a tanévkezdés első napjától nélkülözhetetlen nyomtatványokat. Gyakran, olykor naponta változnak az utasítások. Mérhetetlen mennyiségű adatot követelnek az iskolától, nem azonnal, hanem az adatkérés megérkezése előtti órában. A délutáni foglalkozásokat naponta és egymást váltogatva végzi több pedagógus, a napközis csoportoknak csak papíron van gazdája. A bürokrácia kétségbeejtő. És így tovább. A tapasztalt igazgatók képesek lennének úrrá lenni a káoszon iskolájukban, de rugalmas megoldásokra nincs lehetőségük, mert az intézményfenntartó engedélye nélkül még ‘egy széket sem tehetnek arrébb’. Az a dolguk, hogy gondolkodás nélkül és haladéktalanul végrehajtsák a gyakorta változó intézményfenntartói utasításokat. Ami után tehetetlenül széttárják a kezüket a háborgó pedagógusok és szülők előtt. Netán ingerülten rászóljanak a kollégájukra: ‘fogd be a szád, mert ha az intézményfenntartó meghallja, repülsz…’.
A mélységesen megalázott pedagógus létbizonytalanságban törekszik húzni az igát a parancsuralmi rendszerben. Tantervhez, házirendhez semmi köze azon kívül, hogy be kell tartania, amit felülről ráerőszakoltak és majd ellenőrizni fognak. Mint az 1950-es, ’60-as évek ‘Tanterv és utasítás’ rendszerében. Azt sem tudja, hogy mennyi pénzt kap majd ezért. Átsorolását – értsd: visszaminősítését az első kategóriába – ugyanis még nem kapta meg az intézményfenntartó központtól. Nem tudhatja, hogy a kuncogó krajcár neki több lesz-e, vagy kevesebb. És ha már sokéves tapasztalattal, több továbbképzési tanúsítvánnyal, másoddiplomával, gyakorlatvezetői szakvizsgával és más képesítéssel, elismerő bizonylattal rendelkezik is, térden állva kell könyörögnie, hogy minősítsék vissza,netán a mester kategóriába. Mert a magasabb minősítést csak akkor kaphatja meg, ha maga kérelmezi, s az intézményfenntartó ellenőre egy-két óralátogatás után eldönti, hogy a magasabb minősítést megérdemli-e. Befogja a száját mert fél, a félelem pedig gyűlöletet lobbant lángra benne a rabszolgatartó hatalom iránt. Amely gyűlölet előbb-utóbb, valamikor és valahogyan robbanni fog.
A kisiskolás gyermek reszket és sír. Éjszaka nem tud aludni amiatt, hogy másnap iskolába kell mennie. Az idegkimerültségtől kifordul szájából a falat, és hányingerrel küszködik. A nagyobb gyerek megvonja a vállát, lógatja a lábát, vagy undorral fordul el az iskolától. A rendőri erőszakot is kijátszva törekszik a lógásra. A frusztrált pedagógus nem kapott ukázt arra, hogyan kezelje ezeket a problémákat, amelyeket heti egy hitoktató, vagy erkölcstan órával megoldani nem lehet.
A szülő dühöng – egyelőre, míg a hatalom be nem fogja majd az ő száját is, hiszen vagy munkahelye van, vagy segélyt kap, aminek megvonását kilátásba helyezve el lehet hallgattatni. Megvonták legelemibb szülői jogait. Még azt sem hiszik el neki, hogy egyik-másik délután tehetséggondozó, iskolán kívüli foglalkozása van a gyereknek, azt hivatalos kikérővel kell igazolni. A szülőknek csak az a dolguk, hogy ‘gyerekeket gyártsanak’. Talán még azt is előírják majd, hogy mikor és mennyit, mert ezekre az adatokra szükség van a ‘tervgazdálkodáshoz’. A gyermekekkel az állam rendelkezik …
Éljen az állami iskola! Éljen Orbán apánk! Vastaps neki! Éljen Hoffmann anyánk, aki megszülte Orbán apánk iskoláját! Éljen a keresztény türelem és szeretet! Éljen mindenki – ha tud!”

A Főnök szerint nem igaz, hogy ő a visegrádi frakcióülésen bármelyik választókerületi elnöknek is selyemzsinórt küldött volna. Igaz, hogy ezt Mintaváros Bolgármestere, Mister Twenty/Thirthyprocent Kósa Laller ezt másként interpretálta, no de a lényeg: demokratikus párt a Fidesz, ahol nem lehet csak úgy, elnökileg hepciáskodni! Aki mást állít, az természetesen hazaáruló!

Narancskóla

“Nem volt kérdéses, hogy meghatározó döntések születnek a visegrádi sasfészekben, ahol a Fidesz-KDNP tartja háromnapos frakcióülését, ám azt talán a legelvakultabbak sem gondolták volna, hogy a capofamiglia holmi erőviszonyokra hivatkozva selyemzsinórt küld öt választókerületi elnökének. – Mi folyik Visegrádon? – kaphat a fejéhez az átlagember, aki elképedve figyeli a történéseket. Önmagában ugyanis nem lenne abban semmi szenzáció, hogy miniszterelnökünk fejcserés támadást hajt végre néhány kerületben, ám a színes cukormáz mögül felsejlik: talán nincs minden rendben a betonbiztosnak hitt narancsvidéken. Ezt igyekszik cáfolni a kormánypárt házi közvélemény-kutató szervezetének friss felmérése, amelyből kiderül, hogy a Fidesz tovább erősítette pozícióját. A Századvég felméréséből továbbá az is kiolvasható, hogy a szocik maradtak a korábban mért 13 százalékon, amíg a ‘libásdémonra’ 4, Gyurcsányra pedig 1 százalék szavazna. Mi ez kérem, ha nem elsöprő fölény? Orbán Viktor szerint ez tutira nem az. A kérdés már csak annyi, vajon körzetenként mennyi az elvárt a választásokon? Száz százalék Fidesz, nulla százalék cukor?”

Attól tartok fogunk mi még ehhöz hasonló írásokat olvasni legalább jövő májusig, meg azt követően is. A pökhendien aljas, urizáló genyózásokra ugyanis ezerharmados jogi tákolmányok adnak kikezdhetetleneknek látszó biztosítékokat a hátunkon felkapaszkodott, a szúnyog háját is kiovasztó Arisztokrácia számára. … A honi Focidrukkerek és a Külhoni Szarmagyarok falkaforradalmi voks-puccsáról, annak lehetőségéről már nem is beszélve!

… és ezt …

szendamondja!


Oh tempora, oh mores!

A sajátos morállal rendelkező Hatalom bő egy esztendeje úgy döntött: a tanuló ifjúságot abban a szerencsében részelteti, hogy az ötödiktől a tizenkettedik évfolyamig hittani (és?) vagy etikai oktatást ír elő kötelező jelleggel. Meglepő lett volna, ha ezt a rendelkezésükre álló majd’ másfél év alatt működőképessé és erkölcsössé sikerítik.

Azt írja az újság, hogy nem csak a tankönyvek szétosztása, az órarendek összeállítása, a pedagógusok többsége számára gyakorlatilag jövedelemcsökkenést (“néhány” ezrüknél pedig fizetéscsökkenést!) eredményező “Életpályamodell” kapcsán tapasztalható teljes káosz az általános- és középiskolákban, de a hit- és az erkölcstan oktatásának megszervezésében is. Az előbbi ügyben már Erdő Péter bíborosnak is tele lett a hócipője, s keményen kritizálni kezdte a kormányt a másfél éve tapasztalható töketlenkedés miatt. Ki is jelentette, hogy a katolikus egyház “…ezt az új intézményesített hittant nem kérte …“(?), majd megjegyezte: “…másfél év nem volt elegendő a kormánynak arra, hogy jogszabályban meghatározzák a kötelező csoportlétszámot, amire óradíjat számolnak, illetve eldöntsék azt, hogy a nyári vakáció idejére kapnak-e fizetést legalább a főállású hittanárok, ahogy a világi erkölcstant tanító kollégáik ezt megkapják.” (Na ja! Csak sikerült eljutni a pénzig! Nemde? – szendam.)

Ámde a világi, tehát vallási szempontból (elméletileg) semleges erkölcstant oktatók sincsenek irígylésre méltó helyzetben. Sokuk ugyanis olyan “tankönyvet” kapott, melyet Bánhegyi Ferenc és Olajosné Kádár Ilona kegyeskedett összeállítani “Erkölcstan V. osztály” címmel. Ebben a következő, vallási szempontból “rendkívül semleges”, s igencsak “érdekes” megállapítások szerepelnek:

– A fiatalok érzik, hogy nincs rend és közbiztonság körülöttük a világban. Erre jó példa, amikor a gyerekek csak kísérettel közlekedhetnek a lakásuk és az iskola között. Az egyház értéket, rendet, biztonságot nyújtó közösségével viszont kevesen keresik a kapcsolatot.

– A magyar fiatalok közül egyre többen választják a templomi szertartást is, de többnyire csak divatból. A néptánc egyre több fiatalnak jelenti a közösséghez tartozást. Sok iskolában kötelező tantárgy a néptánc.

– A magyarság Európa egyik legnyitottabb népe, vendégszeretők, barátságosak, Szent István óta így ment ez ezer esztendőn át, míg a 20. század elején egy elvesztett háború és sok befogadott nép szémtbomlasztotta az országot. Népünk továbbra is nyitott és vendégszerető maradt, de a mély seb, amit Trianon ejtett rajtunk, máig nem gyógyult be.

További “gyöngyszemek” eme tíz-tizenegy esztendőseknek szánt “szöveggyűjteményből”:

“Az étel sokkal jobban ízlik, ha szépen megterített asztal mellett fogyasztjuk el. Ezért gondosan kell teríteni akkor is, ha csak szűk családi körben ebédelünk, vacsorázunk. … Az erény a minden emberben fellelhető pozitív erő, amit azonban folyamatosan ápolni kell. Ide soroltatik a hazaszeretet és a vallásosság, a büszkeség, a hősiesség és az erő. … A bátor ember legnagyobb tette a vértanúság.

Olvasva ezen megállapításokat, arra a következtetésre jutottam: több ezer szülőtársammal együtt magam is nagyot hibáztam, amikor nem valamelyik “veszélytelenebb”, tehát “nem-annyira-bizniszelő” egyház hittanára írattam be a kölkeimet. Olyanéra, mint mondjuk az Evangélikusok, bár ha már itt tartunk, akkor inkább az Iványi Gábor-féle Magyar Evangéliumi Testvérközösség óráit választottam volna … ha lehetett volna! … Ámde – mint tudjuk – az Ezerharmad volt szíves megtagadni ezen Közösségtől az egyházi státust, így bár még a Tákolmány szerint is jogom lenne az általam választott hitelvek szerint oktattatni gyermekeimet, csak éppen lehetőségem nincs rá! Éljen a demokrácia, az emberi jogok tisztelete, illetve a szabad vallásgyakorlás! … Ugyi?

Megjegyzem: Bánhegyi “tanár úrral” már korábban is voltak problémák. …

Egyik, “kicsit rasszistára” sikeredett “tankönyvét” pár esztendeje vissza köllött vonni, lévén abban számos, vallási és etikai szempontból is erősen megkérdőjelezhető kitételek szerepeltek a honi zsidóság, a cigányság, illetve az idősek kárára. Ámde – mint arról az ötödikes kölkeink kezeibe bele erőszakolt szöveggyűjtemény ékesen tanúskodik! – az ökölbe szorult agy(baj) és a kitartó szorgalom immáron ismét “meghatározó tényezővé” tette eme “derék pedagógust”, aki idén szeptember másodikától kezdve szabadon teleszennyezheti ostobaságaival azon, ötödikes gyerekeink nyiladozó értelmét, kiket az Ezerharmados Hatalom a maga politikai? … ugyan! … megélhetési! érdekei mentén eme emberszabású fehérjezacskónak kiszolgáltatott, s aki még a saját honlapján is ki meri jelenteni: “…aki szóban vagy írásban a semlegességről beszél, az a valóság tudatos elferdítésén fáradozik.

Nos, ami “a valóság tudatos elferdítését” illeti, a “Bánhegyi szótárban” gondolom olyasmi szerepel, miszerint hazugság annak terjesztése, hogy pedagógus kollégái nem kaptak jelentős (ahogyan azt Hoppéter Pál pártszócipelő is állította a minap), 60 százalékos(!?) fizetésemelést! Az is nettó rágalom, hogy a jelenleg regnáló kormány két kézzel szórja saját magának, illetve klientúrájának a közpénzt, s mindezt úgy, hogy az erre szolgáló financiális forrásokat elesett, rászoruló honfitársainktól (szociális és egészségügyi szféra), gyermekeink jövendőjétől (alap-, közép- és felsőoktatás) való lelkiismeretlen elvonásokkal, a hírhedt “nemmegszorításokkal” teremti meg.

Én készséggel elhiszem, hogy a bánhegyiek sajnálatos módon még mindíg jelentősnek mondható, kb. másfélmilliós honi tábora, meg az orbanizmus hétköznapjait meg nem tapasztalók “Határonkívüliek”, jövőre állítólag lelkiismeretlenül szavazni hajlandó, mintegy 300 ezres populációja ezt tulajdonképpen vallásos hevülettel hírdetik. Ámde kívácsi lennék, vajon mit kezdenének az alábbiakban taglalt tényekkel?!

Azt olvastam ma reggel, hogy rohamtempóban folynak az előkészületek a holnapi “Bazinagy Kormánylagzi“-ra. Nem csak a kézfogó helyszínéül kijelölt, Margit körúti Ferences templom mögötti parkban zajlanak a serény munkálatok, de a lakodalomnak teret adó tükröspusztai Tiborcz-uradalomhoz Csabdiból vezető, mintegy hatszáz méteres utat …

hvg2

…. is ellepték a Magyar Közút Kht. emberei …

hvg1

… annak érdekében, hogy holnap a Násznép ne legyen kénytelen végigzötykölődni az egyébként már évtizedek óta senkit nem érdeklő szakaszon. A Havasi Bertalan kormánysajtós szerint meg nem történt útfelújítást a helyiek úgy kommentálták, hogy “…hát persze, hiszen szombaton lesz A Lakodalom“. Ezen persze nem köll csodálkozni, hiszen Havasi Budapestről véleményezett, míg a csabdiak helyben tapasztalták a dolgokat. Ámde azon már igen, hogy az állami megrendelő miért pont most tartotta fontosnak útfelújítással megbízni a szintén állami céget, s vajh’ azt miféle “közérdek” diktálta, amikor köztudomású tény: Tükröspusztán csakis és kizárólag a Tiborcz család lakik?! Az is megérne egy kicsiny időt, hogy elgondolkozzunk: az állami földbérleteken nagybirtokossá vált Familia, illetve annak István nevű tagja, a mindössze 27 esztendős vőlegény, akinek cége az elmúlt bő három esztendőben összesen 3,2 milliárd forintnyi közpénzt nyert/nyelt el “pályázati úton” a leendő Apósa által vezetett államtól, vajon eddig miért nem zavartatta magát “az ország egyik legkátyúsabb” útjától, s ha már ennyire “sikeresek” és van mit a tejbe aprítaniuk, akkor a teljes mértékben magánhasználatukban lévő utat miért az állammal újíttatják fel? Azt a kb. 1,7 millió forintot, amibe ez állítólag most Nekünk kerül, nem tudták volna a saját kasszájukból kigazdálkodni? Nekik nem telik rá? A négymilliónyi nyomorgótól még ezt is nászajándékként várják el?! Ez lenne a polgári/keresztényi/keresztyéni erkölcs?!

Feltételezem, az “Erkölcstan V. osztály” című tankönyvet megírt tanár úr, meg a hozzá hasonló bánhegyiek birkanépe számára ez a nyílvánvaló szemtelenség, magának kapariság, az elnyomorított Közből az utolsó fillért is magáncélra történő, orcátlan kipréselés, ez a barokkosan feudális, “bokázlakalássan” magatartás a lehető legtermészetesebb dolog, tehát a morál magasiskolája, amit pöttömnyi kölkeinkbe bele köll idomítani! Ugye?

Hogy az a jóbüdös QA-ba! Szülőtársaim! Ideje lenne lázadni! Ha önmagunkért már eddig is lusták voltunk, legalább a gyerekeinkért tegyük meg azt, amit a Legalapvetőbb Erkölcs megkíván!

… és ezt …

szendamondja!