Hörög a “Háromdekás Harcikutya”

Conchita Wurst” első helyezett lett egy nem túlságosan izmosnak számító művészeti fesztiválon. A hímsoviniszta és homofób magyar “jobboldal” azonban nem volt képes ezt a “helyén kezelni”. A tulajdonképpen nem is létező, de “Második Legnagyobb Kormánypárt” hangadói úgy érezték szükségesnek: bizonyítván saját létezésüket és fontosságukat, igenis “megnyilvánulnak”. Tehát a Háromdekás Harcikutya hörögve vicsorogni kezdett!

Nem tudom, kinek milyen tapasztalatai vannak arról, hogy általában mikor lehet “észlelni” a magát kereszténydemokratának (muhaha!) nevező honi … khm … csoportosulás létezését. Megerőltetve a memóriámat (ezt az informatika korszakában gyakorta “Google“-nak is szokás aposztrofálni!) csupán néhány “Jellemző Körülményt” találtam.

Természetesen ezek között jóideje nem szerepel már a választásokon való önálló indulás – legkimagaslóbb eredményüket 1994-ben érték el, mikor is a néppárt “népe” 379.573 főt számlált (lásd itt!). Híveiket utoljára 1998-ban részesítették abban a kegyben, hogy a pártlistás szavazólapon a “KDNP” felirat alatti körbe rajzolhatták az “x”-et. Persze “az” a párt (még) nem “ez” a párt volt, csupán egy töredék (“frakció”!), amely az 1996-ban kirobbant belharcok mára megsemmisült produktumaként fungált egy darabig (leírás itt!). Az pedig, ami ma van, csupán a Fideszből és az MDF-ből ki/beugrándozott, ódivatú Izékék közpénzből finanszírozott Klerikális Klubja, amelyik a közvéleménykutatások adatai szerint mindössze néhány tizedszázalékos “támogatottsággal” rendelkezik (legjobb “eredmény”: 1 százalék, azaz kb. 48 ezer szavazó 2006-ban!). Ámde erre nincs is szükségük, hiszen egy, az Egyház által Orbánnal megkötött alku következményeként a “Lándzsahegyet” megilleti az önálló fikció … izé … frakció létrehozásának joga, illetve kormányalakítás esetén a “magas állami funkció“. … Ámde térjünk csak vissza ama bizonyos  “jellemző körülmények”-re!

Az első természetesen A Pénz!

Ilyen ügyekben a KDNP rendszeresen felemeli szavát, megkockáztatva akár még a Miniszterelnök Úr rosszallását is. Ezt legutóbb 2012-ben kapták meg egy bizonyos “Lázár” nevű üzenetrögzítőn keresztül: “Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon nem koalíciós kormányzás van!“. A rendreutasítás annak volt köszönhető, hogy a Klub a Miniszterelnökség által már nem tolerálható mértékű hangoskodásba kezdett bizonyos “megszorító intézkedések” tervbe (és tárgysorozatba) vétele ellen.

Ámde nehogy azt gondolja valaki, hogy a “keresztényszociális elveket is képviselő” pártfikció bizonyos népsanyargató törvények ellen kezdett berzenkedni! Ugyan már! Ennyire azért nem aljasak! Hogy pont ilyen pimf ügyekben sértsék meg a Pártszövetség évekkel korábban megalkotott Alaptörvényét!

A mormogás oka az volt, hogy orbánék a populista parasztvakítás egyik epizódjában, meg akarták tiltani minden képviselőnek, hogy a “Tiszteletdíj“-on (meg az “Egyebeken“) kívül bármiféle jövedelemre szert tegyenek. A Klub azonban tele volt(van) egy rakás “jólmenő” ügyvéddel és “paraszolvált” doktorral, kiknek ez hatalmas érvágás lett volna … pláne kompenzáció nélkül! … Az ügy végül ad acta került, a kompenzáció pedig megtörtént: 747 ezres alapdíj … a paraszolvencia és az ügyvédi honorárium megtartása mellett!

A második, ugyancsak természetesen, Az Egyház!

Ilyen ügyekben a KDNP nem ismer sem tréfát, sem megalkuvást … no meg Alapvető Emberi Jogokat és Tisztességet sem! Az “Egyház”-kategóriájába (ugyancsak természetesen) náluk kizárólag a Katolikus számít. A többi (református, evangélikus és zsidó … plusbonus: a főkormányzói kegyként “elismerni” kénytelen “Hitgyüli“) meg csak amolyan kényszerűen megtűrt “felekezet”. A többi azonban “ausradieren”: egy kétharmaddal legalizált törvénytelenséggel simán kiiktattatták (avagy inkább minimalizálták) a “Konkurenciát” az úgynevezett “Bizniszegyházak” betiltásával.

Az igaz ugyan, hogy ippeg és punkt a “történelmi”-nek tekintett “Magyar Katolikus” az, amelyikre ez a terminus technicus leginkább illik, az “elismeretlenségbe” jogilag taszajtott “Magyar Evangéliumi Testvérközösség“-re (MET) pedig a legkevésbé, de ez senkit nem zavart. … Mármint a Kétharmadon belül: a kizárólag szegények, hajléktalanok, elesettek istápolásával foglalkozó MET lett az egyik “közpénzekből és adományokból élősködő” bizniszegyház, a “Magyar Katolikus” pedig személyesen Semjén Zsolt (hehehe!) miniszterelnök-helyettes (hihihi!) jóvoltából még 2012-ben kapott egy ötmilliárdos gyorssegélyt (a Közkasszából!), lévén az “egykulcsosan igazságos” Szja.-ból nem csak az Állam, de az Egyház is sokkal kevesebbet bevételezett.

Megjegyzem: az “önálló”, tehát fiktív KDNP-frakció puszta létezése, illetve Semjén (hahaha!) miniszterelnök-helyettesi (muhaha!) funkciója egy közkeletű, de tények által bizonyítottan igaznak tekinthető pletyka szerint, a katolikus egyházon belül működő obskúrus szervezet, az “Opus Dei“, illetve a keresztényateista Orbán közötti megállapodás következménye! Ha ez tényleg megfelel a valóságnak, akkor mindmáig ez az egyetlen olyan kontraktus, melyet Őfelkentsége be is tartott!)

A harmadik Az Oktatás!

Ami ma ilyen címszó alatt működik Magyarországon, azt bárki joggal nevezheti devoluciónak, azaz “szerves visszafejlődésnek“! Hiszen az a szisztéma, amit itt az Orbán-kormány főleg az alap- és középoktatásban létre hozott, joggal tekinthető azon módszerek retrográd alkalmazásának, melyek leginkább a XIX. században megszokott, poroszos-klerikális idomításnak felelnek meg, s melyeknek egy részét biza’ egészen az 1970-es esztendők közepéig is alkalmaztak Kádár Magyarországán (én 1974-ben még kaptam körmöst is, tenyerest is!), … a többit pedig (az uniformizálást, azaz az egyénhez nem alkalmazkodó, a tehetséget csak ritkán kibontakozni hagyót) még további majd’ tíz éven át.

Ennek része a túlzott központosítás, a tanítás szabadságának (egyébként a jelenlegi törvények szerint is) megsértése, a kötelező vallás- illetve etika-oktatás (utóbbi szinte semmiben nem tér el az előbbitől!), melynek legfőbb célja: az alattvalói magatartásra nevelés és az önálló gondolkodásról való leszoktatás. Mindezt pedig egy korszerűtlenné “demodernizált” tudásanyaggal!

Ne tévesszen meg senkit az a vélekedés, hogy Wa(ffen)ss Albert, Nyírócska és Tormay Cécileszbika tananyaggá tételével igazából a jobbikos neonácik “ízlését” akarták kiszolgálni! Azt is, de pont bele illik a klerikális, ópuszdeis elképzelésekbe! Az se tévesszen meg senkit, hogy Pokorny Zoltánt sokan az oktatásügy szélsőjobbos, amodernül klerikális lebutítása ellen körömszakadtáig harcoló, tisztességes (polgári) jobboldalinak állítottak be! Ezzel szemben csupán két tényt említenék meg:
1.) A Vezérpárton belül engedély nélkül “kibeszélni” köztudomásúan nem lehet, csakis az azonnali hivatalvesztés terhe mellett (lásd: Ángyán!). Ennek ellenére P.Z. maradhatott képviselő és polgármester!
2.) A “saját kerületében” (Bp. XII.) felállított “Náci Emlékmű“-vet oly’ vehemensen védelmezte (jobban, mint “Rauzsikával” szemben az oktatást!), szembe fordulva a törvényekkel és a bíróság jogerős határozataival (egy tisztességes “jobbkonz” ilyesmit nem tesz!), hogy azt bár lehetett anno a jobbikos szavazók megszerzéséért folytatott kampánytevékenységnek nevezni (egy tisztességes “jobbkonz” ilyesmit sem tesz!), de a 2010-es Első Kétharmad egyik legelső “Lex“-e ippeg és punkt eme “Turul” fennmaradását szolgálta!
Zoltánunknak tehát nincs kifogása sem az oktatás lerohasztásával, az Opus Dei-vel, avagy a Jobbikkal kapcsolatban, csupán azzal, hogy nem Ő minimum az Államtitkár, hanem ez a közismerten exkomcsi Hoffmann! … Ugye milyen illúziórombolóan pocsék érzés ilyen tényekkel szembesülni?! … De tovább is mennék: egyiküket sem fogja érdekelni, ha a Jobbik kezébe adott oktatási bizottság esetleg bevezetni javasolná a rovásírás általános iskolai, kötelező tanítását! Ugyanolyan csuklás nélkül fogják ezt is megszavazni (lévén az egyik “közeli cég” nyomtatja majd az ilyen “tankönyveket” is!), mint Dúló Dórát (nem “nyomdahiba”!) elnöknek, azt az utolsó senkiházi roh … szóval Sneider Tamást meg alelnöknek! Előbbit az oktatási bizottságba, utóbbit meg az Országgyűlésbe! (Csak a történelemkönyvek kedvéért regisztrálnám: igennel szavazott többek között Orbán Viktor képviselő, Fidesz-KDNP!)

A negyedik pediglen “A Család-ügy“!

Valamilyen különös(?) oknál fogva ezt a témát sikeresen sajátította ki magának az elaggott bonvivánokból, itt-ott néhány házasságtörőből (Rétvári Bence) és alkoholistából (A Pálffypista valamennyi kategória abszolut győztese!) álló Elitklub. Az ezzel kapcsolatos “politikájuk” mindössze két dologban szokott (vég)kimerülni.

Az egyik ilyen “szakpolitikai” állásfoglalásuk a “Keféltetés” szokott lenni. A népességfogyás és a társadalom elöregedését ugyanis a Klub a minél intenzív és minél produktívabb nemi életre való sarkallással igyekeznék megakadályozni. Ennek elsőszámú szószólója általában Harrach Péter, aki bár maga is három kölköt “csinált”, de az akkor lehetett még, amikor valószínűleg nem úgy nézett ki, mint mostanában. A teológus-politikus (a nacionálét lásd itt!) eme felhívásait az elmúlt esztendőkben olyan arckifejezéssel hirdette meg ugyanis, hogy attól még egy állandósult kangörccsel megvert férfinak, illetve egy nimfomániás hölgynek is elment volna a dugási kedve. Közben pedig a “hagyományos családmodell“-ről hallhattunk előadást például a nejét otthagyó Rétvári Bencétől, aki ugyanúgy megengedhetőnek tartotta a szövetséges párt Tompykájának “családalapítási szokásait” (a “szaporulat” kellő mennyisége okán?), mint az ugyancsak koalíciós, vakkomondoros Balogh képviselő “vitaelintéző módszereit” (tekintettel arra, hogy a Terike “csak” élettárs volt?).

A másik pedig a “Buzizás“! Ennek vezérszónoka általában Semjén Zsolt (hehehe!) miniszterelnök-helyettes (hihihi!) szokott lenni, aki a 2006-os kampány során azzal véste be nevét (muhaha!) a történelemkönyvekbe, hogy kijelentette: “Aki azt akarja, hogy gyermeke az első szexuális élményét egy szakállas bácsitól szerezze meg, az szavazzon csak az SZDSZ-re!“. Nyilvánvalóan ez a “Szakállas Bácsi” csakis egy polgári ruhába bújt … khm … “Óhitű” lehetett, hiszen ha egy hasonlóan szőrös, kissé idősödő, hímnemű Illető teszem azt reverendát viselt volna, egy ugyanilyen “aktus” során, az Semjén (már megint röhögnöm köll!) szerint természetes(ebb). Ugyanis pont ő volt az a miniszterelnök-helyettes (no most már tényleg befejezem az önröhögtetésemet!), aki nem csak testvéri csókkal (Nyilvánosan?! Ejnye Zsóti!), hanem még állami kitüntetés átnyújtásával is búcsúztatta el azt a lengyel pátert, akit Sokadik Benedek a magyar egyházon belüli pedofil- és perselyfosztogató botrányok szakmányos takargatása miatt “űzött számon” … Koszovóba! (Jelenleg a “Conchita Wurst“-ügy üggyé dagasztásában Hörrencspöllencs … izé … Harrach Péter viszi a szót. Gondolom azért, mert a Miniszterelnök-helyettes /bruhahaha!/ ippeg nem ér rá!).

Hát ennyit tudtam összevasvellázni a Kádéjenpéről! Kiegészítésként talán még meg köllene említenem Rubovszky György … izé … khm … urat, aki most ippeg azzal akarja bizonyítani saját pártja létezését (a Közvélemény felé), meg annak fontosságát (a Vezér felé), hogy nekiállt izmozni az ő mérhetetlen (de 16 fős frakcióval rendelkező) pártja nevében a náluknál sokkal kisebb (4 fő és ohne frakció!), de legalább megméretett DK-képviselőkkel! Mert azok ugyanis “folyosói mendemondák szerint” nem, avagy nem úgy mondták el az Eskü szövegét, ez pediglen tűrhetetlen! (Rogán Tonyó tavaszi hőre tágulónak bizonyult vagyona azonban nem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen azt az Érintett szóban megmagyarázta a Vizsgálónak, aki pedig ezt el is fogadta … lévén szerződéses jogviszonyban áll az Ötkerrel, leánya pedig ugyanitt alpolgármester! … A személyes érintettség és elfogultság tehát KIZÁRVA! … bruhahaha!)

Nos azt, hogy a négy DK-képviselő “kiegészítette” az Eskü szövegét, az nem folyosói mendemonda”, hanem a sajtó által többszörösen is közzé tett tény. Ennek “súlya” pedig kábé pont annyi, mint amikor Jancsika az oviban úgy esküszik meg Juliskának, hogy közben a háta mögé dugott kezének középső és mutatóujját összefonja. Formailag meg ugyanannyi, mint amikor egyes képviselők, a felszámolt Köztársaság Alkotmányára írásban rögzített Esküjöket azzal a kiterjesztéssel tették le, hogy “Isten engem úgy segéljen!“.

Ámde a Háromdekás Harcikutyának muszáj hörögnie, mert még a Gazdi sem veszi észre a létezését! Az pedig ugye tudjuk mivel jár: a “pedigrepal“-os öleb mehet kukázni! … De jó vóna!

… és ezt …

szendamondja!


Pazarol a hazudós “skót”

Arra az emberre, aki az egyik kezével kupori, a másikkal meg pazari, azt mondja az angol szólás, hogy “Penny-wise and pound-foolis“. Ez ízes magyarra fordítva kábé így hangzik: “A fillért fogja, a forintot meg szórja“. Nos, úgy tűnik, ilyen “skótok” ücsörögnek a kormány és a nemzeti bank élén (is). Kicsinyesek velünk, nagyvonalúak önmagukkal szemben, s közben állandóan hazudoznak.

Még az előző évtizedben volt énnékem egy “főnököm”, aki minden szempontból iskolapéldája a fentebb említett magatartásnak, plusbonus annak a bizonyos tipikusan újgazdag “tempónak” is. A pasas nagyon “mélyről” indulva, egy évtized alatt milliárdos vagyont ügyeskedett össze magának. “Ügyeskedett“? – nevezzük csak nevén a “gyereket”: többek között olyan köztörvényes bűncselekményeket követett el, mint a csalás, az uzsorázás, a csempészet, a zsarolás, stb.!

Mivel “von Haus aus csak csekély műveltséget “hozott”, az ízlését finoman szólva az “eklektikus“-, durvábban pedig a “giccslájk“-kategóriába lehetett sorolni. Azaz baromi drága, de sem a helyhez, sem egymáshoz nem illő, túldíszített förmedvények nyüzsögtek a környezetében. … Aki emlékszik a 168 Óra Torgyánnal, mint agrárminiszterrel, még az ezredforduló előtt készült, “otthoni” interjújának képeire, az tudja miről írok én most itten! Szinte pontosan arról, amit a Mi Józsink rendelt meg festményként az egyik Mázolótól:
Avagy arról a Förmedvényről, mely a Fidesz alelnökét, a debreceni Mr. Húsz(?)százalékot örökítette meg egy helyi, a “Főnök”-höz hasonlatos “vállalkozó”:

A Főnök “üzletvezetési” módszere az volt, hogy bár a bűnözésen kívül a világon semmihez nem értett, még is belepofázott mindenbe, s olykor egyetlen órán belül is képes volt két, egymásnak gyökeresen ellentmondó utasítást adni. A “gazdálkodását” pedig a bevezetőben említett “eljárás” jellemezte: gondolkodás nélkül hajigált ki milliókat az ablakon ostobaságokra (2007 táján ő is vett magának egy bissau-guineai útlevelet és két rendszámtáblát!), …

… de hisztériás rohamokat kapott a néhány tízezres, igencsak fontos kiadások, avagy a pár ezer forintos, nagyon is indokolt fizetésemelési igények hallatán. Utóbbi “szokása”, miután az ostoba döntései okán a tönk szélére került legális vállalkozása, még inkább kiütközött: boldog volt, ha csak száz forinttal is, de megrövidíthette a melósait.

Személyiségét leginkább a következőkkel lehetett körülírni: narcisztikus, sértődékeny és bosszúálló, valamint hipochonder, pszichopata és megalomán (a cezaromániát azért nem említem külön, mert az a többiből automatikusan következik!). A környezetében lévő emberekhez a vélt, avagy valós vagyoni helyzetük alapján “viszonyult”: a szegényeket mélyen lenézte (gőgös pökhendiség), a gazdagokat pedig tisztelte (bunkó bratyizás). Utóbbiaknál olykor-olykor már a leggusztustalanabb seggnyalásra sem volt rest, mindezt pedig úgy, hogy közben minden létező módon (nagyzolás, handabandázás) bizonyítani akarta üzleti “zsenialitását”. Az egyik ilyen körbenyalt, rendkívül gazdag és befolyásos, ámde roppant szerény, tehát intelligens fickó, akit már az első másodperctől kezdve nagyon zavart a Főnök nyáladzó “udvariassága” és túlzott “közvetlensége”, a következő véleményét fejtette ki nekem róla: “Nálánál nagyobb hatökröt keresve is alig találni a Földön, s ez már csak azért is roppant feltűnő, mert egyébként ravasz ördögnek képzeli magát“.
Bocsánat a talán kissé hosszúra nyúlt bevezetőért, de aki értve olvasta fentebbi jellemrajzomat, az rögtön megérthette: miért is szántam neki ekkora felületet. Igen azért, mert az esztendőkkel ezelőtti Főnök engem (is) erősen emlékeztet az “uborkafára” felkapaszkodott Viki Mouse-ra, meg az általa magas beosztásokba emelt Seggnyalóira. Ugyanaz a fennhéjázó, gőgösen pökhendi stílus, ugyanaz a narcisztikus sértődékenység és kicsinyes bosszúállás, ugyanaz a pszichopátia és megalománia jellemzi mindennapi viselkedésüket, mint az én egykori “főnökömét”! (A hipochondriájukról azért nem tudok véleményt alkotni, mert vélt, avagy valós, testi bajaikról nem szólnak a híradások, a kétségtelen elmebetegségükhöz pedig nyilvánvalóan nem társul betegségtudat. Sőt, önmagukat tekintik “normálisaknak”, holott reájuk is vonatkozik az előző bekezdés végén idézett vélemény!)

Továbbá ugyanaz a végtelenül pitiáner “skótság”, amikor a “Melósok” (tehát a Zemberek, azaz a Társadalom) jogos igényeit köllene kielégíteni és ugyanaz a nagyvonalú “Csekonics-stíl“, amikor a saját mániáik, elmebeteg elképzeléseik, kirívóan szemtelen luxus-vágyaik finanszírozásáról van szó. Ami azonban megkülönbözteti őket a fentebb körülírt “Főnöktől” az az, hogy utóbbi soha nem hazudozott olyasmit, hogy pazarlásai és kuporizásai tisztán és csakis a Cég, s ezáltal az Alkalmazottak érdekeit szolgálják! Ebből a szempontból tehát a Főnök legalább is egy “becsületes gazember” volt (bocsánat az oximoronért!)

Ámde miért is jutott eszembe ez az általam esztendők óta elfeledett “vállalkozó”? Nos azért, mert az elmúlt napokban több olyan hírt is olvastam, melyek kitűnően mutatják be a Főnök és a Pártállam káderei között lévő párhuzamokat és különbözőségeket.

Az egyik az, hogy Húsvét hétfőjén, hatalmas csinnadratta közepette átadják és felavatják a hírhedt, felcsúti “Pancholó Arénát“, amelyet a település sokszorosan közpénzmilliárdos, gázszerelő-polgármestere által elnökölt, “közhasznú” alapítvány irányítása alatt álló “Puskás Kakadémia” üzemeltet. Bár ezen eseményre (a befogadóképesség határain belül – 3.600 fő, azaz Felcsút község lakosságának pontosan a duplája!) bárki ingyenes bebocsájtást nyerhet, csak hát a helyzet az, hogy a “bárkik”-et “bizonyos (nem részletezett) szempontok” alapján, bizonyos (eleddig ismeretlen – a fenéket ismeretlenek, valami Szöllősi nevű karrierista barom a Főügyintéző!) “erre illetékesek” választják ki.

A Pancsolóról a Führer, illetve az ő mame- és egyéb lukjai kitartóan állítják, hogy annak felépítésére egyetlen fillér közpénzt sem pancsoltak el: az utolsó vasig minden az MLSZ (tehát Csányi nertárs) által szétosztott TAO-pénzekből származik! Csakhát az a helyzet, hogy ha valaki nem egy “Rezsicsökkentésbe” belekábult Fidióta, akkor sacc-per-kábé tisztában van azzal: az az adó, amit egyes cégek nem fizetnek be a NAV-nak (“felajánlásból”), azok ugyanúgy közforintok, ugyanúgy a Közkasszából hiányoznak, mintha ezt a Költségvetésen keresztül csorgatták volna át az egyébként még a “közhasznúság” törvényi kritériumait sem teljesíteni képes (erről a pontos beszámolót lásd itt!) Alapítványnak. Ámde, mint tudjuk, “Az a legjobb hazugság, amelyik nem szégyelli önmagát!“. A szégyenérzet pedig olyan távol áll ezektől a zemberektől, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől!

Megjegyzem, a Pancholó távolról ugyan rendkívül látványos, de közelebbről szemlélve nem csak randa, de giccses is – mit is várjon a zember egy “eklektikus ízlésű”, felkapaszkodott közpénz-újgazdagtól?! Az Index által közölt képgalériából látható, hogy a vakolatlan, az öntés zsaluzatát jól mutató betonpillérekből “nőnek ki” Makovecz lazúrozott, fából készült, tehát “organikus” tartóidomai, de ezekhez még társulnak az “ócsó” műanyagból készült, hiperranda székek is. Belül azonban “ízléses” Bár található – majd itt múlatnak a “Fehérvári Huszárok“, két köpködésnyi “szotyola” között, meg egy-egy “szokásos” színvonalú labdarúgó mérkőzés előtt-alatt-után! – , ahol vitrinekben őrzik a Felcsúton soha nem járt, kispesti/madridi Puskás “Pancho” Ferenc lenyúlt relikviáit. A “proscenium-páholy” ajtaján pedig ott virít a “4. Páholy; Miniszterelnök“-felirat! Utóbbit Havasi szócipelő nertárs ugyanazzal a sima modorral tagadta le, ahogyan azt szükség esetén, a déli 12-kor a felhőtlen égbolt tetején ragyogó Napot is szokta!)

A másik hír pedig arról szól, hogy Viktátor egyik seggnyaló “Kis Izé“-je, a végzettségéhez, szaktudásához képest (meg úgy általában és mindenféle szempontból) méltatlanul magas pozícióba emelt Elkúrcsydióta még tavaly decemberben, egy igazgatósági határozattal úgy döntött: az általa “elnökölt” Magyar Nemzeti Bank összességében majd’ 100 milliárd forintot költhet el mindenféle ingatlanvásárlási, illetve “társadalmi felelősségvállalási” célra. Mindezt úgy, hogy e horribilis összeg elköltésének ellenőrzéséből simán kizárták a Jegybank Felügyelőbizottságát sőt, magát az Országgyűlést is. Az igaz ugyan, hogy még tavaly tavasszal, Gyurcy hivatalba lépését követően a fidesznyikekkel alaposan kitömött FB maga mondott le (“önként”) pl. az MNB belső ellenőrzése által készített jegyzőkönyvek bármikori és tetszőleges kontrollálásáról, de az is igaz, hogy ezt a részleget (a belső ellenőrzést) maga a Zelnök számolta fel egy “autonóm” határozatával!

Azt, hogy Terpesz Sam mikre, meg pláne hogy miként óhajtja a többségükben a jegybanki működéssel még köszönőviszonyban sem lévő dolgokra kialpátolni az MNB (tehát A Köz!) pénzét, arról az előző bekezdés elején megadott link alatt található cikk híven beszámol. Ebből az is kiderül, hogy a SzélestekinTetűt nem a Jegybank elnöki irodájába köllött vóna bezárni (illetve ha már bezárták, akkor onnan kiengedni … naponta többször és rendszeresen … pl. sajtótájékoztatókra, avagy a Monetáris Tanács üléseire), hanem a Főnöke által is gyakorta látogatott, grazi intézmény (Jut eszembe: Hun s tőtötte egyhetes szabiját Egyeske? – “Mi közöd neked, parasztnak az Uraknak dógához?!” – hangzott a kormányzati válasz!) egyik “apartmanjába”, ahol nem csak a rendszeres gyógyszerezése, de a szoros, szakápolói felügyelete is megoldott. Az ottani tartózkodása ugyanis jóval kevesebbe kerülne nekünk, mint a jegybankelnöki tevékenysége, az Ország (azaz “Orbanland“) egyébként is rossz hírét nem tudná tovább rontani (ha lehet még egyáltalán) a felfuvalkodott, önimádatába belepistult pöffeszkedésével. Ráadásul amikor ott, Osztrákiában időnként talán leveszik majd róla a “Muszájdzsekit“, írhat ugyan dehonesztáló közleményeket és indokolatlan feljelentéseket tisztességes és főleg nem elmebeteg emberek ellen, de azok maximum ha az Intézmény hátsóudvarán lévő kukákig juthatnak el!

Miközben szakadatlanul folyik a közpénz-kilapátolás a különböző Pöffeszkedésekre, Mániásan Idióta Célok finanszírozására, Közlemények (ld.: fentebb!) jelennek meg arról, hogy mindazok, akik ezeket “egyénileg”, avagy “hivatalból” kifogásolni merészelik, úgy fel lesznek jelentve és beperelve, hogy belefeketednek! … Szóval eközben gyön a hír, hogy ez a Szarfaszú Társaság, miután “megvette” (pontosabban megfélemlítéssel kikényszerítette) a Közmunkások szavazatait (is), most gyönyörűen kihajítja őket az azok által eddig tisztított árok partjaira. Mer’ efogyott a munkaügyi központoknak átutalt Kampánypíz! Mer’ a közfoglalkoztatásra még márciusban kötelezett polgármesterek eddig sem tudtak “értelmes elfoglaltságot” adni a mesterségesen felduzzasztott és kötelezően alkalmazandó “Állománynak“. Mer’ a hónap végén “levizsgázik” az utósó “napocskaszámláló” beiskolázott is! Mer’ köll a lóvé a simicskáknak, a nyergeseknek, a mészárosoknak, rajtuk keresztül meg a MiniElnöknek! … No meg Paksra Putyinnak, akinek nyílt hadüzenetét (cserébe a Közgép által lenyúlható milliárdokért!) a Pártlap, a “Magyar Nemzet” címen megjelenő nyomdaipari termék “berlini tudósítója” olyan alákérdezéssel igyekezett “pozitívumnak” beállítani, hogy még az emblematikus Obersovszky is belesápadt vóna. Mer’ köllött a pénz arra a bélyegre, melyet egy újabb, hazug és álszent miniszterelnöki levélre nyalt fel a nepotista hivatalnok!

Nos, biggyesszek még ezen poszthoz további bizonyítékokat Orbán és Káderei elmebetegségének, országrontásának, kicsinyességének és pazariságának dokumentálásához? Olvasóimat, Köztársaimat úgy ismerem: még ez is sok volt nekik!

… és ezt …

szendamondja!


MTVA, avagy a prostinak állt Jeanne d’Arc

Állítólag “Az a legjobb hazugság, amelyik nem szégyelli önmagát“. Nem vitatva eme mondás bölcsességét és igazságát, azt annyival egészíteném ki, hogy “… de azért az sem árt, ha hihetően is hangzik!“.

Megesküszöm az Élő Istenre, hogy az alábbi közlemény nem a “Hírcsárda” produktuma, hanem a közpénzből működő, “közszolgálati” Hírgyárdáé, amely tegnap látott “napvilágot”:

Az MTVA hangsúlyozza: a magyar közszolgálati média az európai unió normái, és a magyar médiatörvény betartásával működik, szerkeszti műsorait, végzi azt a tevékenységet, amit neki a törvények feladatul szabnak. E folyamatba politikai pártok bele nem szólhatnak, elvárásokat meg nem fogalmazhatnak, ezzel is biztosítva a közmédia pártatlanságát, a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapvető feltételeit, az alkotók függetlenségét. Ezen elvekből a közmédia szerkesztői, alkotói és vezetői eddig nem engedtek, és nem fognak engedni a jövőben sem. … Eszerint a közmédia hírműsoraiban továbbra is fenntartja a jogot közszereplők, politikusok megkeresésére, álláspontjuk megjelenítésére, ahogyan azt Európa és a világ valamennyi demokratikus államának független közszolgálati médiája is teszi.” (kiemelés: szendam)

Nos, miután sikerült kitörölni szemeinkből elébb a “vörös köd“-öt, majd a kínzóan görcsös röhögés könnyeit, foglalkozzunk elébb eme közleményecske előzményecskéjével! Ez pedig az, hogy a roppantul független és nagyon közszolgálati MTV napokon át gyötörte a Demokratikus Kolaiciót (DK) azzal az igényével, hogy kamera és mikrofon – no meg a Nemzeti Számonkérő Szék – elé ültetné a párt elnökét, Gyurcsány Ferencet az elhíresült “Bajai Videó” ügyében. Túl azon, hogy az eset hírértéke már alaposan devalválódott, a köztévé szándéka nyílvánvaló volt: annak okán, hogy e hamisnak bizonyult felvétel elkészítésében szerepet vállalt a DK egyik azóta már lapátra tett “Százhetvenhatodik Alabárdosa“, pellengérre állítani az ex-minszterelnököt és az “Oknyomozó Igazság-megtalálás” hatalmas heje-hujája közepette ismételten “bebizonyítani”, hogy ez a Gyurcsány a Leghazugabb Politikus az egész Földkerekségen. A DK ugyancsak napokon át kísérletezgetett azzal, hogy udvarias válaszokkal értésére adja az MTV-nek, miszerint ebben a témában ugyan nincs már új mondani valója, de számos egyéb kérdésben szívesen állnak a rendelkezésére. Miután a sokadik elutasításra is ugyanezt a “copy-paste”-módszerrel “átfogalmazott” reagálást kapták a Televíziótól, a DK kicsit durvábbra vette a figurát, s face-to-face bejelentette:

…nem veszünk részt a mindannyiunk pénzéből fenntartott, köztévének hazudott Fidesz-televízió ocsmány propaganda hadjáratában. Rendelkezésre állunk tisztességes, az ország dolgaival foglalkozó beszélgetésekre, de nem segítjük a fideszes propagandát.

Nos, ezen háborodott fel osztán a “Köztévé” annyira, hogy tegnap délután kiadta a fentebb olvasható közleményét, amivel pedig nem csak a Sajtótörténet Fekete Lapjaira sikerült esmételten beírnia magát, hanem a “Schmittpálizmus, azaz az Unorthodox Helyesírás Kéziszótára” című, valószínűleg soha meg nem jelenő kötetbe is – utóbbit azzal, hogy sikerült az “Európai Unió“-t csupa kis kezdőbetűkkel leírnia a fogalmazványt köznyílvánossá tevő Illetékes Nertársnak.

Persze ezt lehet azért jóindulattal is kezelni, mondjuk úgy, hogy ez a nyelvtani hiba szándékolt volt, amivel az MTVA mindössze az “értékítéletét” óhajtotta kifejezni a Magyarországot minden módon gyarmatosítani igyekvő EU-ról. … Csakhát akkor talán nem köllött volna annak “Normáira” hivatkoznia. Mert az igazi probléma ezzel a Közleménnyel ippeg punkt ebben leledzik, ettől válik az szimplán gyomorforgatóvá!

Én különösebben most nem szeretném taglalni, hogy a “Köztévé” az elmúlt majd’ négy esztendőben hányszor és milyen módon sértette meg úgy ezeket az Alapelveket, mint a legelemibb Sajtóetikát és az Ezerharmad által megszavazott Médiatörvényt is. Se szeri, se száma ezen eseteknek, kezdve a legprimitívebb hamisításokkal (pl.: Daniel Cohen-Bendit sajtótájékoztatójának “átformálása”; Lomniczi Zoltán, ex-főbíró “kitakarása”; az internetes memé-vé vált “tudósítás” az Operaház előtti, Tákolmány-ellenes tüntetésről), folytatva azokkal a beszámolókkal, melyeket a “Köztévéből” önként avagy kényszerből távozó szerkesztők tettek közzé azon esetekről, amikor a vállaik felett nyílvánvaló pártkomisszárok nyúltak át, a nézhetetlen műsorok fabrikálgatásaiért cserébe a “Külső Gyártók“-nak dömper-számra kihordott köz-százmilliókkal, bezárva azon nyílt törvénysértésekkel, hogy hatályos bírói ítélet ellenére sem voltak hajlandóak kiadni az utóbbiakkal kapcsolatos szerződéseket és számlákat. Mindezeket fölösleges sorolgatnom, hiszen egy-két perc alatt bárki tucatnyi hasonló példát tud találni az interneten, amely Fórumot eleddig még sem az MTVA-nak, sem pedig a mögötte álló Pártnak (mert a “Köztévé” nyilatkozata annyiban valóban megfelel a valóságnak, hogy műsorainak szerkesztésébe pártok valóban nem szólhatnak bele … akárcsak a mikrofonjaiba sem a tartalomkiforgató “vagdosás” kockázata nélkül!) nem sikerült korlátoznia.

Én erről az egészről mindössze csak annyit írnék le, hogy kifejezetten gusztustalannak, gyomorforgatónak, hányingeresnek tartom, ha egy útszéli, repedt sarkú, tízfilléres, koszlott-koszos KURVA önmagát Jeanne d’Arcnak, azaz a Tiszta Erkölcs Megingathatatlan Követőjének állítja be!

… és ezt …

szendamondja!


“Szakértő” úr haknizik

Nincs lényegi kifogásom az ellen, ha egy párt “közismert” politikusa időnként vidéki hakni-körútra indul, s annak egyes állomásain akkorákat hazudik, hogy ihaj. Az ilyesmit az ember a “helyén” kezeli, s bár szívesen megrázná az illetőt, mint Krisztus a vargát, nem különösebben háborodik fel a dolgon. Ám amikor ugyanezt egy, a “független értelmiségi” álorcáját magára öltő valaki teszi úgy, hogy a vélelmezhető szakértelmével visszaélve tudatosan igyekszik megvezetni tájékozatlan embereket, s mindezt súlyos állami milliárdokkal kitömött zsebbel, az nem csak gusztustalan, de egyenesen gyalázatos is.

Az alábbi írást egyik kedves Barátom és Köztársam küldte nekem még a hét elején e-mailben. Ezt tenném most közzé teljes terjedelmében.

Kedves Barátom!

Néhány nappal ezelőtt alkalmam volt részt venni a megyénk napilapja által szervezett, úgynevezett ‘Klub-beszélgetésen‘. Ennek meghívott két előadója Barcza György és György László voltak, mindketten a ‘Századvég Kutatóintézet‘ vezető elemzői. Ennek során e két pasas úgymond ‘felállították az elmúlt negyven év diagnózisát és megpróbálták felfedni, mi is van a kormány jelenlegi intézkedéseinek hátterében‘. Utóbbi jóember előadásában a ‘múlt örökségét’ négy időszakra bontotta. Az első az 1970-es évek eleje, azaz az ‘egyensúlyozó növekedés korszaka‘, mikoris a GDP évente 5-6 százalékkal növekedett. A második az 1980-as évek eleje, amikor ‘letértünk erről az útról‘, s ezzel felborult a külkereskedelmi mérleg, növekedtek az importárak, melyeket hitelfelvétellel igyekezett a kormány ellensúlyozni, ami pedig ‘súlyos hibának bizonyult‘. A következő korszak az ezt követő 10 esztendő, amikor az ország csak ‘futott a pénze után‘, a gazdaság beszorult a ránk csapódott kamatcsapda ajtajába, s jöttek a megszorítások. György szerint a ‘félremenedzselt rendszerváltásnak‘ az lett a következménye, hogy az ország ‘éltanulóból sereghajtóvá vált‘, a GDP 18 százalékkal csökkent, megszűnt másfél millió munkahely, növekedett az ‘eltartottak‘ száma. A ‘sokkterápiás átalakítás‘ tehát nem hozta meg a várt eredményt, az akkori vezetők hiába bíztak a piac rendező erejében: hitel hitelre halmozódott, s csupán a kamatok kifizetésére évente 1300 milliárd ment el.

Ezek után Barcza vette át a szót, aki kijelentette: ‘Néha bizony kaotikusnak tűnhet az, ami ebben az országban manapság történik, de abban igenis van logika!‘. Szerinte hazánk már négyszer került abba az ördögi körbe, hogy ‘hitelből, vagy saját vagyonunk feléléséből‘ igyekeztünk jólétet teremteni. E probléma feloldására a mai kormány egy öt pontos, a növekedést támogató rendszert alakított ki. Ennek elemei a ‘méltányosabb közteherviselés‘ és a ‘családbarát adózás‘, az államadósság csökkentése, a munkahelyteremtés, a biztos nyugdíj és a szociális rendszer átalakítása. Barcza szerint ennek eredményei a szakértők számára már most is látszanak, de a hétköznapi emberek csupán jövőre fogják mindezeket megtapasztalni.

Mindezek után persze jöttek a kérdések, melyek közül természetes, hogy a legelső volt: ‘Ha minden ilyen tökéletesen működik, miért van itthon növekedés helyett nyílvánvaló csökkenés és miért olyan rohamos tempójú a társadalom elszegényedése?‘ Mire a válasz: ‘Ennek egyik oka az, hogy a belső gazdaság nem tud pozitív irányú visszacsatolási körré válni és nem képes hitelek nélkül növekedni, holott éppen ez lenne a cél! Bár az MNB növekedési hitelprogramjának elvileg sokat kellene segítenie, ám ez még nem látszik … bár több, mint egymillió cég működik hazánkban, alig akad közöttük olyan, amelyik dinamikus fejlődést mutatna‘.

Nem idézgetném tovább sem a kérdéseket, sem pedig a ‘szakértői’ válaszokat, mert szerintem ennyiből is tökéletesen le lehet vonni a tanulságokat, átérezni, hogy a ‘Fővárosi Srácok‘ micsoda szó-csűrcsavari parasztvakításban akarták részesíteni a ‘Vidéki Bunkókat‘. Ámde sajnálatos módon az utóbbiak táborában akadt egynehány képzett közgazdász is, akik aztán alaposan megfincogtatták a ‘Szakértő Urakat’. Ők persze az elején még nyálkás vízisiklók módjára igyekeztek kicsusszanni a szorításból (pl. hogy ‘Ugyan mondják már meg, hogy mikor sikerült meghaladni azt a közgazdasági alapvetést, amit már 200 évvel ezelőtt Széchenyi gróf is felismert, miszerint friss tőke, azaz hitelek bevonása nélkül nem lehet növekedési pályára állítani a gazdaságot?‘) ámde hamarosan kezdett eldurvulni a dolog, s a két pasiból végre kibukott a fideszes.

Történt ez pedig úgy, hogy egyikünk (egy ‘Vidéki Bunkó’) elébb ‘matolcsysta idiotizmusnak‘ és ‘Münchausen-projektnek‘ nevezte a ‘hitelek nélküli gazdasági növekedést’, mint politikai célt, majd sorolni kezdte azokat a ‘közeli’ cégeket, melyek az általános hanyatlás közepette úgy tudnak ‘dinamikus fejlődést’ mutatni, hogy az egyébként 98 százalékban az EU által finanszírozott ‘közbe’ szerzési‘ pályázatok meglehetősen ‘sajátos‘ elbírálása útján tonnaszámra kapják a tíz-száz milliárdokat, avagy abból a közkasszából, állami megrendelések formájában, melyet többek között a ‘27 százalékig felméltányosított áfá-val‘, a minimálbérek (sőt, a közmunkások ‘fizetésének’) alapos megadóztatásával, az oktatási, az egészségügyi és a szociális rendszerből való pénzkivonásokkal töltenek fel. A felsorolást természetesen a ‘Közgép‘-pel kezdte megjegyezvén, ezen cég közismert tulajdonosa szinte minden egyes állami beruházást az állam által garantált és az állam tulajdonában álló MFB-től szerzett hitelekkel finanszírozza, miközben tavaly is több milliárdnyi nettó profitot vett ki a társaságból. Ez azonban azt mutatja, hogy ez a cég igenis képes lenne kialakítani azt a Barcza által is említett ‘pozitív visszacsatolási kört’, azaz a gazdaságpolitikai célként említett, ‘hitelek nélküli növekedést’, ámde még sem teszi, holott a ‘miniszterelnök legközelebbi bizalmasától‘ elvárható lenne, hogy legalább ő járjon elöl pozitív példával pláne, hogy még lehetősége is lenne rá. A példák sorolásából természetesen nem felejtette ki a ‘Szakértő Urak’ kenyéradó gazdáját, a ‘Századvég’-et sem, emlékeztetve arra: ez a cég sem a saját, piaci árbevételeiből nőtt oly’ naggyá, hanem azokból az ‘igencsak érdekes feladatokat előíró‘ állami szerződésekből, melyeket az elmúlt bő három esztendőben sikerül megkötnie a különböző minisztériumokkal, közöttük pedig magával a Miniszterelnökséggel is.

No, ezek után elszabadult a gyalázat. A két ‘Szakértő’ elébb pulykavörösre ízzadták magukat, majd inszinuációval, populizmussal és pártpropagandák terjesztésével vádolták meg a náluknál legalább húsz esztendővel idősebb urat, sürgős elfoglaltságukra hivatkozva bejelentették a ‘beszélgetés’ lezártát és a távozásukat. … Mindkettő megtörtént és igen csak viharos gyorsasággal.

Ezt a sztorit nem azért írtam le Neked, mert meg akartam osztani Veled azt az örömömet, amit akkor éreztem, amikor ez a két hólyag hatalmasat esett a zsiráf-méretűre felpuffasztott ‘waterloojáról’. Persze benne volt ez is, de a célom inkább az, hogy felhívjam a figyelmet, hogy micsoda szakmányos népbutítás folyik ebben az országban. Én nem tudhatom, hogy ez a két alak hány, további helyen adta már (és még) elő magát, de valószínű, hogy nem sokszor futottak bele olyan közönségbe, melynek néhány tagja nem csak ért ahhoz, amelyet ők a szakmájuknak … khm … neveznek, de még hangot is hajlandóak adni ellenző véleményeiknek? Vajon hány helyen vezették már meg a ‘dilomás ember’, a ‘szakértő közgazdász’, a ‘vezető elemző’ álcája mögé bújva tájékozatlan embereket ótvarosan hazug pártpropagandával, s mindezt úgy, hogy a belőlük államilag kipréselt milliárdokból élnek fényesen? … Hát nem disznóság ez? Nem a prostitúció és a lelkiismeretlenség minősített esete?”

***

Dehogynem! Ámde vajon mit lehet elvárni olyan emberektől, akik nem egyszerűen erkölcstelenek (inmorálisak), hanem erkölcs nélküliek (amorálisok)? Az ilyen alakok ugyanis bár pontosan tudják, hogy mit művelnek, de arról egyszerűen nincs véleményük (azon túl, hogy tevékenységüket magukra nézvést hasznosnak tartják), mert egyszerűen nincs lelkiismeretük, azaz nincs meg bennük az a képesség, hogy felmérjék cselekedeteik általános és speciális, akár már rövid távon belüli következményeit (lejáratódás), illetve tudatára ébredjenek arra, miféle “bizonyítványt” (a legteljesebb emberi silányság) állítanak így ki magukról akár naponta is. Nekik csupán egyetlen dolog számít, a feladat teljesítése és az ezért kapott anyagi ellenszolgáltatás, tehát csakis és kizárólag önmaguk, meg talán-talán még a legszűkebb környezetük is.

Ez tulajdonképpen egy pszichés betegség, ahogyan betegség az is, amit az Orbán-kormány művel. Most nem föltétlenül arra gondolok, hogy Viktorék mindenütt ellenségeket látnak (ez “csupán” csak a hatalomféltésből származó üldözési mánia), hanem arra, hogy minden lehetséges módon újabb és újabb válságokat produkálnak (hogy osztán azokat diadalittasan “megoldják”), azaz mesterségesen megbetegítsék úgy a Gazdaságot, mint a Társadalmat. Ez pediglen nem hipochondria és még csak nem is szimulálás, hanem az úgynevezett (ha már a matolcsysta közgazdaságtanról említést tettünk) a “Münchausen kór“, melynek tünetei a következőek:

A Münchausen kórban szenvedő betegek sem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki betegségekről, tünetekről, csak hogy az orvosi figyelem középpontjába kerülhessenek. … A Münchausen kórban szenvedők egészen szélsőséges dolgokra képesek céljuk érdekében. Sokszor attól sem riadnak vissza, hogy manipulálják a laboreredményeket vagy a lázmérés eredményét. Cukrot vagy vért kevernek a vizeletükbe, hogy cukorbetegség vagy vesebaj látszatát keltsék. De az is előfordul, hogy különböző gyógyszerek szedésével idéznek elő tüneteket. A hiteles alakítás érdekében az öncsonkítástól sem riadnak vissza. Képesek bőrükön sebeket ejteni, hogy bőrbetegségre panaszkodhassanak, vagy mérget nyelni, hogy kárt tegyenek belső szerveikben. Az adott betegségből mindig nagyon felkészültek, így tudják, mit akar hallani az orvos. Sokszor az átlagosnál jobban ismerik az orvosi szakszavakat is.

E kór kezelésére külső segítségre, pszichoterápiára van szükség, mely az Orbán-kormány és valamennyi csatolt része esetében nem más, mint a választási vereség és az ezzel járó hatalomvesztés. Tisztában vagyok vele, hogy jövőre tömeges választási csalásokkal köll majd szembesülnünk, de ezek csakis akkor vezethetnek eredményre, ha nem áll vele szemben egy mégnagyobb Tömeg!

Baján lesz a Főpróba. Holnapután megtudjuk melyik “állat” a nyerő: a “Reményhal“, avagy a “Szarokrája“. Ha az utóbbi, akkor igazából  a “Dögkeselyű” lesz a győztes!

… és ezt …

szendamondja! …

És most szavazzunk!


Szemrebbenés nélkül, …

… tehát a szokásos módon hazudozta/önfényezte végig a “szokásos pénteki rádióinterjút” O. (Nulladik) Viktor király, Al- és Felcsút, valamint a Részek (részeg) Örökös Ura. Ezzel kapcsolatban kaptam e-mailben két írást, melyeket most szeretnék megosztani Köztársaimmal.

Igen tudom, hogy ha az aktualitások után loholó blogger lennék, akkor most vagy a bukaresti román-magyar futball(?)mérkőzés, vagy a “Royal Wedding” eseményeivel köllene foglalkoznom egy kellően gúnyos és karcos posztban. Mégsem teszem.

Az ugyanis, ami már esztendők óta “futball” címen úgy a pályákon belül, mint azokon kívül, magyar részvétellel folyik, az nem csak hogy szánalmas, de egyenesen gyomorforgató is. Mert ami “Odabent” zajlik az nem más, mint egy szervezetten, nagy nyílvánosság előtt, folytatólagosan elkövetett, profista-focista szélhámosság, amelyből velejükig korrupt emberek élnek meg fényesen; melyet már régen be köllött volna tíltani, s akiket már évtizedek óta lenne szükséges a törvény legnagyobb szigorával üldözni!

Csakúgy, mint azt, amit “Odakint” (és a lelátókon) egy nagyon pontosan definiálható “politikai irányultsággal” rendelkező, gyakorlatilag név szerint meghatározható csoport művel “szurkolás” címén esztendők óta, s immáron nem csak bel-, hanem külföldön is, … Nóvumként és ráadásul – a “Békemenet“-ek mintájára – importált, lengyel segédcsapatok közreműködésével; nem annyira nóvumként, de mindenképpen ráadásul a honi rendfenntartó és jogkikényszerítő szervek “aktívan passzív”sőt, most már (mint szégyenszemre tapasztalhattuk!) a magyar külügyi tárca diplomáciai támogatásával is! Nem beszélve a budapesti kormány és a törvényhozási többség azon jogi és költségvetési szubvencióiról, melyeknek köszönhetően eme két bűnözői csoportnak az ország különböző pontjain telephelyek/dühöngők létesülnek azon milliárdokból, melyeket a szociális, az egészségügyi és az oktatási szférából vonnak ki lelkiismeretlen hatalomgyakorlóink lelkiismeretlenül. Teszik pedig mindezt azért, mert a NER felépítéséhez és üzemeltetéséhez a fentebbi képen látható Egybites Dúló Barmokra, nem pedig “kiművel emberfőkre”, egészséges és elégedett közpolgárokra van szükség. Ez pediglen szégyen és gyalázat, gyomorforgató undormány!

Ahogyan ilyen volt az is, amit az orbanista “Arisztokrácia” művelt a Budai Kézfogó és a Tanyasi, Bazinagy Kormánylagzi apropóján. Az még “rendben” van, hogy ez az egész olyan barokkosan feudálisra, illetve Ceausescu-ízűre sikeredett (pl. a ferences templom környékének rapid felújítása, a Násznépnek a Köznéptől való hermetikus, előkóstolókkal “fűszerezett”, karhatalmista elzárása), hiszen mit várjon el a Jónép egy rettegő Diktátortól és annak beszari Talpnyalóitól? Még az is tudomásul vehető(?), hogy az Ifjú Pár mindkét tagjának Mi, az egyik Örömapa által tudatosan Elnyomorítottak, Jogfosztottak és Agyonadóztatottak adtuk össze a kelengyét. No de az, hogy a mindössze 27 esztendős Ifjú Férj, aki Apósa jóvoltából három esztendő alatt 3200 millió forint állami megrendelést vágott már zsebre, természetesnek veszi az Uradalomhoz vezető 650 méteres dűlőút 1,7 milliónyi közpénzből történő járhatóvá tételét is, az legalább annyira gusztustalan, mint a Bokázlakalássan Após Uram “Studiumok helyett Stadionok” című programja! … Meg ahogyan a Vezér hazudozik rendszeresen pl. a “szoksásos pénteki” rádióinterjúiban.

A Führer legutóbbi, közszolgálati önfényezésével kapcsolatosan egyik Köztársunk e-mailban küldött nekem két, szerintem rendkívül jó írást, melyeket most teljes terjedelmükben fogok megosztani Olvasóimmal. Sajnos a mailből kimaradt a szerzők nevei és a megjelenések helyei, így az érintettektől elnézést kérek!

Vityu kán szerint Magyarország – hála az Ő bölcs vezetésének – ma már olyan jól teljesít, hogy önerőből volt képes megoldani a közoktatás átalakítását és a pedagógusok “jelentős” béremelését is!

Állami iskola

“Bármelyik iskolában dolgozó kollégámmal vagy ismerős nevelővel találkozom, mindegyik panaszkodik felháborodva, vagy elkeseredetten. Elviselhetetlenné vált az iskola. Eszméletlen a káosz. Hiányoznak a feltételek az új követelmények teljesítéséhez. Van, ahol még osztálynapló sincs, mert az intézményfenntartó elfelejtette megrendelni a tanévkezdés első napjától nélkülözhetetlen nyomtatványokat. Gyakran, olykor naponta változnak az utasítások. Mérhetetlen mennyiségű adatot követelnek az iskolától, nem azonnal, hanem az adatkérés megérkezése előtti órában. A délutáni foglalkozásokat naponta és egymást váltogatva végzi több pedagógus, a napközis csoportoknak csak papíron van gazdája. A bürokrácia kétségbeejtő. És így tovább. A tapasztalt igazgatók képesek lennének úrrá lenni a káoszon iskolájukban, de rugalmas megoldásokra nincs lehetőségük, mert az intézményfenntartó engedélye nélkül még ‘egy széket sem tehetnek arrébb’. Az a dolguk, hogy gondolkodás nélkül és haladéktalanul végrehajtsák a gyakorta változó intézményfenntartói utasításokat. Ami után tehetetlenül széttárják a kezüket a háborgó pedagógusok és szülők előtt. Netán ingerülten rászóljanak a kollégájukra: ‘fogd be a szád, mert ha az intézményfenntartó meghallja, repülsz…’.
A mélységesen megalázott pedagógus létbizonytalanságban törekszik húzni az igát a parancsuralmi rendszerben. Tantervhez, házirendhez semmi köze azon kívül, hogy be kell tartania, amit felülről ráerőszakoltak és majd ellenőrizni fognak. Mint az 1950-es, ’60-as évek ‘Tanterv és utasítás’ rendszerében. Azt sem tudja, hogy mennyi pénzt kap majd ezért. Átsorolását – értsd: visszaminősítését az első kategóriába – ugyanis még nem kapta meg az intézményfenntartó központtól. Nem tudhatja, hogy a kuncogó krajcár neki több lesz-e, vagy kevesebb. És ha már sokéves tapasztalattal, több továbbképzési tanúsítvánnyal, másoddiplomával, gyakorlatvezetői szakvizsgával és más képesítéssel, elismerő bizonylattal rendelkezik is, térden állva kell könyörögnie, hogy minősítsék vissza,netán a mester kategóriába. Mert a magasabb minősítést csak akkor kaphatja meg, ha maga kérelmezi, s az intézményfenntartó ellenőre egy-két óralátogatás után eldönti, hogy a magasabb minősítést megérdemli-e. Befogja a száját mert fél, a félelem pedig gyűlöletet lobbant lángra benne a rabszolgatartó hatalom iránt. Amely gyűlölet előbb-utóbb, valamikor és valahogyan robbanni fog.
A kisiskolás gyermek reszket és sír. Éjszaka nem tud aludni amiatt, hogy másnap iskolába kell mennie. Az idegkimerültségtől kifordul szájából a falat, és hányingerrel küszködik. A nagyobb gyerek megvonja a vállát, lógatja a lábát, vagy undorral fordul el az iskolától. A rendőri erőszakot is kijátszva törekszik a lógásra. A frusztrált pedagógus nem kapott ukázt arra, hogyan kezelje ezeket a problémákat, amelyeket heti egy hitoktató, vagy erkölcstan órával megoldani nem lehet.
A szülő dühöng – egyelőre, míg a hatalom be nem fogja majd az ő száját is, hiszen vagy munkahelye van, vagy segélyt kap, aminek megvonását kilátásba helyezve el lehet hallgattatni. Megvonták legelemibb szülői jogait. Még azt sem hiszik el neki, hogy egyik-másik délután tehetséggondozó, iskolán kívüli foglalkozása van a gyereknek, azt hivatalos kikérővel kell igazolni. A szülőknek csak az a dolguk, hogy ‘gyerekeket gyártsanak’. Talán még azt is előírják majd, hogy mikor és mennyit, mert ezekre az adatokra szükség van a ‘tervgazdálkodáshoz’. A gyermekekkel az állam rendelkezik …
Éljen az állami iskola! Éljen Orbán apánk! Vastaps neki! Éljen Hoffmann anyánk, aki megszülte Orbán apánk iskoláját! Éljen a keresztény türelem és szeretet! Éljen mindenki – ha tud!”

A Főnök szerint nem igaz, hogy ő a visegrádi frakcióülésen bármelyik választókerületi elnöknek is selyemzsinórt küldött volna. Igaz, hogy ezt Mintaváros Bolgármestere, Mister Twenty/Thirthyprocent Kósa Laller ezt másként interpretálta, no de a lényeg: demokratikus párt a Fidesz, ahol nem lehet csak úgy, elnökileg hepciáskodni! Aki mást állít, az természetesen hazaáruló!

Narancskóla

“Nem volt kérdéses, hogy meghatározó döntések születnek a visegrádi sasfészekben, ahol a Fidesz-KDNP tartja háromnapos frakcióülését, ám azt talán a legelvakultabbak sem gondolták volna, hogy a capofamiglia holmi erőviszonyokra hivatkozva selyemzsinórt küld öt választókerületi elnökének. – Mi folyik Visegrádon? – kaphat a fejéhez az átlagember, aki elképedve figyeli a történéseket. Önmagában ugyanis nem lenne abban semmi szenzáció, hogy miniszterelnökünk fejcserés támadást hajt végre néhány kerületben, ám a színes cukormáz mögül felsejlik: talán nincs minden rendben a betonbiztosnak hitt narancsvidéken. Ezt igyekszik cáfolni a kormánypárt házi közvélemény-kutató szervezetének friss felmérése, amelyből kiderül, hogy a Fidesz tovább erősítette pozícióját. A Századvég felméréséből továbbá az is kiolvasható, hogy a szocik maradtak a korábban mért 13 százalékon, amíg a ‘libásdémonra’ 4, Gyurcsányra pedig 1 százalék szavazna. Mi ez kérem, ha nem elsöprő fölény? Orbán Viktor szerint ez tutira nem az. A kérdés már csak annyi, vajon körzetenként mennyi az elvárt a választásokon? Száz százalék Fidesz, nulla százalék cukor?”

Attól tartok fogunk mi még ehhöz hasonló írásokat olvasni legalább jövő májusig, meg azt követően is. A pökhendien aljas, urizáló genyózásokra ugyanis ezerharmados jogi tákolmányok adnak kikezdhetetleneknek látszó biztosítékokat a hátunkon felkapaszkodott, a szúnyog háját is kiovasztó Arisztokrácia számára. … A honi Focidrukkerek és a Külhoni Szarmagyarok falkaforradalmi voks-puccsáról, annak lehetőségéről már nem is beszélve!

… és ezt …

szendamondja!


Oh tempora, oh mores!

A sajátos morállal rendelkező Hatalom bő egy esztendeje úgy döntött: a tanuló ifjúságot abban a szerencsében részelteti, hogy az ötödiktől a tizenkettedik évfolyamig hittani (és?) vagy etikai oktatást ír elő kötelező jelleggel. Meglepő lett volna, ha ezt a rendelkezésükre álló majd’ másfél év alatt működőképessé és erkölcsössé sikerítik.

Azt írja az újság, hogy nem csak a tankönyvek szétosztása, az órarendek összeállítása, a pedagógusok többsége számára gyakorlatilag jövedelemcsökkenést (“néhány” ezrüknél pedig fizetéscsökkenést!) eredményező “Életpályamodell” kapcsán tapasztalható teljes káosz az általános- és középiskolákban, de a hit- és az erkölcstan oktatásának megszervezésében is. Az előbbi ügyben már Erdő Péter bíborosnak is tele lett a hócipője, s keményen kritizálni kezdte a kormányt a másfél éve tapasztalható töketlenkedés miatt. Ki is jelentette, hogy a katolikus egyház “…ezt az új intézményesített hittant nem kérte …“(?), majd megjegyezte: “…másfél év nem volt elegendő a kormánynak arra, hogy jogszabályban meghatározzák a kötelező csoportlétszámot, amire óradíjat számolnak, illetve eldöntsék azt, hogy a nyári vakáció idejére kapnak-e fizetést legalább a főállású hittanárok, ahogy a világi erkölcstant tanító kollégáik ezt megkapják.” (Na ja! Csak sikerült eljutni a pénzig! Nemde? – szendam.)

Ámde a világi, tehát vallási szempontból (elméletileg) semleges erkölcstant oktatók sincsenek irígylésre méltó helyzetben. Sokuk ugyanis olyan “tankönyvet” kapott, melyet Bánhegyi Ferenc és Olajosné Kádár Ilona kegyeskedett összeállítani “Erkölcstan V. osztály” címmel. Ebben a következő, vallási szempontból “rendkívül semleges”, s igencsak “érdekes” megállapítások szerepelnek:

– A fiatalok érzik, hogy nincs rend és közbiztonság körülöttük a világban. Erre jó példa, amikor a gyerekek csak kísérettel közlekedhetnek a lakásuk és az iskola között. Az egyház értéket, rendet, biztonságot nyújtó közösségével viszont kevesen keresik a kapcsolatot.

– A magyar fiatalok közül egyre többen választják a templomi szertartást is, de többnyire csak divatból. A néptánc egyre több fiatalnak jelenti a közösséghez tartozást. Sok iskolában kötelező tantárgy a néptánc.

– A magyarság Európa egyik legnyitottabb népe, vendégszeretők, barátságosak, Szent István óta így ment ez ezer esztendőn át, míg a 20. század elején egy elvesztett háború és sok befogadott nép szémtbomlasztotta az országot. Népünk továbbra is nyitott és vendégszerető maradt, de a mély seb, amit Trianon ejtett rajtunk, máig nem gyógyult be.

További “gyöngyszemek” eme tíz-tizenegy esztendőseknek szánt “szöveggyűjteményből”:

“Az étel sokkal jobban ízlik, ha szépen megterített asztal mellett fogyasztjuk el. Ezért gondosan kell teríteni akkor is, ha csak szűk családi körben ebédelünk, vacsorázunk. … Az erény a minden emberben fellelhető pozitív erő, amit azonban folyamatosan ápolni kell. Ide soroltatik a hazaszeretet és a vallásosság, a büszkeség, a hősiesség és az erő. … A bátor ember legnagyobb tette a vértanúság.

Olvasva ezen megállapításokat, arra a következtetésre jutottam: több ezer szülőtársammal együtt magam is nagyot hibáztam, amikor nem valamelyik “veszélytelenebb”, tehát “nem-annyira-bizniszelő” egyház hittanára írattam be a kölkeimet. Olyanéra, mint mondjuk az Evangélikusok, bár ha már itt tartunk, akkor inkább az Iványi Gábor-féle Magyar Evangéliumi Testvérközösség óráit választottam volna … ha lehetett volna! … Ámde – mint tudjuk – az Ezerharmad volt szíves megtagadni ezen Közösségtől az egyházi státust, így bár még a Tákolmány szerint is jogom lenne az általam választott hitelvek szerint oktattatni gyermekeimet, csak éppen lehetőségem nincs rá! Éljen a demokrácia, az emberi jogok tisztelete, illetve a szabad vallásgyakorlás! … Ugyi?

Megjegyzem: Bánhegyi “tanár úrral” már korábban is voltak problémák. …

Egyik, “kicsit rasszistára” sikeredett “tankönyvét” pár esztendeje vissza köllött vonni, lévén abban számos, vallási és etikai szempontból is erősen megkérdőjelezhető kitételek szerepeltek a honi zsidóság, a cigányság, illetve az idősek kárára. Ámde – mint arról az ötödikes kölkeink kezeibe bele erőszakolt szöveggyűjtemény ékesen tanúskodik! – az ökölbe szorult agy(baj) és a kitartó szorgalom immáron ismét “meghatározó tényezővé” tette eme “derék pedagógust”, aki idén szeptember másodikától kezdve szabadon teleszennyezheti ostobaságaival azon, ötödikes gyerekeink nyiladozó értelmét, kiket az Ezerharmados Hatalom a maga politikai? … ugyan! … megélhetési! érdekei mentén eme emberszabású fehérjezacskónak kiszolgáltatott, s aki még a saját honlapján is ki meri jelenteni: “…aki szóban vagy írásban a semlegességről beszél, az a valóság tudatos elferdítésén fáradozik.

Nos, ami “a valóság tudatos elferdítését” illeti, a “Bánhegyi szótárban” gondolom olyasmi szerepel, miszerint hazugság annak terjesztése, hogy pedagógus kollégái nem kaptak jelentős (ahogyan azt Hoppéter Pál pártszócipelő is állította a minap), 60 százalékos(!?) fizetésemelést! Az is nettó rágalom, hogy a jelenleg regnáló kormány két kézzel szórja saját magának, illetve klientúrájának a közpénzt, s mindezt úgy, hogy az erre szolgáló financiális forrásokat elesett, rászoruló honfitársainktól (szociális és egészségügyi szféra), gyermekeink jövendőjétől (alap-, közép- és felsőoktatás) való lelkiismeretlen elvonásokkal, a hírhedt “nemmegszorításokkal” teremti meg.

Én készséggel elhiszem, hogy a bánhegyiek sajnálatos módon még mindíg jelentősnek mondható, kb. másfélmilliós honi tábora, meg az orbanizmus hétköznapjait meg nem tapasztalók “Határonkívüliek”, jövőre állítólag lelkiismeretlenül szavazni hajlandó, mintegy 300 ezres populációja ezt tulajdonképpen vallásos hevülettel hírdetik. Ámde kívácsi lennék, vajon mit kezdenének az alábbiakban taglalt tényekkel?!

Azt olvastam ma reggel, hogy rohamtempóban folynak az előkészületek a holnapi “Bazinagy Kormánylagzi“-ra. Nem csak a kézfogó helyszínéül kijelölt, Margit körúti Ferences templom mögötti parkban zajlanak a serény munkálatok, de a lakodalomnak teret adó tükröspusztai Tiborcz-uradalomhoz Csabdiból vezető, mintegy hatszáz méteres utat …

hvg2

…. is ellepték a Magyar Közút Kht. emberei …

hvg1

… annak érdekében, hogy holnap a Násznép ne legyen kénytelen végigzötykölődni az egyébként már évtizedek óta senkit nem érdeklő szakaszon. A Havasi Bertalan kormánysajtós szerint meg nem történt útfelújítást a helyiek úgy kommentálták, hogy “…hát persze, hiszen szombaton lesz A Lakodalom“. Ezen persze nem köll csodálkozni, hiszen Havasi Budapestről véleményezett, míg a csabdiak helyben tapasztalták a dolgokat. Ámde azon már igen, hogy az állami megrendelő miért pont most tartotta fontosnak útfelújítással megbízni a szintén állami céget, s vajh’ azt miféle “közérdek” diktálta, amikor köztudomású tény: Tükröspusztán csakis és kizárólag a Tiborcz család lakik?! Az is megérne egy kicsiny időt, hogy elgondolkozzunk: az állami földbérleteken nagybirtokossá vált Familia, illetve annak István nevű tagja, a mindössze 27 esztendős vőlegény, akinek cége az elmúlt bő három esztendőben összesen 3,2 milliárd forintnyi közpénzt nyert/nyelt el “pályázati úton” a leendő Apósa által vezetett államtól, vajon eddig miért nem zavartatta magát “az ország egyik legkátyúsabb” útjától, s ha már ennyire “sikeresek” és van mit a tejbe aprítaniuk, akkor a teljes mértékben magánhasználatukban lévő utat miért az állammal újíttatják fel? Azt a kb. 1,7 millió forintot, amibe ez állítólag most Nekünk kerül, nem tudták volna a saját kasszájukból kigazdálkodni? Nekik nem telik rá? A négymilliónyi nyomorgótól még ezt is nászajándékként várják el?! Ez lenne a polgári/keresztényi/keresztyéni erkölcs?!

Feltételezem, az “Erkölcstan V. osztály” című tankönyvet megírt tanár úr, meg a hozzá hasonló bánhegyiek birkanépe számára ez a nyílvánvaló szemtelenség, magának kapariság, az elnyomorított Közből az utolsó fillért is magáncélra történő, orcátlan kipréselés, ez a barokkosan feudális, “bokázlakalássan” magatartás a lehető legtermészetesebb dolog, tehát a morál magasiskolája, amit pöttömnyi kölkeinkbe bele köll idomítani! Ugye?

Hogy az a jóbüdös QA-ba! Szülőtársaim! Ideje lenne lázadni! Ha önmagunkért már eddig is lusták voltunk, legalább a gyerekeinkért tegyük meg azt, amit a Legalapvetőbb Erkölcs megkíván!

… és ezt …

szendamondja!


Láttam valamit …

… egy kitűnő “mém“-et (via:Örülünk, Vincent?“), illetve találtam egy ehhöz kitűnően illekszkedő liket (via: u.az!). Véleményezni ezeket bárki számára szabad(? … lehet!), de részemről: no comment!

Íme a meme:

 
És íme a link: http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20100903-orban-viktor.html
 
Mindenkinek kellemes nyaralást, üdülést … gondolkodást kívánok!
 
… és ezt …
 
szendamondja!