LMP: A “Magyar Csapat”

Őfelsége Ellenzéke alól egyre hosszabban nyúlik ki az a bizonyos (fideszes) “lóláb”. … Avagy még sem? … A “Lehet Más a Politika” nevezetű pártot megítélni, a politikai palettán elhelyezni – pláne egy kívülálló számára –  egyre nehezebb, lévén az LMP egyetlen Nagy Katyvasz, ahol mindössze két meghatározó “személyiség” létezik, fejti ki hatását az “Irányvonalra”: Zűr és Zavar. … Ők az igazi “Magyar Csapat“!

A hétvégén jelöltállító kongresszust tartott az LMP. Sorrendben ez volt a huszonhatodik és még a végkifejletek furcsaságában sem az első. Hogy mást ne mondjak, alig több, mint egy esztendővel ezelőtt (2012. nov. 17.-18.) Csillebércen tartottak egy olyan dzsemborit, amelyen a mostanihoz hasonlatos, sorsdöntő kérdésben köllött volna határozniuk (eseményleírás, linkek és kommentek itt!). Akkor a tét az volt: hajlandó-e egyáltalán csatlakozni a párt ahhoz az Ellenzéki Összefogáshoz, melyet Bajnai Gordon hírdetett meg még 2012. október 23.-án, az E14 megalakulásával egyetemben. Nos, az akkori határozat – némi manipulációknak köszönhetően – olyanra sikeredett, amilyen ez a párt volt addig és azóta is: ellenzékiek vagyunk, de nem úgy és nem annyira; csakis “tiszta múltúakkal” vagyunk hajlandóak koopreálni; csaki mi vagyuk jogosultak eldönteni, hogy kinek “szeplőtlen a fogantatása”!

Márpedig eme “Szűznemzés“-sel kapcsolatos követelményt maga az Elbíráló sem tudja/ná teljes mértékben teljesíteni. Ugyanis már maga a párt megalakulását is az a sanda gyanú lengte körül, hogy az LMP tulajdonképpen egy Fidesz-klón, mellyel az Orbánpárt célja az, hogy a Zemútnyócévben (és az SZDSZ-ben … melyet sikeresen “nyírt ki” úgy egynéhány “saját” politikusának” tevékenysége, mint a fideszes karaktergyilkolászós propaganda … kiegészülve a Szanyi-Szlili-Szekeres-féle szoci triumvirátus lázításaival) csalódott liberális szavazókat leválassza a Baloldalról, s átterelje őket egy a Jobboldallal (azaz Orbánnal) lojális, “zöldes” színben játszó, szabadelvűnek és bázis-demokratikusnak mímelt szervezetbe, amely osztán sikeresen lesz képes az ellenzékiség látszatát kelteni. Ezt a gyanút nem csak az alapítók egynémelyikének (pl.: Schiffer András) korábbi, közéleti tevékenysége erősítette, hanem az a tény is, hogy a 2010-es kampány jelöltállítási időszakában sikerült egy életszerűtlenül rövid idő (a “deadline” előtti jó 24 óra!) alatt összegyűjteniük annyi “kopogtató cédulát”, ami az induláshoz ippeg punkt elegendő vót.

Azt természetesen az LMP nem tudta (nem is tudhatta) bizonyítani, hogy ezeket az ajánlásokat egytől egyig olyan polgároktól kapták, akik valóban a listájukra akartak szavazni, nem pedig a Fidesztől, amely párt ezt a már fentebb említett okkal, célból és későbbiben behajtandó “fizetségért” tette. Az egyetlen és lehetséges cáfolat erre az LMP azon parlamenti és közéleti tevékenysége lehetett volna, amely joggal várható el egy valóban ellenzéki párttól, ámde az – finoman szólva –  számos kifogásolni valót eredményezett. Igaz, ilyen magatartással maga az Ellenzék Legnagyobb Pártja (MSZP) sem nagyon dicsekedhetett, már ami az Orbándúlás első, bő két esztendejét illeti … de igazából azóta se nagyon!

Az LMP ugyanis semmiféle érdemi ellenállást nem fejtett ki olyan, az Orbánpárt számára múlhatatlanul fontos, de egy ellenzéki propaganda szempontjából kitűnően hasznosítható törvényhozási “aktusok” esetében, mint például a Manyup-pénzek kizsarolós lenyúlása, a Tákolmányozás, avagy (hogy egy éppen aktuális ügyet említsek) a takszöv-tulajdonosok kisemmizése, vagyonuk rapid módon, márciusig történő, idegen kézbe adása … a szokásos állammaffiás diktátummal! Nem különösebben hallottuk hangjukat a Földmutyik esetében sem (különösen fájó ez Kishantos esetében! … hiszen az LMP állítólag “zöld“!), az ingerküszöböt alig elérő ciripelgetés volt Trafikmutyi-ügyben, viszont teljes mellszélességgel álltak ki a csakis a CBA-nak jó “Plázastop” mellett, meg a Don Vittorio által, pucér maffia-érdekek okán megtorpedózott sukorói beruházás ellen, amit maga Schiffer kezdett habosra kavarni azzal, hogy feljelentette Gyurcsányt hivatali hatalommal való visszaélés és számos egyéb bűncselekmények gyanúja okán. (Utóbbiban a fideszes ügyészség sem tudott terhelő adatokat találni, Gyurcsány nem vádlott, az állam majd fizethet pár százmilliárd kártérítést … és Schiffertől még a mai napig sem hangzott el egyetlen “bocsika” sem!).

Közben pedig az egyik legutóbbi mutyiban, a Napelem-tenderben ott szerepel az egyik befolyásos LMP-politikus, a baranyai Ladányi Attila, illetve Jakab Tamás pártpénztárnok neve is, akik (“érdekes”, Fidesz-mintájú céghálót kiépítve) 220 milliót “nyertek” attól a Maffiaállamtól, amelyik még egy ötforintost is sajnál minden, nemfideszes pályázattól! (Lásd a “Freskófalu Szociális Szövetkezetesetét! – ahol egyébként szintén valamiféle “bio”-dolog, egy “Zöld” párt által maximálisan támogatandó, társadalmi izé történt volna, mindössze 50 millióért, de a Lömpikének ehhöz sem volt egyetlen szava sem!).

Arról pediglen meg ne feledkezzünk mán’, hogy milyen “érdekesen sajátos” körülmények között, személyesen Dagilaci Házmester közbenjárására, meg a Fidesz által dominált Házbizottság “jogértelmezési” kegye segítette vissza a mindössze nyolc főre olvadt képviselőcsoportot az önálló frakció alakításának lehetőségéhez (miközben ez sem a PM sem pedig a DK csoportját nem illeti meg, a nagyobb létszám ellenére!). Mindezt persze ingyé’, ugye?! A karizmatikus és gerinces ellenzékiségért cserébe! Ugye?!! … No, akkor most hogy vagyunk? Mi is a helyzet?

Nos, most ott tartunk és az a helyzet, hogy a hétvégi Lömpi-kongresszuson nyílvánosan is kitört a gyalázat. Az egyik legjobb (ha nem “A”) politikusuk, Vágó Gábor nem kerülhetett fel a 2014-es választási listára, úgymond “adminisztratív okokból”. Hogy ez pontosan mit is rejt, azt az “index.hu” még nem tudta megnevezni, csak azt, hogy Schiffer az ügyet “rettenetesen sajnálja“, s a kérdéssel tessenek megkeresni “a választmányi titkárt és a pártigazgatót“, majd sürgősen csatlakozott a Vágót támogató Facebook-csoporthoz. Ámde a mindíg nagyon jól értesült mno.hu ma reggel már arról cikkezett, hogy Vágó “lemaradt” a regisztrációs határidőről, amelynek szabálya alól az Országos Választmány “nem engedhetett”. Maga Vágó ezt ugyan nem kommentálta, de az “index” szerint az a helyzet, hogy az LMP-n belül egyszerűen hatalmi harcok folynak már régóta a parlamenti frakció és a választmány között, mely utóbbinak a titkára, Vida Attila már az LMP-PM szakításban is jelentős szerepet játszott, az ő “stílusa miatt” lépett ki Ertsey Katalin képviselő a szervezetből és állandósult konfliktusai vannak Schiffer pártelnökkel is.

Hát, ember legyen a talpán, aki ezen a viszonyokból, a Zűr és Zavar által ide-oda rángatott párton ki tud igazodni. Ami most látszik, az nem más, mint hogy voltak ott ugyan jószándékú emberek is, de azok vagy kiléptek már (PM), vagy kiszorították őket (Vágó). ami meg maradt, az ugyan “Zöld”, de leginkább “műfüves”, bázis-demokrata, de alap nélkül és maximálisan igaz az internetes meme-gyár azon megállapítása, hogy:

Hiszen míg az LMP mindenkitől megköveteli a “partenogenezis” szűzies tisztaságát, csak maga nem képes felmutatni ugyanezt, a vezető pozíciókra, a “bejutónak” képzelt parlamenti helyekért pedig olyan arkangyalok tolakodnak, egymást odébb lökdösve és letaposva, akiknek fehér leple alatt méretes fütyik meredeznek.

Pedig fölösleges dolog tülekedni oly’ nagyon, hiszen a pártnak jó, ha százezer szavazója vagyon! … Még. … Pláne ezek után.

… és ezt …

szendamondja!


Gucci-kalucsni

Két végtelen van a Világegyetemben: az Idő és az Emberi Ostobaság! … Habár ez az Időről még nem bizonyított.” – mondotta volt egykoron a Nagy Albert tökéletes precizitással, pedig ő akkor még csak nem is ismerhette sem Orbánt, sem pedig azt az emberszabású állatfajtát, melyet manapság “fideszes“-nek nevezünk. Ha ismerte volna, akkor valószínűleg nem az emberi Ostobaságról, hanem a Silányságról értekezik hasonló módon.

Igen, tudom! Az “illem” azt diktálná, hogy az alábbiakban egy alaposan karcos posztot tegyek közzé a Fidesz hétvégi kongresszusával kapcsolatosan. … De nem teszem! … Azért nem, mert … és most tegyük a kezünket a szívünkre: történt ott valami, bármi, ami meglepő, ami váratlan volt? Aligha!

Lehet, hogy tévedek, de szerintem semmi meglepő nem volt abban, hogy a Führert 99,999 százalékos többséggel Orbánviktorrá választották. Abban sem, hogy a manus ezek után dagadtra verte a saját vállát, majd azt mondta, hogy ha jövőre elveszítik a választásokat, az nem az ő selejtes, ócska és tenyérbemászó kormányzásának lesz a következménye, hanem a lébecoló párttagok lustaságáé. … Nincs ebben semmi nóvum, ezt mondta már 2002-ben is, igaz: csak a Bukta után.

Esetleg írjak arról, hogy Viktátor szerint a “komcsi” akkor is csak komcsi marad, ha “a pufajkáját öltönyre cseréli“? Mondjuk ebben tényleg igaza volt, s nem is meglepő, hogy ilyen helyes következtetésre jutott. Hiszen elegendő csak körülnéznie a saját háza táján, s máris láthatja a “felhozatalt” Pintértől Pozsgayig, Matolcsytól Martonyiig … hogy az MTVA élére pottyantott Böröcz Besúgónertársról már ne is beszéljek. Nem is forgott volna a gyomrom, ha netán hozzáteszi, hogy a műveletlen bunkó meg akkor is csak egy suttyó paraszt marad, ha a disznószaros gumicsízmájára Gucci-kalucsnit húz. … Ebben sem volt semmi nóvum, hiszen Kövér nertárs már évekkel korábban tett egy ehhöz hasonló megállapítást, amikor ő (az ex-MSZMP-s, a Párt Társadalompolitikai Intézetének egykori munkatársa!) kijelentette: “Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna!“.

De ha már Kövérnél tartunk, kezdjek arról értekezni, hogy a fidesznyikek legfőbb dolga ma az, hogy ne hagyják “… hogy az ország haramiák prédájává váljon!“? Írjam le azt, hogy a Házmester nyugodtan beszélhetett volna akár múltidőben is, hiszen mindez ippeg pont az Orbánpárt hatalomra jutásával történt meg? Hogy ippeg pont ők maguk, a simicskák, a nyergesek, a mészárosok, a tiborczok … meg a kövérek, az orbánok, a rogánok és a lázárok azok a bizonyos Haramiák? … Fölösleges, hiszen maga Bajuszkirály állított ki végtelenül lesújtó bizonyítványt a saját rendszerükről akkor, amikor ugyanott megjegyezte: “A kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik“!

Írjak netán arról, hogy immáron Ellenség az Egész Világ? Hogy a “Szokásosokon” (EU, IMF, multik, bankok) kívül immáron a Rezsidémon a legfőbb ellenség és nem az a bizonyos “Államdósság“, amely ellen (Elkúrcsy szíves közlése szerint) az “utolsó töltényig és forintig” vívott “szabadságharcunkat” szokás szerint voltak szívesek alaposan elveszíteni? Hogy ippeg ezért lett 2014. a “gyarapodás” helyett a “rezsiharc” éve? Hogy mindez nyílt beismerése a totális csődnek, hogy ez az egész a logikai sorrend legprimitívebb és legátlátszóbb megfordítása, azaz hogy nem a költségeink túlzottan magasak, hanem a mindössze másfél esztendő alatt teljesen szétvert és lerohasztott gazdaság miatt a jövedelmeink elképesztően alacsonyak? Ellentétben a nemáthárított extra-adókkal és a nemtandíjakkal? … Ugyan minek? Hiszen az előbbiről Bod Péter már szombaton közzé tett egy kitűnő és alapos elemzést (érdemes elolvasni!), amit mi, (a Nácibarbie szíves közlése szerint) a “Magukfajták” úgy is tudunk, az utóbbit meg a Vakhitű Vezérimádók annak ellenére sem hisznek el, hogy elsöprő többségük pont úgy nyomorog, mint bárki más!

Netalán arról kezdjek értekezni, hogy a handabandázás, az ököl- és rongyrázás ellenére mennyire konfliktuskerülő és bolondbiztos volt az egész kongresszus? Hogy mennyire nem bízik a pártvezetés még a gondosan és személyesen kiválogatott küldöttekben sem? Hogy csak kijelölt rétorok juthattak szóhoz, s az érdemi vitának még a látszatát is kerülni igyekeztek? Hogy még annyi demokratikus köntörrel sem falazták körbe a pártban is dúló totális diktatúrát, hogy legalább egyetlen vezetői posztra is kettős-jelöléssel éljenek? Hogy ennek ellenére akadt 236 sötétben bújkáló fülke-ellenforradalmár, aki nem volt hajlandó megszavazni az emberi silányság, a magánakkapari bunkóság, a felkapaszkodott seggnyalás és seggetnyalatás legemblematikusabb figuráját, Lázár Jánost, aki mindezt olyan pofával vette tudomásul, mintha egy csupor szart köllött volna lenyelnie? … Nincs értelme, hiszen ez folyik már esztendők óta a Maffiapárton belül, a Lázárhoz hasonló férgeknek meg ugyi természetes közegük a fekália: az élteti, s hízlalja őket Kövérré!

Avagy mondjuk írjak arról, hogy micsoda sztálinista hangulata volt az egész kongresszusnak? Hogy a küldöttek nem csak eltűrték, de örömmel tapsikolva vették tudomásul, hogy mindössze biodíszletek ők és nem pedig a párt belső viszonyainak, vezetőinek meghatározására tagságilag felhatalmazott döntéshozók? Hogy micsoda gerinctelen emberek ezek, akik talán még meg is köszönték, hogy a Vezér és Bandája nem csak leköpte őket, de még beléjük is törölte a mutyiszaros cipőjét? … Fölösleges ezzel fárasztanom magam, lévén ezt a nálam sokkal jobb tollal rendelkező Molnár Richárd már leírta a nepszava.hu mai kiadásában:

Magyarországon a Fidesz-párttagság ma az elvtelen törtetés és a bigott, büszke ostobaság szinonímája a köznyelvben. Furcsa madárnak tartjuk azt, aki fekete “szolgálati” Audi helyett képes mondjuk a saját pénzén elmenni biodíszletnek egy pártrendezvényre, elvekről és ideológiákról hadoválni a munkahelyén, sőt, még be is fizetni a pártkasszába azért, hogy a Nagy Család tagja legyen, ezáltal fontosnak és jelentőségteljesnek érezze hitvány hétköznapjait. Ha az illető nem vágyik politikai karrierre, úgy tekintünk rá, mint a kedves szektás nénire, aki legalább elfoglalja magát a világvége-várással és a szórólapozással. Az, hogy ma az amatőr és a profi politizálás sem sikk, hanem a többség szemében visszataszító, alantas foglalkozás, nem csak a politikai elit bűne. Ha nem bűn gátlástalan törtetőkre és egybites idiótákra szűkíteni azok körét, akikből kiválaszthatjuk a demokrácia Grál-lovagjait, akkor nem tudom, mi az.

A Fidesz, mint pártszerű képződmény, tökéletes példája az emberi lealjasodásnak, a méltóság önkéntes feladásának. Mert nem az a felháborító, hogy a liberális kollégista srácok klubjából egyszemélyes, machiavellista tömegpárt lett, ahová beléphet, és vállvetve csinálhat karriert minden fél-analfabéta, munkaundorban szenvedő újnáci vagy exkommunista. Az igazán felháborító a buta talpasok közössége, akik elnézik az egyenes arányban pocakosodó és hülyülő kolesz-brigádnak az összes hazugságot, és azok ellenkezőjét is. Mert amikor Orbán azt mondja ennek a pártkongresszuson összegyűlt, magukat minden bizonnyal politikai tényezőnek tartó nyomorultaknak, hogy ha 25 év harc után 2014-ben újra veszítünk, és a Ti hibátok lesz (márpedig kinek a hibája lenne?), jöttök nekem még 25 évvel. És akkor nem áll fel egyik sem, aki megszédült az ingyensörtől, és nem vágja az arcába a szavazólapot, hanem néz maga elé értetlenül, aztán újra megválasztja pártelnöknek.

És ezek tényleg elhiszik, hogy nem Orbán tehet majd a vereségről, hanem ők. Pedig csak a töredéküknek jutott trafik, állás, megrendelés. Pedig nekik tartozik majd Orbán az újabb kudarcért. Az országnak pedig a négyévnyi rablásért.

Nos, hát ezért nem írok én semmit a Fidesz-MPSZ XXV. Kongresszusáról! Legfeljebb csak annyit, hogy ezeknek az Evolúciós Zsákutcáknak, akik ott ünnepelték a Semmit, akik ott ünnepeltették önnön silányságukat a még náluknál is selejtesebbekkel, azoknak a Nagy Albert nem a nyelvét öltötte volna ki!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Orbán Viktorrá választására pont annyi (1240) szavazat érkezett, mint amennyit egy földmutyistának köll fizetnie évente egy aranykoronányi terület bérletéért, meg a bő 60 ezer forintos állami támogatásért cserébe. Tudom, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, de azért érdekes a párhuzam. Nemde?


Államfocializmus

Olvastam valamit. Ezúttal a Vasárnapi Hírek online kiadásában, melyet annyira találónak érzek A Párt XXV. Kongresszusának kommentálására, hogy teljes egészében itten és mostan közzé is tennék. Jó szórakozást minden Kedves Köztársamnak!

Gerlóczy Márton:

Futballcivilizáció

Akik látták az uralkodót a futball körül tevékenykedni, sokan mondták akkoriban, hogy ennek az embernek az UEFA-nál kéne dolgoznia, mert semmi más nem érdekli, csak a futball, és még ért is hozzá, szóval, ha majd nem lesz uralkodó, akkor ott fog dolgozni, és az teljesen helyénvaló lesz, mert a szenvedélye, szaktudása, kapcsolati tőkéje és a szervezőkészsége vitathatatlan, és az európai futballnak éppen ilyen emberekre van szüksége.

Mivel azonban az uralkodó nagyon szeretett uralkodni, és esze ágában sem volt holmi főfoglalkozásként űzni hobbiját, inkább úgy döntött, hogy e számára oly kedves hobbi terepévé változtatja át az országot. Így kezdődött meg az első európai futballcivilizáció hőskora, amit a kutatók az időszámításunk szerinti 2010-es évekre tesznek.

A futballcivilizáció a várak építésével kezdődött. A városokat ettől kezdve úgy nevezték: stadionosok. Székesfehérvár új neve Székesfehérstadion lett. Az első várak az akkori demokráciában ciklusnak nevezett bevezető időszak alatt épültek, és a második ciklus idején az európai áramlatokról leváló futballcivilizációban folytatódtak. Épült vár ekkor sok stadionosban, Miskolcon, Tatabányán, Egerben és Vácott, sőt még a Kossuth- díj helyét felváltó Aranylabda-díjjal kitüntetett Nemcsák Károly szülőpályáján, Mocsolyástelepen is. E picinyke falut később Mocsolyásöltözővé nevezték át, hasonlóan valamennyi, ötszáz főnél kevesebb lélekszámú településhez. A magyar emberek élete gyökeres fordulatot vett. Senkit nem hagytak a pálya szélén, az átképzőtáborokban együtt énekelte az ország himnuszát, az Egyszerűen senkik vagytok, hej, hejt a volt gyógyszerész, matematikus, vízilabdázó. Boldogan és izgatottan várták, hogy a szakemberek segítségével legtöbbet hozhassák ki régi szakmájukból az új közös cél érdekében. Az asztalosokból, sportújságírókból, gyúrókból, bírókból, bőrdíszművesekből, kertészekből, edzőkből, tornatanárokból, sportmenedzserekből álló új középosztály és a vádlik megerősödésével stabil gazdasági környezetben fejlődött a futballcivilizáció. Egy korabeli beszámoló szerint a magyar emberek úgy tartották: a labda gömbölyű s lövésből lesz a gól.

A stadionokban élők jól szervezett közösséget alkottak, a stadionnagy az épületekről, a biztonsági őr a védelemről gondoskodott, a gyepmester a pályára, a büfés az ételre, italra felügyelt. I. Viktor, a nagy Vezetőedző felköltözött a Budai Stadionba és VIP-páholyának fényűző pompája közt élvezte a futballisták, a nép szeretetét. Úgy tűnt, semmi sem zavarhatja meg a futballcivilizáció békéjét és fejlődését. Ám ekkor egy napon, az 1465. bajnoki forduló napján, a messzi Békés Stadionmegyében rajtakaptak egy fiút, ahogy a stadion körül sétált egy tollaslabdával a kezében. A helyszínre siető bírók azon nyomban elvitették, hogy meggyúrják odabent a Központi Öltözőben. Az anyja hiába sírt-rítt, hogy bolond szegény gyermek, a bírók hajthatatlanok voltak. Úgy meggyúrták szerencsétlent, hogy belehalt sérüléseibe. A fiú testvére, egy egykori asztalos bosszút fogadott és felment a Budai Stadionba. Ott megállt a stadionosháza ablaka alatt, kabátja alól tollasütőt vett elő és elkiáltotta magát: gyere ki, Vezetőedző, adogatni jöttem! Az őrség rögvest ott termett, ám amikor meglátták a fiú kezében a tollasütőt, földbe gyökerezett a lábuk és nem mertek közelebb menni hozzá. I. Viktor ekkor megjelent a stadionosháza erkélyén és azt kérdezte, mi az a kezedben, futballista? A nevem Novák Sanyi, idősebb Novák Sándor Békés megyei asztalitenisz-bajnok fia Gyopárosfürdőről. Egy boldogtalan háziasszony fia. Egy kétlábú kutya gazdája. Egy meggyilkolt tollaslabdázó testvére. Ez pedig itt a kezemben egy tollaslabdaütő. És bosszút állok, ebben a félidőben vagy a másodikban.

I. Viktor levegőt nem kapott a felháborodottságtól. Parancsba adta, hogy azon nyomban tegyék Novák Sanyit a kispadra, ám az őrség nem mozdult. A fiú magasba emelte tollasütőjét. Néma csend szállt a Budai Stadion utcáira. Ekkor az odasereglett tömegből kilépett egy fiú. A bokájához nyúlt és az erkély alatti macskakőre hajította stopliját. Én is tollaslabdázó vagyok, kiáltotta. I. Viktor őrjöngött. Vigyétek a szemem elől ezeket a falábúakat, őrség, vigyétek innen őket, üvöltözött fékevesztetten, de a tömeg ekkor már egyre csak azt skandálta: Mi is tollaslabdázók vagyunk.

Még aznap este kitört a tollaslabda-forradalom. A felkelők megrohamozták a stadionokat, áttörték a kerítéseket, végigsöpörtek a parkolókon, megmászták a tribünöket és elfoglalták a stadionokat. Megerőszakolták a vécésnéniket, lekaszabolták tollasütőikkel a pályán dekázgató futballistákat, kirámolták a büféket, majd felgyújtották az épületeket. I. Viktor az UEFA-hoz menekült. Ott állítólag szükség is volt rá.


Schifferizmus – vagymijafene?!

Írtam már pár posztot a “Lömpikék“-ről (hivatalos megnevezés: “Lehet Más a Poltika” – LMP), melyekben sokszor keresetlen szavakkal minősítettem politikai tevékenységüket. Emiatt már megkaptam az “orbitális barom” megnevezést is , mindössze azért, mert a tavaly novemberben (is) leírt véleményem nem talákozott a kritikusoméval. Nos, a szombati LMP-kongresszust követően várom az illető szíves exkuzálásait feltéve, ha nem eleve Orbanista!

Kezdeném a posztot egy töredelmes önvallomással! Azzal, hogy mióta “szabadon” lehet idehaza választani (1990) még soha nem tiszteltem meg a Magyar Szocialista Párot egyetlen voksommal sem. Egészen 2010 előttig valamennyi “ikszemet” az SZDSZ-re pazaroltam (a “pazarlás” érzete csak 2006-ban lépett fel bennem először, a 2009-es EP-választásokkor pedig pláne!). Az MSZP-t nem azért mellőztem, mert a mostanság (meg akkor is) divatos terminus technicus szerint “Patás Ördög“-nek tekintettem a minimum “three-in-one” pártot, hanem pusztán azért, mert  a mélyen gyökeredző provincializmusuk és  a hónaljszagú korrupciókra való hajlamosságuk okán, egyszerűen nem tartottam alkalmasaknak őket az úgynevezett “Új Magyarország“: azaz a modern, a XXI. század és a prosperáló EU-alapító államok által lefektetett normák alapján működő Köztársaság megteremtésére. Ebből a szempontból nem is csalódtam bennük. Ámde az eddig tapasztalt “jobboldali” (pláne a két OVi-kabinet!) kormányokhoz képest kénytelen vagyok megállapítani, hogy ugyan jóval nagyobb államvezetési szaktudásról tettek tanúbizonyságot – hiszen nem omlott össze az egész ország az ő uralmuk alatt annyira, mint a mai admnisztráció idején! – és sokkal szégyenlősebbek voltak a lopkodásokat illetően, de igazából csupán ezek azok, melyek megkülönböztetik őket (Puchpithecusok) a mostaniaktól (Simicskasaurusok) a jelenlegi Bandától! Teszem hozzá: ezek azért jelentős különbségek, ámde a végösszeg szempontjából elenyészőek!

Amikort én, mint születetten centrista-liberális (ráadásuk a “murphysta törvények” gyakorlati “alkalmazója”), aki bizonyos esetekben a klasszikus “jobb”, másokban pedig a “bal” megoldásainak híve, 2010-ben párttalanul maradtam. Parttalan pártkersesésem pedig sikertelen maradt, azért osztán “jobb híján” (de nem úgy, ahogyan a Dilinyósból “jogász” lett!) a Schiffer-féle LMP-re adtam mindkét voksomat. Tettem mindezt annak ellenére, hogy tudtam: Sólyom Laci bácsit a Schiffer által ügyvivősködött “Élőlánc” ajánlotta az Orbánpárt figyelmébe (nos, miért is?!), akit aztán az ismert körülmények (csalások!) közepette Közt.elnöknek is válaszottak (nos, miért is?!). Teszem hozzá: S.L. előélete szempontjából sokkal alkalmasabb volt erre a posztra, mint az Úttörő Örsvezető (Szili), arra pedig csak később jöhettünk rá (S.L. képtelen volt leplezni preferenciáit és köztársasági elnökként viselkedni!), hogy talán mindkettejük helyett lehetett volna egy Bölcs Öreget jelölni erre a posztra! … Például Vitányi Ivánt!

Jobb- és balhíján tehát 2010-ben az LMP-re voksoltam, s teljes megdöbbenésemre a pártnak sikerült is bejutnia az Országgyűlésbe. Igaz, hogy a sikernek már akkor is volt némi “szaga” (hirtelen és a kellő időre előkerülő, kellő mennyiségű kopogtatócédulákról szólt a “választási saga“), de ezt még nem vettem annyira komolyan, hogy meghúzzam a vészharangot (én marha!). Még azt sem, hogy a schifferista vezetés már a kezdet kezdetén is “harmadik pólus”-ként határozta meg magát (bár “pólus”-ból max. kettő lehet!) kijelentvén: egyenlő távolságot kíván tartani a levitézlett szociktól és a hasonlóan alkalmatlan fidesznyikektől. Osztán történtek (Manyup-pénzek lenyúlása, Tákolmány, Új Munkatörvény, stb.) amik történtek, s egyáltalán nem tapasztaltam tőlük (legyek igazságos: “sem”!) effektív ellenállást, bármiféle hatásosnak szánt tiltakozást, holott erre a meghírdetett alapelveik kötelezték volna őket. 

Az LMP-saga szaga akkor kezdett legfőképp az orromba facsarodni, amikor civil kezdeményezések “egymásutánjai” (Milla, Szolidritás, stb.) próbáltak fellépni az orbanista autokráciával szemben, ámde ezek egyikét sem volt hajlandó a parlamenti párt súlyával támogatni a schifferista mozgalom. A gyurcsanyista DK-val kapcsolatban az volt a bajuk, hogy azt Gyurcsány alapította, s bár az Országgyűlés korábbi gyakorlata szerint (a “MIÉP” – 1993., illetve az “MNDP“- 1995. megalakulása!) erre lehetőséget adott volna, a “demokrata” LMP simán eltűrte a kövérlászlói önkényt, s még csak a szavát sem emelte fel, amikor az MSZP-ből kivált 10 képviselő nem hogy azonnal, de a szokásos “kivárási idő” után sem alapíthatott önálló frakciót! Amikor pedig az orbanista diktatúrával szemben egy jól megalapozott és előkészített társaság (“Együtt 2014” – “E14“) jött létre tavaly októberben, amely három civil szervezet konglomerációja, s amely minden antiorbanista (tehát: demokrata) pártnak/mozgalomnak feladta a csatlakozási leckét, úgy kezdtek tekeregni, mint a fejénél megragadott kígyó: szeretnék ugyan marni, de nem tudok!

Tavaly novemberben aztán össze is rántottak egy kongresszust, mely előtt két választási lehetőség állott: az úgynevezett “Nyolcak” által tökéletesen megértett helyzet adta kézenfekvő megoldás (csatlakozni az E14-hez), avagy a schifferisták által ajánlott – gyakorlatilag nem is létező pártok/mozgalmak összefogásával alakított – “önálló pólusképzés”. A küldöttek akkor sajnos az utóbbi opciót fogadták el, s mind ők, mind a javaslók úgy tettek, mintha nem is ismernék az orbanista választási törvényt, mely semmi másról nem szól, mint hogy az egyetlen tömbbe tömörült vesztes még akkor is (kétharmados) győztes, ha az összes leadott szavazatok alig harmadát kapja meg! Ergo: aki megbontja az ellenzéki tömböt, az pofázhat ugyan amit akar demokráciáról, meg az Orbán-kormány kirúgásának szükségességéről, az nem tesz mást, mint a Csúti Chavez uralmát prolongálja!

Én már akkor éreztem, hogy 2010-ben nem jó helyre adtam az “ikszeimet”, amikor tavalyelőtt környékünk főfideszese (Kubatovlista-gondozója) hírtelen elfelejtette “eszdéeszkettő“-nek nevezni az LMP-t, majd pár hónappal később rendszeresen dícsérgetni kezdte Schiffer Andrást. Arra gondoltam: “Ellenséged barátja az nem a barátod!“. Aztán tapasztaltam, amit tapasztaltam, meg olvastam, amit olvastam és rájöttem, hogy olyanok, akik minden eddigi tapasztalat ellenére azt merészelik hírdetni, hogy “inkább még négy év Orbán, mint egy bármi olyan kabinet, melyhez Bajnainak, az Emeszpének, pláne pedig Gyurcsánynak köze van” … azok egyszerűen NEM LEHETNEK DEMOKRATÁK!

Lejárt szavatosságú, ócska pártocskának tartom az MSZP-t még akkor is, ha ezért most sok Olvasóm leveszi rólam a “lájkját”! Ámde közel sem olyan ócska és lejárt szavatosságúnak, mint azt a Fideszt, melyből Orbán és Oligarchái egy borzalmasan pocsék emberekből álló “közkereseti társaságot” csináltak. Előbbiek “csak” loptak, de nem támadtak rá a Demokráciára – bár azt erősíteni nem is igyekeztek, így elkövetett bűnük alól nem kaphatnak felmentést!. Utóbbiak azonban még büszkék is a harácsolásaikra, s amikor csak tehették, “rá is rontottak” a Törvényességre, a Köz Uralmára, s mint már tudjuk: az Alkotmányos Köztársaságra is! Ippeg ezért merészelem állítani, hogy aki itten és ma, Abszurdisztánban a Demokrácia-Diktatúra dichotómiája mellett egy “Harmadik Pólus”-t akar képezni, az vagy Tudatlan – tehát alkalmatlan! – , vagy Gazember – tehát alkalmatlan!

Akik pedig ezt bármiféle módon karikírozni, avagy propagálni merészelik, szintén vegyék magukra az elébbi két minősítést valamelyikét … bár én az utóbbit javasolnám, ha teljesen őszinték akarnának lenni … mindössze egyszer, ebben az általuk is bűzösre elcseszett “magyar” életükben!

Schifferizmusról elébb azt hittem, hogy “… nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető” (LGT). Osztán rájöttem, hogy van is benne valami, meg érthető is … máma már! … Remélem szakadnak, s elválik végre a szar a májtól!

… és ezt …

szendamondja!

/PS: Még 1989-ben A Géza egyik kabaréjában válaszolt a korabeli “munkásember” félelmeire: “Azurak ne jöjjenek vissza, mert nekünk ők nem köllenek! És ne jöjjenek vissza, mert nem köllenek! És mi nem akarjuk, hogy visszajöjjenek!” … Mire A Géza: “Nyugodj meg! Nem jönnek vissza az Urak! A franc se’ akarja, hogy visszajöjjenek! … DE TE SE!” … Géza tévedett: az Urak vissza jöttek. Azok választották meg őket – minden létező külső kényszer nélkül! – akiket A Géza szintén nem akart viszontlátni! … Sic transit…!/