A szar húzza le a vécét (II.)

Alábbi posztomban veretes kövéri mondatokat fogok citálni. Gyöngébb gyomrúaknak javaslom: mielőtt folytatnák az olvasást, vegyenek be legalább két Daedalont! Garantálom a hatást, hiszen ezért tudtam én is végig írni ezt az egészet.

      

Kövér nertárs, aki közel három milliónyi tudatlan honfitársunk jóvoltából, továbbá Fel- és Alcsút, valamint a Részek Örökös Ura kegyelméből ma méltatlanul viselheti “A Magyar Országgyűlés Elnöke” címet, a minap alaposan belenyilatkozott a nagymagyar sajtóba. A valamilyen oknál fogva “mérsékelt konzervatív”-nak tekintett (Simicska által “megnyergelt“) Heti Nyálas nevű pártlap szervilisen alázatos, újságírónak álcázott diktafonjának adott interjújában alaposan lehordott mindenkit, aki csak szóval, tettel, avagy nem kellő mértékű hálelújázással lázadni merészel/merészelt a kormányzat ellen (a nyilatkozat tömör összefoglalóját lásd itt!).

“Egy demokráciában egyetlen alkotmányozó hatalom létezik: a nép, amely a választásokon mandátumot nyert képviselőin keresztül, a rögzített eljárási szabályok alkalmazásával gyakorolja ezt a jogát. Az az elképzelés, hogy az Alkotmánybíróság akár az alkotmányt is vizsgálhatná, az alkotmányos jogállam, a demokrácia halálát jelentené.”

Kövér nertárs mindezt azért tartotta szükségesnek megjegyezni, mert a múlt hét végén, a “Taláros Testületbe” még 2010-ben fideszileg beerőltetett Stumpf nertárs (aki még a jelölésre vonatkozó törvény minimumfeltételeinek sem felelt meg), valamilyen morális(?) kompenzáció okán a “Tákolmány Negyedik Módosításá“-val kapcsolatosan azon véleményének merészelt nyílvánosan is hangot adni, hogy ezzel az Országgyűlés kétharmados többsége “túllépett bizonyos alkotmányos normákat“. Márpedig ez ugye lehetetlen, hiszen a Kövér nertárs által is hangoztatott Orbán-misztika szerint a jelenlegi hatalom “együtt kormányoz a néppel“, azt – konzultációk útján – rendszeresen megkérdezve. Ám, hogy a Nép mikor is adott bármiféle felhatalmazást úgy a tákolmányozásra, mint annak immáron negyedik (gyökeres!) átírására, erről mikor is kérdezték meg őtet, arról már nem szól az interjú. Gondolom azért, mert ezt a Nyálas diktafonja “elfelejtette” megkérdezni. Igaz, erre nem is volt szükség, hiszen Kövér nertárs válaszolt rá: a Nép az alkotmányozó hatalmát a választott képviselőin keresztül és a rögzített szabályok szerint gyakorolja, mely szabályokat ugye – és ezek szerint – ezen képviselőknek bármikor jogukban áll megváltoztatni (megtették, nem is egyszer!).

Én most már csak azt nem értem, hogy amikor az a Kövér nertárshoz hasonló rengeteg ex-MSZMP-s nekiállt tákolmányozni, miért nem nyúltak vissza a történelembe, s írták bele a Förmedvényükbe, hogy “Minden hatalom a dolgozó népé, melynek élcsapata a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség“? Most nem is lenne semmi gondjuk, s ráadásul egyszer a büdös életükben végre őszinték is lettek volna.

“Ki is a demokrata? Én, aki szerint a nép szabad döntésén múlik az ország iránya, aztán négy év múlva lehet korrigálni, vagy az, aki a nép iránti bizalmatlanságában egy szűk grémiumtól várja, hogy a csillagok állásából, belekből és madárcsontokból olvassa ki, alkotmányosságisten mit üzen a földi halandóknak?”

Mint a fentebbiekből levezethető volt, Kövér nertárs szerint “a nép szabad döntése” tulajdonképpen a megválasztott képviselők “szabad döntés”-re való felhatalmazása, melyet csak négy évente lehet azoktól visszavonni (feltéve, ha ők, mármint az utóbbiak időközben másként nem döntenek). Igaz ugyan, hogy bő hat esztendővel ezelőtt Kövér nertárs Főnöke a “Kossuth Téri Vizelde” pulpitusán hátsó lábaira ágaskodva még olyasmiket ugatott, hogy a Népnek igenis joga van akár időközben is és akár az utcáról is elzavarnia a kormányt, no de egyrészt “Tempora mutandis“, másrészt – mint tudjuk – az egy népellenes és idegenszívű kabinet volt, melyet a zemberek 2006 őszén (az önkormányzati! választásokon) tulajdonképpen le is váltottak. Ami tehát akkor még igaz volt, az ma már nem az, különös tekintettel ugyanezen Főnök azon korabeli kijelentésére, miszerint “az Alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező, s az alól nincs kibúvó“.

Hát, most már van, nevezetesen “a nép (képviselők) szabad döntése“, s ezért amikor Stumpf nertárs (aki még csak nem is Fidesz-tag! – mint azt Kövér nertárs szükségesnek tartotta aláhúzva megjegyezni) olyasmiket merészel mondani, hogy még az alkotmányozó hatalom sem lehet ellenőrizetlen, akkor a nevezett nemfidesztag nertárs egyrészt nép(képviselő)felségsértést követ el, másrészt egy szűk (ma 15 főre dúzzasztott) grémiumnak vindikálná azon legalapvetőbb népjogokat, melyeket ugye egy annál jóval népesebb (jelenleg 265 fős) testület gyakorol! Ebből pedig immáron mindenki számára nyilvánvalónak köll lennie az, hogy ki is itten a demokrata és ki nem az, illetve hogy a kategorizálást minő ismérvek alapján szükséges elvégezni!

“Óriási a különbség az egykori fideszesek és a mai diák-tüntetők között. Akik ma a ‘röghöz kötés’ ellen tiltakoznak, még átgondolni sem képesek, mi ellen menetelnek, nemhogy olyan morális alapról tennék ezt, mint mi annak idején. (…) Ezek a fiatalok beleszülettek egy működő demokráciába, amelyért annak idején tenni is kellett.”

Kövér nertárs szerint tehát azok, akik már beleszülettek a demokráciába, s most tüntetni merészelnek jogaik csorbításai ellen, azok nem lehetnek demokraták – mert ugye élnek a demokratikus jogaikkal. A “demokraták” csakis az “egykori”, meg a mai “fideszesek” lehetnek. No, nem az összes (mint pl.: Fodor Gábor, vagy Ungár Klára), csak azok, akik ma a jogokat csorbítják (bár nem beleszületettek), illetve nem tiltakoznak (bár beleszületettek). Az előbbiek közé soroltatik manapság például Fekete műakadémikus, Pozsgay tákolmány-koncepcionáló és még számos ex-MSZMP-s (élükön Kövér nertárssal), utóbbiak közé pedig azon ifjak, akik (a fideszes és főleg jobbikos káderkeltető) HÖK-ökbe, EHÖK-ökbe, HÖOK-ba tömörülve, az előbbiekkel vállvetve harcoltak “a magát ‘SZDSZ’-nek és ‘MSZP’-nek nevező, az országot többször is tökre tevő társaság” ellen.

Ezek a “demokrata” ifjak azok, akiknek egy részét a liberálbolsevik egyetemi ízlésterroristák a szélsőjobb (Jobbik?) karjaiba taszajtottak, bár többségüknek sikerült “megkapaszkodniuk” a nemzeti konzervativizmus táptalajában. Ezek a “demokrata” ifjak azok, akik épp a minap leplezték le azt a “liberális hálózat“-ot, mely az ELTE BTK-n György Péter esztéta vezetésével már évtizedek óta mérgezi “neomarxista nézetek által átpolitizált tananyagával” a feltörekvő és tanulni vágyó ifjúságot. “Demokrata” továbbá az az ifú(?) is, aki az “Ultras Liberi” nevezetű széljobbos “focidrukker“(!) társaság nevében kijelenti, hogy a felsőoktatás lerohasztásában “a kormánynak van igaza és jól csinálja amit csinál“, s az ez ellen tüntetni merészelők (a nyílvánvalóan antidemokraták) …

       

… pedig a soros tüntetésükről visszatérve  “velünk találkozhatnak … az egyetemen és majd mi megválogatjuk, hogy kik jöhetnek be az egyetem területére, ha már a rektor képtelen erre!“.

De csakis antidemokrata lehet pl. az a Kis János filozófus, aki a legújabb “Magyar Narancs“-ban megjelent írásában (rövid ismertető itt!) úgy véli, hogy az ország mai helyzete “leginkább a két világháború közötti parlamentáris autoritarizmusra hasonlít, amikor volt Országgyűlés és abban több párt volt, de volt egy leválthatatlan kormányzó párt, amelynek nem nagyon kellett az ellenzékével törődnie. A két világháború közti rezsimre emlékeztet az állam túltengése és a gazdasági nacionalizmus is. A Horthy-kultusz mindehhez igen jól illeszkedik.“, s akinek ezen véleményét tulajdonképpen kitűnően bizonyítja az elébb idézett “focidrukker” beszólása is, lévén az élénken emlékeztet arra a “Turul Szövetség“-re, mely az 1920-as esztendőkben kipofozta az egyetemekről a szerintük oda nem való hallgatókat (hallgatólagos jóváhagyásával a korabeli hatalomnak és az érintett alma materek rektorainak)!

És nyílvánvalóan csakis antidemokrata lehet az a Hegyi Gyula is, aki szóvá merészeli tenni, hogy az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja hatalmi megrendelésre kitíltja a közterület-elnevezhetőségi listáról azt a Lukács Györgyöt, akinek “munkásságát a nemzetközi szellemi életben amúgy egymagában is sokkal többen ismerik, mint … (a nevezett Kutatóközpont) … összes tagjáét és munkatársáét együttvéve“. Közben pedig – mint “bölcsészettudományi kutatók”-nak! – szavuk nincs a Hitler-bérenc Wasskeresztes gróf, a Szálasi-hívő Nyírócska, meg a széljobber Cécileszbika emlékének és munkásságának közterületi átfestése/megörökítésével szemben!

Az Örökké Élő Géza az egyik ’90-es évek eleji kabaréjában az ilyen újsütetű keresztény-nemzeti-konzervatív-demokratákról azt mondta, hogy “Te! Most már ott tartunk, hogy lassan a szar húzza le a vécét!” … Hát már ott tartunk. … A szag is olyan. … Bennem meg elmúlt a Daedalon hatása, így e posztnak most itt a vége!

… és ezt …

szendamondja! … =>

És még néhány elképesztően hányingeres “Best of Kövéritt! … Szódabikarbóna (azaz: nátrium-hidrogén-karbonát EHHEZ?! Nincs az a gyár, ami bírná!) 😦 és 👿