Ösztönlények

Abszurdisztán “miniszterelnöke”, bizonyos Orbán Gespicli Viktor tegnap hivatalos, meleg baráti látogatásra a kies mintademokráciába, Kazahsztánba érkezett. Senki nem érti, miért pont most utazik és miért pont ő. Hiszen idehaza “ég a ház”! Csapkodnak a Quaestor-villámok! … Vagy talán éppen ezért?

Tegnap este, szokásos kocsmámban ücsörögve egyik sörtársam (már nem tudom milyen apropóból) megemlítette Gespicli aznapi, kazahsztáni látogatását. Kifejtette, hogy szerinte teljesen érthetetlen, miért pont az örökös MiniElnöknek köllött vezetnie ezt a delegációt. Hiszen a hivatalos programból kitűnik, ott semmi olyasmi nem fog történni, amihez a kormányfői jelenlét szükséges. Annál inkább idehaza, ahol “áll a bál“, a csapkodó “Quaestor-villámok” felgyújtották “a Maffia nerfedeles tákolmányát“, s most inkább tüzet kéne oltani, nem pedig “röpködni a semmibe a semmiért“. “Talán éppen ezért!” – vágtam rá szinte reflexből, osztán ezen egy kicsit magam is gondolkodni kezdtem.

Ma reggel rákattintottam a kormány.hu oldalára. Semmi mazochista hajlam! Csupán ellenőrizni akartam sörtársam tegnap esti kijelentését. Azt nevezetesen, hogy valóban olyan “üres”-e a kazahsztáni látogatás programja, mint ahogyan azt ő mondta. No lássuk csak: “Orbán Viktor a programja során megnyitja a kazah–magyar üzleti fórumot, megbeszélést folytat Nurszultan Nazarbajev köztársasági elnökkel és Karim Maszimov miniszterelnökkel, továbbá a kazah gazdasági és üzleti élet legfontosabb szereplőivel.“. … Hááát … ez tényleg nagyon “keskeny”. Az ilyesmit simán elintézhette volna valamelyik “szakminiszter” is. Vityu kán pedig maradhatott volna idehaza tüzet oltani, rendet csinálni. Vajon miért nem tette? … Ám mielőtt folytatnám, kíváncsi lennék Tisztelt Olvasóim véleményére:

Az egyik lehetséges magyarázat a Maffiapárttól megszokott “kommunikációs trükk” alkalmazása. Ennek lényege, hogy ha kitör egy olyan botrány, melyre a Főnök gondosan felépített személyes nimbusza esetlegesen rákozmálhatna, akkor sürgősen eldugják őt a “Führer-bunkerbe”. Az első sorokba pedig, mint golyófogókat, kiállítják az éppen aktuális, de csereszabatos szócipelőket, megmondóembereket. Ők osztán szorgalmasan hajtogatják a Habonyárpi által kitalált szövegpaneleket. Ha pedig valamire nem tudnak “válaszolni”, rögvest előkerül a “jolly joker”, azaz: “Ezt a miniszterelnök úrtól kellene megkérdezni!“. Ami meg ugyi lehetetlen, hiszen a “miniszterelnökúr” éppen elérhetetlen. (Erre olyan sok és ráadásul közismert a példa, hogy nem említenék egyet sem.)

A második variáns az ugyancsak szokásos “jogi-politikai trükk” alkalmazása. Amikor valami olyasmi történik – legyen az mondjuk egy “rázós” törvény megszavazása – , akkor Viki Mouse azonnal “eltűnik”. Nem nyom gombot, nem nyilatkozik, tehát hivatalosan nem foglal el álláspontot. Olyasmit, melyet utólag számon lehetne tőle kérni akár jogilag, akár politikailag. Az úgynevezett “Döntést” ugyanis ilyenkor “nem ő hozta meg”, hanem mondjuk a “miniszter”, vagy a “frakció” – utóbbi esetben és lényegében az “Országgyűlés”. Ennek is számos példája vagyon az utóbbi öt esztendőből (utána lehet nézni, mely szavazásoktól maradt távol a Szeretett Vezető!). De a felelősségelhárítás legszebb példája mégis a 2006. október 23.-i, gyújtogatásba, tömegoszlatásba fulladt “Asztóriás Nagygyűlés” eseményfolyama volt. Viktátor, miután elmondta hírhedt beszédét, azonnal fejest ugrott egy páncélozott BMW-be, majd napokig “ismeretlen helyen” tartózkodott. (Gondolom azt várta, hogy vagy a győztes “Forradalmárok” jelentkeznek nála a “Koronával”, vagy a rendőrök a bilinccsel. … Utóbbira volt “jogosultabb”, de Gyurcsányék ezt is elbalfaszkodták!)

Ízlelgettem egy darabig ezt a két variánst, de bevallom őszintén, egyik sem tudta teljes egészében “rezonanciába hozni” a bennem ösztönösen meglévő “igazságérzeti húrokat”. Nem állítom, hogy ne lehetne e “jelenségre” bármelyiket is joggal ráhúzni. De a helyzet az, hogy szerintem itt egy harmadik lehetőség merül fel inkább. Az nevezetesen, hogy Orbánban már annyira elhatalmasodott az elmekór, annyira megszokta már a “kisasszézást”, hogy ezt immáron nem tanácsok alapján teszi, hanem ösztönösen! Tehát a becsődölt, csetlés-botlásba fulladt “Pávatánc” után most a “Strucc-politika” következett.

A helyzet szerintem ugyanis az, hogy itt már Orbán (és vele együtt a Bűnszövetkezet) teljes széthullásáról van szó. Kivonni őt a Quaestor-botrány kommunikációs tűzvonalából? Ugyan minek? Hiszen ha ez lenne a cél, akkor azt már a hónap közepén megtették volna. Bár volt is erre látható kísérlet, a dolog végül nem így alakult. Orbán ugyanis azzal, hogy kijelentette: személyesen ő adott utasítást a tőkekivonásra, nem csak az “arcvonalba” került, de magára vette a jogi-politikai felelősséget is, tehát a második variáció sem igaz! Hiszen hogyan tudná most már lemosni magáról azt a nyilvánvaló tényt: bennfentes információk alapján intézkedett, szarban hagyva a “keményen dolgozó” zembereket! Rá is égett már a billog:

Innentől kezdve tehát csak egyetlen magyarázat lehetséges. Az, hogy Orbán elméje után a Maffia egysége is megbomlott. Mindenki tudja már, hogy a Főnök “bekattant”, de a Simicska kiszorítása után fellobbant “Osztozodási koncháború” újabb és újabb ütközetei miatt senki nem ér rá pórázon tartani őt, a “lelkére beszélni”. Így osztán már nem csak arról van szó, hogy a Führer engedelmeskedik a szimpla létfenntartás biológiai ösztöneinek, hanem a Vezérkar is. … “Emberi reakció“, illetve “egészséges életösztön” – ezzel kommentálta Orbán tőkekivonó intézkedését Dzsentri Dzsoni és a Girnyószász március 26.-án egy sajtótájékoztatón. … Hát igen, bár nevezhetjük ezt akár “atavizmusnak” is!

Ha lenne valódi, potens Ellenzék Magyarországon, Orbánnak már csak egy választása lehetne: menedékjogot kérni kollégájától, Nurszultan Nazarbajevtől!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Panácea

A “panácea” az ókori és a középkori felfogás szerint az a csodálatos gyógyszer/gyógyfű, amely minden betegséget meggyógyít. Idehaza Nulladik Viktor Őfőméltóságának is van egy ilyen Csodaszere, amely az Államosítás és a Bürokrácia alkalmas arányú és Propagandában oldott elegyéből áll. … Bárhol bármivel gond van, ezt veszi elő.

Tizenkilencedik napját számláljuk ma a 2013/14-es tanévnek, s az alap-, meg a középfokú oktatásban is akkora a káosz, mint talán az Univerzumban volt egykoron, még az Ősrobbanás előtt. A különbség mindössze annyi, hogy itten az elaggott, többszörösen meghaladott nevelési Elméletek és az azokat repatriálni igyekvő, elmeszesedett Elmék ősrobbanása okozta a teljes zűrzavart. … No meg azon, “modern” felfogás, miszerint nem a Stadionoknak, hanem a Stúdiumoknak köll önfenntartóaknak lenniök!

Általános- és középiskoláinkban ma meg van minden, ami a poroszosan klerikális légkör megteremtéséhez szükséges (pl.: katonás fegyelemnek kikiáltott, túlcentralizált, de mégis diffúz bürokrácia; ostoba hit-, illetve erkölcstani nyomtatványok; hétköznap délután négy óra előtt az utcákon tartózkodó gyermekeinket zaklatható rendőrség), ám hiányoznak azon “apróságok”, mint például (itt-ott) az előre kifizettetett tankönyvek egy része, tornatermek a mindennapos testnevelésekhez, pedagógus és értelmes elfoglaltság (no meg ellátás) a kölkök egész napos iskolai tartózkodásához, kinevezett igazgató, tantárgyfelosztás … és még sorolhatnám.

Köszönhető mindez annak, hogy idén január elseje óta (az alapítványiakat és az egyháziakat kivéve) valamennyi alap- és középfokú iskolánk a “Klebelsberg Intézményfenntartó Központ” (“KLIK“) nevű, állami szuperorganizmus, illetve annak területi szervei, az ún. tankerületi felügyelőségek igazgatása alá került. Ennek/ezeknek feladata elvileg az lenne, hogy “egységes elvek és módszerek” szerint intézze/intézzék az egyes iskolák valamennyi oktatási, munkaügyi és beszerzési ügyeit, azaz “Rendet teremtsenek” az “Emútnyócév-húszév” alatt kialakult, “balliberális” Káoszból.

A hétköznapok gyakorlatában ez úgy történ(ne)ik, hogy ha egy pedagógusnak mondjuk szüksége lenne egy készlet táblakrétára (horribile dictu: színes!), az jelzi az igényét az igazgatónak (már ha van). Ez – mivel semmiféle jogköre nincs! – , a felügyelőség által meghatározott napon továbbítja a papírt a Tankerülethez, ahol az igénylés néhány napra megpihen az illetékes bürokrata asztalán. Ő osztán összesíti ezen folyamodványokat, s a dossziéba fűzött papírokat (a központilag meghatározott időpontban) tovább küldi a KLIK-hez, ahol azok, még nagyobb aktává dagadva, ismét megpihennek picinyt az ottani Illetékes Nertárs asztalán. Ő még egy darabig nézegeti a kupacot, majd a szintén pontosan meghatározott napon végre felemeli a seggét, meg az aktákat és engedélyeztetés végett beviszi azokat az Illetékes Főnertárshoz aki, ha úgy érzi, hogy nekije van ehhöz kellő felhatalmazása, meg a kipárnázott sejhaját alátámasztó székét sem kockáztatja ezzel, alákanyarintja a nevét, s osztán ez az egész folyamat megindul visszafelé a maga inverzitásával: a Nagyakta kisebbé bomlik, elemei szétterülnek a városokban, megyékben, ott papírszeletekké válnak, eljutnak az iskolák igazgatóihoz, tőlük az egyes tanárokhoz, s röpke néhány hét alatt már a pedagógus kezében is van … no nem a táblakréta-készlet (amelyet a tanerő időközben már régen megvásárolt a saját pénzéből, lévén teljesíteni köteles az ugyancsak központilag előírt tantervet!), hanem a beszerzési engedély.

Ámde mi van akkor, ha az Illetékes Főnertárs (Marekné, Pintér Aranka, KLIK-elnök) úgy érzi, hogy az igénylések aláírásával megsérti a “Takarékos Gazdálkodás”-ra vonatkozó Központi Elvárást? No, ekkor sincsen komoly gond (meg táblakréta-készlet sem!), mert a bürokratikus rendszerek immáron évszázadok óta úgy vannak kitalálva, hogy annak egyetlen elemének/tagjának se kölljön igazából dolgoznia: személyes felelősségét “Lefelé“, a döntéshozással kapcsolatos kockázati tényezőket pedig “Felfelé” tudja passzolni.

Következik tehát ebből, hogy ha az Illetékes Főnertársnak kétségei támadnak (biztos, ami biztos: szinte mindíg!), akkor az aktakupac ismét vándorútra kél, beteszik a “liftbe”, s továbbítják az Illetékesebb Főnertárshoz

… (Sipos Imre, helyettes államtitkár). Aki pedig – biztos, ami biztos – ezt továbbítja a Mégilletékesebb Főnertárshoz

… (Hoffmann Rózsa, államtitkár), az a Nagyonilletékes Főbbnertársoz

… (Balog Zoltán, miniszter), az meg persze a Legfőbbenilletékes Legfőbbnertárshoz

… (Lázár János, miniszterelnökségi államtitkár), ő pedig magához, az Omni(in)potens Szuperhipernertárshoz …

… (Orbán Viktor, miniszterelnök) … aki osztán ha, … akkor … s a többit lásd fentebb!

Megy minden tehát a maga pontosan meghatározott útján, rend vagyon és fegyelem … csak éppen közben eltelik pár hét/hónap, s így az egész szisztéma nyílvánvalóan működésképtelen! Látszólag erre jött rá Őomni(in)potenciája, a Szuperhipernertárs is, aki (mivel napi negyvennyolc órában az Ország Ütőerein tartja piócaajkakkal gazdagon ellátott ujjait) érzékelvén a problémát, nyomban intézkedni kezdett. Persze nem az elavult, mindenütt másutt ilyenkor alkalmazandó, orthodox módszerekkel (bürokráciacsökkentés) élt, hanem a (fülke)forradalmian modern, politikai és államigazgatási homeopátia eljárásával! Legelébb is föltette magában a kérdést: “Mi is lehet a betegség oka?“. Szinte azonnal rá is jött a válaszra: “A túlzott bürokrácia!“. “Mi tehát ilyenkor a homeopatikus gyógymód?” – kérdezte meg önmagától, majd rögtön rá is vágta a választ: “Tovább fokozni a hivatalnoki káoszt!“.

Benyúlt hát titkos rekeszébe, onnan elővette a fentebb már ismertetett összetételű Csodagyógyszerét, s azt rögvest belé is fecskendezte a szétbarmolt oktatási rendszer kollabált keringési rendszerébe. Tette mindezt úgy, hogy az Illetékes Főnertárs (a KLIK-elnök) nyakába, de az Illetékesebb Főnertás (a helyettes államtitkár) alá, a hasonszenvűség (avagy hasonszőrűség?) jegyében beillesztett egy miniszteri biztost Szabó Balázs személyében, akinek feladata állítólag “a köznevelési intézmények informatikai rendszerével kapcsolatos fejlesztési javaslatok kidolgozása“. Az igaz ugyan, hogy ezzel a világon semmi nem egyszerűsödik le, válik működőképessé ebben az egész Augiász Istállójában, lévén a pasmag ehhöz egyáltalán nem ért (2009-11. között a Magyar Közút Zrt. informatikai igazgatója volt!), de legalább alkalom nyílik arra, hogy a szokásos módon lebonyolított Közbe’szerzéssel, valamelyik haveri/közeli cégecske rásózzon a közoktatásra pár ezer darab, teljesen használhatatlan számítógépet. … Közben pedig el lehet hitetni a Zemberekkel, hogy a közoktatás rendszerében eddig tapasztalt anomáliák (“elszigetelt jelenségek”?) pusztán a teljesen buta kádéjenpéseknek voltak köszönhetőek, de mostantól kezdve ottan vagyon már A Főnök Szeme, Keze és Füle, ami ugyi garancia arra, hogy hamarost minden rendbe gyün.

Egyetlen percig nem kétlem, hogy van itthon, Abszurdisztánban legalább egymilliónyi Bal(jobb)fék, aki komolyan elhiszi, hogy ez az egész közoktatási mizéria egyes egyedül a teljesen hüjje és kádéjenpés Hoffmannak köszönhető. Azt sem kétlem, hogy ugyanezek tényleg elhiszik, hogy az Orbán által személyesen kinevezett miniszteri biztos majd mindent és gyorsan rendbe hoz, hiszen “Ahol a Vezér, ott a Mindenhatóság is!“. Ámde azon már csodálkozni(?) fogok, ha ugyenezen Birkák még csak fel sem teszik maguknak a kérdést: ugyan ki is nevezte ki és tűrte el eleddig ezt a Hoffmannt és az ő díszes társaságát? Miért nem tett eddig semmit az egyébként fideszes(!) miniszter, s ha ő már néma maradt, miért nem intézkedett már sokkal korábban maga a miniszterelnök? Ha az Orbánegyház hívei igaznak tekintik azt a hitelvi alaptételüket, miszerint itthon semmi nem történhet meg a Felcsúti Pontifex Maximus tudta és jóváhagyása nélkül, akkor nem eretnekség most azt vallaniuk, hogy ez az egész közoktatási káosz pusztán a semlyegő “kereskedelmi démonkraták” hülyeségeinek köszönhető? … Persze már megint túlzott elvárásaim vannak az orbanistákkal szemben!

A homeopátiát én mindíg is elképesztő butaságnak, illetve szélhámosságnak tartottam. Ennek ellenére nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy egyes esetekben akár eredményes is lehet. A Hit ugyanis csodákra képes. … Hogy mást ne említsek: minálunk egy orbánviktorból miniszterelnököt csinált!

… és ezt …

szendamondja!


Az Rendeleti Kormányzásrúl

Magyarországon már oly’ tökéletes a jogállamiság, hogy tulajdonképpen nincs is szükség az Országgyűlésre, tehát a képviseleti demokráciára.” – lényegében ezt mondta Kövér László, a magyar törvényhozás házelnöke az InfoRádiónak adott, elhíresült interjújában, mellyel tulajdonképpen bejelentette: az Orbánpárt immáron nyílt diktatúrára törekszik! … Nem mondom, igény az lenne rá.

A történelem tanúbizonysága szerint valamennyi nép/nemzet “pályafutása” válságok és nyugalmi időszakok egymást ciklikusan váltó korszakaival írható le. Egyes vélemények szerint az előbbi tekinthető “normális” állapotnak, mivel mindíg a Krízis (a taoista filozófia például ebben nem a “Problémát”, hanem a “Lehetőséget” látja!)  eredményezi a Változást, a Fejlődést, míg az utóbbi tulajdonképpen a Stagnálás, mely osztán törvényszerűen idézi elő a Válságot. Bár kétségtelen, hogy ezen megállapításban számos igazság rejtezik, melyeket személyes, fél(ig-meddig)műveltéségem alapján kész vagyok elfogadni, mégis szívesebben csatlakozom azon közpolgártársaimhoz, akik inkább a “Nyugalom”-ra teszik le a voksukat – már ha lehetőségük nyílik rá.

Ámde nézzük csak meg az Emberiség Történelemkönyvének a XX. századot taglaló lapjait! Általában hogyan “döntött” a Jónép, amikor Krízishelyzetben választás elé került? Néhány ritka kivételtől eltekintve mindíg úgy, hogy egy nagyhangú, a legbonyolultabb társadalmi/gazdasági problémákat is “egybites” tőmondatokkal “megmagyarázó”, “Rendet, Fegyelmet, Egységet“, tehát Diktatúrát, s ez által Prosperitást és Nyugalmat ígérő Autokraták kezébe nyomta a cserébe(!) kért Korlátlan Hatalmat, mivel a Válságban csakis a nyugtalanító, a mihamarabb és bármi áron leküzdendő Problémát, nem pedig a Lehetőséget látta! Hogy ezen döntéseknek mik is lettek a következményei, azt ugyancsak ezen egységesen így még soha meg nem írt és megjelent Történelemkönyv lapjairól olvashatjuk ki!

Nem hiszem, hogy bárki vitát merne nyitni arról, hogy a mai Európa gazdaságilag és politikailag legbefolyásosabb, leghatalmasabb országa a Német Szövetségi Köztársaság. Az az ország, mely örököse annak a két “Német Birodalom“-nak, melyek mindössze 31 esztendőn belül (1914-45) kétszer is Világégést okoztak, mindannyiszor borzalmas anyagi és emberáldozatokat eredményezve, s mindezt csakis azért, hogy más nemzetek fölé kerekedve, maguk szabják meg az “Általános Szabályokat” – nem csak Bel-, hanem Külföldön is. Az Első Próbálkozás még “csupán” a besorozott katonák hullahegyeit produkálta az abban hadviselő felekként résztvevő (Első Világháború) valamennyi nemzet populációjából, míg a Második már olyanokat is elpusztított (csecsemőtől aggastyánig – lágerek, gázkamrák, Holokauszt), akiknek tulajdonképpen csakis a “politika”, az “ideológia” és nem a “hadviselés” okán volt közük az egészhez.

Történt pediglen mindez úgy, hogy az ostobán elindított Első Világháborút ostobán lezáró Békeszerződés előírásai (“bűnös nemzetté” nyílvánítás, kártérítések, ipari és nemzetiségi területek elfoglalása, átcsatolása), továbbá az 1929-ben kirobbant Világgazdasági Válság a legteljesebb nyomorba döntötte a valóban demokratikus Weimari Köztársaságot. A munka nélkül maradt, elégedetlen (éhező) polgárok semmi mást nem láttak, mint hogy éheznek a gyerekeik, nélkülöznek maguk is, eközben a Kormányzat teszefoszáskodik (SA-legények verik a szocdemeket és a komcsikat, előbbiek az utóbbiakat, utcai vérengzések folynak és a kormány nem tesz semmit!), a Törvényhozás pedig sehová nem vezető, ideológiai vitákba bonyolódik a nyílvánvaló rendbontások és törvénysértések kérdéskörében ahelyett, hogy az “Állam Jogá”-nál fogva, azok ellen a törvény és a jogkikényszerítő  hatalom jogán a legteljesebb szigorral lépjen fel. Így osztán 1933-ban a magát “Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt“-nak, a hírhedt NSDAP-nak  (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei ) nevező, Adolf Hitler (akkor még osztrák államapolgár!) által vezetett párt a választásokon majdnem elnyeri a szükséges többséget. De csak majdnem, így osztán a már teljes önfényezésben és aggkori idiotizmusban szenvedő Paul von Hindenburg (egykori hadvezér) Köztársasági Elnököt az általa nagyon, de nagyon lenézett “Osztrák Káplár” ráveszi, …

Fájl:Bundesarchiv Bild 102-14569, Berlin, Mai-Feier, Hindenburg und Hitler.jpg

… hogy őt, Schickelgruber/Hitler Adolfot nevezze ki Kancellárnak, majd arra is, hogy az “okosan módosított” választójogi törvény alapján, korlátozza a nemnáci pártok indulási lehetőségeit. …

(Ámde mit is mondott a Főjogdoktor a Mi Kisnyilasunknak? …

… Netán azt, hogy a Pártállami Diktatúrát ugyan utálom, mint a szart, de csak akkor, ha azt a bizonyos Kakit az általam mindössze egy pacsirtafasznyi állam, meg az annál még kevesebbnek tekintett, mascskapöcsös Diktátor űrgyűfüttyözi ki magából/nekem, meg azt az általam elvárt Újabbötévet, fullextrás, nyögdíj utáni teljes ellátással, plusbonus: Állami Palotával, meg az általam jogi/politikai eutanáziában részesített ex-Köztársaságnak poszt-tőzeg és magamhóttáig tartó haszonélvezeti jogát, melyet én, mint volt Alkotmánybíró-, és mint  ex-KöztiElnökJelölt, aki szanzsén és pénzért/stallumért/kosztért/kvártélyért eladtam Magamnak és Honfitársaimat, a Szokásos Áron, tehát INGYÉ!, amit maximálisan meg is érdemlek … Hűbéruramtól!)

Ennek ellenére Dolfi nem kapott elegendő törvényhozási többséget, ezért osztán elébb az 1933. március 5.-i, megismételt (az Ellenzéket gyakorlatilag kizárni igyekvő választási törvények módosításával megrendezett!) voksolások útján kívánt abszolut hatalomhoz jutni, de mivel ez akkor sem sikerült, hát SA-legényeknek, a Törvényhozás üléstermébe, kancellárilag bevezényelt, …

… “meggyőző” jelenlétére alapozva megszavaztatta az úgynevezett “Felhatalmazási Törvényt“, mely gyakorlatilag arról szólt, hogy Adolf Schickelgruber/Hitler, mint Kancellár, azt tehet, amit akar, Bandájának valamennyi határozata a törvény erejével bír (amit osztán az a Törvényhozás néhanapján egybehívott, egypárti “többsége”, mindenféle ellenzékieskedések és “szakértősködések” nélkül megszavaz!), tehát a Válságból kivezető, “jogi/szakmai akadékoskodások” kiküszöbölésével megteremtette az Utat, a bármiféle Egyeztetés kényszere nélkül (Ellenzék nem csak leszarva, de le is tartóztatva és Lágerba küldetve!) a Nemzeti Egységkormány, a “Centrális Erő“, a “maga természetességével” képviselte és kényszerítette ki a maga Elméleteit …

… és Gyakorlatát …

… valamint Következményeit …

Mindezek után mi még mondhatjuk is: a “nem parírozó” bankok, “multik”, “közszolgáltatók”, továbbá a nyugdíjasok, rokkantak, manyup-tagok, eü-dolgozók, tanárok, köztisztviselők, nempártagok, nem párt-kedvezményezettek, a Mai Magyarország, a “NERisztán” berendezkedésében ilyesmit (még) nem voltak kénytelenek elszenvedni, lévén néma (!) tiltakozásuk okán nem sok vizet zavarnak. Így osztán a a Mostani Kabinet részéről a ” Le Van Szarva“-kategóriába tartoznak!

De nem csak ezért, hanem annak okán is, hogy sokmilliónyi, nyomorba hajszolt ember nem csak eltűri, de aktív és hangos kisebbségük még üdvözli is a “Le Van Szarva”, Ázsiából átvett (fél)kategóriába való besorolását, s ezt nem az Isten Földre Szállt Képmásának (az Egyház Alapító Főpapjával és Házi Szentjével, pláne az Uralkodó Fővezérrel/Pápával ugye nem vitatkozunk!), az Országot immáron negyedik esztendeje kizárólagosan uraló Orbánviktornak rójuk fel, hanem (kórusban a “közszolgálati”, meg a “független és kereskedelmi” médiumokkal) Azemútnyócévnek, mega Gyurcsánybajnaiaknak! (Ugye, szocikáim, lömpikéim?!)

Így osztán még csak észre sem vesszük, hogy Bajuszkirály, a Téház Elnöke, aki alpári beszólásokkal és pénzbüntetésekkel sújtja az egyébként mentelmi joggal bíró, de ellenzékbe szorult képviselőtársait, tulajdonképpen bejelenti saját és képviselőtársai teljes feleslegességét, meg a Felséges Segg nyalintásának kötelezővé tételét azzal, hogy szerinte át kéne térni a Rendeleti Kormányzásra, lévén már negyedik esztendeje tulajdonképpen ez folyik, csak éppen a parlament örve alatt! Ez pedig Lackó szerint borzasztóan fárasztó, azért a pár ficcsért, amit pl. ezért cserébe Ő is kap, nem éri meg a fáradtságot! Inkább ismerjük be a Tényt, hogy itten az a kétszázvalahány kormánypárti képviselő csupán gomb Viktor király bocskorán …

… ő maga pedig csupán egy kamarás, aki a tányért adja fel az Uralkodónak, meg ha az úgy dönt, hát az Anyagcsere Kimeneti Nyílását is megkóstolhatja!

No ez az a hozzáállás, amit  a Szeretett Vezető, a Felcsúti Géniusz, a Tükröspusztai Dűlőút Apósi Rendbehozatója,  a Százötvencetis Nagy Kormányos legalább 1998, tehát Első Uralkodás óta képvisel! De mindezt nem a saját kútfejéből merítette, hanem Tőlünk tanulta! Egészen pontosan: eltanulta. Mi vagyunk ugyanis azok, akik mindent eltűrünk tőle. Legyen ő akár ellenzékben, akár kormányon, tulajdonképpen azt tehet, amit akar, s ebben még a maga által meghozatott (Alap)törvények sem képezhetnek akadályokat.

Avagy mégis? Az Uralkodónak már terhessé vált a lábhoz szoktatott Csinovnyikjaival törvényeket skribáltatni és azokat a Vakkomondorosokkal tegnapról holnapra megszavaztatni? Immáron csakis Ő és Személyesen akar dönteni mindenről, csak hogy a Rezsikökkentő Szentháromságból

… kizárólag a Hiszekegy maradjon!

Nyolcvan esztendővel ezelőtt, Németországban, egy bizonyos Adolf Hitler nyert ugyan a választásokon, de az ellenzéket keményen diszkrimináló törvény ellenére sem eleget. Éppen ezért 1933. márciusában a német országgyűlésnek benyújtotta az úgynevzett “Felhatalmazási Törvény” tervezetét, mely arról szólt, hogy a Válságra való tekintettel a kormány saját hatáskörében törvényeket alkothat, melyek akár még a hatályos alkotmánynak is ellent mondhatnak. Annak érdekében, hogy a képviselők átgondolt és felelős döntést hozhassanak ezen ügyben, a parlament üléstermébe felvonult a kormánypárt, tehát az NSDAP egyenruhás szervezetének legkigyúrtabb tagjai (Sturabteilung – SA, azaz a korabeli “Házőrség”?), az akkorai Házelnök, a kövér Göring

… irányításával. A törvényt – a szocdemek kivételével – minden párt honatyája megszavazta, osztán nem telt bele négy hónap, s a nácikon kívül minden párt be lett tiltva! Ezt követően  pedig elindult az a Gőzhenger, amely elébb “csak” az “unerwünschte” elemek (zsidók, baloldaliak és … igen! … vallásosak!) jog- és vagyonfosztását, aztán az összes Árja hatalomnak való kiszolgáltatását, mégosztánabb pedig egész Németország és a komplett Európa romba döntését eredményezte! Tehették pediglen mindezt azért, mert a Weimari Köztársaság jogkikényszerítési teszefoszaságába, illetve a gazdasági Világválságba (meg a teljesen ostoba Békeszerződésbe) belefáradt németek Nyugalmat, azaz Rendet, Békét és Prosperitást akartak akár a Diktatúra árán is.

Az ezt követő tucatesztendő történéseiből a németek sokat tanultak. Azóta mindent megtesznek azért, hogy soha többé ne tévesszék össze a Parancsuralmat a Renddel, a Diktatúrát a Jogállamisággal! Kínosan ügyelnek arra, hogy soha és senkinek ne jusson kizárólagos hatalom, mert tudják: a Diktatúrának két ikergyermeke van, a Bürokrácia és a Korrupció, melyek törvényszerű, de vérfertőző nászából mindenkoron a Káosz születik meg! … És mi tisztában vagyunk ezzel? Tanultunk valamit is?

Kövér László Házelnök szerintamikor a hülyeség rosszindulattal párosul, annak a pusztító ereje több hirosimai atombombával felér“! Igaza van, bár nem a megfelelő helyre címezte a megállapítását!

… és ezt …

szendamondja!


“www.nertitanic-gov.hu”

A mögöttünk álló hosszú hétvégén tanúi lehettünk annak, hogyan süllyedt el az “N.E.R. Titanic“, az Orbán-kormány “gyorsnaszádja” elébb a cselekvőképesség (márc. 14.-16.), majd az erkölcs szempontjából (márc. 15.-17.).

Előző posztom közzététele után azt hittem, hogy az egész Hómizériával kapcsolatos kormányzati töketlenkedések és pofátlankodások témáját le lehet zárni, s azokra legfeljebb csak érintőlegesen, az emlékezés/emlékeztetés okán köll csak majd visszatérni. Bevallom, naív voltam annak ellenére, hogy már a negyvenhatodik esztedőm elejét, illetve a harmadik “ner-év” végét taposom, s így elvárható lett volna tőlem, hogy tudjam: nincs az a morális mélység, mely alá ez a Hatalom ne tudna süllyedni (határ a bolygó “NiFe-magja“!), s nincs a felkészületlenségnek és az impotenciának az a csúcsa, melyre ez a kabinet fel ne tudna kapaszkodni (s melyen állva a Csomolungma is csupán vakodtúrásnak tetszik!). Mentségemre legyen szólva, hogy nem csak én bizonyultam bűnösen optimistának, hanem az olyan profi hírportálok is, mint például az index.hu, amely szombaton már egy (tanulságos) összefoglalót közölt az elmúlt két és fél nap eseményeiről … amúgy lezárásként.

Ámde azoknak még koránt sem volt végük!

A hozzá nem értés idiotizmusa még szombat délutántól vasárnap hajnalig is tudott katasztrófahelyzetet generálni az M1-es autópályán, újabb százakat/ezreket rákényszerítve arra, hogy egy vacogós éjszakát töltsenek el autóikban! Történt pediglen mindez azért, mert az akkor útra indulók elhitték azt a kormányzati hazugságot, hogy az érintett autópályán már minden rendben van, azaz: ezúttal nem lehetett rájuk fogni, hogy felelőtlenek voltak. Nem, mert ezúttal már csakis és kizárólag az állam, annak vezetése és illetékes szervei voltak azok!

A propagandagépezet – ellentétben a katasztrófa-elhárítással – azonban tökéletesen működött!

Ennek egyik gyönyörű példája volt, hogy Pintér “belügyminiszter” (Bakondi Téltábornokkal és Papp fő”rend”őrrel az oldalán) egy tegnapi sajtótájékoztatón, alaposan megveregette a saját és túlfizetett, tesze-fosza beosztottjainak vállait, perceken át hazudozott sőt, máris megkezdte a közelmúlt történelmének habonyárpis átírását! Utóbbi eklatáns példája, hogy Sintér caporegime pénteken ugyan még azt állította: a katasztrófahelyzet kihírdetése azért nem történt meg, mert az események “csak” lokálisak (14 megye!) voltak, hanem azért sem, mert az “kormányzati kompetencia”, ámde vasárnap már azt, hogy: csütörtökön “14 óra 54 perckor a katasztrófahelyzet kihirdetésre került“! … Hát mit lehet erre mondani? Netán azt, hogy “Bammeg a Jóédest, Sanyikám!“? … Sőt az egészet még (amolyan “Még minket mernek baszogatni?!“-alapon) azzal is meg merészelte űberelni, hogy bár “kétszer-háromszor olyan erős volt a szél hazánkban, mint ‘az európai uniós viharok’!“, ennek ellenére a sokezernyi hivatásos és önkéntes katasztrófaelhárító elképesztően jó munkát végzett, hiszen “más országokban két-három nap alatt tudták az úton rekedteket kimenteni, elhárítani a károkat“. Bakondi erre pedig úgy kontrázott, hogy mindez természetesen a “tökéletes központi koordináció“-nak köszönhető!

Nos, ami a katasztrófaelhárítás “tökéletes” központi koordinációját illeti, a nepszava.hu nem volt rest ma közzé tenni  két önkéntes Facebook-on bejegyzett tapasztalatait. Eszerint:

Elmentem önkéntesnek a rendőrség és a katasztrófavédelem Hősök téri toborzójára. Nyolc órában ide-oda furikáztak minket, parkolóban kellett várakoznunk, de semmilyen értelmes feladatot nem adtak nekünk. Az egész csak arra volt jó, hogy elvegye az emberek kedvét az önkéntességtől … Hazaértem, az önkéntes katasztrófa elhárításról. 120 önkéntesnek 22 lapát, és nagy nehezen 20 perc alibi lapátolás 8-9 óra alatt! A maradék időben buszozás és várakozás.

Vajon miért nem lepődtem meg azon, hogy az önkénteseket szállító busz is rossz irányba indult el? Mert még annyi eszük és információjuk sincs, hogy megkérdezték volna, hol is volt ekkora hófúvás? Vagy a buszsofőr automatikusan indult abba az üdülőkörzet irányába, ahová az ország vezetőit szokta szállítani? … Ezek után mit mond tíz millió magyar? Hogy az országot a pszichiátriákról kiszabadult elmebetegek irányítják. Szóljon valaki gyorsan, ha tévedek!

Ámde nem minden “önkéntes” járt így! Volt közöttük egy, aki az állami (éjfekete, páncélozott VW mikro)buszt maga vezetve, pontos “információk” alapján azonnal megtalálta a neki megmentésre kijelölt, vészhelyzetbe került két személyt! Hősies rátermettségét és segítőkészségét (valamint közvetlenségét) egy, a buszban “véletlenül” ott tartózkodó kameramann meg is örökítette, s a videót (porinkodás nélkül) már aznap közzé is tették az Illető Facebook-oldalán!

Igen! Arról a bizonyos és hírhedt Orbán-videóról beszélek, mely bejárta a Net Világát, általános vihogást és ökölrázós öklendezést eredményezve! Az egész, elejétől a végéig gusztustalan és ordít róla a megrendezettség, de a legközismertebb része, ami 8:44-től látható, maga a csúcs! Az még hagyján, hogy erről Dömsödi Gábor, a tapasztal televíziós szerkesztő az auto2.hu oldalán írt bejegyzésében részletesen bebizonyítja annak művi mivoltát és hiteltelenségét, életszerűtlenségét. Ámde az már sokkal nagyobb gond, hogy az Internet (bitjeiek és bytejainak sötét mélyén bújkáló) ellen(fülke)forradalmárai alig 24 óra alatt kiderítették: kik is voltak az Orbánt dukkózó opus statisztái! Az egészen picit náci és nagyon nem kamionos fiatalameber neve Károly Benedek, akinek Facebook-profilja szerint két(!) felesége van! Az egyik (a vasár- és ünnepnapi?!) odahaza várja kamionos urát. A másik pedig a felvételen látható, vele egy kamionba napokra beszorult (“De, azért eltellt az idő.” – idézet az anyósülésen szorongó Pintértől!) Bíró (Viman”?) Katalin, aki – szintén a saját Facebook-profilja szerint – fodrász-manikűrös Csíkszeredán! …
 
Köll még ehhöz bármit hozzá tennem?! Ugye, hogy nem! … Legfeljebb csak annyit, hogy így “működik” az a “miniszterelnök” (meg az ő propaganda-hadosztálya), aki teljesen hülyének nézi alattvalóit … polgártársait … választóit, tehát a zembereket, és akinek fogalma nincs nem csak az állam gazdaságáról, igazgatásáról, úgy en bloc az egész Világról, de még a “Világháló“-ról sem!
 
Azt mondják: “Isten szereti a hülyéket! (… ezért csinált belőlük olyan sokat!). És ebben van is valami, mert egy ilyen hóviharos (nem-de-mégis)katasztrófahelyzet soha jobbkor nem is jöhetett volna a Felkapaszkodottnak, hiszen ippeg pont három nappal korábban erőltette rá az egész országra a maga elképesztően botrányos tákolmány-módosításait, amitől zengett az egész (még független) magyar sajtó és a blogoszféra. A Mi Szerencsétlenségünk hétfőn még azzal próbált “terelni”, hogy mireánk igazából a “rezsicsökkentés miatt haragszanak” és nem a módosítások okán, s még szerdán is azzal igyekezte “offolni” a témát, hogy kijelentette: “Brüsszelben a legnagyobb harc a rezsicsökkentés megvédése lesz.“. Osztán beütött az Isten generálta természeti csapás, s onnantól mindenki erről és nem a hétfői, totális jogfosztásokról kezdett beszélni. … Avagy olvasott a neten bárki bármit is, csütörtök és vasárnap között egyetlen bejegyzést is a Tákolmány-módosítás témájáról (az egyszem “szendamondjá“-n kívül – önfényezés! … tudom!)?! Ugye!
 
Ámde Isten arról már nem gondoskodott, hogy a hülyét azonnal meg is okosítsa! Egyik “kedvencem”, Kövér nertárs ugyanis gondoskodott arról, hogy ez a téma ne merüljön feledésbe, s továbbra is a felszínen maradjon. Kövérobot az M1 (“Királyi Tv”) “A lényeg” című műsorában, a tőle megszokott stílusban ugyanis dúlva-fúlva mindenkibe belerúgott, akibe csak lehetett (a gyurcsánybajnaik, a kommenisták, a tákolmánybírálók, a tüntető egyetemisták, az összeesküvő multik, a haldokló Nyugat), ráadásul ismét előkapirgálta a “rezsicsökkentés miatt támadják az alaptörvénymódosítást” című offolós konteót is! … Pedig már ippeg kezdett róla szinte mindenki megfeledkezni! … Bakker! … S mindez miért? Mert a kormányzati habonyárpik trehánysága már olyan szinten van, hogy ők is elfelejtkeztek … Kövérről, így benne még mindíg a régi (és sérült) winchester forog!
 
Legkésőbb holnaptól már nem csak a NER-kormány inkompetenciájáról és impotenciájáról, hanem aljas, jogfosztó tevékenységéről is újra zengeni kezd majd a net! Így lesz teljes a róluk alkotható kép, s mindezt nyugodtan megköszönhetik Orbánnak, Pintérnek, Bakondinak, a Télnek, a Hófúvásnak, az EU-nak, a vérhülye propagandistáknak… no meg annak a technikusnak, aki elfelejtette frissíteni Lacandroid szoftverjét!
 
… és ezt …
 
szendamondja!

Áderobot

Jánosuk és Elnökük úgy döntött, hogy elkerülendő a “káoszt” és a “törvénytelenséget”, mostantól Magyarországon legyen Káosz és Törvénytelenség! Tehetett volna másképpen is?

jános!

Nem! Nem gépelési hiba okán írtam keresztnevedet kis kezdőbetűvel és nem modortalanságból, bunkóságból maradt le előle a szinte kötelező “tisztelt“, avagy “kedves” sem. Mindez részemről abszolút szándékos, lévén tegnapi (felvételről sugárzott) beszéded után nekem te (itt is szándékos a kisbetű!) sem kedves, sem tisztelt nem vagy – elnököm meg sose voltál -akárcsak az elődöd! – , a nagy kezdőbetűre pedig méltatlanná váltál. A tegnapi szózatodból ugyanis kiderült, ki is vagy te igazából.

Amikor tavaly (vezéri kegyből) bele tehetted az ülepedet abba a Székbe, melyben olyan (pláne hozzád képest) Galaktikus Óriás is űlt már, mint Göncz Árpád (az épelméjű és éplelkű emberek köztiszteletében álló Árpi bácsi), sokan halelújáztak, lévén közvetlen elődödhöz képest még te is egy fajsúlyos személyiségnek számítottál, de semmiképpen nem tarthattál igényt az általános elfogadottságra. Olyanok is örömködtek kinevezésed fölött, akik osztán még nyomokban sem vádolhatóak azzal, hogy szeretnék, pláne tisztelnék a te Pártodat. Mindennek oka az volt, hogy az akkoriban terjedő “urbanlegend“-ek szerint neked anno komoly összetűzésed volt a Vezér&Kancellár-ral, s ezért száműzött ő téged a honi közélet terepéről az Európai Parlamentbe. Ilyeténként sokan hitték rólad, hogy tulajdonképpen a Felkapaszkodott belső ellenzékie vagy, az Orbánpárt egyik “mensevike”, s így feltételezték (bíztak?, reménykedtek!), hogy a Köztársasági Elnöki Hivatalban legalább minimális “féke és ellensúlya” leszel az Ezerharmad (tehát személyesen Viktor) hatalmi önkényének.

Én azonban már akkor sem csatlakoztam a benned reménykedők táborához. Tettem mindezt azért, mert annál én sokkal tájékozottabb, tehát pesszimistább (realistább!) vagyok, illetve azért, mert ilyeténként jobban ismerem (felismerem!) a te pártodhoz hasonló, maffia-elvek szerint felépített, politikai mozgalomnak álcázott bűnszövetkezetet, annak szokásait és működési rendszerét, mint (ezek szerint) bárki más. Éppen ezért egyetlen szót sem hittem el arról, hogy te valaha is komolyabban fel mertél volna lázadni a Főnököd ellen. Ha így lett volna, akkor te most az amorális jobboldal egyik erkölcsi hullája lennél már esztendők óta, egy vidéki ügyvédecske, aki maximum egy rosszul fizetett alsóbivalybasznádi cég felügyelőbizottsági helyével lennél kénytelen (hálásan) megelégedni. Abban a társaságban, melyhez te is tartozol, a lázadást, az ellentmondást nem paralamenti alelnökséggel, nem jólfizetett EP-mandátummal szokás meghálálni és pláne nem a Köztársasági Elnök funkciójával! Utóbbi esetében pláne nem úgy, hogy az illető ne lenne kiszámíthatóan kockázatmentes.

jános!

Meg köll mondjam neked, hogy azért eddig elég ügyesen játszottátok (te, meg a Vezéred) a “Megfontolt, Hivatalához Méltó Köztársasági Elnök” című szappanoperát. A legutóbbi “alá-nem-írás” szemfényvesztése példáúl olyannyira jól sikerült, hogy még olyan blogger-kollégáim is megveregették a válladat, akik egyébként tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy pártkatonaként foglalhattad el csak hivatalodat, s egyébként még a gatyádat sem tolhatod le anélkül, hogy elébb engedélyt ne kértél volna arra Don Vittoriotól, hálásan megnyalintva annak kezét.

Ámde most, azaz tegnaptól már kapod az “ívet” mindenkitől, mert az ő szemeikről a hályog, rólad meg az álcázófesték hullott le. Nekik azzal kellett (felsűlve) szembesülniük, hogy igazak voltak a veled kapcsolatos balsejtelmeik és ostoba tévelygések, a hozzád fűzött reményeik. Neked meg azzal, amit eddig is tudtál magadról: dróton rángatott marionett-figura vagy csupán egy szocio- és pszichopata Felfuvalkodott Hólyag kezében, aki egy jólfizetett állásért (plusbonus: élethosszig tartó haszonélvezetért) eladta tekintélyének és becsületének még a morzsáit is. (Az olyan “csekélységekről”, mint például “alkotmányosság”, “jogállamiság” és főleg “demokrácia” már ne is beszéljünk!)

Ezen a tényen még az sem változtathat, hogy hírhedt nyilatkozatodba (“Egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem.“) bele csempészted azon, magadról a felelősséget (a szégyent és a Vezér által a fejedre pottyantott szart) lesöpörni igyekvő mondatot is, miszerint: “Függetlenül attól, hogy a módosítás kinek az ízlésével találkozik, és függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem“. Mert miután ezt az egészet aláskribáltad, már senkit nem érdekel, hogy mi tetszik és mi nem neked, pláne nem a Főnöködet, aki ezek után a mamelukjaival úgy módosítgathatja majd a Tákolmányt, ahogy neki tetszik, s ebbe neked (meg a Tákolmánybíróságnak) legfeljebb annyi beleszólásod lehet, hogy a papíron neked üresen hagyott hely formailag megfelelően van-e elhelyezve.

jános!

Felteszem, hogy ezzel te, mint jogvégzett ember azért csak tisztában vagy valamennyire. Azzal, hogy aláírásod és kihírdetésed után tulajdonképpen szabad utat engedtél annak, amit az álszent nyilatkozatotban elkerülendőnek neveztél: “Káosz. Zűrzavar. Törvénytelenség.“. Mert eztán a parlamentben ücsörgő, innen-onnan szalajtott, “országgyűlési képviselő”-knek nevezett, esetlegesen eszement barmok/korrupt seggnyalók, ha kellő létszámban (jelenleg 256 fő, 2014-tő pedig 132) sikerül befurakodniuk a Törvényhozás falain belülre, s ott együttesen kitalának valami ordasúl nagy baromságot, azt pedig még meg is szavazzák, akkor az a határozat mindenféle jogi/szakmai/erkölcsi kontroll nélkül az ország alaptörvényévé válik! Függetlenül attól, hogy az esetleg nem mond-e ellent egy másik, már korábban (hasonlóak által és hasonló módon) alaptörvénnyé tett paragrafusnak! Avagy esetleg egy megkötött nemzetközi szerződésnek. (Jut eszembe, jános! Te bele gondoltál abba, hogy ezek után ki fog Magyarországgal bármiféle szerződést megkötni? Tudván azt, hogy esetleg néhány hét/hónap múlva, ha pár hülyének az nem tetszik, akkor annak ellenkezőjét be lehet tákolmányoztatni?)

Ugyan mondd már meg nekem, hogy ez az egész és így, nem ippeg pont a káosz, a zűrzavar és a törvénytelenség lehetővé tételének minősített esete? Persze te bízhatsz abban, hogy azért idáig a “Capo“-d már talán nem vetemedik, de egyrészt miért ne tenné, ha van rá lehetősége, másrészt már meg is tette, hiszen pl. a diákok röghözkötése netto modon ütközik az EU-val aláírt csatlakozási szerződéssel! És ugyan mondd már meg nekem, hogy melyik jogállamban bíznak ilyesmit egyetlen ember belátására, józan eszére? Ugyan melyik jogállamban létezik olyasmi, hogy sima polgárjogi dolgokban (pl. egyházak bejegyzése) a törvényhozás dönt, s nincs semmiféle jogorvoslati lehetőség?!

jános!

Bennem van még feléd annyi jóindulat, hogy feltételezzem: nem gondolkodás nélkül ugrottál bele ebbe a bűzlő pöcegödörbe. Mérlegre tetted a hivatali kötelezettségeidből járó felelősségedet, meg a személyes egzisztenciális érdekeidet is. Sajnos ugyan az utóbbi felé billent a mutató, ámde még így is lehetőséged lett volna arra, hogy tekintélyed romjait, személyiséged autonómiájának látszatát megőrízhessed. A “Menekülés Aranyhídjá“-t maga Sólyom László, egyik hivatali elődöd még meg is mutatta neked, megpróbálva az eljárást a szádba rágni.

Ugyanis a Tákolmány 4. pontja szerint a te kötelességed őrködni “a demokratikus államrend fölött“. Ennek alapján simán kérhettél volna előzetes normakontrollt az AB-tól, ráadásul úgy, hogy sem a magad, sem pedig a Vezéred érdekeit ezzel nem kockáztatod. Hogy miért nem, hogy ebből hogyan lehetett volna kihozni a közismert “káposztáskecske/kecskéskáposzta” receptjét?!

jánoskám!

Annyira még te, meg a Főnököd sem lehet olyan barom, hogy ne legyetek tisztában a Tákolmánybíróság személyi összetételével, illetve annak arányaival! Amely arány hamarosan, Salamon Mameluk hivatalba lépésével végérvényesen felétek fog billenni! … No? No! Kezded már pedzeni?! … Nem?! Hát akkor idefigyelmezzél vazzekém!

Miután Gazdád az orrod alá nyomta a tákolmánymódosítást, melyben nyílvánvalóan alaptörvényellenes paragrafusok nyüzsögnek (mint öreg bútorban a szuvak), a paksamétát szépen átpasszolhattad vóna az AB-hoz. Az némi molyolgatás után, többségi szavazással meg simán kijelenthette vóna, hogy mostmár minden a legfaszányosabb rendben van, az onnan a sztratoszféráig párolgó bűz pedig valójában a legtisztább és legtökéletesebb rózsaillat! No, innentől te a szaros kezedet mosva simán aláírhattál és kihírdethettél volna úgy, hogy az áradó trágyalé jelentős része nem a te koponyádra gravitálódik!

No, de a Diktátornak annyira sürgős volt a dolog (te meg annyira szolgalelkű), hogy még ezt a tiszteletkört sem volt hajlandó kivárni, így osztán, jánoskám, most rajtad szárad az egész trutymó! Remélem azért nem érzed magad túl jól!

Mindezek fényében a másik megoldásról már szót sem ejtenék. Arról, hogy fogod magad, a tákolmánymódosítás egész iratcsomóját nagyívben kihajítod az ablakon, kijelented, hogy “Ezt a szemetet velem alá nem írathatja senki!“, osztán meg szépen lemondasz! Ezzel ugyan – előéleted ellenére – alaposan beírhattad volna magadat a Történelembe, általános hazai és nemzetközi tiszteletet vívhattál volna ki magadnak, de le köllött volna mondanod a Vezér Kegyeiről, a suskáról, megkeresvén azt a gerincet, amit már csak a Jóisten tudja mikor, de elástál a kerted (tudatod) hátsó részében! Ugye?!

Hát, további kellemes bő négy esztendőt kívánok neked ott, a méltatlanúl viselt hivatalodban! Nem lesz könnyű dolgod! Idehaza mindenki le fog köpni (kivéve a vezérvallásúakat), külföldön pedig szinte senki nem fog kölcsönösen megfelelő időpontot találni arra, hogy fogadjon téged. Hiszen mindenki tudja már rólad: nem vagy más, mint egy biodroid! Egy Áderobot!

Kellő undorral: szendam.