Mi lesz veled Viktor?

Régen nem írtam már nyílt levelet a Führerhez (“emigrant” köztársam sem nagyon válaszolt), de úgy érzem, most már itt az ideje. Aggódom ugyanis … ha nem is érte.

Viktor bán!

Kérlek ne haragudj, hogy így szólítalak, de nem találtam ennél jobbat. “Miniszterelnök úrnak” ugyi mégsem titulálhatlak, hiszen az, amit (főként) tavaly tavasz óta művelsz, minden, csak nem kormányzás. Ráadásul a “miniszter” azt jelenti, hogy “szolga”, te meg egyáltalán nem úgy viselkedsz (soha nem tettél így!), mint aki az országot akarná szolgálni. Éppen ellenkezőleg: immáron az az elképzelésed (ha tetszik: fixa ideád), hogy mindennek és mindenkinek kötelessége a te rendelkezésedre állni, elképzeléseidet megvalósítani, akaratodat/utasításaidat végrehajtani. Többek között ezért sem nevezhetlek “úr”-nak.

Tudom, régen nem írtam már neked. Ennek nem az az oka, hogy felhagytam tevékenységed nyomon követésével, avagy ne lett volna miről. Éppen ellenkezőleg: az elmúlt időszakban, különösen a tavaly tavaszi “győzelmed” óta se szeri se száma azoknak hibáknak, sőt, disznóságoknak, melyeket nyakra-főre elkövetsz. Ráadásul egyre nagyobbakat. Olyanokat, melyek még néhány esztendeje is elképzelhetetlenek lettek volna tőled.

Viktor!

Az a nagybüdös helyzet, hogy biza’ széthullottál. Személyiséged, politikai tehetséged és karizmád egyszerűen elmállott, mint a pirítatlanul órákig főzött lebbencstészta. Nem is beszélve a hitelességedről, ami romokban hever. Nem csak külföldön – ott már esztendők óta azt sem hiszik el neked, amit kérdezel – , hanem idehaza is. Immáron nem csak ellenfeleid (neked ők “ellenségek”, tudom!), hanem egykorvolt híveid is osztják azt a nézetet, miszerint onnan lehet tudni, éppen hazudsz, hogy mozog a szád! És most nem a közismert “nyelvpörgetéseidről” beszélek, hanem a nyilatkozataidról, a közleményeidről.

Hogyan juthattál idáig? Nos, van róla elképzelésem. Valószínűleg te ezzel nem vagy tisztában, de pont az az uralmi rendszer okozta a vesztedet, amellyel a csúcsra jutottál. Az egyszemélyi, tekintélyelvre épülő vezetés, no meg az ilyen “archia” által kitenyésztett vazallusi gárda automatikusan generálja az egyre több hibát, magában hordozza nem csak kezdeti sikerei, hanem a későbbi összeomlásának okait is.

Melyek is ezek? A legelső és talán az egyetlen, hogy a Hazugság elébb-utóbb elhiszi önmagát!

Kezdetben még úgy uralkodtál, mint anno Diocletianus, a híres római császár. Ha nem is vezetted be ugyanazt a “tetrarchiát”, de a főhatalmat megosztottad Lajos barátoddal, a döntésekbe pedig bevontad kipróbált, hű embereidet, akik az “elnökséget” alkották. Lajos volt az a bizonyos “másik augustus“, aki semmi mással nem foglalkozott, csakis a császárság gazdasági megalapozásával és fenntartásával. Az általa választott “cézárok” voltak (ha jól tudom) Fazekas és Zsuzsika miniszterek, valamint az adóhivatal élére állított Vida “Tolmácsotkérek” Ildikó. Ők semmi mással nem törődtek, csakis az anyagi háttérrel, tehát a lopással.

Te voltál a Csapat által piedesztálra emelt “Főaugustus“, aki a Külvilág, tehát például a Zemberek előtt vezetted a “Pártot“. Te voltál “A Politikus“. Te voltál az, akiről a Társuralkodód által a lopott pénzből üzemeltetett propagandagépezet, meg az “elnökség” nyilatkozatai ha nem is mindenkivel, de legalább is sokakkal elhitette, hogy magad vagy a politikai zsenialitás, a tévedhetetlen éleslátás, taktikai érzék. Te is választottál magad mellé “cézárokat”. Igaz, ölég gyakran cserélgetted őket (Stumpf, Varga, Navracsics), de mindaddig nem is volt ezzel baj, míg “sikerült”megtalálnod a mostanit (Lázár).

Viktorom!

Ezzel a pasassal te bizony “törököt fogtál”. Tudom, ideális jelöltnek látszott, hiszen azt hitted róla: genetikusan táskahordozó, ráadásul még gátlástalan hazudozó is. Ámde éppen utóbbi az, ami ellened fordult. Alamuszin alázatos képpel leste talán még a gondolataidat is, ámde azt is figyelte, hogy mikor hibázol. Ezt meg ölég gyorsan megtetted, ráadásul nem is egyszer. Hízelkedésére hallgatva olyanokkal vetted magad körül, mint ő. Olyanokkal, akik már nem a Maffia általános, és a te legfőbb érdekeit nézik, hanem csakis a sajátjukét. Akik már nem mondták meg neked, ha hülyeséget akartál elkövetni, avagy azt meg is tetted. Akik már csakis azt duruzsolták bele a füledbe, hogy te vagy a Tökéletes. Te meg kezdted elhinni magadról, hogy “Zsenialitásod” nem csak pusztán egy, a korábbi Csapat által előállított “politikai termék”, hanem maga a Valóság.

Ugyanígy jártál legújabb gazdasági haveroddal, a MOL-os Hernádival is. Ő megmutatta neked, hogyan lehet tízmilliárdokat kaszálni a gázkereskedelemmel (MET Zrt.), bevive téged a putyini erdőbe is. Mivel ez az extraprofit a Maffiaállam rendelkezéseinek jóvoltából keletkezhetett (s keletkezik ma is), komolyan elhitted, hogy nem csak az Irányításhoz, de a Pénzszerzéshez is értesz. Tehát nincs szükséged Lajosra, nem köll megosztanod vele az “augustus” címét: mindent egyedül, a saját kútforrásodból és embereid (cézárjaid) segítségével megoldhatsz.

Ámde mi is ezzel szemben a valóság? Az, hogy ugyan hízik a svájci bankszámlád, de egyre soványabb a karizmád, a hiteled. Azért, mert sem Lajos, sem pedig a korábbi tanácsadóid már nem fogják a kezedet. Nem mondják meg neked, hogy mit szabad (akkor) és mit nem (egyelőre). Így egyre nyilvánvalóbb a Famulusaid urizálása, meg persze a tiéd is. Így egymás után lepleződnek le az ügyeletek, mert nincs gátlás, nincs semmiféle kontroll. Mert már régen elfelejtetted azt a “bölcsességedet”, hogy “ne mi nyerjünk a legtöbbet“! Mert már mindenki, aki csak körülötted van, azt mondja neked: “Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökkön örökké. Ámen!“. Közben pedig tíz körömmel kaparnak maguknak, kockára téve a te bőrödet is!

Ember!

Nézd már meg, micsoda hülyeségeket műveltél és műveltetek csak az elmúlt fél esztendőben! Ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy a saját lapotokban nyilvánosságra köll hozni a Korrupciós Kitiltási Botrányt? Tudom, hogy szerinted a legjobb védekezés a támadás, ráadásul Vida egy “lajosnyik”. De ha nem ugráltatok, akkor a jenkik hallgattak volna, mint a csuka. Ráadásul nem ég rátok az egész, közröhejt okozva.

Avagy vegyük csak a Quaestor-ügyet! Egyazon nap egyetlen óráján belül nem tudtatok két azonosat hazudni. A káoszt meg azzal gondoltad elintézni, hogy a Küküm (meg a többiek) pénzkivonására te magad adtál általános utasítást. Mi is lett ennek a következménye? Hát nem az, hogy téged tekintenek most zseniális látnoknak. Hanem az, hogy te lettél a “Quaestorbán“, aki gyönyörűen szarban hagyta az önkormányzatokat, no meg a “keményen dolgozó embereket”. Ezen a képen pedig főleg nem javít az, hogy most a vétlenek pénzéből akarod “kártalanítani” azokat a barmokat, akik még annyit sem voltak képesek elolvasni a “befektetési szerződésükből”, hogy a Q-kötvények semmiféle biztosítással nem rendelkeznek! No meg az egészet kineveztétek “újabb szocialista brókerbotránynak”, miközben Tarsoly Csaba ott vigyorgott mögötted (és rendszeresen) a Pancholó VIP-páholyában.

De nézzük csak a legutóbbi, miskolci nyilatkozatodat! Igen, azt amiben a te raszputyinodnak, Habony Árpádnak még a létezését is letagadtad. Mindezt alaposan indignálódva. Ezt az egészet még a legelvakultabb híved sem tudta röhögés nélkül kibírni. Hát akkor még azok, akik csak jobb híján tartanak ki melletted!

Eszednél vagy te még, Viktor?

Aligha! Hiszen már azt sem veszed észre, hogy hűségesnek hitt szolgáid éppen most kezdenek brútuszokká  válni. Látják, hogy szétestél, hogy veled tovább már nem megy a Lopás. Csakis nélküled. Keresik az Utódodat, s már ott kaffognak a bokád körül, csak egyelőre még félnek tőled, s harapni nem mernek.

De ez is eljő hamarost! Még egy pár hülye és körberöhöghető nyilatkozat, s kifenik azt a kést, kimeresztik azt az agyart.

Akkor pedig mi lesz veled Viktor?

Hová menekülsz? Valamelyik kies, keleti “illiberális demokráciába”? “Túlélési migránsként”? Netalán a köztársasági elnök székébe? Utóbbihoz már nincs meg a kétharmadod, mert alig egy esztendő alatt azt is elvesztegetted. Persze most mondhatod magadban, hogy “Majd megvesztegetem Vonát!“, ámde az a helyzet, hogy “politikai terméked” már megérezte a belőled kipárolgó dögszagot. Húz is befelé, “középre”, mint romboló a viharos tengeren, elfoglalni a megürült helyedet.

Viktor!

Nagyon úgy tűnik, hogy belőled néhány esztendő múlva muszájdzsekis gumiszoba-lakó lesz. Nem pedig befolyásos politikus. Hagyatékodat pedig széthordják majd a dögkeselyűk.

Akkor pedig levonhatom a konzekvenciát, miszerint “Te tetted ezt király!” … Önmagaddal, meg sajna velünk is!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

Ámokfutás: folyt. köv.

Nem volt választási sem, így kormányprogram se lesz. Nem lesz konszolidáció és kiegyezés sem. Csak totális harc! Az ellenzékből megmaradhat az LMP és a Jobbik feltéve, ha rendesen viselkednek, de a Szociknak nincs kegyelem. Folytatódik Orbán ámokfutása, amiért meg természetesen (egyéb jelentkezők híján) “Agyurcsány” a hibás!

Két nappal a “Választások” után egyik, az értelmesebb fajtából származó fideszes ismerősöm azzal nyugtatgatott, hogy meg fogom látni: a harmadik Orbán-kormány teljesen más stílusban fog politizálni. “A rendszer már kiépült, a pozíciókat elfoglalták és mindent megszereztek, amit csak lehetett. Talán túl sok és riasztó is ez az újabb kétharmad, de ezt követően csakis a konszolidáció következhet, ami egy sokkal mérsékeltebb, csillapítóbb politikát eredményez majd!

Ez a vélekedés/várakozás, nem csak az én ismerősömre volt jellemző. Hírlik, hogy az Állampárton belül is sokan vannak/voltak, akik ugyanígy gondolkodtak. Akik szerint nem biztos, hogy a Fidesz-tábor kibír még négy esztendőnyi háborús politikát. Akik kételkednek abban, hogy sikeres lehet egy olyan kormány, amelyik káderhiánnyal küszködik. Akik szeretnék már békében élvezni a “szerzett” javakat. Akik felteszik a kérdést, vajon elhárítható-e a Jövő Nagy Fenyegetése, nevezetesen a fiatalok Jobbik felé vándorlása?

Hasonló húrokat pengetett Heim Péter, az Orbán-párthoz szorosan kötődő Századvég Gazdaságkutató elnöke is. A Heti Válasznak adott múltheti interjújában (lásd itt!) úgy vélte, az emberek nem szeretik a hosszú háborús hadviselés, egy részük már belefáradt ebbe és békére vágyik. Ha ez az igényük nem teljesül, ki fognak ábrándulni a Fideszből, s a tábor szétszéled. Ennek már vannak konkrét, mérhető jelei, s a párton belül bizony jól tennék, ha elgondolkodnának azon: hová lett az a több, mint félmilliónyi voks, melyet 2010-hez képest elveszítettek!

Viktátor azonban sem a Heti Választ nem olvasta, sem ezeket a hangokat nem hallotta meg. Ki is adta az ukázt, hogy “Folytatjuk!“, de nem úgy, ahogy eddig volt, hanem mégúgyabb. Információk szerint a Vezér, az április hatodikán “szerzett” újabb kétharmadra “történelmi esélyként” tekint, s “elszánt” az eddigi, sok konfliktust eredményező politika folytatása mellett. Úgy véli, hogy konszolidációt csak azok akarhatnak, akik gyávák és félnek a 2018-as választásoktól. Márpedig az szerinte mindenképpen megnyerhető, ha sikerül tartani az évi két százalékos gazdasági növekedést, s érvényesül a “Kötcsei Doktrína“, azaz az ellenzéki szavazatok továbbra is megoszlanak több közép- és kis-párt között. Ezért aztán nincs semmiféle kiegyezés az ellenzékkel! Az MSZP-t Orbán meg akarja semmisíteni, a többiek (LMP, Jobbik) pedig maradhatnak, ha rendesen viselkednek. Abban az esetben pedig, ha a Jobbik túlzottan megerősödne, már “be vannak készítve a dossziék“, melyek különböző, a pártra nézvést “kínos ügyeket” taglalnak (pl. a neonácik külföldi, elsősorban orosz kapcsolatait, amelyek akár még a “nemzetbiztonsági kockázatot” is felvethetik.).

Állítólag létezik ugyan két csoport is az Állampárton belül, amelyek nem értenek egyet a führeri koncepcióval, s a fentebb ismertetett okokból féltik a jövendőjüket, de igazából semmit nem tehetnek. Egyrészt a két évtized alatt kialakított belső szisztéma miatt mindenki Orbán, azaz a “központi égitest” körül kering, másrészt egymással sem tudnak megegyezni, lévén féltékenyen figyelik a “másik csoport” minden mozdulatát (“Divde et impera!“). Visszapofázni, akadékoskodni így nem csak hogy nem lehet, de nem is tanácsos, hiszen számos példa bizonyítja: “csúnya véget” ér az, aki ilyesmire vetemedik. Nem csak kipenderítik a “hűbérbirtokáról“, de még ha lenne is (általában nincs!) tehetsége az önálló karrierépítésre, “utána nyúlnak“, s jobban teszi, ha elhagyja még az országot is.

Folytatódik az is, ahogyan eleddig Darth Victorius az Országgyűléssel bánt: semmibevétel, mély megvetés, egyszerű szavazógépnek való tekintés. Hírlik, hogy erre az Örökös MinElnök még rá is akar tenni egy újabb lapáttal. Pökhendiségben már odáig menne el, hogy az ugyan merőben formális, de a szokásjog által elvárt miniszterelnöki programadó beszédet sem akarja elmondani az Országgyűlés jövő heti alakuló ülésén, de még egy néhány perces, általános blablát sem. Egyszerűen csak megválasztatja magát, oszt’ jónapot.

Ennek egyik oka állítólag az, hogy az Ápolt irtózik még a gondolatától is, hogy bármit írásba adjon, lévén az “kiszivároghat” (értesülések szerint szabályos lincshangulat uralkodott a Miniszterelnökségen amiatt, hogy a 444.hu megszerezte azt a gondosan titkolni akart levelet, melyben az Európai Bizottság bejelentette a magyar fejlesztési pénzek befagyasztását). Beszámolók szerint még a miniszterelnöki utasításait is “baráti beszélgetések, kávézgatások” közben, amolyan “elejtett megjegyzések” formájában adja ki, melyeket környezete “köteles elérteni“. Aki ezt nem teszi (mert nem akarja, vagy nem tud mindig jelen lenni), számíthat a megtorlásra. Ezért lett Navracsicsból kegyvesztett (hivatala egy másik épületben van!) és ezért lett belberki liebling Lázárból (irodája Orbán szomszédságában található!), aki minden kormányülésen ott ücsörög a Főnök mellett, ő készíti keze alá a különböző iratokat, s időnként a fülébe súg ezt-azt.

Mi lesz ennek a vége? Mindenki, aki rendelkezik kellő történelmi ismeretekkel és/vagy élettapasztalattal, pontosan tudja: egyetlen olyan szisztéma sem működőképes (még középtávon sem!), amelyben minden döntést egyetlen személy hozhat meg csupán. Azért nem, mert az a bizonyos “Valaki” legyen bármilyen zseniális is, képtelen mindent észben tartani, minden tényezőt alaposan megfontolni. Pláne, ha egy olyan személyről vagyon szó, mint Orbán, akinek zsenialitása csupán a hatalom megszerzésében és megtartásában nyilvánul meg, minden másból pedig csakis a pszichopátia! Ez az elmebaj meg csak fokozódott azáltal, hogy egyrészt sikerült megszabadulni uralma minden létező (közvetlen) korlátjától, másrészt ennek mámorító drogja pedig teljesen átformálta a már eleddig is kóros személyiségét. Újabb kanna olaj az őrület egyébként is magasan lobogó lángjára az április hatodikai “győzelem”, miáltal az ámokfutás nem csak folytatódni fog, de mégnagyobb tempóra kapcsol. Ez pedig csakis katasztrófához, majd pedig a magyar neonácik uralomra jutásához vezethet. (Koltai Tamás kitűnő írása szerint: “… a kormányzati katasztrófapolitika előbb-utóbb csődhöz fog vezetni. Előbb gazdaságilag, mert az unortodox dilettantizmus, továbbá a korrupció és a maffiafelvilág okozta károk szanálására a Putyin pénze sem lesz elég, nemhogy az unióé, utóbb – az előbbi miatt – társadalmilag is. Akkor jönnek ők (értsd: a Jobbik! – szendam). És ha addig még kő kövön volt, utána nem marad.“)

Említett fideszes ismerősöm, amikor tegnap szembesítettem őt a korabeli kijelentésével, illetve a fentebb hivatkozott cikkek tartalmával, azt írta nekem, hogy szerinte “teljesen érthető” Orbán “pillanatnyi dühe“, hiszen “a Baloldal(!) és annak sajtója agresszív és nemtelen kampányt folytatott ellene“. Sőt, ennél még tovább lépett vissza az időben: “A Miniszterelnök úr valószínűleg teljesen másként kormányzott volna az elmúlt négy évben, ha a hírhedt 2006-os tévévitában Gyurcsány nem sérti őt vérig, hanem tisztelettel és megbecsüléssel viszonyul hozzá!“.

Nem, nem dobtam el az agyam mikor ezt olvastam. Mindössze megállapítottam, hogy a honi, korrupt rendszert felszámolni nem akarók jobbról is balról is megcsókolhatják egymást (megtörtént!). Azt eddig is tudtam, hogy szerintük mindenért Agyurcsány a hibás (mer’ ugyi ők osztán soha és semmiért!), na de hogy már azt is az ő orrára húzzák, hogy Orbán megőrült és agresszív pszichopataként rárontott az országára/nemzetére, számomra is nóvum, a felelősségáthárítás egy újabb, “zseniálisan kreatív” példája.

Röhögtem is volna, ha lett volna min.

… és ezt …

szendamondja!