Hazudni csak pontosan, szépen …!

Hetek óta terjeszti ormótlan hazugságait bevándorlási ügyben (is!) a Maffiapárt-állam. A cél ismert: hangulatot kelteni, “megtéríteni” a jobbikos szubhumánokat, illetve elterelni a figyelmet az elképesztő méreteket öltött korrupcióról. … No de ilyen ügyetlenül? … Hiányzik a csapatból Simicska esze!

Méretes pofonba szaladt bele Strasbourgban az Orbánpárt. Addig loholtak foszladozó népszerűségük után (megjegyzem sikertelenül!) egyre durvább és nemtelenebb módszerekkel (halálbünti, bevándorlók kriminalizálása), hogy végre kiverték a biztosítékot még az őket eleddig elvtelenül támogató Európai Néppártnál (EPP) is.

Ennek volt “köszönhető” az a határozat, melyet tegnap fogadott el az Európai Parlament (EP). A jelenlévő képviselők mintegy 52 százaléka (362 igen, 247 nem és 88 tartózkodás) úgy döntött, elítélik az Orbán által napirendre emelt/tartott halálbüntetés visszaállításának még az ötletét is, illetve a nemzetinek hazudott legújabb, “a bevándorlásról és a terrorizmusról” szóló “konzultációt”, melynek “… tartalma, nyelvezete erősen félrevezető, elfogult, kiegyensúlyozatlan, részrehajló és közvetlen kapcsolatot teremt a migrációs jelenség és biztonsági kockázatok között“. Mindezen túl megrótták a tagállamok kormányait tömörítő Európai Tanácsot, lévén az “nem reagált a legutóbbi magyarországi eseményekre“, majd kötelezték az Európai Bizottságot arra, hogy szeptemberig készítsen jelentést arról, “fennáll-e az uniós értékek rendszerszerű megsértésének veszélye Magyarországon“, illetve tegyen javaslatot arra, miként lehetne megakadályozni (avagy szankcionálni) a európai jog egyes tagállami megsértéseit.

Maffiáéknál persze rögvest betöltötték a rizsaágyút. Szokásukhoz híven zsonglőrködni kezdtek a számokkal, illetve félremagyarázni a tényeket, el- és áthárítani a felelősséget, némi karaktergyilkolászás kíséretében.

Gulyás Gergely például azon kezdett örömködni, hogy az EPP “nem hátrált ki a Fidesz mögül“. Ezt a következtetést abból vonta le, hogy a nemlegesen szavazók száma (247) messze meghaladja a néppárti frakció létszámát (221). Ugyanakkor szerinte a határozatot lényegében 335-en utasították el, ami meg úgy jött ki neki, hogy ideszámította a 88 tartózkodót is. (Tiszta szerencse, hogy nem sorolta a “nemlegesek” közé a hiányzókat is … bár megtehette volna! Ugyi?!) Ebből meg levonta a következtetést, hogy az elítélő határozatnak igazából semmilyen különösebb jelentősége nincs. Mindössze a “pártpolitikai megfontolások” érvényesültek, hiszen az igenlő szavazatok száma megegyezik a határozatot benyújtó frakciókéval. (Az persze nem zavarta ezt a fidesznyiket, hogy valójában a Benyújtók és az Igenlők között 115 fő a különbség az utóbbiak javára!)

A Magyar Állammaffia EP-frakciója sem volt rest. Mármint nem röstelkedett kiadni azt a nyilatkozatot, miszerint tegnap az EP csupán egy “második Tavares-jelentést” fogadott el. Ez pedig “szokás szerint” ténybeli csúsztatásokat és hazugságokat tartalmaz, a korábbi, Magyarországról szól viták során megismert “kettős mércét” alkalmazza, s azt kizárólag(?) az EP “kommunista, liberális, szocialista és zöld többsége” támogatta (megnevezve ezáltal ismét Orbánland egyébként is “közismert” Főellenségeit!). Mindezt persze azért, mert “A magyar baloldali EP-képviselők semmit sem tanultak a múltból, továbbra is a gyurcsányista vonalat követik“. Ámde vegye mindenki tudomásul, hogy a magyar választók döntését “sem Strasbourgból, sem Brüsszelből megváltoztatni nem lehet“, továbbá “A hisztériakeltés … sehova sem vezet, és végképp nem ad választ az Európába érkező illegális bevándorlók egyre növekvő száma által okozott kihívásokra“.

No lássuk csak kik is azok a bizonyos “hisztériakeltők”! No meg azt is, hogy ezt mikor és hogyan tették eleddig. “Kellemes” kis összefoglaló következik, mindenki kapaszkodjon! … Különösen a fidesznyik és zazrivecznyik xenofóbok, bár ők bizonnyal soha nem olvassák a blogomat, s ha igen, hát totál fölöslegesen. Akik a történelemből nem képesek tanulni, ugyan mit is kezdenének a közelmúlt tényeinek egyberendezésével?!

Giró-Szász András kormányszóvivő múlt hétfőn, a “Mandiner“-en szavakkal és tényekkel billiárdozó, emblematikus Stumpf Bandinak adott interjújában aszondta, hogy “… az Unió területén elfogott illegális bevándorlót oda toloncolnak vissza, amelyik ország területén belépett az Unióba. Mivel mi határ menti ország vagyunk, így sokan hozzánk kerülhetnek vissza“.

Csatlakozott hozzá Kósa Lajos is, aki néhány nappal később a TV2 “Mokka” című műsorában kifejtette, hogy “Most már potenciálisan 160 ezer és 200 ezer közé tehető azoknak a száma, akiket nekünk [nyugatról] vissza kellene fogadnunk“. Ehhöz mindenképpen hozzá kéne tenni, hogy Húszszázalék Lajcsi, a Városkifosztás honi bronzérmese (az ezüst Lázár Dzsonié Hódmezővásárhely, az arany pedig Meggyes Tamásé Esztergom okán!) korábban már Svájcból és Franciaországból érkező tucatnyi charterjáratot is elénk rémálmodott!

Ezzel szemben az a valóság, hogy ezen állítások egyetlenje sem igaz! A “Dublin III. Rendelet” szerint ugyanis menekültügyi eljárást abban az országban kell “lefolytatni”, ahol a migráns legelőször lépett kapcsolatba a hatóságokkal (tehát ahol nyakon csípték). Ilyenkor ujjlenyomatot vesznek tőle, ami bekerül egy uniós adatbázisba. Ha az illetőt később egy másik államban csípik nyakon, s kiderül, hogy se “papírjai”, se tartózkodási engedélye nincs, akkor visszazsuppolják oda, ahol az ujjlenyomatát először felvették.

Igen ám, de erre csak akkor van lehetőség, ha a menekültet hat hónapon belül(!) kapja el (mondjuk) a német rendőr! Továbbá csakis akkor, ha az adott államban a migránsnak még egyetlen rokona sem él/tartózkodik törvényesen. Ilyenkor ugyanis ott köll elvégezni “rajta” ezt az eljárást, s annak végeztéig senki sehová nem zsuppolhatja vissza. Lévén a Unió kultúrállamai (melyek elsődleges célpontja eme bevándorlásnak) “némileg” humánusabbak, mint a magyar (avagy a szerb) hatóságok, tömeges visszatoloncolásra esély sincs! (Tavaly több, mint 42 ezerből alig kilencszázat, idén áprilisig a kb. 41 ezerből 522 küldtek vissza hozzánk!)

További aljas hazugság a városfosztogató korrupt gazember által emlegetett usque 200 ezres létszám. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal naponta legfeljebb 25 “dublini” ügyét tudná elintézni. Ez pediglen azt jelenti: majd’ 22 esztendeig tartana, mire “visszavennénk” az összes olyan migránst, aki nálunk látta meg először az EU “napvilágát”.

Ámde mit is kezdjünk ezekkel, ha már “visszavettük” őket? Erre szolgál “megoldásul” az a törvénymódosító javaslat, melyet Kósán kívül egy hozzá merőben hasonló (csak “nagyobb pályás”), korrupt gazember nyújtott be az Orbángyűlésnek. Rácsmögé Tóni (és hasonszőrű Kollégája) szerint az a megoldás, hogy “biztonságos állammá” nyilvánítják Szerbiát. Miért? Mert innen érkezik az illegális határátlépők bő 90 százaléka. Miért jó ez nekik? Azért mert így azzal a jelszóval zsuppolhatják vissza Belgrád nyakába az albán maffia(!) által nem kevés pénzért a határon átvezetett migránsokat, hogy miért nem kértek menedékjogot még Szerbiában, ami pediglen (és ugyi) szerintük mán biztonságosnak számít.

A nettó aljasság ebben az, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (továbbá a Handóné Szájer Tünde által bitorolt magyar bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint!) egyáltalán nem minősíti “biztonságosnak” Szerbiát. Ebben az államban ugyanis gyakorlatilag nem létezik bevándorlással ténylegesen foglalkozó hivatal. A menekültekkel kapcsolatos problémát Belgrád azzal oldotta meg, hogy minden, az országgal határos államot “biztonságosnak” nevezett meg (innen a budapesti, galád ötlet?!). Ennek következtében némi – korra és nemre való tekintet nélkül – elkövetett kínzások és durva bánásmódok után, mindenkit visszazsuppolnak oda, ahonnan jött. Tekintet nélkül arra, hogy “odahaza” netalán embertelen bánásmód, sőt, halál várja őket. (Részletes elemzés erről itt – érdemes elolvasni, ami híven jellemzi ezt az Elvetemül “Magyar” Kományt!)

Ez pediglen azt jelenti, hogy ha a maffiapárti Kósa-Rogán-féle törvénymódosítás életbe lép EMBEREK (KÖZÖTTÜK GYEREKEK!) EZREIT ADJUK ÁT A GYAKORTA KÍNHALÁLNAK! AKI PEDIG EZT AKÁR CSAK GONDOLATBAN IS TÁMOGATJA NE MERÉSZELJE MAGÁT MÉG CSAK EMBERNEK SEM NEVEZNI, NEM HOGY “KERESZTÉNYNEK/KERESZTYÉNEK!

Hazudni tehát csak “pontosan, szépen” köllene. Úgy, ahogyan eleddig az Aljasok Pártja tette már bő évtizede. Akkor, amikor még Lajos bá’ nem volt Kegyvesztett. Akkor, amikor még volt Valaki , aki “szólt” A Nemzet Elmebetegjének, hogy esetleg és netán-tán nem ártana hátrébb húzni az “agarakat”. A pénzre, stallumra éhes, nyáladzó Kutyákat! Azokat, “akik” most mán’ eluralták az egész (királyi) Udvart. Azokat, akik egyetlen mandátumért, meg pár milliónyi lenyúlható közpénzért már a saját anyjukat is képesek “megpocsékolni” … fényes délben, a Főtéren és “háturul“! (Egyesek szerint utóbbi a “náciszex“! … hehehe!)

Tegyünk már végre VALAMIT! Ne csak siránkozzunk! Minden lehetőség a MI kezünkben van, hiszen a Diktatúra is csupán egy “társasjáték”: addig megy a dolog, amíg van játszótárs. Vegyük mán’ ezt tudomásul!

… és ezt …

szendamondja!


Kabinet Kft.

Quaestor-ügyben a Maffiakormány már úgy belekeveredett a saját hazugságaiba, mint az a bizonyos macska a gombolyagba. A címben szereplő rövidítés így nem az ismert vállalkozási formát takarja, hanem azt, hogy “Korlátlanul felelőtlen társaság“.

“Csúcsra járatott” manapság a Maffiakormány közismert, múltátíró “homálygenerátora”. A Habony-féle “gépházból” azonban már csak a “fogaskerekek és áttételek” egyre hangosabb csikorgása hallatszik ki. A Quaestor-ügyben hangoztatott újabb és újabb hazugságok között mindössze annyi koherenciát lehet felfedezni, hogy a kabinet mindenképpen el akarja hárítani magától a felelősséget. Ámde ezzel párhuzamosan igyekszik magát mégis felelősnek, pontosabban a Köz pénzével és vagyonával ügyesen, gondosan, előrelátóan gazdálkodónak bemutatni. E két törekvés viszont üti egymást! Ennek köszönhető tehát, hogy az egyik cél elérése érdekében tett állítások ellentétben állnak a másik miatti kijelentésekkel, azaz beállt a teljes kommunikációs zűrzavar.

A Quaestor-botrány részleteivel nem terhelném Kedves Olvasóimat. Hemzsegnek az interneten az ezt taglaló elemzések, no meg éppen eleget írtam már róla magam is. Amiért most mégis szóvá teszem a dolgot, az a fentebb említett “Homálygenerátor” által egyre nagyobb mennyiségben előállított “ténypép”, melyből a Maffiakormány most igyekszik egy olyan “múltat” formálni, ami köszönőviszonyban sincs a történtekkel, azaz a valósággal.

A “melót” alaposan megnehezíti, hogy a kormányzatnak immáron nincs komoly médiabefolyása. Az Orbán-Simicska háború miatt kiesett a teljes kontroll alól (avagy ha tetszik a “papagálykórusból”) a “jobboldalon” legolvasottabb Magyar Nemzet, a legnézettebb Hír Tv, s a leghallgatottabb Lánchíd Rádió, no meg a Class FM. A “pótlásra” nagyhirtelenjében összetákolt “m1” a vicc-kategóriába tartozik, esetében egyszerűbb mérni a “nézetlenséget” (közel 100 százalék!), mint a “nézettséget”. A Liszkai által gründolandó “Új Magyarnemzet” (Napi Gazdaság) pedig még nem áll rendelkezésre … de nézve a “tévé” esetét, abból sem lesz sok köszönet. Ugyanakkor minden, az elmúlt öt esztendőben érvényesülő törekvés ellenére még mindig vannak független orgánumok. Ezek többsége ugyan internetes, “rendes jobber” számára pedig (még mindig) “elvi alapon látogathatatlan”, de az ilyen forrásokból táplálkozik a tavaly nyár óta “begorombult” Retektévé híradója. Az pedig bizony eljut a “vidéki egyháztagokhoz” is, jelentős léket ütve a kommunikáció “Habony Árpád” nevű zászlóshajóján.

Talán ennek volt köszönhető az a közel száz perces, kozma- és izzadságszagtól bűzlő, öncáfoló hazugságözön, amit tegnap Lázár János miniszterelnökségi miniszter és Giró-Szász András kormányszóvivő volt kénytelen bevállalni. Ennek során pedig úgy eláztatták a szervilis hajbókolás, a gerinctelen táskahordozás élő szobrát, a “szegény” Szíjjártó Péter “küküminisztert”, amire én még eddigi példát sem tudok felhozni. Csak ízelítőként néhány kijelentés:

  • A KüKüM szerint az ő háttérintézménye (Magyar Nemzeti Kereskedőház) államkötvények formájában tartotta pénzét a Quaestornál. Ehhöz képest a beismerés: az MNKH pénzben kapta vissza a “befektetését”.
  • Szíjjártó szerint az MNKH “önálló döntése” volt a tőkekivonás, “piaci információk” alapján. Ehhöz képest: az NGM (állítólagos) február végi felmérése okán személyesen a miniszterelnök döntött arról, hogy minden állami pénzt ki kell venni a brókercégek kezéből. (Közös pont: nem volt “bennfentes információ“, tehát nem történt bűncselekmény!)
  • A minisztérium szerint Szíjjártó “a csőd előtt” nem találkozott Tarsoly Csabával és semmiféle segélykérő, Orbánnak szóló levél nem létezik. Ehhöz képest a sajtótájékoztatón elhangzik: a cégvezér irományát “a miniszterelnök Varga Mihályra szignálta ki“. (Hadd jusson Misunak is a “jóból”, Viktor pedig moshassa kezeit!)

További “csemegék” a kínos, önellentmondó hazudozásokból:

  • Az Államháztartási törvény előírásai szerint közpénzt csakis a Magyar Államkincstárnál (MÁK), vagy egy pénzintézetnél lehet tartani. Hogyan került mégis az adófizetői forintok egy része egy pénzügyi szolgáltatóhoz? A válasz: egyedül a Quaestor vállalta a díjmentes számlavezetést, továbbá a MÁK is “pénzbe kerül”. Tehát az államnak nem éri meg önmagának fizetnie, inkább “takarékoskodik” úgy, hogy kiperkálja az állampapírok(?) piaci forgalmazásából származó 0,5-1,5 százalékos jutalékot a Szolgáltatónak.
  • Mivel a brókercég üzleti kapcsolatba került az állammal, az Alkotmányvédelmi Hivatalnak (AH), tehát a “belső elhárításnak” alapvető kötelessége lett volna azon rajta tartani a szemét. Miért maradt el ez, illetve ha mégse, akkor a döntéshozók miért hagyták figyelmen kívül a “jelzéseket”? A válasz: a kormány nem kapott “értelmezhető jelzést” a Hivataltól annak tárgyában, hogy a pénzügyi rendszer instabillá vált. Tehát az AH vagy nem foglalkozott a Quaestor nyilvános mérlegadataival (amikből kiderül, hogy esztendők óta alacsony nyereséggel és iszonyúan magas költséggel “dolgozik”), vagy “valakik” egyszerűen “leállították” a Szervet, vagy pedig az a jelentéseit egy ideje “kódolva”, avagy inkább rovásírásban küldi meg az őt felügyelő Lázár Jánoshoz, amiket pedig Dzsentri Dzsoni nem tud “értelmezni” (utóbbi a leghihetőbb … ugyi?!)
  • Ha a kormány a február végi (állítólagos) NGM-jelentésből pontosan tudta, hogy be fog dőlni a Quaestor, akkor erről miért nem értesítette a polgárokat? Miért csak azzal foglalkozott, hogy kimentse onnan a költségvetési pénzeket? A válasz: a kabinet csakis nyilvános adatokból “dolgozott”, ebből következtetett arra, hogy baj lesz, szólni meg azért nem szólt, mert a “rémhírterjesztés bűncselekmény”. Tehát a mi dicsőséges kormányunk lényegében a sajátjának tekinti a mi adóforintjainkat, amivel azt csinálhat, amit akar. Például egy haver cégét támogatják belőle tranzakciós jutalék formájában (lásd fentebb!). Ámde amint dőlni kezd a kártyavár, akkor nem szól egy kukkot sem annak a kb. 30 ezernyi ügyfélnek, nem rendel ki azonnal rendőrököket, könyvizsgálókat és felügyeleti biztost, mert csak így tudja kimenti a “saját zsozsót” még idejében, azaz a pánik kirobbanása előtt!
  • Tarsoly Szíjjártó puszipajtása volt, így “kezelhette” cége az oda (törvénytelenül) bevitt állami pénzeket, lehetett “működtetője” a moszkvai és az isztambuli “kereskedőházaknak”. Ráadásul közös, oroszországi cége van Orbán közismert strómanjával, Mészáros Lőrinccel, a felcsúti Csodagázszerelővel. Vajon milyen magas (politikai) szintig vezethetnek a brókerbotrány szálai? A válasz: bizonyos csaló pénzemberek (pl.: bankárok, brókerek, uzsorások) mindent megtesznek azért, hogy “közel kerüljenek” a döntéseket hozó politikusokhoz, ámde ez nem azt jelenti, hogy utóbbiak bármelyikének is (legyen szó “akár ellenzékiről, akár kormánypártiról”) “köze lenne a lopáshoz”. Tehát Szíjjártó nem Tarsoly haverja, hanem becsapott áldozata volt, azaz lényegében “vétlenül” finanszírozta közpénzek rendelkezésére bocsájtásával a Quaestor nettó pilótajátékát. (Petyka így némi beszarozás után “fertőtlenítésben” is részesült!)

A 444.hu készített egy “idővonalat, melyre szépen feltűzte az események “stációit”, kezdve a “Fideszpilátus” elé hurcolt “Szocikrisztus” megvádolásával, befejezve Tarsoly Csaba “golgotájáig“. Tette mindezt azért, hogy el ne tévedjünk a maffiapárti szódzsungelben, s tisztán lássuk az elmúlt, alig több mint egy hónap eseményeit. Azt, hogy miként jutottunk el a “szocialista brókerbotránytól“, a mindenoldalon hótiszta kezű politikusokig. Azt, hogy lássuk: még a kezdetben szokás szerint bedobott “gyurcsányahibásozástól” is képesek voltak Maffiáék eljutni az ex-miniszterelnököt is felmentő dumáig, csak hogy kimászhassanak a saját maguk által kiásott és “teleprodukált” pöcegödörből. Tanulságos a dolog, érdemes elolvasni!

De ha már Gyurcsány! Lehet, hogy most sokaknál nem leszek túl népszerű, de muszáj párhuzamot vonnom. Gyurcsány kollektív döntéseket hozott, amelybe sajnos olyan “erős” pártembereket is bevont, akik nem a szocik érdekeit szolgálták. Orbán mindenben egyedül határoz, körülötte csakis neki kiszolgáltatott ektoparaziták, utasításvégrehajtó, egybites biodroidok vannak (lásd: Szíjjártó!). Gyurcsány mindig vállalta a felelősséget, s igaz, hogy némi hezitálás után, de vette a kalapját és felállt a székéből. Orbán ezzel szemben soha és semmiért nem vállal felelősséget, a legrázósabb törvények megszavazásától rendszeresen távol marad, székébe pedig tíz körömmel kapaszkodik. Gyurcsányt annó azzal vádolta a Fidesz, hogy úgy vezeti az országot, mint ha egy részvénytársaság lenne. Ezzel szemben Orbán úgy, mint egy kft.-t, ami sok pénzzel zsonglőrködik, de az ennek fedezetéül szolgáló alaptőkéje szinte semmi.

No ez az a bizonyos “Kabinet Kft.“. Azaz továbbra is aktuális az 1848-as követelés: “Felelős kormányt!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Az Elnök és az ő emberei

Orbán, abban a bizonyos “évértékelőben” meghatározta a régi stratégia új, feturbósított változatát. Ezen belül pedig azt, hogy mit is köll tennie egy “jó fideszesnek”. … Két nap alatt két kitűnő példa. … Az egyiket ő maga szolgáltatta.

Aszonta  a Zorbán az ő “bazári évértékelőjében“, hogy akármi is történt eddig, senki és semmiféle változásra ne számítson. Mindent úgy, sőt, mégúgyabb fognak csinálni mint eddig. Azér’, mer’ már a közeli jövendőben is folyamatosak lesznek az egyre durvább támadások, tehát aki “békére” számít, tulajdonképpen egy nagy marha. A “jó fideszes” most gyorsan összekapja magát, kiveszi a seggét a babéros fotőlyből és “keményen dolgozni” kezd. Úgy, hogy például agitál, mozgósít. És főleg nem gondolkodik! Nem gondolkodik például a “vádakon”, hanem azokat “élből visszautasítja” olyasmiket mondván, hogy “kommunista milliárdosok ne beszéljenek urizálásról“, vagy hogy “ne emlegessen korrupciót az, aki 2010 előtt szétlopta az országot“, avagy hogy “ne ejtsen krokodilkönnyeket a szegénység miatt az, aki elvette a 13. havi nyugdíjat“. Ám ha ezt nem teszi, akkor visszajönnek a kommenisták és lőttek a “polgári Magyarországnak”, ami egyáltalán nem egy “politikai termék”, hanem tényleges célkitűzés és kézzel fogható valóság … mármint Orbán (“G.”) Viktor és környezete számára.

Azt, hogy a “közfideszes” ezt a “pápai enciklikát” mennyire fogja elfogadni, mindennapi élete vezérfonalává tenni, az nemsokára kiderül. Például néhány hét múlva Tapolcán, ahol a Maffiapártnak nem csak “győzelmi kényszere” van (némileg helyre állítván a hónapok óta kopó renomét), de kétfrontos háborút is köll vívnia. Az egyik irányból a meglehetősen hitelesnek tűnő baloldali jelölttel folyik a csata. Itt ugyan bevetették már a “kamupártok” csodafegyverét (az “összefogásos” monoki ex-polgármester a jofogas.hu oldalán kínál 200 froncsit egy ajánló aláírásért), de ez a húzás már Veszprémben sem gyött be. Persze ezerrel megy majd a komcsizás is, meg a karaktergyilkolászás, de erősen kétséges, hogy ennek elegendő mozgósító ereje lesz (lásd ismét: Veszprém!).

De mit kezdjenek majd a Jobbikkal? Ami már ténylegesen egy “politikai termék”, ráadásul a sajátjuk. Amelyik már annyira a fejükre nőtt, hogy a “jobbkézi” zabigyerek Zazrivecz gyerek egyenesen trónkövetelőként lép fel! Hogyan fogják majd “gondolkodás nélkül”, azaz “élből visszautasítani” az onnan érkező “vádakat”? Ráadásul melyek lesznek ezek és melyek a reájuk adandó “központi”, tehát habonyista “válaszok”? Túlzott orosz-barátsággal vádolják majd őket? A Putyin-látogatás után?! Előkotorják megint a “KágéBéla-ügyet”? A hasonló “neji felszereltséggel” és “érdekeltségi körrel” rendelkező, ráadásul kormányzati belberkeken belül esztendőkön át tartott Kiss Szilárd letartóztatása után?! Netalán kormányképtelen és vállalhatatlanul “széljobbosnak” nevezik őket azt követően, hogy az elmúlt öt esztendőben gyakorlatilag minden olyan jobbikos ígéretből törvényt fabrikáltak, melyeket még a Dülledszemű hangoztatott 2010-ben (is)?! … Hát, látni és hallani fogjuk, az nem vitás.

A “közpénzfideszesek azonban rögvest magukévá tették a Főnök előírásait. Girnyószász Bandi, a budapesti “ötker” egyik ingatlancézára, például már március elsején, az ATVSzabad szemmel” című műsorában megmutatta, hogyan is köll ezt az egészet csinálni. Simicska “gecizett”? Hát ez olyan pfuj, amivel a kormány nem foglalkozik, lévén ez olyan “gyurcsányos” dolog volt. Navracsics anno még “Simicska-kormányt” emlegetett? Lehet, de neki semmi köze ehhöz, hiszen “minden politikus a saját maga mondataiért felel“. Illétlen Zolika mostanság keményen kritizál? Olyasmiket mond, hogy az egész kormány tele van mohó síbolókkal, akik csakis a pénzzel, meg saját hatalmi túlélésükkel foglalkoznak? Ezek csupán “sértett emberek“, akiknek az a bajuk, hogy “a kormány nem tartott igényt a munkájukra“. Netadó? Ugyan kérem, ilyesmiről szó nem volt soha! Útdíj? Ezzel sincs semmi probléma. A kormány több, mint hatvan érintettel egyeztetett, s arról nem tehet, hogy négyen-öten közülük a többiekkel keveredtek vitába (bezzeg a “maradék”, kb. 3200 önkormányzat egy szót sem szólt!). … És így tovább, a sima modorú, profi hazudozás, az elképesztő szemtelenség útján!

Közbevetve:

Girnyót az ATV riportere megkérdezte arról a hírhedt “szóhasználati útmutatóról” is, mellyel Balog emberminiszter “örvendeztette meg” a minisztériuma és annak háttérintézményeinek dolgozót. Neki erről is volt persze “véleménye” (egyetértő!), de sajna kihagyta a nagy lehetőséget arra, hogy megdicsérje az “előgyújtásos” Pátert azért, hogy milyen “előrelátó” volt. A “Pápa” még ki sem adta az “enciklikáját”, de ez a Főpap mánis tudta, hogy mit is köll csinálnia egy “jó fideszes” hivatalnoknak!

Nem lustálkodik maga a Főnök sem! Akiknek esetleg kevés lett volna Girnyószász március elsejei “demonstrációs laborgyakorlata”, azoknak jó példával elől járva bemutatta, hogyan is köll élből, tehát gondolkodás nélkül visszautasítani a “vádakat”, miként is kell reagálni az illetlen kérdésekre.

Történt ugyanis, hogy az “Országgyűlésnek” nevezett bábszínházban az egyik szoci képviselő, bizonyos Harangozó Tamás odáig vetemedett a tiszteletlenségében, hogy feltett néhány (vádaskodó) kérdést a főméltóságú felcsúti Főméltóságnak. Az első az volt, hogy “Milyen érzés volt hallgatni Simicska Lajos kirohanásait?“. Mire a válasz: “Minden kérdés megvitatható a magyar politikában, de nem lehet méltatlan helyzetbe hozni a politika iránt érdeklődőket, ezért a magyar kormány ilyen szintre nem ereszkedik le“. Ennek értelme: “Ne hozzanak engem kínos helyzetbe azzal, hogy olyasmit kérdeznek, melyre fingom nincs, hogy milyen propaganda-választ adhatnék! (Hülye Habony! Igyekezzé’ mán!)“. A második kérdés: “Milyen érzés volt Vlagyimir Putyinnal megkoszorúzni a Fiumei úti szovjet emlékművet“, ahol az ’56-os Forradalmat leverő katonák is nyugosznak?. A válasz: A Megszállás és a Forradalom leverése során elesettek emlékműve egy helyen található, azokat különválasztani nem lehet, s “Magyarország tudomásul veszi, ha az Oroszországból érkező vezetők ezeknél kegyeletüket fejezik ki” annak ellenére, hogy az ezekhez fűződő magyar viszony “mindig is felemás volt és felemás is marad“. Ennek értelme: “Ha ilyesmi az ára annak, hogy Vologya pénz tömjön a zsebembe, akkor kurvára leszarok mindent és mindenkit!“. A harmadik kérdés: “Meddig védi a Fidesz az oligarcháit a hortobágyi családi gazdákkal szemben?“. A válasz: “Nem szeretjük, hogyha a kommunista milliárdosok pártja kioktat minket gazdasági kérdésekben. Nem szeretnénk, hogy a zöldbárók pártja (…) kioktasson minket!“. Ennek értelme: “Mégis mi a lófaszt válaszolhatnék erre? Igen, kitömjük a Sajátjainkat degeszre! Igenis lehajolunk minden fillérért, s ha kell, még a koldust is kiraboljuk! Leszarjuk, hogy kiket teszünk ezzel tönkre! Te meg fogd be azt az ángyánista pofádat!“.

Ímé a “vadirégi” jófideszes kommunikáció, melyet a Vezér hirdetett meg a bazári évértékelőjén! Az Elnöknek elmént már a maradék esze is, emberei pedig vigyorogva zsebüket tömködik. … Sok írni valója lesz még egy magamfajta mezei bloggernek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Hörcsögvacok

Egyik nagy kedvencem, az “Örülünk, Vincent!“-en publikáló “jotunder” kolléga szerint Dicsőséges Kormánypártunk padlástól pincéig tele van “kleptomán hörcsögökkel“. Mindent ellopnak, a pofazacskóikba tömködnek, s bár mázsás “puttony” van már a hátukon, a legutolsó fillérért is lehajolnak. … Néhány jellemző példa következik.

Azt írja az újság, hogy a prudenciájáról ugyan nem, de a pazarlásairól már alaposan elhíresült Magyar Nemzeti Bank (MNB) – élén Elkúrcy Gyurcyval – ösmét kiszórt egy kisebb összeget az ablakon. Tette mindezt azért, mert az említett nyílászáró alatt éppen akkor haladt el az Akció BTL Kft., amelynek “fejére” a (“széles tekintetű”) Vak Szerencse 200 millió forintot pottyantott. Persze nem ingyé’. Cserébe nem csak konferenciát köll szerveznie, de diákversenyt is, nem beszélve a végtelenül megterhelő és baromi sok pénzbe kerülő “dolgozói mikulásünnepélyről” (drága ám manapság a Télapó és az sem filléres dolog, amit a puttonyában hord!).

Néhány kötözködő alak ugyan megemlítette, hogy ebben az esetben is mintha “elfelejtődött” volna a pályáztatás aktusa, de ezen fennakadni csak azok tudnak, akik nem is merik az MNB és a kft. között immáron jóideje gyümölcsöző kapcsolat előéletét. A cég ugyanis egyszer már “volt szerencsés” lehajolni 25 milliónyi jegybanki forintért, hasonló megbízások okán. Már pedig a korábbi siker, meg az azzal járó megelégedés el nem felejtődhet. Kiépült az “ismeretségen” alapuló “bizalom”, s ahogyan azt korábban már L(ukapop)Simon államtitkár úr is kegyeskedett megjegyezni: “Ugyan miért baj az, ha valaki olyan céggel dolgoztat, amelyet régóta ismer és megbízik benne?“.

Ugyanakkor el ne felejtsük, hogy ez az összesen még alig negyedmilliárd eltörpül a Jegybank által különböző alapítványokra és ingatlanok megvásárlására eleddig elköltött kb. 300 milliárd mellett! Azt se, hogy a Jegybankelnök szerint az MNB ilyenkor nem közpénzt, hanem “a saját nyereségét” költi, amihez meg a világon senkinek semmi köze! Ahogy ahhoz sem, hogy a fentebb nevezett cég tulajdonosa, Borókai Flóra (tiszta véletlenségből) az EMMI jogi ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkárának, Borókainé Vajdovits Évának és a “Heti Válasz” című lap főszerkesztőjének, Borókai Gábornak (Nulladik Viktor első kabinetjének korabeli szóvivője) az “idös” leánykája. … “Rossz az, aki rosszra gondol!“. … (Füstöl az MNB konyhájának kéménye, lévén “fő a bizalom!” … hehehe!)

Mint láthatjuk, kormányszóvivőnek lenni bizalmi kérdés. Márpedig ha ezt elnyerte valaki, akkor egy “nemzetileg elkötelezett”, a nemzettel “együttműködő” kormány esetén, az kiterjed az egész Famíliára is. Függetlenül attól, hogy az illető egyenesági leszármazott, avagy csupán “szerzett rokon”, például sógor.

Giró-Szász András is volt már szóvivő, jelenleg meg egyenesen kommunikációs államtitkár. Töretlen hát benne a kormányzati bizalom (füstöl a Miniszterelnökség kéménye is, hiszen ott is “fő”! – hehehe!), ez pedig kiterjed Serfőző Péterre is. Utóbbit az előbbi azzal a bizalommal tisztelte meg, hogy feleségül vette leánytestvérét, azaz a két család egyesült, tehát a “nemzeti bizalom” immáron a “svégerre” is kiterjedhet.

Nem is csoda hát, hogy a Sógor cége (az abba helyezett maffiapárti kormánypárti Bizalom, meg a Giró-Szászos benősülés okán) olyannyira elnyerte a budapesti V. kerület korabeli maffiapárti fideszes polgármesterének támogatását, hogy mindenféle kekeckedés és bürokratikus hercehurca nélkül elébb önkormányzati tulajdonba vette (a Fővárostól!) a 292 négyzetméteres üzlethelyiséget, azt meg négy másikkal együtt betuszkolta egy “saját” cégbe, amit meg szinte rögvest eladott a Sógi vállalkozásának.

Ügyintézési rekord! – írta az index.hu tegnapi cikke, hiszen mindezt fél esztendő alatt sikerült “lezavarni”. De maga a nyereség is “rekord”, hiszen ebből lett Giró-Szásznak (meg a Sóginak) egy ingatlanja a Dorottya utcában, amiből állítólag 120 szobás szálloda lesz, no meg 70 milliója ugyanezen vállalkozásnak a fentebb említett üzlethelyiség alig másfél évvel későbbi eladásából.

Az igaz ugyan, hogy az ingatlanapportal rendelkező önkormányzati cég vevője egy kicsit “ofsór” (luxemburgi bejegyzésű) volt, no de ez ne zavarjon senkit! Hiszen ha a Fidesz frakcióvetője, mint a parlament Gazdasági Bizottságának elnöke, ma is képes eldönteni, hogy méltó-e a bizalomra az a (hatból) öt offshore vállalat, amely ügyletenként 11-14 millió forintos nyereséggel árulja a negyedmillió eurós (most már 300 ezer!) “Letelepedési Kötvényeket“, mert ismeri a “tulajdonosi hátteret” (gondolom Orbán és Tsai., pl. talán ő is!), akkor miért ne lett volna ugyanerre képes szűk öt esztendővel ezelőtt is? Miért ne tudhatta volna, hogy a “Praefinium SICAV-FIS” cég lényegében a századvéges Heim Péter, és a Giró-Szász-sógor közös vállalkozása? Tulajdonosi háttér tehát “tisztázva”, innentől pedig az “Ötker” polgármesteri hivatalának kéménye is “füstöl”. … Nemde bár?!

Ahogyan “füstölget” két nyugat-magyarországi város önkormányzatának “kéménye” is. Zalaegerszeg és Nagykanizsa például nemrég adott megbízást a “Strategopolis” nevű kft.-nek arra, hogy ugyan derítse mán’ ki: miféle gazdasági kapcsolatok vagyonnak közöttük, ezeket meg hogyan lehetne esetleg és netalántán tovább fejleszteni. Pályáztatásra persze nem volt szükség, hiszen oly’ régi már a munkakapcsolat a nevezett cég és a két város között, hogy “ihaj”. Még arra sincsen, hogy a Strategopolis avatott szakemberei a meglátásaikat és ötleteiket írásba foglalják. Ugyan minek fogyjon feleslegesen a tinta, a nyomtató és a fénymásoló festékkazettája? Takarékoskodás is, no meg Bizalom is létezik ebben a Hörcsögvilágban! Így bőven elegendő, ha a felkért szakértők egyszerűen csak beleduruzsolják az önkormányzati döntéshozók kagylófüleibe kutatásaik eredményeit, meg az ebből született, fantasztikusan jó ötleteiket.

Persze lehet azon kekeckedni, hogy ez a “szóbeli teljesítés” ugyan miként ellenőrizhető. Úgy “kéremszépenhölgyeimésuraim”, hogy a Megbízó egyszerűen aszongya, hogy “Megtörtént!“. Ráadásul annyiszor, ahányszor a Megbízó aszongya! Aki pedig nem bízik a Megbízóban, az egy … szóval AZ. Akik pedig azon szőröznek, hogy mijafaszér’ köll ezért évi nettó 7 milliót fizetni, nem veszik figyelembe, hogy ezt két olyan város fizeti, amelyeknek eleddig (pár száz esztendő óta!) fogalmuk nem volt az egymással lévő kooperációjukról. Ráadásul az összeg is bagatell. Mindössze három középiskolai pedagógus évi átlagfizetése. Ami meg (lássuk be!) tényleg “nem sok”.

Bár ha azt nézem, hogy van még idehaza egy-két nagyobb település, és ha “azokat” is csak ennyivel “húzza le” a Strategopolis évente, ráadásul költségkímélő üzemmódban (tehát “szóban”), akkor már egy egész szép összeg jön ki. Érdemes tehát még “teli puttonnyal” is a háton lehajolni minden millióért fillérért, mert ugyi “Cseppből lesz a tenger!“.

Kleptomán hörcsögökkel van tele ez az egész “Uruszág”! Pontosabban annak alvilági Felvilága. A Nagyhörcsgöknek százmilliárdok, a Közepeseknek néhány száz-tíz millió jut a pofazacskójába. A Legkisebbeknek, a Legbutácskábbaknak pedig néhány ezer hamis euró. Persze az utóbbiaknál is “fő a bizalom”, hiszen egyiküket úgy tűrte meg a Maffiapárt a saját soraiban, meg az Ifjúsági Tagozat élén, hogy tagdíj-nemfizetés miatt már évek óta kizárták. … Vártak egy pár évet, hátha megembereli magát. Nem tette. Sőt, a “Keletin” nyitogatott … ki a pénztárcát!

Hörcsögvacok lett Magyarországból! Azér’, mer’ mi hagytuk, hagyjuk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!