Megalázva, kihasználva

Megalázva, kihasználva” – ez a két szó jellemzi legjobban Magyarországot Putyin tegnapi “látogatása” után. Orbán pedig ehhöz önérdekből asszisztált! … Ki is itt a hazaáruló?

Putyin látogatásában nem csak az volt a botrányos, hogy fogadásával az Orbán-kormány gyakorlatilag megsértette az Európai Tanács azon, tavaly márciusban hozott határozatát, miszerint az EU tagállamai beszüntetik Oroszországgal a “rendes” kétoldalú kapcsolatokat, hanem a “kivitelezése” is. Kezdjük csak magával a késéssel! Egy órán állt (“lehegesztett”) haptákban gyakorlatilag egész Budapest, no meg a teljes magyar “vezérkar”. Ezek után nem módosított programot (várjon csak a “cselédség”, a meghódolt “bojárság” a Cáratyuskára!), hanem elment koszorúzni többek között egy olyan sírkertet, ahol az “56-os ellenforradalmat” leverő “szovjet hősi halottak” nyugosznak.

Közbevetve:

Nem az a bajom, hogy Putyin “szovjet” (tehát orosz és “egyéb” nemzetiségű) elesett katonák előtt tisztelgett, hanem az, hogy ez osztán egyáltalán nem a halottaknak szólt! Sokkal inkább az “önsúlyánál” fogva méltán összeomlott Szovjetuniónak, no meg annak a Birodalmi Eszmének, melyet ő és társasága (“sziloviki”) képvisel, s érvényesít hullahegyeket produkálva mostanság Kelet-Ukrajnában. Merkel bezzeg messze elkerülte a hazánkban szép számmal található német katonatemetőket. Ehelyett a Dohány utcai zsinagógába látogatott, mert ő nem a Harmadik Birodalom, hanem annak Áldozatai előtt tisztelgett. … Micsoda különbség! … “A stílus maga az ember”!

Osztán az a bizonyos két órán át tartó “négyszemközti megbeszélés” (várjon csak Áder, az ország “Legfőbb Közjogi Méltósága“, Orbán cselédje is a sorára!). No meg a Főnökök jelenlétét egyáltalán nem indokló, nulla értékű “egyezmények” aláskribáltatása. No meg az azt követő “sajtótájékoztató”, amelyből mindent meg lehetett tudni, kivéve hogy mi a fenéért is köllött az “EU Büdösbogarának” fogadnia ezt a messziről bűzlő “Nemzetközi Görényt“. Aki a nyilatkozatában odáig vetemedett, hogy az általa két nappal korábban Minszkben aláírt fegyverszüneti megállapodás egyértelmű megsértését (a “Donbaszi Kozákok” az ő engedélye nélkül még a gatyájukat sem merik letolni, nem hogy lövöldözni!) azzal magyarázta, hogyaszondja: amíg az ukrán vezetés “nem fúj visszavonulót“, addig hullani fognak az emberek, s bár a minszki megállapodás “egy jó kompromisszum“, a tűzszünet megsértése “előre látható volt“, ennek pedig “nem is lesz vége“, amíg az ukrán “döntéshozatalért felelősek nem ismerik be, hogy a konfliktust csak békésen lehet rendezni” és be nem látják, hogy “veszíteni tudni kellene“.

Orbán pedig csak bólogatott. Eszébe nem jutott volna “latens” vitába szállni A Vendéggel ugyanúgy, mint ahogy azt Merkellel tette két héttel korábban. Sima mosollyal tűrte Putyin bunkóságait, “szavahihető és megbízható” politikusnak nevezve őt, aki cinikusan az ukránokra tolta a két nappal korábban a saját aláírásával hitelesített ígérete megszegését! Közben pedig közismerten “pörge” nyelvén végigcsorgott a maffiás pénzéhség nyála annak hallatán, hogy Példaképe, Legújabb Régi Jóbarátja olyanokat mondott, hogy micsoda faszányosan előnyös üzlet Magyarországnak a “Pakstum“, és “jó lehetőségek vannak” a magyar-orosz gazdasági együttműködések “kiszélesítésére“, azaz újabb, zsebre vágható moszkvai baksisok megszolgálására. … Persze időnként kérnek majd cserébe “valamit”.

Mert hogy már eddig is “kértek”, az biztos. Például ezt a magyar érdekek szempontjából nem hogy teljesen fölösleges, de egyenesen káros Találkozót is. Amelyen lényegében semmi fontos megállapodás nem született. Még akkor sem, ha Don Vittorio, avagy ha tetszik Viktor Győzövics olyanokat brunnyantott ki az orra alatt hordott ánuszán, hogy most osztán nekije tényleg sikerült “biztosítania” a honi gazdaság és a Tiszteltlakosság gázellátását. Holott ez már korábban megtörtént! Ezt maga a “Qrmány” energetikai államtitkára, Aradszky András kotyogta ki még hétfőn az Országgyűlésnek nevezett bábszínházban.

Akkor mire volt jó ez az egész “Lerohanás”? Arra, hogy ösmételten sikerüljön olyan újságcikkeket kiprovokálni, mint például a brit “The Guardian“-é. Avagy olyat, ami a “The Washington Post“-ban jelent meg? Netalán olyasmit, ami még konkrétabban fogalmazódott meg a “Deutsche Welle” oldalán? Csakis azért, hogy a “Teremfociminisztérium” által kinevezett, (párt)karrierdiplomata, “hejesíróbalynok” nagyköveteink beélesíthessék a pennáikat? Hogy a már az elmúlt esztendőkben is nevetség tárgyát képező “sajtólevelező szak” dühödt olvasói megjegyzések formájában fejtsék ki azt a Központi Álláspontot, miszerint Orbán tegnap “megalapozta” a magyar jövendőt?! … Így?!

Hát ezt a “nemzeti érdekeket érvényesítő külpolitikát” legitimálták azok az “ellenzéki” frakcióküldöttek, akik a minap elfogadták Viktor Győzövics és vitéz Budakeszi Villatulajdonos meghívását arra a találkozóra, melyen állítólag “egyeztetés” történt a “célokról”. Azon nem csodálkozom, hogy a Dülledtszemű Nemzetvezető Testvér odaküldte a famulusát (ez a “párt” is sorba szokott állni a Putyin-kasszánál!). Azon sem, hogy a Hivatásos Főszoci szokása szerint úgy viselkedett, mint egy “Oktondtóbi“. Ámde hogy Szélberni miért mosolygott oly’ decensen, amikor pont az ő pártjának elnöke kérte kölcsön a Putyin-ellenes tüntetésre a Békemenettől a “Nem leszünk gyarmat!” feliratú molinót, azt már nem értem (dehogyis nem!).

Tegnap Putyin megalázta és kihasználta, ha tetszik: megerőszakolta Magyarországot! Orbán meg asszisztált, tartotta ehhöz a “gyertyát”! De legalább kiderült: az elmúlt napokban ki, illetve kik követtek el itten hazaárulást!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Le leszünk hegesztve?

Holnap érkezik Budapestre Vlagyimir Putyin orosz elnök. A találkozónak sem gazdasági sem diplomáciai jelentősége nincs, az ország sorsát előbbre nem fogja vinni. Újabb nemzetközi botrány azonban lehet belőle, ha Orbán hozza a “szokásos formáját”.

Régóta nem látott “biztonsági intézkedések” közepette “várja” Budapest Vlagyimir Putyint, minden oroszok cárját elnökét. Mintegy 200 kilométer hosszúságban olyan utakat is előre lezárt a TEK (“Terrorelhárítási Központ“, azaz Orbán Viktor állami magántestőrsége), melyek messze esnek az elnöki konvoj által “érintett” területektől. Utóbbiaknál pedig a túllihegett paranoia odáig merészkedett, hogy még a csatornafedeleket is lehegesztették.

Hogy az egész felhajtásnak mi az értelme, azt lényegében senki nem tudja. A diplomáciai szakértő szerint ebbe a látogatásba a minszki megállapodás után semmiféle “nemzetközi kitekintést” belemagyarázni nem lehet. Azt meg pláne nem, hogy a magyar “miniszterelnök” lenne az a “politikai személyiség”, aki képes lenne közvetítőként fellépni Oroszország és a Nyugat között az ukrajnai konfliktusban, lévén Orbán már régóta “súlytalan szereplője” a nemzetközi diplomáciának. Az egész tehát legfeljebb “kétoldalú találkozónak” minősíthető, melyen csakis a közös érdekekről eshet szó. Ezek megbeszélését pedig – tekintettel hivatalos szövetségeseink egyébként is “görbe szemére” – tanácsosabb lett volna egy későbbi, az orosz-nyugati feszültség, az ukrajnai válság esetleges enyhülése utáni időpontra halasztani. (Ilyesmit elvárni a “teremfocista” magyar “külügytől”? Nevetséges! – szendam)

Vannak-e “közös érdekek”? – merül fel a kérdés joggal. Egyáltalán kinek az érdekét szolgálja ez a budapesti látogatás? Sz. Bíró Zoltán szerint hazánkét semmiképpen, lévén az Orbán-kabinet újsütetű, az EU és a NATO közös “akoljából” kikacsintgató, az egységes fellépést folyamatosan aláásó, oroszbarát politikájával már így is “kihúzta a gyufát” az Atlanti óceán mindkét partján. Ez még talán nem is lenne baj, ha nem történt volna meg a Krím bekebelezése (2014. márc. 18.), amely durva átlépése volt a nemzetközi jogrendnek, vagy a maláj utasszállító lelövése (2014. júl. 18.), mely után a Nyugat méginkább elfordult Oroszországtól. Ezt Budapesten nem érzékelni akkora hiba, mely nyugodtan tekinthető szándékoltnak is. A találkozó tehát kizárólag orosz érdekeket szolgál annak bizonyításával, hogy Putyin még sem szigetelődött el teljesen, hiszen lám, egy(!) EU-NATO-tag országban is hajlandóak fogadni őt.

No de mi a helyzet a gázzal? Orbán ugyanis az egyik “szokásos” pénteki, rádiós “igehirdetésében” azt állította, hogy “A magyar gazdaság működéséhez és a háztartások ellátásához szükséges földgázszállítások kérdését kell megoldanom Putyin elnökkel“. Ámde van-e ilyen “kérdés”, avagy “megoldandó” probléma? Ugyancsak szakértők szerint nincs, a “miniszterelnök” egyszerűen “túldramatizálja” a helyzetet, azaz szokása szerint hazudik!

A helyzet ugyanis az, hogy bár a hosszútávú szerződés június 30.-án valóban lejár, semmi nem indokolja a sietséget, a rohanást. A még érvényes kontraktus alapján már kifizetett, de fel nem használt gáz mennyisége jelenleg 18 milliárd köbméter. Azért ilyen sok, mert a megállapodás idején még évi 14,5 milliárdos szükséglettel számoltak, ámde ez mára bőven 9 milliárd alá csökkent. A hazai 1,2 milliárdos kitermelés, meg az időközben 3 milliárdra duzzadt nyugati importlehetőség alapján tehát legfeljebb évi 4 milliárd köbméter “problémáját” kellene “megoldani”. Tekintettel a “beragadt” mennyiségre, ez azt jelenti, hogy az orosz importból még a régi kontraktus alapján is úgy 2020-ig lenne “ketyegtethető” a hazai szükséglet, azaz ráérne a kormány 2018-ban is elkezdeni ezeket a tárgyalásokat!

Közbevetve:

Ez az esztendők óta tapasztalható, meglehetősen meredek “igénycsökkenés” nem csak a honi ipari technológia fejlődésének, az energiatakarékosabb eljárások bevezetésének köszönhető. Hanem annak az általános elszegényedésnek is, melynek 2010 óta lehetünk tanúi. A “rezsicsökkentés” ellenére egyre több háztartás tér át a “hagyományos”, tehát fa- és széntüzelésre (nem is beszélve az “egyéb” elégethető “anyagokról”!). Aki az elmúlt teleken, különösen a hideg és páraköddel nyomott, szélcsendes napokon egy-egy községben, avagy valamelyik vidéki város falusiasabb negyedében járt, az érezhette a füstgáz fojtogatását. … Azaz a “szegénység szagát“!

Tovább hitelteleníti az orbáni energiafüggetlenségi propaganda által sugallt (? … harsogott!) képet, hogy a piaci tapasztalatok, az elmúlt esztendőkben látható folyamatok szerint egyáltalán nem érdemes semmiféle hosszútávú gázszállítási szerződéseket kötni. Pláne nem az oroszokkal! A szabadpiacon ugyanis jóval olcsóbban szerezhető be a földgáz, mint amennyiért Moszkva szerződik le – hosszú távra. Ráadásul minél nagyobb az igény, annál magasabb az orosz ár is! Belgium például 401 dollárt fizet “promt” vásárlásokkal a feltételezhetően norvég “tüzelő” ezer köbméteréért. Az elvileg 65 százalékban orosz “kitettségtől” szenvedő Magyarország (szerződés szerint) ennél bő 10 százalékkal többet, 440 dollárt (plusbonus: a “kötelezően” kifizetendő, de át nem vett mennyiség!). A teljes mértékben kiszolgáltatott, de Moszkvával “fasírtban” lévő Lettország pedig 531-et!

Mi bizonyítja ennél jobban, hogy a Nagy Szovjetuniógazdaságilag erős és nemzetközileg el nem hanyagolható” Oroszország (ahol a “szilovikok” uralkodnak) nem “kereskedik” az energiahordozókkal, hanem egyszerűen és simán megfogalmazva “zsarol” velük, tehát a Moszkvának parírozó “vevőktől” az “olcsóbb” árért időnként “kér valamit”?! Mi bizonyítja ennél jobban, hogy az jár jól, aki “diverzifikálja” a beszerzéseit és minél távolabb kerül Vologya cártól?! Mi bizonyítja ennél jobban, hogy az jár rosszul, aki “ezekkel” bármiféle ügyben kötelező érvényű szerződést köt (pláne hosszú távra!), s “egy gyékényen árul” velük (akár még rövid ideig is)?! Mi bizonyítja ennél jobban, hogy az jár jól, aki kitart a szerződött, őt befogadó és felemelő, megvédő Szövetségesei mellett még annak árán is, hogy átmenetileg (kompenzált!) veszteségeket szenvedhet, és nem az, aki egy ön-, avagy szűk csoportérdekre bandzsítva enged az “ördög csábításának”?!

Mert ennek a “gázos rohanásnak” okai öléggé nyilvánvalóak. Viktortól tudjuk, hogy “Amikor lehetőséged van megölni az ellenséged, nem habozol és megteszed!“. Lefordítva ezt az “aktualitásra”: Hüvelyk Mutyinak most van lehetősége hosszú időkre “elintézni” az orosz gázzal kapcsolatos “csencseléseit”, tehát nem habozik és megteszi. Ennek meg az a svájci “Zugban” bejegyzett MET Zrt. lesz a legfőbb haszonélvezője, amely mögött egy német lap magát Orbánt sejti (talán nem véletlenül), a legfőbb kárvallottja meg a mi adóinkból összetákolt állami költségvetés! Ugyanakkor a múlt héten akadt már konkurenciája is: a Görögországban hatalomra került és ugyancsak putyinista szimpátiával rendelkező “Sziriza” párt “személyében”. Igyekezni köll hát, hogy a “Becsületbörzén” árusítandó “részvények” még kellően nagy értékkel rendelkezzenek a Cár és üzleti köre számára!

Holnap kiderül, hogy ez a Kis Pöllencs, ez az Alcsúti Főkormányzó egyszer ebben a büdös, nyomorult, közpénzeltartott, korrupt életében képes lesz-e Államférfiként viselkedve a Köz érdekeit szolgálni. Avagy marad a szokásos “maffialogika”: pénzért bármikor, bármit eladva az “erősebb” elé “térdelni”.

Tartok tőle, az utóbbi fog történni. Akkor pedig az ország már nem csak nyakig áll majd a kanális “levében”, de még a csatornafedelet is rá fogják hegeszteni, mi meg itt maradunk a “kleptomán hörcsögeinkkel” összezárva!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!