Gáz a Vezér fejében

Az E.On-nal kötött gázcégvásárlási szerződések napvilágra kerülése után a legteljesebb nyugalommal nyilváníthatjuk “gázai“, azaz katasztrófa sújtotta övezetnek Orbán agyát. Nagy “gáz” van a Vezér fejében.

Az Átlátszó által kiperelt és tegnap közzé tett dokumentumok alapján a következő tényeket ismerhettük meg. A német E.On már régóta szeretett volna megszabadulni két, magyarországi gázcégétől, az EFT-től (“E.On Földgáz Trade“) és az EFS-től (“E.On Földgáz Storage“). Ezért 2011 májusában ezeket eladásra ajánlotta az MVM-nek (“Magyar Villamos Művek Zrt.“) összesen 1360 millió euróért. A reménybeli vevő azonban, a saját értékelése szerint, a két céget legfeljebb 384 millióra tartotta, így a biznisz kútba esett. Ámde bő egy esztendővel később ismét terítékre került a dolog, s az E.On már “csak” 875 millió eurót kért a vállalataiért, amit osztán az MVM tavaly zokszó nélkül ki is fizetett.

Joggal merült fel a kérdés, hogy vajon melyek voltak azok az indokok, amelyek meggyőzték az MVM-et arról, hogy 2013-ban már érdemes neki a két esztendővel korábban megállapított érték majd’ két és félszeresét kifizetnie az EFS/EFT-csoportért. Ezt szerette volna megtudni az Átlátszó is, s ezért közérdekű adatigénylést nyújtott be az illetékes MNV-nek (“Magyar Nemzeti Vagyonkezelő“), amely azt – az orbanista állam hivatalaitól megszokott módon – elutasított. A portál persze perre ment, s bár a hivatal “az utolsó töltényig” hadakozott, a harmadfokú bírósági döntés után nem volt más választása, mint a dokumentumok átadása.

Az iratokból kiderült, hogy ha a kormány hallgat a szakértői által készített vagyonértékelésekre és kockázatelemzésekre, akkor nem hogy fizet az E.On-nak, hanem még ő kér pénzt a német óriástól! Az EFS/EFT-csoport ugyanis egy végtelenül kockázatos, hatalmas bizonytalansági tényezőkkel terhelt, óriási pénzszivattyú csupán. Valódi értéke pedig valahol a plusz 111 milliárd és a mínusz(!) 355 milliárd forint között lehet, melynek pontos megállapítása azért lehetetlen, mert az E.On a legfontosabb dokumentumokba nem adott betekintést. Tehette pedig mindezt azért, mert még 2012 novemberében Orbán aláírt egy megállapodást a német cég vezetőjével, Johannes Teysennel, amelyben még a vételárat (875 millió euró, azaz 260 milliárd forint) is rögzítették!

A Világ Legostobább Szándéknyilatkozatában a “Nemzeti Ügyek Kormányá“-nak minimum zavart feje, belement ugyanis abba, hogy az akvizíció eldöntéséhez legfontosabb dokumentumok egy részéhez, csakis a Nyilatkozat aláírása után(!), a legszenzitívebb anyagokhoz pedig kizárólag az Adásvétel nyélbe ütését követően(!) juthat hozzá a Vevő. Ez pedig ugyi teljes mértékben kizárta annak lehetőségét, hogy a vételre kijelölt MVM, meg a tulajdonosi jogokat gyakorló MNV megállapíthassa nem csak azt, hogy érdemes-e vásárolnia (s, hogy mennyiért), hanem azt is, hogy valójában mi is kerül a tulajdonába. … Mindezt rögzített áron!

Közbevetőleg:
A Nyilatkozat aláírása után a német “Handelsblatt” című üzleti napilap egy szokatlanul gúnyos cikkben (a linket sajna nem találom) meg is dicsérte Teyissent azért, hogy milyen “ügyesen ejtette át a teljesen ostoba” Orbánt. Lássuk be, a lapnak igaza volt! Hiszen ki az a hülye, aki hajlandó szerződésben kötelezni el magát például egy olyan ingatlan megvásárlására, amelyről a címén kívül semmi mást nem tud?! … No, ezt az idiótát hívják “Orbán Viktor”-nak, akit teljes joggal lehetne mondjuk egy “gazdaságtörténeti múzeumban” mutogatni. … KITÖMVE!

A kockázatokkal és mellékhatásokkal természetesen az MVM is, az MNV is tisztában volt. Hiszen azért, mert azok vezetői egytől-egyig fidesznyikek, még nem automatikusan debilek is. Pontosan tudták, hogy itt nagy “gáz” van, s ezért kétségbe esve írogatták a memorandumaikat. Feljegyzéseket arról, hogy a tényleges érték megállapíthatatlan. Arról, hogy az egész ügylet előkészítése (a honi előírások szerint is) törvénytelen és valószínűleg sérti az EU állami támogatások tilalmára vonatkozó szabályait is. Arról, hogy lehetetlenség felmérni a kétségtelenül létező kockázatokat (különösen a “Take or Pay“-kötelezettségből eredőket – lásd alább!). Arról, hogy ezzel csontig kizsigerelik az MVM-et, amelynek így tőkepótlásra és állami garanciákra lesz szüksége. Arról, hogy “nagy gáz van”, ez az egész pedig marhára büdös, amire sokak kozmálhatnak rá.

Take or Pay
A 2000-ben (ki is volt akkor a miniszterelnök?!) megkötött és jövőre lejáró, hosszútávú orosz gázszállítási szerződés egyik pontja szerint a magyar fél akkor is köteles kifizetni az adott esztendőre megrendelt kontingensét, ha azt felhasználni/elszállítani nem tudja. Ezt a pontot a 2004-ben színre lépő E.On sem tudta módosíttatni a Gazprommal, hiszen mutassanak már egy kereskedőt, aki ne szeretné kétszer eladni ugyanazt az áruját. A visszaesett honi gázigény okán ez az idén 105 milliárdos kiadást jelentene, ámde – mint hírlik – az oroszok (valószínűleg a Pakstumért cserébe), hajlandóak voltak úgy eltérni, hogy az idei keretet 2015 után is felhasználhatjuk. Balsoje szpasziva … gaszpagyin Putyin/Orban!

A memorandumok közös jellemzője, hogy mindegyik egy-egy (“seggvédelmi”) segélykiáltás … Felfelé! Az MNV a tulajdonosának könyörög: hagyjuk az egészet a picsába! Az MNV térden állva esdekel az “őt” felügyelő/irányító NFM-nek (“Nemzeti Fejlesztési Minisztérium“): csináljon már valamit, mert ez az egész úgy szar, ahogy van! Az akkori miniszter (Lászlóné Zsuzsika) azonban csak a vállát vonogatja, s hivatkozván a kormányrendeletre kvázi kijelenti: sajnálom fiúk, ez van, ezt köll csinálni, én pedig nem vagyok hajlandó odatolni a seggemet a beszámíthatatlan meggyőzhetetlen Főnök szaros gumicsizmája elé! Így osztán a T. Magyar Honpolgár foghatta magát és kihajíthatott az ablakon összesen 465 milliárd forintot (azaz 205-tel többet, mint amit hivatalosan Orbán a szemünkbe hazudott! – lásd a táblázatot!) az “energiafüggetlenség” elérése címén olyasmiért, ami valójában (pontosabban: vélhetően) mínusz 355 milliárdot ér!

Felhasználási célok (Ft) Források (Ft)
Fix finanszírozási igény Vételár: 260 milliárd, Forgóeszköz igény 90 milliárd Bankgaranciák: 10 milliárd, Tranzakciós költségek: 8,55 milliárd tőkejuttatás: 200 milliárd hitelfelvétel: 160 milliárd
Opcionális finanszírozási igény VTB akkreditív: 105 milliárd tőkejuttatás: 105 milliárd

Ezek után nem is csodálkozom, hogy a Vagyonkezelő anyatigrisként védelmezte a nyilvánosság elől eme dokumentumokat. Hiszen ezek tökéletes bizonyítékai az orbanista maffiaállam működésképtelenségének, elképesztően centralizált döntéshozói mechanizmusának, irgalmatlanul pazarló mivoltának, kártékonyságának. Kitűnően mutatja be, hogy a túlfizetett pártkáder ugyan tökéletesen tisztában van azzal, hogy a Főnök koponyájában a Józan Ész már csak molekulárisan, légnemű halmazállapotban található meg. Tudja azt is, hogy a Döntés végrehajtásával iszonyú károkat okoz az országnak, s ha egyszer majd jön(?) a számonkérés, hát az ő fejére borul a bili. Ennek ellenére nem az ilyenkor logikus lépést (lemondok, felmondok) teszi meg, hanem a felelősséget igyekszik elhárítani magáról azzal, hogy a “sejhaját” bebiztosítani hivatott memorandumokat ír, de azt is csak úgy, hogy azér’ nagy baja ne legyen belőle. Mert kell az állami állás, mert egy valódi munkahelyen helyt állni (ha egyáltalán képes rá) roppant fárasztó, mert segget nyalni könnyebb (bár undorító).

Hát ez a helyzet emberek! Egy őrült vezeti az országot, amiben pedig “légnemű” káderek segítik szorgosan. Mi meg “szívni” fogunk. Nem gázt! Ha az ukránok tényleg elzárják a csapot, a félig üres tározóinkból maximum propaganda fog elősziszegni.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok

Viktor & Vlagyimír

Írtó jókat röhécseltem, amikor végig olvastam Orbán mindössze tizenöt perces(!) moszkvai haknizásáról szóló tudósításokat (nem az MTI-ét!) és kommenteket. Jókat, de keserűen: ekkorát égni, az pestesen szólva “nem semmi”! … Aztán találtam egy levelet az elektronikus postafiókomban, s rögtön egy kicsit jobban éreztem magam.

Az Átlagmagyarban élő sztereotip elképzelés szerint Oroszországban még mindíg a hokedlire tett “Sokol” rádió a hifi-torony, a falba vert szögre akasztott “Elektronyika” pedig a plazmatévé. Maga az “Orosz Ember” egy nagyhangú, erőszakos és kultúrálatlan, a demokráciát és a nyugati kultúrát még hírből sem ismerő, szolgalelkű muzsik, aki hruscsov-zakóba bújtatva bűzlik a “Krasznaja Moszkva“-pacsulitól, literszám vedeli a vodkát, komiszkenyérrel (és persze “Pravdá“-ból) eszi a pácolt-füstölt halat. Az “Orosz Elit” ettől csupán annyiban különbözik, hogy az tartja a kezében a “kancsukát” (mellyel a muzsikot ütlegeli), illetve a felkapaszkodott újgazdagokra oly’ jellemző giccses fényűzésben éli henye, pazarló életét, … no és persze bűnöző/maffiózó, amely az állam pénzén luxusol. Mivel pedig ez a bűnöző/maffiózó elit uralja ma (is) Oroszországot, maga az államvezetés (élén Vlagyimír Vlagyimirovics Putyinnal) is pontosan ilyen, az orosz diplomácia pedig csakis és kizárólag a gazdasági (energiahordozók) és katonai erőfölénnyel visszaélő primitív, netto zsarolásokról, az “Orosz Maffia” mindenütt való helyzetbe hozásáról szól.

Az Átlagmagyar tehát lesajnáló kultúr- és egyéb fölénnyel tekint “Az Oroszok”-ra. Rendszeresen elszörnyülködik azon, hogy az ottani “maffiózók”, hogyan fosztják ki a saját országukat, micsoda horribilis vagyonokat hordanak ki onnan (általában ciprusi) offshore-paradicsomokba és miféle elképesztő nyomorban tartják a kizsákmányolt muzsikjaikat. Azon, hogy például Moszkvában telente százszámra fagynak meg (nyáron meg halnak éhen) a hajléktalanok, miközben az elit krőzus módjára költekezik, az állam pedig annyit költ a teljesen szükségtelen fegyverkezésre, hogy annak a feléből már általános jólétet teremthetne. Azon, hogy ez a vezető réteg micsoda megmosolyogtatóan átlátszó csalásokkal nyeri meg rendszeresen a választásokat, s a hatalom birtokában hogyan nyomja el az ellenzéket (törvények) és a szabad sajtót (hírdetési embargó és médiatörvény), miközben a kormányzati hírorgánumok elképesztő hazugságokkal etetik a népet. Mindezt pedig a muzsik nemcsak birka módjára tűri, de még önkét is hajlandó szavazatát adni az egész elképesztően korrupt és alpári rendszer prolongálására.

Mielőtt még bárki hevesen egyetérteni kezdene, szeretném megkérni valamire! Hajtson végre egy “gondolatkísérletet”, melynek során a fentebbi bekezdés egyes szavait kicseréli! Az “orosz maffiózó” legyen mondjuk “nemzeti nagytőkés“, “Moszkva” legyen “Budapest” (és nem Széll Kálmán!), a “muzsik” pedig “A Magyar Zember“! … Sikerült? … Igen?! … Nos, akkor az lenne a kérdésem, hogy vajon a Világ országai közül (többek között) melyiknek jelenlegi állpotjára illik ez a leírás? … Segítek: Európán belül tessenek keresgélni! … De folytatnám tovább!

Ismerek néhány orosz átlagembert. Amíg meg nem szólal, ránézésre senki nem tudná megmondani, hogy melyik nációhoz tartozik (utána többségük esetében már elég könnyű), kitűnő barát és kiváló vendéglátó, feltéve ha megérdemlem. Ismerek néhány orosz üzletembert (“maffiózót”? – nem tudom) és elmondhatom, hogy ha elnyertem a bizalmát és látja bennem a hosszútávú együttműködés (stratégia) lehetőségét, akkor nagyvonalú, s nem a pillanatnyi haszon (taktika) lebeg a szeme előtt, hanem az, hogy mi lesz majd úgy tíz-tizenöt esztendő múlva! Ismerek néhány orosz diplomatát is. Franciás elgancia, legalább két nyelvet beszél felsőfokon, okos és ügyes tárgyaló, mert tudja, mert ponosan felmérte, hogyan lehetne egyeztetni az eltérő érdekeket (kompromisszum). Nem mondom, hogy mindegyikük ilyen, hiszen egyetlen nemzet sem homogén, s nem is ismerhetek mindenkit.

Ismerek néhány magyar átlagembert. Külföldön meg sem köll szóllalnia (többségük nem is tud!), s már kilométerekről kiszúrom (erről van egy példaértékű sztorim, s egyszer talán majd le is írom egy posztban – szendam), hogy ő a nemzettársam. Számító, “barátját” kihasználni igyekvő “barát” és roppant “takarékos” vendéglátó, feltéve ha megérdemlem. Ismerek néhány magyar üzletembert (nemzeti … khm…) és elmondhatom, hogy elnyerni a bizalmát semmivel nem lehet, mert csakis rövidtávra (taktika!) gondolkodik, azon pedig nem, hogy miután pár százezerrel (avagy millával) átvert engem, s azt a zsíros segge tájékán lévő brifkóba gyűrte, mi lesz mondjuk vele (meg velem – ez leszarva!) tíz-tizenöt év múlva (stratégia?). Ismerek néhány magyar politikust is (diplomatát nem!). Néhány ritka (négy végtagom összes ujja talán elég az összeszámláláshoz) kivételtől eltekintve egytől-egyig ebből a szarfaszú, zsugori és átverős “vállalkozói” rétegből származik és úgy is viselkedik (újgazdag, parvenü, giccses, stb.).  Nem mondom, hogy mindegyikük ilyen, hiszen egyetlen nemzet sem homogén, s nem is ismerhetek mindenkit.

De nézzük csak Vlagyimír V. Putyint! …

                                Putyin

 … Azt mondja róla az Átlagmagyar, meg a hivatalos magyar propaganda, hogy egy az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) és a KGB (Állambiztonsági Bizottság) belberkeiből érkezett, kiépített kapcsolataival magát az Orosz Maffia élére, árulásokkal és hatalmi visszaélésekkel felkűzdött “Capo di tutti capi” pasas, aki az államhatalom kizárólagos birtokosává tette magát és bűnöző elitjét Oroszországban. Ámde Putyin alulról jött, végigmászta a ranglétrát, voltak jó és rossz főnökei/beosztottjai, így megtanulta: hogyan lehet hosszútávon is működtetni egy hatalmi rendszert úgy, hogy a befolyásolók közül a lehető legtöbben elégedettek legyenek vele (így, vagy úgy), s minél kevesebben legyenek a lázadásra hajlamosak. Ma, Medvegyev nevű famulusával azon agyalnak, hogy hogyan lehetne ismét 5 százalék fölé tornászni országuk gazdasági növekedését!

Orbán V. Mihály

… azonban nincs birtokában mindezen tudásoknak és tapasztalatoknak. Bár “mélyről” jött maga is, de soha nem volt főnöke, csak beosztottjai, hiszen azonnal beleült a Csányidemjánsimicskák által a segge alá tolt “kész”-be. Fogalma nincs, hogyan köll kompromisszumokat kötni, hogyan lehet bármit is úgy működtetni (egyáltalán működtetni!), hogy azzal a lehető legtöbben legyenek elégedettek. Halványlila elképzelése sincs arról, hogy az őt hatalomra juttató oligarchák egymásnak ellentmondó és széthúzó érdekeit hogyan lehetne koherenssé tenni annak érdekében, hogy a Dzsentriuralom prolongálható legyen és hogyan lehetne olyan országműködtetést összevasvellázni, hogy legalább az aktív többség valamelyest elégedett legyen. Ő inkább ma, a Matolcsy György nevű famulusával azon agyalnak, hogy hogyan lehetne “Nagy Győzelem”-nek előadni a kb. 1,5 százalékos recessziót, meg ami még utána lesz!

Nos, akkor most mindezek fényében fel szeretném tenni a kérdést: “Mi Magyarok” ugyan mi az ördögre vagyunk annyira “szerények”? Ugyan mennyivel vagyunk jobbak, mint a lesajnált “oroszok”? Egyáltalán: jobbak vagyunk, avagy csak “jobbik”-ok … ergo ostobábbak?! … Mi vajon nem egy ugyanilyen (csak primitívebb és szegényebb) maffiát szavatunk be a törvényhozási és állami túlhatalomba 2010-ben? Nem nézzük tétlenül, hogy hogyan teszi még szegényebbé ez a maffia a szegényeket, s halaszt éhen és fagyban havonta sokszáz honfitársunkat?! … miközben azt számolgatjuk, attól rettegünk, hogy mi mikor kerülünk majd sorra?! … Sorra fog kerülni mindenki! … Nem azt a pártirányított hírszolgálatokat nézzük (és tűrjük), melyek a szemükbe hazudnak? Nem véletlenül ugyanazon (orosz) módszer szerint igyekszik a jelenlegi kormány kivéreztetni az ellenzéki sajtót és pártokat? És mindezek fejében még választási csalásokra is készül, amit készek vagyunk szintén eltűrni?!

Vityu Kán a minap eltöltött Putyin társaságában úgy 15 percet, s mint “kultúrfölényes, ravasz magyar” belengette neki a paksi bővítés 10 milliárd eurós üzletét, cserébe … miért is? Hogy majd az oroszok 2015-től olcsóbban adják a földgázt, s így mégiscsak mi legyünk “a Gazprom legvidámabb barakkja“? … Mintha pár évvel ezelőtt ippeg pont ennek ellenkezőjéről lett volna nagyba’ szó! Mindezt pedig úgy, hogy Don Vittorio ippeg most akarja MVM-tulajdonná tenni az E.ON földgázvállalkozásait 875 millió euróért, amely nem csak azért irgalmatlan butaság, mert ezen cégek eddig is veszteségesek voltak (az E.ON vajh’ mekkora jutalékot fizet ki majd Simicskán keresztül neki, hogy megszabaduljon a deficitétől? … ráadásul alapos felárral?), de az oroszokkal akkor már csak a pártszolgálatos milliárdosokkal kitömött kis törpe, az MVM fog tárgyalni mindössze évi 6 milliárd köbméterről és nem a nagy, német E.ON összesen 42-ről! … Normál kereskedelmi eljárás szerint vajon ki fogja olcsóbban kapni a földgázt? … A helyes megfejtők között nemlétező, kormányzati 10 százalékos rezsicsökkentési bónuszokat sorsolunk ki … “Erzsébet-utalvány“-ban! … Arról pedig már nem is beszélve, hogy miközben Putyin színe előtt majdnem térdelve olyasmikről brekkentgetett a Mi Fényességünk, hogyaszondja “nekünk nagyon fontos az orosz tőkebefektetés!“, addig Putyinnál máris beugrott az a hírhedt, 2011-es ügylet, amikor a Kis Kretén 508 milliárd forintért kivásároltatta a Szurgutnyeftyegaz 21 százaléknyi MOL-részvényeit, mivel szerinte (meg Matolcsy, meg az idióta Bogár “keresztény” közgazdász(?)-professzor(?!) szerint) az nem maradhat orosz készben, merakkor “…veszélyben vagyon a honi ellátás és az üzemanyag-ár“! (mennyi is volt akkor és mennyi most?!).

*

Körülbelül eddig jutottam a meglehetősen indulatosan “elemző” posztom megírásában, amikor rákattintottam elektronikus postafiókomra, s ott egy olyan levelet találtam, melynek elolvastán rögtön elszállt (majd’)minden dühöm, s helyette – szó szerint! – könnyesre röhögtem magam.

Nagyon kedves Barátom és Köztársam “emigrant, aki időnként (összesen csak kétszer! – grrr!) szerzőtársam is, elfogott egy “titkosszolgálati jelentést”, amely a “Viktor&Vlagyimír” című szappanoperás találkozón elhangzottak szószerinti kivonatát tartalmazta! Ezúton szeretném ezt teljes terjedelmében közzé tenni épülésére és rekeszizom-edzésére minden magyar (és annak tekintett) honfitársamnak:

Hírszerzőnk, aki legutóbb Moszkvában Orbán miniszterelnök cipőjének orrában húzta meg magát, az alábbiak szerint interpretálta a történelmi jelentőségű találkozón elhangzottakat. A beszélgetés valójában csak nettó nyolc percig tartott, hiszen tolmácsok működtek közre, ugyanis Putyin elnök magyar tudása az utóbbi időben kissé megkopott.

Putyin: Foglaljon helyet Viktor Győzövics! Ne oda, az a tolmács helye. Üljön nyugodtan az asztal mellé…
Orbán: Köszönöm, Vlagyimir Vlagyimirovics elnök úr! Emlékszem, apám gyerekkoromban ilyen asztal körül kergetett, mert nem akartam orosztanár lenni.
…(Letelt az első /második/ perc!)…
Putyin: Ha megéhezne közben, vegyen nyugodtan a ropiból! Inni mit hozathatok? Minyerálnájá vádá, buráttyinó, csáj, esetleg kvász?
Orbán: Maradnék a kisüstinél. Véletlenül van nálam egy lapos üveggel…
Putyin: Nem javasolnám jó szívvel, hogy a belső zsebe felé nyúljon. Majd az embereim kiveszik.
…(Az emberek előbújnak egy tapétaajtó mögül és kiveszik. Orbán belső zsebéből a lapost. Közben letelt a második /negyedik/ perc!)…
Putyin: Na zdróvje! (lehúzza az első szto grammot) Hát ez möglehetős! Hány fokos?
Orbán: Egészségünkre! (szintén megissza a magáét) 50 fokos, de 55-re főztük, utána felhígítottuk desztillált vízzel, hogy meg ne zavarosodjék. Régi jól bevált paraszti módszer.
Putyin: Úgy is nézel ki kiskomám! Hogy lehet ilyen cipőt felvenni? És hogy van megkötve a
nyakkendőd? Ha nem megy rendesen, mért nem hordasz gumipertliset, mint az orosz katonatisztek?
…(Letelt a harmadik /hatodik/ perc!)…
Orbán: Ezeket még a Gyurcsány protokollosa kötötte meg, az enyém azelőtt szeszfőzdés volt
Felcsúton, nem ért az ilyesmihez. Az átadás-átvételkor hagyta rám az elődöm. Nekem kicsit
hosszú, néha rá is szoktam lépni. Fájós a bütyköm, mert focizni szoktam, azért hordok két számmal nagyobb cipőt. Meg egyébként se volt drágább, mint a kisebb.
Putyin: Szeretem a takarékos embereket! Kivéve ha a pálinkával takarékoskodnak…
Orbán: Elnézést, mindjárt töltök. Egészségünkre!
Putyin: Na zdróvje! Mondd csak kiskomám, melyik országból is jöttél te?
Orbán: Magyarország miniszterelnöke vagyok!
Putyin: Ja, persze, persze, ez az az ország, ahol Tolsztoj Leóról sétányt neveztek el, Horthyról meg egy egész parkot. Képzelem utóbbi elvtárs mekkora író lehetett… Legalábbis akkora, mint városnak Széll Kálmán… Meg tudnád nekem mutatni ezen a földgömbön, hol is van ez az ország?
Orbán: Ezen nem. Ez túl kicsi ahhoz.
Putyin: Hát te sem vagy az a kimondott óriás!
…(Letelt a negyedik /nyolcadik/ perc!) …
Putyin: (Leplezetlenül az óráját nézi.) Lassan elfogy a pálinkád, de valamiről még beszélni kéne, mert negyedórát ígértem, és még hátravan a fele. Képzeld kiskomám, a kutya, amit a legutóbb kaptam tőletek, még mindig bepisil.
Orbán: Azt nem tőlünk tetszett kapni, hanem a szemét, aljas hazaáruló Gyurcsánytól!
Putyin: A felesége kitűnően főz. Te meg egyél ropit! … Ne azt, abban van a kamera! … Abban meg a poloska! … Gyurcsány meg akkor még biztos nem árult hazát, mert tőle rögtön megvettem volna! … Na hallod, ahol ilyen pálinkát főznek! … A felesége csinos asszony… Megvan! Beszéljünk a fociról! Ez a Dzsudzsák egész jól focizik, mégis kénytelenek vagyunk továbbadni.
Orbán: De akkor miért?
Putyin: Nem maradt riporter, aki közvetítené a meccseit. Már mindegyiknek beletörött a nyelve.
Orbán: Akkor erre igyunk! Egészségünkre!
…(Letelt az ötödik /tizedik/ perc!)…
Putyin: Tulajdonképpen minek is jöttél ide?
Orbán: Meg tetszett hívni…
Putyin: Mert kisírtátok. Ez a meghívás csak amolyan diplomáciai formula. Az utcáról mégse jöhet be akárki egy miniszterelnökhöz.
Tolmács: Bocsánat! “Államfőhöz”!
Putyin: Ahhoz se. Honnan tudjam, hogy éppen melyik vagyok? Majd felírom a mandzsettámra.
Orbán: Pont ezt szerettem volna megkérdezni. Hogy ezt hogy tetszik csinálni?
Putyin: Már mit hogy csinálok?
Orbán: Hát aztat, hogy sosem tetszik megbukni… Hol miniszterelnök, hol államelnök, de mindig marad az igazi góré…
…(Letelt a hatodik /tizenkettedik/ perc!)…
Putyin: Ez egy igazi demokrácia! Ahol mindig engem választanak, mert én vagyok a
legalkalmasabb.
Orbán: Ezt honnan tetszik tudni ilyen biztosan?
Putyin: Nagyon egyszerű: ha nem én lennék a legalkalmasabb, nyilván nem engem választanának meg.
Orbán: Na jó, jó, de mi van azokkal, akik ezzel nincsenek tisztában?
Putyin: Azoknak nem számoljuk össze a szavazatát.
Orbán: Elismerésem! De mi lesz ön után?
Putyin: Utánam? A vízözön. De még mindig nem árultad el, mért is hívattad meg magad. Gyorsan, mert már csak négy percünk van fordítással együtt!
Orbán: Hát, hogy is mondjam csak, hogy ne tűnjek nagyon pofátlannak…
…(Letelt a hetedik /tizennegyedik/ perc!)…
Putyin: Ne erőlködj, csak lazán, érezd magad otthon!
Orbán: (Felteszi a lábát az asztalra és a fülét piszkálja egy ropival!) Szeretnék egy gázvezetéket, rajta olcsó gázt, amit aztán drágán tudok eladni az én népemnek, szeretnék két atomerőművet, egyet Nyergeséknek, egyet Simicskának, cserébe szeretném eladni a szabolcsi rohadt almát, sok-sok víztisztítóberendezést, rengeteg ihatatlan bort, (pl. a reduktív tokajit), tonnaszám magyar jogászt és közgazdászt, kulturális együttműködést is szeretnénk kiépíteni, (csak tudnám mi az!), és persze pénzt, sok pénzt kérek, mert osztogatni szeretnék az én népemnek, hogy megint engem válasszanak…
Putyin: Miért, hát nem ti számoljátok a szavazatokat?
Orbán: De!
Putyin: Mint már mondtam, én a takarékos embereket szeretem. Aki fölöslegesen osztogat,
az pazarol. Hülyékkel nem tárgyalok. Különben is letelt a nyolcadik (tizenhatodik!) perc.
szvidányijá!
(A vendéget a tapétaajtó emberei szaporán kiviszik székével együtt. Putyin fejét csóválva
kortyolgatja a maradék pálinkát.)”

Aki nem akarja elhinni “emigrant” Köztársam és Barátom első kézből származó titkosszolgálati jelentés-kivonatát, az járjon utána! … Meg az összes többinek is!

… és ezt …

szendamondja!