NEM győztünk!

Még alig néhány órája, hogy a görög focicsapat 4:3-ra győzte le a magyart az Olimpiakosz stadionjában, de már látom (látni vélem?) ennek következményeit! … Tekintettel a teremfocista szakon képzett budapesti “diplomáciára”.

Ma este, azaz 2015. október 11.-én a megszokotthoz képest valóban fordulatos és pörgős mérkőzésen a magyar “Nemzeti Tizenegy” három rúgott és négy kapott góllal alul maradt a görög válogatottal idegenben vívott EB-selejtezőn.” – emígy lenne olvasható a nevezett sporteseményről szóló tudósítás egy normális ország normális napilapjában. Ezt pedig a következő számban (de akár még az adott napiban is) megspékelnék néhány “szak-kommentárral”, melyek vagy objektívek lennének, vagy minimum azoknak akarnának látszódni.

Mivel azonban ez nem egy normális ország és abban egyáltalán nincs normális sajtó (még az is csak hellyel-közzel nevezhető ilyennek, amit az Állammaffia nem támogat … max. tűr, néha meg tilt!), így el nem várható a fentebb vázolt – időnként részre hajló – objektivitás sem.

Tekintettel a fenti megállapításom általam vélt, de többszörösen tapasztalt igazságára; továbbá arra, hogy bizonyos manifeszt elmebetegek szerint én születetten, tehát genetikusan magyar/nemzetellenes vagyok (ennek okait egy “Nonparell“-ben fejteném ki röviden!), kicsavarodott fantáziám, az engem “múzsaként” gyakorta homlokon csókoló, ugyancsak nem magyar “kisördög” segítségével mánis elképzeltem a görögországi focimeccs egyes agyarnemzeti tudósításait. Sőt, még a “kormányzati reakciókat” is!

Hát lásuk/olvassuk! (Az alábbiak “nemzeti magyaroknak” nem ajánlatosak! Olvasás előtt kérjék ki kezelő orvosuk, gyógyszerészük, körzeti kubatov-megbízottjuk és helyi jobbikosaik tanácsait!)

Az Agyar Hírlap és az ehhöz (pl.: “közszolgálati” M… stb.) hasonlók szerint:

Ezekben a görögökben nincs semmiféle tisztesség! Nem elég, hogy az állami korrupció okán bekövetkezett államcsődjüket kizárólag az általuk rendszeresen becsapott Európai Unió, azaz annak valamennyi tagállamának segítségével tudták csak elkerülni. Nem elég, hogy az olyan tisztesen és kitűnően, no meg abszolajte átláthatóan működő államok nyújtottak nekik mentő kart, mint például Magyarország, avagy a Német Szövetségi Köztársaság, arra sem voltak hajlandóak hosszú ideig, hogy vállalják az ennek ellentételezéseként minimálisan elvárható kötelezettségeket.

Sem a Schengeni Egyezményt, sem pedig a Dublini Rendeleteket nem hajlandóak betartani.

De gólt rúgni, azt bezzeg igen!

Pont annak a Magyarországnak, amelyik magára hagyatottan és erején felül védelmezi egész Európát. Költségeket, katonákat, közmunkásokat és rabokat nem kímélve Kínából rendelt pengedrótok telepítésével, többek között a görög helyett is (ehelyütt egy bizonyos Angela Merkel nevű ellenségünk, a velünk elvtársi, sőt, eszmei szövetségben álló bajor CSU-nak nem tetsző, de vele azért pártkoaliciót alkotó,  (kelet)német, tehát kocsigyanús kancelláról most nem ejtenénk szót!).

Azon pengedrótokról vagyon szó, melyeket mind felhasználtuk a szintén EU-tag Horvátország határainak lezárására (is). Így nem csoda, hogy a Görögországban általunk védett Magyar Nemzeti Kapu elreteszelésére már egyetlen centiméter sem jutott! Ebből meg egyenesen következett, hogy nem voltunk képesek feltartóztatni a Magyar Nemzeti Kapuba illegálisan (milyen nemzetiséghez tartoztak is a bírók?!) és csakis megélhetési alapon négyszer is bevándorló focilabdát! Azért, mert azt a szintén EU-tag, de a schengeni és a dublini előírásokat notóriusan megszegő Görögország nem volt hajlandó előzetesen regisztrálni, majd attól bennünket megvédeni!

Így nem maradt más választásunk, mint az, hogy az Olimpiaikosz stadionjában bő másfél órán át tapasztaltak alapján kérjük, sőt, követeljük az Európai Uniótól Görögország kirekesztését annak a bizonyos “7. cikkely” alapján!

Ezért folyamodunk alázatosan Mi, az Agyar Hírlap szerkesztői és munkatársai (elsősorban Bayer Zsolt főmunkatárs, aki kizárólag a ballib kommunisták átverése érdekében jár szlovák rendszámú terepjáróval és adózik? ugyancsak Szlovákiában – felhívjuk mindenki figyelmét, hogy Fico testvérünk Szlovákiája velünk kart karba öltve harcol az EU és a Migránsok ellen!), valamint a velünk eszmei szövetségben álló Tahó Echo Tv szerkesztőit, munkatársait, a Közszolgálati Média valamennyi alkalmazottját, minden népnemzetben gondolkodó nemliberális, nembaloldali Demokratát (Bandi! Ébredj!), hogy velünk együtt írja alá azt a Levelet, melyet a Civil Összefogás Fóruma-Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány nevében intéztünk Magyarország Kormánya, illetve elsősorban a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz!

Ebben a kérésünk a következő:

  1. Magyarország Miniszterelnöke, a Mélységesen Tisztelt Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr engedelmével Szíjjártó Péter Úr, Magyarország eddigi legkiválóbb külügyi és külkereskedelmi minisztere (hála Dr. Orbán Viktornak, a Mélységesen Tisztelt Miniszterelnök Úrnak!) idéztesse be maga, avagy a szokásos Megbízottja elé a Görög Köztársaság budapesti nagykövetét.
  2. Ennek alkalmából adjon át neki egy memorandumot, mely arról szól, hogy az egész Magyarország, az azt személyesen megtestesítő (a “pocak” emelgetése nemzetellenes!)   Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr, valamint az őt bármikor híven támogató, az egész magyar civil közvéleményt megtestesítő CÖF-CÖKA értetlenül áll a mai, az Olimpiaikosz Stadionban tapasztalt görög teljesítmény előtt!
  3. A görög válogatott számára tét nélküli volt a mérkőzés, hiszen győzelem esetén is csoport-utolsók maradtak volna. Számukra azonban igen, lévén “legjobb harmadik”-ként évtizedek után végre bejuthattunk volna (max 90 percre) az EB Főtáblájára.
  4. Az EU határait helyettük is őrzők lévén elvárhattuk volna, hogy a trehány görög kormány – amely számolatlanul tette zsebre az általunk? is? finanszírozott EU segélyeit – minimum utasítsa a nemzeti válogatottját, hogy néhány beengedett góllal segítse a Kereszténység Kultúráját És Egyneműségét óvó Magyarország futballsikerét!
  5. Mivel ez nem történt meg … az ismert körülmények ellenére sem! … be köll idézni Szíjjártó Péter Úr (avagy Megbízottja) színe elé a görögök budapesti nagykövetét, s átnyújtani neki egy Memorandumot.
  6. Ebben pedig az foglaltassék, hogy vagy lemondanak a vasárnapi győzelmükről, vagy … de ezt már döntse el A Mélységesen Tisztelt Miniszterelnök Úr, Dr. Orbán Viktor, valamint az Ő Legtökéletesebb Külagdasági és Külügyminisztere, Szíjjártó Péter Úr, aki egyébként a Világ Legtökéletesebb Teremfocistája … de csakis azért, mert Dr. Orbán Viktor NAGYPÁLYÁS!

*

Nonparell

Miért is vagyok “genetikusan nemzetellenes”?

Valószínűleg azért, mert nem hagyom elterelni a figyelmemet semmiféle Habonyfinkelsetin-féle, a tájékozatlanságot, tehát a parasztvakítós tévénézést meglovagló, bunkó félműveltséget generáló Közvélekedésre alapuló propaganda alapján a Leglényegesebb Dolgokról! Például nem “migránsozok” habzó szájjal, hanem az oktatásról, az egészségügyről, a szociális szféráról, no meg az állami szintre emelt KORRUPCÓról, az Országunkból KIFELÉ VÁNDORLÓKról, az államot és a társadalmat a Szakadékba cibáló, GYEREKEINK/UNOKÁINK és az ők LESZÁRMAZOTTJAIKat kilátástalanságba, jövő- és élhető állam nélküliségébe taszajtó CINIKUS GAZEMBEREKről beszélek/írok!

Ugye ez már pont elegendő, hogy pont én legyek a NEMZETELLENES BALLIBERÁLIS?!

*

Szóval egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha holnap (2015. okt. 12., hétfő) ez a bizonyos Küküminiszter “színe elé” idéztetné a görög nagykövetet, majd a focimeccs okán akár még a Hadüzenetet is átnyújtaná neki.

Ezektől már csak ennyi telik. … Tőlünk se több, hiszen a hátunkon hordjuk Ezeket, közben pedig a Dumájuk az Abrakunk! … Gratulálok minden “honfitársamnak”!

… és ezt …

szendamondja!


Money for nothing

Money for nothing“, azaz “Pénz, semmiért” énekelte évtizedekkel ezelőtt Mark Knopfler a Dire Straits együttes frontembere. Ez lehetne a mottója a pécsi önkormányzat legújabb “bevásárlásának”. … Jellemző a Bagázsra!

Fantasztikus hírrel lepte meg Pécs és az ország szájtáti lakosságát a pecsma.hu hírportál. E szerint a baranyai megyeszékhely fideszes vezetésének sikerült újabb levélkékkel növelni a már egyébként is jelentős méreteket öltött babérkoszorúját. Hosszas egyeztetések után ugyanis Páva Zsolt polgármester tegnap végre aláírhatta azt a szerződést, melynek értelmében a város átveszi Matyi Dezső nagyvállalkozó oligarchától a helyi futballcsapatot, valamint annak minden “kapcsolt részét”.

A kontraktus értelmében a város kezébe kerül az összes “infrastruktúra”, eszköz, minden pálya és a stadion, valamint ötven esztendőre a Kinizsi-pálya használati joga, mely utóbbi felújítására “több száz millió TAO-s támogatás áll rendelkezésre“. Mivel ezzel “Pécs visszaszerezte a csapatot, az utánpótlásképzés és az akadémia jogát is“, minden helyi polgár beláthatja: az a mindössze nettó 300 millió(!), meg az átadandó nagy értékű (mennyi is?) belvárosi ingatlan, mely így Matyi nertárs tulajdonába kerül, bagatell ahhoz képest, amit Pécs kap! Nem is beszélve arról, hogy a csapatot eleddig tulajdonló PMFC Kft. alkalmazottjai (takarítónőtől vezetőedzőig) így végre hozzájuthatnak az április óta kifizetetlen bérükhöz, ráadásul őket egytől egyig átveszi az új tulaj, a Pécsi Sport Nonprofit Kft (PSN).

Örvendezzünk? Könyveljük el magunkban, hogy ímé itt egy olyan ügylet, amivel mindenki jól jár? Hogy lám, itt egy város, mely szívén viseli a sportot, s hajlandó áldozni is rá, amott meg egy vállalkozó, aki egy szerény és jó célra fordítandó (lásd: bérkifizetés!) összegért cserébe, ebben készségesen partnerséget vállal (lásd: “hosszas egyeztetések”!)? Bólintsunk rá, hogy most mindenki jól járt? Hát lássuk csak!

Matyi nertárs mindenképpen nyertes. Ő az a nagyvállalkozó, aki tulajdonolta az “Alexandra” néven futó könyvkereskedelmi üzlethálózatot, illetve az ehhöz kapcsolódó cégeket is. Ez a vállaltbirodalom az utóbbi időkben arról híresült el, hogy áttért a “biogazdálkodásra“, amit úgy köll érteni, hogy fűnek fának tartozik! A tulajdonos pedig úgy igyekezett “rendezni” az adósságokat, hogy a terhelt cégek vagyonát és bevételeit különböző “háttérkáeftékbe” irányította át, melyek felesége és leánya birtokában vannak. Ebből egyenesen következik, hogy az “elázott” cégek kiürültek, a hitelezők meg vehetik azt a bizonyos “botot”, s szaporán ütlegelhetik a pénzük nyomát.

Ahogyan valószínűleg a PMFC Kft. “dolgozói” is, bár nekik kétségtelenül vigaszt jelenthet az “átvétel”, hiszen az új alkalmazójuk (a PSN) nem az előbbi vállalkozást veszi meg, hanem csakis a jogokat és az “egyebeket”, a tartozások kivételével! De mivel (valószínűleg) többségükben maguk is pécsi polgárok, talán feltehetnék maguknak a kérdést: egy megyei elsőosztályú csapat jogai, logója, meg a fene tudja micsodája még, megér-e ennyi pénzt. Aligha!

Pécs városának ugyanis biztos a “bukta”. Nem vagyok egy futballszakértő, de annyit én is tudok, hogy az állami TAO-pazarlás ellenére olyan alacsony a színvonal, hogy a hetente prezentált “műsorra” gyakorlatilag már a kutya sem kíváncsi. Állítólag egy NB.-I.-es mérkőzés átlagos nézőszáma alig több mint kétezer fő, s a tévéközvetítésekre sem kattintanak többen. Így osztán nem csoda, hogy egy “profi” focista átlagosan 11 millió Ft./év fizetését, no meg az “egyebeket” egyszerűen nem lehet saját bevételből kigazdálkodni. Maradnak a szponzori pénzek, amiknek jelentős részét meg ellopják. A magyar profi foci tehát egyetlen nagy adósság- és csődtömeg, a vállalkozások meg nettó pénzmosodák, melyeket a kegyes állam időnként “konszolidál” (a legutóbbi óta állítólag további 4-5 milliárd gyűlt össze!) … persze a “miénkből”.

Ingatlanszakértő sem vagyok. Így csakis a józan eszem alapján tudom megítélni, valójában mekkora “értéket” is képviselhetnek, melyekhez Pécs most a fentebb említett áron hozzá jutott. Úgy vélem az összeg inkább a nullához közelít (lásd: a Quaestor győri stadion-komplexumát!), azt is alulról “teszi”, lévén az ilyesmikért nem csak, hogy nem szokás sorban állni a piacon, de működtetésük jelentős összegeket emészt fel. Nem csoda, hogy a debreceni luxusaréna üzemeltetésére kiírt pályázatra még az azt használó csapat tulajdonosa (Szima Gábor) sem jelentkezett, holott éppen elég bevételi forrást kapott a Maffiakormánytól két Mutyikaszinó pályáztatástól és adófizetéstől mentes koncessziója formájában.

Mi következik az egészből? Az, hogy aki ma (és immáron jó két évtizede!) focicsapatot tulajdonló céget, meg ahhoz kapcsolódóan sportcélú ingatlanokat vásárol, az bizony rosszban sántikál! Ha “vállalkozó”, akkor csakis az “egyéb” bevételeinek adózás alóli kivonása lehet a célja (normális adóhivatalnál ilyenkor rögvest megszólalna a vészcsengő!), együtt a szponzorokkal, lévén itt reklámértékről a nézettségi adatok alapján szó nem lehet! Bár ha az utóbbi kategóriába soroljuk azt, hogy csapattulajdonosként be lehet férkőzni a “miniszterelnök” kegyeibe, majd a felcsúti VIP-páholyba (ahol a legnagyobb üzletek köttetnek!), akkor még az adócsaló pénzmosodázást is feledve lehet felvállalni a garantált veszteséget, lévén a szintén garantált haszon ennél sokkal nagyobb: politikai befolyásszerzés és/vagy közpénzek számolatlan milliárdjai.

Nos, valami ehhöz hasonló cél mozgathatta Páva Zsoltot, amikor “bevállalta” a pécsi focicsapatot, meg az “akadémiát”: ha ügyesen csinálja a dolgot, elébb-utóbb ott sündöröghet a Főnök környezetében, ami meg nem más, mint a magasra ívelő politikai pályafutás garanciája. Ráadásul sokkal könnyebb helyzetben van, hiszen – ellentétben egy “vállalkozóval – nem a saját pénzét pazarolja, hanem a városét. Azé a Pécsét, melytől a “szerény” fizetését kapja – ugyancsak garantáltan – mindaddig, amíg az ottaniak megfelelő hányada még ezt a focidumát is benyeli tőle a következő választásokon (is), ahelyett, hogy kicsit elgondolkodnának.

Mert a pécsieknek lenne/lett volna min gondolkodniuk. Páváskodó Zsoltjuk ugyanis ölég sokba’ van már nekik is, meg nekünk is. Történt ugyanis még 2009-ben (ekkor lett Zsóti maffiás pémester Pécsett egy időközi választások jóvoltából), hogy ő, mint a város első embere úgy döntött, hogy pofátlanul viselkednek a Pécsi Vízmű Zrt. francia tulajdonosai, akik ahelyett, hogy a szolgáltatás színvonalának emelésével, illetve a díjak csökkentésével foglalkoznának, kitalicskázzák a hasznot a helyiek zsebeiből. Ezér’ osztán magára öltötte a (narancs)vörös ingét, s mint egy “pécsi Pásztor” einstandolta az osztrigafalók “üveggolyóját”: a szolgáltatás jogát a Tettye Forrásház Zrt.-nek adta, a székházat meg elfoglaltatta.

Persze a Suez Enviromental sem hagyta annyiba a dolgot: 3 milliárdos kártérítést követelt magának, amit osztán meg is kapott – az állami költségvetésből, azaz nem csak a pécsi polgárok fizették Páva Zsolt politikai pr-akcióját. Már ha ugyan az tényleg csak az volt, mert az ezt követő események azt látszanak bizonyítani, hogy a pémesternek “egyéb profitra” is fájt a foga. Csekély vigasz, hogy ezt már csak a reá szavazóknak (is) köllött kifizetniük.

A Gazdasági Versenyhivatal minapi határozata szerint ugyanis a a pávaista Tettye Zrt. 2011. májusától, visszaélve gazdasági erőfölényével “tisztességtelen és kizsákmányoló jellegű” díjszabást alkalmazott. Ennek meg az lett a következménye, hogy a nagybüdös Rezsicsta okán ugyan 20 százalékkal köllött volna csökkenniük a sarcoknak, azok mégis 9 százalékkal emelkedtek. Emiatt 1,3 millió forint bírságot szabott ki a hatóság, amit a cég – lévén önkormányzati tulajdonú – a Télakosság ösmételt megsarcolásából fog kifizetni! … Akárcsak majd a PSM Kft. a pécsi foci “feltámasztását”, aminek ára most egy Csődlovag zsebébe kerül, költsége meg a “közeli” vállalkozókéba, politikai “haszna” pedig a a pávazsoltokéba!

Pénzt fizetünk mi itt ócska fociért, leépített oktatásért, hullagyártó egészségügyért, nem működő hivatalokért, pártharsona közszolgálati médiáért, túlszámlázott, tré módon kivitelezett közberuházásokért! … Pénzt a Semmiért! … Meghunyászkodva.

… és ezt …

szendamondja!

A NAP legújabb híreit Tuaregtől lásd itt!

Valami bűzlik!

De nem “Dániában”, hanem a hazai brókerbotrányok körül. Persze akkor, amikor Simicska gecizik és ügynöközik kétségtelenül hasznos, ha van valami, amivel el lehet terelni a Zemberek figyelmét. Ámde a politikai kavarás kálója az lehet, hogy “bedől” a gazdaság egyik fontos szektora.

A Quaestor volt a harmadik független, tehát banki háttérrel nem rendelkező brókercég, amelyik alig két héten belül “bedőlt”. A cég az öncsődöt bejelentő közleményében a Buda-Cash és a Hungária botránya miatt a piacon kirobbant befektetői pánikot okolta. Ez kétség kívül létezik is, amit csak fokoz az a szarkavarás, amit a Maffia és az MSZP művel: gőzerővel próbálják “bebizonyítani”, hogy ezért az egészért a másik a hibás. Holott, ha van egyáltalán (van!), akkor közös a bűnük, hiszen például a Buda-Cash (állítólag) másfél évtizede folytathatta bűnös üzelmeit anélkül, hogy a felügyeleti szervnél lebuktak volna. Még nagyobb gond, hogy ebbe a “mutogatósdiba” beszállt a Jegybank is, pedig ha “valakinek”, akkor éppen “neki” illene piacnyugtató nyilatkozatokat kiadni. No meg mélyen hallgatni is, mert sem a Buda-Cash (önfeljelentés), sem pedig a Quaestor (öncsőd) nem az MNB-be “apportált” felügyeleti szerv szakmailag tökéletes tevékenysége nyomán bukott le (a Hungária esetében nem tudni, pontosan hogyan is történt!).

A “Pánikot” azzal lehetne csitítani, ha ez a bizonyos “Felügyeleti Szerv“, azaz maga az MNB, azon belül is az öndicséret élő szobraként fungáló Windisch László alelnök nyugodtan és szépen elmagyarázná, hogy az egyes esetekben mi is történt, mi volt a kiváltó ok. Igen, tudom, hogy a Vizsgálat még egyik esetben sem zárult le, azaz konkrétumokat mondani még nem lehet. Ámde ha Windisch és beosztottjai nem csupán Elkurcy kegyencei, illetve a csüngőhasú Csúti Chavez politikai kinevezettjei lennének, hanem valódi szakemberek, akkor minden különösebb gond nélkül fel tudnák tárni a meglehetősen nyilvánvaló tényeket.

Szerencsére létezik egy blogoldal, a zömében gazdasági témákkal foglalkozó “Mentális Deficit“. Ezen tegnap “Hakapeszi Miki” kolléga ingyen és bérmentve, tehát “társadalmi munkában”, a tőle (és az oldaltól) megszokott szókimondó (szabadszájú) stílusban gyönyörűen leírta a botrányokhoz, a csődökhöz vezető folyamatokat, okokat.

A blogposzt szerint itt tulajdonképpen annyi történik, hogy “tisztul” a piac. Most három olyan cég ment tönkre (bukott le), amelyik egyébként is gyenge lábakon állt, kötvényeiket irreálisan magas hozamot ígérve árusították. Tehát csak idő kérdése volt, hogy mikor dőlnek be. A Hungáriával az elszabadult svájci frank-árfolyam végzett, de mivel meglehetősen “apró” cég volt, hát a kár sem túl nagy (először 5-6 milliárdról brekegett a “felügyelet”, manapság 600 milliót emlegetnek). A Buda-Cash esetében szerinte az történt, hogy régebbi tőzsdei veszteségeket igyekeztek esztendők óta a könyvelés “kozmetikázásával”, meg a rájuk bízott pénzek számlaközi tologatásaival elkendőzni. Ámde az ilyesmit nem lehet sokáig csinálni. Igaz ugyan hogy a 2010-es, immáron a fideszes Szász Károly vezette PSZÁF-ellenőrzését még megúszták (3 millió forint bírság, plusz egy-két ejnye-bejnye), de most már nyakukon volt a kés: idén elkerülhetetlen volt a soros és kötelező revízió. Ezt előzték meg azzal, hogy “önfeljelentést” tettek (a kár állítólag 100 milliárd körüli, de a tényleges összeget még becsülni sem lehet, lévén a Jegybank össze-vissza nyilatkozgat ebben is). A Quaestornál az a helyzet, hogy szintén irreális hozammal árulták a kötvényeiket. Ráadásul sokkal többet, mint a Felügyelet által engedélyezett 60 milliárd forint (állítólag 100-150 milliárd volt az “illegális kibocsátás” – ez sem tűnt fel senkinek?!). Mivel pedig erre nincs kártalanítási alap, nyilvánvaló, hogy a cég miért jelentett öncsődöt, miért igyekszik most belekapaszkodni az állami csöcsbe.

Utóbbi esetében árnyalja a képet az az információ, melyet a 444.hu tett közzé tegnap délután. Eszerint a Quaestor “nyakig benne volt” a qrmányzat által erőteljesen favorizált “Keleti Nyitás“-ban. Sőt, annak alapos haszonélvezője is. A cég ugyanis nem csak pénzügyi szolgáltatással, biztosítással és ingatlanbiznisszel foglalkozott (plusbonus az Orbánnak oly’ kedves foci: a Quaestor a tulajdonosa az NB.I.-es Győri ETO-nak!), hanem az isztambuli és a moszkvai úgynevezett “Kereskedőházak” állammal szerződött “üzemeltetésével” is. A “Teremfociminisztérium” ugyan ezt most baromira le akarja tagadni (lásd a legutóbbi link alatt!), de tény, hogy a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-vel kötött (tegnap pedig sürgősen felbontott) szerződésük alapján tisztes mennyiségű közpénz is verte a markukat. Feladatuk pedig nem csak az volt, hogy figyeljék a helyi pályázatokat, közbeszerzéseket, egyéb üzleti lehetőségeket. Hogy erről tájékoztassák a magyar cégeket, szakmai segítséget nyújtsanak a terjeszkedni akaró magyar vállaltoknak, s tartsák a kapcsolatot az exportfinanszírozást ellátó, állami tulajdonú Eximbankkal. Hanem az is, hogy magyar államkötvényeket áruljanak az adott országokban, s ebben benne foglaltatott a hírhedt “letelepedési kötvények” forgalmazása is. Cserébe ezért nem csak havi fix díjat kaptak, hanem még 50%-os (tehát: ötvenszázalékos!) jutalékot is.

Közpénz nem vész el, csak átalakul. – tartja az új keletű, de rendkívül megalapozott mondás. Igaz ez a Quaestorra is. Mint fentebb említettem volt, a most bajba került cég tulajdonosa a magyar “élvonalat” képviselő Győri ETO focicsapatának is (2011 óta kizárólagosan). Tarsoly Csaba, a cég elnök-vezérigazgatója állítólag úgy szerezte meg a rogyadozó győri stadiont, meg a hozzá tartozó 17 hektáros területet összesen 650 millió forintért a Rába Rt.-től (állami tulajdonban van!), hogy adott “neki” egy 100 millió forintos kötvénycsomagot, amit 350%-on (azaz: háromszázötven-százalékon!) “ismertetett” el, a fennmaradó 300 milliót (azaz: háromszáz milliót!) pedig úgy számolták el, hogy Tarsoly cége “reklámszolgáltatást” nyújtott a Rábának. Az így megszerzett területen pedig felhúzatta az irodákkal és üzletközponttal alaposan “felszerelt”, úgynevezett “ETO Parkot” állítólag 30 milliárdért. Ezt meg személyesen Szíjjártó Péter, a későbbi “KüKü-miniszter” avatta fel megemlítvén, hogy “Jó helyre került a stadionfejlesztési támogatás és az Új Széchenyi Terv 250 millió forintja“. No mert hogy a Tarsoly-cég még erre is kapott némi közpénzt a tarsolyába!

De nem ez volt az egyetlen, “kissé simlis” ügylete az említett “úrnak”. A 444.hu némi kutakodás után kiderítette (lásd a fentebb megadott linket!), hogy Tarsoly bizony résztulajdonosa a moszkvai magyar vízumközpontot üzemeltető Visaworld-Center Kft.-nek is. No, vajon ki is az ő társa ebben? Egy bizonyos Jelena Cvetkova! És vajon ki is lehet ő? Hát a januárban letartóztatott Kiss Szilárd Miklós hites felesége! A pasmagra azért kattant rá a bilincs, mert az időközben bedőlt Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezetnél fennálló 700 millió forintos tartozását úgy akarta mindössze 100 millióért “felvásároltatni” a haverjával, hogy ezt a pénzt az ő cége, a borforgalmazással foglalkozó Winexport Kft. (tehát az adós!) adta volna “kölcsön”. No és ki is volt az, aki Kiss régi, üzleti barátja, aktív támogatója a borforgalmazó cégének? Természetesen Tarsoly nertárs! És vajon ki is volt az, akinek révén Tarsoly megszerezhette a Keleti Nyitás okán megnyitott moszkvai és isztambuli kereskedőházakat? Hát nem más, mint Kiss Szilárd Miklós! Hogyan is volt ez lehetséges? Úgy, hogy Kiss volt a Keleti Nyitásért felelős kormánybiztos, később pedig a karcagi almaffiózó, Fazekas miniszter moszkvai “agrárdiplomatája”!

Érdekesen futnak össze a “szálak”! Nemde, Kedves Olvasóim, Drága Barátaim, Tisztelt Köztársaim?! Ezek után egyáltalán nem köll csodálkozni azon, hogy a Jegybankba apportált Felügyelet oly’ “kesztyűs kézzel” bánik a Quaestorral, pontosabban Tarsoly nertárssal! “Normál” esetben ugyanis a Felügyeletnek minimum feljelentést kellett volna tennie a cég ellen az engedélyezettnél jóval nagyobb kötvénykibocsátása miatt. Ehelyett “elegánsan” megengedte az öncsődöt, melynek bejelentését a budapesti Népszavának nyilatkozó szakértők értelmezhetetlennek tartottak. Véleményük szerint ugyanis ha Tarsoly vállalkozásának tényleg van fedezete, de olyan vagyon formájában, melyet nem lehet azonnal mobilizálni, akkor nem erről, hanem “átmeneti fizetésképtelenségről” köllött volna szólnia a közleménynek. Azt meg csakis úgy lehetett volna kiadni, hogy egyúttal közlik a kifizetések ütemezését is, amit pedig a Felügyelettel egyeztettek és jóváhagyattak. … De nem ez történt!

Valami bűzlik” tehát. De nem a velejéig tisztességes “Dániában“! Hanem idehaza, s ez a “szag” azt “mondja” nekünk: szűk csoportérdekek mentén “működik” az állam!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Államfocializmus

Olvastam valamit. Ezúttal a Vasárnapi Hírek online kiadásában, melyet annyira találónak érzek A Párt XXV. Kongresszusának kommentálására, hogy teljes egészében itten és mostan közzé is tennék. Jó szórakozást minden Kedves Köztársamnak!

Gerlóczy Márton:

Futballcivilizáció

Akik látták az uralkodót a futball körül tevékenykedni, sokan mondták akkoriban, hogy ennek az embernek az UEFA-nál kéne dolgoznia, mert semmi más nem érdekli, csak a futball, és még ért is hozzá, szóval, ha majd nem lesz uralkodó, akkor ott fog dolgozni, és az teljesen helyénvaló lesz, mert a szenvedélye, szaktudása, kapcsolati tőkéje és a szervezőkészsége vitathatatlan, és az európai futballnak éppen ilyen emberekre van szüksége.

Mivel azonban az uralkodó nagyon szeretett uralkodni, és esze ágában sem volt holmi főfoglalkozásként űzni hobbiját, inkább úgy döntött, hogy e számára oly kedves hobbi terepévé változtatja át az országot. Így kezdődött meg az első európai futballcivilizáció hőskora, amit a kutatók az időszámításunk szerinti 2010-es évekre tesznek.

A futballcivilizáció a várak építésével kezdődött. A városokat ettől kezdve úgy nevezték: stadionosok. Székesfehérvár új neve Székesfehérstadion lett. Az első várak az akkori demokráciában ciklusnak nevezett bevezető időszak alatt épültek, és a második ciklus idején az európai áramlatokról leváló futballcivilizációban folytatódtak. Épült vár ekkor sok stadionosban, Miskolcon, Tatabányán, Egerben és Vácott, sőt még a Kossuth- díj helyét felváltó Aranylabda-díjjal kitüntetett Nemcsák Károly szülőpályáján, Mocsolyástelepen is. E picinyke falut később Mocsolyásöltözővé nevezték át, hasonlóan valamennyi, ötszáz főnél kevesebb lélekszámú településhez. A magyar emberek élete gyökeres fordulatot vett. Senkit nem hagytak a pálya szélén, az átképzőtáborokban együtt énekelte az ország himnuszát, az Egyszerűen senkik vagytok, hej, hejt a volt gyógyszerész, matematikus, vízilabdázó. Boldogan és izgatottan várták, hogy a szakemberek segítségével legtöbbet hozhassák ki régi szakmájukból az új közös cél érdekében. Az asztalosokból, sportújságírókból, gyúrókból, bírókból, bőrdíszművesekből, kertészekből, edzőkből, tornatanárokból, sportmenedzserekből álló új középosztály és a vádlik megerősödésével stabil gazdasági környezetben fejlődött a futballcivilizáció. Egy korabeli beszámoló szerint a magyar emberek úgy tartották: a labda gömbölyű s lövésből lesz a gól.

A stadionokban élők jól szervezett közösséget alkottak, a stadionnagy az épületekről, a biztonsági őr a védelemről gondoskodott, a gyepmester a pályára, a büfés az ételre, italra felügyelt. I. Viktor, a nagy Vezetőedző felköltözött a Budai Stadionba és VIP-páholyának fényűző pompája közt élvezte a futballisták, a nép szeretetét. Úgy tűnt, semmi sem zavarhatja meg a futballcivilizáció békéjét és fejlődését. Ám ekkor egy napon, az 1465. bajnoki forduló napján, a messzi Békés Stadionmegyében rajtakaptak egy fiút, ahogy a stadion körül sétált egy tollaslabdával a kezében. A helyszínre siető bírók azon nyomban elvitették, hogy meggyúrják odabent a Központi Öltözőben. Az anyja hiába sírt-rítt, hogy bolond szegény gyermek, a bírók hajthatatlanok voltak. Úgy meggyúrták szerencsétlent, hogy belehalt sérüléseibe. A fiú testvére, egy egykori asztalos bosszút fogadott és felment a Budai Stadionba. Ott megállt a stadionosháza ablaka alatt, kabátja alól tollasütőt vett elő és elkiáltotta magát: gyere ki, Vezetőedző, adogatni jöttem! Az őrség rögvest ott termett, ám amikor meglátták a fiú kezében a tollasütőt, földbe gyökerezett a lábuk és nem mertek közelebb menni hozzá. I. Viktor ekkor megjelent a stadionosháza erkélyén és azt kérdezte, mi az a kezedben, futballista? A nevem Novák Sanyi, idősebb Novák Sándor Békés megyei asztalitenisz-bajnok fia Gyopárosfürdőről. Egy boldogtalan háziasszony fia. Egy kétlábú kutya gazdája. Egy meggyilkolt tollaslabdázó testvére. Ez pedig itt a kezemben egy tollaslabdaütő. És bosszút állok, ebben a félidőben vagy a másodikban.

I. Viktor levegőt nem kapott a felháborodottságtól. Parancsba adta, hogy azon nyomban tegyék Novák Sanyit a kispadra, ám az őrség nem mozdult. A fiú magasba emelte tollasütőjét. Néma csend szállt a Budai Stadion utcáira. Ekkor az odasereglett tömegből kilépett egy fiú. A bokájához nyúlt és az erkély alatti macskakőre hajította stopliját. Én is tollaslabdázó vagyok, kiáltotta. I. Viktor őrjöngött. Vigyétek a szemem elől ezeket a falábúakat, őrség, vigyétek innen őket, üvöltözött fékevesztetten, de a tömeg ekkor már egyre csak azt skandálta: Mi is tollaslabdázók vagyunk.

Még aznap este kitört a tollaslabda-forradalom. A felkelők megrohamozták a stadionokat, áttörték a kerítéseket, végigsöpörtek a parkolókon, megmászták a tribünöket és elfoglalták a stadionokat. Megerőszakolták a vécésnéniket, lekaszabolták tollasütőikkel a pályán dekázgató futballistákat, kirámolták a büféket, majd felgyújtották az épületeket. I. Viktor az UEFA-hoz menekült. Ott állítólag szükség is volt rá.


Szemrebbenés nélkül, …

… tehát a szokásos módon hazudozta/önfényezte végig a “szokásos pénteki rádióinterjút” O. (Nulladik) Viktor király, Al- és Felcsút, valamint a Részek (részeg) Örökös Ura. Ezzel kapcsolatban kaptam e-mailben két írást, melyeket most szeretnék megosztani Köztársaimmal.

Igen tudom, hogy ha az aktualitások után loholó blogger lennék, akkor most vagy a bukaresti román-magyar futball(?)mérkőzés, vagy a “Royal Wedding” eseményeivel köllene foglalkoznom egy kellően gúnyos és karcos posztban. Mégsem teszem.

Az ugyanis, ami már esztendők óta “futball” címen úgy a pályákon belül, mint azokon kívül, magyar részvétellel folyik, az nem csak hogy szánalmas, de egyenesen gyomorforgató is. Mert ami “Odabent” zajlik az nem más, mint egy szervezetten, nagy nyílvánosság előtt, folytatólagosan elkövetett, profista-focista szélhámosság, amelyből velejükig korrupt emberek élnek meg fényesen; melyet már régen be köllött volna tíltani, s akiket már évtizedek óta lenne szükséges a törvény legnagyobb szigorával üldözni!

Csakúgy, mint azt, amit “Odakint” (és a lelátókon) egy nagyon pontosan definiálható “politikai irányultsággal” rendelkező, gyakorlatilag név szerint meghatározható csoport művel “szurkolás” címén esztendők óta, s immáron nem csak bel-, hanem külföldön is, … Nóvumként és ráadásul – a “Békemenet“-ek mintájára – importált, lengyel segédcsapatok közreműködésével; nem annyira nóvumként, de mindenképpen ráadásul a honi rendfenntartó és jogkikényszerítő szervek “aktívan passzív”sőt, most már (mint szégyenszemre tapasztalhattuk!) a magyar külügyi tárca diplomáciai támogatásával is! Nem beszélve a budapesti kormány és a törvényhozási többség azon jogi és költségvetési szubvencióiról, melyeknek köszönhetően eme két bűnözői csoportnak az ország különböző pontjain telephelyek/dühöngők létesülnek azon milliárdokból, melyeket a szociális, az egészségügyi és az oktatási szférából vonnak ki lelkiismeretlen hatalomgyakorlóink lelkiismeretlenül. Teszik pedig mindezt azért, mert a NER felépítéséhez és üzemeltetéséhez a fentebbi képen látható Egybites Dúló Barmokra, nem pedig “kiművel emberfőkre”, egészséges és elégedett közpolgárokra van szükség. Ez pediglen szégyen és gyalázat, gyomorforgató undormány!

Ahogyan ilyen volt az is, amit az orbanista “Arisztokrácia” művelt a Budai Kézfogó és a Tanyasi, Bazinagy Kormánylagzi apropóján. Az még “rendben” van, hogy ez az egész olyan barokkosan feudálisra, illetve Ceausescu-ízűre sikeredett (pl. a ferences templom környékének rapid felújítása, a Násznépnek a Köznéptől való hermetikus, előkóstolókkal “fűszerezett”, karhatalmista elzárása), hiszen mit várjon el a Jónép egy rettegő Diktátortól és annak beszari Talpnyalóitól? Még az is tudomásul vehető(?), hogy az Ifjú Pár mindkét tagjának Mi, az egyik Örömapa által tudatosan Elnyomorítottak, Jogfosztottak és Agyonadóztatottak adtuk össze a kelengyét. No de az, hogy a mindössze 27 esztendős Ifjú Férj, aki Apósa jóvoltából három esztendő alatt 3200 millió forint állami megrendelést vágott már zsebre, természetesnek veszi az Uradalomhoz vezető 650 méteres dűlőút 1,7 milliónyi közpénzből történő járhatóvá tételét is, az legalább annyira gusztustalan, mint a Bokázlakalássan Após Uram “Studiumok helyett Stadionok” című programja! … Meg ahogyan a Vezér hazudozik rendszeresen pl. a “szoksásos pénteki” rádióinterjúiban.

A Führer legutóbbi, közszolgálati önfényezésével kapcsolatosan egyik Köztársunk e-mailban küldött nekem két, szerintem rendkívül jó írást, melyeket most teljes terjedelmükben fogok megosztani Olvasóimmal. Sajnos a mailből kimaradt a szerzők nevei és a megjelenések helyei, így az érintettektől elnézést kérek!

Vityu kán szerint Magyarország – hála az Ő bölcs vezetésének – ma már olyan jól teljesít, hogy önerőből volt képes megoldani a közoktatás átalakítását és a pedagógusok “jelentős” béremelését is!

Állami iskola

“Bármelyik iskolában dolgozó kollégámmal vagy ismerős nevelővel találkozom, mindegyik panaszkodik felháborodva, vagy elkeseredetten. Elviselhetetlenné vált az iskola. Eszméletlen a káosz. Hiányoznak a feltételek az új követelmények teljesítéséhez. Van, ahol még osztálynapló sincs, mert az intézményfenntartó elfelejtette megrendelni a tanévkezdés első napjától nélkülözhetetlen nyomtatványokat. Gyakran, olykor naponta változnak az utasítások. Mérhetetlen mennyiségű adatot követelnek az iskolától, nem azonnal, hanem az adatkérés megérkezése előtti órában. A délutáni foglalkozásokat naponta és egymást váltogatva végzi több pedagógus, a napközis csoportoknak csak papíron van gazdája. A bürokrácia kétségbeejtő. És így tovább. A tapasztalt igazgatók képesek lennének úrrá lenni a káoszon iskolájukban, de rugalmas megoldásokra nincs lehetőségük, mert az intézményfenntartó engedélye nélkül még ‘egy széket sem tehetnek arrébb’. Az a dolguk, hogy gondolkodás nélkül és haladéktalanul végrehajtsák a gyakorta változó intézményfenntartói utasításokat. Ami után tehetetlenül széttárják a kezüket a háborgó pedagógusok és szülők előtt. Netán ingerülten rászóljanak a kollégájukra: ‘fogd be a szád, mert ha az intézményfenntartó meghallja, repülsz…’.
A mélységesen megalázott pedagógus létbizonytalanságban törekszik húzni az igát a parancsuralmi rendszerben. Tantervhez, házirendhez semmi köze azon kívül, hogy be kell tartania, amit felülről ráerőszakoltak és majd ellenőrizni fognak. Mint az 1950-es, ’60-as évek ‘Tanterv és utasítás’ rendszerében. Azt sem tudja, hogy mennyi pénzt kap majd ezért. Átsorolását – értsd: visszaminősítését az első kategóriába – ugyanis még nem kapta meg az intézményfenntartó központtól. Nem tudhatja, hogy a kuncogó krajcár neki több lesz-e, vagy kevesebb. És ha már sokéves tapasztalattal, több továbbképzési tanúsítvánnyal, másoddiplomával, gyakorlatvezetői szakvizsgával és más képesítéssel, elismerő bizonylattal rendelkezik is, térden állva kell könyörögnie, hogy minősítsék vissza,netán a mester kategóriába. Mert a magasabb minősítést csak akkor kaphatja meg, ha maga kérelmezi, s az intézményfenntartó ellenőre egy-két óralátogatás után eldönti, hogy a magasabb minősítést megérdemli-e. Befogja a száját mert fél, a félelem pedig gyűlöletet lobbant lángra benne a rabszolgatartó hatalom iránt. Amely gyűlölet előbb-utóbb, valamikor és valahogyan robbanni fog.
A kisiskolás gyermek reszket és sír. Éjszaka nem tud aludni amiatt, hogy másnap iskolába kell mennie. Az idegkimerültségtől kifordul szájából a falat, és hányingerrel küszködik. A nagyobb gyerek megvonja a vállát, lógatja a lábát, vagy undorral fordul el az iskolától. A rendőri erőszakot is kijátszva törekszik a lógásra. A frusztrált pedagógus nem kapott ukázt arra, hogyan kezelje ezeket a problémákat, amelyeket heti egy hitoktató, vagy erkölcstan órával megoldani nem lehet.
A szülő dühöng – egyelőre, míg a hatalom be nem fogja majd az ő száját is, hiszen vagy munkahelye van, vagy segélyt kap, aminek megvonását kilátásba helyezve el lehet hallgattatni. Megvonták legelemibb szülői jogait. Még azt sem hiszik el neki, hogy egyik-másik délután tehetséggondozó, iskolán kívüli foglalkozása van a gyereknek, azt hivatalos kikérővel kell igazolni. A szülőknek csak az a dolguk, hogy ‘gyerekeket gyártsanak’. Talán még azt is előírják majd, hogy mikor és mennyit, mert ezekre az adatokra szükség van a ‘tervgazdálkodáshoz’. A gyermekekkel az állam rendelkezik …
Éljen az állami iskola! Éljen Orbán apánk! Vastaps neki! Éljen Hoffmann anyánk, aki megszülte Orbán apánk iskoláját! Éljen a keresztény türelem és szeretet! Éljen mindenki – ha tud!”

A Főnök szerint nem igaz, hogy ő a visegrádi frakcióülésen bármelyik választókerületi elnöknek is selyemzsinórt küldött volna. Igaz, hogy ezt Mintaváros Bolgármestere, Mister Twenty/Thirthyprocent Kósa Laller ezt másként interpretálta, no de a lényeg: demokratikus párt a Fidesz, ahol nem lehet csak úgy, elnökileg hepciáskodni! Aki mást állít, az természetesen hazaáruló!

Narancskóla

“Nem volt kérdéses, hogy meghatározó döntések születnek a visegrádi sasfészekben, ahol a Fidesz-KDNP tartja háromnapos frakcióülését, ám azt talán a legelvakultabbak sem gondolták volna, hogy a capofamiglia holmi erőviszonyokra hivatkozva selyemzsinórt küld öt választókerületi elnökének. – Mi folyik Visegrádon? – kaphat a fejéhez az átlagember, aki elképedve figyeli a történéseket. Önmagában ugyanis nem lenne abban semmi szenzáció, hogy miniszterelnökünk fejcserés támadást hajt végre néhány kerületben, ám a színes cukormáz mögül felsejlik: talán nincs minden rendben a betonbiztosnak hitt narancsvidéken. Ezt igyekszik cáfolni a kormánypárt házi közvélemény-kutató szervezetének friss felmérése, amelyből kiderül, hogy a Fidesz tovább erősítette pozícióját. A Századvég felméréséből továbbá az is kiolvasható, hogy a szocik maradtak a korábban mért 13 százalékon, amíg a ‘libásdémonra’ 4, Gyurcsányra pedig 1 százalék szavazna. Mi ez kérem, ha nem elsöprő fölény? Orbán Viktor szerint ez tutira nem az. A kérdés már csak annyi, vajon körzetenként mennyi az elvárt a választásokon? Száz százalék Fidesz, nulla százalék cukor?”

Attól tartok fogunk mi még ehhöz hasonló írásokat olvasni legalább jövő májusig, meg azt követően is. A pökhendien aljas, urizáló genyózásokra ugyanis ezerharmados jogi tákolmányok adnak kikezdhetetleneknek látszó biztosítékokat a hátunkon felkapaszkodott, a szúnyog háját is kiovasztó Arisztokrácia számára. … A honi Focidrukkerek és a Külhoni Szarmagyarok falkaforradalmi voks-puccsáról, annak lehetőségéről már nem is beszélve!

… és ezt …

szendamondja!


Olvastam valamit …

… egészen pontosan: valamiket! Az egyikjotunder” kolléga posztja az “Örülünk, Vincent?“-ről (sírva röhögtem rajta!), a másik pedig a nepszava.hu oldalán jelent meg ma (hevesen és egyetértően bólogattam!).

A magyar labdarúgás lehetséges reformjáról

A magyar labdarúgás válságának alapvető oka, a labdarúgó-mérkőzések lebonyolításában rejlik, tehát alapvetően technikai jellegű. Mint azt sokan tudják a labdarúgó-mérkőzéseket ún. szimultán formációban játsszák le, tehát nem egy, hanem kettő darab csapat van egyszerre a pályán. Ez önmagában még nem okozna problémát. Azonban a labdarúgó-mérkőzések másik sajátossága, hogy a labda megszerzését mindkét csapat kezdeményezheti. Már önmagában is kérdéseket vet fel, hogy miért kell feltétlenül megszerezni a labdát, miért nem jelölheti ki egy testület a labdarúgócsapatot a labda birtoklására. A modern labdarúgás jelenlegi tendenciái sajnos kedvezőtlenek.

Nem elég, hogy antidemokratikus módon kerülhet valaki kezelési jogviszonyba a labdával, a csapatok gyakorlatilag korlátozhatatlanná váltak a labda használatában. Tegyük fel, hogy a magyar labdarúgócsapat egy játékosa felkészül a labda megszerzésére, megszerzi a szükséges képesítést,  megkapja a minisztériumtól a megfelelő engedélyeket, elveszi feleségül a miniszterelnök úr unokahúgát, és felveszi a labdaszerző pozíciót a saját jól megérdemelt alapvonalától negyven méterre. Az ellenfél csapata a jelenlegi szabályozás gyengeségét kihasználva, büntetlenül alkalmazhat gyorsasági diszkriminációt, és a magyar labdarúgó mellett, annak tulajdoni jogára fittyet hányva szándékos gondatlansággal elmehet, és eközben magával viheti a labdát.

Mint azt talán tudják, a labdarúgás közjogi helyzetét rendkívül szűken értelmezte a jogalkotó. Annak ellenére, hogy a labdát sokkal egyszerűbb lenne egy gépjármű csomagtartójában szállítani, gyakorlatilag kizárólagossá tették a labda lábbal való érintésének kötelmét. Ez pedig nem kedvez azoknak a labdarúgónak, akik esetleg nem annyira képzettek a lábjátékban, de kiválóan tudnának behelyezni egy labdát, sőt akár több labdát is egyszerre, egy csomagtartóba.

A modern labdarúgásban érthetetlenül túlhangsúlyoznak egy alig több mint hét méter széles, körülbelül két és fél méter magasságú szerkezetet, annak ellenére, hogy ez a pályának csak egészen jelentéktelen részét foglalja el. Különösen furcsa, hogy kitüntetett szerepet kap a labdának ezen szerkezet belsejébe juttatása. Alig hihető, de bizonyos szerződések tanulmányozása alapján világossá vált, hogy egyes ellenérdekelt csapatok külön személyzetet alkalmaznak arra, hogy az ENSZ alapokmányával nehezen összeegyeztethető módon, megakadályozzák csapatainkat abban, hogy a szerkezetet 1. megközelítsék 2. abba a labdát bejuttathassák.

Tegyük fel, hogy az ellenfél négyszer juttatja a labdát a fent már említett szerkezet belsejébe, a magyar csapat viszont kilencszer rúgja ki a stadionból. Ebben az esetben, akármennyire is furcsa, hátrányos helyzetbe kerülhet csapatunk. Az sem világos, hogy miért használnak két csapatot arra, hogy egy csapat teljesítményét lemérjék. Nyilvánvaló, hogy a másik csapat nehezíti csapatunk objektív megítélését. Mennyivel előbbre járna a labdarúgás, ha csak egy csapat birtokolná a labdát. Érvényesíteni lehetne számos adókedvezményt, pontosabban lehetne vezetni a statisztikát, közegészségügyi, turisztikai és pénzügyi szempontból is sokkal kedvezőbb lenne, ha egy mérkőzésen, egy csapat izgalmas játékát követhetné a szórakozni vágyó közönség.

A magyar labdarúgásnak reformokra van szüksége. Sokkal több stadiont kellene építeni, még nagyobb stadionokat, de ezekbe a stadionokba nem szabad megosztó módon két térfelet építenünk. Nekünk, a magyar világnemzet tagjainak, egy térfél kell, ami persze a félség műfaji szabályainak kreatív értelmezését jelenti, de ez nem lehet semminek akadálya.

Amennyiben egy csapat indulna a mérkőzéseken, a győztest sokkal demokratikusabban jelölhetnénk ki, mint a jelenlegi helyzetben, mondjuk kétharmaddal. A jelenlegi helyzetben állandóan számon kell tartani, hogy melyik csapat hányszor és hová juttatta be a labdát, ezt iktatni kell, növelve a szén-dioxid emissziót. És most legyünk bátrak feltenni a kérdést, szükséges-e labda a labdarúgáshoz, csak azért mert ez valamiféle szűk grammatikai értelmezésből ez következne, miért nem elég egy szép kerti lugas?

Gyökeres átalakításokra van szükség a labdarúgásban. Számos más sportban, mint például a politológia, a közgazdaság-tudomány vagy a szociológia, világhírre tudtunk szert tenni az által, hogy nem próbáltuk méricskélni sportolóinkat, nem hasonlítgattuk őket össze-vissza mindenféle idegenekhez, hanem önmagukban szemléltük őket, és bátran kijelentettük róluk, hogy világhírűek. Megírtuk az újságokba, belemondtuk a polgártársaink arcába a televízióban, világhírűségi díjakat osztottunk ki nekik, igen, mertünk magunkra hallgatni, a saját ösztöneinkre, nincs nekünk szükségünk másokra, hogy kiderüljön, hogy mi vagyunk a legjobbak. Ezt az utat kell követni a magyar labdarúgásban is.

*****

Az orbáni áfium ellen

Régóta közhely, hogy a magyar társadalom nem csupán végletes politikai megosztottságtól szenved. Sokkal inkább meghatározó a jólétben élő kevesek szembenállása a lecsúszó középrétegekkel és az eleve nyomorban tengődőkkel. Orbán Viktor 2010-ben azzal a határozott szándékkal vette át a kormányrudat, hogy az említett vertikális, illetve horizontális megosztottságok között teljes átfedést hoz létre. Érthetőbben szólva: a tehetős rétegek alkossák a Fidesz szavazóbázisát. Elképzelése szerint a párt ellenfelei egzisztenciálisan a vazallusoknak, illetve egyenesen az államnak lennének kiszolgáltatva.

E törekvéssel magyarázható a közvagyon, illetve a különböző koncessziók villámgyors átcsoportosítása az Orbánhoz lojális személyekhez; a föld- és trafikmutyi, a szerencsejátékok piacának újrafelosztása, valamint a takarékszövetkezetek bekebelezése mind-mind ezt a célt szolgálják.
Azzal természetesen Orbán is tisztában volt, hogy a szavazatmaximálás érdekében a szegényebb sorsú választópolgároknak is dobnia kell valami koncot.

És még valamiért. A kádári konszolidáció tanulságai is arra intették, hogy a közjogi rendszer elmozdítása a diktatúra irányába csak egy társadalommal megkötött alku eredményeképpen lehetséges. Vagyis: bizonyos fokú létbiztonság elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok önként és dalolva lemondjanak szabadságjogaik jelentős részéről. Rögtön a kormányváltás után az újdonsült miniszterelnök Brüsszelben kilincselt a megszabott hiánycél megváltoztatása érdekében, hogy tervezett osztogatásához pénzt biztosíthasson. Barroso hajthatatlansága következtében azonban elszenvedte első vereségét. A “jó király” nem szórhatott aranyat alattvalói közé. Egyre erősebb bennem a gyanú, hogy akkor mondott le végleg a deprimált rétegekről.

Mára azonban nyilvánvalóvá vált számára, hogy túl sok a rendszer vesztese, s kevés a nyertes. Mivel a jelenlegi magyar választójog nem ismeri a vagyoni cenzust, e tény akár végzetes is lehet a kormánypártok hatalmi ambícióira nézve. A devizahitelesek megsegítését célzó legújabb terv Orbán kétségbeesett kísérlete arra, hogy a közvélemény-kutatásokban mindinkább megmutatkozó, számára kedvezőtlen tendenciákat visszájára fordítsa. A devizahitelesek gondjainak megoldását teljes egészében a pénzintézetekkel fizettetné meg, s ezért még a hozzá hű oligarchákkal is vállalja a konfrontációt. Csányi Sándornak a Magyar Nemzetben megszellőztetett – és az OTP által azonnal cáfolt – egészségügyi problémája legfeljebb “diplomáciai betegség”. Valószínűleg a bankvezér sem tudja feldolgozni azt az ellentmondást, amely Orbán korábbi, valamint jelenlegi törekvései között feszül.

A vagyonátcsoportosítás azonban azt is jelezheti, hogy a Fidesz a vereség utáni időkre készül. Pontosabban egy újabb győzelemre. A spanyol népfrontkormány 1936 – ban elkövette azt a hibát, hogy beérte a politikai győzelemmel, ellenfelei anyagi bázisát, elsősorban a nagybirtokot, érintetlenül hagyta. Franco tábornoknak nem jelentett gondot a köztársaság elleni puccs finanszírozásának biztosítása. A tanulságot le kell vonnunk. Jövőre nem elég a kormányváltás, de még a közjogi restitúció sem. A kétes tisztaságú gazdasági machinációk kivizsgálása, illetve semmissé tétele is szükséges, különben az orbánizmus idővel újra szárba szökken.

Beck Tamás /


Láttam valamit …

… egy kitűnő “mém“-et (via:Örülünk, Vincent?“), illetve találtam egy ehhöz kitűnően illekszkedő liket (via: u.az!). Véleményezni ezeket bárki számára szabad(? … lehet!), de részemről: no comment!

Íme a meme:

 
És íme a link: http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20100903-orban-viktor.html
 
Mindenkinek kellemes nyaralást, üdülést … gondolkodást kívánok!
 
… és ezt …
 
szendamondja!