Gyurcsány a “Viktor”!

Tegnap lezajlott a magyarországi EP-választás. Elképesztően, még a vártnál (35%) is alacsonyabb részvétellel (27 %!), néhány megdőlt mítosszal és egy-egy meglepő eredménnyel. A Nagy Vesztes természetesen az MSZP, míg a Nagy Győztes a DK. Vasárnap bizony Gyurcsány volt a “Viktor”!

Az illendőség kedvéért essünk túl az eredmények ismertetésén:

ep-valasztas_eredmenyek

A táblázat adatait részletesebben kibontva:

  1. Fidesz – 1.191.163 szavazat – 12 mandátum
  2. Jobbik – 339.501 szavazat – 3 mandátum
  3. MSZP – 252.494 szavazat – 2 mandátum
  4. DK – 225.762 szavazat – 2 mandátum
  5. E-PM – 167.012 szavazat – 1 mandátum
  6. LMP – 115.957 szavazat – 1 mandátum

Kétségtelen, hogy az európai átlagnál alacsonyabb részvétel elkeserítő. Ahhoz képest, hogy egy nemrégiben készült felmérés szerint a magyarok harmada tekint pozitívumként az Európai Unióra, mégis csupán 27 százalékuk gondolta úgy, hogy neki igenis van dolga május 25.-én. Még rosszabb, hogy ezek jelentős hányada mindössze párt-elkötelezettségből volt hajlandó élni szavazati jogával, nem pedig azért, mert átérezte a voksolás jelentőségét.

Csodálkozni azonban nem köll, hiszen a Vezérpárt mindent megtett, hogy a részvétel a lehető legalacsonyabb legyen. Másrészt szinte valamennyi hírforrás esztendők óta sulykolja azt a sztereotip képet, hogy az EU (túl azon, hogy “egy pénzosztó hely”), nem egy közös elveken és értékeken alapuló Közösség, hanem száraz bürokraták gyülekezete, akik mindenbe, “például az uborka görbületébe és hasonló szamárságokba” (O.V. szíves közlése az EP-választásokat megelőző péntek “szokásos” rádióinterjújában) is beleszólnak. Ezért osztán idehaza, csak nagyon keveseknek “jön le”, hogy az Unió ezen szabályainak többségével lényegében az egyéneket, mint polgárokat és fogyasztókat védelmezi a különböző, multinacionális cégektől, s – mint ahogy a Zemútnégyévben magunk is megtapasztalhattuk … volna! – saját kormányaik önkényétől.

Aminek viszont örülni lehet, legalább is én ezt teszem, hogy az EP-mandátumok listája nem lett “monokróm”. Értem ez alatt azt, hogy nem egy masszív és az Unió szempontjából minimum “szagosnak” számító “Jobboldal” (16 fasiszta és 3 náci) “fénye” ragyog a mumifikálódott “Baloldal” (2 szoci) halványan derengő sötétségében, hanem további három pártnak is sikerült átlépnie a Küszöböt. Igaz, Lömpikééknél még nem dőlhetnek nyugodtan hátra, hiszen mindössze szűk háromszáz “x”-szel vannak a deadline fölött, s ha a külképviseleteken leadott 6 ezerből nem szereznek meg legalább ennyit, akkor ugrott a mandátum, s azt a Fideszhez írják.

orban_konyv

A Maffiapártnál természetesen kitörő volt az öröm. Vitéz alpári Homályos elébb mindenkit szerénységre intett (n.b.: “Bástya” elvtárs, hasonló tartalmú, emblematikus kiszólása!), majd elkurjantotta magát, hogy “Győztünk! Nagyon győztünk! Mi győztünk a legjobban!“. Ezt követően rögvest ki is adta azt a pusztaputyini ukázt, hogy a Tőkéssel felcicomázott tucatemberkék Tucatjának (lásd még: “A piszkos tizenkettő“!) az a legfőbb dolga, hogy mint “előretolt helyőrség” (lásd még: “Nem Rés, hanem erős Bástya!“) “kivívni Magyarországnak a tiszteletet“! (itt olvasható!)

  • Hogy erre még is mi szükség van, amikor néhány hete még ő dicsekedett azzal: négy esztendei kormányzásának hála “Magyarország Európa legmegbecsültebb nemzetei közé emelkedett“, azt nem fejtette ki még szőrmentén sem. Minden esetre a szegény Tucatnak baromi nehéz dolga lesz. Vezérük ugyanis már annyira elmerült a saját elmebajába, hogy önmagát “Tényező“-nek tekintve, a minap simán megzsarolta a neki eleddig nagyon komoly politikai védelmet biztosító Európai Néppártot azzal, hogy bejelentette: nem hajlandó támogatni J.-C. Juncker EB-elnökké választását (lásd itt!). Az européer úriember módjára viselkedő Jelölt ugyan ezt a vezéri beszólást tegnap elegánsan lesöpörte magáról, de a Néppárt egyik legbutább politikusa, az Orbán mellett áprilisban meglehetősen gusztustalanul kampányoló Joseph Daul azonban “árulást“, illetve “a választók átverését” kiáltotta! (lásd itt!)

Hasonló hejehuja volt Náciéknál is! A Dülledtszemű a szokásosnál is tágabbra nyitott szemhéjakkal világosította fel a megjelent sajtómunkásokat: sikerült legyőzniük a Baloldalt, ami pedig ugyi azt jelenti, hogy 2018-ban “a Jobbik lesz az egyetlen párt“, mely “kormányváltó erőként” tud majd kiállni a Fidesz ellen. Az Öröm Ürömje, melynek keserű ízét Zazrivecz valószínűleg a szájában érzi az, hogy ott lebeg fölötte (és pártja fölött is) néhány Damoklész-kard. Ezeknek csupán egyike a “KáGéBéla-ügy“, amely még csak most kezdődött ugyan, de esztendőkig elhúzható, s ebben bizony a poltista Pártügyészség roppant tehetséges (lásd: a Molnár-, avagy a Hunvald-ügy!). Könnyen meglehet tehát, hogy ha a Jobbik túlságosan megerősödne (tehát a Maffia-párt nem tudja azt például belső árulók útján kilóra felvásárolni, domesztikálni – lásd: KDNP-, illetve MDF-recept!), akkor Zazrivecz két kampánygyűlés között bizony járhat a bíróságra. Ahol pedig csak a legjobb esetben lehet “tanú“. Ha túl sokat ugrál, nagyobb a valószínűsége, hogy a megszólítása ott a “Vádlott” lesz, hiszen az Orbán által “bekészített”-nek mondott további “akták”, valószínűleg a Jobbik 2004-10 közötti, finoman szólva is “homályos” finanszírozási hátterét taglalják!

  • További keserű íz a Zazrivecz-párt szájában az április hatodikához képesti nyilvánvaló “tábor-vesztés” (arányaiban bő 20-ról alig 15 százalékra!). Ennek persze a világon semmi köze a KáGéBéla-ügyhöz, hiszen Náciéknál (akárcsak Maffiáéknál) A Pártra szavazni vallásos hit kérdése. Ahhoz azonban igen, hogy a Jobbik gyakorlatilag kinőtte magát (azzal a bizonyos 20 százalékkal), s innentől csakis úgy léphet tovább, ha maga is “fidesszé válik“. Ehhöz meg polgári ruhát köll húznia a gárdista egyengúnyára (ez volt az eddigi taktika), azaz viszonylag szobatisztává nevelődnie, radikalizmusát pedig alaposan visszafogva. De akkor meg mi az ördögért szavazna rá a xenofób, cigány- és zsidógyűlölő “becsületes, keresztény-nemzeti magyar“?! Itt a vége, fuss el véle, illetlen (Orbánnak nem eléggé tetsző) viselkedés esetén pedig jöhetnek a perek!

Ha az MSZP nem lenne olyan, amilyen, ma Vonáéknál nem érne fülig a művigyor! Mert nem a Jobbik volt az, amelyik “elhódította” a második helyet, hanem a Szocik veszítették azt el! Az a Legenda, miszerint a demokratikus ellenzék pártjai közül ők rendelkeznek a legkiterjedtebb vidéki hálózattal és a legnagyobb “beágyazódottsággal”, április hatodikán megdőlt, hiszen két “vidéki” körzeten kívül (Szeged, ahol Botka tekintélye és elfogadottsága hozta a mandátumot, illetve Miskolc, ahol meg a Fidesz-Jobbik egymásnak feszülés nevető harmadikja lehetett a szoci aspiráns!) csakis a Fővárosban tudtak egyéni körzetet nyerni … azt is hogyan! A pártlistára kapott szavazataikat pedig javarészt az Összefogásnak köszönhették. Az EP-választások megyékre, városokra és fővárosi kerületekre lebontott adatai ugyanis azt bizonyítják, nem az E-PM, avagy a DK volt a Kormányváltók “potyautasa”, nem ők voltak a Közös Listán “nagylelkűen túlreprezentálva“, hanem az MSZP! Az a Szocipárt, amelyik immáron a Főváros számos kerületében is csak a “futottak még“-kategória egyik díszpéldánya, s amely ennek ellenére eleddig mindenféle főpolgármesteri ambíciókat dédelgetett, avagy hazudott önmagának. (Remélem Horváth “Ingyenes” Csabi legkésőbb ma reggel lehúzta a vécén az ellen-tarlósi kandidatúráját!).

  • Szanyi “kapitány” most mindenféle szociálpszichológiai meg társadalompolitikai indokokat hoz fel a Nagy Bukás magyarázatára (kb.: “A Zemberek nem értik …“). Teheti, hiszen listavezetőként öt esztendőre biztosítva vagyon az egzisztenciája Brüsszelben, utána meg szépen nyugdíjba vonulhat. Ámde Mesterházynak nincs hátországa (lévén polgári foglalkozás híján ebből a szempontból ő a szocik orbánviktora), csakis a saját Mame- és egyéb Lukjaival kitömött Frakció! Neki muszáj taktikáznia azzal, hogy csak felajánlotta a lemondását, s bízik benne: szombatig elegendő elnökségi tagot tud megvásárolni a hivatalban maradásához. Ha pedig még sem, hát marad neki a frakcióvezetőség, no meg a “kibekkelés”!

Nagy győzelmet aratott azonban az E-PM és valóban van minek örülniük! Sikerült a vízszint fölött tartani a szájukat, az egyetlen EP-mandátum kellő levegőhöz juttatja őket a túléléshez. Feltéve, ha a megfelelő, tehát a reálpolitikusi következtetéseket tudják levonni a május huszonötödikei “eseményekből”. Ez pedig az, hogy az E-PM egy rétegpárt, azon (fő- és nagyobb városi) liberálisok “azíliuma”, akik az SZDSZ megsemmisülésével párttalanokká váltak. Innentől fogva már csak az a dolguk, hogy ezt tudomásul véve dolgozzanak tovább, s építsék fel a “szakértők pártja” imázsát!

  • Kellően nagy lebőgés volt, hogy a véleménykutatók és az “elemzők” többsége még tegnap is temette az E-PM-et. Ehhöz képest történt ami történt, s most már ugyanezen “elemzők” a fényes jövendőről, a “tartós jelenlétről” kezdtek értekezni (persze ugyanolyan tudományos alapon, ahogy eddig!). Ez persze akár még igaz is lehet, feltéve ha van a párton belül néhány olyan, meghatározó szavú ember, aki képes összetartani ezt a nagyon is eklektikus társaságot (millások, szökött elempések, szakszervezetisek, szakpolitikusok) és tudomásul veszik azt a szerepet, melyet szavazóik rájuk osztottak. Bajnai Gordon ugyanis politikusnak túlzottan idealisztikus, hogy ne mondjam: naiv! Nyoma sincs benne a taktikázásra (pláne a machiavellizmusra) való hajlamnak (óriási pozitívum!), így ha a Tanácsadói (no meg a párttársai és ő maga is) hajlandóak elfogadni a realitásokat, az E-PM kitűnő partnere, maga Bajnai pedig elsőrangú miniszterelnöke lesz annak a szakértői kormánynak, mely az Orbán-rendszer összeomlása után meg fog alakulni! Mert hogy Összeomlás lesz, azt csak a leghülyébbek nem hiszik el!

A Legnagyobb Győztes azonban a DK! Az, amit műveltek, pontosabban az, amit Gyurcsány Ferenc “csinált”, hogy “kampányilag” tényleg és valóban “felszántotta” az országot, kimagasló volt. Ez a párt volt az egyetlen, amelyik következetesen kitartott amellett, hogy semmiféle módon meg nem alkuszik a Klerikál-fasisztákkal (bár ők is letették az Esküt a Tákolmányra – még ha “kiegészítésekkel” is!), valamint nem áll szóba a Neonácikkal. És míg az E-PM általában tévéstúdiókban, a Szocik pedig a nagyhatalmú Megyei Elnökök által kibérelt éttermek mélyén (usque egy órás “lakossági fórum” után) kampányoltak, a gyurcsanyisták hajlandóak voltak akármelyik település bármelyik utcasarkára kiállni, s az időjárástól függetlenül mondani a magukét! Meg is lett az eredménye: az EP-választások adatai szerint alig több, mint egyetlen százalékkal maradtak el az ellenzék “Legnagyobb Pártja” mögött, s ez is csak azért, mert sokan megszokásból szavaztak az MSZP-re!

  • Jót kacarásztam volna az index.hu “elemző” cikkén (lásd itt!), ha abból ne bűzölgött volna ki az az “irányultság”, avagy pontosabban: a kaszthoz való tartozás. Ezen, önmagukat “liberálisok”-nak, sőt, “értelmiségiek”-nek nevező illetők horizontja a legjobb esetben is Soprontól Vecsésig, illetve Komáromtól Siófokig terjed. Esztendők óta írják már a cikkeiket arról, hogy itten kéremszépen azért “Csak a Fidesz!” (aminek kétharmadából ugyi nem lesz baj! – 2002), mivel “normális embernek nincs választási lehetősége“, és mert Ellenzék sem létezik. Az ilyen írásokhoz kötelezően hozzá biggyesztik a “gyurcsányozást“, s bár lehet, hogy személyesen nem értenek ezzel egyet, nem akarnak kilógni abból a Brancsból, amelynek tagjai egyes belvárosi kocsmákban dűtik magukba a korsónként 1.000(!) forintért mért söröket (lásd: az atlatszo.hu szatellitjeként, “Mutyimondó” címen működő hírportál adományozási felhívását! – el voltam képedve, amikor először olvastam!). Nos ez az Anonim Jóember azt találta leírni a linkelt cikkben, hogy “az egyszemélyes Gyurcsány-párt” ezzel az eredménnyel “kifutotta magát“. Túl azon, hogy ez valószínűleg nem igaz, a hírportálok esetleg kikérhetnék egyes “kül-” és nem csak a “belterjes” … khm … személyiségek véleményeit is!

Hát, fogjuk látni, amit majd lehet! Ámde egy biztos: az EP-választási eredmények alapján az orbanista Maffia-párt (valószínűleg) már csakis a vele összemutyizott Jobbikot és az MSZP-t taposhatja el. Az E-PM-et és a DK-t már nem! … Feltéve, ha Mi  sem hagyjuk!

… és ezt …

szendamondja!


A “kishibás” termék

Ha külföldön élnék, s legfeljebb csak a származásom kötne az Orbanisztánná silányult Magyarországhoz, komolyan mondom, hogy hemperegnék a röhögéstől. A “Fidesz Iparművek” olyan tempóban és mennyiségben ontja magából a “kishibás” termékeit, amiről joggal fog majd megemlékezni a történelem.

A hétvége sporteseményeiről beszámoló hírekben azt olvastam, hogy elmaradt a Felcsút-Debrecen focimérkőzés. A hazánkban legalább egy hétig “vendégeskedő” és hatalmas károkat okozó “Yvette” ugyanis szó szerint pancsolót csinált a “Pancholó“-ból: állt a víz a fűtött gyepen, s így ott legfeljebb vízipólót és nem focimérkőzést lehetett rendezni. A halasztás oka azonban nem csak Madmoiselle Ciklon tevékenységében keresendő. A Stadizóleum ugyanis “kishibás”-nak bizonyult: a tervezés és a kivitelezés során valakik elfelejtettek gondoskodni az esetleges csapadékvíz elvezetéséről!

Mindez persze eltörpül azon “Nagyhiba” mellett, ahogyan és amiért ez az egész felcsúti építmény létre jött/jöhetett. A vízelvezetés problémája könnyedén megoldható némi pótmunkázással, vagy mondjuk egy, a “Keleti Nyitás” szellemében fogant Tákolmány-módosítással, mely előírja, hogy “Magyarország éghajlati viszonyait tekintve sivatagos“. A többivel azonban már vannak gondok. Például, hogy mi az ördögnek köll közel 4 milliárd forintnyi, eltérített közpénzből Arénát építeni olyan “csapatnak”, amelyik leselejtezett honi és “zs”-kategóriás külföldi “játékosok”-ból vagyon összevasvellázva, teljesítményére nézvést pedig talán megüti a “megyei másodosztály” színvonalát? Mi az ördögért köllött ezt pont a miniszterelnöki vityilló mellé pottyantani, ami így ékes példája lett az önkontrollját vesztett hatalmaskodásnak, a pazarló közpénz-csekonicsságnak? Hogy az ördögbe lehet “organikus”-nak nevezni azt az építészetet, mely randa betontömbökből növeszti ki a tetőt tartó, ágas-bogas faszerkezetet? …

… Továbbá hogyan illeszthető össze a fennen hangoztatott “az elsősorban a hazai vállalkozásokat támogató, patrióta gazdaságpolitika” azzal a ténnyel, hogy az említett szerkezetet az utolsó forgácsig Ausztriából rendelték meg? (Ja, tudom! Ez most itten a “másodsorban” esete. Ugyi?!)

  • Megjegyzem, a kormány, a Nagy Szabadságharc jegyében nem rest összeakasztani a bajuszt a Sógorokkal, ha a népbutító politika és a rendszerüzemeltetés céljából agyonadóztatott bankokról vagyon szó. Az ugyancsak osztrák illetőségű Strabag és a Swietelsky ettől függetlenül számolatlanul kaphatja az EU-milliárdokat (Simicskán keresztül!), utóbbi cég magyar “leányának” ügyvezető igazgatója (bizonyos Schlachter Kornélia) pedig öt mutyitrafikot is! Nem szeressük mink a zsebszerződött labanc gazdákat sem. Kivéve, ha régi ismerősünk, a Gripen-ügyben “érintett” Alfons Mensdorff-Pouilly gróf családtagjáról vagyon szó. Ő nyugodtan összevásárolhat magának 40 hektárt a Veszprém megyei Megyer környékén, majd az állami hivatalok segítségével önkényes környezetrombolásba kezdhet! (lásd itt!)

Május hatodikán megalakult az új Országgyűlés, megválasztották a tisztviselőket (többek között a “kishibás” Snejdert), a miniszterelnököt, aki osztán le is tette az esküjét. Kisebb hiba volt azonban, hogy a Köpcös Jelölt nagyvonalúan mellőzte az ilyenkor szokásos beszédet, melyben a szokásjog szerint értékelnie köllött volna a mögötte álló periódust, illetve programot hirdetnie a következőre. Ámde ezt legfeljebb “kishibának” lehet minősíteni, lévén a Tákolmány ilyesmit nem is ír elő azaz: a gyártási folyamatra vonatkozó szabály egyáltalán nem sérült. A Nagyhiba azonban az, hogy a Mi Győzőnk jelenleg egy kormány nélküli kormányfő, egy miniszterek nélküli miniszterelnök, lévén a kabinet megalakulása el vagyon halasztva minimum június elejéig. Addig meg az országnak nincs teljes jogkörű adminisztrációja, csupán “ügyvezető”. (Igaz, a rendeleti kormányzáshoz ilyesmire valóban nincs szükség. Csupán mindent megszavazó Kétharmadra. Ugyi?!)

Miért ez a nagy titkolózás? Miért köll az uniós választások utánra tolni a kormányalakítást? Nem tudni. Egyesek szerint a személyi összetétel akkora botrányt okozna, hogy az hátrányosan befolyásolná a vasárnapi (május 25.) szavazás eredményeit. Ámde én ebben nem hiszek, lévén április hatodika óta (is) nyilvánvaló, hogy ez az ország, pontosabban annak “polgárai” gyakorlatilag bármit lenyelnek (lásd pl. fentebb!). Így osztán egyáltalán nem feltételezhető, hogy a Maffia-párt csakis azért ne tudná kihozni a maximális EP-mandátumot, mert a hitehagyott jogászból, Navracsics Tiborból “csinál” külügyminisztert a Dunaparti Napoleon. De csak átmenetileg, lévén őt (a gerinctelenség jutalmaként) igazából az ősszel felszabaduló és az országnak “járó” EU-biztosi posztra szánja. Amikor pedig NavraCsicska elfoglaja majd brüsszeli hivatalát, itthoni helyére maga Szíjjártó Péter fog becsüccsenni. Ő ugyan tényleg abszolút megbízható káder (azaz még annyi gerince sincs, mint Navracsicsnak!), de alkalmasságára nézvést maximum a “Hazudozás Nemzetközi Akadémiáján” kaphatna egy jólfizetett, professzori állást. Külügyminiszterként azonban “kishibás”, ami persze bőven eltörpül a Nagyhibás Kinevezője mellett.

  • Megjegyzem, az “Origo“-nak tíz nappal ezelőtt (persze névtelenül) nyilatkozó “befolyásos fideszes” szerint a (navra)Csicska azér’ lött uniós biztosnak jelölve, mert nekije állítólag “magas az elfogadottsága” Brüsszelben, így komoly pozíciót kapva, ő lehet az ország “fő lobbistája“, akinek Vitykakomoly belpolitikai szerepet” is szán azzal, hogy különböző rendezvényeken “szereplésével és megjelenésével” is támogatja a kormányt (nehogy mán’ jól érezze magát Brüsszelben és megfeledkezzen a Hűbérúrral szembeni kötelezettségeiről! – szendam). Sajnos az “origo.hu” újságírója elfelejtette megkérdezni a “Befolyásost“, hogy ugyan miből gondolják Csicska brüsszeli “magas” elfogadottságát, amikor a pasas “Odakint” nem csak arról híres, hogy végigasszisztálta az összes Szeméttörvény meghozatalát, de ő volt az is, aki az ilyesmiknek “véletlenül hibás”, tehát az eredetivel köszönőviszonyban sem lévő fordításait küldözgette ki az EU-nak.
  • Szargyártóról pedig még ennyit sem mondott a “Forrás“. Az ő leendő, külügyminiszteri teljesítményéről (no meg majdani “elfogadottságáról”) mindent elárul az az interjú, amit a “Magyar Narancs“-nak adott néhány nappal ezelőtt (recenzió itt!). Ebben többek között kijelentette: “semmiféle relevanciája nincs” (legalább a kifejezések értelmét ismerné!) annak, hogy az anno 508 milliárd (hitel)forintból megvásárolt MOL-részvények ma már 220 milliárddal kevesebbet érnek, hiszen annak értelme az volt, hogy az orosz földgázszállítások ügyében a magyar kormány tárgyaljon a Gazprommal és ne “egy német“. A “MaNcs” riportere sajna nem tartotta szükségesenk kifaggatni Zseléhajút arról, hogy ugyan mijafasz köze van a MOL-nak az orosz gázszállításokhoz, lévén ebben az ügyben az idén (szintén bőven ár fölött) kivásárolt E.ON intézkedett (volna … ha a tizenöt esztendős, még az első Orbán-kormány által megkötött kontraktus nem most járt le volna!)

Hát így “működik” egy “kishibás” állam kormánya, törvényhozása, demokráciája és alkotmányossága, meg az összes hivatala és intézménye! Kishibásan. Egy neves gyermekonkológus professzor például a “kishibás”-an működő Gyermekrák Alapítványnál gazsulál (lásd itt!) a leukémiás és daganatos megbetegedésekben szenvedő kölkök meggyógyítására bizonyítottan alkalmas instrumentum beszerzéséhez szükséges pénzért ahelyett, hogy a tíz és százmilliárdokat (többek között stadionokra) elpazarló kormány “szakminisztériumában”, a (kishibás) Balog miniszternél verné az asztalt nyomorult 50(!) millióért. Ahol szégyenszemre diákok és egy alapítvány igyekszenek gondoskodni arról, hogy legyen az iskolákban például táblakréta, de a kishibás, Omni(n)potens Főhivatal szerint “nincsen itten semmi látnivaló!” és minden a legnagyobb rendben (lásd itt!). Dunakeszin pedig a kishibásan működő közétkeztetési szolgáltató, engedelmeskedvén a szintén kishibás állami előírásnak (lásd itt!), a lájtmargarinnal milliméternél vastagabban meg nem kent zsömlébe bele tett egy karikányi sárgarépát (lásd itt!).

A ma “Mianmar” néven ismert korabeli Banglades kormánya néhány esztendővel ezelőtt megreformálta a közúti közlekedést. Úgy rendelkezett, hogy az addigi (brit típusú) “balra tarts” helyett a kontinentális Európában megszokott “jobbra tarts“-ot vezeti be. Ámde becsúszott a törvénybe az a bizonyos “kishiba”. A sofőr ugyanis változatlanul a jobboldalon ül, így osztán előzni minimum halát megvető bátorság!

A “kishibás” mianmari diktatúra idén már 52 esztendős. Pont egy esztendővel idősebb, mint a mi Tökéletes és Szeretett Vezetőnk és negyvennyolccal, mint a “kishibás” Nemzeti Együttműködés Rendszere. Van még tehát hová fejlődnünk … kijavítva a “kishibákat”!

… és ezt …

szendamondja!


Lobbik Oroszországért Mozgalom

Miközben a természetben “Yvette” tépi szaggatja a fák koronáit, Orbanisztánban “Viktornádó” kezdte leamortizálni a Jobbikot, KágéBéla “nemzeti” EP-képviselő kémkedési ügyének nyilvánosságra hozásával. Összeveszett tehát egymással a Lobbik Oroszországért Mozgalom két alapítója, s gondolom, most nem kéne mást tennünk, csak hátradőlni és “kérni egy kávét”, de azért jó lenne tudni, mire is megy ki valójában ez a játék azon kívül, hogy az “erősebbik kutya” éppen most éli ki vérfertőző nemi vágyát a saját kölykén.

Tegnap reggel, a Párt Központi Bizottságának lapja alaposan beletüsszentett a nemzeti nulláslisztbe. Nem, ezúttal nem egy újabb szoci-ügyről volt szó, hanem egy jobbikosról és nem valamiféle pimf, mutyizós/adócsalós/pénzrejtegetős “botlásról”, hanem egyenesen kémkedésről! A Pártlap szerint (lásd itt!) ugyanis a Pártügyészség, az Alkotmányvédelmi Hivatal nyomozása és feljelentése alapján, az “Európai Unió intézményei ellen folytatott kémkedés gyanúja” miatt kezdeményezte Kovács Béla, jobbikos EP-képviselő mentelmi jogának felfüggesztését.

Miközben kifejezem “maximális tiszteletemet” a feladatukat híven ellátó Hatóságok és a Pártlap felé, szeretném megjegyezni: annak eldöntéséhez, hogy KágéBéla egy orosz ügynök, elegendő csupán olvasgatni. Például a “szendamondjá“-t, avagy ha ez nagyon zsenáns, akkor a Wikipédiát! A linkelt március közepi posztomban ugyanis ippeg punk a “Szabad Enciklopédián” található életrajzi adatokból, no meg az 1970-80-as évek szovjet idegenrendészeti gyakorlatának ismereteire alapozva állapítottam meg ugyanezt!

Totál életszerűtlen ugyanis, hogy valaki, miután 1978-ban leérettségizik egy budapesti közgazdasági szakképiskolában, egyetlen nekifutással felvételt is nyer az állítólag Tokióban működő “amerikai magánegyetemre” (már ha igaz ez egyáltalán, mert az “intézményt” a mai napig nem nevezte meg senki!). Ezt meg a kádári Magyar Népköztársaság (MNK) “csak úgy” még engedélyezi is! További “sci-fi” a pasmag nacionáléjában, hogy miután négy esztendőn keresztül “politológiával és nemzetközi kapcsolatokkal” (tehát “kapitalista-imperialista ideológiával”) mételyezték meg nyiladozó elméjét, ugyancsak egyetlen nekifutással, mindenféle kecmec nélkül, “csak úgy” felveszik a moszkvai MGIMO-ra (1982), mely a Szovjet Birodalom legelitebb “diplomataképzője” (és KGB-inkubátora) volt. Oda, ahová csak a legmegbízhatóbb, legkiváltságosabb káderek kerülhettek be évekig tartó sorban állás és alapos “átvilágítás” után!

Hapsikám újabb négy év múlva haza gyün (1986), de itt meg rögvest bezsuppolják a Magyar Néphadseregbe. Miután lehúzza magáról az “angyalbőrt”, de “nem érzi jól magát” az MNK-ban, hát fogja magát és áttelepül a SZU-ba (1988), s ez is sikerül neki, ugyancsak egyetlen nekifutással, mindenféle bürokratikus kekeckedés nélkül. Ezt követően Kovácsnak nyoma vész, ugyanis nem tudni, mi az ördögöt művel 15 éven át a Szovjetunióban, illetve Oroszországban. A honvágy meg a magyar nemzeti öntudat csak 2003-ban (43 évesen!) támad fel benne, miután “befektetési jogász” diplomát szerzett a “Gaszisz Akadémiá“-n (jelentkezzen, aki a neten megtalálta ezt az “intézményt”!). Visszatelepül Magyarországra, s itt két esztendei “valami” után hirtelen “Megjobbikul” (2005), s a fényét megszégyenítő sebességgel jut el a “talpas párttag“-tól, a budapesti alelnökség (2008) funkcióján át egészen az EP-képviselőségig, a párt országos alelnökségéig, illetve Zazrivecz elnök külügyi kabinetjének vezetéséig.

Wiki” arról nem tudott már beszámolni, hogy ezt a rekord sebességű pártkarriert “hősünk” miként tudta befutni. A jóindulat azt diktálná, hogy mindezt KágéBéla személyes vonzerejének és tehetségének számlájára írjuk (hiszen egy olyan ember, aki 1978-88 között két külföldi egyetemet és négy áttelepülést intézett el magának ripsz-ropsz, az csakis egy “Valaki” lehet!). Hiányos ismereteinket azonban még tegnap délután kiegészítette az index.hu, melynek belső információkra támaszkodó írása kellően felvilágosíthat bennünket a Kovács-féle pártkarrier mikéntjéről és hogyanjairól. Különösebben nem részletezném a dolgot (aki kíváncsi, az innen elérheti a hírportál rendkívül informatív cikkét!), mivel a lényeg az, hogy a titok valóban a “számlák”-ban van elrejtve. Kovács ugyanis gyakorlatilag bevásárolta magát a Jobbikba azzal, hogy milliókat fizetett saját(?) zsebből az anyagilag nem túl jól álló pártnak, Zazriveczet pedig bemutatta “felsőbb szintű” orosz “kapcsolatainak” (A “KágéBéla” elnevezés is ennek köszönhetően ragadt rá, mégpedig a Jobbikon belül!).

Józan ésszel belegondolva, egy ilyen, minimum “homályos hátterű” emberre egy normálisan működő állam funkcionális titkosszolgálata rögvest felfigyelne, amint valamilyen jelentősebb közéleti pozícióra tesz szert. Az még rendben van, hogy az Elhárítás nem tekintette ilyennek egy parlamenten kívüli párt budapesti alelnökségét (2008). Ámde akkor, amikor ugyanez a mozgalom már parlamenten belülivé, a pasas pedig ennek országos alelnökévé, sőt, EP-képviselőjévé, mégsőtebben egy országgyűlési bizottság tagjává vált (2010), már csak meg köllött volna szólalnia annak a bizonyos “vészcsengőnek”! Nem?! … De, s a Hivatal vélhetően tette is ugyan a dolgát, csakhogy az Államérdeket felülírták az Pártállam hatalmi és gazdasági szempontjai!

Alig néhány héttel azután, hogy a Törvényes Csalás következtében a Maffiapárt ismételt kétharmadra tett szert, elterjedtek a hírek, (április 29.!), hogy a “Cosa Nostrá“-n belül is aggályok merültek fel a Jobbik túlzott (20%) előretörése miatt. Őket azonban Viktátor azzal intette le, hogy erre az esetre is fel vagyonnak készülve, s “már be vannak készítve” azok az alkalomadtán elővehető akták, melyek a Zazrivecz-féle társaságra nézvést “rendkívül kínos ügyeket” tartalmaznak. Don Vittorio pedig nem is beszélt a levegőbe (ilyesmiben neki ez nem szokása!), hiszen akkor már tudta, hogy ez egyik Akta már létezik! Hiszen az Elhárítás már április elején (fogadjunk, hogy április 6. után!) megtette feljelentését KágéBélával kapcsolatosan a Pártügyészségnél. Az meg vagy eddig ült a dolgon és várta az Utasítást a Központból, vagy pediglen már korábban intézkedett és a Pártlapnál volt “időzített” az “értesülés”. (Néhány napon belül ki fog derülni abból, hogy a Brüsszelnek küldött pártügyészi levél alatt milyen dátum szerepel.) Ami azonban nem “tiszta”, hogy miért, illetve miért pont most zajlott le ez az Akció?

A “Cui prodest?” kérdésére könnyű megválaszolni. Tény, hogy a “Választások” során a Fideszre leadott, kb. 2,2 millió voks között számos olyan volt (cca. 500 ezer?), melyet olyan szavazóktól kapott az Orbánpárt, akik “eszük szerint fideszesek, de szívük szerint meg jobbikosok“. Ezek pedig, az általuk “jelentéktelennek” tekintett EP-választásokon esetleg “kiélhették” volna vonzalmukat, s a Zazrivecz-pártra adván “ikszeiket”, egy-két (több?) euromandátumot vehettek volna el a fideszes parazitáktól. Ha most azonban sikerül befeketíteni az egyébként is mocskos hátterű (a Fideszhez hasonlóan kizárólag pénz-orientált) “radikálisokat”, akkor ezen voksokat vagy tőlük el-, vagy azoktól vissza lehet téríteni. Így, vagy úgy, de mindenképpen a Maffiapárt a haszonélvező!

Ámde, hogy “Miért pont most?“, az bizony nem kifejezetten érthető. Hiszen a véleménykutatások nem jeleznek különösebb veszélyt a Jobbik részéről a Fideszre nézvést. A Zazrivecz-párt pedig semmi olyasmit nem tett (tudomásunk szerint), ami eltért volna az eddigi kampányától, s amivel kihívhatta volna a Vezéri Haragot. Szegény Blaczó Zoltán is csak értetlenkedett a tegnap délutáni sajtótájékoztatóján. “Nemzetközi Összeesküvést” emlegetett, amelyet a Tuggyukik szőttek ellenük, s bár pontosan tudja, hogy az Ügyészség és a Magyar Nemzet mögött kik is állnak, mindössze egyszer ejtette ki a száján a “Fidesz” nevet, azt is úgy, mint a Konteó egyik passzív résztvevőjét. (A teljes anyag itt olvasható, de mivel az egy sztratoszféráig bűzlő náci honlapon jelent meg, kattintás előtt ajánlatos csipeszt tenni az orrokra!)

Kereshetnék okokat, s valószínűleg találnék is. Például:

  1. Orbán már eddig is túl sok rossz fát tett a tűzre, s a széljobb pártszolgálatos médiákban való pátyolgatásaiért, meg a Dúró-Sneider páros általa is megszavazott funkcióba juttatásáért (plusbonus: “Megszállási Emlékmű”) komoly figyelmeztetést kapott “Odakintről“. Ezzel az akcióval pedig azt akarja bizonyítani, hogy ő igenis “harcol” a nácik ellen. (Kb. ezt nyökögte Balczó is!)
  2. Az EU, amelyik már régóta tudja, hogy a Putyin által anyagilag támogatott euroszéljobb az önálló frakció alakításával az EP szétzilálására törekszik, ennek pedig elsőszámú vezetője a képviselőcsoportot megszervezni igyekvő Kovács, mint Moszkva fizetett ügynöke, Brüsszel rászólt Budapestre, s mivel a fejlesztési pénzek befagyasztása okán Viktornak amúgy is gazsulálnia köll, hát belement az alkuba.
  3. A Budapest és Moszkva egymás kölcsönös (dez?)informálását szolgáló Kettősügynökről kiderült, hogy egy Harmadik Urat is szolgál (miért ne?), így Orbán, Putyin engedélyével, kiadta KágéBélára a “Kilövési Engedélyt“.
  4. A Jobbik elszemtelenedett, s (mondjuk a KágéBéla segítségével is 2011 óta tető alá hozni igyekezett Pakstumból) akkora részt követelt magának, amit a Maffiapárt már nem volt hajlandó kifizetni, s Kovács “megbirizgálásával” egy figyelmeztető pofont adott Zazriveczéknek (A Kovács elleni vád “csak” az EU elleni kémkedés, holott a pasas négy éven át adhatott bizalmas, Magyarországra vonatkozó infókat is a moszkvai gazdáknak!)

Szóval sok indok állhat eme Nagy Leleplezés mögött. Ez a két, pénzért és hatalomért bármire kapható Bűnszövetkezet akármelyiket elkövethette: ezek, avagy ezek kombinációinak egyike sem áll távol tőlük. Ami viszont olyan messze, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől, az az Ország érdeke! A helyes választ valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, de tény, hogy “kellemes” kis játszma folyik itten Közöttük, a mi bőrünkre!

Összeveszett valamiért egymással a Lobbik Oroszországért Mozgalom két alapító tagja! Megy a kiszorítósdi a kikanalazható, orosz mézesbödön mellől! Aki pedig még most sem hiszi, hát járjon … ÚGY!

… és ezt …

szendamondja!