Gyurcsány a “Viktor”!

Tegnap lezajlott a magyarországi EP-választás. Elképesztően, még a vártnál (35%) is alacsonyabb részvétellel (27 %!), néhány megdőlt mítosszal és egy-egy meglepő eredménnyel. A Nagy Vesztes természetesen az MSZP, míg a Nagy Győztes a DK. Vasárnap bizony Gyurcsány volt a “Viktor”!

Az illendőség kedvéért essünk túl az eredmények ismertetésén:

ep-valasztas_eredmenyek

A táblázat adatait részletesebben kibontva:

  1. Fidesz – 1.191.163 szavazat – 12 mandátum
  2. Jobbik – 339.501 szavazat – 3 mandátum
  3. MSZP – 252.494 szavazat – 2 mandátum
  4. DK – 225.762 szavazat – 2 mandátum
  5. E-PM – 167.012 szavazat – 1 mandátum
  6. LMP – 115.957 szavazat – 1 mandátum

Kétségtelen, hogy az európai átlagnál alacsonyabb részvétel elkeserítő. Ahhoz képest, hogy egy nemrégiben készült felmérés szerint a magyarok harmada tekint pozitívumként az Európai Unióra, mégis csupán 27 százalékuk gondolta úgy, hogy neki igenis van dolga május 25.-én. Még rosszabb, hogy ezek jelentős hányada mindössze párt-elkötelezettségből volt hajlandó élni szavazati jogával, nem pedig azért, mert átérezte a voksolás jelentőségét.

Csodálkozni azonban nem köll, hiszen a Vezérpárt mindent megtett, hogy a részvétel a lehető legalacsonyabb legyen. Másrészt szinte valamennyi hírforrás esztendők óta sulykolja azt a sztereotip képet, hogy az EU (túl azon, hogy “egy pénzosztó hely”), nem egy közös elveken és értékeken alapuló Közösség, hanem száraz bürokraták gyülekezete, akik mindenbe, “például az uborka görbületébe és hasonló szamárságokba” (O.V. szíves közlése az EP-választásokat megelőző péntek “szokásos” rádióinterjújában) is beleszólnak. Ezért osztán idehaza, csak nagyon keveseknek “jön le”, hogy az Unió ezen szabályainak többségével lényegében az egyéneket, mint polgárokat és fogyasztókat védelmezi a különböző, multinacionális cégektől, s – mint ahogy a Zemútnégyévben magunk is megtapasztalhattuk … volna! – saját kormányaik önkényétől.

Aminek viszont örülni lehet, legalább is én ezt teszem, hogy az EP-mandátumok listája nem lett “monokróm”. Értem ez alatt azt, hogy nem egy masszív és az Unió szempontjából minimum “szagosnak” számító “Jobboldal” (16 fasiszta és 3 náci) “fénye” ragyog a mumifikálódott “Baloldal” (2 szoci) halványan derengő sötétségében, hanem további három pártnak is sikerült átlépnie a Küszöböt. Igaz, Lömpikééknél még nem dőlhetnek nyugodtan hátra, hiszen mindössze szűk háromszáz “x”-szel vannak a deadline fölött, s ha a külképviseleteken leadott 6 ezerből nem szereznek meg legalább ennyit, akkor ugrott a mandátum, s azt a Fideszhez írják.

orban_konyv

A Maffiapártnál természetesen kitörő volt az öröm. Vitéz alpári Homályos elébb mindenkit szerénységre intett (n.b.: “Bástya” elvtárs, hasonló tartalmú, emblematikus kiszólása!), majd elkurjantotta magát, hogy “Győztünk! Nagyon győztünk! Mi győztünk a legjobban!“. Ezt követően rögvest ki is adta azt a pusztaputyini ukázt, hogy a Tőkéssel felcicomázott tucatemberkék Tucatjának (lásd még: “A piszkos tizenkettő“!) az a legfőbb dolga, hogy mint “előretolt helyőrség” (lásd még: “Nem Rés, hanem erős Bástya!“) “kivívni Magyarországnak a tiszteletet“! (itt olvasható!)

  • Hogy erre még is mi szükség van, amikor néhány hete még ő dicsekedett azzal: négy esztendei kormányzásának hála “Magyarország Európa legmegbecsültebb nemzetei közé emelkedett“, azt nem fejtette ki még szőrmentén sem. Minden esetre a szegény Tucatnak baromi nehéz dolga lesz. Vezérük ugyanis már annyira elmerült a saját elmebajába, hogy önmagát “Tényező“-nek tekintve, a minap simán megzsarolta a neki eleddig nagyon komoly politikai védelmet biztosító Európai Néppártot azzal, hogy bejelentette: nem hajlandó támogatni J.-C. Juncker EB-elnökké választását (lásd itt!). Az européer úriember módjára viselkedő Jelölt ugyan ezt a vezéri beszólást tegnap elegánsan lesöpörte magáról, de a Néppárt egyik legbutább politikusa, az Orbán mellett áprilisban meglehetősen gusztustalanul kampányoló Joseph Daul azonban “árulást“, illetve “a választók átverését” kiáltotta! (lásd itt!)

Hasonló hejehuja volt Náciéknál is! A Dülledtszemű a szokásosnál is tágabbra nyitott szemhéjakkal világosította fel a megjelent sajtómunkásokat: sikerült legyőzniük a Baloldalt, ami pedig ugyi azt jelenti, hogy 2018-ban “a Jobbik lesz az egyetlen párt“, mely “kormányváltó erőként” tud majd kiállni a Fidesz ellen. Az Öröm Ürömje, melynek keserű ízét Zazrivecz valószínűleg a szájában érzi az, hogy ott lebeg fölötte (és pártja fölött is) néhány Damoklész-kard. Ezeknek csupán egyike a “KáGéBéla-ügy“, amely még csak most kezdődött ugyan, de esztendőkig elhúzható, s ebben bizony a poltista Pártügyészség roppant tehetséges (lásd: a Molnár-, avagy a Hunvald-ügy!). Könnyen meglehet tehát, hogy ha a Jobbik túlságosan megerősödne (tehát a Maffia-párt nem tudja azt például belső árulók útján kilóra felvásárolni, domesztikálni – lásd: KDNP-, illetve MDF-recept!), akkor Zazrivecz két kampánygyűlés között bizony járhat a bíróságra. Ahol pedig csak a legjobb esetben lehet “tanú“. Ha túl sokat ugrál, nagyobb a valószínűsége, hogy a megszólítása ott a “Vádlott” lesz, hiszen az Orbán által “bekészített”-nek mondott további “akták”, valószínűleg a Jobbik 2004-10 közötti, finoman szólva is “homályos” finanszírozási hátterét taglalják!

  • További keserű íz a Zazrivecz-párt szájában az április hatodikához képesti nyilvánvaló “tábor-vesztés” (arányaiban bő 20-ról alig 15 százalékra!). Ennek persze a világon semmi köze a KáGéBéla-ügyhöz, hiszen Náciéknál (akárcsak Maffiáéknál) A Pártra szavazni vallásos hit kérdése. Ahhoz azonban igen, hogy a Jobbik gyakorlatilag kinőtte magát (azzal a bizonyos 20 százalékkal), s innentől csakis úgy léphet tovább, ha maga is “fidesszé válik“. Ehhöz meg polgári ruhát köll húznia a gárdista egyengúnyára (ez volt az eddigi taktika), azaz viszonylag szobatisztává nevelődnie, radikalizmusát pedig alaposan visszafogva. De akkor meg mi az ördögért szavazna rá a xenofób, cigány- és zsidógyűlölő “becsületes, keresztény-nemzeti magyar“?! Itt a vége, fuss el véle, illetlen (Orbánnak nem eléggé tetsző) viselkedés esetén pedig jöhetnek a perek!

Ha az MSZP nem lenne olyan, amilyen, ma Vonáéknál nem érne fülig a művigyor! Mert nem a Jobbik volt az, amelyik “elhódította” a második helyet, hanem a Szocik veszítették azt el! Az a Legenda, miszerint a demokratikus ellenzék pártjai közül ők rendelkeznek a legkiterjedtebb vidéki hálózattal és a legnagyobb “beágyazódottsággal”, április hatodikán megdőlt, hiszen két “vidéki” körzeten kívül (Szeged, ahol Botka tekintélye és elfogadottsága hozta a mandátumot, illetve Miskolc, ahol meg a Fidesz-Jobbik egymásnak feszülés nevető harmadikja lehetett a szoci aspiráns!) csakis a Fővárosban tudtak egyéni körzetet nyerni … azt is hogyan! A pártlistára kapott szavazataikat pedig javarészt az Összefogásnak köszönhették. Az EP-választások megyékre, városokra és fővárosi kerületekre lebontott adatai ugyanis azt bizonyítják, nem az E-PM, avagy a DK volt a Kormányváltók “potyautasa”, nem ők voltak a Közös Listán “nagylelkűen túlreprezentálva“, hanem az MSZP! Az a Szocipárt, amelyik immáron a Főváros számos kerületében is csak a “futottak még“-kategória egyik díszpéldánya, s amely ennek ellenére eleddig mindenféle főpolgármesteri ambíciókat dédelgetett, avagy hazudott önmagának. (Remélem Horváth “Ingyenes” Csabi legkésőbb ma reggel lehúzta a vécén az ellen-tarlósi kandidatúráját!).

  • Szanyi “kapitány” most mindenféle szociálpszichológiai meg társadalompolitikai indokokat hoz fel a Nagy Bukás magyarázatára (kb.: “A Zemberek nem értik …“). Teheti, hiszen listavezetőként öt esztendőre biztosítva vagyon az egzisztenciája Brüsszelben, utána meg szépen nyugdíjba vonulhat. Ámde Mesterházynak nincs hátországa (lévén polgári foglalkozás híján ebből a szempontból ő a szocik orbánviktora), csakis a saját Mame- és egyéb Lukjaival kitömött Frakció! Neki muszáj taktikáznia azzal, hogy csak felajánlotta a lemondását, s bízik benne: szombatig elegendő elnökségi tagot tud megvásárolni a hivatalban maradásához. Ha pedig még sem, hát marad neki a frakcióvezetőség, no meg a “kibekkelés”!

Nagy győzelmet aratott azonban az E-PM és valóban van minek örülniük! Sikerült a vízszint fölött tartani a szájukat, az egyetlen EP-mandátum kellő levegőhöz juttatja őket a túléléshez. Feltéve, ha a megfelelő, tehát a reálpolitikusi következtetéseket tudják levonni a május huszonötödikei “eseményekből”. Ez pedig az, hogy az E-PM egy rétegpárt, azon (fő- és nagyobb városi) liberálisok “azíliuma”, akik az SZDSZ megsemmisülésével párttalanokká váltak. Innentől fogva már csak az a dolguk, hogy ezt tudomásul véve dolgozzanak tovább, s építsék fel a “szakértők pártja” imázsát!

  • Kellően nagy lebőgés volt, hogy a véleménykutatók és az “elemzők” többsége még tegnap is temette az E-PM-et. Ehhöz képest történt ami történt, s most már ugyanezen “elemzők” a fényes jövendőről, a “tartós jelenlétről” kezdtek értekezni (persze ugyanolyan tudományos alapon, ahogy eddig!). Ez persze akár még igaz is lehet, feltéve ha van a párton belül néhány olyan, meghatározó szavú ember, aki képes összetartani ezt a nagyon is eklektikus társaságot (millások, szökött elempések, szakszervezetisek, szakpolitikusok) és tudomásul veszik azt a szerepet, melyet szavazóik rájuk osztottak. Bajnai Gordon ugyanis politikusnak túlzottan idealisztikus, hogy ne mondjam: naiv! Nyoma sincs benne a taktikázásra (pláne a machiavellizmusra) való hajlamnak (óriási pozitívum!), így ha a Tanácsadói (no meg a párttársai és ő maga is) hajlandóak elfogadni a realitásokat, az E-PM kitűnő partnere, maga Bajnai pedig elsőrangú miniszterelnöke lesz annak a szakértői kormánynak, mely az Orbán-rendszer összeomlása után meg fog alakulni! Mert hogy Összeomlás lesz, azt csak a leghülyébbek nem hiszik el!

A Legnagyobb Győztes azonban a DK! Az, amit műveltek, pontosabban az, amit Gyurcsány Ferenc “csinált”, hogy “kampányilag” tényleg és valóban “felszántotta” az országot, kimagasló volt. Ez a párt volt az egyetlen, amelyik következetesen kitartott amellett, hogy semmiféle módon meg nem alkuszik a Klerikál-fasisztákkal (bár ők is letették az Esküt a Tákolmányra – még ha “kiegészítésekkel” is!), valamint nem áll szóba a Neonácikkal. És míg az E-PM általában tévéstúdiókban, a Szocik pedig a nagyhatalmú Megyei Elnökök által kibérelt éttermek mélyén (usque egy órás “lakossági fórum” után) kampányoltak, a gyurcsanyisták hajlandóak voltak akármelyik település bármelyik utcasarkára kiállni, s az időjárástól függetlenül mondani a magukét! Meg is lett az eredménye: az EP-választások adatai szerint alig több, mint egyetlen százalékkal maradtak el az ellenzék “Legnagyobb Pártja” mögött, s ez is csak azért, mert sokan megszokásból szavaztak az MSZP-re!

  • Jót kacarásztam volna az index.hu “elemző” cikkén (lásd itt!), ha abból ne bűzölgött volna ki az az “irányultság”, avagy pontosabban: a kaszthoz való tartozás. Ezen, önmagukat “liberálisok”-nak, sőt, “értelmiségiek”-nek nevező illetők horizontja a legjobb esetben is Soprontól Vecsésig, illetve Komáromtól Siófokig terjed. Esztendők óta írják már a cikkeiket arról, hogy itten kéremszépen azért “Csak a Fidesz!” (aminek kétharmadából ugyi nem lesz baj! – 2002), mivel “normális embernek nincs választási lehetősége“, és mert Ellenzék sem létezik. Az ilyen írásokhoz kötelezően hozzá biggyesztik a “gyurcsányozást“, s bár lehet, hogy személyesen nem értenek ezzel egyet, nem akarnak kilógni abból a Brancsból, amelynek tagjai egyes belvárosi kocsmákban dűtik magukba a korsónként 1.000(!) forintért mért söröket (lásd: az atlatszo.hu szatellitjeként, “Mutyimondó” címen működő hírportál adományozási felhívását! – el voltam képedve, amikor először olvastam!). Nos ez az Anonim Jóember azt találta leírni a linkelt cikkben, hogy “az egyszemélyes Gyurcsány-párt” ezzel az eredménnyel “kifutotta magát“. Túl azon, hogy ez valószínűleg nem igaz, a hírportálok esetleg kikérhetnék egyes “kül-” és nem csak a “belterjes” … khm … személyiségek véleményeit is!

Hát, fogjuk látni, amit majd lehet! Ámde egy biztos: az EP-választási eredmények alapján az orbanista Maffia-párt (valószínűleg) már csakis a vele összemutyizott Jobbikot és az MSZP-t taposhatja el. Az E-PM-et és a DK-t már nem! … Feltéve, ha Mi  sem hagyjuk!

… és ezt …

szendamondja!


Tegyük fel, hogy …

Tegyük fel hogy …” – ezekkel a szavakkal kezdődik számos matematikai egyenletlevezetés, melyben egy feltételezésből kiindulva megállapítanak egy törvényt, avagy egy axiómát. Lényegében így kezdődik az a bírósági, illetve most már alkotmánybírósági beadvány, mellyel az Együtt-PM a “Választások” eredményeinek egy részét akarja megtámadni. Nem biztos, hogy a párt jó helyen kutakodik, de talán ennek is megvan az oka.

Érdemi vizsgálat nélkül utasította el a Kúria az Együtt-PM azon keresetét, melyben a párt a “Választások” listás eredményeinek megsemmisítését kérte. A szervezet beadványában arra apellált, hogy a választójogi törvényben szereplő úgynevezett “Győzteskompenzáció” súlyosan torzította a kapott szavazatok és a szerzett mandátumok közötti arányt. A Kúria azonban kijelentette, ez a jogszolgáltatási fórum csakis arra hivatott, hogy megállapítsa: bizonyos tettek/események megfelelnek-e, avagy sem a hatályos szabályoknak, arra azonban már nem, hogy ezen előírások alkotmányosságát vizsgálja.

Az elutasító végzés hallatán számos felháborodott nyilatkozat látott napvilágot, melyek gyávasággal és rendszerszolgasággal vádolták meg a legfelsőbb bírói testületet. Holott az ebben az ügyben valóban nem tehetett mást, s mint az az E-PM közleményéből is kiderül: részükről ez csupán egy “jogtechnikai trükk” volt. A Virtuális Jogállam “ügyesen” (tehát fideszesen) megfogalmazott szabályai szerint ugyanis, választási kifogásokkal csakis az abban az esetben lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha már valamennyi jogorvoslati forrást kimerítettek. Márpedig az alapvető jogsérelem nem a “győzteskompenzáció” végrehajtásában, hanem az azt lehetővé tevő törvényben vagyon.

A “labda” most a Tákolmánybíróságnál pattog, amelynek három munkanapon belül köll döntenie a kereset befogadásáról, s további három napon belül annak elbírálásáról. Márpedig az, hogy e testületnek ebben a kérdésben mindenképpen cselekednie szükséges, az egyetlen percig nem lehet kétséges azok előtt, akik minimális jogérzékkel, illetve műveltséggel rendelkeznek. Az Alkotmánybíróságban meg ugyi(?) olyan emberek ücsörögnek, akik ezt a szakmát a legmagasabb színvonalon művelik – már ha azt a törvényt nézzük, mely rigorózus pontossággal(!) írja elő azokat a szempontokat, melyek alapján valaki csupán csak a tagjelöltje is lehet e testületnek. Ha pedig az Alkotmánybíróság valóban ilyen szakemberekből áll, akkor nem mehetnek el szó nélkül amellett, hogy a “győzteskompenzáció” szabályának bevezetésével és alkalmazásával az Állampárt mintegy 740 ezer művi szavazatot íratott hozzá az országos listájához, amely az arra ténylegesen leadottak (cca. 2,14 millió) több, mint 30 százaléka! Ez pedig ugyi sérti a szavazatok egyenlőségének alapelvét, lévén így egy maffiapárti voks tulajdonképpen 1,3-nek számított, míg a többieket támogató polgárok valahol a 0,5 környékén lévő “szorzót” kapták.

Ámde a helyzet az, hogy ebben a testületben ma már számos olyan tag egzisztál, akikről még a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt állítani, hogy a jog (különösen az alkotmányjog) országosan kimagasló szakértői lennének. Balsai István például egy szimpla ügyvéd, akire a tagi jogosultságot a maffiapárti Ezerharmad azzal erőltette rá, hogy a pasmag 1990-94 között igazságügy-miniszter, 2010-11 között pedig az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke volt. Hasonló cipőben jár Salamon László is, aki szintén a különböző bizottsági tagságaival “vált” alkalmassá eme magas posztra, ámde neki (ellentétben Balsaival) legalább voltak fellelhető, többé-kevésbé az alkotmányjog területére erőltethető publikációi. Utóbbikból sokkal gazdagabb “termést” tud felmutatni Pokol Béla, aki azonban nem csak pokoli törvényjavaslataival (a nevezetes sajtó-helyreigazítási indítvány, a később visszavont “Lex Pokol“) vált hírhedté, hanem hogy nyíltan és acsarogva támad(ja)ta a liberális jogállam legalapvetőbb elveit is! (A többi fidesznyik díszvirágra azért nem vesztegetnék szót, mert egyrészt meg sem érdemlik, másrészt posztot írok és nem Bibliát! Akit érdekel például Szívós Mária, vagy mondjuk Dienes-Oehm Egon, az faggassa ki a Guglit, avagy a Wikit, bár Dienes esetében nem sok sikerrel fog járni, lévén a manus egy akkora szakmai nulla, hogy még szócikk sincs róla!)

Egy ilyen testülettől tehát szakmailag megalapozott és a legalapvetőbb jogelveknek megfelelő döntést várni, különösen olyan esetben, amely a Maffiapárt uralmi rendszerének, illetve érdekeinek fudamentumait érinti (született ott már egynehány felháborító, többségi határozat az elmúlt esztendőben is!), legalább akkora botorság, mint Fidesz Castroról azt hinni: tévedéseit és tévelygéseit belátva, hirtelen demokratává válik, s örök életére lemond minden közjogi funkciójáról! Így osztán egy ilyen “szenzitív” ügyben pont ehhöz a “Fórum”-hoz fordulni tulajdonképpen fölösleges, csak hát nincsen más választás, mert egyrészt ezt adta a Viktoristen, másrészt “Magyarország kis ország, nekünk csak egy Csőcselékre telik!“. Ebből pedig az következik, hogy a legnagyobb valószínűség szerint egyszerűen ki fogják hajítani az E-PM keresetét, valamilyen (szkinhed)hajánál fogva előráncigált indoklással. … Ámde! …

Tegyük fel, hogy … adnak majd a látszatra, s befogadják a Panaszt! Sőt, még azt is, hogy érdemben el is bírálják! Tehát azt, hogy nem fogják enbloc kijelenteni a nyilvánvaló jogsértésről, hogy azzal minden a legnagyobb rendben van. Ekkor pediglen csak két dolgot tehetnek:

  1. Megállapítják a “Győzteskompenzáció” tákolmányellenességét, megsemmisítik az NVB határozatát, s az ebül szerzett hat maffiamandátumot kiosztatják az ellenzék között.
  2. Megállapítják ugyan a tákolmányellensséget, de nem semmisítik meg az NVB-határozatokat, hanem csupán “eltiltják” az érintetteket a további jogsértéstől, s határidőként egy, a következő “Választások”-hoz nagyon közeli időpontot állapítanak meg (mondjuk 2018. április 1.)

Lássuk be, az utóbbi a legvalószínűbb! Ezzel ugyanis a Testület nem csak fenntartja majd a status quot, de még a fejére sem vonja az Isteni Bosszút, mely egy ilyenkor elmaradhatatlan és nagyon megalázó, egyéni képviselői indítvány formájában szokott bekövetkezni (pl.: az Alkotmánybíróság végre települjön csak át Esztergomba, ahol eredetileg székelnie köllene, s a jövőben pedig luxus Volvo helyett, csakis fapados Suzukival közlekedhetnek! … Brrr! Rémes lenne!). Arról meg már nem is beszélve, hogy ez nekünk, alattvalóknak is sokkal “ócsóbb” vóna (vona), hiszen az Örökös MiniElnök nem kényszerülne rá arra, hogy különböző szörnyszülött törvényekkel fizesse ki a Jobbik időnkénti külső támogatását (lennének ötleteim arról, hogy mik volnának ezek, de senki gyomrát nem akarom felforgatni!).

Ámde tényleg a “győzteskompenzációban” vagyon a csaló “Választások” achilles-sarka? Igen?! Hát akkor mi a helyzet a Kamupártokkal, illetve pontosabban azokkal a hamisított ajánlóívekkel, melyek alapján ezek egyáltalán a szavazólapokra kerülhettek?! Ha ezek a szervezetek csalárd módon indulhattak csak el a “Választásokon”, akkor a rájuk leadott szavazatok is megtévesztésen alapultak. Márpedig ha ez így van, akkor bíróság legyen talpán, amelyik el tudja dönteni: a becsapott szavazók valójában melyik pártot akarták támogatni! Mivel ez eldönthetetlen, bizony meg köll ismételni az egész procedúrát, mégpedig előről!

Ámde ehhöz az köllene, hogy legelébb is a “nyomozati szervek” (rendőrség, ügyészség) végre lezárják a vizsgálatot és vádat emeljenek. Osztán ennek alapján a bíróság (tól-ig) jogerős ítéletet szenvedjen ki magából. Mégosztánabb a verdikt alapján valaki megtámadja a Teljes Procedúrát, s majd, valamikor, “egy ködös reggelen” a legfelsőbb ítélőszék hozzon egy olyan verdiktet, mely megsemmisíti és újraindítja a voksolásokat!

Ez azonban nem csak azért reménytelen, mert maga a bírósági szakasz is minimum egy évtizedig tartana, hanem azért, mert egy ilyen eljárásban igazából senki, se kormánypártiak (pontosabban a maffiózók, a nácik és a lömpik), se ellenzékiek (pontosabban a szocik) nem érdekeltek! Ugyan minek piszkálgatni a dolgokat, ha már olyan szépen sikerült szétosztani a pénzt és a stallumokat (meg elintézni azt, hogy a gyurcsánybajnaiaknak ne legyen frakciójuk!)? Nem is véletlen talán, hogy a kamupártok műaláírásainak ügyét sem a nyomozati szervek nem nagyon igyekeznek kivizsgálni, sem pedig a mindenoldali érdekeltek (meg azok sajtóorgánumai) nem kifejezetten piszkálgatják. Mert néma csönd van ezekről, ha valaki még nem vette volna észre!

De nem is csoda! Hiszen “kijafaszt” érdekel itten a jogszerűség, a demokrácia, a választások tisztasága, ha a “legerősebb kutyáknak” így is tökéletesen kielégítő a nemi élete?! Mi meg csak viseljük a következményeket, fizessük csak a megelégedett pártmunkásokat! No meg szíjjuk csak azt a bizonyos szaporítószerszámot, amit Dicső Vezetőink (persze “az Ország érdekében”!) nem csak a mi, hanem a gyerekeink és a ki tudja hányadízigleni leszármazottaink bagólesőibe erőltettek!

Úgy tűnik, mindössze kettőre redukálódott a tisztességesnek és választhatónak tekinthető magyar pártok létszáma. Ezek azok, amelyek nem alakíthatnak országgyűlési frakciót. Csak osztán nehogy megint tévedjek!

… és ezt …

szendamondja!