Sorban állunk, várunk

Magyarországon immár senki és semmi nincs biztonságban a Hatalomtól. Aki ellenáll, azt azonnal, aki kiszolgál, azt pedig kicsit később teszik lapátra. De lapátra teszik, az biztos!

Fokozódó hányinger – ezt érezheti mindenki, aki ép erkölcsi érzékkel követi nyomon a magát “Magyarország Kormányá“-nak nevező hatalmi vállalkozás tetteit. Aki figyel, láthatja azt a folyamatot, mint válnak elébb relatívvá, osztán pedig semmivé a Legalapvetőbb Erkölcsi és Jogi Normák.

Kezdetben még “csak” a hazudozásokkal és a sandaságokkal találkozhattunk. Azzal, hogy egy szűk csoport érdekére bandzsító, elképesztően disznó jogszabály meghozatalába valamiféle nemes társadalmi célt hazudtak bele. Osztán ez kiegészült azzal, hogy ha a Jogrendnek ezek nem feleltek meg, akkor azon módosítottak és nem a rendelkezésen (ezt meg ugyi nem Jogtiprásnak, hanem “Hősies Szabadságharcnak” hazudták). Ez a módszer végül abban csúcsosodott ki, hogy ma már nem számít semmiféle bírói ítélet, nem számít semmilyen nemzetközi egyezmény és kötelezettség: a jogtiprás Alaptörvénnyé, a szabálykerülés pedig Alapszabállyá vált. Ezt, tehát az alig leplezett Önkényt hazudja a hatalom Rendnek, Illiberális Demokráciának. Az ez ellen küzdőket pedig Idegen Érdekek Kiszolgálóinak, tehát Hazaárulóknak, akikkel szemben minden eszköz, módszer megengedett … persze csakis a Szent Cél, a Közjó érdekében!

Az Egyházügyi Törvény és annak máig húzódó története kitűnő példája annak, miként képzeli el ez a Modern Illiberális Demokrácia a Jogállamiságot. Három esztendővel ezelőtt a kormány és a Törvényhozás úgy döntött, egyfajta revíziót hajt végre a magukat egyházként definiáló szervezetek között megvizsgálandó: valóban tagjaiknak szakrális és nem csupán vezetőik anyagi igényeit elégítik-e ki. Mivel az addig eltelt húsz esztendőben mindenki hallott már rémtörténeteket a híveiket és a Közkasszát kifosztó “Bizniszegyházakról“, a cél elvileg vitathatatlan volt.

Ámde hamar kiderült, hogy itten valójában nem erről vagyon szó. Hanem arról, hogy a Maffiaállam hatalmi céljait kiszolgáló/támogató felekezeteket (tehát a valódi bizniszegyházakat!) “szakrális monopolhelyzetbe” hozzák, kitiltva az “egyház” kategóriából az azok számára konkurenciát jelentő vallási csoportosulásokat.

E célhoz volt “méltó” az alkalmazott módszer is. Az elbírálás nem objektív szabályok alapján történt (a szakminiszter és az illetékes parlamenti bizottság szubjektív, tehát önkényes állásfoglalása), a végső ítélet (az országgyűlési képviselők minősített többségének igenlő szavazata) ellen pedig semmiféle fellebbezésnek, külső fórumhoz fordulásnak helye nem lehetett. Ámde ez már annyira sértette még a Maffiaállam által önmagának alkotott Tákolmányt is, hogy azt, az egyébként szinte korlátlanul szervilis Alkotmánybíróság is kénytelen volt megsemmisíteni. A hatalom válasza erre: a szabálytalan törvényt az Alapszabály részévé tették, amelynek bírálatára, koherenciájának vizsgálatára idehaza semmiféle jog- és igazságszolgáltatási fórum nem jogosult! (Ez egyébként az a bizonyos “Tuskó Hopkins-módszer“!)

A Kitaszítottaknak így nem volt más választásuk, mint az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni, beperelvén az államot azért, mert jogalkotásával megfosztotta őket a szabad vallásgyakorlás alapjogától. A Bíróság természetesen a javukra ítélt, s másodfokon is kimondta a jogsértés tényét.

Egy tisztességes állam ilyenkor fejet hajt és orvosolja az általa elkövetett hibát. Nem úgy, mint a “miénk”, amelyik az utolsó utáni pillanatban is foggal-körömmel ragaszkodik a saját, immáron hazugságnak bizonyult elméleteihez. Sőt, azokat továbbiakkal tetézi, lévén az európai, emberi jogi Egyezményt saját hatáskörében átírni nem tudja (betartani pedig nem akarja!).

A strassbourgi ítélet kommentárjaként ugyanis Dicsőséges Kormányunk emberminisztériumának illetékes államtitkársága egy olyan nyilatkozatot adott ki, amelyet még a legcivilizáltabb kocsmában is azonnali orrbetöréssel szokás “honorálni”. Szerintük ugyanis az Ítélet úgymond beleillik bizonyos “nemzetközi érdekcsoportok Magyarországgal szembeni támadássorozatába“. Maguk a pereskedő kisegyházak pedig nem a jogaikért, hanem csupán a megszerezhető kártérítésért fordultak a Bírósághoz. Céljuk tehát “az adófizető magyar emberek megkárosítása”, amelyben “aktívan részt vesz egy magát emberi jogvédőnek beállító szervezet, amely az utóbbi időben egy másik ügy kapcsán is elhíresült“. Ezek után az államtitkárság odáig vetemedik, hogy “Európában példaértékű“-nek nevezi a magyar Egyházügyi Törvényt, amely nem csak engedélyezi, de nagyvonalúan támogatja is a vallási felekezeteket. … Hát mit mondjak? No comment!

Sokáig nem értettem, hogy miért soroltak olyan egyházakat is a Kitaszítottak közé, amelyek egyébként minden szempontból megfeleltek a Törvényben szereplő, objektív kritériumoknak, napi tevékenységük során pedig soha nem fogalmaztak meg érdemi, avagy nagyobb “tömeghatást” kiváltó kritikákat a hatalommal szemben. A botrány elkerülése végett, miért nem voltak inkább nagyvonalúak, amit sokkal jobban lehetett volna “kommunikálni”, mint a nemzetközi térre is kiszivárgó skandalumot? Kezdetben arra gondoltam, ez csupán a saját passzióira krőzusként költekező Orbán-kormány szokásos zsugorisága: minek adjon ki ilyen célra akár egyetlen fillérrel is többet a szükségesnél. Később rájöttem, hogy mivel ezeket az egyházakat megvásárolhatatlannak, annak vezetőit pedig túlzottan tisztességeseknek tartották, nem merték megkockáztatni, hogy majdan, a “bevett felekezet” tekintélyére támaszkodva ezek a vallási csoportosulások elvszerű kritikákat fogalmazzanak meg a Maffiaállammal szemben. Orbán és társai egyre fokozódó paranoiája már évvekkel korábban is ott tartott, hogy az ilyesminek még a lehetőségét is ki köll küszöbölni!

A “Norvégbűnöző” civil szervezetek is pont ezen, fokozódó elmeállapotnak köszönhetik a hónapok óta tartó és a napokban már-már a legszélsőbb határig eldurvuló vegzatúrájukat. Kezdődött ez azzal, hogy Dzsentri Dzsoni, ügyvezető miniszterelnök bejelentette a kormány igényét az úgynevezett “Norvég Alap” és a “Norvég Civil Támogatási Alap” anyagi forrásai feletti ellenőrzésére. Erre a donorországoktól az ökölből kimeresztett középső ujj volt a válasz, illetve az NA finanszírozásának leállítása. Erre a kormány kitalálta, hogy az NCTA lényegében közpénz (az is, csak nem magyar!), az ennek elosztására pályázati úton kiválasztott Ökotárs Alapítvány közpénzekkel gazdálkodik, tehát a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jogosult annak kontrollálására. Erre egy újabb középső ujj volt a válasz. Reakció: az Ökotárs nem civil programokat, hanem egy bizonyos ellenzéki pártot finanszíroz. Mivel ennek sem volt hatása (pontosabban volt, de a várthoz képest ellentétes), a szokásos karaktergyilkolászáshoz, tehát a kriminalizáláshoz folyamodtak: sikkasztás, hűtlen kezelés, tiltott pénzintézeti tevékenység jellemzi az NCTA pénzeit elosztó és az azokból részesülő szervezeteket.

Ennek lett következménye, hogy hétfőn egy közel ötven(!) fős rendőri különítmény egyszerűen lerohanta elébb az Ökotárs hat(!) munkatársát, aztán annak könyvelő cégét, majd az informatikai rendszerét gondozó vállalkozást, illetve az egyik társalapítvány, a Demnet irodáját. Onnan pedig elcipeltek minden létező iratot és adathordozót, még azokat is, melyeknek közük sem volt a KEHI-féle, alig pár nappal korábbi feljelentéshez. Utóbbi egyébként “ismeretlen tettes” ellen szólt, így jogos volt az egyik érintett “norvégbűnöző”, a kisegyházak strassbourgi perében is már megemlített Társaság A Szabadságjogokért alapítvány azon kérdése: ha a KEHI egyébként nem ismeri az “elkövetőt”, akkor a rendőrök honnan tudták, hová köll menniük, ki küldte őket pont ezekre a címekre? Mindezt természetesen közérdekű adatigénylés címén, amire KEHI – az Orbán-kormány valamennyi minisztériumára és intézményére jellemző módon – nem válaszolt, mire a TASZ rögvest be is perelte eme nemes bürót.

(Szegény TASZ ezzel azonban csak tovább tetézte már eleddig is számos bűneit. Seszták Ágnes “újságíró” szerint ugyanis ez a “feljelentés” – mármint a TASZ-é – csakis azt a célt szolgálja, hogy megfélemlítse a rendőrséget, elbizonytalanítsa a választókat és ráijesszen mindenkire, aki akárcsak megnyikkanni merne az ilyen alapítványok működési szabálytalanságainak ügyében! … Nem viccelek, ezt a nevezett skríbler tényleg így írta le. Kötélidegzetűek és mazochisták kedvéért ihol az eredeti cikk! … Ehhöz sem fűznék kommentet, önmagát minősíti az egész!)

No erre a KEHI rögvest felszívta a vizet és válaszolt is. No nem a TASZ kérdésére, hanem annak “megfélemlítő” támadására. Ebben pedig az áll, hogy a hivatal “kiterjesztette a Norvég Alappal kapcsolatos vizsgálatot az Ökotárs Alapítvány által a Svájci – Magyar Együttműködési Program keretében kapott, illetve egyéb költségvetési forrásból származó támogatásainak ellenőrzésére is“, azaz csitítás helyett (vélhetően Felsőbb utasításra) inkább fokozza a botrányt. Osztán következik a szokásosan nyálkás, gusztustalan karaktergyilkolászás, a zembereket elszörnyülködtetni kívánó denunciálás:

… az Ökotárs Alapítvány 2008 óta vesz részt a Norvég Alap forrásainak szétosztásában, 2008 és 2013 között 2,5 milliárd forint közpénz sorsáról döntött. Az alapítvány nyilvánosan közzétett beszámolói alapján megállapítható, hogy ugyanebben az időszakban a saját működésére közel 180 millió forint közpénzt költött úgy, hogy átlagosan mindössze 6 munkatársat foglalkoztatott, és eközben 111 millió forint nyereségre tett szert. (…) Az 1994-ben 200 ezer forintos induló vagyonnal alapított alapítvány 2013 végére 469 millió forint saját tőkét halmozott fel, vagyis a vagyona nem egészen 20 év alatt az eredeti több mint 2000-szeresére nőtt“.

Majd ezt követően (ami szerintem inkább a reklámja és nem a befeketítése volt az alapítványnak!) következik a nemesen hazug felháborodás és a konklúzió:

Az Ökotárs Alapítvány, mint „civil szervezet” valójában közfeladatot ellátó szervként közpénzt oszt szét, így az ezzel a tevékenységgel kapcsolatos adatok a hatályos magyar jogszabályok szerint közérdekből nyilvánosak, vagyis azokat bármely magyar állampolgár jogosult megismerni – hangsúlyozza a hivatal. Ennek ellenére az alapítvány a tevékenységével kapcsolatos számos kérdésben hónapok óta titkolózik. (…) A Kehi a Norvég Alapból származó támogatások szétosztása és felhasználása terén már az eddig rendelkezésére bocsátott adatok alapján is átláthatatlan döntéshozatalt, fegyelmezetlen elszámolást, illetve esetenként súlyos visszaéléseket tapasztalt. Ezért terjesztették ki a Norvég Alappal kapcsolatos ellenőrzést az Ökotárs Alapítvány által a Svájci – Magyar Együttműködési Program keretében kapott, illetve egyéb költségvetési forrásból származó támogatásainak ellenőrzésére is.

Nettó hazugságok, alpári denunciálások: ezzel operál ez a hatalom és ezzel tartja fent önmagát. No meg és egyre inkább a nyílt törvényhozási/hivatali/rendőri erőszakkal. Ebben pedig segítségére van az a számos szervezet (pl.: egyházak, alapítványok, pártok, politikusok, magánszemélyek), amelyek azt hiszik, ha beállnak a sorba, akkor nem csak sérthetetlenséget, hanem haszonélvezetet is biztosítanak maguknak. Ámde hatalmasat tévednek mindahányan!

Ahogy egyre nő Orbán hatalma, úgy fokozódik az “étvágya” és a paranoiája is. Aki tegnap segített neki egy “korlát” lebontásában, az ma már egy leküzdendő ellenség (lásd például a kitűnően dokumentált Orbán-Simcska háborút, vagy a Hallgatói Önkormányzatok esetét … utóbbiról itt egy kitűnő írás!). Aki ma segít a tegnapi szövetséges lapátra tételében, az holnap lesz Aljas Áruló, Idegenszívű Bérenc, Népellenség. És ugyanez vár holnapután a holnapira mindaddig, amíg el nem fogynak a potenciális szövetségesek, a baksisra ácsingózó, amorális gerinctelenek. Amíg el nem emészti önmagát az elmebajos túlhatalom.

Mindnyájan állunk a sorban és várunk. A “Lapát”-ra! Ha valakinek így könnyebb: Lázár János miniszterelnökségi miniszter már majdnem a legelején van!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

A keresztényüldöző kompjúter

Kilenc hónappal az eredeti határidő után a Központi Statisztikai Hivatal végre közzé tette a 2011. évi népszámlálás adatait. Ezekből az olvasható ki, hogy fogy a magyar, de különösen fogy a “keresztény magyar“. A magyarázkodások bullshitgenerátorai tegnap óta már teljes üzemben működnek – különösen a katolikusoknál!

Tizenhét hónap és tizenkilenc milliárd forint. Ennyi ideig tartott és ennyibe került (jutott ebből Simicskaorbánnak is 400 milla!), mire a KSH nagynehezen feldolgozta azt a 11,4 milliónyi kérdőívpárt, melyet a 2011. évi népszámlálás idején gyűjtött össze. Eredetileg ugyan tavaly júliustól akarták közölni az adatokat, de akkor az illetékes, Vukovich Gabriella elnök bejelentette, hogy “kicsit megcsúszott a feldolgozás“, majd idén márciusra tolta ki a végleges határidőt. Ezt – mint látjuk – sikerült is betartani. Hogy mi volt a csúszás oka (sőt, hogy egyáltalán volt ilyesmi) arról az elnök asszony a tegnapi sajtónyilatkozatában már nem tett említést, pusztán kijelentette, hogy a magyar adatfeldolgozás sebessége a környező országokéhoz viszonyítva a “közepes mezőnyben” foglal helyet, majd mosolygósan aláhúzta, hogy a közzététel majdnem pont egybe esett a Húsvéttal, amely szerinte “a kereszténység legnagyobb ünnepe”.

Nos, lehet hogy így van, de a közölt adatok alapján a keresztényeknek, pontosabban magyarországi egyházaiknak nincs okuk ünnepelni. Köztudott ugyanis, hogy akárcsak a 2001-es kérdőívbe, úgy a 2011-esbe is a kormányzat beleerőltette a vallási hovatartozásra vonatkozó pontot is. Hogy mi az ördög köze van a KSH-nak, s rajta keresztül az államnak ahhoz, hogy ki vallásos és melyik felekezethez tartozik, azt tizenkét esztendővel ezelőtt az ötlet kiagyalóin kívül még nem értette senki. Csak pár hónappal később (érdekes, hogy akkor a KSH mennyivel gyorsabb tudott lenni! … vajh’ miért?) derült ki, hogy szokás szerint itt is a költségvetés fosztogatásáról, azaz pénzről volt szó. Egészen pontosan arról, hogy a magánszemélyek által az egyházaknak felajánlható egyetlen adószázalékot mennyivel egészítse ki az állam.

Az akkor még hatályos, eredetileg a Horn-kormány által az egyházakkal kötött megállapodás szerint, a felekezetek nem a nekik ténylegesen felajánlott, hanem a teljes szja. egy százalékát kapják meg, de olyan arányban, ahogyan a valós felajánlások történtek. Bár már ez is egy kicsit “necces” volt, hiszen így az egyházak olyan polgárok adóiból is részesedtek, akik egyiküket sem akarták támogatni, de ezt még talán el lehetett fogadni. Az első Orbán-kormány azonban ezt a módszert már áttolta az elfogadhatatlanság határán úgy, hogy a népszámlálási ívbe belegyömöszölt, vallási hovatartozást firtató kérdésre adott válaszok száma és aránya alapján kezdte osztogatni az szja-százalékokat, elszakítva azt a tényleges felajánlások, tehát a polgárok (már eleve kissé megerőszakolt) akaratától.

A 2001-es népszámlálás legnagyobb anyagi nyertese így természetesen a Katolikus Egyház lett, de nem volt okuk panaszra a reformátusoknak és az evangélikusoknak sem. A korabeli adatok szerint 10,2 millió honpolgár közül 5,5 millióan vallották magukat katolikusoknak, 1,6 milliónyian reformátusoknak és 304 ezren evangélikusnak. Bár ez csupán a vallási (érzelmi) és nem a ténylegesen aktív felekezeti hovatartozásra vonatkozott, az Orbán-kormány (és valamennyi utóda) mosolyogva nyújtotta át a “lét” nekik, amelyet azok vonakodás nélkül zsebre is vágtak (az “egyebekkel” együtt).

A polgári akarat ilyeténként történt, ismételt jogi megerőszakolásából származó, tehát méltatlanul folyósított adóforintok egy évtizeden át csordogáltak be a hivatásos egyházfik zsebeibe, egészen a 2011-es adóév zártáig. Ekkor ugyanis kiderült, hogy az “egységesen-igazságosan-és-arányosan” átalakított személyi jövedelemadózás rendszere az egyházak szempontjából (is) “beadta” az egyetlen kulcsát: nem csak a felajánlott, de a ténylegesen befolyt adó összege is alaposan megcsappant (utóbbi kb. 500 milliárddal!), s így “Isten Szakmunkásai” is jóval kevesebbet kaphattak csak a megszokottnál. Ámde: “Ahol a Szükség, ott a Segítség is!” A TeremtőSemjén Apostol, a Katolikus Egyház (kissé eltompult, pacsirtavadász) Dárdahegye “személyében” – kinyújtotta kezét nélkülözésre ítéltetett hivatásos szolgái felé, melyből csak a katolikusok úgy 5 milliárdnyi “gyorssegélyt” markolhattak ki. Meg is nyugodtak hát a kedélyek, s egyházfiaink az állami önkény folyósította milliárdok melegéből nézték végig, ahogyan ugyanezen állami önkény kihajigálja az “egyház” kategóriából azokat a felekezeteket, melyek valóban engedelmeskedve a Jézusi Parancsnak, elesett embertársaikon igyekeztek segíteni (kirívó példa az Iványi Gábor-féle Magyar Evangéliumi Testvérközösség esete!). Ámde az Úr (avagy az Ördög) újabb próbatételt tartogatott a számukra!

A tegnap közzé tett KSH-adatok szerint ordas mértékben megcsappant a “nagy” keresztény egyházak követőinek létszáma! Ahogy korábban a legnagyobb nyertes, úgy most a legnagyobb vesztes is a Katolikus Egyház lett: a 2001-es 5,5 millió után már csak 3,9 milliónyian (mínusz 1,6 millió) vallották magukat híveinek. Nem büszkélkedhetnek a reformátusok sem, akik ma már csak 1,15 milliónyian vannak (mínusz 450 ezer!) és és 214 ezerre csappant (mínusz 90 ezer) az evangélikusok tábora is!

Hát hogy az Istenbe … Ördögbe történhetett ez? Miért fordult el a vallástól több mint 2 millió ember mindössze tíz esztendő alatt? Miért van az, hogy szinte pontosan ugyanennyien vallották magukat felekezeten kívülinek (plusz 300 ezerrel összesen 1,8 milliónyian), illetve tagadták meg az erre vonatkozó választ (plusz 1,6 millióval összesen 2,7 milliónyian)?

Nos, a leginkább érintett katolikusok már tegnap készen voltak a magyarázattal. Az általuk beindított bullshitgenerátor azt köpte ki magából, hogy “A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkársága nem tekinti mérvadónak a vallási hovatartozásra vonatkozó népszámlálási adatokat, mert a 2011-es kérdésfelvetés eltért a korábbi népszámlálásokétól, így szerintük az eredmények nem alkalmasak az összevetésre“. … Hát ezt a magyarázatot még csak megmosolyogtam, lévén az adatok ismeretében egyetlen percig sem tartottam kétségesnek, hogy azokat a tisztelt püspöki konferencia majd “nem tekinti mérvadónak”. Az azonban már egy kicsit erőltetettnek tűnik, hogy szerintük a kérdésfeltevésben volt a hiba, lévén azt már a népszámlálás elindítása előtt is ismerhették, s ha akkor nem volt gondjuk vele, most mégis mit kifogásolnak? Ámde az ellenálhatatlan, taknyosan könnyes röhögés akkor robbant ki belőlem, amikor azt olvastam, hogy “Emlékeztettek arra, hogy a népszámláláskor, a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre a számítógépes rendszer napokig nem fogadta el a választ, ha valaki katolikusnak vallotta magát” (muhahaha!).

Hát itten van kéremszépen a klerikális jobboldaltól oly’ megszokott konteó-gyártás legújabb terméke: a “Keresztényüldöző Kompjúter“! Úgy kétezer évvel ezelőtt a rómaiak még csak “ad bestiam” vetették Jézus Urunk követőit. Ámde azóta fejlődött kicsinyt a Világ (ellentétben a katolicizmussal), s most már bitekkel és byte-okkal marcangoltatják szét a pogányok Krisztus követőinek közösségét?! Gondolom hamarosan ki fog majd derülni az is, hogy azt a beste számítógépet, meg főleg annak szoftverjét még az Emútnyócévben szerezték be, s ezek a gaz liberálkommunisták (kiktől minden kitellik) szándékosan beleprogramozták a masinába az egyház- és vallásüldözést! … Jézusom és Máriám! Hát ezek tényleg itt tartanak már?! Önvizsgálat helyett összeesküvés-elméletekkel foglalkoznak?! És még el is várják, hogy azokat mi elhigyjük?! Zokszó és vita nélkül úgy, mint a vallási alaptételeket? Úgy, mint a klerikálnáci-fasiszta államhatalom naponta változó, “megmásíthatatlan” ideológiáját?

Mert a vallásoktól, pontosabban bizonyos egyházaktól való honi elfordulás magyarázata ennél sokkal egyszerűbb, prózaibb! A katolikus egyházzal a jónépnek az a baja, hogy szakmányban bújtatgatja perselyfosztogató, pedofil papjait és olyan embereket ajnároz, állít a gyülekezet tagjai elé példaképűl, kiknek közük sincs a vallás alapvető parancsolataihoz. Hogy templomi szószékeikről (különösen választások idején) nem Isten Igéje, hanem nettó pártpropaganda rezeg már bele évtizedek óta a hívek kagylófüleibe. Hogy Jézus helyett (már bő évtizede) egy felkapaszkodott, műveletlenül bunkó, köztörvényes bűnöző (Igen! Ő!) kritikátlan, vakhitű követését írja elő, mint vallási alapvetést. A reformátusokkal az a gond, hogy ők meg a náci-nyilas lelkészeiket igyekeznek megóvni még a saját híveik haragjától is. Hogy ezek a fasiszta tiszteletesek (emblematikus figura: ifj. Hegedüs Lóri, … de azért Balog tiszteletes-minisztert se felejtsük mán el!) szinte már a rendszerváltás óta harsoghatják tele templomaik légtereit a Jézusi Szeretet helyett az Emberi Gyűlölettel! Az evangélikusokkal meg az, hogy a híres “lutheránus tisztesség“-ből, szinte döccenő nélkül váltottak át egy magát jobboldalinak hazudozó, keresztény-ateista pártcsoport “eltartott ügyfelé“-re. Mindannyiukkal pedig az a Jónép hatalmas, de nagyon hatalmas gondja, hogy kilóg alóluk a pénzimádat kilóméteresen hosszú és szőrösen büdös lólába! Hogy miközben semmiféle módon nem kívánnak részt vállalni a közteherviselésből, folyamatosan kotorásznak könyékig úgy az államkasszában, mint híveik zsebeiben. Az, hogy …

De nem folytatom, hiszen a Sátánnak és az Ő sámánjainak nem fog megrezdülni lelkiösméretük (lévén nekik ilyesmijük nincs!) attól, hogy a fejükre olvasom bűneiket. Mi pedig enélkül is tudjuk, hogy mi az Igazság!

… és ezt …

szendamondja!