Ecetfa

Az alábbi írás iskolapéldája annak, hogyan is lehet (sőt, köll!) megfogalmazni egy tárcát/glosszát:  elgondolkodtatóan komoly tartalom, szükségesen karcos (fekete)humor, jó nyelvezet. Ha ezt kinyomtatva és név nélkül az orrom alá teszik, azt gondoltam volna, hogy emigrant Köztársunk volt az “elkövető”. Ámde nem! Ez ugyanis a nepszava.hu oldalán jelent meg ma Veress Jenő tollából.

Álmodtam egy ecetfáról

Az ecetfa köztudomásúlag egy kártékonyan terjeszkedő, minden biológiai energiát kiszívó, hatalmas dudva. A kultúrnövényzet gyilkosa. Alkalmas tehát arra, hogy a kormányzat szimbóluma lehessen.

Az ecetfa gyökérzete közvetlenül a talaj felszíne alatt nagy felületet képes behálózni, így gyakran a kert távolabbi részén is megjelennek sarjai. Virágzata bugás. (A népszótár szerint a bugázás piaci lopást, csomaglopást jelent.) A növény levele és termése mérgező. Agresszív terjedése okozhat gondokat.
A minap nyilatkozott egy filmes szakember, aki arról beszélt, hogy Andy Vajna amerikai származású magyar producer, aki Hollywoodból miniszterelnöki biztosi csődvédelembe menekült, tönkrevágta a magyar filmgyártást. Vajna a magyar ecet kertvégi sarja.
A (kulturális) kormányzat pedig a buja, lombos ecetfa maga. De gyökérnek is bízvást nevezhetjük.

Sosem kérdeznék rá Orbán Viktornál egy opera harmadik felvonására, hiszen köreiben ez első szünetben szokott lenni a legnagyobb tülekedés a ruhatárban. Hogy ő – szavai szerint – Eszterházára szeretne járni jó operát nézni, azt annyira vegyük komolyan, mintha azt állítaná, hogy Abádszalókon a legjobb a vattacukor.
De sokkal aggasztóbb, hogy a kulturálatlanság (mások ezt tahóságnak neveznék) oltárán áldozva politikája fűnyíróelven tipor végig a műveltség minden letéteményesén. A filozófusokon, a pedagógusokon, a művészeken, az újságírókon – lehetőleg kijátszva őket egymás ellen is. Az iskoláskor 16 évre szorításával, a Klinghammer államtitkárral kimondatott orbáni igazsággal – ami gyönyörködtet, szép, boldogságot hoz: az haszontalan. Tandíjjal, röghöz kötéssel, megszüntetett egyetemi szakokkal, álszent hittanoktatással, satöbbivel (rabótájet, bitte!).

A filozófusok, művészek, pedagógusok ugyan – igaz, sokan éhen – jórészt túlélik a bunkóság most épülő kultuszát, de mi lesz egy emberöltőnyi gyerekkel? Ki tanítja, neveli majd az Orbánisztánt túlélő nemzedéket – ne mondjam, a jövő parlamenti képviselőit? (Ki mutat fényt az éjszakában? Ha senki, az jó?)
Az Orbán-rezsim világnagy inasiskolává kívánja tenni a boldog emlékezetű Magyar Köztársaságot.

Egy Hír tévés – más nem is fér Orbán közelébe – azért rákérdezhetne például, hogy milyen könyvet olvasott legutóbb, mi volt szép színházi élménye, melyik balett tetszett neki a legjobban… Annyira szívesen hallanám a válaszokat! Vagy látott valaki olyan filmhíradót mostanában, hogy a kultuszminiszter (nem ám a miniszterelnök!) egy komoly kulturális rendezvényen vett részt? Színházban járt, könyvhéten vásárolt, koncertet hallgatott…?
De ma ott tartunk, hogy Magyarország egyetlen kultúrnövénye a szotyola, ami a stadionokban terem, zacskóban.

Persze a kultúra megközelítés kérdése is. “Egy érdekes kulturális jelenségnek lehettünk tanúi a parlamentben”- fogalmazott sajtótájékoztatóján Orbán Viktor, a Jobbik pénteki performansza kapcsán. Nos, aki a szélsőjobb – amúgy ezúttal vitathatatlanul jogos – tiltakozását nevezi kultúrának, tényleg jobb, ha kerüli a valódi művészet világát. Beszennyezné.
A mérges ecetfát viszont a Jobbikkal együtt locsolgatja. Nő is szépen, lehet alatta táncolni…

Reklámok