Kampányegyveleg

Most, hogy immáron csak négy nap választ el minket attól, hogy kiderüljön: szárba, avagy (szokás szerint) szarba szökkenünk-e, egyre több Nagy Leleplezéssel, “érdekes” hírekkel és (sírva)kacagtató, internetes képviccekkel (“meme“) találhatjuk szembe magunkat, valahányszor rákattintunk a különböző portálokra, blogoldalakra. Ezekből állítottam most ismét össze egy Kampányegyveleget. Jó szórakozást mindenkinek!

Simonkodás

Kezdjük azonnal a “kötelező kűrrel”, azaz a Simon-milliók gumicsontjával! A “Magyar Nemzet” címmel naponta a standokra kerülő sajtótermék legújabb “Nagy Leleplezése” szerint az előzetesben ücsörgő ex-alelnök óvatlanul elpofázta magát. A nevezett “hírorgánum” ugyanis egy “zárkaügynök” értesüléseire hivatkozva még tegnap közzé tette: Simon szerint az a bizonyos “osztrák százmillák” egy, még 2001-ben történt, XVIII. kerületi ingatlanmutyiból származnak, amiről pedig ugyi “Mesterházy és Gyurcsány is tudott“. Annak érdekében, hogy ez az “értesülés” tökéletesen belesimuljon a Fidesz (többek között) multiellenes propagandájába, belekavarcolták ebbe a turmixba a francia Auchant is, melynek – köztudomásúan – egyik legfőbb bűne (azon kívül, hogy egy “multi”), hogy felvásárolta a brit Cora áruházait … annak ellenére, hogy arra a békemenetes nemzeti emberláncot saját melósaiból kicsit sem kötelező jelleggel verbuváló CBA vetett szemet, enyhén erőteljes kormányzati (lex)hátszéllel.

Megjegyzem: Simon ezen önsorsrontó fecsegése (“természetesen”) össze sem hasonlítható Matolcsy Gyurcy emblematikus szájjártatásával. Utóbbiról ugyanis Wiedermann Helga asszony (az MNB mindenható főszemélyzetise, Terpesz Sam közgazdasági fővarázsló állandó segédje) a beststellerré vált könyvében kijelenti: az igazából nem bennfentes infók kiadása volt, hanem egy teszt, melyből Elkúrcsy végre megbizonyosodhatott arról, hogy igaz az az elképzelése, miszerint “Magyarország ellen nemzetközi, pénzügyi összeesküvés” folyik.

Viktor avat, átad!

Miközben Simonon szörnyülködhetünk, pozitív ingerekként kaphatjuk azon aktusokat, melyek során A Szeretett Vezető minden létező, illetve csak félig- avagy nem is létező dolgokat ad át, avat fel. Volt itten már minden: Lego-gyár Nyíregyházán, hulladékhasznosító Karcagon, fékgyár Kecskeméten, sportuszoda Cegléden, Kosztolányi-szobor Szabadkán, no meg pelenkagyár Gyöngyösön. … Hm, ennyire be vagyon már szarva, avagy ez csupán a szokásos “inkontinencia” következménye? Valószínűleg az utóbbi (is), lévén nyílvánvalóan semmiféle szerzési és hatalomvágyat visszatartani nem képes, s ezért adott ő már át egy el sem készült szlovák-magyar gázvezetéket (az azóta megbukott Ficoval közösen!), meg éppen ma a még csak félig kész Várkert Bazárt is. (A bő 4 milliárdért igazából meg sem vásárolt Seuso-kincs egy részéről már nem is beszélve!)

Megjegyzem: Viktorunk lemaradt az örvendetes vagyonnövekmények egyes részeinek felavatásáról, állami elismeréséről (az “átadásáról” valószínűleg nem, hiszen a Maffia-párton belül mindenki a “Körösztapustól” kap mindent, még a maradék eszét és a gerinchúrját is!). Így például a legújabb gazdasági minisztere, Varga Mihály, illetve a mindenre kapható (kilóra felvásárolt) frakcióvezetője, Rogán Antal is néhány napon belül jelentős vagyonosodáson esett át (persze nem úgy, mint “Terike” a hírhedt “Vakkomondoron“!).

Rogán radíroz

Pedig a Frakcióvezető Úr “vagyonosodása” simán beleférne a “Magyarország jobban teljesít!” című kampányba. Ezzel pedig ugyi demonstrálni lehetett vóna, hogy Itthon, Nerisztánban mindenkinek adva vagyon a felemelkedéshez való lehetősége, feltéve ha a “Megfelelő Oldalon” áll, minimum az “Elvárt Szinten” teljesít és nem különösebben háklis olyan, egyébként régóta (1993?, 1998?, 2002?, 2006?, 2010?) meghaladott normák legteljesebb hiányára, mint például a “Tisztesség“. Rogánnak például “csak” annyi vót a dóga, hogy mindenféle egyéni képviselői indítványokat terjesszen be, “titokban” Moszkvában járjon (bizniszelni?), személyesen lekádereznie a Gyurcy-féle hatalomátvétel előtti MNB alkalmazottjait … ésatöbbi. Ezér’ cserébe meg tényleg csak pitiáner dolog, hogy sokkal több a vagyona, mint amennyit az eleddigi jövedelme alapján összekapirgálhatott. Ezért a “teljesítményért” cserébe tényleg csak az “irigykedő szocik” sokalhatják az összegereblézett Rogán-vagyonnal a félrevezetett (“panelproli”?) választóikat! … Há’ nem?! (Nem!)

Megjegyzem: az általam rendszeresen látogatott, mintegy tucatnyi hírportálok és blogoldalak közül mindössze kettő (ő és ő) volt hajlandó alaposan körberöhögni azt, hogy Rogán március 21. és április 2. között összesen négyszer radírozta ronggyá a 2013-as vagyonbevallását, majd pont attól a Rubovszky Györgytől kért parlamenti vizsgálatot, aki (és akinek a lánya) már esztendők óta a rogáni “Ötker” fizetett embere. Hogy a többiek miért csak a Simóniával foglalkoznak még mindig, azt … hát nem nehéz eldönteni! … Ahogy azt sem, hogy miért nem követeli most senki a “Fidesz” néven bejegyzett … na jó! … “párt” elnökétől (igen, Tőle!), hogy “számoljon má’ be arról, mit tud az eddig ismeretes jövedelemhez képest ‘létezhetetlen’ Tóningatlanok eredetéről?“. Azaz, hogy teljesítse mán’ azt a kötelezettségét, amit a Simon-esetben Mesterházynak kötelezővé tettek!

Elnökök gálaműsora

Ámde lehet azért a “nettermékek” között olyasmiket is találni, melyeken tényleg jókat lehet röhögni. Azért, mert találóak és (főleg) indokoltak. Az alábbiakban közölt mémek mindegyike az egyik kedvenc blogoldalamról, az “Örülünk, Vincent?“-ről származik, mindhármat pedig (ezt is és ezt is, meg ezt is!), “Kettes” kolléga “követte el”:

Avagy forró csókok a zártosztályon.

Et tu Brute.jpg

 fidesz_01a_2.jpg

jelölt.jpg

 

egysaller_1.jpg

 

kover_ellenor.jpg

 

kövér belépő_1.jpg

 

Kövér László kép.jpg

Nemzeti golyóstollak

aláírótoll1_1.jpg

kotmány_1.jpg

 

schmitt_doktor_1.jpg

 

áder aláírja.jpg

 

áder sorozat_1.jpg

Aki Frei Tamás-regényekből tanulja a világgazdaságtant.

állami garancia_1.png

eltalálta.jpg

 adósságnyomásmérő.jpg

 hiány 27.jpg

 matolcsy kirúg.jpg

 

matolcsy_maze1_1.jpg

 

utolsó figyelmeztetés.jpg

 

nincs b-terv.jpg

 

nincs b-terv 2.jpg

 

no_idea.jpg

 

széchenyi facepalm.jpg

 

matolcsysta idióták.jpg

 

hasenstab_1.jpg

No erről ennyit! Aki meg ebből nem ért, NE szavazzon a “17. Listára” (is) vasárnap! Igaz, akkor nem szárba, hanem szarba fogunk szökkenni! … Már megint!

… és ezt …

… szendamondja!


Csodálkozásképtelenség

Csodálkozásképtelenség” – leginkább így tudnám jellemezni azt az egyre súlyosbodó állapotot, melyben már nagyon régóta “leledzem”. Lehetne ezt akár “cinizmus”-nak is nevezni, bár szerintem ez nem azonos azzal a stádiummal, amikor az ember már a legnagyobb képtelenségeken sem tud csodálkozni.

Egyik nagyon kedves ismerősöm szerint, a magyar társadalom közéleti “ingerküszöbe” ma már akkora, hogy ahhoz képest a Csomolungma kisebb vakodtúrásnak tűnik csupán, “átlépéséhez” pedig hovatovább űrrakétára van szükség. Kénytelen vagyok egyetérteni, lévén magamon is tapasztalom ezt az akkut folyamatot.

Emlékszik még valaki mondjuk a “Tocsik-ügy“-re? Hogy fel voltunk háborodva az azóta már elhalálozott jogásznő 800 milliós sikerdíján? “Pfúj! Korrupció!“- kiabáltuk mindnyájan, mert akkor a “mutyi” kifejezés még nem számított “bevettnek”. Hát “Kaya Ibrahim“-ra és “Josip Tot“-ra? Mecsoda ökölrázás volt, amikor kiderült, hogy Orbánék, az MDF-fel közösen kisíbolt pártszékház 1,6 milliárdos eladási árából rájuk eső (kb. “1 tocsik“-nyi) pénzt a schlechtcsabás fideszcégek mahinációjával eltüntették – pár százmillányi köztartozás hátrahagyásával. Aztán jött az ezüsthajós 1 milliárd, a happyendesMilleneumi Országjáró” 1,4 milliárdja, a “Millenáris Center” 2,2 milliárdja, a Magyar Fejlesztési Bank élére ismét kinevezett Baranyai nertárs 4 milliárdos károkozása, Dajcstompy stadionbeléptetős 5 milliárdja … satböbb-satöbbi … és mi egyre kevésbé voltunk felháborodva, egyre kevésbé csodálkoztunk. Azért, mert pont úgy viselkedtünk, mint az egészséges agy, amelyik a redundancia ellen úgy védi magát, hogy alaposan felemeli az ingerküszöböt … minimum a sztratoszférán túlra.

Ha ma rákattintunk akármelyik hírportálra, tucatszám találkozhatunk olyan eseményekkel, amelyek egy normálisan működő országban a legnagyobb képtelenségeknek számítanak. Nézzünk néhány példát csak a mai “termésből”!

1.)Fejlemények” vannak a már esztendők óta rétestésztaként nyúló Sukoró-ügyben. Mint bizonnyal mindenki tudja, e dunántúli településre tervezett kaszinóváros azért nem jöhetett létre, mert a Führer und Kanzler megsértődött azon, hogy tőle, az ellenzék akkori vezetőjétől (és “Örökös Miniszterelnök“-től) erre a beruházók nem kértek engedélyt, s nem voltak hajlandók kifizetni neki az elvárt “regálét“. Ezért osztán a Minielnök rájuk uszította a csahosait, a beruházásból nem lett semmi, viszont a Költségvetés hamarosan kifizetheti azt a 100 milliárdos kártérítést, amit a washingtoni bíróság minden bizonnyal meg fog ítélni a hajánál fogva előrángatott indokokkal kipicsázott amerikai befektetőknek. Csak “hab a tortán”, hogy a társadalmon piócáskodó Orbán és kreatúrái még a “buktából” is nyerészkednek, ugyanis 5,5 millió eurós, azaz kb. 1,6 milliárd forintos keretszerződést kötöttek a perképviselettel megbízott (egyébként papcsákista) csókos ügyvédi irodával, a tárgyalásra kiutazó “delegációban” pedig olyanok is helyt kaptak, akiknek ott tulajdonképpen a világon semmi dolguk. … No, de ki csodálkozik ezen? Telik itten a Közkasszából bármire, ami a nertársak zsebeit hízlalja!

2.) A devizahitelesek viszont egyáltalán ne számítsanak arra, hogy a zsebük alján tátongó “Fekete lyukat” ez a kormányzat valaha is betömi. A nertársak, miután hatalmas nyereséget biztosító “befektetéssé” alakíttatták át önmaguknak a kölcsöneiket, Ócs(k)án pedig annyi pénzből építtettek fel néhány vityillót, amiből hatszor annyi, elárverezés előtt álló lakást lehetett volna felvásárolni a bedőlt devizahitelesek részére, mindezek árát pedig a bankokkal, rajtuk keresztül pedig az ügyfelekkel fizettették ki, elégedetten hátra dőltek és azt hitték: most már minden oké … nekik, a többiek meg le vannak szarva. Csakhogy a Baj ezt egyáltalán nem volt hajlandó tudomásul venni, parázsló cigarettaként kezdett a nertársak körmeire égni. Mivel közpénzt az ilyesmire költeni, a nyakukon hordott víztoronyban ásítozó Mélyűrt pedig gondolkodásra serkenteni nem hajlandóak, a Jóra való Restségük eklatáns példájaként tovább kezdték baszogatni a bankokat, sőt, odáig merészkedtek, hogy a miniszterelnök a (navra)csicskáján keresztül közvetlenül utasítgatni kezdte a bíróságokat. Normális országokban az ilyesmi a legteljesebb képtelenség lenne, mint ahogyan az is, hogy a közvetlen befolyásolási kísérlet okán a Bírói Kar, avagy maga a Legfőbb Bíró ne kezdjen magából kikelve, hangosan ordítozni! … No, de itt, ahol az ítészek élén egy pártkinevezett csinovnyik áll, akitől tiltakozásként legfeljebb egy diszkrét szellentés telik ki, ugyan ki csodálkozik még ezen?

3.) A “Közmédiá“-nak hazudott pártszolgálati propagandaforrás és csókos-kifizetőhelynél is valami hasonló a helyzet. Itt számolatlanul repülnek ki a közmilliárdok a szélesre tárt ablakokon keresztül, s azok különböző “külső műsorgyártók” zsebeiben landolnak, a vastagon fogó ceruzával megírt számlák ellenében. Legutóbb például egymilliárdot hajítottak ki Rákay nertárs vidékjáró hétvégi műsorára, amivel az MTV már majdnem elérte az ugyanennyibe kerülő “X-faktor” nézettségének egy teljes tizedét! De nem csak a milliárdok röpködnek itt ki-be, hanem a pártszolgálatos főnökök is. Az intézmény élén elébb egy a rohatkomcsiknak pénzért besúgó alak állt (Böröcz), felfelé buktatása után pedig most azt a manust (Szabó László Zsolt) tették a helyére, aki bő tíz esztendővel ezelőtt egyszer már sokmilliárdos kárt okozott a köztévének, jól megérdemelt büntetését pedig csak azért úszhatta meg, mert az ügyészség élén akkor (is) egy másik, roppant megbízható nertárs (Polt) állt. Normális államban az ilyen alakokból vagy börtöntölteléket, vagy közmegvetett páriát “csinálnak”. … No, de itt, ahol a kinevezéseket (is) intéző, teljhatalmú hivatal élén elébb egy pártkáder pornólap-főszerkesztő, osztán meg egy sokszorosan pervesztes párt-sajtójogász áll, ugyan ki csodálkozik még ezen?

3.) A honi egészségügyben ugyan gyógyítani már egyre kevésbé tudnak, lévén se orvos, se ápoló, se gyógy-, se kötszer (sem pedig alapvető higiénia!) – adóssághegy viszont annál inkább! – , ilyesmire pedig a járulékokat vastagon beszedő Állam még csak nem is törekszik. Ugyan minek, hiszen a “Kiválasztott Kevesek” luxusellátása megoldott és a miniszterelnököt is Grazban szokták kezelni. Arra azonban már igen, hogy “Egészségügyi Elektronikus Szolgáltatási Tér” néven egy olyan információs bázist építsen ki (normális kórházak helyett), amelyben minden olyan honpolgár valamennyi személyes adata szerepel, aki 2000-től kezdve valaha is bármiféle egészségügyi ellátásban részesült. Ebbe az állományba pedig nem csak a kezelőorvosnak lesz korlátlan betekintése, hanem valamennyi állami szervnek is! Az adatbázis kezelőjét pedig, a tervek szerint, maga a kormány fogja megnevezni egy egyszerű rendelettel, … azaz a megszokott önkénnyel, a megszokott túlszámlázással és a megszokott mutyista körből kijelölve. Normális országban az állam nem kíváncsi arra, hogy mondjuk 13 esztendővel ezelőtt levettek-e egy tyúkszemet a lábujjamról, korlátlan hozzáféréssel nem tartja nyílván a legbizalmasabb adatainkat, s az ilyesmit a polgárok nem is tűrnének el. … No, de itt, ahol a jónép még azt is simán eltűrte, hogy az elvileg anonim, de a vonlakódokkal tökéletesen beazonosítható népszámlálási kérdőíveken olyan válaszok megadására is törvényileg kötelezték, hogy mondjuk melyik vallási közösséghez tartozik, illetve ki a munkáltatója; ahol (hülye)népszavazást lehetett rendezni 300 forintnyi vizitdíjról, de a Tákolmányról meg sem kérdezték; ahol birkamód állnak sorba hónapokig a legegyszerűbb orvosi beavatkozásokért, ott ugyan ki csodálkozik még ezen?

5.) Legkedvencebb adóhatóságunk éppen most tesz feljelentést az egyik leendő ex-munkatársával szemben, mivel ő meg hivatali visszaélés miatt jelentette fel a NAV-ot. Utóbbi indoka az, hogy a “Rágalmazó Közellenség“-nek most kikiáltott revizor megunta az esztendőkön át való szélmalomharcát a politikailag is támogatott, milliárdos adócsalók ellen, kiállt a köznyílvánosság elé, s kijelentette: az úgynevezett “kiemelt adózók”, meg az ippeg aktuális nertársak által vezetett cégek, pártmegrendelt NAV-jóváhagyással legalább hat esztendeje évi 1700 milliárd forintnyi áfa-csalásokat követnek el, amelyekből a hatóság – amolyan “szépségflastromként” – 70-80 milliárdot vesz vissza bírságok formájában, a hivatal vezető beosztásaiban pedig ezen vállalkozások “belberki” emberei ücsörögnek (a téma teljes leírását itt lehet elolvasni!). Eközben a “rendkívül szigorú” adóhivatal persze az alsógatyájáig képes megbírságolni a saját termelésű répáját számla nélkül árusító Józsi bácsit, a nem pontosan visszaadó pultos miatt meg hetekre zárat be egy kocsmát, de a milliárdokat kisíboló “közelieket” simán futni hagyja. Normális országban is előfordul az adócsalás, hiszen ki ne akarna szert enni egy kis láthatatlan, extra-jövedelemre. De ha kiderülnek a disznóságok, akkor ott rendes vizsgálat következik, s lehet ugyan, hogy a “modus vivendi” alapján, de valamilyen formában visszaveszik a pénz egy részét, (átmenetileg) bezárják a kiskapukat, az erre fényt derítő hivatalnokot meg szépen megdícsérik. … No, de itt, ahol az adózásnak semmi köze a valódi bevételhez; ahol a törvényekben tulajdonképpen az vagyon leírva, hogy “ha nem csalsz, akkor hülye vagy és megérdemled!“; ahol az lesz a Közellenség aki rámutat a közellenségekre, ott ugyan ki csodálkozik ezen?

6.) Mert a pártkedvenc, kiemelt adózónak itt mindent szabad! Ha mondjuk a miniszterelnök közeli haverjairól van szó, akkor az illető cég simán megúszhatja az élelmiszer-kiskereskedelmi üzletláncokra kirótt különadót (mert szinte névre szóló törvénymódosítással abból kihagyják), éveken át nyugodtan részt vehet egy sokmilliárdos vámcsalásban (s a bukta után még csak meg sem kérdezik a nyomozók), maga dönthet arról, hogy a konkurenciája mikor, hol és mekkora üzletet építhet magának (mert benne van az ezt elbíráló és engedélyező grémiumban). Mindezekért cserébe pedig semmi mást nem köll tennie, mint finanszíroznia a kormánypártot, s egy élelmiszerkereskedelmi cégtől merőben szokatlan módon aktív politikai kampányt folytatni az említett szervezet, mozgalom mellett. Normális országokban sem a Tesco, sem a Lidl, sem az Aldi, sem pedig az Auchan tulajdonosai nem traktálják személyes politikai vonzalmaikkal a vevőiket, és nem teszik “erősen ajánlottá” dolgozóiknak egy kormánypárti tüntetésen való részvételt (normális országokban kormánypárti tüntetések sincsenek!), s ha mégis, hát olyan gyorsan mennének tökre a bojkottáló vevők és a perek özöneit a nyakukba akasztó alkalmazottaik okán, mint ahogyan idehaza a Közgép megnyer egy újabb, pármilliárdos közbe’szerzési pályázatot. … De itt, ahol a jónép eltűri, hogy az ócska minőségű áruért cserébe szemtelenül magas számlát (meg időnként pártbrossúrát) kap a CBA-tól; ahol a kormánypárt által közvetlenül finanszírozott, de valójában nem is létező (mert be sem jegyzett!) “civil mozgalom” szervezte megmozduláson való részvétel kötelező bizonyos embereknek, s azt ezek még meg is teszik, mert féltik a rosszul fizetett állásaikat, ott ugyan ki csodálkozik ezen?

Valóban nagyon magas már az “ingerküszöbünk”. Ha csak a felét lefaragnánk belőle, még az is kevés lenne!

… és ezt …

szendamondja!


“Nemzeti” klezmer

A belügyminiszter által közvetített miniszterelnöki utasításra, tegnap este a rendőrség betíltotta a Goj MotorosokAdj gázt!” című felvonulását, melyet azok bevallottan a holokausztra emlékező “Élet Menete” ellen szerveztek. … Mélyfideszes és turbómagyar ismerősöm szíves közlése szerint: “Azér’, hogy a korcszsidók ne nyávoghassanak!“.

Az Országgyűlés tegnapi ülésnapján, a szocialista Steiner Pál feltette az “azonnali” kérdést, hogy a magyar rendőrség mégis hogyan merészelte “tudomásul venni”, hogy “egy magát ‘Nemzeti Érzelmű Motorosok’-nak nevező, vállaltan antiszemita szerveződés” április 21.-én, “Adj gázt!” nevű rendezvényével tudatosan és hatósági jóváhagyással provokálhassa a Holokauszt áldozatairól megemlékezni akaró “Élet Meneté”-t? A kérdéssel “megkínált” belügyminiszter helyett személyesen a miniszterelnök ragadta magához a szót. Válaszában kijelentette, hogy egyetért Steiner minősítésével, s sem ő, sem kormánya nem tűri, hogy bárki, az alkotmány szellemével is ellentétesen olyan kísérletet tegyen, “amely az emberi méltóságot sértve egyes népcsoportok méltóságát, történelmét és önérzetét figyelmen kívül hagyja, sőt szándékosan megsérti“. Ezért osztán a Törvényhozás plénuma előtt utasította a belügyminisztert, hogy “az Élet Menete napján ne lehessen olyan politikai természetű rendezvényeket tartani, amelyek sérthetnék a felvonulók emberi méltóságát“. Nem sokkal később a BM ki is adott egy közleményt, melyben “elítél minden provokációs kísérletet” és megállapítja, hogy a motoros rendezvény “kijelölt időpontja, útvonalterve, valamint annak provokatív elnevezése valamennyi jóérzésű embert sérti“. Ezért a BRFK “a jogszabályi lehetőségek teljes igénybevételével tiltani fogja” a felvonulást. Ez pediglen még aznap este meg is történt.

Ennyi a hír, az események tömör leírása. Ámde most, javaslom: nézzünk a miniszterelnök és annak kormánya, törvényhozása és rendfenntartó szervei által emígyen elénk állított Patyomkin-paraván mögé!

   1.) Örömmel tölt el annak ténye, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) végre a sarkára állt és gátját szabta egy, még csak tagadni sem akart, tehát nyíltan rasszista-antiszemita rendezvénynek. Csakhogy:

  • Mely jogszabály volt az, melynek alapján a BRFK ezt a motoros-fevonulást korábban már engedélyezni volt szíves?
  • Mely törvény volt az, amelynek alapján ugyanezen felvonulás engedélyezését most visszavonta, s amely nyílvánvalóan – és ezek szerint –  felülírja a korábbi határozat bázisáúl szolgáló paragrafust?
  • Lehet, hogy nem is két, hanem egy és ugyanazon törvényhelyről van szó?
  • Ha igen, akkor ugyan miféle jogászokat tart/alkalmaz/fizet a Köz pénzéből az a BRFK, melyet az adófizetők a jogalkalmazás és a jogkikényszerítés céljából finanszíroznak?
  • Hogyan lehetséges az, hogy ez a szervezet a reá vonatkozó szabályokat, s az általa kikényszeríteni, betarttatni előírt törvényeket nem azok írott (és mögöttes) tartalma alapján értelmezi, hanem egy politikai testület, egy politikai szervezet, egy politikus pillanatnyi érdekei szerint?
  • Miféle “Jogállam” az, ahol a jogkikényszerítés politikai megrendelés alapján “működik” és miféle “Közbiztonság” az, melynek kategóriájába ugyanazon cselekmény hol bele tartozik, hol pediglen nem – ugyancsak politikai megrendelés, politikai utasítás, pillanatnyi politikai érdekek alapján?!

   2.) Örömmel tölt el annak ténye is, hogy a magyar miniszterelnök és annak kormánya végre a sarkára állva betilttatta azt a náci-rasszista-antiszemita rendezvényt “amely az emberi méltóságot sértve egyes népcsoportok méltóságát, történelmét és önérzetét figyelmen kívül hagyja, sőt szándékosan megsérti“. Csakhogy:

  • A jelenlegi kormány hivatali ideje (majd’ három esztendő) alatt ugyanezen, “vállaltan antiszemita szerveződés”, azaz a korábban “Goj Motorosok”, jelenleg pedig “Nemzeti Érzelmű Motorosok” névre hallgató társaság, már többször is elkövette ugyanazon cselekményét, melyre április 21.-én ismételt kísérletet tett. Ezeket egyetlen egyszer sem kísérelte meg a jelenlegi kabinet sem a mostani politikai, sem pedig az erkölcsi nyomásgyakorlással megakadályozni. Vajon miért nem?
  • A nevezett szerveződést olyan személyek pénzelik és vezetik, kikkel a jelenlegi kormány (sőt, annak feje, személyesen!), illetve annak parlamenti többségét adó pártja (sőt, annak elnöke, személyesen!) már bő egy évtizede tart fenn bensőséges kapcsolatot. Ezen személyek érdekében a jelenlegi kabinet eleddig legalább két olyan törvényt is hozatott az általa uralt országgyűlési többséggel (pl. a hírhedt “Lex CBA“), melyek ezen személyeket, illetve az általuk tulajdonolt cége(ke)t, tisztességesnek semmiképpen nem nevezhető előnyökbe hozta piaci versenytársaival szemben. Ezen kapcsolatot és ezen “erkölcsi (üzleti?) tőkét” felhasználva a jelenlegi kabinet vajon miért nem próbálta meg mindeddig egyetlen egyszer sem az inkriminált személyeket, illetve az általuk urallt szerveződést jogkövető magatartásra “felkérni” – “informális”, avagy ha az sikertelennek bizonyult, akkor a kezében lévő eszközök alkalmazásával, “indirekt” úton?
  • Vajon mi volt az az esemény, avagy eseményláncolat (politikai és/vagy üzleti érdek), mely a miniszterelnököt és az általa elnökölt pártot a tegnapi, határozottnak tűnő fellépésre késztette? Milyen körülmények indíttatták arra, hogy (a tisztelt emlékű Ranschburg Jenő meghatározásával élve) az eddigi “meleg-megengedő” magatartását a “hideg-korlátozó”-ra cserélje?
  • Mennyire tartós ez az elhatározás és vajon kiterjed-e a parlament ellenzéki padsoraiban magát képviseltető pártra is?
  • Kiterjed-e arra a “személyiségre” is, akihez már közel harminc esztendei szoros, bizalmi barátság fűzi őt? Aki közéleti tevékenységével rendszeresen megsérti “mások emberi méltóságát”, “egyes népcsoportok történelmét és önérzetét”, jelenlegi, házelnöki funkciójával és hatalmával szakmányban visszaélve, direkte támogatja az ilyen tevékenységeket notórikusan és program-szerűen végző “mozgalmak” politikai aktivitásait?

   3.) Örömöm tehát epe-keserű üröm valójában sőt, mélységes felháborodás és nettó hányinger! Felháborodás attól a kaparian gyáva és faszarian önző, mindent és mindenkit leszaró, beszennyező és korrumpáló magatartástól, hányinger, attól az émelyítően édeskés-nyálas-nyálkás propaganda-szemforgatástól, melyet ettől a “politikai párt”-nak sőt, “jobboldali”-nak hazudott, nettó gazdasági maffia-vállalkozástól már sok-sok esztendeje tapasztalok! Ugyanis, ha egyetlen szó is igaz lenne Orbán tegnapi felszólalásából, akkor:

  • Első országlása idején nem ölelte volna keblére az őt kívülről (és nem ingyé’!) támogató, vénszarosnáci Csurkát, s legkésőbb akkor rúgta volna picsán (de nekifutásból), amikor ez az elaggot, s azóta már Pokolra jutott (szegény Lucifer!) Lovihuszár és Aczél-kedvenc(z) a parlamentben elmondta ama híres “Megérdemelték!“-beszédét a 2001. szeptember 11.-i, new-yorki merénylettel kapcsolatosan!
  • Első Bukása után (2002) nem igyekszik botcsinálta, de alattomosan buzgó “polito-agronómusként” kitermeszteni a polgári gabonakörök elhintett és tömeges gyűlöletvetéseit.
  • Ugyanekkor és ugyanezeken belül, mint egy elcseszett, sátánista “Micsurin“, nem keresztezi az értelmiségit a nácinyilassal, kitenyésztve és felnevelve ezzel Vona Gábort, valamint annak bűzlően barna-fekete, rohamkéményseprőnek öltöztetett Hordáját, s nem hagyja azt olyannyira a fejére (meg a miénkre) nőni, hogy már esztendők óta mást sem tesz, mint az Undorpárt programját valósítja meg!
  • Második országlása idején nem állíttat emlékműveket az országát galádul eláruló Lovastengerésznek, nem emeli piedesztálra a Hitler által kétszer is kitűntetett, Wasskeresztes grófot, nem hurcibáltatja fel és alá a nyilas Nyírócska pudvás hamvait, annak nemzeti ünneppé minősített újrakaprtatása céljából, nem avattat emléktáblát az ex-komcsi rendezvényszervezővel a keményen rasszista Tormay Cécileszbikának, s nem rakatja be valamennyiüket a Nemzeti Alaptantervbe!
  • Nem tüntetteti ki a hitehagyott, palástgyalázó, Pénz- és Hatalomsátán-hívővé eretnekült Balog páterral azokat a vonaista-csurkista, röhejes konteókat gyártó sajtókisördög-bohócokat, Szentírás-tagadó történészeket, emberséget nem ismerő nagytőkés-idiótákat, saját népét is meggyalázó náci-rokkereket, akik egy normális kultúrállamban örülhetnének, ha egyáltalán még szabadlábon lehetnek, s nem pedig börtönben, avagy kényszer-gyógykezelés alatt!

   4.) Mert itten kérem semmi másról nincs szó, mint figyelemelterelésről! Aki ismeri ezt a Gyalázatos Bandát, pontosan tudhatja: ha ezek bármiféle erkölcsiséget a szájukra vesznek, az nem más, mint a saját amoralitásuk, az újabb és újabb, kényszeres bűnelkövetésük leplezése csupán! Az, hogy A Csorda (választási kampányok idején: “A Nép“, kettő között pedig: “A Zemberek“) ne vegye észre, miféle mély szakadékba kolompolják őtet bele! Mert miközben a Boszorkánymester, a Főstriga (© Kövér László, Főbarát és Ítéletvégrehajtó) ippeg az emberi méltóság megsértéséről böffentgetett ki longitudinális hullámokat az orra alatt lévő ánuszrózsából, a Vezérileg Személyesen Szelektált Véglények Tenyészete arról szavazgatott, hogy:

  • immáron végleges és teljesen törvényes az átvert Manyup-tagok megtakarításainak elrablása, s a lenyúlt vagyonért cserébe nekik legfeljebb a bánatosan lankadt pacipénisz jár, nem pedig “egyéni számla”;
  • immáron végleges és teljesen törvényes a választások tisztességtelen és csalások tömkelegével való lebonyolítása;
  • immáron teljesen végleges és törvényes a hitelüket és hívekiet alaposan elvesztett, orbanista (k)egyházak Kubatov-listáinak az iskolák általi kényszer-összeállítása.

Hát ezért hallgatta végig tegnap az Országgyűlés az orbáni “klezmert“! Annak is a borzalmasan hamis, “nemzeti” változatát! … Szöveg és zene: Penetráns Petrás János! … Na, megyek hányni!

… és ezt …

szendamondja!