Újabb látlelet

Ezt az írást pedig a gepnarancs.hu oldalán “lőttem” még tegnap. Lévén szintén találó látlelet O. (Nulladik) Viktor pápáról, “egyháza” felső- és alsópapságáról, elvakult híveiről, úgy gondoltam, hogy vasárnapi olvasmányként felajánlom kedves Köztársaimnak.

Lévai Júlia:

A miniszterelnök nem a bolhákra gondolt

A kamionos felszedett egy nőt, akitől nemcsak csókokat kapott, hanem egy bizonyosfajta bogarat is, mely egyáltalán nem magas, hanem inkább lapos egy kicsit. A kamionos bemegy a patikába gyógyszerért, a patikus nem érti pontosan, hogy miről van szó, ezért bolhaport ajánl, de a kamionos csak rázza a fejét. – Nicht ugribugri, hanem langsam spazieren!”

Ez áll Moldova György A pénz szaga című, kamionosokról szóló könyvében, egy anekdotikus történet feldolgozásaként. És mivel a sztorit az író több alkalommal is elmondta, néhány rádiókabaréban, a „nicht ugribugri” mindenki fülébe belemászott. Elszakadva egyúttal attól az eredeti logikától, amely az „ugrifüles” mintájára egy jellemző tulajdonságával jelölte meg a tárgyat. Inkább egy felszólítás jelentésével kezdett keringeni, a „nicht” szócskát olykor fel is cserélve, az erőteljesebb „nix”-re. Azon pedig aztán igazán nincs mit csodálkozni, hogy az önmagát kizárólag parancsolói helyzetben elképzelni képes miniszterelnök is ebben az értelemben használta Tapolcán, amikor ezt mondta:

„Nix ugribugri, végigcsináljuk az elkövetkezendő három évet”.

Első hallásra sokan gondolhatták azt is, hogy ez inkább önmaga híveinek szólhat, a „ne türelmetlenkedjetek, ti sem” értelmében. Ám ha továbblépünk a szövegében, inkább úgy kell ezt értelmeznünk, mint egy, ellenzéknek címzett üzenetet: „Ti csak ne ugráljatok, mert mi képviseljük az erkölcsi Jót, ti pedig a Rosszat. És mi ennek a képviseletét végig fogjuk vinni.”

Ezt pedig azzal tette (nem először) egyértelművé, hogy egy következő mondatában azt állította: a Fidesz tapolcai győzelme becsületbeli kérdés.

Vagyis sokadszorra, itt is megerősítette (ó, Istenem, hogy ez már mennyire unalmas!): számára a választások nem politikai, hanem erkölcsi események. Ezeken igazából semmi szerepük a helyi erőviszonyoknak, az indulók gazdasági-kulturális-intézményi és egyéb, stratégiai elképzeléseinek, a rájuk szavazók meggyőződéseinek, szimpátiáinak, sőt, a véletleneknek sem, mert egy választásnak soha nem a város ügyeinek menedzselése a tétje. A tét mindig az, hogy az Egyetlen Igazi Vezető pártja képes-e győzelemre vinni az erkölcsi Jót, amelyet nyilvánvalóan kizárólag ő képvisel. És amelyet most az egyeduralomként értelmezett győzelmével kell megerősítenie, értelemszerűen az erkölcsi Rosszal azonos „ellenségeivel” szemben.

Nem is igen érteni, hogy egy ilyen, morálisan végtelenül elhivatott ember miért nem egyházat alapít inkább, és miért egy olyan macerás terepen küszködik folyvást, mint amilyen egy többpártrendszerű pálya. Hiszen azt az eszmét, amely szerint a világ minden létező jelenségét szigorúan csak a morál Jó-Rossz dimenziójába szabad belegyömöszölni, azt állítva, hogy létezik egyetlen, mindent meghatározó és örök erkölcsi abszolútum, inkább a templomokban szokták hirdetni. (Igaz, ott sem feltétlenül így, de ez egy másik kérdés.)

Persze ha ránézünk az érte rajongókra, értjük, hogy mitől is érdemes a miniszterelnöknek inkább ennél maradnia. Ugyan hol szerveződne meg a számára egy olyan, minden korosztályt magába foglaló tömeg, amely nem a hit csúcsán álló, legfőbb instanciában hisz (nevezzük nevén: az Istenben), hanem magában a templomalapítóban?! Akiből aztán az egyetlen, lehetséges hit és világértelmezés egyetlen, hiteles képviselőjeként épít bálványt?

Ismerjük el: ilyet máshol nemigen szerveznek alá ilyen egyszerűen. Nyílt tereken és bármely városunkban, bármely, közéleti esemény apropójából. És főként: közpénzekből. Sehol másutt nem erősíthetné meg őt például az a belső dúltságtól vezérelt, fiatal nő, aki úgy tépte ki a választási gyűlésnél tüntető kezéből a táblát, mintha ezzel a gesztusával egy mindenek felett álló, magasabbrendű és megkérdőjelezhetetlen Törvényt érvényesített volna. Az Abszolútumot, magát. Ilyet ma már egy templomban, egyéb imahelyen nem lehetséges megcsinálni.

orbanazistenMajd hülye is lenne egy hatalomba került politikai vezető lemondani az ilyen és ehhez hasonló erődemonstrációk lehetőségéről.

Nem is mond le, hanem nagyon tudatosan épít a vallásosság és a politika összemosására. Odamegy, személyesen, fölkapaszkodik valami pulpitusra, és arról aztán úgy szónokol a tömegnek, hogy azok mindjárt el is hiszik: máris az övék az erkölcsi fölény. Hiszen ez az ember bármikor képes legyőzni a morális ellenségeiket! Akik ugyan nem mások, mint a saját szomszédaik, akikkel közös terük nekik ez a város, de most nem ez számít, hanem az, hogy itt most ők az „igaziak”. Ők az a massza, amely abban a hitben ringathatja magát, hogy a világban elképzelhető legnagyobb hatalom, az isteni erő letéteményese lehet. Szemben azokkal a véglényekkel, ott a túlparton, akik képtelenek meglátni ennek az álláspontnak a morális fensőbbségét. És akik csak a kerékkötői annak, hogy végre maradéktalanul érvényesüljön az egyhitrendszer. Hát majd ők megmutatják nekik, hogy azok nem ugrálhatnak, mintha – ugyan már, még hogy valami „bolhák”! Dehogy! Mintha itt valami többpártrendszer lenne! Na az nincs itt, megértettétek?! Arra vonatkozik a „nix ugribugri”, és nem holmi kamionos anekdotára.

Az ilyen, prózai dolgok maradjanak csak meg a „hitetleneknek”. A hívők kitartóak és hűségesek, és nincs az a leleplező tábla, felirat, újságcikk, alkalomadtán néhány, mégiscsak megszülető bírósági végzés, amely képes lenne eltántorítani őket ettől a hűségüktől. Akárhányszor ilyesmivel jönnek elő, bármely más oldalról, ők mindig feldúltan oda fognak rohanni, és ki fogják tépni az ilyeneket, bármelyik kézből.

Mindazonáltal azt a feliratot mégsem ártana időnként mégis elolvasniuk, amelyen ez áll:

Isten útjai kifürkészhetetlenek”.

*

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

A szabadsegg ünnepe

Több ezer kirendelt ifjonccal, kidobóemberekre emlékeztető “aktivistákkal”, verekedős “Sósavas Sanyibácsikkal“, illetve a “fideszes szeretetet és békességet” hirdető, zsidózó “asszonykórussal” ünnepeltette meg magát Orbán, aki tegnap szabaddá tette a seggét, s azt nyalták is páran, de serényen. Hál’ Istennek azok, akik inkább rúgosni akarták volna, sokkal többen voltak. … Csak nem ott, ahol köllött volna!

A Fideszben békesség van, szeretet van, kedvesség van, ezt nem tudják elviselni. – ezt válaszolta az “Orbánpárti Asszonykórus” egyik tagja tegnap arra a kérdésre, hogy minek köszönhető az az eldurvult politikai csatározás, amely hazánkban tapasztalható. Az érdeklődő egyébként egy olasz újságíró volt, aki más, ennél sokkal kínosabb ügyekben is faggatózott azok körében, akik önként vonultak ki a budapesti Kossuth térre, meghallgatni Orbán “Gespicli” Viktor ünnepi beszédét. … Vesztére! Ugyanis a “digó” sajtómelóst, miután felvilágosították arról, hogy Magyarországon akkora szabadság van, hogy ihaj, hogy igaz, vannak bizonyos tiltások, no de az utakon is léteznek piros lámpák, amiket akár úgy is lehet venni, hogy “korlátozzák a szabadságunkat”, gyönyörűen lezsidózták és elküldték Izraelbe. … Amúgy fideszes módra, tehát “békességet”, “kedvességet” és “szeretetet” sugározva … (narancs)piros fejjel!

Ők persze nem a “kirendeltek” voltak, hanem csupán az önkéntesek. Azok, aki a “Szabadság Ünnepén” (is!) örömmel nyalogatták a Führer szabaddá tett seggét. Persze csak távolról, némi drótakadályokkal körül véve (A marhákat is “villanypásztorral” őrzik, ugyi?! … hehehe!). No meg alulról, hogy az apró termetű Gespicli (ne csak “közjogilag”, de) fizikailag is föléjük tornyosulhasson, tehát legalább ilyenkor “fel” lehessen rá nézni … ugyancsak “fizikailag”. Bámulták is őt rendesen, időnként nagy volt a (bér)tapsorkán, zúgott a “Viktor! Viktor!“. (Isten, áldd meg a magyart! Jókedvvel, bőgéssel.) Különösen akkor, amikor valami egészen fantasztikusat mondott.

Mert a Mi Boldogságunkból ömlött ám a szó! Arról, hogy az ország “szuverenitásáért folytatott harcnak” sosincs vége. Ebben pedig “csak magunkra számíthatunk“! Arról, hogy bennünket senki ne oktasson ki szabadságból, mert ezen “Kossuth és Petőfi népe csak mosolyog” (a két nevezett pedig fogvicsorog…na, ha még élne!). Arról, hogy össze köll fogni, mert ha nem, hát az eddig elvégzett “kemény munka” hiábavaló lesz! (Oda a harácsvagyon! No meg hogyan lopjunk majd Paksból?!) Végül kijelentette: “együtt vagy sehogy, ez volt a ’48-as forradalom leckéje is”.

Részemről inkább a “vagy sehogy”, de én nem is vagyok kedves/békés/szeretetteljes fideszes, ami abból is látszik: még soha nem zsidóztam le olasz újságírót … sem. Osztán abból is, hogy még életemben nem anyáztam és ütlegeltem olyan tüntetőt, aki a Kedvenc Politikusom (van ilyen!), az én Fényességes Vezérlőcsillagom (ebből is akad, de nem politikus!) ellen demonstrálva “csúnyaságokat” mond/állít róla (“geci”). Pedig akár tehetném is, hiszen az egyik békés/kedves/szeretetteljes fideszest, az ügyeletes “Sósavas Sanyi bácsit” a rendőröknek köllött levakarniuk az egyik polgártársáról, aki nemzeti érzelmeiből kifolyó felháborodottságát “fizikai kontaktussal” fejezte ki. (Gondolom a zsaruk elő is állították … az ellentüntetőt.) Ez persze csakis azért történhetett, mert ez a “sanyibácsi” éppen akkor nem hallhatta a csüngőhasú Csúti Chavez azon mondatát, miszerint: a régi időkhöz képest ma az a helyzet, hogy “most nem betörik egymás fejét, hanem megszámolják azokat, és ez a demokrácia“.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Mert volt ám ellentüntetés is! Az egyik szép nagy volt, a létszám állítólag még a 15 ezret is meghaladta. “Új Köztársaságot” követeltek, s joggal, mert a “régit” a jelenlegi rezsim egyszerűen ellopta … együtt a megtakarításainkkal, az élhető hétköznapjainkkal, tehát a “Jókedvvel” és a “Bőséggel”. Szónoklatok is elhangzottak. Arról például, hogy “a magyar név ismét csúf lett“, mert hitszegők, cinikus gazemberek, aljas tolvajok kezébe került a kormányrúd (igaz!). Arról, hogy nem akarnak egy olyan miniszterelnököt, “akit nem érdekel a nép sorsa, és önmagánál dilettánsabb beosztottakkal veszi körbe magát, hogy okosabbnak tűnjön“. Arról, hogy normális ember “nem akar olyan országban élni, ahol Andy Vajna dönti el, meg tud-e rendezni Mészáros Márta egy filmet, és úgy dönt, hogy nem ad pénzt, mert megteheti“. Avagy “ahol bűn cigánynak, zsidónak, liberálisnak, gondolkodó embernek lenni” (Fullajtár AndreaEdgar Swant” idézve). Arról, hogy ha majd Orbán megbukik, nem tehetünk majd úgy, mint ha nem történt volna semmi, nem felejthetjük el a múltat, mert akkor újra megtörténik velünk az a tragédia, hogy “bármikor eltitkosíthatják a hazámat, hogy szét lehet lopni törvényesen, és onnatól az a haza, amit ők összetörvénykeznek. Hogy csak az a múlt, amit ők kineveznek, hogy aki nincs velük, aki nem áll fényes nyelvvel Orbán aranyozott partvonalán, az ellenség“. (Parti Nagy Lajos)

Jó beszédek voltak ezek. Kár, hogy akadt közöttük egy-két ostobább is. A “Veszprémi Győztestől“, Kész Zoltántól például nem azt vártam volna, hogy Gespicli “tisztázatlan kommunista múltjáról” kezdjen szónokolni, vagy arról, hogy azért lett “átbuherálva” a választási törvény, mert “átmentette hatalmát az állampárt” (mármint 1990 előttről). Azért nem, mert egyrészt Orbán soha nem volt kommunista. Ahhoz ugyanis az köllene/köllött volna, hogy legyenek neki elvei, ideológiái. Ámde ennek az alaknak kizárólag kóros képzelgései vannak önmagáról (amiből az orvosai sajnos nem tudják kigyógyítani), no meg a társadalomról (amit meg a tegnap, “műfordítói munkásságáért” alaposan, de inkább csak “közepesen megérdemrenddeltTellér Gyula “szociológus” tömköd bele a beteg agyából A Beteg agyába).

MTI Fotó: Lakatos Péter

A népszavazási kezdeményezés pedig már szót sem érdemel igazán. Az rendben van, hogy például legyenek valódi képviselői vagyonbevallások, s az “elnézéseknek” következményei is (elnézés nélkül). Hogy legyenek átláthatóak az állami beruházások, a nyugdíjrendszer (stb.). No de tényleg az az ország legfőbb baja, hogy kötelező kamarai tagság van? És tényleg így lehet változtatni akármin? Ezek nem olvasták Orbán törvényeit? Azokat például, melyek gyakorlatilag kizárják a népszavazás lehetőségét, bár magát az “intézményt” el nem törölték? Akkor “Mire e lom“? Hol vannak az igazi ötletek, a népmegmozgató, agyserkentő kreativitás? Csakis az egyébként meglehetősen hülyőke “4K!” aktivistáitól telik erre? (ld.: a fentebbi fotót!)

Nem a megfelelő helyen és időben történt ez a tegnapi (ellen)tüntetés. A Tízezret a Kossuth térre köllött volna vinni! De ez csak az Alig Harmincnak jutott az eszébe, így osztán Gespicli (attól tartok) még jó sokáig fog a nyakunkon ülni!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Kasszafúrók

Alaposan meghatározta Orbán a magyar külképviseletek vezetői számára tegnap az “irányvonalat”. Nem az ország, hanem az ő érdekeit kell képviselniük! Nem az adott néppel, állammal kell a kölcsönös megbecsülésre törekedniük! Hanem legyenek “dörzsölt kereskedők”, hogy ne mondjam: egyenesen kasszafúrók!

Bár csak nyáron lett volna itt az ideje, a “miniszterelnök” úgy döntött, hogy most és azonnal rendelteti haza a magyar külképviseletek vezetőit, s “tájékoztatja” őket az “irányvonalról”. Sokan gondolták úgy, hogy e sietség oka az a kudarcsorozat, melyet a szíjjártói “külügy”, meg az orbáni beképzelt kapzsiság gereblézett össze. Tehát most valamiféle “új korszak” meghirdetése kezdődik. Részben igazuk volt, hiszen a “Keleti” után most már a “Déli Nyitás” (hónapok óta lezárt Déli pályaudvarral! – hehehe!) is a szlogenek közé került, de ez koránt sem az, amire számítottak. Csalódásuk oka pedig nem lehet más, mint hogy nem vették komolyan azt, amit Orbán az “évértékelőjén” elmondott (kb.: Nincs változás! Mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig. Sőt, mégúgyabb! Harcosabbak és kezdeményezőbbek leszünk.)

A “régi” marad tehát az “új” külpolitika. Az, amelyet még tavaly hirdetett meg a Vezér. Az, aminek nem az “Érték”, hanem az “Érdek” az alapja. Mert ugye az előbbit az “ostobáknak találták ki” azok az “okosok”, akik az utóbbit követik. De ő, az Ismert Univerzum Zsenije ezt a logikát felismerte, s az általa kinevezett “tehetséges és szorgalmas” ifjú külügyminiszter pedig ezt igyekszik meg is honosítani. … Néhány gyanús, kötvényvásárló külhoni céggel, meg pár százezernyi, időnként még magyarul sem beszélő kettős állampolgárral együtt.

The business as usual! – adta ki az utasítást a “miniszterelnök”. “Nyugati nyitás nincs“, mert szerinte annak már “részei vagyunk“(?). A keleti pedig már megtörtént, “a kapuk nyitva vannak”. Most “Dél” felé (Latin-Amerika, Afrika) indulunk el, mert immáron az a “célterület”. Ámde ez csupán az idei esztendő második felétől kezdődik, ugyanis a “tehetséges és szorgalmas” külügyminiszternek van még néhány lezáratlan ügye Malajziában, Szingapúrban, Kínában, meg a térség egynehány más országában is (lásd: Letelepedési Kötvények árusítása!). Ámde utána “Előre  Déli Nyitás Frontján!”, mert lóvé köll az országnak (tehát neki és bandájának), méghozzá dögivel!

Így osztán “egy jó diplomata” nem “értelmiségi”, hanem “dörzsölt kereskedő”. Aki “közelebb megy a realitásokhoz” és úgy méri fel a “mozgásteret” (tehát az üzleti lehetőségeket), hogy közben nem a folyamatok átlátásának “professzoros képességével” tűnik ki a “mezőnyből. Aki pedig a nyugati integrációt szembe merészeli állítani a keleti és a déli nyitással, az egy hülye! Hiszen “nem ördögtől való” annak nyílt beismerése, hogy “nekünk” lehetnek a szövetségeseinktől (EU, USA) “eltérő érdekeink” is. (lásd még az “Évértékelőt”: “Jó fideszes nem gondolkodik …“!)

Itt nem “egyeztetni” kell! Csak az számít, hogy a különböző partnereinket “érdekeltté tegyük Magyarország sikerében“. Ebből pedig következik, hogy a jó magyar diplomata “nem lehet világpolgár”, mert “aki nem magyarként tekint a világra, arra a világ sem tekint magyarként“. Hiszen magyarként is “lehet elegáns lenni”, késsel-villával enni, de “nem magyarként is provinciálisnak”.

*

Ami nekem ebből az egészből “lejött”, az a következő. A céges EU-tagság előnyeivel házaló, azt kínálgató ázsiai kötvénybiznisz kezd bedögleni. Egyre kevesebb az érdeklődő, márpedig az ilyesmiket árusító (valószínűleg Orbán által is tulajdonolt) offshore-cégek bevételeire a Maffia továbbra is igényt tart. Ezért osztán új piacokat kell feltárni: “nyitnikék” az országfosztogató, korrupt afrikai diktatúrák (vasár- és ünnepnapokon népirtás), valamint a latin-amerikai kokainbárók felé is. A külképviseleti vezetőknek meg az a dolguk, hogy kapcsolatba lépjenek az ilyenekkel, s minél több kötvényt sózzanak rájuk. Még akkor is, ha ez nekik “büdös” és komoly bírálatokat kapnak cserébe mondjuk a fogadó ország kormányától (a “szövetségeseink” pedig le vannak szarva!). Ők ne foglalkozzanak az értelmiségisen professzoros folyamatátlátással! Ne gondolkodjanak a “diplomáciai finomságokon”! Hiszen ők ugyanúgy nem értenek hozzá (azért lettek kinevezve!), mint azok a teremfocisták, akik a “szakminisztériumot” bitorolják. A lényeg csakis a Pénz, a Bevétel, s ennek mértéke alapján lesz mindenki megítélve.

Ami ebből az egészből feltűnt nekem, az a “külügyi fejtágítóbeszéd” azon része, melyben Orbán lényegében önleleplezést művelt. Tudom, hogy nem ennek szánta, de aki képes egy kicsit gondolkodni, az itt és ott, ekkor és akkor orbánilag magából kiböffentett mondatokat összerakni, akkor neki is “leesik a tantusz”! Lássuk csak az idézetet!

A magyar hajlamos arra, hogy nagyon dörzsöltnek gondolja magát, miközben ő a legutolsó balek … ez fajtajellemző.” … “… figyeljünk Tigrisre, aki sokat ugrált, és úgy maradt a farka!

Telitalálat! Avagy “tökéletes öngól”, ha már amúgy is “footsalos” a “külügyminiszter” és focimániás a “miniszterelnök”. Hiszen kit is vert át oly’ tökéletesen Aliyev, az azeri diktátor-elnök a “Baltás” kiadatásával? Ki is írta alá azt a szupertitkos, de mindenki által ismert “Paks II.-szerződést“, mely tulajdonképpen arról szól, hogy Putyin “barátunk” kölcsön ad önmagának 10 milliárd eurót és azt mi fizetjük vissza, de kamatostul (amelyek nem csak messze magasabbak például az MNB-nél manapság alkalmazottaknál, de a futamidő során még emelkednek is!)? Ráadásul minden vitás ügy elbírálását, no meg az új reaktorokból egyszer majd és talán “kisercenő” kilo- és megawattok árának meghatározását Moszkvára bízta? Ehhöz képest totál nevetséges, hogy Orbán azért ellenzi az USA-EU szabadkereskedelmi megállapodást, a “TTIP”-t, mert … és most ismét idézet következik:

Nem tudunk támogatni semmilyen szabadkereskedelmi megállapodást, amely a kereskedelmi vitákban a magyar bírósági rendszer igazságszolgáltatását nem veszi figyelembe, azt hatályon kívül helyezi, nem ismerjük a helyeket, ahol semmilyen esélyünk sincs, vagy legalábbis nem látunk esélyt az igazságos ítéletre.” (forrás: 168ora.hu)

Tehát ha egy amerikai illetőségű céggel merül fel valamilyen jogvita, akkor azt csakis egy “Handóné Szájer Tünde” által kinevezett (párt)bíróval lehet megtárgyaltatni. Azért, mert a vitéz alcsúti Főméltóságú Úr ilyen esetben csakis olyan “fórumban” bízik, melyre minimum áttételes “ráhatása” van. Mert az amcsikban ugyi nem lehet, hiszen azoknak “ingadozik a külpolitikájuk“, ráadásul minden kérdést “csakis a saját érdekeik mentén szemlélnek“. Ez meg ugyi egyenesen egy nagy “pfuj!”, mert ilyesmire csakis “nekünk” van jogunk. Bezzeg az oroszok! Azok osztán faszányosan megbízható gádzsók! Lehet, hogy időnként megszegnek egy-két szerződést (nem idegen ez a magyar Maffiakormánytól sem!), néha-néha fegyveresen támadnak rá “kissé” a nekik parírozni nem akaró szomszédainkra. De “nyicsevo”! Csak “pontosan fizetni kell” nekik, s akkor a velük való jogvitáink elbírálását is nyugodtan reájuk bízhatjuk (ezzel együtt meg azt is, hogy pontosan mikor és mennyit is köll fizetnünk nekik! – ugyibár?).

Hasonló a “Tigris-hasonlat” is. Ki is volt az aki addig ugrabugrált Kelet és Nyugat között (persze csakis a lenyúlható pénzért), amíg az lett a következmény, hogy az a bizonyos “farok” télleg “úgy” maradt? Beleragadva azon “Medve” seggébe, mely megérdemelten csinált vécépapírt a Kárpátok Géniuszából? Letörve Merkel kancellár asszony által, kihajítva Ewa Kopacz lengyel elnök asszony által, leköpve a korabeli Imádó, a szintén lengyel Kaczinsky szája üregéből?

Orbán tigris még mindig ugrabugrál. Farka már nincs, bundája lassan rabcsíkos, fogai pedig rég beletörtek az általa ültetett, majd alaposan felnevelt “vasfába”. Ordítani azonban még tud. Persze csak olyasmit, hogy “Előre! Harcra fel!“. … De már ezt is kizárólag hátulról. Évek óta. Csak ez még nekünk valamiért nem tűnt fel!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A Bazári Pasa, a Káosz és a Nagy Semmi

Hát elmondta. Mármint Orbán a beszédét, ami még kongresszusi felszólalásnak is kevés lett volna, nem hogy “évértékelésnek”. Ki is adta az Ukázokat: nincs gondolkodás, nincs kritika, nincs béke, nincs henyélés … nincs semmiféle változás! Minden marad a régiben (csak mégúgyabb), mert Káosz vagyon körülöttünk, így a “keményen dolgozóknak” csak két választásuk lehet: Ő, a Bazári Pasa, vagy a Nagy Semmi!

Sokan és sokkal többet vártak Orbántól tegnap. Azt, hogy tesz valamilyen Nagy Bejelentést. Meghirdet valamit, ami mögé a foszladozó, fogyatkozó, hitehagyó szavazótábor végre beállhat, s így visszaszerzi a Navracsics szerint “elvesztett” Magyarországot. Talán arra, hogy egyfajta “Bástya elvtársként” az urizáló pártfőmuftikat “több szerénységre” utasítja. Avagy valami ehhöz hasonlót. Valami “Valamit”!

De nem. Nem és nem! Orbán tovább tolta a Maffiapárt szekerét bele a Nagy Semmibe, ahová az már esztendők óta tart – együtt az országgal. Pedig amikor a veszprémi Bukást “elemezte” még olyasmiket mondott, hogy talán “túl kevés” volt a vita, az egyezkedés és “túl sok” volt a cselekvés, az akciózgatás. Ezért pedig a választók “elbizonytalanodtak”, sőt, “elégedetlenek” lettek a párttal.

Feltételezem, ha a Bazárban nem csak a maffiapárt-arisztrokrácia ücsöröghetett volna, hanem néhány “közhívő” is, akkor e mondatok hallatán ők sűrűn bólogattak volna. Mert tényleg túl sok volt a cselekvés, az akciózás. Nem lehet éveken át fújni a harci kürtöket. Nem lehet esztendőkön keresztül mindenkit riadókészültségben tartani. Nem lehet huzamosabb ideig háborús pszichózist kelteni, “körkörös védelemre/támadásra” berendezkedni azzal, hogy a Vezérkar szerint hol elöl, hol hátul, hol balra, hol meg jobbra van az Ellenség. Ebbe előbb-utóbb mindenki belefárad, belefásul és akkor sem “ugrik” majd, amikor tényleg nagy a baj. Mert az ép pszichével rendelkező emberek alapvetően békére, nyugalomra, biztonságra vágynak, nem pedig a sáros lövészárkok mélyében eltöltendő nonstop őrszolgálatra.

Osztán azt se lehet sokáig csinálni, hogy egybites biodroidoknak tekintik a vidéki “közhívőket”. Azt, hogy ha a Maffiapártközpont, avagy ha tetszik, az Egyháztanács (Habony, Lázár, Rogán és az “evangéliumokat” megfogalmazó Tellér nertárs) kitalál valami Új Ideológiát, felleli az Új Ellenséget, a “Pápa” pedig rábólint, akkor is azt köteles hirdetni mindenki, ha a dolog antagonisztikus ellentétben áll a Tegnapi Igazsággal. Ugyanez a helyzet a “taktikával” is. “Odafent” kiötlik, de “odalent” már nem működik? Ennek ellenére követni köll?!

Amíg jönnek az eredmények, a sikerek. Amíg “működik” a szájába rágott “érvrendszer”. Amíg fölényesen nyerni tud egy “vitában”, addig a pártközmunkás még végrehajtja az utasításokat, mert látja, tapasztalja, hogy érdemes. Ámde amint kezdik körberöhögni őt, amit kezdenek elmaradni a sikerek, s jőnek a kudarcok, rögvest vakarni kezdi a fejét, s végső esetben a vidéki “talpas” otthon marad. … Hát valami ez történt Veszprémben is, s ha a “közhívő” ott lehetett vóna a Bazárban, hát megnyugodva helyesel a Főnöknek: “Lám, végre már Ő is belátja!“.

Ámde Orbán rögvest fordított a már-már “ön”-nek tetsző kritikán. Vissza azokra, akik a világon semmiről nem tehetnek. Azokra, akik csak az Utasításokat hajtották végre. Mert szerinte nem az ő “pápai enciklikái”, nem a klérus “előírásai” voltak a hibásak, hanem a “közép- és alsópapság” lustasága. Akik csak ültek a foteljükben, seggük alatt a babérral és nem mozgósították a híveket. Nem rágták bele a szájukba, hogy egy “kommunista milliárdos” nem emlegethet “urizálást”. Hogy nem kiálthat korrupciót az aki “2010 előtt szétlopta az országot”. Hogy senki nem veheti szájára az “arrogancia” kifejezését, aki “hazudott éjjel-nappal”. Hogy nem szólhat a szegénységről az, aki “elvette a 13. havi nyugdíjat”. Hogy nem pofázhat hibás gazdaságpolitikáról egy olyan alak aki “az országra engedte a devizahiteleket”. (Az persze nem zavarta, hogy ilyesmiket már nem csak a “kommunista, hazug milliárdosok”, hanem az egykorvolt szavazóik is mondják, s nem csak olykor-olykor, hanem nap nap után!)

Mert most egy Új Korszak kezdődik! Egy olyan Éra, amelyben mindent pont ugyanúgy (sőt, mégúgyabb!) köll csinálni, mint a megelőzőben. Áskálódhat az EU nyugodtan a rezsicsökkentésünk, meg az energiafüggetlenségünk (amit Putyin kezébe adtunk) ellen, aggodalmaskodjon csak a bankok elszámoltatása miatt. Mi akkor is megvédünk és elszámoltatunk! Körülöttünk, az egész világban, így Európában is ott a Káosz. Ott a szegénység. Hiszen a haldokló Nyugaton “egyre többet kell dolgozni egyre kevesebbért“. Bezzeg mi! Itt hamarosan a “keményen dolgozó” emberek is sokat fognak keresni. Mi vagyunk a nyugalom, a béke és a rendezettség, a gazdasági növekedés egyetlen szigete ebben a Zűrzavar-óceánban. Ahová nem lehet csak úgy, “megélhetésileg” bevándorolni, behozván a bűnt és elvevén a munkát. Ahol mindenki tudja, hogy a “liberális multikulturalizmus” egyszerűen nem működik, mert az csak arra jó, hogy lerombolódjék az “európai kultúra”. Akik szakítottuk a megszorításokkal, a neoliberális gazdaságpolitikával, no meg a “politikai korrektséggel” is!

Megjegyzem:

Ezt a mondatot még sokáig fogják Orbán orra alá dörgölni. Azt, hogy szerinte “a magyar ember természeténél fogva inkorrekt, politikai szempontból”. Természetesen lehet majd azt mondani, hogy ez tényleg jellemző Orbánra. Hiszen nem volt még olyan politikai és egyéb ígérete, melyet betartott volna. Hasonló a helyzet a nemzetközi szerződésekkel (pl.: EU, NATO), no meg a saját törvényeivel is. Ámde ez a kijelentés szerintem nem egy “credo”, egy önkéntelen elszólás volt, hanem a rá (és tanácsadóira, beszédíróira) olyannyira jellemző műveletlenség. A Naccságos Fjedelem ugyanis úgy folytatta: “… vagyis még nem veszítette el a józan eszét … nem a duma érdekli, hanem a tények”. Azaz: ne törődjünk mások érzékenységével, hanem mondjuk ki azt, amit gondolunk!

Ezt akarják kicsavarni a kezünkből azok a gazok, akik nemtelen vádakkal támadnak rá az országra, a nemzetre, s ezt méginkább fogják tenni az elkövetkezendő időszakban is. Rendes fideszes nem a kritikákon agyal, hanem élből visszautasítja azokat, s halad tovább azon az úton, amelyen egyelőre még mindenki szembe jön, de a “polgári Magyarországhoz” vezet, ami egy akkor is létező eszme, ha bizonyos “okoskodó elemzők” mást mondanak (Szegény Gépontfodorgábor csomagolhat és mehet Recskre?!). Ha ez a “rendes fideszes” az utóbbit teszi, akkor “pasák leszünk a saját országunkban” (kölcsönzött mondat a Török Példaképtől, dakota diktátort ugyanis még nem ismer az újfideszes történelem … hehehe!)). Ha azonban nem, akkor “mások fognak dönteni” róluk és el lehet felejteni a Szép Új Világot. Úgy járnak majd mint “Antallék 1994-ben” (meg ők 2002-ben!), azaz “visszajönnek a kommunisták”!

Közbevetve:

Ez a “polgári Magyarország”, meg annak felépülése engem élénken emlékeztet arra a bizonyos “Szocializmusra”. Azt is csak alapoztuk, építettük évtizedeken át, iszonyú pénzt és energiát ráfordítva, de a hivatalos ideológia szerint valahogy az istennek nem tudtunk a meló végére jutni. Ez meg pont olyan, mint az orbáni “évértékelő” helyszínéül szánt Várkert Bazár. Eredetileg 3 milliárdba került volna, ma 11-nél tartunk. Már kétszer átadták, de még mindig nincs kész. Sőt, egyes helyein már a vakolat is omlik!

Harcra fel! Győzni kell!” – ordította tegnap a Bazári Pasa, s meg köll állapítanom: nem az ő gyógyszere “gurult el”. Hanem azoké, akik még mindig tűrik őt, meg a beszédét a Bazárban hallgató, drága ruhákba öltözött, de olcsón megvehető, “keményen dolgozó” Bandáját! … Azaz a miénk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


Dear Mr. McCain!

John McCain, az Egyesült Államok egyik republikánus szenátora (2008-ban elnökjelölt!) tegnap felállt a szószékre, s Coleen Bell magyarországi nagykövetté való kinevezésével kapcsolatosan egy olyan beszédet mondott el, mellyel irgalmatlanul nagy maflást (lásd még: “koki” és “saller”!) kevert le a Mi Örök És Megbonthatatlan Miniszterelnökünknek. Ennek apropóján úgy gondoltam, írok egy levelet Mr. McCain-nek.

Dear Mr. McCain!

Elnézését kérem, hogy eme levelemet nem angolul írom Önnek, de attól tartok az Ön anyanyelvében való jártasságom messze elmarad attól, hogy érthetően tudjak fogalmazni. Bízom azonban abban, hogy Önnek sokkal megbízhatóbb fordítói vannak, mint a mi Kovács államtitkárunk, így írásom lényegét hűen tudják majd visszaadni.

Ön a Szenátus legutóbbi ülésén Coleen Bell magyarországi nagykövetté való kinevezése ügyében kifogásolta, hogy pont egy olyan diplomáciai posztra akar az Elnök Úr politikai kinevezettet állítani, ahol most a legnagyobb szakértelemre lenne szükség. Hiszen, és most Önt idézem:

“… here we are, a nation [Hungary] that is on the verge of ceding its sovereignty to a neo-fascist dictator getting in bed with Vladimir Putin and we’re going to send the producer of ‘The Bold and The Beautiful’ as the ambassador.”

Ez a mi nyelvünkön körülbelül úgy hangzik, hogy:

“… most itt van egy nemzet (magyar), amely a küszöbén áll annak, hogy feladja függetlenségét egy olyan, neofasiszta diktátornak, aki ágyba bújt Vlagyimír Putyinnal, s most mi ide akarjuk küldeni nagykövetnek a “Gazdagok és Szépek” producerét.”

Számomra és az itteni kormányzattól még mindig független magyar sajtónak tökéletesen érthető volt az Ön mondandójának lényege, miszerint a “neofasiszta diktátor” kitétellel a Magyarországon jelenleg hivatalban lévő miniszterelnököt, azaz Orbán Viktort illette. (Híven tanúskodik erről az itt elérhető a videó is!)

Ámde van minékünk egy Kovács nevű államtitkárunk (a kormány külügyi szóvivője), aki kihasználva a az erősen hiányos (és manapság végkép lebutítandó) magyar idegennyelvi oktatás következményeit, úgy értelmezte (félre) az Ön beszédét, hogy a fentebb már említett minősítés valójában Vlagyimír Putyinra vonatkozik. Ebben őt még az sem zavarta, hogy akkor így szerinte Putyin (a neofasiszta diktátor) tulajdonképpen önmagával “feküdt le”, azaz lényegében maszturbált/onanizált, no meg az sem, hogy az egyik független hírportálunk megkeresésére az Ön irodájának sajtósa, Julie Tarallo írásban erősítette meg, miszerint felszóllalásában “McCain szenátor Orbán miniszterelnökre utalt“.

Az említett Kovács államtitkár azonban ragaszkodik a maga szövegértelmezéséhez (lásd fentebb!), ami már csak azért is furcsa, mert ezzel párhuzamosan kijelentette, hogy az ügy kapcsán “haladéktalanul fel fogják venni a kapcsolatot” Önnel. Ugyancsak “érdekes”, hogy bár a mi illetékeseink szerint Ön nem(!) a magyar miniszterelnököt “inzultálta”, “A Magyar Kissinger“-nek még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető külügyminiszterünk azzal toldotta meg Kovács szóvivő “kapcsolatfelvételi” ígéretét, hogy kijelentette:

“… ha valaki kizárólag a Magyarországról szóló sajtóhíresztelések alapján mond véleményt a magyarországi folyamatokról, akkor könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy a kijelentései nélkülözik a ténybeli alapokat.”

Továbbá azt, hogy:

“A magyar polgárok idén háromszor nyilváníthattak véleményt arról, hogy hogyan képzelik el az ország jövőjét, és mindhárom alkalommal meglehetősen egyértelmű véleményt fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, amit mindenkinek illik tiszteletben tartania.”

Tisztelt Szenátor Úr!

Amikor Ön, a magyar kormány illetékesei szerint nem(!) a magyar kormányfőre vonatkozó (de ennek ellenére általuk vitatott és tiszteletlenségnek, sőt, gyakorlatilag hülyeségnek nevezett) beszédét elmondta, arról tett tanúbizonyságot, hogy tökéletesen ismeri a magyarországi viszonyokat, a magyar kormány “működési alapelveit” (lásd még: korrupció!), illetve azt, hogy a hivatalban lévő magyar miniszterelnök egy “neofasiszta diktátor”, aki “ágyba bújt” Putyinnal.

Tette pedig mindezt azért, mert nem csak “egy fickó, aki örökké hatalmon akar maradni és sok pénzt keresni” (a volt Elnök, Bill Clinton megjegyzése), hanem azért is, mert ő igazából egy felfuvalkodott kis hólyag, aki pöffeszkedésében odáig is hajlandó volt már többször is vetemedni, hogy bármikor megszegje az adott szavát, az írásban rögzített ígéreteit, sőt, a nemzetközi szerződéseket is. Mivel ezt a hozzá hasonló tulajdonságokkal (és adminisztrációval) “felszerelt”, de nálánál sokkal tapasztaltabb és ravaszabb Putyin ölég hamar felismerte, némi (a magyar állammaffia által ellophatónak beállított) hitel ígérvényéért cserébe az “ágyába” csalta, majd ott megtörtént az aktus. (“Orbán leszopta Putyint!” – írta körül abszolút találóan a helyzetet még idén januárban, a “Paks II.“-szerződés hirtelenjében történt, moszkvai aláírása után a lengyel energetikai nagyvállalat, a PKN-Orlen vezérigazgatója).

Az persze már a “természetes következmény”, hogy egy “hitelbe(!) oralizáló kurva prostituált” egy szép napon arra ébred, hogy a gazdagnak vélt “szép szőke herceg” nem hajlandó kiegyenlíteni a számlát. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a “prímának” távolról sem nevezhető “Prosti Prime Minister”-ünk hiába fúrta, ahol tudta az Oroszország ellen az ukrán háború miatt elrendelt gazdasági és pénzügyi szankciókat, mondván, hogy ezzel csak “lábon lőttük magunkat”.

Kiderült ugyanis, hogy az a “golyó” bizony gellert kapott, s pont a “szép szőke herceget” találta el, ráadásul a legérzékenyebb helyen! Mert a Nagy és Erős Medve, valójában csak egy – Orbánhoz hasonló – felfújt hólyag! Egy pár havi szankciócska, meg az OPEC Fejsáljainak termelést nem csökkentő akadékoskodása (ügyes volt a húzás Mr. Obama!), s rögvest kidurran a moszkvai lufi. A mi szegény Prostink pedig azt kénytelen olvasni, hogy Legújabb Régi Jóbarátja egyszerűen kiugrik a Déli Áramlatból. Abból, amit Viktor Győzövics még november 2.-án egy “ügyes” törvénnyel megsürgetni igyekezett úgy, hogy közben (szokása szerint és ismét) elárulta az Európai Uniót. Röhögnék, ha lenne min és már várom, mikor fogják bejelenteni a Pakstum “ideiglenes felfüggesztését”. (hehehe)

Tisztelt Mr. McCain!

Az Ön helyzetismerete és -értékelése tehát politikai és hatalomgyakorlási szempontból tökéletes volt. Ámde nem tudom, tisztában van-e azzal, hogy most mit is szabadított a nyakába?

Az világos, hogy Ön soha nem lesz kénytelen találkozni se Kovács szóvivővel, se a magyar külügyminiszterrel (hihihi) és talán még a washingtoni magyar nagykövettel sem (az is egy simlis “fickó”!). Lévén Ön úriember, tehát ilyen alakokkal szóba sem áll, ráadásul nem is a State Department egyik sokadik titkárhelyettese, aki meg csupán a beosztásából következően kénytelen erre.

Ámde mi a helyzet a magyar kormány által uralt sajtóval? Annak is a “tényfeltáró” tagozatával? No, azok osztán mindent, de mindent ki fognak deríteni Önről (a “Századvég” nevű “kutatóintézetünk” ippeg a minap nyert amerikai lobbyzásért 1,3 milliárd forintot a kormányunktól, márpedig az a bő 5 millió dollár sok mindenre ölég ám!). Azt mondjuk, hogy Ön igazából nem vietnámi háborús hős volt, hanem csak egy katonának álcázott, “harmadosztályú CIA-ügynök”, aki valójában csak bizniszelgetni járt ki Vietnamba az ottani komcsikkal. (Mondjuk a minap ezt csinálta a mi szeretve sem tisztelt Köztelnökünk is, s bár a mai vietkongok már nem a tegnapi vietkongok, meg ugyi komcsik még egy kicsit, de “Mintaállam”!) Nem is beszélve arról, hogy találkozott Ön már valaha, egyszer is Gyurcsány Ferenc volt, szocialista miniszterelnökkel? … Nem?! … Hát majd fog! És majd azt is megtudhatja, hogy néhány nappal ezelőtt ettől a langaléta, magyarellenes, ballib politikustól vette át a most elmondott szenátusi beszédét! … Úgy ám! Jobb, ha tőlük tudja!

Persze ezzel nem köll törődnie. Amikor majd piszkálgatni kezdik … mert fogják, az tuti!, akkor mondja csak nyugodtan azt, amit a mi Amerikából kitiltott, korrupt Adó-főhivatalnokunk: “Tolmácsot szeretnék kérni!

A legteljesebb tisztelettel üdvözli Önt:

szendam

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!


A miniszter félrenyelt

Vasárnap lévén úgy gondoltam, hagyjuk a súlyos témákat és inkább nevessünk egy picinyt. Tekintetem a Hócipő legfrissebb számának egyik írásán akadt meg még pénteken. Mivel ez elektronikusan még nem elérhető “Sendamus testvér” ismét másolni kénytelen. (Bocsi, ha elírok valamit!)

Megyesi Gusztáv:

Alapcső

Most, hogy a kormány lapja rászállt a kormányfő egyik kedvenc emberére, Seszták Miklós fejlesztési miniszterre, sőt a lemondását követelik, föl kellene tennünk egy igen fontos kérdést: mi lehet az oka annak, hogy a miniszterelnök ennyire ragaszkodik a miniszteréhez.

Tudni kell, hogy éppen egy hónappal ezelőtt a kormányfő Kisvárdán járt egy baromfifeldolgozó üzemet átadni, s a hivatalos program után, szigorúan magánemberként meglátogatta Seszták miniszter és felesége új kávézóját, ahol igen jól érezte magát. Amint arról az Index kitűnő újságírója, Spirk József beszámolt, a kávézó Kisvárda központjában, a Somogyi utca 1. szám alatt nyílt meg, ott, ahol a Fidesz egykori irodája is üzemelt, s ez volt az a hely, ahol “tucatszám működtek gyanús vállalkozások, amelyeket adótartozásuk és szabálytalan működésük miatt szüntetett meg néhány év után a bíróság“. Jellemző, hogy az épületet már tíz évvel ezelőtt cégtemetőnek hívták a helyiek, ami azért igazságtalan, mert kicsivel odébb “a Litki úton és a Gagarin utca egy-egy házában összesen 700 olyan céget jegyeztek be orosz és ukrán állampolgárok neve alatt, amelyek aztán egyáltalán nem fizettek helyi iparűzési adót; a cégek alapításában 2001 és 2013 között ügyvédként maga Seszták Miklós is részt vett“.

Plusz Seszták egykori offshore-gyanús cégei, amiről a kormány napilapja írt, pusz a Seszták autószalonjának kibumlizott vissza nem térítendő uniós támogatás, plusz az ügyvédi etika többrendbeli megsértése, és sorolhatnók még a pluszokat, ám ezúttal nem szörnyülködés végett idézzük fel a Seszták-ügyeket, épp ellenkezőleg. Mi csupán elismerésünket kívánjuk kifejezésre juttatni, mert meggyőződésünk, hogy a jogszabályok Szküllái és Kharübdiszei között lavírozni, hétszáz, ismételjük hétszáz céget létrehozni, ez bámulatos produktum.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy Seszták miniszter a vádakra mindig intellektuális válaszokat ad, példának okáért, bármit kérdeznek is a volt cégeiről, mindig elmondja, hogy a reklámadó és a rezsicsökkentés miatt támadják őt, minthogy ezekkel az intézkedésekkel a kormány sérti egyesek pénzügyi érdekeit, de ne féljen senki, ő maga meg fogja tenni a szükséges és elégséges lépéseket.

Mindez természetesen önmagában még nagyon kevés lenne ahhoz, hogy valaki a kormányfő kedvencévé váljék, hiszen a miniszterelnök körül csak úgy hemzsegnek a hasonló előéletű, a korrupciót életvitelnek felfogó, és napi huszonnégy órában gyakorló káderek: Seszták miniszternek tehát nyilván egészen különleges szellemi képességekkel kell rendelkeznie. Ennek remek bizonyítéka a legutóbbi hétvégén elmondott beszéde, amivel Nyírbogát lakosságát örvendeztette meg egy alapcsőletétel alkalmából:

Nem akarok nagyon ömlengős lenni, és ráadásul még messze is a kampány, de azt kell momdjam, hogy amikor erre járok, és mostanában voltam egypárszor, mert amikor a miniszterelnök úr itt volt Gellén, nekem is volt szerencsém itt eljönni, ráadásul amikor Tasó Lacit ugye elhívtam a csatába, itt mentem át Nyíradony felé, és még egy dolgot elárulok az itt lévőknek, hogy a mai nap reggel hívott Orbán Viktor és kérdezte, hogy mit csinálok ma délután.
Hű, mondtam, oda a nyírbogáti utam, mert amikor ezt mondja, akkor mindig valahol találkozni kell vele. És akkor mondom neki, hogy miniszterelnök úr, természetesen az elsőség a te kérésed, de hát én tervezem Nyírbogátra jönni, átadni … vagy letenni az alapcsövet. Azt mondja, hogy akkor el ne induljak őfelé, jöjjek csak mindig és közelebb erre. Üdvözöl is benneteket, mondta, hogy adjam át az üzenetét. Majd személyesen is meg fogom ezt tenni, hogy ti viszontüzenitek a köszöntést.
És köszönöm, mert nagyon nagy szeretettel emlegeti ezt a térséget, települést, tehát azt kell hogy mondjam, hogy amikor átjövök itt, ezen a településen, akkor mindig egy kicsit, habár szabolcsi vagyok meg lokálpatrióta is …, sok kötődésem ehhez a térséghez nem volt, és mégis egy picit otthon érzem magam, hogy érzem, itt történik valami.
És hogy azért is örülök, hogy itt van Seszták Oszkár elnök úr, majdnem azt mondtam, Seszták Oszi barátom, de tényleg így van, köszönjük ezt a tapsot, mert azt gondolom, hogy megérdemli. Ilyenkor szokott jönni, hogy bezzeg Seszták, és már lám, nem, nem. De csak névrokonok vagyunk, de azért boldogan vállaljuk, sőt még többet is vállalnánk, mint a megye, mint Nyírbogát jó úton halad. Na most, megtanították, édesapám, aki szegény huszonöt éve halt meg, hogy fiam, a jó útról ne térj le. Érezzék azt, hogy a környék, a megye, a település jó úton halad, akik meg nem jó úton járnak, tudnék mutatni olyan városokra itt a környéken, akik meg nem jó úton haladnak, azok érezzék meg a jövő szavát, várjuk őket is a jó útra.

Túl azon, hogy alapcsövet így még nem tettek le sehol a világon, ez  beszéd, amit óriási ováció fogadott a helyi vezetők részéről, nyilván alapjaiban változtatja meg az embereknek nem csak az alapcsövekhez, de a miniszterekhez való viszonyát is. Igaz, különféle portálok és blogbejegyzések inkább azon vitatkoznak, hogy Seszták miniszter alkoholos befolyásoltság alatt mondta el beszédét, vagy előtte csak szimplán ragasztózott. A magunk részéről egyik változatban sem hiszünk, meggyőződésünk, hogy Seszták miniszter a benne szunnyadó szellemi erők teljes mozgósításával, színjózanon mondta el üzenetét a nyírbogátiaknak és a világnak, egyszersmind választ adva arra a kérdésre is, hogy miért egyik kedvence ő a nemzet örökös miniszterelnökének.

(Lemásolta: frater Sendamus)

*

Ha valaki a fentieken nem tudott felszabadultan kacarászni, az nem a véletlen műve! … Hanem a szomorú valóságé!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Ez nem véletlen!

Az MSZP “stallumistái” mindent megtesznek azért, hogy elkúrják pártjuk utolsó esélyét. A Fidesz vigyorogva hátradől, saját kampány helyett az m1 Híradójával karikíroztatja ki az ellenzék szerencsétlenkedő “összefogdosását”, közben pedig – a biztonság kedvéért – tudatosan félrefordítja a nagy botrányt kiváltott Posványosi Beszédet. Orbánt meg egyszerűen eldugták. A Nagy Hős Tusványos óta bátran lapít valahol. … Ezek nem véletlenek!

Hosszas vakarózás és acsarkodás után megszületett(?) az ellenzék budapesti összefogása. A DK és az Együtt ugyanis nagysokára rájött: úgy lehet a szoci nyájat beterelni a karámba, ha előbb ők fognak össze (lásd még: “zsarolás“!). A megállapodás többé-kevésbé híven tükrözi az EP-választások fővárosi és országos eredményei alapján megállapítható erőviszonyokat. Ennek értelmében Falus Ferenc, volt országos tiszti főorvos lesz a közös főpolgármester-jelölt. Hat kerületben (IV., XI., XIII., XVIII., XIX., XX.) a szocialisták, ötben (VII., X., XV., XVII., XXI.) a DK, ugyanennyiben (III., V., VI., IX., XIV.) pedig az Együtt indít saját polgármester-aspiránst. A többi, “nem nyerhetőnek” tekintett városrészekben pedig az úgynevezett “koordinált indulás” választják, tehát állítanak ugyan egymással szemben polgármester-jelölteket, de a képviselői helyeken megosztoznak. Ezen kívül a DK és az Együtt tudomásul veszik ugyan Molnár Gyula újbudai jelöltségét, nem indítanak ellene senkit, de hivatalosan nem támogatják őt.

A realitásokat felismerni képes, Kunhalmi-féle fővárosi MSZP-elnökség, avagy annak hangadó része ráállt az alkura, s ezt kedden be is jelentették. Csatlakozni látszott hozzájuk a helyezkedés egyik nagymestere, a hoppon maradt Horváth Csaba is. Ám ő, meg nem tagadva önmagát, azért továbbra is két vasat tart a tűzben: míg kifelé az önfeláldozó pártkáder arcát mutatja, titkon abban bízik, hogy a pénteki küldöttgyűlésen az elégedetlenkedők mégis megfúrják az egészet, s akkor továbbra is ő fürödhet a hivatalos főpolgármester-jelölt talmi fényében.

Mert vannak ám a szocik között elégedetlenkedők, s nem is kevesen. Ők, a kedden éjfélbe nyúló párttanácson azt mondták, az egész csomagot a kukába kéne hajítani. Szerintük ha minden így marad, akkor számos kipróbált pátmunkás elvtárs marad közpénzes pozíció nélkül a másik két párt indokolatlanul felülreprezentált lesz. Úgy vélik a Májusi Bukás során “torz eredmények” születtek (én a neten olvastam olyan hajmeresztő állítást is, hogy az EP-választásokon tulajdonképpen “megbüntették” a szocikat a saját választóik azért, mert áprilisban a “hátukon cipelték be” a parlamentbe “a két lobbicsoportot”!), saját felméréseik szerint Pesten továbbra is az MSZP a legerősebb, egyedül is legalább annyi mandátumot szerezne, mint négy esztendeje (mire is volt az elég?!), az Együtt és a DK pedig önállóan valójában esélytelen. Ezért újra köll tárgyalni az egészet (10 héttel a “választás” előtt?!), mégpedig a “tényleges erőviszonyok” alapján. Ez pedig azt jelenti, hogy “természetesen” Horváth a főpolgármester-jelölt, az Együtt és a DK “átadja” az V. és a XVII. kerületet, a XIII.-ban egy-egy képviselői helyet és kidobják az ablakon a “koordinált indulást”. A mostani megállapodással (anyagilag!) legrosszabbul járó kőbányai és “ötkeres” szocik pedig már odáig is elmentek: legyen bármi a pénteki küldöttgyűlés határozata, ők nem hajlandóak végrehajtani a Kunhalmiék által aláírt paktumot.

Kezdjük azzal, hogy ez a hételeji Megállapodással nem az a baj, hogy rossz, hanem hogy hibás és értelmetlen. Értelmetlen azért, mert ha még sikerülne is elhódítani a főpolgármesteri posztot és a közgyűlési többséget, a tisztelt ellenzék azonnal megtapasztalná, hogy mennyire lehetséges betoncsízmában leúszni a “száz gyorsot”. Az önkényes törvénykezés lehetősége ugyanis zabola a szájukban, a gyeplő pedig Orbán és a Kétharmad kezében vagyon. Ők pedig nem lesznek restek majd úgy módosítgatni a “szabályokat”, hogy a még jelenleginél is lehetetlenebb helyzetbe hozzák az ellenzéket, totálisan lebénítva a fővárosi önkormányzatot. Hibás pedig ippeg punkt ezért! Hiszen helytelen választ ad a Fidesz törvénybe foglalt (a fidesznyik tákolmánybírók által pedig szégyenszemre jóvá hagyott!) választási csalására.

Vélem, hogy a morálisan és politikailag  elfogadható egyetlen reakció erre a totális bojkott lehetett volna. Ám ha már így esett, akkor a szociknak nincs más választásuk, mint tudomásul venni a jelenleg rendelkezésre álló egyetlen hiteles “felmérés”, a májusi EP-választások eredményeit. Ezek pedig igenis azt mutatják, hogy a párt a Fővárosban teljesen lejáratódott, a táboron belül a DK és az E-PM mögé szorult, azaz a túlélésre és a későbbi, esetleges megerősödésre pillanatnyilag ez az egyetlen esélyük. Akik ezt most gőzerővel furkálják, azok olyan hivatásos párttagok, akik bizonnyal nem (csak) az MSZP fizetési listáján szerepelnek. Az “ötkeres” Steinernek meg a kőbányai Somlyódynak nem tetszik a rendszer? Akkor talán elébb kérdezzék már meg a saját, kerületi tagságukat, mielőtt helyettük és a nevükben nyilatkozgatni, fenyegetőzni kezdenének! Hja, hogy azér’ eddig már nem terjed a demokrataság? Ezen kívül meg teljesíteni is köll a Megrendelő igényeit? Lehetséges.

Eközben a Fidesz pedig vigyorogva hátra dől. Lényegében semmiféle saját kampányt nem folytat, nincsenek ígérgetések, az állítólagos eredményekkel való melldöngetések. Ehelyett az ellenzéki “Összefogócska” szerencsétlenkedéseit, a szocik duzzogásait alaposan kikarikírozó, karaktergyilkolászó propaganda folyik. Kedden este az m1 Híradójában az egyik “hírblokk” pontosan ezt művelte. A szöveg és a mellé tálalt képi bevágások ugyan roppant aljasak voltak, de egyúttal annyira ötletesek is, hogy még én is elröhögtem magam rajtuk.

Rég nem tapasztaltam tőlük ilyen innovativitást, különösen hogy már legalább tucatnyi esztendeje ugyanazzal az unásig megismert propaganda-panelekkel operálnak. Ennek lényege, hogy néhány kiválasztott “politikus” (a “szócipelők”) mindig ugyanazon tételmondatokat, szófordulatokat, állításokat ismételgetik, legyen szó akár egy parlamenti beszédről, akár egy sajtótájékoztatóról, akár egy interjúról. Ezzel egyrészt a politikai ellenfél besározását sulykolják, másrészt ki tudják kerülni az esetlegesen kellemetlen újságírói kérdéseket.

További jellemzője ennek a módszernek, hogy ha a Vezér mond, avagy elkövet valamilyen csimbókosan nagy disznóságot, akkor azonnal eldugják őt a nyilvánosság elől. A Führer botrányt okozott? Nosza előzsizseg a bolyból a szorgos, szócipelői hangyahad és gőzerővel kezdi félremagyarázni, bagatellizálni és “értelmezni” a főkormányzói szavakat/tetteket, miközben magához, az Elkövetőhöz senkit nem engednek hozzáférkőzni, nehogy már bárki is arra kényszerítse, hogy bármiféle felelősséget kölljön vállalnia. Arról meg ugyi nem is beszélve, hogy Isten sem köteles magyarázkodni. Nemde?! Az ostoba és trehány újságírók, meg a lusta ellenzéki szóvivők pedig buta módon meg is elégszenek ezzel, ahelyett hogy azt mondanák: “Bennünket nem érdekel, hogy maga szerint mit mondott a miniszterelnök! Álljon ide ő maga elénk és legyen szíves a saját szavaival értelmezni a tettét/kijelentését!“.

Ennek vagyunk tanúi most is. Orbán elmondja a Posványosi Beszédet, melyben nyíltan bejelenti a Fasiszta Állam létrehozásának tervét, a személyes hatalmának korlátozhatatlanságára való igényét, s az ezek egyetlen gátját jelentő (norvégbűnöző) civil szervezeteket a Putyintól eltanult módszer szerint, külföldi érdekeket szolgáló, külföldről fizetett ügynököknek nevezi. Világraszóló botrány kerekedik az egészből. Orbánról leszedi a keresztvizet a New York Times-tól kezdve a Wall Street Journal-on át a Süddeutsche Zeitung-ig mindenki, szerkesztőségi jegyzetekben követelve az Európai Néppártól a Fidesz kirúgását, az Európai Bizottságtól pedig a magyar kormány megregulázását. És mi erre a válasz? Előnyüzsög a hangyahad falanxa és vég nélkül magyarázni, értelmezni kezd. A tudományos körökben sehol (de az Eötvös egyetemen szégyenszemre “egyetemi tanárként”) jegyzett, közpénzekkel alaposan kitömött Lánczi András igyekszik szétkenni a szart, hátha úgy kevésbé bűzlik. A tudósok között azonban megemlített, de szakmai renoméját Orbán oltárán feláldozó Schöpflin György (fidesznyik EP-képviselő) pedig a vállát vonogatja és bagatellizál.

Ámde hol van Orbán Viktor?! Látta valaki Posványos óta? Hallotta őt azóta valaki is bármiben nyilatkozni (mondjuk ippeg punkt a saját, botrányos beszédéről)? Még a szokásos pénteki, rádiós igehirdetés is elmaradt a múlt héten! Hát hol van Orbán Viktor? Mit csinál most? Látott valaki is egy kormányközleményt, miszerint a miniszterelnök most éppen jól megérdemelt szabadságát tölti? Hol? A kies Sehunpusztán? Esetleg a számára tökéletes nyugalmat ádó Don’tsearch-szigeteken?

Semmi! Egyszerűen kuss van. A Nemzetállami Szabadságharc Vitéz Tábornoka halált megvető bátorsággal lapít valahol és azt várja, hogy elcsituljanak az ő “kamingautja” keltette hullámok. A hangyahad pedig szorgosan dolgozik. Serényen köszörüli a csorbát és tisztogatja a mundéron esett foltot.

A 444.hu éppen tegnap fedezte fel, hogy a miniszterelnökségi “háttérhatalom” máris belefogott, az orwelli múltátírásba. Kiderítették, hogy a Posványosi Fertelem egyébként milliméterre pontos angol fordításában itt-ott, pont az inkriminált részeken, “kisebb hibák” fedezhetőek fel. A transzlátorok ugyanis kigyomlálták belőle az “illiberális” jelzőt és megfordították a civil szervezeteket illető kijelentés értelmét. Hogy ezzel mit akarnak elérni? Hát azon kívül, hogy “a kis sámliról a kilincset”, legfeljebb annyit, hogy a nagyköveteknek álcázott, külföldi sajtólevelezőknek legyen mire hivatkozni, amikor majd a lebarnító lapoktól dühös sajtó-helyreigazításokat fognak követelni, … még jobban felbosszantva azokat és kiröhögtetve ezzel az országot.

Egy gyáva Diktátor, egy ostoba (beépített ügynököktől hemzsegő) Ellenzék. Közülük kéne választhatunk? Avagy vegyük végre kezünkbe a saját sorsunkat? Hát ezek itten a Nagy Kérdések! Holnap délután 4-kor kezdődik az OGYM nonstop tüntetése a budapesti Kossuth téren. Hogy lesz-e belőle valami, azt nem tudom, de tényleg csinálni kéne már valamit!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!