Mi tényleg ilyenek vagyunk!

Bokros Lajos szerint az ő tegnapi, 36 százaléka egy diktatúrában már “győzelemnek számít“. Gyurcsány Ferenc szerint azonban nincs itt semmi különös, “sem nyereség sem vereség” nem történt, s lényegében “nem a baloldal van mélyen, hanem Magyarország“. … Hát, mi tényleg ilyenek vagyunk!

Temetkezik a Baloldal! Ma reggel óta erről szól minden újsághír és elemzés, miután a magukat demokratikusnak nevező pártok tegnap elszenvedték újabb, idén már harmadik “katasztrofális vereségüket”. Nem állítom, hogy az ilyesmit hangoztatóknak nincs igazuk, de a kép azért ennél jóval árnyaltabb.

Egyetlen percig nem volt kétséges, hogy ezt a legújabb, most éppen “önkormányzati választásoknak” nevezett bohózatot a fasizálódott Maffiaállampárt fogja úgymond megnyerni. Nem csak azért, mert ennek szabályait is ügyesen “méretre szabta” (a legdurvábban Budapesten) és nem csak azért, mert szinte minden létező kampánylehetőséget magának sajátított ki. Nem csak azért, mert ezeken felül még korlátlan büdzsével is (államkassza) rendelkezett. Hanem azért, mert az ellenség/ellenfél térfelén is számos olyan mezőnyjátékos játszott, aki a saját kapujába igyekezett minél több gólt belőni.

A FideSS-sikernek elsődlegesen két “titka” vagyon. Az egyik a kommunikációs csatornák már említett, szinte teljes kisajátítása. Ennek fényében Bokrosnak tökéletesen igaza van, hogy az ö 36 százalékos második helyezése felér egy győzelemmel. Hiszen ennyi szavazatot úgy megszerezni, hogy üzeneteit csak egy nagyon szűk információs keresztmetszeten keresztül tudta eljuttatni reménybéli választóihoz, az maga a csoda – különös tekintettel arra, hogy minderre csupán két hete volt! Ámde itt rögvest felmerül két kérdés: miért volt csak ennyi ideje és (talán a legfontosabb), hogy mennyinek a 36 százalékát szerezte is meg?

Az adatok szerint tegnap az ország valamennyi jogosult polgárának mindössze alig 40 százaléka (39.82%) volt hajlandó arra, hogy urnazárásig (17 óra 30) leadja szavazatát. Ezt az átlagot, ha kicsivel is de Budapest kegyeskedett alulmúlni (37,34%). Holott eleddig az volt a “stíl”, hogy mindig a Főváros produkálja a legmagasabb részvételi arányokat, lévén ez elterjedt (és két tucat esztendő tapasztalataira alapozott) vélekedés szerint Budapest “polgárosodottabb”, így “öntudatosabb” is, mint a “Vidék”. Ehelyett az történt, hogy például az “elmaradottabbnak” és “provinciálisabbnak” tekintett Nógrád megye választói lettek a “rekorderek”, a maguk “kiugróan magas” 48 százalékukkal!

Vajon mi lehet eme “szokatlan” és feltűnő aránytalanságnak az oka?

Nem más, mint a maffiaállampárti Propaganda. A szinte kizárólagosan uralt kommunikációs csatornákon át (közpénzből fizetett “Kormányinformáció“-s hirdetésekkel alaposan megspékelve) az az “Üzenet” áradt a Zemberek felé, hogy ennek az október 12.-i választásnak valójában semmi tétje (tehát lényegében értelme!) nincs, hiszen az adott település/megye sorsa kizárólag a kormányzati akaraton, pontosabban annak kegy-gyakorlásán múlik. Viki Mouse-tól kezdve, Dzsentri Dzsonin át a legutolsó, picinyke gauleiter(jelölt)ig senki és semmi mást nem hangoztatott csak ezt. Tették pedig mindezt azért, hogy a lehető legtöbb “zembert” riasszanak el a szavazástól, avagy vegyék el tőle a kedvét (ez volt a FideSS-siker másik “titka”!).

Az, hogy ez hatott mondjuk a “leugróan” alacsony (alig több, mint 35%!) eredményt produkáló, kevéssé citoyen Hajdú-Biharban (a “nyakas cívisek” Debrecenben sem akarták különösebben járásra bírni a hátsó lábaikat annak érdekében, hogy megválasszák a Pótkósát!), nem csodálkozom. Azon se, hogy a “Provinciák” számos részén taroltak a Maffiafasiszták és a Megélhetési Nácik. Az ilyen “belberki környülállásokban” sokat számít a véleményét agresszíven hangoztató “utcaszomszéd”, tehát az ilyen-olyan módon (többségükben csak vállveregetéssel) “fizetett” pártaktivista “befolyása”: vagy engednek a harsogóan verbális erőszaknak, vagy inkább ki se dugják orrukat a házukból.

Aki meg mégis, hát az igazából azt se tudta kire/mire is szavazzon. A helyi/megyei “hírorgánum” kizárólag a FideSS-propagandát szajkózta. Így osztán azt se tudta, hogy az ilyen-olyan falragaszon az orra elé tolt “ellenzéki jelölt” kicsoda-micsoda (persze a fidesznyikről sem!). No meg azt se nagyon, hogy a Szocikon (meg “Agyurcsányékon“) kívül van-e még valamiféle Ellenzék. A Retektévé Híradóiból ugyan értesülhetett a Fidesznyik “öregek” (Kósa), meg az “ifjoncok” (pl.: Rogán, Szíjjártó) hirtelenjiben történt, semmivel meg nem indokolható “megtollasodásairól”, no de “mi közünk nekünk ehhöz” (azon kívül, hogy tőlünk lopták a pénzt!). Hiszen ezt csinálták a “Cocik” is, ráadásul Agyurcsány meg egy “hazug alak”, ő maga “vallotta be” és még a “pártját is elárulta”. Ebből meg egyenesen jön a következtetés: ellenzékként marad a Jobbik (a frászt!), “nekik” meg ugyi semmi bajuk igazából a cigányokkal, csak utálják őket (ezt mondja a Jobbik is!)

Ezért osztán most úgy néz ki, hogy a “Provinciák” többségének döntése szerint: mindössze négy “országos párt” vagyon, erősorrendben(!): Fasiszták, Nácik, Szocik és Gyurcsanyisták. Mindenki más le van szarva, bár volt szavazva is. Csakhogy az “okos törvény” szerint tíz jelöltre leadott száz szavazatból az a nyerő, aki minimum tizenegyet kap és a “maradék nyolcvankilenc” van leszarva!

Mindez tehát érthető. De csak az úgynevezett “Vidéken”! Ámde mi az ördög történt Budapesten? Ahol ugyi a Zország “gazdagabb és tudatosabb” választói lakoznak … állítólag. Ott miért csak 38 százalék volt a részvételi hajlandóság? Netalán a Fővárosban is eluralkodott a “vidékiség”? Tulajdonképpen igen, de csak “némi rásegítéssel”.

Senkinek nem rovom fel bűnéül, hogy csak megkésve találták meg a Demokratikus Ellenzék Demokrata Főpolgármester-jelöltjét. Bokros nem volt kézenfekvő megoldás. Ámde az volt Falus Ferenc? Ő az E-PM aspiránsa volt, mely pártról most kiderült: Bajnai nélkül egyszerűen nem létezik még Budapesten sem! Jelölését a másik két párt ugyan elfogadta, de osztán mindhárman úgy hagyták magára, mint Szent Pál az “oláhokat”. A maximálisan tisztességes és alapvetően jóindulatú Falus ezek után magára volt hagyva és csinálta a (kissé hülye) kampányát. “Legnagyobb támogatója”, az MSZP elnöke is csak hetekkel a Közös Jelöltté választása után volt hajlandó (először!) találkozni vele, akit (Tóbiás saját bevallása szerint) személyesen nem is ismer.

Juhéjj! Ez osztán a “tökéletes üzenet” a szocihű budapestiek számára!

Osztán jött Bokros, akiről meg ugyanez a Tóbiás, mint országos szocielnök kijelentette: “baloldaliak számára vállalhatatlan jelölt, mert …” … szóval mert csak, meg izé. Gondolom Tarlós ebből a szempontból sokkal izébb … szerinte. Beszólt még a PM is, “aki” szerint meg Bokros ugyancsak támogathatatlan, mer’ nem eléggé “zöld”. … Gondolom Tarlós viszont egyenesen “mélyzöld”, bár ha felbosszantják, akkor inkább “kommenistába hajló” orcaszínezete vagyon nékije.

A FideSS-propaganda lényege tehát az volt, hogy minél több Zembert távol tartani a szavazástól, lévén az alacsony részvétel mindenkoron nekik kedvezett … és kedvezett most is. Ez alá “tercelt” a mélyentisztelt Ellenzék legalább két pártja, a PM, de legfőképp a Szocik. Utóbbiak pedig sikeresen érték el, hogy az egyébként öntudatosabb, polgárosultabb Budapesten még a szokásosnál is kevesebb választó éljen a jogával, mer’ ugyi ez szolgálta … no nem a budapesti polgárok érdekeit, hanem a Maffiakormányét!

Nem tudhatom a Fasiszták pontosan mit is ajánlhattak fel ezért Tóbiásnak. Azt sem, hogy a Pártelnök a kialkudott “Harminc Ezüst“-ért, avagy további baksisok kiérdemlése végett tette-e közzé a nyilatkozatát:

A mai estével lezárult az alkuk korszaka. Az MSZP vezetése döntött, nem kíván a jövőben részt venni az elitek játékában, nem kötnek több rossz alkut, kifelé nyitnak az emberek, a nép felé. Úgy fogalmazott, nem fogadják el ‘az orbáni hatalmi’ nemzeti együttműködés rendszerét, sem azt a Gyurcsány Ferenc által képviselt hatalmi, vezérelvű politikát, amely bezárta a baloldalt az elmúlt négy évben, lehetetlenné tette, hogy értékazonos, baloldali, modern, nemzeti elkötelezettségű politikát folytasson. Létezik baloldal, úgy hívják MSZP!

Ámde az tény: a jelenlegi (sőt, esztendőkótai) Szocipártnak kábé annyi köze van a Baloldalisághoz, a Demokratikus Jogállamhoz, a Köztársasági Eszmékhez, mint Semjén Zsoltnak a Krisztusi Hithez! Pofázni ugyan tudnak róla, de gyakorlásától körülményesen tartózkodnak … megélhetési alapon! … Ugyan miben különbözik a Nyíregyházára bejelentett, de valójában Érden élő Tóbiás, a lakhatási költségtérítést ugyanúgy felvevő, budai luxuslakásban élő, Kósa Lajostól, az eleddigi debreceni polgárm… izétől? A Közkasszából lenyúlt összeg mennyisége, meg a lopott vagyon nagyságában? Hogy az egyik talán igen, a másik meg egyáltalán nem tudja mindezen vagyonosodását megindokolni a hivatalos jövedelmeivel? … Na neeee!

A Narancskasszához hamarosan odaállók figyelmébe ajánlanám a Tényt: A Fővezér még soha nem maradt adósa senkinek! Elébb-utóbb mindenkinek kitörte a nyakát!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Úgy tűnik, Agyarországban mindössze három “vezető politikus” érti, hogy miről is vagyon itten nagyba’ szó: Demokraták állnak(?) szemben a Diktatúraimádókkal, a Jogállami Köztársaság Hívei a Modern Feudalizmus Oligarcháival és Jobbágyaival. Ez a három politikus pedig jelenleg (úgy tűnik és abc-sorrendben): Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc és (a saját országos elnökségével is szembefordulni hajlandó) Kunhalmi Ágnes!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

Jobbra is nézz!

A “Választások” óta mi, a Zemberek, mást sem látunk/hallunk/olvasunk, mint elemzéseket. Az ilyen-olyan “oldali” sajtó, a fizetett és önkéntes bloggerek, “közeli” és “távoli” analitikusok “értelmezik” az április hatodikán beállt régi-új helyzetet, ezen belül pediglen “A Baloldal Válságát“. Amivel azonban alig-alig lehet találkozni, az “A Jobboldal Válsága“. Mert ha “valami” ma igazán nagy bajban vagyon Orbanisztánban, az bizony maga a politikai Jobboldal!

Amikor kies hazánkban már lehetett Politológiát is tanulni sőt, a Modern Politológiához is hozzá férhettünk (az 1980-es esztendők vége), egyik professzorom egy igen érdekes ténnyel szembesített minket. A “hagyományos“, tehát káeurópai és marxistának hazudott személetmód a különböző pártokat, mozgalmakat ideológiáik és propagandáik alapján egy lineáris skálán helyezte el. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy idehaza (is) mindmáig fennmaradt a “baloldali” és a “jobboldali” fogalompár, holott ennek manapság már nem sok (maximum propagandisztikus) értelme van. Eme skála két végpontján állanak a “szélsőségesek“, amelyek így, ebben az ábrázolásban tökéletes ellentétei egymásnak.

Ámde az a helyzet kollégák, hogy ez és így egyáltalán nem igaz!” – mondotta a professzor. Szerinte, ha alaposan megvizsgáljuk a mindkétoldali “centristák” és “szélsőségesek” által hangoztatott nézeteket, a különböző társadalmi-gazdasági problémákra javasolt megoldásaikat, akkor arra az érdekes következtetésre juthatunk, hogy a valódi ellentét a Centrum és a Periféria között feszül, míg a centrum-centrum, illetve a periféria-periféria viszonylatban csupán árnyalatnyi, de időnként persze nem lényegtelen különbségek vannak.

A ‘Periferistáknál’ a gazdasági problémákra általában az Államosítás, a társadalmi feszültségek feloldására pedig az ‘Egységes Nemzet‘ megteremtése a javasolt válasz. Mindezt összefoglalva azt mondhatjuk: alapeszméjük a Totális Állam, azaz a Diktatúra bevezetése. Az, hogy az egyikük a ‘jobboldali’, a másikuk pedig a ‘baloldali’ csupán egy olyan, magukra aggatott hazugság, mely azt a célt szolgálja, hogy legalább ennyiben meg tudják különböztetni magukat egymástól.

A “Prof” szerint senkit ne tévesszen meg az, hogy a két Periferistát sokan hajlamosak úgy differenciálni, hogy a jobbos az “nacionalista és rasszista“, míg a balos pedig “internacionalista és antirasszista“! Az előbbinek ugyanis az az oka, hogy a magát “Jobboldalnak” nevező társaság jóval korábban jött létre, mint az állítólagos “Baloldal”, így a “nemzeti” jelzőt az előbbiek már lefoglalták maguknak. Utóbbiaknak így nem maradt más választásuk, mint az “internacionalista” címkét magukra ragasztani, holott nekik pontosan annyi közük volt a “Nemzetekfelettiség“-hez, mint utóbbiaknak a valódi, tehát a pozitív értelemben vett (mondjuk a gróf Széchenyi által képviselt) “Nacionalizmus“-hoz. Ha ugyanis megvizsgáljuk például Rákosi rendszerének szimbolikáját és szlogenjeit és kivonjuk belőlük a sztálinizmus által, mint egyfajta kötelezően alkalmazni előírt “know-how“-t, az jön ki az “egyenletből”, hogy az bizony keményen nacionalista volt!
*
Azt már csak én és most teszem hozzá: ugyanez a Kádár-rendszerre is vonatkozott, bár sokkal szelídebb/szolídabb módon. Az a tény, hogy a korabeli magyar Állampárt nem csak eltűrte, de egyenesen támogatta is azt a népvélekedést, miszerint a miénk a szovjet gyarmatvilág “Legvidámabb Barakkja“, ahol “sokkal jobban” élünk – hála Kádár Apánknak! – mint bárki más, még maguk a “szovjetek” is, tulajdonképpen nem volt más, mint a nacionalizmus sőt, a nemzeti felsőbbrendűség, azaz a sovinizmus érzetének, talmi tudatának gerjesztése. Ez mindmáig hat is, annak ellenére, hogy manapság sokan – vagy tudatlanságból, vagy ami még rosszabb: tudatosan – nemzetellenesnek titulálják azt a pártállami berendezkedést, mely 1957-88 között létezett!
*
Ami pedig a Rasszizmust illeti, a Tanár Úr szerint itt sem fedezhető fel alapvetően ideológiai különbség a két Periferista között. Az egyik bizonyos, szerinte alsóbbrendűnek tekintendő “Fajhoz” (vallási, avagy népcsoporthoz) való vélt, avagy valós tartozás alapján tett hátrányos megkülönböztetést ember és ember között a hatalmas hullahegyek tanúbizonysága szerint is. Ámde ebben nem sokban különbözött a másik sem, hiszen az pedig bizonyos, szintén alsóbbrendűnek minősített társadalmi rétegekhez, az úgynevezett “osztályokhoz” való vélt avagy valós tartozás alapján tette ugyanezt! Ez pedig ugyanolyan rasszizmus még akkor is, ha (ennek alapján) sokkal kevesebb halottat produkált … bár a “mennyiségtan” ebben az esetben nem alkalmazható!

Ezzel szemben a ‘Centristák’ alapvetően elfogadják a Demokráciát és a Piacgazdaságot, eszük ágában nincs ezeket felszámolni. Ami különbözőség van közöttük, az is csupán a ‘Társadalmi Igazságosság’ létrehozásában és megőrzésében való állami szerep kérdésében lelhető fel. A ‘jobbosok‘ a háttérbe vonuló, s általában passzív adminisztrációt tekintik a legjobb megoldásnak, mert szerintük a Piac öntörvényei, így például a munkaadók és a munkavállalók közötti, államilag garantált egyeztetések (tehát a munkaerő ‘piaci árának’ meghatározása a ‘kereslet-kínálat’ alapján!), automatikusan és organikusan teremtik meg a jövedelmek igazságosabb elosztását. … A ‘balosok‘ azonban az aktívabb államban gondolkodnak, mert szerintük a többségükben munkavállalókból (ők ide sorolják az egyéni és kisvállalkozókat is!) álló társadalom által demokratikusan megválasztott adminisztrációnak kötelessége az érdekegyeztetés folyamatát szorosan ellenőrizni, a jövedelemelosztás alapvető szabályait pedig pontosan meghatározni. … Ha tehát mindezek alapján akarjuk kategorizálni a különböző politikai csoportosulásokat, mozgalmakat és pártokat, arra a következtetésre juthatunk, hogy tulajdonképpen csakis két, egymással sehol nem érintkező Halmaz létezik: a Demokrácia és a Diktatúra híveié!

Ha mindezeket alaposan átolvasva és megfontolva rápillantunk arra a Magyarországra, ami ma létezik, ugyan miféle következtetésekre juthatunk? Valóban a Jobb- és a Baloldal között húzódik a Szakadék? Nem esetleg arról van szó, hogy a Demokrácia és a Diktatúra támogatói csoportosultak két “szekértáborba”? Valóban a Baloldal van most válságban, mert április hatodikán nem tudott győzni? Valóban a Jobboldal éli most Aranykorát, lévén ugyanezen a napon ismételten Kétharmadhoz jutott? Az valóban “A Jobboldal” volt? És főleg: létezik-e még egyáltalán “A Jobboldal” hazánkban?

Ha a huszonéve elhalt “Prof” tökéletesen levezetett kategorizálását vesszük alapul, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy Április Hatodikán nem a Jobboldal triumfált! Az a két párt (Fidesz, Jobbik), amelyik megszerezte a leadott és érvényes szavazatok 65(!) százalékát, csupán az egykori, a marxistának hazudott káeurópai, de már évtizedek óta meghaladott csoportosítás alapján tekinthetők jobboldaliaknak! Valójában a “Diktatúra-halmaz“-ba illeszthetőek, lévén a fentebb ismertetett és csak nagyon nagy nehézségek (azaz csűrcsavarós hazudozás) árán megcáfolható ismérvek alapján pontosan azok, amik: szociális demagógiával élő populisták, aki egybites válaszokat adnak roppant bonyolult és sok esetben önmaguk által létrehozott problémákra! Velük pedig egy olyan társaság nyert magának ismételt omnipotenciát, amelynek “tábora”, egészen pontosan pedig “udvartartása” olyan “személyiségekből” áll, akiket egyik kedvenc bloggerem emígyen jellemzett: “… volt kiszesek, a kiugrott kommunisták, a foggal körömmel védett háromperesek, a vidéki téeszelnökök, meg a pesti szállodaigazgatók. … És velük együtt maradt a túlbuzgó és jellemtelen és idióta csinovnyikhad is“.

Ennél egy picit szofisztikáltabb megfogalmazással, de a lényegét érintve alig különbözőbb megállapításra jutott Jakab Attila, a Galamuson bő egy hete megjelent írásában, aki szerint A Vezér körül immáron évek óta komplett Személyi Kultusz alakult ki, amelyet olyan személyiségek lihegnek fel a sztratoszféráig, akik abban, a sokunk által meghaladottnak vélt Rezsimben szocializálódtak, amelyben pont ez (tehát a kritikátlan nyalás és hódolat) volt az egzisztencia megalapozásának, fenntartásának és fokozásának alapkritériuma. Az ilyen Szubhumán Lények, illetve Ázalékállatkák , de úgy is írhatnám, hogy a “Nemzethy Csőcselék” (jujj, de sokan vannak!) közül is kiemelkedik például az Erdélyből, a helyi magyar közösség többsége által joggal kiutált Tőkés László (hűbére egy magyarországi EP-mandátum!), vagy a cím- és rangkórsága okán magának “doktori” titulust vásárló “Álamelnök“, a magyar “Hejesírás Balynoka” (hűbére az élethosszig tartó, állami luxuskoszt és -kvártély … plusbonus némi “zsebpénz”, no meg a felcsúti Pancholó Stadizóleum nyálasan gusztustalan avatóbeszéde! – Hja kérem! Aki “korpa” közé keveredik és még a disznókat is szereti…!). … De térjünk vissza a lényegre!

Szóval hol is vagyon most a politikai Jobboldal? A Bal – bár temetik – köszöni szépen, még létezik, legalább nyolc képviselője (DK és E-PM) vagyon az “Országgyűlés“-nek nevezett, egyébként abszolute törvénytelen testületben (a huszonnyolc szocit egyelőre nem tudom besorolni, lévén eddig csak a pártvezetésről derült ki, hogy a Puchpithecus főpincér által a Simicskasaurus konyhájáról felszolgált ételt eszi!). De hány igazán jobboldali honanya/atya ücsörög majd a parlamentben május hatodikától kezdve? Segítsek: egy sem! És ez az állapot 2010 óta totális, lévén a megsemmisült MDF (melynek elnökasszonya sajnos csak 2006-ban jött rá, hogy mégis “ért a focihoz” – meg az Orbanizmus lényegéhez is!), a még tavaly ősz végén, amolyan utódpártként, többségében “bűnbánó és megtért/felvilágosodott emdéefesekből” létre hozott Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) is elveszti egyetlen EP-képviselőjét (Bokros Lajos), lévén nem tudták összekaparni azt a 20 ezer aláírást sem, mely csupán csak az elinduláshoz szükséges lett volna. Pedig ha igazuk lenne az “elemzőknek” és tényleg a Bal vagyon válságban, akkor most nem nyolc gyurcsanyista/bajnaista ülne be a Kövér Házmester dühösen konyuló bajusza elé, hanem mondjuk a MoMá-ba tömörült, valódi jobberek!

Érdekes, hogy ezek a nyilvánvaló jelenségek mennyire nem érdeklik az “Elemzőket”, akik szerint a Baloldal Bukásának oka, hogy egyrészt nem tudták “megszólítani” a választókat, másrészt az ország “alapvetően jobboldali beállítódottságú”! Osztán az is nagyon érdekes, hogy az egy szem Heim Péteren kívül (aki ráadásul még csak nem is társadalomtudós!), senki nem tette fel a Viktor-pártnak, hogy hová az Úristenbe is bitangolt el tőlük 2010-óta az a majd’ 700 ezer szavazó és mitől lett oly’ népszerű a Dülledtszemű neonáci pártja? De ez még hagyján(?): az a kérdés sem tevődött fel, hogy vajh hány jobbikos volt, aki “racionális megfontolásból” inkább a Maffiapártra adta le voksát?!

Tudom, hogy ez egyáltalán nem helyettesíti a “tudományos felmérést”, de mint “jelenség” talán figyelembe vehető! A minap ugyanis fültanúja voltam egy kocsmai beszélgetésnek (sem a társalgók, sem pedig én nem voltunk ittasak!), melynek során a Magas azt mondta az Alacsonynak, hogy ő egy “rendes, becsületes és keresztény magyar ember” aki ugyan nagyon békés és tulajdonképpen senkivel semmi baja, de nagyon utálja a cigányokat, a kommunistákat a zsidókat és az Európai Uniót. A cigányokat azért mert “lopnak“, a kommunistákat azért, mert “eladták az országot“, a zsidókat azért mert “megvették“, az EU-t meg azért, mert “bár belőlünk élősködik, mégis belepofázik mindenbe“! Azt mondta, hogy ő ugyan “szíve szerint jobbikos, de az esze alapján fideszes“. Azért, mert bár “Viktorék rettenetesen sokat lopnak“, de legalább “meg tudják védeni az Országot Brüsszeltől“. Gáborék meg ugyan “pontosan tudják, hogy mi az ország baja és ezekre jó válaszaik is vannak“, de még túl fiatalok, tanulniuk kell. “Úgyhogy majd 2018-ban …!“. … No, erre kössön pántlikát minden “Szakértő”!

Még a ’80-as évek közepén, a gépjárműoktatóm azt mondta nekem intelemként: “Jobbra is nézz! Ha folyton csak balra nézel, jobbról kapod a karambolt.“. Milyen igaza volt!

… és ezt …

szendamondja!


Ámokfutás: folyt. köv.

Nem volt választási sem, így kormányprogram se lesz. Nem lesz konszolidáció és kiegyezés sem. Csak totális harc! Az ellenzékből megmaradhat az LMP és a Jobbik feltéve, ha rendesen viselkednek, de a Szociknak nincs kegyelem. Folytatódik Orbán ámokfutása, amiért meg természetesen (egyéb jelentkezők híján) “Agyurcsány” a hibás!

Két nappal a “Választások” után egyik, az értelmesebb fajtából származó fideszes ismerősöm azzal nyugtatgatott, hogy meg fogom látni: a harmadik Orbán-kormány teljesen más stílusban fog politizálni. “A rendszer már kiépült, a pozíciókat elfoglalták és mindent megszereztek, amit csak lehetett. Talán túl sok és riasztó is ez az újabb kétharmad, de ezt követően csakis a konszolidáció következhet, ami egy sokkal mérsékeltebb, csillapítóbb politikát eredményez majd!

Ez a vélekedés/várakozás, nem csak az én ismerősömre volt jellemző. Hírlik, hogy az Állampárton belül is sokan vannak/voltak, akik ugyanígy gondolkodtak. Akik szerint nem biztos, hogy a Fidesz-tábor kibír még négy esztendőnyi háborús politikát. Akik kételkednek abban, hogy sikeres lehet egy olyan kormány, amelyik káderhiánnyal küszködik. Akik szeretnék már békében élvezni a “szerzett” javakat. Akik felteszik a kérdést, vajon elhárítható-e a Jövő Nagy Fenyegetése, nevezetesen a fiatalok Jobbik felé vándorlása?

Hasonló húrokat pengetett Heim Péter, az Orbán-párthoz szorosan kötődő Századvég Gazdaságkutató elnöke is. A Heti Válasznak adott múltheti interjújában (lásd itt!) úgy vélte, az emberek nem szeretik a hosszú háborús hadviselés, egy részük már belefáradt ebbe és békére vágyik. Ha ez az igényük nem teljesül, ki fognak ábrándulni a Fideszből, s a tábor szétszéled. Ennek már vannak konkrét, mérhető jelei, s a párton belül bizony jól tennék, ha elgondolkodnának azon: hová lett az a több, mint félmilliónyi voks, melyet 2010-hez képest elveszítettek!

Viktátor azonban sem a Heti Választ nem olvasta, sem ezeket a hangokat nem hallotta meg. Ki is adta az ukázt, hogy “Folytatjuk!“, de nem úgy, ahogy eddig volt, hanem mégúgyabb. Információk szerint a Vezér, az április hatodikán “szerzett” újabb kétharmadra “történelmi esélyként” tekint, s “elszánt” az eddigi, sok konfliktust eredményező politika folytatása mellett. Úgy véli, hogy konszolidációt csak azok akarhatnak, akik gyávák és félnek a 2018-as választásoktól. Márpedig az szerinte mindenképpen megnyerhető, ha sikerül tartani az évi két százalékos gazdasági növekedést, s érvényesül a “Kötcsei Doktrína“, azaz az ellenzéki szavazatok továbbra is megoszlanak több közép- és kis-párt között. Ezért aztán nincs semmiféle kiegyezés az ellenzékkel! Az MSZP-t Orbán meg akarja semmisíteni, a többiek (LMP, Jobbik) pedig maradhatnak, ha rendesen viselkednek. Abban az esetben pedig, ha a Jobbik túlzottan megerősödne, már “be vannak készítve a dossziék“, melyek különböző, a pártra nézvést “kínos ügyeket” taglalnak (pl. a neonácik külföldi, elsősorban orosz kapcsolatait, amelyek akár még a “nemzetbiztonsági kockázatot” is felvethetik.).

Állítólag létezik ugyan két csoport is az Állampárton belül, amelyek nem értenek egyet a führeri koncepcióval, s a fentebb ismertetett okokból féltik a jövendőjüket, de igazából semmit nem tehetnek. Egyrészt a két évtized alatt kialakított belső szisztéma miatt mindenki Orbán, azaz a “központi égitest” körül kering, másrészt egymással sem tudnak megegyezni, lévén féltékenyen figyelik a “másik csoport” minden mozdulatát (“Divde et impera!“). Visszapofázni, akadékoskodni így nem csak hogy nem lehet, de nem is tanácsos, hiszen számos példa bizonyítja: “csúnya véget” ér az, aki ilyesmire vetemedik. Nem csak kipenderítik a “hűbérbirtokáról“, de még ha lenne is (általában nincs!) tehetsége az önálló karrierépítésre, “utána nyúlnak“, s jobban teszi, ha elhagyja még az országot is.

Folytatódik az is, ahogyan eleddig Darth Victorius az Országgyűléssel bánt: semmibevétel, mély megvetés, egyszerű szavazógépnek való tekintés. Hírlik, hogy erre az Örökös MinElnök még rá is akar tenni egy újabb lapáttal. Pökhendiségben már odáig menne el, hogy az ugyan merőben formális, de a szokásjog által elvárt miniszterelnöki programadó beszédet sem akarja elmondani az Országgyűlés jövő heti alakuló ülésén, de még egy néhány perces, általános blablát sem. Egyszerűen csak megválasztatja magát, oszt’ jónapot.

Ennek egyik oka állítólag az, hogy az Ápolt irtózik még a gondolatától is, hogy bármit írásba adjon, lévén az “kiszivároghat” (értesülések szerint szabályos lincshangulat uralkodott a Miniszterelnökségen amiatt, hogy a 444.hu megszerezte azt a gondosan titkolni akart levelet, melyben az Európai Bizottság bejelentette a magyar fejlesztési pénzek befagyasztását). Beszámolók szerint még a miniszterelnöki utasításait is “baráti beszélgetések, kávézgatások” közben, amolyan “elejtett megjegyzések” formájában adja ki, melyeket környezete “köteles elérteni“. Aki ezt nem teszi (mert nem akarja, vagy nem tud mindig jelen lenni), számíthat a megtorlásra. Ezért lett Navracsicsból kegyvesztett (hivatala egy másik épületben van!) és ezért lett belberki liebling Lázárból (irodája Orbán szomszédságában található!), aki minden kormányülésen ott ücsörög a Főnök mellett, ő készíti keze alá a különböző iratokat, s időnként a fülébe súg ezt-azt.

Mi lesz ennek a vége? Mindenki, aki rendelkezik kellő történelmi ismeretekkel és/vagy élettapasztalattal, pontosan tudja: egyetlen olyan szisztéma sem működőképes (még középtávon sem!), amelyben minden döntést egyetlen személy hozhat meg csupán. Azért nem, mert az a bizonyos “Valaki” legyen bármilyen zseniális is, képtelen mindent észben tartani, minden tényezőt alaposan megfontolni. Pláne, ha egy olyan személyről vagyon szó, mint Orbán, akinek zsenialitása csupán a hatalom megszerzésében és megtartásában nyilvánul meg, minden másból pedig csakis a pszichopátia! Ez az elmebaj meg csak fokozódott azáltal, hogy egyrészt sikerült megszabadulni uralma minden létező (közvetlen) korlátjától, másrészt ennek mámorító drogja pedig teljesen átformálta a már eleddig is kóros személyiségét. Újabb kanna olaj az őrület egyébként is magasan lobogó lángjára az április hatodikai “győzelem”, miáltal az ámokfutás nem csak folytatódni fog, de mégnagyobb tempóra kapcsol. Ez pedig csakis katasztrófához, majd pedig a magyar neonácik uralomra jutásához vezethet. (Koltai Tamás kitűnő írása szerint: “… a kormányzati katasztrófapolitika előbb-utóbb csődhöz fog vezetni. Előbb gazdaságilag, mert az unortodox dilettantizmus, továbbá a korrupció és a maffiafelvilág okozta károk szanálására a Putyin pénze sem lesz elég, nemhogy az unióé, utóbb – az előbbi miatt – társadalmilag is. Akkor jönnek ők (értsd: a Jobbik! – szendam). És ha addig még kő kövön volt, utána nem marad.“)

Említett fideszes ismerősöm, amikor tegnap szembesítettem őt a korabeli kijelentésével, illetve a fentebb hivatkozott cikkek tartalmával, azt írta nekem, hogy szerinte “teljesen érthető” Orbán “pillanatnyi dühe“, hiszen “a Baloldal(!) és annak sajtója agresszív és nemtelen kampányt folytatott ellene“. Sőt, ennél még tovább lépett vissza az időben: “A Miniszterelnök úr valószínűleg teljesen másként kormányzott volna az elmúlt négy évben, ha a hírhedt 2006-os tévévitában Gyurcsány nem sérti őt vérig, hanem tisztelettel és megbecsüléssel viszonyul hozzá!“.

Nem, nem dobtam el az agyam mikor ezt olvastam. Mindössze megállapítottam, hogy a honi, korrupt rendszert felszámolni nem akarók jobbról is balról is megcsókolhatják egymást (megtörtént!). Azt eddig is tudtam, hogy szerintük mindenért Agyurcsány a hibás (mer’ ugyi ők osztán soha és semmiért!), na de hogy már azt is az ő orrára húzzák, hogy Orbán megőrült és agresszív pszichopataként rárontott az országára/nemzetére, számomra is nóvum, a felelősségáthárítás egy újabb, “zseniálisan kreatív” példája.

Röhögtem is volna, ha lett volna min.

… és ezt …

szendamondja!


“Echo te absolvo”

Bocsánat azért a talán rendkívül hülye címért, mellyel ezt a posztot bevezetem, de az alábbiakból – remélem – kiderül: miért torzítottam el a katolikus liturgia egyik legjellemzőbb mondatát, az “Ego te absolvo“-t, azaz az “Én téged feloldozlak“-ot ippeg és punkt erre. … Segítségül annyit: a hangsúly a “Feloldozás“-on van!

Az elmúlt három napban, némi “lakhelyelhagyási kötelezettségek”-ből kifolyó költözködés okán, nem csak Abszurdoorbanisztánban, hanem még Diszkomfortiában is lakni voltam kénytelen –  lévén nem volt internetem. Ez pedig számomra olyan volt, mint ha levágták volna a másik lábamat is. … Hogy? … Mi? … Hogy miért “a másik”-at is? Nos azért, mert többek között megélhetési okokból kénytelen voltam az Ugocsauruszág egyik (keleti) oldaláról a másikra (nyugati) átvándorolni, ami meg egyenesen hozta magával a megszokott környezetemtől, de legfőképpen a Családomtól való elszakadást. (Nem akarok panaszkodni … azaz mégis, de csak “lájtosan” … a “keserűt” pedig igyekszem kiköpködni, bár évekig fog tartani és semmi nem garantálja, hogy sikerülni is fog!)

Áber nyicsevó! – ahogyan azt a bad-pyrnborni “német” munkás szokta volt mondani egy erdőmélyi sajtüzem hátsó udvarán. Ez pediglen meg erősen hajaz az ezerkilencászötvenes évekbeli “Józsi bácsi” hozzáállására. Utóbbi alakját A Géza véste bele minden korombéli (meg annál idősebb) ámbör emlékezetébe: “Az elvtárs nem lép be a Téeszcsébe?!” – kérdi a hosszú, barna bőrkabátot viselő “aktivista”. “Dehogyis lépek, há’ nem mént el az eszem!” – hangzik a válasz, mire kap egy akkora “ijesztést”, hogy a fal adja a másikat. “Jajajj! Há’ mé’ nem ezzel kezdték rögtön az eetársak! Ha muszáj, akkó’ szívesen!“.

Így köll tehát a Szükségből Erényt kovácsolni! Vagy legalább is azt hiszem, s ezt a “receptet” nem csak az ötvenes évek Józsi bácsija követte annó. Hanem bizony azon, “kábé” hatvan évvel későbbi, de a föld- helyett (elvileg) az agyművelésre áttért utódai is, akik ma azt akarják bemagyarázni nekünk(!), a szerintük Ostobáknak: jelenlegi állapotjainkért (tehát az orbáni, ezerharmados Maffia-kormány regnálásáért) nem ők, az önálló véleményalkotásra (elvileg) képes, kvalitatív értelmiségiek a hibásak, hanem a Zemberek … no meg persze Agyurcsánybajnaimegabaloldal!

Kitűnő példa erre az az írás, melyet az általam rendszeresen olvasott (és általában mindenkinek ajánlott) “Örülünk, Vincent?” blogger-közösség oldalán még kedden jelent meg “Pásztörperc“, azaz “P/c” kolléga jóvoltából. A linket ugyan megadtam, de érdemesnek tartom itten és most teljes terjedelmében utánközölni!

Tézis1: A magyar választó (mármint a többség) nem valakire/valamire szavaz, hanem valaki/valami ellen. E tétel egzakt bizonyítására persze képtelen vagyok, úgyhogy aki nem ért egyet, nyugodtan hagyja itt abba, a továbbiak ugyanis — szándékom és reményeim szerint — a tézisekből következnek.

Tézis2: Orbán Viktor nem népszerű. Persze, megvannak a maga elvakult rajongói, mint ahogyan pl. Gyurcsánynak is. Ráadásul ezeket az elvakult rajongókat többet látjuk, mint Gyurcsány híveit
— egyrészt, mert tényleg többen vannak;
— másrészt, mert sokkal aktívabbak, látványosabb demonstrációkat és gyakrabban szerveznek;— harmadrészt, mert a köztévé sokkal szívesebben mutatja őket, mint pl. Gyurcsány híveit.

Igaz ugyan, hogy a politikusok népszerűségi listáján övé a stabil 2. hely (az 1. Árpi bácsi óta kvázi automatikusan jár a közt. elnöknek, olyannyira, hogy egy darabig még Schmitt P. is volt első) — az a 43–45 pont azonban, ami neki ehhez elég, még a “bakfitty” kategória alsó határát sem éri el; a rendszerváltás utáni első években ezzel még a lista fölső harmadába se kerülhetett volna be. Ezzel összhangban a közvélekedés szerint Orbán 22 év legrosszabb miniszterelnöke. Mögötte azonban, a fölényesen vert mezőnyben olyan fickók (Gyurcsány, Bajnai) tolonganak, akik ugyanezen közvélemény szerint kevésbé rosszul teljesítettek. Megérne egy önálló beszélgetést annak tisztázása, miért látja a őket a “köz” Orbánnál sokkal ellenszenvesebbnek, most azonban elégedjünk meg a tény rögzítésével: Orbán kihívóit a választók utálják, miként a kukorica-gölödint.

Utálták őket négy éve, utálják most is: e szempontból semmi változás. Négy év múlva is utálni fogják őket. Utálnak mindenkit, akit a Gyurcsány-korszakkal azonosítanak: minél közelebb érzik az illetőt Gyurcsányhoz, annál jobban. Így hát a népszerűtlen Orbán mögött maga Gyurcsány több mint húsz(!), Bajnai és Mesterházy egyenként úgy tíz-tíz ponttal szakad le (Bajnai jobban kötődik Gy.-hoz, de ezt Mesterházy jelentékeny személyes alkalmatlanságával és tehetségtelenségével ki tudja egyenlíteni). Gyurcsány egymaga, illetve Bajnai és Mesterházy párban már untig elég a neveikkel fémjelzett alakulat stigmatizálásához — így, hogy hárman erősítik a negatív érzületeket, az ellenszenvkeltő hatás már-már tökéletes.

A szorgos választópolgárok ránéznek az összefogók listájára, és ki-ki azonmód megtalálja rajta azt, akit ő, személyesen a leginkább utál — aztán szavaz valaki másra. Voltaképpen még örülhetünk is, ha ez a más Orbán Viktor; mert akik Orbánt is eléggé utálják, zömmel a nácikra szavaznak majd.

 Az összefogók mellett érvelők szerint a választásnak egyetlen célja lehet: Orbán leváltása, bármi áron. Fejlettebb változatban hozzáteszik, hogy de azért úgy, hogy ne a nácik jöjjenek utána — mert már érzik, hogy ennek is van esélye. Legfőbb argumentumuk az, hogy 0. Viktor leváltására kizárólag az összefogók esélyesek, tehát aki nem rájuk adja a voksát, az Orbánt erősíti. Ez nemcsak velejéig demagógia (aki nem szavaz Orbánra, nem is erősíti őt — köszöni szépen, fenti, rajta kívül álló okoknál fogva elég erős ő maga is), hanem érvelési hiba is.

Tudom, hogy ez a kétosztatúság (vagyunk mi, a jók, meg vannak ők, a gonoszak) a szekértáborozó magyar politikai kultúra édes gyermeke. Tanultam azt is, hogyan hat a választójog a bejutó pártoxámára: minél nagyobb a választókerületi mandátumok aránya, annál kevesebb a párt. Csak hát még az angolszász rendszerekben is tűnnek el pártok, és váltják fel őket újabbak — írmagja sincs pl. a whigeknek. Tehát:

1. Az összefogók nem tudják megakadályozni Orbán győzelmét — sőt, újabb kétharmadát se.

2. Azok, akik mindkét nagy blokkal elégedetlenek, nem reménykedhetnek másban, minthogy a “kicsik” közül valamelyik fel tud nőni, a következő négy évben meg tud erősödni.

Fogalmam sincs, lesz-e ilyen a jelenlegi “kis” pártok közül. Azt azonban tudom, hogy amelyik most nem éri el az 1 %-ot (amitől kezdve jár neki a költségvetésből egy kis pénzecske) az a következő négy évben kvázi ismeretlen marad. Az ismeretleneknek ugyanis fizetniük kell azért, hogy megjelenjenek a sajtóban, és nekik nem lesz rá pénzük.

Az “összefogók” ebben a négy évben úgy “állhatnának talpra”, ha megvizsgálnák vereségeik okait. Sorra vennék, mit, hol és miért csináltak rosszul. Az alkalmatlanokat és a közvélemény számára elfogadhatatlanokat elzavarnák, és megpróbálnának alkalmasokat és egyúttal elfogadhatókat állítani a helyükre. Most, előre megmondom: ha a közbeszédben “baloldalinak”, ill. “ballibnek” nevezett politikai erők közül az összefogók kapják a legtöbb szavazatot, akkor erre semmi esély. Akkor kijelentik, hogy “mindenről a Fidesz meg az az agresszív, közpénzből fizetett reklámja tehet” — ők nagyon jók voltak, csak hát széllel szemben…

Szóval, aki az összefogókra szavaz, a náciknak ágyaz meg 2018-ra.

Én ugyan elismerem, hogy P/c “kollégához” képest messze el vagyok maradva úgy a képzettségben, mint a tudományos fokozatokban. Egy politológia-filózófai szakos csontkovács (tényleg!) elvileg meg se próbálja felvenni a vitát egy olyan, magasan kvalifikált szakemberrel, aki nem csak tökéletesen tudta leleplezni a “Vörösiszap-katasztrófát” övező orbáni mítoszokat, de simán kimutatta, hogy az általunk rendszeresen, “ásványvíz”-ként megvásárolt “hákettőók” többségében még annyi hasznos nyomelem sincs, mint az Orbán-féle NER-ben a demokrácia (mindezen írások megtekinthetőek az “Örülünk, Vincent?“-en, külön nem linkelem!). No de az a kitétel, hogy nem érdemes jövő vasárnap a magukat “Kormányváltók”-nak nevezőekre szavazni, mert … izé és estébé … no meg azzal csak a nácik 2018-as győzelmét lehet megalapozni?

Hát, mit is mondjak úgy, hogy meg ne sértsem a kollégát nagyon? Esetleg azt, hogy OSTOBASÁG? Avagy azt, hogy KICSAVART LOGIKA? Hiszen ezek szerint jelenleg és csupán csak ez az alternatíva:

Ami azért lássuk már be, közel sem ilyen egyszerű! “A Lopás”, az valóban megtörtént mindkét oldalon. Ámde istenbizti és télleg A Baloldal a rosszabb? Istenbizti és télleg vagyon ennek a Zországnak még négy esztendeje, hogy kiigya, de fenékig a Méregpoharat, majd abból okuljon? Istenbizti és télleg EZ AZ AZ ORSZÁG, amelyiknek lakói valaha is és bármiből is okultak vóna(Vona)? Nem lehetne (lehetett volna már 1990.-ben) esetleg a Téértelmiség részéről valami “Népnevelő” kampányt indítani … esetleg a kölkeink érdekében! … azér’, hogy legalább az Utódaink képesek legyenek felismerni: “A Világ nem bipoláris, nem fekete-fehér, hanem a szürke különböző árnyalata! Nincs patyolat-fehér, de van matt-fekete és nekünk csak arra van lehetőségünk, hogy a szürke minél halványabb legyen!“.

Nos “P/c” kamikaze-hozzáállásától ugyan nem sokban különbözik, de legalább indokoltabb Tölgyessy Péter véleménye (ld.: itt!). Szerinte azér’ nem érdemes kormányt váltani, mert az egész Rendszer egyetlen emberre van szabva, így abban az Ellenzék majd “nem tudna boldogulni”. Mondja mindezt az SZDSZ-ből, majd a Fideszből is kiugrott (utóbbiból inkább kirúgott!) alkotmányjogász, ex-képviselő, aki szerint a mai Baloldal soha ennyire még nem volt felkészületlenebb az ország kormányzására, mint most! Annak ellenére, hogy kijelenti: az Orbán-rendszer prolongálásából nemzeti katasztrófa fog származni.

Hurrá! Nem kéne esetleg és netalántán tenni ez ellen valamit?

Tölgyessy és P/c szerint nem! Az előbbi szerint ugyanis a Zemberekben “Megbicsaklott a valóságérzékelés“, az utóbbi szerint pedig: “…ilyen a magyar választópolgár“! Hát persze, ha a magát kvalitatívnak tekintő/képzelő Értelmiség egyes személyiségei ilyen kamikaze-stílust képviselnek, lemondva a jobbítás (és nem a jobbikosítás) szándékáról! Ez pedig szégyen és gyalázat, aminek nem Széchenyi grófhoz, hanem XV. Lajoshoz van köze (“Utánam a Vízözön!“).

Engem ez az egész kísértetiesen emlékeztet a 2010-es választásokat megelőző hetekre! Akkor mást sem hallhattunk/olvashattunk a “kvalitatív értelmiségiektől”, hogy “Nem lesz baj a Fidesz valószínűsíthető kétharmadából“. … Hát lett! … Most meg ugyanezen emberkék egy része azt sutyorogja a kagylófüleinkbe, hogy A Baj ugyan már megtörtént, a mindent szétrohasztó, tehát rákos Betegség ottan vagyon a Társadalom és a Zország testiben, de a gyógymód … a kórt még tovább fokozó “politikai homeopátia! … Salvor Hardin, “Terminus” első polgármestere az ilyesfélére azt mondta: “Ez akkora ostobaság, ami már a zsenialitás határát súrolja!“.

Én nem vagyok Asimov regényhőse. Én csak annyit tudok tenni, hogy megkérdjem: ezeknek az embereknek vannak gyerekeik és ha igen, hajlandóak játszadozni az ő jövőikkel?!

Ha igen, akkor ők nem Emberek, csak Zemberek, akik korabeli (2010) ostobaságaikat (végbélig benyelt fideszes, hablatyolós és karaktergyilkos propaganda) mentendő, önmagukat feloldozandó (absolvo), visszhangozzák (echo) a lejárt szavatosságú, bizonyítottan hamis elméleteiket!

… és ezt …

szendamondja!


Öt

Bár önmagamat liberálisnak sőt, időnként még értelmiséginek is merészelem tekinteni/nevezni, gyakran csuklik meg bennem ez a talán téves elképzelés. Különösen, ha (az önkinevezett) “liberális értelmiségiek” (éceszgéberek, morálfilozófusok) szövegeit hallom/olvasom.

Ezek az emberkék pont olyan heveny öntudattal dumálgatnak egy Nemlétező Magyarországról, mint Napoleon Dunaparte, s mindössze annyi közöttük a különbség, hogy az előbbiek pusztán “öntévedésben” vannak, az utóbbi pedig “üzletszerűen elkövetett” hazudozással él … naponta többször is! További hasonlatosság közöttük, az önimádat, a tévedhetetlenség hite s az, hogy mindegyik a másik tevékenységét tekinti Önmagára (és az Országra – ki mit azonosít azzal!) nézvést veszélyesnek. Bár semmiféle közös nyelvet nem beszélnek egymással, abban teljes mértékben megegyeznek, hogy ezen “Kockázati Tényező” legfőképpen a mai Ellenzékben testesül meg.

Amikor azt olvasom kedvenc bloggerkollégám, Fabius oldalán, hogy szerinte továbbra sem a Farkasházy Tivadar-féle szárszói talákozóról pikírt és ostoba “riportot” közlő sajtóskríblerek voltak a hülyék, hanem “Teddy“, aki a “retyózsurnalizmus” eme … díszpéldányait kihajította a saját telkéről (a második dilinyós “beszámoló” után!), akkor komolyan az az érzésem, hogy nekem ment el az eszem. Azért, mert ugyan magam is gyakran írok “Fabius”-hoz hasonló, karcos posztokat, de én (meg ő is) csupán bloggerek vagyunk, akik ezt megtehetik. Ámde az index.hu két balfékje, szakmai niemandja mégis csak hivatásos (azaz: fizetett) zsurnaliszta, akiktől még a saját benyomásokat is tartalmazható “riport” műfajában is elvárható (nem föltétlenül csak a mértéktartás, de az mindenképpen) hogy legalább tisztában legyenek azon személyek kilétével (neveivel), akikről írsogálnak! /Engem úgy bő húsz esztendővel ezelőtt Falus Gábor, a Népszabadság rovatvezetője azért baszarintott le ordítva, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy a “Budapesti Taxis Kamará”-nak van “országos főtitkára” is! … volt!/ Arról már nem is beszélnék, hogy az egész “riportjuk” hemzsegett a szubjektumtól és valami egészen baromi módon hiányolta az objektumot, azaz a tényeket, a tudósítást. Így osztán a firkálmányaik inkább hasonlítottak egy matolcsysta költségvetési törvényre, mint egy valódi tudósításra/riportra.

Ámde mit kezdjek azzal, ha már a sajtószakma olyan “nagy öreg“-je is képtelen helyén kezelni a dolgokat, értelmezni az elhangzottakat, majd mindezek alapján (elfogultságon alapuló prekoncepció szerint) olyan jegyzeteket ír, mint Tóta W.? Amikor az általam nem különösebben kedvelt MSZP nem kifejezetten kedvelt mai elnöke, Mesterházy Attila azon, szárszói mondatát, hogy “…innentől kritizálni csak négyszemközt lehet!“, úgy fordítja/magyarja, hogy “… kendtek feltalálták a Fideszt!“. Holott állítólag ő is részt vett (megfigyelőként) a szárszói dzsemborin, így tudnia köllene, hogy M.A. milyen előzmények után és pontosan kinek szánta ezt a kitételét. Egyáltalán nem a párttagoknak, a leendő szavazóknak (ahogyan azt Tóta W. tótavére ferdíti), hanem Bajnai Gordonnak! Egy ilyesmit, egy ilyen felkészült és jótollú újságírónak észre nem venni, az vagy ordas szakmai hiba, avagy … de ebbe már (főleg Tóta esetében) bele sem merek gondolni!

Persze Tóta W.-nek sokban igaza van! Például abban, hogy itten a szavazókorúak/jogosultak jelentős része egyáltalán nem a “2010-es állapotok”, tehát a pártpénztárnokok és oligarchák békés egymás mellett élésének állapotját sírja vissza. Már csupán azért sem, mert ez a “harmónia” már legalább 2006 óta megbomlott, s különböző bomlott elméjű emberek (politikusok és oligarchák) esküdtek össze a Köztársaság és annak Alkotmányos Rendjének megdöntésére! Ez pediglen 2010-ben azért sikeredett nekik, mert a Zemberek egy aktív kisebbsége egyszerűen leszarta az “ingyen kapott“! (©  Heller Ágnes – Szárszó, 2013.) Demokráciát, egy nagy és passzív többsége pedig veszni hagyta! Innentől, ezen tényből kiindulva pediglen beszéhet/írhat akármelyik liberális-doktríner Tótavé arról, hogy mánpediglen csakis a Tiszta Értelem, az Észérvek és az Őszinteség alapján lehet itten kampányolni és baromira kerülni köll a mindenféle Populizmust; meg hogy egy szabadelvű és demokratikus pártszövetségben nem szabad tiltani (még a szavak szintjén sem) a “kibeszélést”, azaz az egyéni vélemények korlátlan kikiabálását, az egyszerűen figyelmen kívül hagyja a Tényeket!

Mán pediglen a Tények azok, hogy az orbanista diktatúrát NEM a többek között fülöpházáról származó, komondoros polgármester/képviselők rittyentették nekünk ide! Nem a Holdból pottyantak pont erre a 93 ezer négyzetkilométerre és még csak nem is az Epsilon Eridani ufonautái szállították ide őket, hanem MI, aktívan avagy passzívan választottuk meg őket, illetve hagytuk, hogy egyáltalán a választhatóság (nem jogához, hanem a) lehetőségéhez jussanak! … Ezek az alakok! Ezek a kitömött pacipéniszek, akik egy normális országban, többségükben normális választók esetén még egy iskolaszéki tagságig sem jutottak volna el (hasonlatosan a Vezérürü/leak-ükhöz) nem hogy futószalagon törvényhozókig, akik havi 400-500 ezer forintért cserébe bármikor elárulják még a saját gyerekeiket is (mert annyira ostobák, hogy nem tudják: a mostani “elit” jogait bármikor meg lehet vonni vezérileg a mostani “elit” által megszavazott törvények alapján!).

Ezek az alakok egy fortélyosan kimódolt és nagyon lebutított kampányszövegek által juthattak hatalomhoz, s mindez azért, mert a Jónép (a Zemberek) erre fogékonyak voltak! Azt a Harmincegynehány Százalékot, akik a Führerre szavaztak, ez a populista szöveg érintette meg, s terelte (az országgal együtt!) tévútra! Majdenm ugyanennyien voltak, akik nem voltak vevők erre az egész turhahegyre s voltak hajlandóak szavazni a Ballib oldalra, de mégtöbben voltak azok, akik inkább otthon maradtak, s burkolództak hallgatásba, mert az a bizonyos Ballib oldal össze-vissza beszélt és egyszerűen szégyelte hangoztatni a kétségtelen eredményeit! … Bezzeg a “Jobbkonz”! … a Semmivel is Sikerpropagandát folytat és nem is sikertelenül! EZEKNEK a választóknak köllene (Tótavé szerint) “őszinte” és “össze-vissza beszélő” Kampányt rendezni? Télleg? Az önfelkent és prekoncepciózus “liberális” szerint EZ lenne a MEGOLDÁS, s ha az a Ballib oldalnak nem megy, akkor inkább még négy(?) év Orbanizmus, tehát Netto Maffiaállam?! Na ne és Jesszusom! Ez az egész hozzáállás már annyira ostoba, hogy a zsenialitás határát súrolja!

A jelenlegi választók (arra hajlandók) egy jelentős része olyan emberke (fehérjehalmaz), akiknek én még választójogot sem adnék (ők meg nekem, lévén nem azonos a “polgári” öntudatunk). Ők azok, akik 1990-2002 között általában mély hallgatásba és passzivitásba burkolództak. Most ők a hangadók, az “aktív kisebbség”! Mi, a korabeli (2010-ig) “aktívak” pedig a mai passzívak azok, akik a közvéleménykutatók szerint “nem tudja/nem válaszol“! És miért? Mert nem lát egy egységes, összetömörült, ugyanarról beszélő, ugyanarra ujjal mutogató, tömbösödött Ellenzéket (monolit kormánypártal szemben?!), amelyet hatalomra juttatva ismét és már megint ingyé’ kaphatná vissza a Demokráciát!

És hogy ez mennyire igaz: nézze meg mindenki (Fabius kolléga és Tóta W. is) ezt a cikket, meg ennek fotóit!
Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria     Sátrat vert a PM a Sándor-palota előtt - Fotógaléria

ÖTEN TÜNTETTEK MINDÖSSZE A MAFFIA-DIKTATÚRA ELLEN! Ha Tóta W., Fabius kolléga és a két indexes is ott lett volna, már KILENC főre növekedik a Polgári Öntudat képviseletének netto száma.

Ezek a “választók” meg a “polgári öntudat”?! Amit az önfelkent Ballib Pápák prédikálnak úgy, hogy miközben nem csak a Helyzettel, de még a Saját Szakmájuk csínyjával-bínyjával sincsenek tisztában?!

Maradjunk csak a jól bevált “Populizmus“-nál! Ha ez az ára, hogy Tóta W. tovább fikázhassa (szabadon) a ballibeket, akkor legyen!

… és ezt …

szendamondja!

PS: Aki pediglen elfelejtette volna: a Tákolmány (már négyszer módosítva!) oktrojálásának napján Hatalmas Tüntetés volt az Operaház (katt a linkre!- megéri!) előtt, ahová a fociöltözős komondorosok nem a kultúrát, nem a tákolmányosságot gyűltek össze megünnepelni … HANEM ÖNMAGUKAT! EZT AKARJUK?!