A meleg víz felfedezése

A több, mint öt esztendeje egyre fokozódóbb központosítás több kárt okozott a magyar oktatásnak, mint amennyi hasznot hajtott. A működésképtelen, inkább a hatalomgyakorlásra, mint a szakmaiságra bandzsító, alapvetően bürokratikus és megfélemlítésre alapozott rendszer kialakulásában pedig vastagon benne van a magyar pedagógusi kar tehetetlensége, gyávasága is. Ezt állapította meg egy tegnapi konferencia. … Hurrá! Sikerült ösmét felfedezni a meleg vizet!

Mindent központosítani, mindent ellenőrizni! – a tanácskozás résztvevői szerint ez a cél vezérli az oktatásban (is) a 2010 óta regnáló, önmagát kormányzatnak nevező Kleptokráciát, amely a reá bízott közvagyont a mai napig hűtlenül kezeli, az annak működtetéséből származó jövedelmeket, valamint az “egyéb bevételeket” (pl.: EU-támogatások) pedig szimplán elsikkasztja. Azért, hogy ez az amorális, új értéket létrehozni képtelen, mindenre piócaként rátelepedő rendszer a funkcionalitás látszatát kelthesse; azért, hogy a köztulajdont magánvagyonná konvertáló szisztéma működését minél tovább finanszírozhassa, elképesztő összegeket vont ki (többek között) az oktatásból is.

Ennek érdekében elébb létre hozott egy olyan, velejéig bürokratikus intézményt, a “KLIK“-et, amely ugyan már létezésének első esztendejében is diszfunkcionálisnak bizonyult, de szinte valamennyi, eladdig “közösségi” (azaz “önkormányzati”) általános és középiskolánkat a Központi Akarat irányítása alá vont. A hivatalos indoklás – miszerint így “egységes” kritériumok alapján mindenütt “azonos feltételek” teremtődnek – azonban igazzá vált: manapság alig-alig található az országban olyan skóla, amelyben ne jelentenének napi gondokat a tanításhoz szükséges legalapvetőbb “kellékek” beszerzése, a tanárok béreinek korrekt folyósítása.

Ugyancsak ekkor a Hatalom létre hozott egy olyan hierarchiát, melyben már nem az adott intézmény (sokszor pártkinevezett) igazgatója az ott dolgozó tanárok munkáltatója, hanem a KLIK, illetve az az alá tartozó Tankerület. A “diri” minden feladata/jogköre kimerült abban, hogy összegyűjtse (alantas) kollégái “infrastruktúrális” igényeit (kréta, fénymásolópapír, festékkazetta a nyomtatóba, stb.), azokat minden hét keddjén és csütörtökjén (nem máskor!) továbbítsa a Tankerületnek (az meg péntekenként a KLIK-nek tovább), illetve minden hónap utolsó péntekjén jelentést írjon ugyancsak a Tankerületnek arról: melyik tanár és hányszor sértette meg a központilag előírt munkaügyi szabályokat.

Mert voltak Új Szabályok is! Például az, hogy napi óraszámtól függetlenül mindenki köteles fél nyolctól fél kettőig az iskolában tartózkodni. Pontosan köll vezetni a Jelenléti Ívet, de abban csakis annyi teljesített óra szerepelhet, amennyit az Új Köznevelési Törvény előír – ha valakinek netán túlórája keletkezett, azt nem hogy ki nem fizették, de még büntit is kapott érte!

Mert lett itt “Életpálya-modell” is! Aminek első lépése az volt, hogy függetlenül a végzettségtől és a szolgálati esztendőktől, mindenkit(!) a “Pedagógus I.” fizetési kategóriába soroltak. Ennek ugyan voltak haszonélvezői is, azok, akik nem különösebben törekedtek a maguk továbbképzésére, de még több kárvallottja, azok, akik sem lustáknak, sem trehányaknak nem bizonyultak, azaz maguk (és a diákjaik) érdekében hajlandóak voltak továbbtanulni.

További rendszeraljasság, hogy a “Péegyből” kizárólag úgy lehetett átlépni a jóval magasabb fizetést ígérő “Pékettőbe“, ha a törekvő tanerő hajlandó eladdigi (akár több évtizedes!) szakmai tevékenységéről egy “Portfolio” nevezetű, rendkívül terjedelmes és bonyolult “Igazoló Jelentésben” beszámolni, amit osztán a gyakorlatilag a semmiből keletkezett “Mestertanárok” bíráltak el. Ugyanakkor szabályos “iparág” keletkezett az ilyen “dolgozatok” összeállítására, lévén a “követelmények” olyannyira átláthatatlanok, hogy ehhöz egy (két, több) diploma nagyon kevés.

Közbevetőleg:

“Érdekessége” a dolognak, hogy a törvény szerint Mestertanár csak az lehet, aki már a Pékettőbe került. De mivel ez és így csakis a jelenlegi kormányzat által gyakorta használt “fluxuskondenzátorral“, tehát az “időutazással” lehetséges, nem lehetetlen a feltételezés, miszerint Orbán egyik elmebeteg kedvencének, Jobbszéles Gábor médiamogulnak és oligarchának tényleg sikerült valamelyik elképzel(g)ését megvalósítania!

*

Később jött az NPK, azaz a Nemzeti Pedagókus Kar, amelynek a valahonnan előkapart, valakik által állítólag megválasztott, (de)generált vezetői összebarkácsoltak egy Etikai Kódexet, melyhez ugyan lehet hozzászólni (ez fakultatív), de betartani meg muszáj. Igaz, hogy ez nem törvény, nem jogszabály, de aki ezt selejtes és maximálisan alattvalóvá tévő Izét megszegi, hát “…míg élek én, nem lesz tanár e Földtekén!“.

Erre halmozódott a PÖCS, a Pedagógusok Önértékelő Csoportja, amely semmi más, mint a Rákosi-féle rendszer önkriticista termelői/brigádgyűlései, ahol egymást és önmagukat jelenthetik fel a a Nemzet Szamarai Tanarai. Ráadásul örök életükre, lévén ezen “önértékelések” adatai úgy kerülnek be egy központi adatbázisba, hogy sem annak kezeléséről, sem megtekintési lehetőségéről semmiféle jogszabály nem rendelkezik!

Nos ezt a “meleg vizet” fedezték fel a tegnapi konferencia résztvevői. Továbbá azt is, hogy ez az egész fasiszta, hivatásrendi, velejéig bürokratikus, ostoba rendszer semmi máshoz nem vezetett, mint az oktatás leépüléséhez. A károk pedig legalább egy-másfél évtizeden keresztül akkor jelentkezni fognak, ha már holnap kormány- és szemléletváltás következne be.

Ámde a legfontosabb megállapítás Osztolykán Ágnes nevéhez fűződik. A szakpolitikus véleményét kissé vulgarizálva:

Ez a ‘műsor’ nem jöhetett volna létre, ha van pedagógusi öntudat, méltóság, hivatásbéli elkötelezettség, illetve ha nincs emberi gyávaság, silányság, hitványság!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.:

  1. A konferencia egyik “felsőoktatási” résztvevője arról panaszkodott, hogy őket is üti a kormány, illetve hogy nincs szolidaritás az egyes intézmények között. Ámde az, hogy ilyen pedagógusokat termel ki magából az universitas, olyanokat, akik nem hogy egymásra, de még a gyerekekre sincsenek tekintettel (így a sajátjaikra sem!), az mindent elmond a honi Felső(?)oktatás minőségéről úgy szakmailag, mint emberileg, etikailag!
  2. Előbbiből következik, hogy amikor a Qrmány 16 esztendős korra szállította le a tankötelezettséget, számos középiskolai pedagógus ismerősöm nem győzött hová lenni a boldogságtól. Hiszen így majd nem köll bajmolódniuk az “alapfok” és a “szülők” által reájuk zúdított “selejtes”, kezelhetetlen, buta és antiszociális diákokkal (n.b.: ugyanilyen “politikusok” okozták nekik a talmi örömüket!). Még csak eszükbe sem jutott, hogy ezt a problémát az állam megfelelő szociális gondoskodásával, kiképzett iskolai pszichológusokkal, megfizetett felzárkóztató tanárokkal, no meg az (anyagi) helyzetükkel is megelégedett, társadalmilag megbecsült, hivatásuknak elkötelezett pedagógusokkal köllene megoldani … miközben ők is azt szajkózták, hogy “A Jövőbe való legprofitábilisabb befektetés az Oktatás!“. Azaz nem egy részvétlen, elvetemült, hangulatkeltő, súlyos rendszerhibákra “könnyű” válaszokat adni képes kormányzat lustasággal/gyávasággal való hatalomra emelésével, abban való megtartásával, hanem a felelős állam/politikai rendszer létrehozásával, kikényszerítésével!
  3. Éppen ezért úgy gondolom, hogy most tartsunk egy “Szendami Konzultációt“! Azaz:
Advertisements

2 hozzászólás on “A meleg víz felfedezése”

  1. bonhomme szerint:

    Kedves szendam!
    Ez egy többé-kevésbé rögtönzött vers; asszem, jobban is körül lehetne járnia témát.
    A fidesz-közeli tankönyvek késése is kimaradt például.
    Írd meg a véleményed!

    PÖCSöm a KLIKatokba!

    Csak egy KLIKkre vagyunk a diktatúrától:
    egy kattintás, és be vagyunk zárva mától.
    Lehull a vasfüggöny: idebent tart minket,
    akár a Rakosi-korban eleinket.

    “Kiművelt emberfők” elve odavagyon:
    agyhalottak jönnek majd futószalagon.
    És hogy sorsunk ellen ne lázadjunk nagyon,
    szolgákat képeznek zsellértanfolyamon.

    Csak tizenhat évig tart a zombiképző;
    jól kitalálta ezt már a Nagy Intéző.
    Az is lebutított, kőkorszaki szinten,
    hisz az iskolákban szinte semmi sincsen.

    Én amondó vagyok, ott már nincs mit tenni,
    ahol a krétát is zsebből kell megvenni.
    Mi kell még? A diák vigye majd a padot?
    Hogy rúgjak a KLIKes seggetekbe nagyot…!

    A PÖCS-köszörű is hogy ki van találva!
    Árulkodhat untig tanár a tanárra!
    Besúghat a szülő, jelenthet a diák:
    együtt elláthatják a tanerő baját!

    Már csak egy hiányzik: a Nemzeti PUNCI,
    ha úgy találjuk, a PÖCS már kissé uncsi!
    Kedves tanár urak, no meg tanár nénik!
    Ha hallgatnak, azzal csak a rendszert védik!

    A sok hülye ellen álljanak sarkukra!
    Csak egy jól irányzott rúgás a farkukra
    – mentálisan persze! -, s meghátrál a fideSS,
    mert ha nincs tanár, az oktatással mi lesz?

    Összpedagógussztrájk kéne, jóemberek!
    Addig kell a vasat ütni, amíg meleg!
    A diktátor egyből ért csak: az erőből!
    Csapjatok hát oda teljes (tan)erőből!

    Bónusz mozaikszó:

    PUNCI: Pedagógusok Unorthodox Nemzeti Csicska-Indexe

    • bonhomme szerint:

      Amúgy az egész mesterséges szervezetlenség leginkább “A Megye megtisztítása” című fejezetre emlékeztet a Gyűrűk Urából.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s