Tapolcai tanulságok

A “Baloldal” számára a tapolcai események tanulságai öléggé egyértelműek: a) párttag jelölttel képtelenség győzni; b) szocik kezébe kampányirányítást adni nem lehet. … Ennyi!

Mi a bajom a tapolcai választáson tegnap elhasalt Pad Ferenccel? Lényegében semmi. Előélete alapján rendes, becsületes embernek tűnik, aki normális körülmények között valószínűleg simán “hozta” volna a körzetet. Melyek lennének ezek a “normális körülmények? Végtelenül egyszerű: a) tisztességes választási törvények; b) általános elégedetlenség (tehát kormányváltó hangulat); c) felelősen mérlegelő választók (tehát “polgári mentalitás”); d) jól kiválasztott jelölt; e) kitűnően irányított, hatásos kampány, lelkes aktivisták támogatásával. Nos, itt a “b” pont kivételével egyik feltétel sem állt fenn.

Azt mindenki tudja, hogy idehaza a választási szabályokat mindenféle jelzőkkel illetni lehet, kivéve azzal, hogy “tisztességesek”, tehát minden induló számára egyenlő esélyeket biztosítóak, s a “népakaratot” híven tükrözőek lennének. (Csekély a kéj, hogy ez most pont a maffiapárti jelöltet “szívatta” meg.) Az is köztudomású, hogy létezik az általános elégedetlenség, tehát a kormányváltó hangulat is. Ámde nincsenek felelősen mérlegelni képes polgárok: itt az elsöprő többség (még maga az “értelmiség” jelentős hányada is) “zsigerből”, tehát indulati/érzelmi alapon voksol mindig valami “ellen” és nem “-ért”. Ezek nagy része pedig – a véleménykutatások szerint – hónapok/esztendők óta “kóborol” céltalanul, nem találván számára megfelelőt a “hivatásos” pártkínálatból azaz egy, a civil mozgalomból kialakuló hiteles Új Erőre vágyik. (A fasorban nincs ilyen még, de lehetne érte tenni netalán!)

Tulajdonképpen ezt “képezték le” a tegnapi, tapolcai eredmények is. Lehet “riasztónak” mondani a Nácik 35 százalékát és “érthetetlennek” a Maffiások 34-ét, valamint “megmosolyogtatónak” a Szocik 26 percentjét, de azért nézzünk már a számok mögé is! A részvétel mindössze 38 százalékos volt, így az összes jogosultra vetítve náciék 13,3, maffiáék 12,9, szociék pedig 9,88-at “kaszáltak”.

Ez pedig pontosan az, amit a véleménykutatók már régóta hangoztatnak: a három párt nagyjából egyenlő arányban osztozik az “aktívak” táborán, kiknek jó kétharmada jobbra “hajlik”. De azt is, hogy az országos átlagot (sorrendben 18, 21 és 14 százalék) tekintve mindegyikük alulteljesített. Avagy (és ez a valószínűbb) felülreprezentált, azaz választóik között sok a “szájhős”: a “kocsmajobbikos”, a “hazudós” és/vagy “kiábrándult” fideszes, az “úgysemfogunknyeri” szoci. Tehát ha valóban mindössze ennyi ezen “politikai” szervezetek mozgósítóképessége/támogatottsága akkor itten tényleg komoly bajban van … az ország és a társadalom!

Pad Ferenc tehát minden erénye ellenére alkalmatlan jelölt volt. Azért, mert párttag, mert szorosan kötődik a tényleg leszerepelt MSZP-hez. Kész Zoltán veszprémi, február 22.-én abszolvált “diadala” az, ami ezt híven bizonyítja. Nem köll semmi más az egymással egyébként szorosan összefonódó “jobboldal” két szervezetének legyőzéséhez, mint egy hiteles személyiség, akit a “frontvonalban” lelkes civil aktivisták támogatnak, a háttérből pedig az odakozmált hivatásos ellenzék. Ekkor, de csakis ekkor lehetséges az “Orbánváltás“, a “Vonátlanítás“!

Miért nem volt ez lehetséges? Mert az MSZP-ben, pontosabban a Vezetésben még mindig él a nagypártiság emléke. A beléjük ivódott “szoclovi reflex” szerint ugyanis, ha ők “engedtek” Veszprémben, akkor Tapolca már nekik “jár”. Ha az előbbi esetben ők nyelték le a “békát”, akkor most ugyanez a korábbi partnerek “kötelessége” (csak a DK tette meg nekik ezt a “szívességet”!). No nem azért, mert ezt tényleg így van, s mert Pad Ferenccel a körzet abszolút nyerő lett volna. Tisztában voltak azzal ők, hogy ez nem igaz! Hanem azért, hogy ezzel helyreálljon a Pártvezetés “tekintélye”, kompenzálva legyék a “Pártimázs”, a “Politikai Egó” korábbi “sérülése”. Meg is kötötték hát az “Alkut”, no meg a pártebet a pártkaróhoz, s osztán nekiláttak “kampányolni”. … Siralmasan!

A tapolcai körzet három nagyobb és rengeteg kistelepülésből áll. Ráadásul inkább “jobbra húz” az egész. A Maffiapártot a plébánosok, a Nácikat pedig a helyi, véres szájjal cigányozó/zsidózó/komcsizó “kocsmaaktivisták” segítik. Ha itt egy “balos” nyerni akar, bizony fel köll vennie a kampánybakancsot és körbetalpalni az összes települést. Egy olyan Jelöltnek, aki nem kötődik egyik lejáratódott szervezethez sem, ráadásul elmondja az Igazságot is.

Az Igazságot arról, hogy ez a “Fidesz” nevezetű Izé csupa közpénzen alaposan megtollasodott, s immáron egymással is marakodó gerinctelen, amorilás alakok társasága. Ezeket meg az ország egyetlen nyilvántartásában sem szereplő, hivatalos jövedelmet sehonnan nem szerző, ámde a “fényevés” ellenére giccses Gucci-táskát cipelő “tanácsadók” veszik körül. No meg olyan “üzletemberek”, akik adómentes kaszinókoncessziókat, pályáztatás nélküli állami földeket kapnak, a Felügyelet orra előtt (és beleegyezésével!) simlis pilótajátékot űző cégeikben közpénzek “parkolnak” törvénytelenül, s ha bedől ez az egész, akkor azt a vétlenekkel fizettetik ki (mint mindig!). A “kormányfő” pedig berni nagykövetté nevezi ki a személyes bankárját/brókerét, kinek legfontosabb feladata, hogy felügyelje a “miniszterelnök” Svájcban bejegyzett “energiakereskedő” cégét, mely azért tud immáron esztendők óta 50-100 milliárdos tiszta profitot “termelni”, mert a magyar (maffia)állam ehhöz minden “segítséget” megad neki!

Az Igazságot arról, hogy ez a “Jobbik” nevezetű Izé eredetileg csupán e Maffia szatellitszervezeteként indult, de most, hogy hiénaként megérezte azt a bizonyos “szagot”, igyekszik annyi előnyt biztosítani magának, hogy a következő “választásokon” (2018) a Nagyfőnök, Don Vittorio (esetleg utóda: Don Dzsoni) már kénytelen legyen minimum egyenlő részesedésű üzlettársat csinálni belőle, beosztottjai pedig kellő méretű “piacot” kaphassanak  (“üzlet”=”közpénzlenyúlás”). Arról, hogy ezt az “alakulatot” is kétes egzisztenciák, alpári alakok hemzsegik körül (belül). Akiket (legalább) egy külföldi kormány finanszíroz annak érdekében, hogy az ország érdekei ellen tegyenek meg minél többet (akárcsak az “Anyapárt”). Mindezt pedig a “nemzeti elkötelezettség” molyszagú gúnyájába, a “cukiság” bűzzáró díszcsomagolásába bújtatva.

Az Igazságot arról, hogy az ő megválasztásával ugyan ez a Bűnbanda nem fog eltakarodni az ország vezetéséből, de kapnak egy komoly figyelmeztetést, miszerint ebből már mindenkinek elege van. Akkor pedig talán végre mélyebbre hatol bennük a Veszélyérzet. Akkor talán nem lesznek ennyire pofátlanok, Akkor talán kicsit visszább veszik a nyomulásukat, ahogyan azt tették például a “Net-adó” esetében is. Akkor talán egy kicsit jobban élhető lesz ez az ország. Akkor talán később kisebb romhalom alól köll majd kimásznunk.

De nem ezt tették! Ehelyett kiálltak egy-egy nagyobb település főterére, s onnan az aktuális pártpotentát elkurjantotta magát: “Mindenki szavazzon ránk, mert mi vagyunk a Demokratikus Zellenzék!“. Hátha meghallják a kistelepüléseken is, s osztán ennek hatására rájuk húzzák az ottaniak is az “ikszeket”. … Nos, nem hallották meg: az aprófalvakat elvitték a Nácik, meg a Maffiások. Még a “fellegvárnak” számító Ajkán sem, ahol ugyan “elsöprő” volt a szocigyőzelem, de szűk 30 százalékos részvétellel! … Ennek ellenére ezzel dicsekednek, mert csak ezzel lehet(?).

Köszönjük meg szépen ezt az egészet a Magyar Szocialista Pártnak!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s