Bélaország

Sok tanulsága lehetne a magyar történelemnek, s közülük az egyik az, hogy az Urak újabb és újabb disznóságainak “számláit” újra és újra az a bizonyos “keményen dolgozó kisember” fizeti meg. Nem is csoda, hiszen “Bélaország” vagyunk: ígérgetésekkel, némi baksissal mindig ki lehetett szúrni a szemünket!

Március 16.-án, nyolc nappal az öncsőd bejelentése után Orgován Béla lett a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vezérigazgatója. E méltán közismeretlen “pénzügyi szakemberről” a 444.hu gyorsan kiderítette, hogy eddigi életének 38 esztendejét javarészt munkanélküliként, időnként közmunkásként (és börtöntöltelékként) tengette, s nem hogy szakirányú végzettsége, de talán még a nyolc elemije sincs meg. Ennek ellenére most csúcsvezetői beosztást kapott, no meg egy szürke Opelt, hogy azzal járjon be munkahelyére a Pest megyei Tápióságról.

A Quaestor tulajdonképpen egy cégbirodalom. Az anyavállalat (a fentebb nevezett tanácsadó zrt.) egy liechtensteini offshore-cég, az Insula Management Estabilishment tulajdonában állt, s ez birtokolta az összes vagyont. Ennek egyik “leágazása” volt a lényegében “nincstelen” Quaestor Financial Hurira Kft., amelynek egyetlen tevékenysége a Quaestor kötvényeinek hivatalos kibocsájtása. Mindezt pedig úgy, hogy  Hurira az “anyára” bízta a forgalmazást, az ebből származó bevételt pedig “kölcsön adta” neki. Az pedig ebből finanszírozta a befektetéseit, a haszonból pedig (ha lett volna) fizette a kötvénytulajdonosok lejáró követeléseit.

Mint kiderült, a Hurira által piacra dobott értékpapírok úgynevezett “junk bond“-ok voltak. Ezt a kifejezést Amerikában olyan, vállalati kötvényekre használják, melyek kipróbálatlan, nehezen megtérülő, tehát kockázatos befektetéseket finanszíroznak. Ilyesmiket csak olyanok vásárolnak fel, akiknek “könnyen jön” a pénz, tehát a szokásos piacinál jóval magasabb kamat érdekében nyugodtan bevállalják az esetleges bedőlés rizikóját. Következik ebből, hogy azok, akik életük megtakarítását akarják biztonságban tudni, illetve közpénzeket kezelnek (állami intézmények, cégek, önkormányzatok), az ilyesmiket messze elkerülik, s ha egy forgalmazó mégis bepróbálkozik náluk egy-egy “junk bonddal”, a felügyeleti szerv rögvest rákoppint az orrára. Már ha az a bizonyos “szerv” normálisan, tehát funkciójának megfelelően működik.

“Bélaország” azonban ezen a téren is alulteljesít. Minálunk oly’ alacsony a “keményen dolgozó kisember” pénzügyi műveltsége, hogy még csak meg se nézi, valójában mibe is feccöli a pénzét. Csak a kamat mértékét látja, s amikor aláírja a szerződést, el sem olvassa a “kockázatokat és mellékhatásokat” oldalakon át taglaló “apróbetűs részt”. Ugyanez történt a “devizaalapú hitelek” esetében is, no meg a most bedőlt Quaestor-kötvényekkel. Mivel az utóbbiakból származó bevételt nem olyanokba fektették be, melyek a lejárati időn belül kitermelik magukból a tőkét és a kamatot is, a cég újabb papírok kibocsájtásával fedezte a régiek kifizetéseit. Ez pedig nem más, mint egy szimpla “pilótajáték”: aki “felül” van az nyer és viszi a lóvét, aki meg “alul” … hát “sorry”.

Ez történt ebben az esetben is. Ami azonban meglepő, hogy az “odakozmáltak” között nem csak magánszemélyek, de még önkormányzatok is vannak. Fót fideszes polgármestere például egymilliárdnyi közpénzt “fialtatott” a szélhámos brókercégnél. Természetesen nem a sajátját, hanem a települését. Ugyanezt tette a Külgazdasági és Külügyminisztérium egyik “háttérintézménye”, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. csekélyke 3,8 milliárd (köz)forint erejéig. Igaz, ez a cég megúszta a dolgot, az öncsőd bejelentése előtt három nappal (gondolom: “isteni sugallatra”) kivonta minden tőkéjét a Quaestorból.

Joggal merül fel a kérdés, hogy miként árulhatott esztendőkön át “junk bond”-okat a Quaestor boldognak és (most már) boldogtalannak. Hogyan fordulhatott elő, hogy ebből önkormányzatok is vásárolhattak? Hogyan volt lehetséges, hogy (az államháztartási törvény megsértésével!) kormányzati szervezetek fektessenek be közpénzeket? Mi az ördögöt csinált a Felügyelet? Hogyhogy nem vette ezt észre? No meg azt sem, hogy a pilótajáték már odáig fajult, hogy a Quaestor az engedélyezett hatvannál 150 milliárddal több kötvényt dobott legutóbb piacra?

A válasz sajnos roppant egyszerű, s manapság “hétköznapi” is: Maffiaállam. Tarsoly Csaba, a Quaestor tulajdonosa és vezérigazgatója kitűnő kapcsolatokat ápolt (s ápol most is) a Maffiapárttal. Közös kereskedelmi vállalkozása van/volt a felcsúti Csodagázszerelővel, Mészáros Lőrinccel (a “miniszterelnök” közismert strómanjával) Oroszországban. Ugyancsak itt társtulajdonosa (a letartóztatott Kiss Szilárd “agrárdiplomata” orosz feleségével együtt) egy “vízumközpontnak” (Magyarország a schengeni csatlakozás óta 2 millió uniós vízumot adott ki, ebből 400 ezret Moszkvában!). A Quaestor volt a moszkvai és az isztambuli “kereskedőházak” üzemeltetője is. Győri illetőségűként jóban volt a mai “küküminiszterrel”, s mint focitulajdonos (Győri ETO), jól feküdt a futballmániás “miniszterelnöknél” is (lásd: a Mészárossal közös bizniszt!).

Hát ezért volt lehetséges az, hogy Tarsoly esztendőkön át simlizhetett a felügyelet félre/elnézésével! Ezért parkoltatott a KüKüM közpénzeket bóvlikategóriás vállalati részvényekben (bár ezt most igyekszenek elhazudni!). Ezért volt lehetséges az, hogy míg a “kicsiknek” simán beragadt a pénzük, addig az általuk fizetett állam idejében kifarolhatott az összerogyó kártyavárból (anélkül, hogy szólt volna bárkinek is!). Ezért lehetséges, hogy miközben ott ücsörög a jegybank által kirendelt felügyeleti biztos, a vagyontalan “tulajdon” kivásárolja a tulajdonost önmagából! Ezért nem foglalkozott a bűnüldözés érdemben sokáig az üggyel, s kaphatott Tarsoly Csaba heteket arra, hogy elébb a vagyont, osztán meg önmagát is kimentse a maga által teremtett szarból, a felelősséget meg egy “Bélára” tolja!

Mert “Béla” itten mindenki, aki közemberként “részese” ennek a Quaestor-disznóságnak … is! Hiszen itt a Maffia “Bélának” néz mindenkit. A kötvényvásárlók szemét kiszúrták egy kecsegtető ígérettel (magas kamat). Ennek az Orgovánnak, az új “vezérigazgatónak” meg pár fillérrel és egy szürke Opellel (bezzeg őt rögvest megtalálták a rendőrök!) cserébe a balhé “elviteléért”. A miénket (legalább is többségünkét) pedig még 2010-ben néhány semmire nem kötelező, hangzatosnak tetsző, ócska kampánydumával.

“Bélaországot” hagytunk csinálni a Magyar Köztársaságból! Ez a helyzet, s még vitatni is fölösleges.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

UPDATE!

 1.) Tarsoly időközben bejelentette, hogy állítólag visszaveszi Orgovántól a Quaestor igazgatását. … Hiszi a piszi! … A “Pünkösdi király” tápiósági udvarán pedig egy Audi A6 parkol!

2.) Orbán meg azt, hogy személyesen ő rendelte el az állami tőkekivételt még az öncsőd bejelentése előtt. … Ezt elhiszem, hiszen Don Vittorio engedélye nélkül ebben a maffiakormányban még fingani sem szabad!

Reklámok

One Comment on “Bélaország”

  1. […] Bélaország → […]


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s