Magány és érinthetetlenség

Nagy napra virradtunk ma! Egy mindenkit átverő, amorális talpnyalókkal körül vett, de éppen ezért teljesen magányos, önmagát “miniszterelnöknek” képzelő alak fel fog állni egy pulpitusra, s onnan “évértékelő” beszédet mond majd az “Érinthetetlenek Kasztjának“. … Azaz “a társadalom legaljának“.

Tizenhetedik alkalommal áll majd ma esete Orbán Viktor a gondosan kiválogatott közönsége elé. Tizenhetedik alkalommal igyekszik majd úgy csinálni, mint ha a nettó lopásokon, a zsarolásokon és a korrupción alapuló Meggazdagodáson, meg a hazugságokkal és csalásokkal szerzett Hatalmon, illetve annak mindenáron való megtartásán kívül lenne bármiféle (értékelhető) Célja. … Pedig nincs!

Eleddig tizenhatszor abszolválta már ezt a Feladatot. Tizenhatszor volt képes elhitetni magáról, hogy ő egy Jelentős Valaki. Sőt, ő A Jelentős Valaki. Tizenhatszor tűzött már ki elérendő, megvalósítandó Célokat … s tizenötször felejtkezett el ezekről (törölte/töröltette ki a hívek fejéből) nagyvonalúan. Tizenhatszor jelölt már ki éppen aktuális Ellenségeket … s tizenötször változtatta meg a róluk alkotott véleményét, egyesekkel még “szoros és megbonthatatlan” barátságot is kötve. Azt hihetnék tehát, hogy neki ez a Tizenhetedik csupán ujjgyakorlat lesz. Azt hihetnénk, hogy könnyű dolga van. … Pedig dehogy is!

A kezdet kezdetén még ez volt a helyzet. Ügyesen, jól megszerkesztett beszédeit “itta” a szájtáti közönség. Hallatán sokan csettintettek elégedetten, sokan idézték ezek egyik-másik részleteit magánbeszélgetéseken is, mint “tökéletes meglátásokat”, illetve “abszolút igazságokat”. A Tábor számára ezek az 1999 februárja óta rendszeresen ismétlődő rendezvények régóta várt, hitüket újra és újra megerősítő eseményeknek, ha tetszik “istentiszteleteknek” számítottak. … Pedig csupán a soros “drogadagjukat” kapták meg tőle!

Ez a drog a “fülekre” hatott. Hogy az egyházzá formált “párt” hívei a táboruk mellé gondosan megásott, széles Szakadékon át ne hallják meg, amit a “túloldaliak” kiabálnak nekik. Azt, hogy egyetlen országban élünk mindnyájan! Hogy nem csak “Mi”, “Ti” is nyomorogtok! Hogy nem csak a Mi, hanem a Ti gyerekeitek is menekülnek innen a “haldokló” Nyugatra a jobb megélhetés lehetőségéért, a tisztesebb (normálisabb) körülmények közé! Azt, hogy ugyan forduljatok már meg, s nézzétek meg, valójában kik is uszítanak Benneteket Miellenünk! Hogy valójában kik is itt az igazi gazemberek, nemzetellenes hazaárulók?! … Nem hallották, nem látták, mert nem akarták!

Mert ez a drog a szemekre is hatott. Hogy a hívek ne csak süketek, de vakok, vagy minimum “gyengén látók” is legyenek. Hogy legelébb is elhiggyék, hogy az a bizonyos Szakadék tényleg létezik, s nem csupán egy hatalomtechnikusok által odavetített “fata morgana” (lásd még: G. Fodor Gábor “elmés” meghatározását a “polgári Magyarországról“, ami szerinte csupán “egy politikai termék“!). Hogy ne lássák meg, hogy a nemlétező szakadék túlpartján nem ördögtől való gonoszok, valódi sátánfajzatok rázzák öklüket feléjük vicsorogva, bosszút és halált követelve, hanem hozzájuk hasonló, hús-vér emberek integetnek nekik Kiegyezést és Normalitást kérve. … Nem akartak látni, s ha meg is fordultak, inkább behunyták a szemeiket.

Mert ez a drog a morálra is hatott. Mert ami a Túloldalon magától értetődő volt, az a Sajáton elébb elképzelhetetlen. Később pedig ami a Túloldalon “biblikus” méretűnek, sőt, “eredendőnek” tekintett Bűn volt, az a Sajáton “időnkét előfordulónak”, illetve “bocsánatosnak”, az “ilyesmi” (mármint a hatalombirtoklás) “természetes velejárójának”. Mégkésőbb osztán, amikor egyre-másra derült ki, hogy a lopás, a korrupció “biblikus méretei” sokkal inkább jellemzik a Saját Oldalt, egyre többen kezdtek “megfordulni”. Megfordulni és szemügyre venni: kik is ordítják bele a füleikbe az éppen aktuális “igazságokat”, kiknek az ujjai mutogatnak rá az éppen aktuális “ellenségekre” (hol erre, hol meg amarra), kiktől is kapják meg az éppen aktuális napi/heti/havi drogadagjukat “nemzeti és keresztény” feliratú kapszulákba csomagolva. … Mert a drog egyre kevésbé hatott!

Minden tudatmódosító szer természetes velejárója, hogy egyre több és nagyobb adag köll belőle. Ez a következménye a függőség kialakulásának. Az egyházzá alakított párt híveinek mind nagyobb dózisokban kellett beadni az egyre blődebb kampánydumákat (“politikai termék”!), hogy ne váljanak eretnekekké. A Kléruson pedig egyre inkább eluralkodott a Szerzés vágya, illetve a Következménynélküliség mámorító érzése – már nem azért loptak, mert szükségük volt rá, hanem mert megtehették! Maga az Egyházfő pedig a Hatalom Korlátlanságába bolondult bele. Kibocsátott “Enciklikái”, például a “szokásos” rádióinterjúi, a különböző nyilatkozatai, avagy a ma este előadandó “évértékelője”, azért vannak immáron tökéletesen elrugaszkodva a Valóságtól, mert nincs már a környezetében senki, aki a Realitás tükrét elé tarthatná (lásd pl. a “Századvég” azon nemzetközi “sajtóelemzését“, mellyel a tajtbunkó Kovács szóvivő dicsekedett el a minap!). Azért nincs, mert a Klérus már csupa-csupa bedrogozott alakból áll, akik a Szerzés és a Következménynélküliség kábszerét csakis úgy kaphatják meg, ha a “Pápa” maga is “be van gombázva”. … S hogy ez már milyen “méreteket” öltött, ahhoz még a mai “Évértékelőt” sem köll meghallgatnunk/elolvasnunk!

A drog egyre kevesebb hívőre hat. Egyre kevesebben vannak, akik még mindig nem látják/hallják a Túloldaliak szavát, integetéseit. Bár sokan még nem vették tudomásul, hogy az a bizonyos Szakadék tulajdonképpen egy délibáb, egy “politikai termék”, de már a Klérus, az Egyházfő “intelmeire” sem kíváncsiak. Ezt a tényt erősítette meg a múlt vasárnap Veszprémben lezajlott időközi választás is. A tavaly áprilisihoz képest távol maradók száma szinte pontosan megegyezett azzal, amennyivel kevesebb szavazatot kapott a mostani maffiajelölt a mandátumot szűk egy esztendeje megszerző Navracsicsnál. … Mert körükben is terjed az a nézet, melyet Bogárdi Szabó István, az immáron alig több, mint egymillió hívőt számláló magyar református egyház Zsinatának nemrég megválasztott lelkészi elnöke mondott a Népszabadságnak:

“Most inkább azzal foglalkoznék, hogy a keresztyén emberek mit várnak el a politikától. Ideje lenne megvitatni a témát, mert úgy látom, hogy – legalábbis Magyarországon – a politikusok kezdik az indiai értelemben vett érinthetetlenek kasztját alkotni. Tehát a társadalom legaljához tartoznak.”

Orbánnak tehát ma este valami “nagyon nagyot” köllene “bejelentenie”, avagy ha tetszik, hát “meghirdetnie”. Az eddig mantrázott “szabadságharc”, az országot a tokától bokáig hazug Putyinnak teljes mértékben kiszolgáltató “energiafüggetlenség” törekvése immáron rohadt kevés. A csengő-bongó korrupciós botrányok, meg a Simicska-féle “legecizés” után pedig már az eddig (legújabban) szajkózott “nem kérünk a megélhetési bevándorlókból!”- duma is kábé annyira lesz “tartalmas”, mint mondjuk a vöröshagymában a “proletár öntudat”. Valamit, amivel képes lesz “überelni” a hívekben lassan felhorgadó Valóságtudatot. Azt, amit a már idézett Bogárdi Szabó Zoltán (ugyancsak a Népszabadságnak) úgy fogalmazott meg, hogy …

“… a politika egy ország vagy helyi közösség életében óriási felelősséget hordoz. Legyintgetni mindenki tud, én is, nagyon sokat. Bármikor. Elhatárolódunk, és kikérjük magunknak, hogy mit akar tőlünk a politika. Helyette szerintem jó lenne újra arról beszélni Magyarországon, hogy mi a politika hivatása. (…) Közösen kellene az egész országnak megbeszélnie, mit kell teljesítenie egy politikusnak ahhoz, hogy politikusnak tekinthessük. Most fordítva van a dolog, arról folyik a disputa, mi az, amit ne csináljon, vagy rossz értelemben csináljon, hogy elmondhassuk: na, ilyenek a politikusok!”

Orbánnak tehát ki köll találnia valamit! Neki, vagy a Klérusnak (Habony, Lázár, Rogán, Szíjjártó és a “szavonarolaként” körülötte sertepertélő Tellér Gyulának). Ha nem teszi, mert se benne, se a Tanácsadókban nincs már ennyi “szufla”, akkor megállíthatatlanná válik a református püspök által javasolt “közösen megbeszélés” folyamata. Akkor pedig vége mindennek. A “Pápának” is, a “Klérusnak” is, meg az egész “Egyháznak” is.

A magányos Orbán ma szónokolni fog az “Érinthetetleneknek”, azaz “a társadalom legaljának”. Azoknak, akiknek ugyan duzzad a közpénzektől a bankszámlájuk, méregdrága kisestélyikbe és öltönyökbe burkolják olcsón eladó, silány énjüket, de már nem csak a Vezérben, hanem önmagukban sem hisznek!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

2 hozzászólás on “Magány és érinthetetlenség”

  1. Sigorszky szerint:

    Nehéz egyformán magas színvonalon írni, amikor valaki annyit ír, mint Ön. Ez a jegyzet egyike a legjobbaknak.

    • szendam szerint:

      Köszönöm!
      Igyekszem, igyekszem. … Bár nem mindig sikerül!
      Köztársi üdvözlettel!
      (PS.: Itt, a “szendamondján” tegeződni szoktunk. Nem kötelező, de nem is tiltja senki/semmi!)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s