Le leszünk hegesztve?

Holnap érkezik Budapestre Vlagyimir Putyin orosz elnök. A találkozónak sem gazdasági sem diplomáciai jelentősége nincs, az ország sorsát előbbre nem fogja vinni. Újabb nemzetközi botrány azonban lehet belőle, ha Orbán hozza a “szokásos formáját”.

Régóta nem látott “biztonsági intézkedések” közepette “várja” Budapest Vlagyimir Putyint, minden oroszok cárját elnökét. Mintegy 200 kilométer hosszúságban olyan utakat is előre lezárt a TEK (“Terrorelhárítási Központ“, azaz Orbán Viktor állami magántestőrsége), melyek messze esnek az elnöki konvoj által “érintett” területektől. Utóbbiaknál pedig a túllihegett paranoia odáig merészkedett, hogy még a csatornafedeleket is lehegesztették.

Hogy az egész felhajtásnak mi az értelme, azt lényegében senki nem tudja. A diplomáciai szakértő szerint ebbe a látogatásba a minszki megállapodás után semmiféle “nemzetközi kitekintést” belemagyarázni nem lehet. Azt meg pláne nem, hogy a magyar “miniszterelnök” lenne az a “politikai személyiség”, aki képes lenne közvetítőként fellépni Oroszország és a Nyugat között az ukrajnai konfliktusban, lévén Orbán már régóta “súlytalan szereplője” a nemzetközi diplomáciának. Az egész tehát legfeljebb “kétoldalú találkozónak” minősíthető, melyen csakis a közös érdekekről eshet szó. Ezek megbeszélését pedig – tekintettel hivatalos szövetségeseink egyébként is “görbe szemére” – tanácsosabb lett volna egy későbbi, az orosz-nyugati feszültség, az ukrajnai válság esetleges enyhülése utáni időpontra halasztani. (Ilyesmit elvárni a “teremfocista” magyar “külügytől”? Nevetséges! – szendam)

Vannak-e “közös érdekek”? – merül fel a kérdés joggal. Egyáltalán kinek az érdekét szolgálja ez a budapesti látogatás? Sz. Bíró Zoltán szerint hazánkét semmiképpen, lévén az Orbán-kabinet újsütetű, az EU és a NATO közös “akoljából” kikacsintgató, az egységes fellépést folyamatosan aláásó, oroszbarát politikájával már így is “kihúzta a gyufát” az Atlanti óceán mindkét partján. Ez még talán nem is lenne baj, ha nem történt volna meg a Krím bekebelezése (2014. márc. 18.), amely durva átlépése volt a nemzetközi jogrendnek, vagy a maláj utasszállító lelövése (2014. júl. 18.), mely után a Nyugat méginkább elfordult Oroszországtól. Ezt Budapesten nem érzékelni akkora hiba, mely nyugodtan tekinthető szándékoltnak is. A találkozó tehát kizárólag orosz érdekeket szolgál annak bizonyításával, hogy Putyin még sem szigetelődött el teljesen, hiszen lám, egy(!) EU-NATO-tag országban is hajlandóak fogadni őt.

No de mi a helyzet a gázzal? Orbán ugyanis az egyik “szokásos” pénteki, rádiós “igehirdetésében” azt állította, hogy “A magyar gazdaság működéséhez és a háztartások ellátásához szükséges földgázszállítások kérdését kell megoldanom Putyin elnökkel“. Ámde van-e ilyen “kérdés”, avagy “megoldandó” probléma? Ugyancsak szakértők szerint nincs, a “miniszterelnök” egyszerűen “túldramatizálja” a helyzetet, azaz szokása szerint hazudik!

A helyzet ugyanis az, hogy bár a hosszútávú szerződés június 30.-án valóban lejár, semmi nem indokolja a sietséget, a rohanást. A még érvényes kontraktus alapján már kifizetett, de fel nem használt gáz mennyisége jelenleg 18 milliárd köbméter. Azért ilyen sok, mert a megállapodás idején még évi 14,5 milliárdos szükséglettel számoltak, ámde ez mára bőven 9 milliárd alá csökkent. A hazai 1,2 milliárdos kitermelés, meg az időközben 3 milliárdra duzzadt nyugati importlehetőség alapján tehát legfeljebb évi 4 milliárd köbméter “problémáját” kellene “megoldani”. Tekintettel a “beragadt” mennyiségre, ez azt jelenti, hogy az orosz importból még a régi kontraktus alapján is úgy 2020-ig lenne “ketyegtethető” a hazai szükséglet, azaz ráérne a kormány 2018-ban is elkezdeni ezeket a tárgyalásokat!

Közbevetve:

Ez az esztendők óta tapasztalható, meglehetősen meredek “igénycsökkenés” nem csak a honi ipari technológia fejlődésének, az energiatakarékosabb eljárások bevezetésének köszönhető. Hanem annak az általános elszegényedésnek is, melynek 2010 óta lehetünk tanúi. A “rezsicsökkentés” ellenére egyre több háztartás tér át a “hagyományos”, tehát fa- és széntüzelésre (nem is beszélve az “egyéb” elégethető “anyagokról”!). Aki az elmúlt teleken, különösen a hideg és páraköddel nyomott, szélcsendes napokon egy-egy községben, avagy valamelyik vidéki város falusiasabb negyedében járt, az érezhette a füstgáz fojtogatását. … Azaz a “szegénység szagát“!

Tovább hitelteleníti az orbáni energiafüggetlenségi propaganda által sugallt (? … harsogott!) képet, hogy a piaci tapasztalatok, az elmúlt esztendőkben látható folyamatok szerint egyáltalán nem érdemes semmiféle hosszútávú gázszállítási szerződéseket kötni. Pláne nem az oroszokkal! A szabadpiacon ugyanis jóval olcsóbban szerezhető be a földgáz, mint amennyiért Moszkva szerződik le – hosszú távra. Ráadásul minél nagyobb az igény, annál magasabb az orosz ár is! Belgium például 401 dollárt fizet “promt” vásárlásokkal a feltételezhetően norvég “tüzelő” ezer köbméteréért. Az elvileg 65 százalékban orosz “kitettségtől” szenvedő Magyarország (szerződés szerint) ennél bő 10 százalékkal többet, 440 dollárt (plusbonus: a “kötelezően” kifizetendő, de át nem vett mennyiség!). A teljes mértékben kiszolgáltatott, de Moszkvával “fasírtban” lévő Lettország pedig 531-et!

Mi bizonyítja ennél jobban, hogy a Nagy Szovjetuniógazdaságilag erős és nemzetközileg el nem hanyagolható” Oroszország (ahol a “szilovikok” uralkodnak) nem “kereskedik” az energiahordozókkal, hanem egyszerűen és simán megfogalmazva “zsarol” velük, tehát a Moszkvának parírozó “vevőktől” az “olcsóbb” árért időnként “kér valamit”?! Mi bizonyítja ennél jobban, hogy az jár jól, aki “diverzifikálja” a beszerzéseit és minél távolabb kerül Vologya cártól?! Mi bizonyítja ennél jobban, hogy az jár rosszul, aki “ezekkel” bármiféle ügyben kötelező érvényű szerződést köt (pláne hosszú távra!), s “egy gyékényen árul” velük (akár még rövid ideig is)?! Mi bizonyítja ennél jobban, hogy az jár jól, aki kitart a szerződött, őt befogadó és felemelő, megvédő Szövetségesei mellett még annak árán is, hogy átmenetileg (kompenzált!) veszteségeket szenvedhet, és nem az, aki egy ön-, avagy szűk csoportérdekre bandzsítva enged az “ördög csábításának”?!

Mert ennek a “gázos rohanásnak” okai öléggé nyilvánvalóak. Viktortól tudjuk, hogy “Amikor lehetőséged van megölni az ellenséged, nem habozol és megteszed!“. Lefordítva ezt az “aktualitásra”: Hüvelyk Mutyinak most van lehetősége hosszú időkre “elintézni” az orosz gázzal kapcsolatos “csencseléseit”, tehát nem habozik és megteszi. Ennek meg az a svájci “Zugban” bejegyzett MET Zrt. lesz a legfőbb haszonélvezője, amely mögött egy német lap magát Orbánt sejti (talán nem véletlenül), a legfőbb kárvallottja meg a mi adóinkból összetákolt állami költségvetés! Ugyanakkor a múlt héten akadt már konkurenciája is: a Görögországban hatalomra került és ugyancsak putyinista szimpátiával rendelkező “Sziriza” párt “személyében”. Igyekezni köll hát, hogy a “Becsületbörzén” árusítandó “részvények” még kellően nagy értékkel rendelkezzenek a Cár és üzleti köre számára!

Holnap kiderül, hogy ez a Kis Pöllencs, ez az Alcsúti Főkormányzó egyszer ebben a büdös, nyomorult, közpénzeltartott, korrupt életében képes lesz-e Államférfiként viselkedve a Köz érdekeit szolgálni. Avagy marad a szokásos “maffialogika”: pénzért bármikor, bármit eladva az “erősebb” elé “térdelni”.

Tartok tőle, az utóbbi fog történni. Akkor pedig az ország már nem csak nyakig áll majd a kanális “levében”, de még a csatornafedelet is rá fogják hegeszteni, mi meg itt maradunk a “kleptomán hörcsögeinkkel” összezárva!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s