Álom az államban

Tisztességes polgárok azért “üzemeltetik” az államot, hogy az szolgálja őket, a közösség céljait, intézze ügyeiket, tartassa be a szabályokat. Cserébe ezért adót fizetnek, … lényegében egymásnak. Mi jobbágyok vagyunk, akik azért rójuk le a sarcot, hogy szolgálhassuk az államot. Hogy “az” elérje céljait, hogy engedelmeskedhessünk neki. … Tisztességes polgárok jómódúak. A jobbágyok szegények.

Sok évvel ezelőtt olvastam egy értekezést az egyik klasszikus “tyúk, vagy tojás”-dilemmáról. A szerző azon morfondírozott, hogy vajon a Jólét teremti-e meg a Demokráciát, avagy inkább fordítva. Egyes arab olajsejkségek példáját nézve szerinte kimondható: demokrácia nélkül is létezhet jólét, hiszen az uralkodó a saját tulajdonában álló ország bevételeiből gondoskodik az alattvalókról. Ugyanakkor fordított példát nem találni. Olyat, hogy valahol ugyan nagy a szegénység, de demokrácia van. Le is vonta hát a következtetést, hogy a kettő nem jár kéz a kézben, egyik sem feltétele (és létrehozója) a másiknak. A jólét inkább egy gazdasági fogalom (ráadásul relatív, hiszen ez nem ugyanazt jelenti mondjuk az Egyesült Államokban, mint Burkina Fasóban!), a demokrácia pedig egy, a társadalom “érettségi fokából” eredő, ennek megfelelő mértékű “szükséglet”.

Első olvasatra elfogadhatónak tűnik az érvelés és a konklúzió is. Ámde valahol valami erősen “sántít” benne. Valóban nem tudnék mondani olyan államot, amely demokratikus ugyan, de szegénységben élnek a polgárai. Azért nem, mert a “szegénység” egyrészt valóban relatív fogalom, másrészt ilyen országok tényleg nem léteznek. Ugyanakkor rossz az arab példa is, mert az állami/uralkodói “gondoskodás” csak a kiválasztott kevesek, az “alattvalói” státussal rendelkezők osztályrésze. A többieknek ott a rabszolgaság, amint azt kitűnően szemléltetik azok a körülmények, amelyek között Katarban dolgoznak a foci VB stadionjait építő vendégmunkások.

Miért nincs “szegény demokrácia”? Azért nem, mert a demokráciához szükséges egy általánosan elfogadott szemlélet, viselkedési mód, amit nevezhetünk akár “tisztességnek” is. Egy tisztességes társadalom nem csak szorgalmasan dolgozik, becsületesen fizet adót, de szolidáris is. Azért szolidáris, mert ismerve saját történelmét, múltját pontosan tudja, ha megengedi, hogy egy bármiféle kritériumok (aktuális politikai mániák) alapján “kiválasztott” rétegétől az állama, a választott képviselőiből álló törvényhozása megtagadja a legalapvetőbb jogokat (hogy melyek ezek, azok csak “mennyiségben” változóak), akkor előbb-utóbb mindenki sorra kerül, s az “állam” a fejükre nő (lásd még Niemöller tiszteletes híres önvallomását!).

A Demokrácia tehát nem tűri a Szegénységet! Azért nem, mert az Alapvető Tisztesség szabályai szerint mindenkinek “jár” az emberhez méltó életkörülmény, megélhetés, az a bizonyos “társadalmi minimum” (ami szintén országonként változó). Azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nem képesek ezt önmaguknak megteremteni, “előállítani”. Mivel pedig bárki bármikor kerülhet ilyen helyzetbe, a tisztességes társadalom szolidáris polgára a választott képviselőiből álló törvényhozása útján egyszerűen kiköveteli a saját államától, hogy a tisztesen befizetett adójából támogassa, karolja fel a szükséget szenvedőeket. A tisztességes munkabérekhez/jövedelmekhez pedig néhány országban még törvények sem köllenek. Kikényszeríti azt maga az Általános Tisztesség is, a jól érzékelhető, még csak írásba sem foglalt Társadalmi Elvárás.

Valódi és általános Jólét tehát nincs Demokrácia nélkül. Az meg nem létezik Általános Tisztesség hiányában. Ez meg csak akkor lehetséges, ha van Szolidaritás, avagy ha tetszik: a Polgári Öntudat.

Kádár “apánk” rendszere ezt kiölte belőlünk. A “teljes foglalkoztatottság” hazugsága (ki is “házal” ezzel mostanság?) volt az az Alku, ami arról szólt, hogy “Ha befogod a pofád, lesz kajád és kalyibád!“. Mindenki tudta, hogy létezik a “kapun belüli munkanélküliség”. Mindenki tudta, hogy öt állásból legalább kettő arra szolgál, hogy “bér” formájában fizessék ki a segélyt. Mindenki tudta, hogy a “közveszélyes munkakerülés” btk.-paragrafusa nem csak a kurtizánokra, hanem az “izgágákra” is vonatkozik. Ennek ellenére mindenki hangoztatta: “Csak annak nincs állása, aki nem akar dolgozni!“, illetve “Aki nem dolgozik, az ne is egyék!“.

Ez a hazugság élt tovább a részvétlen társadalomban a “Rendszerváltás” után is. Azért, mert Kádár Örökösei valahogy elfelejtették megmondani a Jónépnek, hogy mi is lesz a Következmény. Hogy a sok “ál-állás” meg fog szűnni, s immáron nem “bér”, hanem “segély” lesz a kifizetett pénz “neve”. Elfelejtették megmondani a Jónépnek, hogy ami eddig volt, az nem mehet tovább. Hogy aki munka nélkül maradt az nem föltétlenül “lusta”, hanem lehet, hogy csak peches. Hogy ez bárkivel előfordulhat. Hogy ezért érdemes kissé “szolidarizálni” és nem pedig elfordulva “lenézni”.

Nem volt ez persze akkor még tudatos törekvés. Csak kényelemszeretet. Voltak ugyanis “egyéb”, megoldandó problémák (pl.: a pártok és az oligarchák “feltőkésítése”), melyek sokkal kevésbé voltak halaszthatóak, mint a társadalom “felvilágosítása”, ha tetszik “nevelése”. Most ugyan már az, tudatosan meg a “dolog”, de megint csak azért, mert vannak sokkal fontosabb elfoglaltságai a degenerálódott, általunk korrupt gazemberekkel teletömött “politikumnak”.

Mert degenerálódtunk mi is! Tétlenül néztük, ahogy elébb kizsarolják, osztán meg ellopják az összegyűjtött vagyonunkat (“Manyup”). Tétlenül néztük, ahogyan ránk erőszakolják azt a Tákolmányukat, melyben a “polgár” szó mellett a “köteles”, az “állam” után/előtt meg csak a “törekszik” kifejezések állnak. Rohadtul nem érdekelt minket, hogy kitiltják a gyerekeinket az egyetemeinkről, lassan már a gimnáziumainkból is, hogy szeretteinket egyszerűen megölik a kórházainkban (ha nincs elég pénzünk). Marhára nem izgatott senkit, hogy öt esztendő alatt harminc százalékkal emelték a közterheinket, cserébe pedig nem adnak semmit: se szolgáltatás, se ellátás, csak korrupt urizálás! Báván bámultuk, hogy rokkantjainktól elveszik a megélhetésüket, hogy a rászorulókból “közmunkásnak” nevezett rabszolgákat csinálnak, a hajléktalanokból pedig bűnözőt. Talán még egyet is értettünk mindezekkel, de persze csak addig, amíg magunk is ugyanebbe a “cipőbe” nem húztuk a lábunk fejét.

Most ugyancsak tétlenül nézzük, ahogyan a jegybankelnök a saját nemzeti valutánkkal folytatott tőzsdei spekulációiból származó, szerinte nem közpénznek számító “nyereségét” ostoba és pazarló “alapítványokra” költi – mert nincsen Felügyelőbizottsága, amely esetleg megálljt parancsolhatna neki (bő 250 milliárd forint egyelőre a “számla”!). Hogy a qrmány krőzusként szórja a pénzünket veszteséges bankok felvásárlására, csak azért, hogy aztán “ócsón” odaadja a miniszterelnök haverjainak, akik egyébként csak strómanok (már itt is több, mint 250 milliárd a szükségtelenül elköltött forintok mennyisége!). Közben pedig hevesen bólogatunk arra, hogy be ne engedjék mán hozzánk a sok szerencsétlen koszovói menekültet, mer’ csak a melót vennék el tőlünk, “tartásuk” pedig rohadtul drága.

Az persze senkit nem érdekel, hogy egyetlen koszovói sem akar itt maradni. Hogy pont ugyanannyi honfitársunk hagyja el évente ezt a “jobban teljesítő” országot, mint ahány “tranzitmenekült” és pont ugyanezért. Hogy itthon falvak tucatjai vannak, ahol már nem is koszovói, sokkal inkább bangladesi nyomor tombol. Mert itt ilyesmire nincsen pénz. Ilyesmire sem!

De semmi baj! Majd nemzetileg alaposan megkonzultáljuk ezt is. Osztán pedig meg fogunk nyugodni. … Ahogy szoktuk. … Osztán pedig minden marad a “régiben”. … Ahogy megszoktuk! … Közben meg álmodunk ebben a szar(rá tett) államban. … Ahogy mindig!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s