Bolseviktor

Számát sem tudnám megmondani, hányszor vádolták meg Orbánt és alvezéreit azzal, hogy “bolseivista hajlamaik” vannak. Hát kérem, ez nem igaz! Szó sincs itt semmiféle “hajlamról”. Ezek tényleg sztálinisták!

Egy bölcs megállapítás szerint “Diktatúrákban csak egyetlen dolog bizonytalan: a múlt!“. Ez a konklúzió azon eseménysorok megfigyeléséből származott, melynek a Szovjetunió sztálini időszakában lehettek tanúi a kortársak. A Diktátor mindent elkövetett annak érdekében, hogy átírja a párttörténetet, s önmagából, a kiugrott pópából, a köztörvényes postarablóból valóságos munkásmozgalmi héroszt faragjon (baltával). Kezdődött ez azzal a legendával, hogy Lenin a halálos ágyán Dzsugasvilit nevezte meg utódjának. Holott éppen Uljanov elvtárs volt az, aki óvva intette az SZK(b)P Központi Bizottságát attól, hogy a grémium főtitkárává válassza őt. Osztán folytatódott azzal, hogy Sztálin és hűséges pribékjei a kegyvesztetté vált egykori harcostársakat nem csak az élők sorából, de a múltból is kitörölték. Fényképek tucatjai, százai bizonyítják, hogyan tünedeztek el a Vezért ábrázoló fotókról a “mellékalakok” … a kivégzések sorrendjében.

Ehhöz kísértetiesen hasonló folyamatnak lehettünk/lehetünk tanúi a mai magyar kormánypárt esetében is. A távolabbi múlt eseményeit úgy próbálják “átformálni”, hogy a meglehetősen “szerény” képességű és velejéig antiszemita Horthyból “nagy államférfit” faragnak, a magyar holokausztért viselt felelősséget pedig nemes egyszerűséggel, egy elképesztően randa “mű-emlékmű”-vel a hitleri Harmadik Birodalomra tolják. (Arról az elképesztő ostobaságról már nem is beszélve, hogy állítólag Szt. István király Székesfehérvárra haladtában véletlenül éppen Felcsút környékén ajánlotta fel országát a Szentanyának!)

A “közelebbi” múlt sem járt sokkal jobban. A fideszes “párttörténet” első számú legendája már legalább tucat esztendeje az, hogy személyesen Orbán Viktor volt az, aki Nagy Imre és társai 1989-es újratemetésén elmondott beszédével kizavarta a megszálló oroszokat az országból. Ezt ugyan mostanság már nem divatos hangoztatni, tekintettel arra, hogy legújabb Régi Jóbarátunk pillanatnyilag éppen Vologya cár, de aki látta azt az M1-en futó, Rákay nertárs által vezetett “történelmi” műsort, amely ippeg punkt a rendszerváltás eseményeivel foglalkozott az tudja: ezt az egész Újratemetést úgy igyekeznek beállítani, mintha Orbánon kívül nem is lett volna ott egyetlen szónok sem.

Ennek célja nyilvánvaló. El akarják hitetni a Jónéppel, hogy az egész Rendszerváltás csupán egyetlen személy, a már akkor is “kiemelkedően jelentős politikusnak” számító Orbán műve. Ámde van itten egy kis “bibi”. Ha ez tényleg így van/volt, akkor mit kezdjünk a Tákolmányba is beillesztett “Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatá“-nak azon szövegrészével, miszerint az a bizonyos Zemúthúszév maga volt a “zűrzavar”, s a valódi “Kánaán” csak a 2010-es falka/fülkeforradalommal köszöntött be? Nincs itt egy kis tartalmi “zűr”, némi koherenciazavar? … Persze nem köll ezzel különösebben törődni, hiszen ha azt nézzük, hogy öt esztendővel ezelőtt a Fideszegyház elkötelezett híve még “meggyőződéses” russzofób volt, manapság pedig hasonló vehemenciával russzofil, akkor ez még simán belefér abba a bizonyos “Szilárdan tartottam magam mindig a Párt (ingadozó) irányvonalához!“-típusú korabeli, önéletrajzi szövegrészbe.

Vegyük most a Kettes Számú Legendát! Ez úgy majd’ két évtizeddel ezelőtt “honosodott” meg a magyar politikai “köztudatban”. Arról szól, hogy Antall József, az első szabadon megválasztott miniszterelnök 1993 decemberében, a halálos ágyán magához kérette Orbán Viktort, s őt jelölte meg “politikai örökösének”. Aki abba a korosztályba tartozik, amelyik “megtapasztalta” mind Antallt, mind a korabeli Orbánt, az tudja, hogy ez nettó hazugság. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az arisztokratikus orvostörténész, sokadik-generációs értelmiségi, akármilyen nagybeteg is volt, odáig “kómált” volna be, hogy az általa mélyen lenézett, székházüzér vidéki suttyóban látta volna a “konzervatív jövendőt”, s pont őt tisztelte volna meg ilyesmivel.

Közbevetve:

Eszembe jutott erről egy harminc esztendővel ezelőtt “keletkezett”, echte szovjet-orosz vicc. Eszerint a Politikai Bizottság tagjai Brezsnyev halálos ágyát körbe véve figyelik a főtitkár agóniáját. Leonyid Iljics egyszer csak rángatózni kezd, majd elhaló hangon azt suttogja: “Andropov!”. Mire a KGB főnöke odahajol hozzá: “Parancsoljon Brezsnyev elvtárs!”. Erre a haldokló: “Szállj le az oxigénvezetékemről!”.

Ezen legendagyártás célja is nyilvánvaló. A “Nagy Fordulat” után a jobboldalon alaposan neofitának és parvenünek számító Orbánnak találni egy Tekintélyes Személyiséget, aki “hitelesíti” a konzervatív “ősnemesség”-ről szóló (egyébként a József városi Piacon “beszerzett”) “kutyabőrét”. Mivel Antall már halott, hát nincs aki cáfolna, “tanúkat” beszerezni pedig csak pénz, illetve stallum kérdése. Ugyi?!

Eme grandiózus átírási kísérletek “kisöccse” volt az, amit Viktorék úgy 2011 tájékán műveltek. Amikor ugyanis kiderült, hogy egyes pártpotentátok (mint pl. Kósa, vagy Lázár) nem csak a “saját” településeiket kegyeskedtek tokától bokáig eladósítani, hanem önmagukat is, ráadásul “devizában”(!), akkor rögvest előkerült a szöveg, hogy ezér’ ki is valójában a hibás. Természetesen Agyurcsány! Hiszen ő volt ugyi az, aki úgymond “rákényszerítette” a településekre és a zemberekre ezt az egészet a maga “eladósító” politikájával.

Feltételezem,…

…hogy a Sarok utcai “gyalogfideszes” narancshályoggal borított szeme előtt e szöveg láttán/hallatán mánis felködlött A Jelenet. Az, hogy a parlament pincéjében ingujjra vetkezett verőlegények Gyurcsány és pénzügyminisztere, Veres János jelenlétében addig kínozták mondjuk Kósát, vagy Lázárt, amíg azok polgármesterként is és magánszemélyként is aláírták a devizaalapú hitelszerződéseket. Ráadásul ezt éveken át és többször is! … Életszerű! Nemde bár?

Természetesen ennek célja is csak az volt, hogy leplezzék, illetve másra tolják a saját felelősségüket. Hiszen a devizahitel lavinájának “hógolyóját” még 2000-ben indította el két orbánkinevezett (Járay nertárs, mint MNB-elnök és Varga úr, mint pénzügyminiszter). Persze az is igaz, hogy a “bűn” azért közös. Hiszen amikor az OTP által kitalált “jenhitel” okán a korabeli PSZÁF (“Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete“) megkondította a vészharangot, s felhívta a kormány figyelmét úgy általában az egész devizamizéria későbbi lehetőségére, a “ballib” kabinet ezt egyszerűen elengedte a füle mellett. A Fidesztől nem túl távol álló Csányi-lobbi kitartó duruzsolása hatására “salamoni” döntés született: euró és svájci frank marad, de a jen már a “na ne!”-kategóriába tartozik.

A fejlődés állítólag soha nem áll meg. Ha ez igaz, akkor áll a dolog a degenerációra is. Egy szintén bölcs megállapítás szerint ugyanis “A hatalom az az aljas kór, amely elöli az agysejteket“. Tapasztalati tény ez , különösen, ha az a “hatalom” tartósan, ráadásul korlátok nélkül birtokolt. Ilyenkor már egy-két esztendő alatt el lehet jutni a “csimpánz-szintig”, a Mi Viktorunk azonban lassan hatodik éve szenvedi ezen állapotját. Nem is csoda, hogy a miniszterelnök és környezetének átlagos IQ-ja meredeken zuhan, a Főnöknek pedig a “halelujakórus” egyre nagyobb dőreségeket “tanácsol”.

Ráadásul, ahogy egyre lejjebb haladunk a maffiapárti ranglétrán, mind pitiánerebb köztörvényes bűnözőket találunk. A “Csúcson” még valódi pénzekből “készült” százmilliárdokat bezsebelőkkel találkozunk. “Középen” csak tizenmilliókkal zsonglőrködnek az ilyen “L(ukapop)Simon“-ok. De “Legalul” már csak hamis pénzekkel seftelő idiótákkal “randizhatunk”!

Mi is történt? A minap valaki megpróbált “elsütni” három darab hamis százeuróst. Ráadásul pont a Keleti Pályaudvaron és pont egy arab pénzváltónak. Az persze rögvest észrevette a talmiságot, s a rendőrök kisebb kergetőzés után nyakon csípték az “Elmebajnokot”. Némi nyomozgatás után nem csak az derült ki, hogy a hülyéjének odahaza van ebből még további 297 példánya, de az is, hogy jé: nem más ő, mint Veress Áron nertárs, a Fidesz Ifjúsági Tagozatának uruszágos elnöke!

Mi volt erre a maffiapárti reakció? Korábban még agyonhallgatták volna a dolgot, de a hatalmi agysejt-degeneráció következtében azt találta ki az “éceszgébergrupe”, hogy a pasmag már régóta nem is Fidesz-tag, hiszen még 2012-ben kizárták. Ámde akkor hogy az ördögbe szerepelhet még mindig a Tagozat hivatalos weboldalán, mint “elnök”? No erre meg az lett a “válasz”, hogy tegnap nekiálltak törölni mindent (és “minden Áron”! – hehehe!), ami csak ennek az idiótának a valahai pártkötődésére is utalhatnak (fényképek, oldalmásolatok a linkelt cikkben megtekinthetőek!). Arról azonban ezek az informatikai analfabéták elfelejtkeztek (élükön a hasonló “adottságokkal” rendelkező Főnökükkel – hiszen el ne higgyük már, hogy nem pont Ő adott erre utasítást, aki nélkül egyetlen “bit” sem sercenhet ki a félbites fideszagyakból!), hogy az internetről teljesen semmit nem lehet eltüntetni. A “kiszfideszes” a mai napig ott virít a német “Konrad Adenauer Stiftung” magyarországi irodájának honlapján, mint egy tavalyi konferencia (bizony, bizony!) fidesznyik előadója!

Sztálin elvtárs mosolyog: “Bolseviktornak még sokat kell tanulnia. Elébb kivégeztetni, s csak utána retusálni!” … Én is röhögnék, ha lenne min!

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

---