Válás, “lelkiismereti okokból”

A pénteki, Simicska-féle nyilatkozatcunami után két mondás jár a fejemben: “A stílus maga az ember!“, illetve “Madarat tolláról, embert barátjáról.“.

Kitört hát a Bandaháború! A “Gang” két legbefolyásosabb embere immáron nyíltan egymásnak feszült a közös tulajdonú maffián belüli főhatalomért. Eszközökben pedig egyáltalán nem válogatnak. Az egyik a Törvény, a másik a Nyilvánosság erejét vonultatja fel. Közben pedig hullanak a “talpasok”, egymás után válnak árulókká a helyezkedő “alvezérek”.

Voltak már ennek előjelei. A tavalyi esztendő elejétől tudni lehetett, hogy a Maffiabirodalom gazdasági alapjait, hátországát kétes ügyletekkel, adócsalásokkal, az államkassza fosztogatásával felépítő Simicska Lajos (és köre) rossz szemmel nézi Orbán újsütetű orosz-, illetve Putyin-barátságát. Ennek megkoronázását, a Pakstum nagyhirtelenjében történt aláírását pedig már kifejezetten ellenezte. Hogy miért? Arra Közgéplajos a Magyar Narancsnak adott interjújában válaszolt: “Én még akkor nőttem fel, amikor itt Szovjetunió volt, és nincsenek jó emlékeim a ruszkik magyarországi tevékenységéről. Finoman szólva nem tudok határozott különbséget tenni az akkori szovjetek és a mai oroszok politikai viselkedése között.“. Ebből pedig következik, hogy igazak voltak a korábbi hírek, miszerint a Simicska-klán elsősorban európai, a felcsúti VIP-páholyban rendszeresen látható Újkedvencek pedig inkább moszkvai orientációjúak (mármint üzleti, haszonszerzési szempontból).

Innentől már az is érthető, mi volt az a hónapokig tartó dermedt csend, amit a tavaly áprilisi “választásoktól” kezdve a június eleji kormányalakításig tapasztalhattunk. Simicska ugyanis közölte: “Tavaly áprilisban a választások után leültünk és elmondta az elképzeléseit (már mint Orbán – szendam). Ennek a részleteibe nem fogok belemenni, de nem tetszett a dolog. Én erre azt mondtam neki, hogy ebben én nem akarok partner lenni. Azóta durvultak el az események.“. És tényleg!

A “durvulás” ugye azzal kezdődött, hogy a harmadik Orbán-kormányban egyszerűen lapátra, vagy csak félre tettek mindenkit, aki ténylegesen, avagy csak vélhetően a Simicska-Nyerges duóhoz tartozó volt, velük állt lekötelezetti viszonyban. Helyükre új káderek kerültek, akik ugyan még annyit sem értettek a “munkájukhoz”, mint a régiek, de kizárólag Dzsentri Dzsoninak, illetve rajta keresztül Don Vittorionak engedelmeskedtek.

No ezt követően történ az, hogy Don Luigi elhúzta a csíkot a Balatonra “vitorlázni és gondolkodni”. Mire visszajött, már állt a legújabb “bál”: bevezetésre kerül a “Reklámadó“! Lajosunk ki is adta az ukázt a lakájmédiát irányító alvezéreknek: tiltakozni, mert ez “támadás a sajtószabadság ellen!“. Liszkay tulajdonos- és nertárs, valamint a hozzá hasonlóak tették is a dógukat, protestáltak, cikkeztek, riportokat készítettek, de lehet, hogy már akkor is csak félszívvel. A kenyértörés azonban akkor elmaradt, lévén az új adó kivetésének módját “sikerült” úgy “alakíttatni”, hogy a “nemzeti tulajdonban” álló orgánumoknak szinte semmit nem köllött fizetni. Ráadásul 2014-ben a Közgép volt az a cég, amelyik a legtöbb állami megrendelést kapta, s e kettőt akár békeajánlatnak is lehetett tekinteni.

A maffia konyháján azonban rotyogtak az üstök, forrtak az indulatok. Nulladik Viktor király ugyanis a tavaszi “nézeteltérés”, osztán meg a nyári “engedetlenkedés” (sőt, “sajtóhadjárat”!) okán “megbízhatatlannak” nyilvánította Lajosunkat. Meg is kezdte a “leépítését” a tőle megszokott “Divide et impera!” módszere szerint. Lassacskán megüzenve az összes Lajosfan-nak, hogy “aki nincs velem, az ellenem van”, s “aki ellen van, hát az hamarosan már nem is létezik”! Ennek kicsúcsosodása volt az a “tömegjelenet”, melyet néhány héttel ezelőtt rendezett a Csúti Chavez. Összetrombitálva a lajostulajdonú lakájmédia főszerkesztőit bejelentette: a kormány kizárólag a “Közmédiára” támaszkodva fogja intézni a “kommunikációját”, azaz a pártorgánumok innentől kezdve ne számítsanak állami hirdetésekre, éljenek meg a piacról! Majd rögvest üzenetet is küldött egykori barátjának: “Ha egy nagyvállalkozónak az a passziója, hogy sajtóorgánumokat tart fenn, akkor azokat üzemeltesse a saját pénzéből!“.

Hát ez volt az a hadüzenet, amit Luigi úgy kommentált (szintén a Magyar Narancsnak), hogy “Maximálisan ellenzem azt a médiapolitikát, amit a kormány folytat, és ennek hónapok óta hangot is adtam.“. Aztán “demokratának” nevezte magát (az elmúlt 47 esztendőben hallottam már néhány gyomorforgató mondatot, de ez benne van a “Top Ten“-ben!), aki eleddig csak azért támogatta Orbánt (meg A Pártot) teljes mellszélességgel, mert “… az én szövetkezésem Orbánnal abból indult ki, hogy le akartuk bontani a diktatúrát és a posztkommunista rendszert. Kiderült, hogy ez nem egy egyszerű dolog, ezen melózni kell. De az kurvára nem volt benne ebben a szövetkezésben, hogy felépítünk helyette egy másik diktatúrát. Ebben én nem vagyok partner!“. Mivel most már az a helyzet, hogy “Egy nagy csalódás, nem tagadom. Államférfinek képzeltem, aki jót tehet ennek az országnak, de rá kellett jönnöm, hogy nem az.“. (És ez még a visszafogott nyilatkozat volt, mert utána már jöttek a “gecizések”! Lásd pl. itt!)

Dúl tehát a “Gangwar“, de lesz-e kiegyezés? A Népszabadság szerint nem elképzelhető. Kósa “álelnök” például azt nyilatkozta, hogy “Simicska egykor közel állt a Fideszhez, de mostanra eltávolodott“. A lapnak súgó fideszes “anonimusok” pedig aszondták, hogy “A konfliktust már lehetetlen pacifikálni, Simicska pedig olyan durván, ráadásul nyíltan szidalmazta a miniszterelnököt, amire még nem volt példa“. Maga Lajos pedig azt, hogy “Nem hagyom lenyomni magam!“.

Mit tegyünk most mi, demokraták? Mi a “helyes eljárás”, avagy “magatartás” akkor, amikor végre(?) kitört a Belharc és (végre) egymást marják a “nemzetiek”, az igazi “magyarok”, az egymást geciző “keresztény-konzervatívok”?

Az általános vélemény szerintDőljünk hátra, nézzük a műsort és kérjünk egy kávét!“. Lehetséges, hogy ezt kéne csinálni, de én inkább a sörnél maradnék (némi házi pálinka sem ártana … mondjuk “valaki”-től! – hehehe!). “Tuareg” azonban azt képviseli, hogy most köllene Simicskának felajánlani egy “vádalkut“. Lehetséges ez is, de (ahogyan ezt ő is megállapítja) ehhöz egy alkuképes, a megállapodást (no meg a pofáját is) tartani tudó potens, az ország érdekeit néző (tehát nem Orbán által fizetett) ellenzékre lenne szükség. Ráadásul Luigi “alku” nélkül is “szivárogtatni” fog, ha a “vörös köd” annyira rátelepszik a tudatára. Egy harmadik álláspont szerint (Bede Márton, 444.hu) viszont semlegesnek köll maradni, mert két olyan ember között dúl a háború, “... akiknél senki sem felelősebb azért, hogy Magyarországon 2015 elején demokrácia és szabad verseny már csak nyomokban található“, így teljesen világos, hogy “… aki ebben a ki tudja, meddig tartó háborúban bármelyik oldalra áll, bármelyik félnek szurkol, az maga is szerepet vállal a magyar közjó további pusztításában.“. Ebben is nagy igazság vagyon, amit másodpercig sem lehet vitatni.

Nos, legyen, aminek lennie köll. Én minden esetre jókat fogok röhögni, amikor a Magyar Nemzet és a Hír TV majd az Orbán-vagyonról, a Magyar Hírlap és a “Köztévé” pedig a Simicska-érdekeltségekről kezd majd cikkezni/műsorokat csinálni! … Amúgy “népszavásan”, “retektévésen”.

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

5 hozzászólás on “Válás, “lelkiismereti okokból””

  1. anonymand szerint:

    Harcra született Bonsai Duce-nk már kimerítette minden lehetőségét, hogy külhoni ellenséget találjon. Már minddel harcban áll (még ha csöndes állóháborúvá merevedik is egyik-másik fronton a korábban heves attak).
    Köllött egy belső “ellenség” (Bonsai Duce szótárában az ellenfél szó éppen olyan ismeretlen, mint a megszorítás), akivel háborúzva újabb vazallusoknak juttathat (a háborúra?) némi pénzt, s akik egy ideig majd az ő “kottájából” játszanak.
    És minő véletlen!
    Ismét van téma, ami a nemzet szempontjából sokkal fontosabb, mint a korrupció elleni fellépés.
    Szó nem esik Vidáról, a többi kitiltottról, a NAV átfogó vizsgálatáról.
    Polt felelősségét meg parlamenti bizottság óhajtja “vizsgálni”.
    :)))))
    Ha egyáltalán bizottsági ülésen napirendre veszik.
    :)))))
    Ha egyáltalán a bizottsági ülésen megszavazzák a vizsgálatot.
    :)))))
    Ha egyáltalán Polt hajlandó érdemben nyilatkozni.
    :)))))
    Ha Polt esetleges semmitmondó mosakodását a Fidesz nem találja majd kielégítőnek.
    :)))))

  2. bonhomme szerint:

    Vég re megszületett az új opusz:

    2015 – a Narancs Gecik Éve (Simicska verzió)
    2015 – a Narancs Majmok Éve (kulturális verzió)

    Viktor nyúlként inalt Grazba
    extra akkucserére,
    látva, Lui hogy begurult
    legutóbbi cselére.

    Haloperidol-adagját
    duplájára emelte;
    kerge gyíkként csapkod nyelve:
    csoda, hogy le nem nyelte.

    “Én is geci? Bayer is az?
    Mi jöhet még utána?
    Most jön Putyin! Még rámfogják:
    én vagyok a kutyája!”

    Habony Árpi tanácstalan,
    mit lehetne mondani;
    ezt a kínos geci-ügyet
    hogy lehetne oldani?

    Rogán meg az ATV-ben
    majd’ összefosta magát,
    annyira mentette volna
    viktátora valagát.

    Az internet szinte robbant:
    működtek a mémgyárak;
    szorgalmasan rombolták a
    kétharmados légvárat.

    “Orbán Viktor gecihuszár!”
    harsogták a twitteren,
    s a facebook is ettől fagyott
    estére le hirtelen.

    Ekkorra már nem volt mese:
    hogy mindennel szembesült,
    Pintér, Lázár, Rogán, Habony
    válságstábja összeült.

    Egy emberként törték fejük,
    mit tehetnek az ügyér’;
    hosszú, vészterhes csend után
    megszólalt a belügyér:

    “Pillanatnyilag nincsen jobb
    ötletem e tanácsnál:
    üdvös lenne, ha Simicskát
    kihalásznák Mohácsnál.”

    “És ha visszanyúl a sírból?
    Kifogják a napokban,
    aztán elkezd szállíngózni
    sűrű pelyhes lapokban

    a terhelő doksik árja,
    s visszahullik ránk a szar;
    az hisszük, hogy elintéztük,
    s még nagyobb botrányt kavar.”

    “Elterelő hadművelet?
    Fognánk a Szent Koronát,
    és megkoronáznánk vele
    barátunkat, Vologyát.”

    “Arra a Viktor aspirál!
    Tudod, hogy milyen gyagya!
    A Várba is beköltözik:
    elborulna az agya!”

    “Elküldtem a Házőrséget,
    majd elfogják a Lajost.”
    “Áh, Viktor már szólt a TEK-nek;
    lekapcsolják hamarost!”

    “Labancékhoz ment síelni
    családostul hét napra!”
    “Maradt nekünk annyi időnk?
    A tömeg még szétkapna!”

    “Árpi, találj ki valamit!
    Már csak benned bízhatunk!
    Olyat, hogy e kínos ügyet
    megoldhassuk mi magunk!”

    “Fogalmam sincsen, Tónikám!”
    Azzal mondott egy durvát:
    “Ki gecibe keveredik,
    lenyelhetik – a kurvák!”

    Semjén Zsolt már totál kész van,
    egy széken ülve reszket,
    s Habonyt hallva sűrűn hányja
    magára a keresztet.

    Lázár meg kajánul röhög,
    s megnézi a Rolexet:
    “Épp ideje, hogy gigámba
    fél pint whisky-t eresszek!”

    Lecsavarja a kupakot,
    meghúzza a flaskáját,
    aztán gondosan elteszi,
    bezárva a táskáját.

    “Kocsis Máténak nem adok:
    képes mindent meginni;
    bebaszna, oszt’ nekem kéne
    megint csak hazavinni!”

    Eközben a mozgalmárok
    szervezik a tömeget:
    Kossuth térre várnak másnap
    fiatalt és öreget.

    Meg is telik szépen a tér,
    mint lehetett sejteni:
    középen egy gombostűt sem
    lehetne leejteni.

    “Geci Viktor! Gecifecni!”
    üvöltik több százezren,
    míg készenlétisek állnak
    velük szemben párezren.

    Fokozódik a feszültség,
    izzanak a vonalak;
    a parancsnok is kezdi el-
    veszteni a fonalat.

    Hiába csörgeti Viktort,
    a Führer nem veszi fel,
    és a testőrség főnóke,
    Hajdú János sem felel.

    Alsóbb szinten senki nem mer
    kiadni egy parancsot:
    még magára haragítja
    a Legfelsőbb Narancsost!

    Megkönnyebbül, mikor végre
    Semjén Zsolti felveszi,
    s az agyában izzó kérdést
    őneki is felteszi:

    “Semjén nertárs, mit csináljunk?
    Nem bírunk a tömeggel!”
    Zsoltunk meg csak sűrűn csuklik:
    benyakalt egy üveggel.

    “Vigyétek ki nekik Viktort:
    mentsétek az irhánkat!”
    (Nem kellett vón’ felhergelni
    tízmillió birkánkat!)

    A parancsnok megkönnyebbül;
    ez már világos beszéd,
    bár magában azt gondolja:
    Zsolt elitta az eszét.

    ‘Hogy a tüntetők meghallják:
    Viktort ő elfogatta,
    künn a téren egetverő
    üdvrivalgás fogadta.

    ***
    Viktor tehát rács mögött van,
    s a NER megbukott végre:
    márciusra így ért véget
    a Narancs Gecik Éve.
    (a Narancs Majmok Éve)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s