Tébolyda

Napok óta cikkez a sajtó és a blogoszféra Kocsis “Miép” Máté, valószínűleg strómanként benyújtott, tébolyult javaslatáról. Az eddigi írások közül én az alábbit tartom az eddigi legjobbnak, amely a Galamuson jelent meg ma reggel. (A képeket én biggyesztettem hozzá.)

Simkó János:

Narkomán kommunikáció

Két nap alatt pukkadt ki az a kommunikációs lufi, amit már az újjászervezet kormányzati szuperstáb gyártott le drogteszt témában, hogy aztán porrá égesse Kocsis Mátét, sokadszorra is hülyét csinálhasson magából Rogán frakcióvezető, és újabb szép gusztusos mintáját tanulmányozhassuk a frakció-szervilizmusnak.

A szuperzárt frakcióülésről kiszivárogó hírek jelezték: amikor a pártszázad aktuális politikai tájékoztatóján kiderült, hogy a Nagy Egyes tudtával ment le kutyába a VIII. kerületi polgármester, és Rogán még meg is gyűrűzte a gumikacsát, abban a pillanatban a pavlovi reflexek működésbe léptek, a Fidesz frakciónál megszólalt a csengő, és lelkesen támogatták az ötletet. Nem pont azt, nem pont úgy, de, gondolták az urak, jobb a tébolyban sokadmagunkkal együtt sodródni, mint széllel szembe drogtesztet szolgáltatni.

A velejéig romlott spin-doktorok elkényelmesedtek. A rezsicsökkentés illúziójának lejárt a szavatossági ideje és mára a saját táborban is nyilvánvaló a hitelvesztés. Mindegy már, hogy a vasárnapi nyitvatartás, a kitiltási botrány, a Déli(báb) Áramlat, a paksi bővítés, a magánnyugdíjvagyon jelenti-e a köz pénzéből a köznek odavetett kommunikációs cubákot, a csomagoláson ott a leradírozhatatlan H betű. H, mint hazugság. Made in Hungary.

Lassan nyilvánvalóvá válik, hogy a részlegesen felújított főterek befektetések voltak a parlamenti kétharmadba, mégpedig a főterek körül lakók pénzéből, így csak a Vezér mohóságának ünnepi kielégítését szolgálták, de a hétköznapi éhséget, a nélkülözést nem csillapították. Még nem és már nem: ez még nem el- vagy szembe fordulás, de finom sasszé a kételkedők növekvő csoportjának irányába. Már nagyjából mindenki tudja, hogy a saját pénzén verték át, és itt „nem osztogatnak, hanem fosztogatnak”. Bár még „fortélyos félelem” késztet egyre többeket bezárkózásra, félrehúzódásra, de ez már nem a lelkesülten éljenző tömegpszichózis. Máshogy menetelnek a büszke győztesek és máshogy a csalódottak. A különbség már hallható. És ne feledjük: a hithű átvertek haragja és dühe mindig pusztítóbb, mint a gyauroké!

A negatív teljesítményt, az ostoba kormányzati döntéseket, a korrupciót, a gátlástalanságot, a maffiokrácia cselvetéseit már csak egyre rövidülő ciklusokra lehet újabb és újabb kommunikációs attakokkal háttérbe szorítani. Sokáig, nagyon sokáig tartott a kábulat, de lassan a többség megtanulja például, hogy a köz szolgálata alól mentesített párttelevízió hírműsorainak első 3-4 hírét nem érdemes nézni. Ezek az egyre nagyobb izzadsággal kreált sikertörténetek olyanok, mint egy hosszúra nyúlt, kiüresedett főcím. Nem kell vele foglalkozni. (A többivel se, de a végén mégiscsak Hosszú Katinka pakol ki újabb aranyérmeket a sporttáskájából.) Sokan megtanulták, hogy ha baj van, akkor a Vezér kussol vagy gyorsan felavat valamit, esetleg a kardjára csap. Vagyis egyre nyilvánvalóbb a kijózanodóknak, hogy a politikai látványpékségek vizes zsömléjével egyre kevésbé lehet jóllakni.

Ha nincs érték- és teljesítményfedezete, valóságalapja, nincs igazságtartalma a kommunikációnak, nincs egyenes és tiszta beszéd, ráadásul a Vezér szemmagasságához igazított Habony-skála a mérce, akkor a siker felezési ideje az idő múlásával rohamos ütemben csökken. A hazugságok exponenciálisan csökkenő bomlásgörbéje jelzi, hogy már a leggrandiózusabb, legagyafúrtabb népbutítások is kérészéletűek. Ugyanígy csökken a Vezér mindenhatóságába, ítélőképességébe, alkalmasságába vetett hit is.

Attól, hogy újjászervezett felállással, megnövelt személyzettel, más munkamegosztás eredményeként gördülnek le a narancsmetál PR-termékek a kormányzati kommunikáció futószalagjáról, nos, ettől a hazugság még hazugság marad. Az a narkomán hit, hogy MINDENT el lehet adni remény-csillagporos csomagolással, természetesen már csak az udvartartást tartja fogva, őket is csak addig, amíg az egyre kiszámíthatatlanabb Vezér dühkitörései szét nem zavarják őket is.

And Cut! „És hamarosan a sötétség”. Kiszámíthatatlan, hogy meddig.

Aztán hosszú menetelés kezdődhet, egészen addig, amíg a szavak, mondatok visszakapják az értelmüket. Ha visszakapják.

*

Amit ehhöz talán hozzá lehetne még tenni az az, amit Rogán “Pasapark” Tóni mondott az elmeroggyant Kocsis-féle javaslatról. Portik üzlettársa ugyanis kegyeskedett kijelenteni, hogy a gyermekek évenként kötelező kényszerpisiltetését “szülőként is” támogatja. Márpedig ezzel ugye egyrészt potenciális bűnözőknek tekintette a saját kölkeit, valamint önmagáról és az agyrokkant Celebciliről is azon helyt kiállította a “Szülői Alkalmatlansági Bizonyítványt“!

Egyszerűen fantasztikus, hogy “Ezeknek” mennyire fel sem tűnik már, mit is beszélnek tulajdonképpen! Fokozódik az “Entrópia“, zajlik a “Végjáték” … ezerrel!

… és ezt …

szendamondja!

Továbbá…

Ha már “Végjáték” és egyébként is “schmittelek”, ide másolnám azt az írást, melyben a kolozsvári egyetemen nemzetközi kapcsolatokat és amerikanisztikát oktató Valentin Naumescu (szerintem tökéletes) elemzését közölte még tegnap a hvg.hu.

Már Romániában is az Orbán-rezsim bukására számítanak!

Az Orbán-kormány bukását vizionálja egy román egyetemi oktató, aki szerint az illiberális rezsim most hasonló jegyeket mutat, mint a Ceausescu-rendszer az utolsó éveiben.

Bár Orbán Viktor nem állítható párhuzamba Nicolae Ceausescuval, a magyar miniszterelnök reakciói az utóbbi időben igencsak hasonlítanak a román diktátor utolsó időszakában használt retorikájára – állapította meg egy ismert politológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem tanára.

Valentin Naumescu írását az „Orbán-rezsimről” kedden közölte a nemzetközi kapcsolatokra figyelő, politikai, gazdasági és történelmi elemzéseket gyűjtő romániai oldal, a contributors.ro, de több portál is átvette. A cikk a „’Neo-fasiszta diktátor’ vagy Putyin alkirálya? Az Orbán-korszak végének szomorú illiberális lehetőségei” címet kapta. Naumescu a kolozsvári egyetem Amerikanisztika és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén oktat, korábban diplomáciai pályát futott be: 2005 és 2007 között államtitkár volt a bukaresti Külügyminisztériumban – amikor a Fidesszel jó kapcsolatot ápoló jobboldali pártok voltak kormányon –, majd 2012-ig Kanadában volt konzul.

“Két badarság egyetlen mondatban”

A szerző szerint Orbán Viktor rendszere a végnapjait éli, és Naumescu szerint mi sem mutatja ezt jobban, ahogyan a miniszterelnök a külföldről érkező, politikáját érintő kritikákat kezeli. Felidézi, hogyan reagált a magyar miniszterelnök az amerikai republikánus szenátor, John McCain megjegyzéseire (az amerikai politikus „újfasiszta diktátornak” nevezte Orbánt, majd több pontban sorolta fel kritikáit rendszerével szemben – a szerk.). Mint ismert, a kormányfő múlt pénteken a közrádióban azt mondta, a szenátor kijelentése „szélsőséges provokáció”, „Magyarország függetlensége áll itt támadás alatt”. Naumescu szerint ez „két badarság egyetlen mondatban”, már csak azért is, mert egy olyan politikusnak szólt vissza, aki a Republikánus Párt meghatározó vezetője, azé a párté, amely mára megszerezte a többséget a Kongresszus mindkét házában és várhatóan ők adják 2016-tól az Egyesült Államok új elnökét is.

A nemzetközi kapcsolatok kutatója szerint Orbán hasonlóan reagál, mint Ceausescu, aki az utolsó éveiben folyamatosan azzal vádolta a szomszédos országokat, a Nyugatot, hogy „beavatkoznak” Románia belügyeibe, illetve „külföldi ügynököket” látott mindenütt. Naumescu szerint a történelmi példák azt bizonyítják, hogy az abszolút hatalommal bíró vezető kritikák esetén hajlamos az „ostromlott várba” visszahúzódni, és arra ösztönözni a lakosságot, hogy védjék meg az ország függetlenségét. A szerző úgy véli, senki nem vitatja el Magyarország függetlenségét, csak bírálják a kormányt, de a rendszer ezt a két dolgot összemossa.

Szerinte az oroszokhoz való közeledés – itt a szerző a Déli Áramlatot és a paksi atomerőmű-építést említi – miatt nemcsak az USA-val romlott meg Magyarország kapcsolata, de Budapest távolodik a NATO-tól és az EU-tól is. Naumescu azt írta, a magyarok fokozatosan fel fogják ismerni, hogy Orbán tévedett, amikor a nyugati liberális politikai rendszerek hanyatlására fogadott, az ország csak veszít a keleti kalandor politikával. Hiába a kétharmados áprilisi győzelem, amint a többség ezt felismeri, drámai népszerűség-csökkenés lesz – írta.

Naumescu szerint az Orbán-rendszernek legfeljebb 3,5 éve van hátra. Viszont a szerző úgy véli, az elszigetelődő autoriter rezsimek igencsak veszélyesek önmagukra és a szomszédiakra is, ezért segíteni kell az önmagát elszigetelő Magyarországnak, hogy visszatalálhasson a nyugati útra. A szerző szerint most kicsi az esélye annak, hogy egy olyan zsákutcába kerüljön Magyarország, mint 1920 és 1945 között, de nem zárható ki teljesen ez a szcenárió sem.

*

Erről meg az jutott eszembe, hogy szavazzunk!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

One Comment on “Tébolyda”

  1. bonhomme szerint:

    Még tegnap írtam, de úgy tűnik, már ma sem aktuális.
    Persze a poén azért poén marad! 😀

    Bökvers Hugyos Máté szellemi színvonalán

    Hugyos Máté, én úgy félek:
    pisiltess meg engem, kérlek!

    Ha te fogod a fütyimet,
    Apu a tiedet üti meg!

    Hugyos Máté, rákeféltél:
    nem vagy már több egy heréltnél!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s