Egy korrupt rendszer hazugsága

Dicsőséges Kormányunk majdnem legfőbb csúcsvezetője, Dzsentri Dzsoni, ez a kedvesnek aligha nevezhető, antipatikus fiatalember megnevezte a Legújabb Célt: “Minél kevesebben éljenek az államból!“. Ezt pedig a társadalmi kiadások további mérséklésével köll elérni, hiszen a Diktatúra egyik alaphazugsága szerint az állam messze a lehetőségein túl költ szociális célokra. Pedig csak arról van szó, hogy Nekik még több köll!

Az előző rendszerben, amikor Orbán Viktort és díszes társaságát még hírből sem ismerhettük (illetve pontosabban: más néven!), az egyik alapvető hazugság a “Teljes Foglalkoztatottság” volt. Ezt a “kapun belüli munkanélküliséggel” érte el a manapság nosztalgikusan emlegetett uralmi rendszer, ami azt a tévképzetet keltette a társadalom elsöprő többségében, hogy itt “csak az nem dolgozik, aki nem akar”. (Ez pedig tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a Hatalom a “sokat ugráló” – értsd: aktív – ellenzékieket bebörtönzés nélkül különítse el embertársaitól. Hiszen elég volt csak feltenni őket a sehol nem alkalmazhatók listájára, s rögvest ki lettek közösítve, azaz nem számíthattak semmiféle szolidaritásra.) További, praktikus rendszerhazugság volt, hogy csakis a “valódi termelőmunkát” végző “munkásokat” és “parasztokat” nevezték “osztálynak” (a munkásokon belül a szolgáltatásokat végzők voltak a “határesetek”), míg az “értelmiséget” csupán egy “rétegnek”, melyet az osztályok “tartanak el”. Utóbbiak így a perifériára szorultak, tekintélyük (ezzel pedig a társadalomra gyakorolt hatásuk) elvileg alig volt több a nullánál.

A rendszerváltás után ez az általánosan elterjedt nézet nem hogy megmaradt, de még tovább is erősödött. Az, hogy az állástalanság egyenlő a munkakerüléssel (tehát a lustasággal, a társadalmon való élősködés szándékával) megrögzött vélemény volt(?) a szerencsésebb (tehát fejlettebb infrastruktúrájú) Fővárosban, valamint az észak- és nyugat-dunántúli régiókban. Mivel ide hamarabb telepedett be a munkahelyteremtő nyugati tőke, ezen különösebben nem is csodálkoztam. Amin azonban igen, hogy ez az elmélet ugyanilyen szilárdan tartotta magát az egyre jobban lecsúszó térségekben is: a korszerűtlen, tehát fenntarthatatlan (szocialista) nehéziparral és bányászattal “sújtott” Dél-Nyugat és Észak-Kelet Magyarországon, meg a zömmel a mezőgazdaságból (meg a feldolgozóiparból) élő, de szétkárpótolt keleti és dél-keleti megyékben is! Mindez annak ellenére, hogy az ott élők öléggé tisztában voltak a valós körülményekkel (saját bőrükön tapasztalhatták!). Dühüket azonban sikerrel fordították az országot “eladósító” és “vadprivatizáló” kommunisták, a tészeket “szétrabló” úgynevezett “Zöldbárók”, no meg persze a segélyen, tehát “ingyen” élő cigányok ellen.

(Egy észak-dunántúli ismerősöm húsz esztendőn keresztül hitte csökönyösen, hogy náluk azért élnek jobban az emberek, mert “itt mindenki dolgozni akar és tud is”, míg például “Keleten” csak “gyerekpotyogtató, munkakerülő cigányok, meg lecsúszott, alkoholista magyarok” élnek, akiknek derogál ásót és kapát fogniuk a kezükbe. Osztán úgy három esztendővel ezelőtt, amikor már náluk is kezdte éreztetni hatását az “Unorthodoxia”, azaz egymás után zártak be a cégek és mind nehezebb volt munkához jutni, annyiban revideálta korábbi álláspontját, hogy az ott tapasztalhatók kizárólag Orbán hibáinak eredményei, “Keleten” azonban … és a többit már ismerjük.)

Egy ilyen környezetbe robbant bele 2010-ben a kleptokratikus Új Diktatúra, amely a legbonyolultabb és legsúlyosabb problémákra is képes volt tőmondatos, “egybites” magyarázatokat adva, teljesen elvenni a társadalom maradék kis eszecskéjét. No meg lenullázni az egyébként is alig létező szolidaritását és a plusz végtelenig fokozva annak legrosszabb tulajdonságait/ösztöneit.

• “Magas a munkanélküliség?” – tették fel a kérdést. “Ez kérem azért van, mert a Bukott Baloldal eladósította és tönkre tette az országot!” – hangzott a válasz, majd rögvest jött az ígéret is: “Mi négy év alatt egymillió új munkahelyet teremtünk!“. “Hurrá! Tedd a dolgod Viktor és légy a mi igazságos királyunk!” – kiáltott fel akkor úgy 2,7 milliónyi Csodaváró, akik többségének osztán később már nem tűnt fel, hogy az a bizonyos “négy év” tízre növekedett, lévén megelégedtek a “magyarázattal”, miszerint a “válságot rosszul kezelő” Európa a hibás.
• “Tűrhetetlen, hogy ebben az országban százezrek élősködnek az adófizető társadalomból!” (később “a társadalom” át lett nevezve “Az Állam”-má) “Segély helyett munkát kell adni nekik, szolgálják csak meg a Zemberek (később a “Zállam”) által nekik nyújtott szolgáltatást!” – kurjantott fel ugyanezen Hatalom. “Igaza van!” – ordította vissza az egoizmusában felerősített, veszélyérzetében pedig eltompított Zemberek egy aktív kisebbsége. “Kaszát, kapát, ásót, lapátot és seprűt a kezükbe! Nekünk sem adják ingyé’ a fizetést, keményen megdolgozunk érte!“. … Közben pedig fel sem tűnt nekik, hogy az állatból emberré válás egyik legfontosabb “állomása” az volt, amikor a Közösség erősebb/potensebb tagjai gondoskodni kezdtek a gyengébbekről, a sérültekről, a magukat már önállóan létfentartani nem képes tagjairól, ennek megtagadása (pontosabban személyes teljesítményhez kötése) pedig sima visszafejlődés, antiszocializáció, az állati szintre való lesüllyedés.

De miért is tűnt volna fel nekik, amikor a maguk nyakára ültetett Hiénáknak pont ez volt a céljuk! … Hogy ők is hiénákká, pontosabban sakálokká és keselyűkké váljanak, akik a “Csúcsragadozók” maradékjaiból, a nekik felkínált “beteg állatokból” éljenek mindaddig, amíg a Csúcsragadozók azt megengedik!

(Egyik közelkörnyéki ismerősöm két esztendővel ezelőtt még hittel és meggyőződéssel verte a kocsmaasztalt a Közmunka bevezetésének helyessége mellett. Osztán egy esztendővel később, amikor már maga is “érintett” lett, s diplomásként utcát köllött sepernie, rögvest alább hagyott a vehemenciája. Amikor pedig őt is elküldték a hírhedt “napocskaszámlálós” tanfolyamra, ismét visszatért az asztalverős kedve! … Csak nem “pro”, hanem “kontra”.)

Most ott tartunk, hogy a Dicsőséges Hiénakormányzat (Alcsúti alatti) Alcsúcsragadozója, az a bizonyos “Ántipatikus Fiatalember” ugyi bejelentette, hogy még mindig túl sokan élnek az Államból, s ezek létszámát csökkentendő úgy 100 milliárddal köllene megkurtítani jövőre a szociális (no meg az egészségügyi és az oktatási) kiadásokat. Ezért osztán lecsippentünk úgy 13 milliárdot az egyébként majd’ tíz esztendeje “helyben topizó” családi pótlékból, bő hatot a gyesből (nehogy mán túlszaporodjon a magyar! … jut eszembe: a szülesztőgörcsben szenvedő KDNP véleménye?!), lenullázzuk a munkanélküli segélyt, de 2018-ra bevezetjük a teljes foglalkoztatottságot, hiszen több pénzt adunk a Közmunka-programra. Kevesebbet azonban a “csak érettségit adó” gimnáziumoknak, valamivel többet a szakképzőknek (ahol nem azzal köll foglalkozni, hogy bepótolják azt az alapismeretet, melyet az általános iskolákban nem vertek bele a hülye kölkökbe!). A felsőoktatásról pedig ne is beszéljünk! Ott is bevezetik a “piaci igények” szerinti képzést (Parragh nertárs fogja ezt évente meghatározni), a pazarlást pedig megszüntetik az Állam által kinevezett kancellárok (kik közül legalább az egyik anno, még polgármesterként, simán tönkre vágta az általa mesterkedett település komplett pénzügyeit és vagyoni alapjait!)

Az eddig megszokott viharos tapséljenzés azonban mintha elmaradni látszana. Mert ölég nehézkes dolog megmagyarázni, hogy ha “Magyarország jobban teljesít!” és itt minden annyira “csudijó”, akkor mi az ördögért szükséges újabb adókat kivetni és csökkenteni a szociális kiadásokat (közben pedig az éves költségvetés 44 százaléka köré növelni az állami működés fedezetét)? Arról meg mán’ nem is beszélve, hogy ha ennyire takarékoskodni kell, akkor mijafaszér‘ nyüzsög annyi államtitkár, helyettes államtitkár, meg miniszteri/miniszterelnöki biztos a kormányzat háza táján, mint amennyi? Miért telik a “jobban teljesítő”, de mégis szűkölködő kasszából milliós fizetésekre és miért nem mondjuk a szociális dolgozók, meg a bölcsődei gondozók átlagos nettó bérének minimum havi 100 ezer forintra növelésére? Miért köll az adófizetőknek bő 200 milliárddal finanszírozniuk a matocsysta MNB Hülyealapítványait és miért csak 136 milliárd jut idén az egyetemi hallgató kölkeink képzésére? Miért van az, hogy a Nemzeti Kormány szerint bár fussa 160 milliárd az újabb stadionokra, de sokallja a segélyekre idén fordított usque 70 milliárdot? És miért van az, hogy miközben 10 milliárdot akar beszedni a dohánygyáraktól, további 2-3 milliárdot a reklámoztató médiáktól, 6-7 milliárdot az “élelmiszerláncos” multiktól, simán lemond a kaszinók (és az elektronikus szerencsejátékok) 8-10 milliárdos áfájáról, nem szedeti be az élelmiszeripari áfacsalások évi 900-1000 milliárdját, az ebben tehetlenkedő(?) adóhivatali Nertársnőt pedig simán a posztján hagyja? Nem köllene esetleg a Korrupción megtakarítani legalább annyit, hogy ne zuhanjon immáron a “középosztály” is a létminimum, sőt, a nyomorszint alá?

“Nem! Itt társadalmi igazságosság és általános közteherviselés van, nem pedig korrupció!“ – hangzik a Hiénahatalom öntudatos válasza. Szerintük az, aki mást állít, az csupán egy fecnilobogtató Gútfrend, egy Norvégbűnöző, akik a Legfőbb Közellenség “kottájából” muzsikálnak. Utóbbiról pedig immáron köztudható, hogy mint ellenzéki politikus, tudatosan és bevallottan a kormány megdöntésére szervezkedik! (Pfuj! Ahelyett, hogy együttműködne! Úgy, mint a Jobbik. Avagy a Lömpikék. … Hát nem?!)

(Aljas rágalom, hogy a Századvég csupán egy pénzmosoda, amelyik mindenféle érdemi munkavégzés nélkül kap milliárdokat a kormánytól! – körülbelül ezt állította Heim Péter, az inkriminált cég elnöke. A tehetségtelennek bizonyult devizaspekulánsból és befektetési bankárból lett Elnök szerint az, amit egykori munkatársa/beosztottja, Mellár Tamás állít, bizonyíthatóan hamis. Sem ő, sem pedig a Századvég-csoport soha nem vett részt semmiféle korrupcióban, Mellárt – aki egyébként egy rossz elemző – pedig csak azért tűrte meg évekig a munkahelyén, mert tekintettel volt a korára! … Kisebb legyecske a levesecskében, hogy a Századvég legutóbb egy olyan, az Egyesült Államokban folytatandó lobbitevékenységért nyert el 1,3 milliárd forint közpénzt, melynek pályázatát “egy bicikliző majom is megírhatta volna”, ráadásul a megrendelő-oldali elszámoltatója egy volt századvédes, jelenleg miniszterelnökségi hálámtitkár! … De hát rossz az, aki rosszra gondol! … Nemde?!)

Nem tudhatom, hogy ma este, a “Közfelháborodás Napján“, valamint azt követően, miféle kérdések fognak felmerülni. Csak bízom benne, hogy ezek is, ráadásul heteken, hónapokon át. Ha mégsem, úgy nyugodtan lehúzhatjuk magunkat a vécén! … Az utolsó ne feledje eloltani a lámpát!

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

---