Mi tényleg ilyenek vagyunk!

Bokros Lajos szerint az ő tegnapi, 36 százaléka egy diktatúrában már “győzelemnek számít“. Gyurcsány Ferenc szerint azonban nincs itt semmi különös, “sem nyereség sem vereség” nem történt, s lényegében “nem a baloldal van mélyen, hanem Magyarország“. … Hát, mi tényleg ilyenek vagyunk!

Temetkezik a Baloldal! Ma reggel óta erről szól minden újsághír és elemzés, miután a magukat demokratikusnak nevező pártok tegnap elszenvedték újabb, idén már harmadik “katasztrofális vereségüket”. Nem állítom, hogy az ilyesmit hangoztatóknak nincs igazuk, de a kép azért ennél jóval árnyaltabb.

Egyetlen percig nem volt kétséges, hogy ezt a legújabb, most éppen “önkormányzati választásoknak” nevezett bohózatot a fasizálódott Maffiaállampárt fogja úgymond megnyerni. Nem csak azért, mert ennek szabályait is ügyesen “méretre szabta” (a legdurvábban Budapesten) és nem csak azért, mert szinte minden létező kampánylehetőséget magának sajátított ki. Nem csak azért, mert ezeken felül még korlátlan büdzsével is (államkassza) rendelkezett. Hanem azért, mert az ellenség/ellenfél térfelén is számos olyan mezőnyjátékos játszott, aki a saját kapujába igyekezett minél több gólt belőni.

A FideSS-sikernek elsődlegesen két “titka” vagyon. Az egyik a kommunikációs csatornák már említett, szinte teljes kisajátítása. Ennek fényében Bokrosnak tökéletesen igaza van, hogy az ö 36 százalékos második helyezése felér egy győzelemmel. Hiszen ennyi szavazatot úgy megszerezni, hogy üzeneteit csak egy nagyon szűk információs keresztmetszeten keresztül tudta eljuttatni reménybéli választóihoz, az maga a csoda – különös tekintettel arra, hogy minderre csupán két hete volt! Ámde itt rögvest felmerül két kérdés: miért volt csak ennyi ideje és (talán a legfontosabb), hogy mennyinek a 36 százalékát szerezte is meg?

Az adatok szerint tegnap az ország valamennyi jogosult polgárának mindössze alig 40 százaléka (39.82%) volt hajlandó arra, hogy urnazárásig (17 óra 30) leadja szavazatát. Ezt az átlagot, ha kicsivel is de Budapest kegyeskedett alulmúlni (37,34%). Holott eleddig az volt a “stíl”, hogy mindig a Főváros produkálja a legmagasabb részvételi arányokat, lévén ez elterjedt (és két tucat esztendő tapasztalataira alapozott) vélekedés szerint Budapest “polgárosodottabb”, így “öntudatosabb” is, mint a “Vidék”. Ehelyett az történt, hogy például az “elmaradottabbnak” és “provinciálisabbnak” tekintett Nógrád megye választói lettek a “rekorderek”, a maguk “kiugróan magas” 48 százalékukkal!

Vajon mi lehet eme “szokatlan” és feltűnő aránytalanságnak az oka?

Nem más, mint a maffiaállampárti Propaganda. A szinte kizárólagosan uralt kommunikációs csatornákon át (közpénzből fizetett “Kormányinformáció“-s hirdetésekkel alaposan megspékelve) az az “Üzenet” áradt a Zemberek felé, hogy ennek az október 12.-i választásnak valójában semmi tétje (tehát lényegében értelme!) nincs, hiszen az adott település/megye sorsa kizárólag a kormányzati akaraton, pontosabban annak kegy-gyakorlásán múlik. Viki Mouse-tól kezdve, Dzsentri Dzsonin át a legutolsó, picinyke gauleiter(jelölt)ig senki és semmi mást nem hangoztatott csak ezt. Tették pedig mindezt azért, hogy a lehető legtöbb “zembert” riasszanak el a szavazástól, avagy vegyék el tőle a kedvét (ez volt a FideSS-siker másik “titka”!).

Az, hogy ez hatott mondjuk a “leugróan” alacsony (alig több, mint 35%!) eredményt produkáló, kevéssé citoyen Hajdú-Biharban (a “nyakas cívisek” Debrecenben sem akarták különösebben járásra bírni a hátsó lábaikat annak érdekében, hogy megválasszák a Pótkósát!), nem csodálkozom. Azon se, hogy a “Provinciák” számos részén taroltak a Maffiafasiszták és a Megélhetési Nácik. Az ilyen “belberki környülállásokban” sokat számít a véleményét agresszíven hangoztató “utcaszomszéd”, tehát az ilyen-olyan módon (többségükben csak vállveregetéssel) “fizetett” pártaktivista “befolyása”: vagy engednek a harsogóan verbális erőszaknak, vagy inkább ki se dugják orrukat a házukból.

Aki meg mégis, hát az igazából azt se tudta kire/mire is szavazzon. A helyi/megyei “hírorgánum” kizárólag a FideSS-propagandát szajkózta. Így osztán azt se tudta, hogy az ilyen-olyan falragaszon az orra elé tolt “ellenzéki jelölt” kicsoda-micsoda (persze a fidesznyikről sem!). No meg azt se nagyon, hogy a Szocikon (meg “Agyurcsányékon“) kívül van-e még valamiféle Ellenzék. A Retektévé Híradóiból ugyan értesülhetett a Fidesznyik “öregek” (Kósa), meg az “ifjoncok” (pl.: Rogán, Szíjjártó) hirtelenjiben történt, semmivel meg nem indokolható “megtollasodásairól”, no de “mi közünk nekünk ehhöz” (azon kívül, hogy tőlünk lopták a pénzt!). Hiszen ezt csinálták a “Cocik” is, ráadásul Agyurcsány meg egy “hazug alak”, ő maga “vallotta be” és még a “pártját is elárulta”. Ebből meg egyenesen jön a következtetés: ellenzékként marad a Jobbik (a frászt!), “nekik” meg ugyi semmi bajuk igazából a cigányokkal, csak utálják őket (ezt mondja a Jobbik is!)

Ezért osztán most úgy néz ki, hogy a “Provinciák” többségének döntése szerint: mindössze négy “országos párt” vagyon, erősorrendben(!): Fasiszták, Nácik, Szocik és Gyurcsanyisták. Mindenki más le van szarva, bár volt szavazva is. Csakhogy az “okos törvény” szerint tíz jelöltre leadott száz szavazatból az a nyerő, aki minimum tizenegyet kap és a “maradék nyolcvankilenc” van leszarva!

Mindez tehát érthető. De csak az úgynevezett “Vidéken”! Ámde mi az ördög történt Budapesten? Ahol ugyi a Zország “gazdagabb és tudatosabb” választói lakoznak … állítólag. Ott miért csak 38 százalék volt a részvételi hajlandóság? Netalán a Fővárosban is eluralkodott a “vidékiség”? Tulajdonképpen igen, de csak “némi rásegítéssel”.

Senkinek nem rovom fel bűnéül, hogy csak megkésve találták meg a Demokratikus Ellenzék Demokrata Főpolgármester-jelöltjét. Bokros nem volt kézenfekvő megoldás. Ámde az volt Falus Ferenc? Ő az E-PM aspiránsa volt, mely pártról most kiderült: Bajnai nélkül egyszerűen nem létezik még Budapesten sem! Jelölését a másik két párt ugyan elfogadta, de osztán mindhárman úgy hagyták magára, mint Szent Pál az “oláhokat”. A maximálisan tisztességes és alapvetően jóindulatú Falus ezek után magára volt hagyva és csinálta a (kissé hülye) kampányát. “Legnagyobb támogatója”, az MSZP elnöke is csak hetekkel a Közös Jelöltté választása után volt hajlandó (először!) találkozni vele, akit (Tóbiás saját bevallása szerint) személyesen nem is ismer.

Juhéjj! Ez osztán a “tökéletes üzenet” a szocihű budapestiek számára!

Osztán jött Bokros, akiről meg ugyanez a Tóbiás, mint országos szocielnök kijelentette: “baloldaliak számára vállalhatatlan jelölt, mert …” … szóval mert csak, meg izé. Gondolom Tarlós ebből a szempontból sokkal izébb … szerinte. Beszólt még a PM is, “aki” szerint meg Bokros ugyancsak támogathatatlan, mer’ nem eléggé “zöld”. … Gondolom Tarlós viszont egyenesen “mélyzöld”, bár ha felbosszantják, akkor inkább “kommenistába hajló” orcaszínezete vagyon nékije.

A FideSS-propaganda lényege tehát az volt, hogy minél több Zembert távol tartani a szavazástól, lévén az alacsony részvétel mindenkoron nekik kedvezett … és kedvezett most is. Ez alá “tercelt” a mélyentisztelt Ellenzék legalább két pártja, a PM, de legfőképp a Szocik. Utóbbiak pedig sikeresen érték el, hogy az egyébként öntudatosabb, polgárosultabb Budapesten még a szokásosnál is kevesebb választó éljen a jogával, mer’ ugyi ez szolgálta … no nem a budapesti polgárok érdekeit, hanem a Maffiakormányét!

Nem tudhatom a Fasiszták pontosan mit is ajánlhattak fel ezért Tóbiásnak. Azt sem, hogy a Pártelnök a kialkudott “Harminc Ezüst“-ért, avagy további baksisok kiérdemlése végett tette-e közzé a nyilatkozatát:

A mai estével lezárult az alkuk korszaka. Az MSZP vezetése döntött, nem kíván a jövőben részt venni az elitek játékában, nem kötnek több rossz alkut, kifelé nyitnak az emberek, a nép felé. Úgy fogalmazott, nem fogadják el ‘az orbáni hatalmi’ nemzeti együttműködés rendszerét, sem azt a Gyurcsány Ferenc által képviselt hatalmi, vezérelvű politikát, amely bezárta a baloldalt az elmúlt négy évben, lehetetlenné tette, hogy értékazonos, baloldali, modern, nemzeti elkötelezettségű politikát folytasson. Létezik baloldal, úgy hívják MSZP!

Ámde az tény: a jelenlegi (sőt, esztendőkótai) Szocipártnak kábé annyi köze van a Baloldalisághoz, a Demokratikus Jogállamhoz, a Köztársasági Eszmékhez, mint Semjén Zsoltnak a Krisztusi Hithez! Pofázni ugyan tudnak róla, de gyakorlásától körülményesen tartózkodnak … megélhetési alapon! … Ugyan miben különbözik a Nyíregyházára bejelentett, de valójában Érden élő Tóbiás, a lakhatási költségtérítést ugyanúgy felvevő, budai luxuslakásban élő, Kósa Lajostól, az eleddigi debreceni polgárm… izétől? A Közkasszából lenyúlt összeg mennyisége, meg a lopott vagyon nagyságában? Hogy az egyik talán igen, a másik meg egyáltalán nem tudja mindezen vagyonosodását megindokolni a hivatalos jövedelmeivel? … Na neeee!

A Narancskasszához hamarosan odaállók figyelmébe ajánlanám a Tényt: A Fővezér még soha nem maradt adósa senkinek! Elébb-utóbb mindenkinek kitörte a nyakát!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Úgy tűnik, Agyarországban mindössze három “vezető politikus” érti, hogy miről is vagyon itten nagyba’ szó: Demokraták állnak(?) szemben a Diktatúraimádókkal, a Jogállami Köztársaság Hívei a Modern Feudalizmus Oligarcháival és Jobbágyaival. Ez a három politikus pedig jelenleg (úgy tűnik és abc-sorrendben): Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc és (a saját országos elnökségével is szembefordulni hajlandó) Kunhalmi Ágnes!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements

17 hozzászólás on “Mi tényleg ilyenek vagyunk!”

  1. anonymand szerint:

    In medias res!

    Talán az egyetlen mondatod amivel maradéktalanul egyet tudok érteni kedves szendam: “a jelenlegi (sőt, esztendőkótai) Szocipártnak kábé annyi köze van a Baloldalisághoz, a Demokratikus Jogállamhoz, a Köztársasági Eszmékhez, mint Semjén Zsoltnak a Krisztusi Hithez!”

    “Temetkezik a Baloldal!” – a baloldal szociális temetését (vagyis, hogy saját maguk…) már régen megrendezte, a föltámadásnak köllöt volna bekövetkeznie. Föltámadás pedig nem lett, mert csodák, mint azt jól tudjuk, nincsenek.

    …”idén már harmadik “katasztrofális vereségüket”. Nem állítom, hogy az ilyesmit hangoztatóknak nincs igazuk, de a kép azért ennél jóval árnyaltabb.” – az én véleményem szerint pedig sokkalta egyszerűbb.
    “Egyetlen percig nem volt kétséges, … számos olyan mezőnyjátékos játszott, aki a saját kapujába igyekezett minél több gólt belőni.” – én a magam részéről másmilyen játékost nem is láttam. Lehet, hogy az én hibám.

    “A FideSS-sikernek elsődlegesen két “titka” vagyon. Az egyik a kommunikációs csatornák már említett, szinte teljes kisajátítása.” – a lejtett a pálya, mint hivatkozási alap, nálam nem játszik. Jó előre lehetett tudni, hogy lejteni fog. Föl kellett volna készülni. tisztességesen, alaposan.
    Mintha a könnyebbik végét fognád meg a dolognak.

    “Nem más, mint a maffiaállampárti Propaganda.” – de, még más is. Hiába volt köztudott tény a médiafölény, semmiféle látható jele, de tényleg a legcsekélyebb sem, hogy ezt valamilyen módon ellensúlyozni próbálja a “baloldal”, az “ellenzék” címszóval illetett gittegylet (a Pál utcaiak azért legalább többé kevésbé lelkesen rágták a gittet). Ha nincs hely a médiában, van hely az utcán. Ha nincs hely az utcán, akkor teremtsünk más helyen; lakásban, könyvtárban, plázában, akárhol, de meg kell jelenni, és kommunikálni kell(ett volna)!

    “Senkinek nem rovom fel bűnéül, hogy csak megkésve találták meg a Demokratikus Ellenzék Demokrata Főpolgármester-jelöltjét.” – pedig minden okod meglenne rá. Unortodox választási rendszerben nem lehet ortodox módon felkészülni, felkészíteni jelöltet. De még a hagyományos “felépítése” egy közös jelöltnek sem sikerült. Mert nem is sikerülhetett. Pozícióharcról szólt az egész “együttműködés”, ahelyett hogy a problémamegoldásról szólott volna. Amúgy mi értelme volt pozíciókról akár csak szót is ejteni? Ha nyert volna az “ellenzék”, ráértek volna utána marakodni a koncon. Csak hát a nyerésre koncentrálni már nem jutott idő s energia.

    “Bokros nem volt kézenfekvő megoldás.” – már a második mondat amivel egyet kell értsek.

    “P.S.: Úgy tűnik, Agyarországban mindössze három “vezető politikus” érti, hogy miről is vagyon itten nagyba’ szó: Demokraták állnak(?) szemben a Diktatúraimádókkal, a Jogállami Köztársaság Hívei a Modern Feudalizmus Oligarcháival és Jobbágyaival. Ez a három politikus pedig jelenleg (úgy tűnik és abc-sorrendben): Bokros Lajos, Gyurcsány Ferenc és (a saját országos elnökségével is szembefordulni hajlandó) Kunhalmi Ágnes!” – ebben is látok rációt, sőt! Hajlok arra, hogy igazat adjak, még akkor is ha … szendamondja!

    • szendam szerint:

      Kedves Köztársam!
      Úgy veszem észre, ez a közöttünk lévő disputa valójában csak egy publicisztikai vita! 😉
      Persze javíts ki, ha tévednék!
      Köztársasági üdvözletem!

      • anonymand szerint:

        Tisztelt Köztársam!

        Eszed, nem eszed, meg köll szokjad, hogy mivel lélekben nagyjából egy alomból valónak tekintem magam veled, ha “kritizállak”, az csak irónia akar lenni.
        Nem mindig sikerül, de akkor is.
        Ha kritizálni foglak, egészen biztos vagyok benne, hogy észre fogod venni.

        Nálam a jelszó: túlélem, ha beledöglök akkor is!

        Tisztelettel:
        anonymand

      • szendam szerint:

        Dögölni fogunk, kedves Köztársam mindahányan! Ha tetszik, ha nem.
        Csekély vigasz: ŐK is!
        Addig meg csak kritizálj, hiszen egy alomból vagyunk mi (Mauglik)!
        Köztársasági üdvözlettel!

  2. bonhomme szerint:

    Bartus acélkemény véleménye a választás kapcsán:
    http://nepszava.com/2014/10/uncategorized/bartus-laszlo-takarodjatok.html
    A másik három cikkét nem linkelem, ugyanott található. És nagyjából ugyanarról szól.
    Túl azon, hogy szinte mindenben igaza van, ha elzavarnánk a rákba az egész ellenzéket, kik lennének azok az emblematikus figurák – hogy Tuareget idézzem: “hiteles és választáson jó eredményeket elért demokraták” -, akik egy új, a tagokat szigorúan megszűrő, önmagát le nem járató mozgalom élére állnának?
    Szóval jól egyetértünk, de mi lesz a következő lépés? Illetve mikor? Mármint mikor és hogyan lehet az érdekelteket “leültetni egy asztalhoz, aztán megállapodni egy új minimálprogramban, meg egy új szervezet létrehozásában”?
    Kéne egy új verset is alkotnom a témában…

    • anonymand szerint:

      Még az ajánlott cikk elolvasása előtt írom hozzád szólásomat, kedves bonhomme!

      “Szóval jól egyetértünk, de mi lesz a következő lépés? Illetve mikor? Mármint mikor és hogyan lehet az érdekelteket “leültetni egy asztalhoz, aztán megállapodni egy új minimálprogramban, meg egy új szervezet létrehozásában”” – az ördög ugye a részletekben rejlik? Az idézett szöveg is tartalmazza: érdek. A nagy helyzet az, hogy sajnálatos módon a pártok, a pártok jelöltjei csak és kizárólag érdekeik mentén “politizálnak”, és “politizálásukban” nyoma nincs a közjónak.
      Na jó! Nyoma van, de csak elvétve, nyilván véletlen.
      Ha a közjó lebegett volna a szemük előtt, akkor nem a különbözőségeken vitáztak volna, hanem azt egyeztették volna igen részletesen, ami közös (cél lehet).
      Hogy a Fidesz szavazók jó része sem elégedett, azt az is jól mutatja, hogy mennyire visszaesett választóik száma. És ebben a helyzetben a “baloldal” képes volt alul-teljesíteni, alulmúlni (még önmagát is).
      Nem sok idő van hátra. Három év és ismét országgyűlési választások lesznek.
      Ha egy hétnél tovább folyik ennek az elszabott négy és fél évnek az emésztése, visszaböfögése, akkor senki nem várhat jobb eredményt 2018-ban, mint amit most prezentálni.

    • szendam szerint:

      Hát ez az!
      B. L. írja a blogját(!), egynehány társ-szerzővel és (fogyatkozó mennyiségű) vendégbloggal. Ebből a szempontból az AN ma olyan, mint az “orulunkvincent.blog.hu”. Azzal az óriási különbséggel, hogy utóbbin lehet vitatkozni is!
      Minden tiszteletem Bartusé, de a demokrataság azt jelenti, hogy VANNAK MÁS VÉLEMÉNYEK IS! No meg azt, hogy csak az Aljanépét tiltjuk ki a Kultúremberek közül (ahogyan én is kimoderálom a Bunkókat)!
      Hogyan is mondta annó herceg Esterházy: “Úriember nem antiszemita. A többinek meg tilos!” 🙄

  3. anonymand szerint:

    Bocsi!
    Lemaradt a záró szó: sikerült

  4. tenger szerint:

    Köztársak!

    A magyarság értelmes része asszimilálódik külföldön. Magyarországból meg Mongólia lesz.
    Ennyi.

    Üdv: valaki

  5. tenger szerint:

    Már nem fáj úgy, már csak csendben tudomásul veszem, hogy soha többé nem költözhetek vissza Magyarországra. Az én életem nem lesz már elég, hogy az az ország amelyhez olyan érzelmi kötődésem volt, amit csak a nagy szerelmekhez lehet hasonlítani olyan legyen amilyennek mindig is szerettem volna.
    Ez az én elbocsájtó “szép” üzenetem.

  6. bonhomme szerint:

    Na, született egy költemény, bár nem elég kőkemény de a választás másnapján és első közelítésben megteszi:

    Kéne végre egy új csapat!

    Kéne végre egy új csapat, ellenzéki mozgalom,
    ami nem lejáratható, demokrata oldalon.
    Kéne néhány ismert név is, akik mind azt sugallják:
    velük immár megtörhetjük BonsaiDuce uralmát.

    Kéne jópár sziklaszilárd, nyugalmat nem ismerő
    köztárs, aki értünk harcol, és nem sajátzseb-tömő.
    Nagyon kéne már egy közös, demokratikus platform,
    amivel mindünk egyetért: én csak ezt hajtogatom.

    “Egy Demokrata Minimum, hogy akárki átlássa:
    legelső mindenek előtt Orbán megbuktatása.
    Azután a Köztársaság flott helyreállítása,
    majd a szabad választások újbóli kiírása.”

    Szabó Gábor, ki Tuareg! Ezért tiéd az érdem!
    Én, mint internetes költő, csak azt az egyet kérdem:
    mikor és hogyan kezdjük el? Hol ülünk máris össze,
    hogy eme pár demokrata szövetségét megkösse?

    Falus, Botka és Magyar György, Bokros, Gyurcsány, Tóth Józsi,
    Pásztor Albert meg Karácsony, Szigetvári, Kunhalmi…
    Van-e még ily jó emberünk? Fel kéne mind sorolni,
    aki szép hazánk bajait hajlandó orvosolni!

    Négy év alatt a magyar már kellőképpen megunta
    azt, amiről a fideSS szól: haverok, mutyi, junta.*
    “Vezess minket Róma ellen!”, mondták volt Spartacusnak;
    csak olyanok kellenek most, kik soha nem alkusznak.

    Nem kell nekünk Narancs Horda, nem kell cifra kaloda!**
    Csak egy roham és elesik majd a Sándor-palota!***
    Vágjuk le a hidra fejét! Héraklész is megtette!
    Vegyük már kezünkbe sorsunk! Vagy a fene megette…!

    Mik vagyunk mi? Rabszolgák és lakáj-lelkű szolgálók?
    Gerinctelen megalkuvők, sorsuk elől bujkálók?
    Rajtunk múlik, hogy megtörjük a középszer unalmát,
    mert tovább már nem tűrhetjük BonsaiDuce uralmát.

    * Geszti Péter egyik választási szlogenjéből
    ** egy ellenzéki blog neve is, amely kitűnő mémeket készít
    *** két éven belül ide költözne a Führerünk

    • szendam szerint:

      Valóban kéne egy Új Csapat!
      Csakhogy ez addig nem megy, míg a “tuskóhopkinsok” olvassák a névsort … “külső megbízás” alapján!
      Ugyi?

    • bonhomme szerint:

      Tudom, hogy beállt. Sajnálom, mert egyébként óriási arc: kapásból tud öt-tízszer olyan jó verset rittyenteni, mint amit én itt hol egy óra, hol több alatt összehozok,, az ihlet, a vörösbor meg a háttérinformáció függvényében (a sorrend tetszőleges 😀 )
      Róla is van egy félkész versem, de azon még dolgoznom kell. Ami őróla szól, nem lehet akármilyen. Aki ilyeneket kitalál, hogy “ebola fakó”, meg “ha a számat kitárom, belefér a gitárom”, arról nem lehet csak úgy… kivéve, ha nekem is úgy vág az agyam.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s