Ilyenek vagyunk!(?)

Ha belenézel a tükörbe és nem tetszik amit ott látsz, ne a tükröt hibáztasd!” – tartja a bölcs mondás. Ezzel azonban, valamilyen furcsa, de jellemző oknál fogva Agyarországon csak kevesen vannak tisztában. A “Nemzet” többsége nem csak a Tükröt töri össze, hanem legszívesebben annak orcáját is, aki azt eléje tartotta.

Számos Barátom és ismerősöm szokott már rá az elmúlt esztendőkben arra, hogy kizárólag a külföldi (tehát a nyugat-európai és a tengerentúli) sajtót olvassa. Teszik mindezt annak érdekében, hogy objektív képet alkothassanak Hazánkról, lévén ilyesmire az orbáni Homeland egyetlen orgánumától sem számíthatnak – legyen az kormánypárti, avagy ellenzéki … egyik ezért, a másik meg azért.

Az ilyeténkénti tájékozódás után eme tábor, ugyancsak jellemzően, általában két részre szakad. Az egyik kifejezetten “puhának” tartja a kritikát, a másik pedig “kissé túlzónak”, ámde amiben megegyeznek az az, hogy az illető lap/szerző “nincs teljesen képben” az agyarországi viszonyok szempontjából.

Az osztrák Die Presse most egy ilyen tükröt tart elénk. A ma a standokra került print-kiadásának egyik cikke (szerintem) meglehetősen sommás véleményt nyilvánít rólunk, ami valószínűleg némi vitát fog kiváltani. … Feltéve, ha az eléri az orbanista maffiaállam szócipelőinek, “nagykövetnek” nevezett sajtólevelezőjének, a honi turbó- és egyéb magyaroknak az ingerküszöbét.

A “vendégkomment” szerzőjét, Rásky Béla történészt, tájékozatlansággal nehéz lenne megvádolni, lévén ölég sokat tud mirólunk. Elfogultsággal talán igen, de csak akkor, ha nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni: belviszonyaink kívülről szemlélve akár ilyeneknek is látszhatnak! Márpedig, ha ilyeneknek látszhatnak, akkor miért ne lehetnének tényleg ilyenek?! … Csak azért, mert ez nekünk (demokratáknak/antidemokratáknak) nem tetszenek? (Az utánközölt cikk fordítását a “Galamus“-ból vettem át, de aki eredetiben akarja olvasni, hát kattintson ide!)

Orbán Magyarországa – Egy ország feladja (magát)

Magyarország vasárnap, október 12-én választja meg települési és városi tanácstagjait: már az is köteteket mond el Magyarországról, hogy felmerülhet a kérdés, vajon ezek a választások a tisztelet, a tisztesség, a nyílt erőpróba által meghatározott, demokratikus légkörben mennek-e végbe.

A választójogi szabályokat néhány héttel ezelőtt megváltoztatta a Fidesz kétharmados parlamenti többsége, a választókerületeket átszabták, a hirdetési lehetőségeket megnyirbálták, gyakran kijátszották azt a demokratikus alapelvet, amely szerint minden szavazat azonos súlyú. Budapestet, az ellenzék fellegvárát választójogi szempontból 23 várossá verték szét.

A fordulat után 25 évvel Magyarország demokráciájának vége van. Aláásta az összes tábor politikai elitjének pénz- és hatalomvágya, destabilizálta a mindenre rátelepedő korrupció, kiüresítette a magyar társadalom politikai absztinenciája, és most a jobboldali tekintélyelvű Fidesz megadja neki a halálos döfést.

A demokrácia leépítése

A magyarok sohasem tudták igazán értékelni az 1989/90-es évek demokratikus vívmányait, a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia az ölükbe hullt egy világpolitikai konstellációnak – és a kapitulációra (azzal a feltétellel, hogy utólag nem vonják felelősségre őket) kész kommunistáknak – köszönhetően. Harcolni nem kellett érte senkinek.

Így a magyarok sohasem zárták a szívükbe a harmadik köztársaságot, sohasem tekintették ugyan rosszul működő, de mégis megvédendő jónak. Amikor a köztársaság nem volt képest biztosítani a hőn óhajtott nyugati jólétet – a szocialista slendriánság és a politikai részvétlenség mellett – hamarosan ki is átkozták. De a köztársaságot Orbán Viktor keresztény-demokratikusnak aposztrofált politikája rombolta le.

A demokrácia lopakodó leépítése csekély ellenállásba ütközött. Ezért nem is meglepő, hogy a polgári kezdeményezések hetek óta tartó zaklatása és üldözése alig vált ki nyilvános tiltakozásokat. Annál meglepőbb, hogy a rég marginalizált jogvédő és természetvédő csoportok még mindig szálkát jelentenek a Fidesz-kamarilla szemében. Egyre arcátlanabbul dolgoznak az orbáni „illiberális demokrácia” kiépítésén, és lépik át a határt a „liberális diktatúra” felé.

Az állami média, amelyet hivatalosan közszolgálatinak neveznek, felfoghatatlan egyoldalúsággal tűnik ki: a miniszterelnök iskolákat és kórházakat nyit meg, megrendszabályozza  a bankokat, katasztrófa-bevetésen van. Udvartartása az egyik közép-ázsiai elnöki palotából a másikba siet, a cséplőgépek fotogén módon gördülnek a földeken, ahogyan már az 1980-as évek óta nem tették. A munkanélküliségi ráta, az árak és az termelési költségek szabadesésben, a magyar gazdasági adatok magas repülésben – egész Európa sápadozik az irigységtől és a csodálkozástól.

A bankok vesszőfutása

A független gazdasági szakemberek kommentárjai ritkák – ha mégis akadnak, akkor a műsorvezető gyorsan ledarálja vagy nevetségessé teszi őket. A bankokat estéről estére elővezetik mint súlyos bűnözőket, akik most elnyerik méltó büntetésüket: lehetséges, hogy a mellényük és a devizaalapú hiteleik nem teljesen tiszták, de annak semmi köze sincs a tisztességes újságíráshoz, ahhoz, hogy abszolút semmiféle lehetőséget nem adnak nekik nézeteik kifejtésére.

Csakhogy nem léteznek a „virágzó tájak”, amelyeket a Fidesz agitprop osztálya ábrázoltat minden este: a városok uniós pénzekből szanált, és Horthy-kegytárgyakkal „kicsinosított” és így elcsúfított főterein túl az ország nyomorúságos állapotban van. Elegendő egy pillantás a Railjet vonat ablakából a parlagon hagyott földekre, az omladozó vasútállomásokra, az elhanyagolt kertekre, az elhagyott gyárakra, vagy benézni Budapest mellékutcáiba.

Egyetlen komoly gazdasági prognózis sem ígér az országnak tartós gazdasági fellendülést. Magyarország mobil elitje minden rétegből és osztályból rég elment. Ma már kereken félmillióan takarítanak, tanítanak, pincérkednek, kutatnak, gyógyítanak, ápolnak, kézbesítenek vagy építenek Nyugaton: elűzte őket a politikai osztály bornírtsága, elmenekültek egy frusztrált generáció elől, amely halálos fojtó szorításban tartja az országot, megundorodtak hazájuk politikai, kulturális és társadalmi viszonyaitól.

Csak a legmakacsabbak tartanak ki, dacból és hazafiságból, és mert még mindig remélik, hogy meg tudnak valamit változtatni.

Vízió nélküli ellenzék

Magyarország problémája azonban nem a Fidesz vagy az Európai Néppárt alelnökének megszállott hatalomvágya, vagy a jobboldali radikális Jobbik. A magyar ellenzék is egyre inkább rossz irányba vezeti az országot. Viszálykodó, vízió nélküli, nehéz felfogású és morálisan züllött klikk marad, amely képtelen minimális programot produkálni a demokratikus fordulathoz, alternatívát kínálni.

Ez érvényes a posztkommunista-szociáldemokrata formációra, amely a kormány szociáldemagóg kurzusával paktál és ezért kegyelemből eljátszhatja az udvari ellenzék szerepét. Ugyanígy érvényes a volt miniszterelnök és jelenlegi udvari bohóc Gyurcsány Ferenc pártjára, aki nem áll készen, hogy levonja a következtetéseket a vereségeiből. De érvényes a remények egykori hordozójára, a mostanra a süllyesztőben eltűnt baloldali liberális Bajnai Gordonra is vagy az említésre sem méltó „zöld” LMP-re.

Az EU támogatta témapark

A káoszt, a politikai kultúra lezüllését, az Orbán-ellenes koalíció teljes dezorientáltságát önmagában az a tény is illusztrálja, hogy a „baloldal” jelöltje a budapesti főpolgármester tisztségére a konzervatív és neoliberális Bokros Lajos lehet, aki bárhol Európában egy demokratikus centrumpárt méretre szabott politikusa lenne, illetve hogy az egyesült ellenzék Miskolc nagyvárosban Pásztor Albert személyében egy rasszistát küld a versenybe.

Az önkormányzati választások csak azt fogják megmutatni, hogy mennyire a hatalmába kerítette az egész országot Orbán politikai stílusa: ma senki és semmi nem tudja őt feltartóztatni. De az országot és annak jövőjét Orbán veszejtette el. Ő és az udvartartása jó ideig fogja igazgatni ezt a két világháború közötti időszakot bemutató, az Európai Unió által anyagilag támogatott muzeális témaparkot tisztességtelen, félig szabad választásokkal, gyenge szakszervezetekkel, irányított médiával, benne a Nyugat-Európát szolgáló olcsó és egyre kevésbé jól képzett munkaerő-tartalékkal, hárommillió nincstelennel, néhány tányérnyalóval és egy kicsi, gazdag oligarcha-réteggel.

*

Mivel notóriusan kíváncsi vagyok, szeretném feltenni a következő kérdést:

Hogy valójában kinek van igaza, az október 12. után fog kiderülni. Tartok tőle, sokkal durvábban, mint azt szeretnénk. No de ez is a Mi Választásunk lesz, akárcsak minden, ami eddig történt Velünk!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements

4 hozzászólás on “Ilyenek vagyunk!(?)”

  1. bonhomme szerint:

    A barátaidnak igaza van: egy külföldi szerző tényleg elég jól látja a dolgokat, viszont valóban nincs teljesen képben.

    Fogalma nincs pl., hogy került Bokros a “főpolgármesteri képbe” (Tuareg kezdeményezése), vagy hogy Pásztor Albert rendőrkapitányként csupán egy tényt rögzített 5 évvel ezelőtt, ami most azért van felfújva, mert baloldali polgármesterjelölt lett.
    Csak gondolj bele: míg Bajnai nem került kormányra, mit tudtál róla? Most meg már minden hülyegyerek kívülről fújja, hogy “Gyurcsány a hibás, Bajnai meg libás”.
    Úgy tűnik, mintha a professzor nem lenne teljesen tudatában, hogy a fasiszták kezében van szinte az egész elektronikus média – ami kissé groteszk annak fényében, hogy maga a diktátor állítólag még egy SMS-t is képtelen küldeni -, tehát csínján kell bánni az Agyarországról érkező hírekkel.

    Szóval pár apróságtól eltekintve az analízis tökéletesen helytálló.

  2. szendam szerint:

    Szolgálati közlemény:
    A szavazás feltett kérdésében elrontottam a lap nevét! “Die” helyett “Pie”!
    Elnézést kérek ezért! 🙂
    szendam

    • bonhomme szerint:

      Azért megfejtettem! Ennyire még megy az orosz… izé, a német! 🙂
      Egyébként más is szokott melléütni. Nézd csak meg a választási plakátokat: Csak a fidess. És ehelyett mi a valóság? CSAL a fideSS! 😀

  3. DonGolo szerint:

    Méghogy a Jobbik “radikális”, akkor a fidSS mi a fene. Ajobbik a fidSS náci fiókvállalata, Az mondja meg, hogy éppen mi a teendő. Amit a kormányon lévő párt nem mondhat ki, azt kimondatja a sajnos már parlamenti Jobbikkal. Az, hogy az idő múlásával egyre önjáróbbá válik. az már egy más lapra tartozik.
    Aztán, hogy az LMP “zöld párt” lenne? Na ne má ! Ez egy őshazugság és sajnos sokan beveszik. Az LMp Orbanini udvari ellenzéke úgymond baloldalról, Akárcsak a Jobbik jobbról. Mindkettőt a Vezér találta ki, és alkotta meg magának… Ezt a zöldség szerepet is még anno 2010-ben csak úgy ráosztotta Schifferre, hisz milyen ellenzék az aki nincs megcímkézve. Amikor a kormánypárt úgyse képviselhet zöld érdekeket – ezt a gazdaság helyzete tiltja – akkor az addig ellenzékben dolgozó fához láncolt Illés Zoltánt rögtön visszahívta, és a zöld cetlit rásózta az ő kedves LMP-jére és egykori ügyvédjére.
    Csak az volt a feltűnő, hogy most meg a tavaszi országgyűlési választásokon a biztos bukásra jósolt LMP a 24. óra utolsó másodpercében érte el a parlamenti küszöböt… Talán a soroksári 40 személyes Fidesz-panzió adott egy párezer erdélyi szavazót a fidSS-nek szánt állományból.
    A Vezér, ahogy ő sem, úgy az ő házi ellenzéke sem bukhat meg – neki szerepet szántak a komédiában és ez számtalan esetben lóláb formájában lóg ki a Schiffer és Szél Bernadett, a párt két tagja száján…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s