Navracsics, az Alkalmas

Salamoni döntést hozott tegnap az Európai Unió szakbizottsága: nem toltak ki a Főbiztossal, de Navracsics jelölt urat is (érdemeinek elismerése mellett) elküldték a jófenébe. Mostantól főhet J.-C. Juncker feje, hogy mi az ördögöt csináljon az Illiberális Falkaforradalom átható … khm … illatát árasztó magyar ex-miniszterrel.

Az Április Hatodikai Sajnálatos Események óta köztudott volt, hogy a “kreatív” választási “jogszabályok” (meg a hasonlóan ötletes választókerületi határ-rajzolgatások) következtében ismételten kétharmados III. Orbán-kormány fog jelöltet állítani az Unió kvázi-kormányának számító Európai Bizottság egyik biztosi (ha tetszik: miniszteri) posztjára. Az sem volt különösebben takargatott titok, hogy ez az illető Navracsics Tibor lesz.

A Maffiapártállamban “megszokott” dolog, hogy a janicsárságot, tehát feltétlen hűséget Don Vittorio valamiféle jólfizető szinekúrával jutalmazza meg. A rangsorban elfoglalt hely, valamint a gazemberkedés fokától függően egyeseknek csupán egy vidéki ispánság, másoknak fővárosi gombnyomogatói pozíció jut. Ám a Kiemelt Nertársak, a vezéri ánuszrózsát a Kirakatban nyelvükkel illető Illetők, az önmagukat lejáratni korlátlanul képes alakokból azonban Főhivatalnokok, azaz miniszterek, különböző “elnökök” lehetnek. Így került az MNB élére Járay Zsigmond és (jézusmáriám!) Matolcsy György, így lett köztársasági elnök nemdoktor Schmitt Pál (hehehe) és dr. Áder János (brrr!), s ezért lett biztosjelölt Navracsics Tibor.

“Csicska” már hosszú évek óta szolgálja a Vezért, s ezalatt többször is tanúbizonyságát adta annak, hogy nem egy válogatós/fintorgós fajta. Amikor frakcióvezetőként az volt a feladata, hogy “karakterileg” leamortizálja a korabeli miniszterelnököt (Gyurcsány) és lehetőleg működésképtelenné, béna kacsává tegye a kormányt, az Országgyűlést és ezzel magát a Köztársaságot is, nem habozott azt kivitelezni. Karöltve az úgynevezett “keresztény jobboldal” egyik leggusztustalanabb figurájával (Semjén), akitől legbelül talán még ő is undorodott.

Osztán jött a Falkaforradalom és Csicska megint csak ott küzdött az Első Sorokban. Mint miniszterelnök-helyettes és főleg (i)gazságügyi miniszter, erejét (és maradék tisztességét) nem kímélve végezte az Alkotmányos, Jogállami Demokrácia le-, illetve az Illiberális Patyomkin-köztársaság felépítésének kubikosmunkáját. Nem húzta ki magát abból a melóból sem, amikor a Gyarmatosítók ellen köllött harcolni a Nemzeti Függetlenségért. Ha arra volt szükség, hát ravasz csellel (“véletlenül” félrefordított törvényszövegek) tévesztette meg az Ellenséget. Ha pedig a nyílt konfrontációra, hát rögvest ki is bújt a kultúrált úriember köpönyege alól a kocsmai verekedő (alpári visszapofázások Nieli Kroes és Viviane Reding EU-biztosoknak).

Ezek után nem is csoda, hogy a hivatalosan “Magyarország” (mínusz Köztársaság!) nevű Orbánlandnak “járó” EU-biztosi posztra csakis és kizárólag ez a hűséges és “ügyes” Navracsics találtatott alkalmasnak. Azt, hogy a Maffián belül mi számít hűségnek, már tisztáztuk: a gerinctelenség és az amoralitás. Ámde azt, hogy mi az az “ügyesség”, még nem. Ez a tulajdonság – csakúgy mint minden más ebben az unorthodox államban – , pontosabban annak definíciója ugyanúgy a feje tetején áll, mint bármiféle más, az erkölcshöz és a jóízléshez kapcsolódó fogalomé. Agyarországon ugyanis nem csak a “magasabb”, de az “alacsonyabb” körökben is az számít “ügyesnek”, aki gátlástalanul ver át bármikor és bárkit. Majd miután “lebukott”, nem csak szemtelenül belevigyorog a károsult képébe, de még ő vagyon felháborodva.

Navra nertárs az első, biztosjelölti meghallgatását tulajdonképpen tökéletesen abszolválta. Ez azonban nem az ő “ügyessége”, hanem a “vizsgarendszerbe” épített “biztosítékok” következménye volt (lásd itt!). Csicska ugyan gátlástalanul hazudozhatott és vigyorogva kerülhette meg a kérdéseket, ámde az egész performansz arra mindenképpen jó volt, hogy a fentebb említett “erényei” egy újabbal egészüljenek ki. Nevezetesen azzal, hogy esetében a “gerinctelenség” egy speciális “alfajával” van dolgunk, amit úgy hínak, hogy Jellemtelenség.

A pasmag ugyanis, kizárólag a biztosi poszt elnyerése érdekében, háromszor is megtagadta a saját “hitét”, azaz a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, tehát lényegében a Megváltóját. Ámde míg a Názáreti azért bocsájtott meg (előre!) az Áruló Tanítványnak, mert tisztában lévén az emberi jellemmel alapvetően filantróp volt, addig a Felcsúti Szalvátor azért, mert ez volt az előre egyeztetett taktika. Ennek betartása pedig a Hűség újabb megnyilvánulása … lévén ő is tisztában volt “apostola” “jellemvonásaival”.

Felejthetetlen volt az a bizottsági csodálkozás, ami Navracsics nyálkásan csusszanós “válaszadásait” övezte (lásd a fentebbi link alatt!). Meg is állapodtak abban, hogy nem lehet megállapodni, azaz Csicskát “pótvizsgára” köll küldeni. Így is lett, amit persze a Jelölt (hasonló stílusban) vasárnap estig abszolvált ugyan (részletezve itt!), de ennek az lett a következménye, hogy megszületett egy tulajdonképpen salamoni, azaz “igen, de“-döntés.

Ennek értelmében Navra nertárs “alkalmas” ugyan a biztosi funkcióra, de a “portfólióra” már nem. Ez pedig “közmagyarra fordítva” azt jelenti: “Tisztelt Juncker Úr! Mi nem akarunk kitolni Önnel, de legyen olyan kedves ezt a Jelöltet olyan messzire vinni tőlünk, amennyire csak lehetséges, lévén bűzlik! Csináljon vele amit akar, de lehetőleg ne itt!“.

Tiszta és érthető az üzenet bárki számára, aki nem a fideszes médiacsöcsön csimpaszkodik, behunyt szemmel magába szívva az “információkat”. Az europarlamenti hozzáállást e témához talán ez a bejegyzés mutatja meg legjobban:

rui tavares @ruitavares

Követés

@EuropeanVoiceEV well done! do not put Mr. Navracsics anywhere near citizen’s rights.

18:28 – 6 Okt 2014

Igaz, ezt Tovaris Tavares, a Hírhedt Jelentéstevő írta, (szabad fordításban: “Nagyon helyes! Ne is engedjék Navracsicsot a polgárjogok közelébe!“) ezért osztán a Csöcsön Csüngők körében eleve hiteltelen. Nekik valószínűleg a maffiapárti győzelmi jelentések (lásd itt!) az eklatánsak, melyek arról szólnak: a lényeg, hogy Navracsicsból biztos lesz, az meg le van szarva, hogy milyen portfólióval! (Ezek közül is kiemelkedik Gépontfodor, a “Politikai Gondolkodó“, aki három mondattal intézte el ezt az elképesztő lebőgést! … Akit érdekel, katt ide!).

Ami az egészben a “legaranyosabb”, hogy ezek a “Funkcik” már egyáltalán nem akarnak emlékezni a volt MSZP-elnök, Kovács László esetére, akit a 2004-es meghallgatásán ugyanígy elutasított az illetékes bizottság, mint Energiaügyi Biztos-jelöltet. Akkor arról csivitelt a fideszes Papagáj-kommandó (© Kuncze Gábor), hogy Kovács párthálából történt jelölése csúfos kudarcba fulladt és szégyent hozott az országra. Most meg … hehehe! Pedig Kovács sokkal jobb külügyminiszter volt (no meg sokkal demokratább és européerebb), mint Csicska. Nemde bár?!

Szóval most főhet Juncker Főbiztos feje. Hogy mi az ördögöt csináljon ezzel a Navracsiccsal, akit, mint “Budapesti Békát”, kénytelen volt lenyelni. Magával a békával még nem is lenne baj, hiszen combja rántva nagyon finom étel. No de élve lenyelni?! Ráadásul úgy, hogy még évekig (öt esztendő!) ott fog ugrálni és brekegni a gyomorban?! … Pfúj! … Részvétem Juncker Úrnak!

Ámde van talán megoldás! Javaslom a Főbiztosnak, hogy Navracsicsot egyszerűen nevezze ki Tárcanélküli Biztosnak! Ezzel nem csak kihúzza a dolog méregfogát, de beírja magát a történelemkönyvekbe is, s mivel így létrehozza az Európai Unió Első Hungaricumát, örök és megbonthatatlan barátságba kerül Fazekas Sándor földművelési miniszterrel! … Meg sem említve a Főnyereményt: a Felcsúti Jóindulata! … Erre pedig egyszer még szüksége lehet!

… és ezt …

… szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

---