Bokros, az Alkalmatlan

Igen, Bokros Lajos “alkalmatlan”, mert utáljuk, mint a Patásördögöt. Ezt ismételgeti már huszadik esztendeje az összes szubhumán populista idióta, Fidesztől kezdve az MSZP-ig. De miért is valósult meg ez a “Nagykoalíció”, ez a “Nemzeti Összefogás”? Mi is a baj Bokros Lajossal? Mit is kéne tennie annak érdekében, hogy bekerüljön az “Angyalok Karába”? Ezt ismerteti a “Galamus“-on ma megjelent írás.

Endrődi Gábor:

Utolsó figyelmeztetés Bokros Lajosnak

Már csaknem két évtizede annak, hogy elkészült, sokan mégis a mai napig sem tudják megemészteni az 1995-ben életbe léptetett Bokros-csomagot. Valóban nehéz megbékélni azzal, hogy rendszereken és évtizedeken átívelő hülyítés után valaki egyszerre csak elkezd magyarul beszélni és elmondja: az egészség, a felsőfokú oktatás pénzbe kerül, ahhoz a szolgáltatást igénybe vevő állampolgárnak valamilyen módon hozzá kell járulnia. Hogy az állam nem termelő intézmény: bevételeinek és kiadásainak nagyjából egyensúlyban kell lennie. Nem csoda, hogy a politikai paletta valamennyi oldaláról azóta is folyik ellene a hadjárat. Érdektelen, hogy a Bokros-csomagként elhíresült reform sokévnyi, megszakítatlan konjunktúrát eredményezett: eredendő bűne, hogy megkurtította az állami szolgáltatásokat, máig az ördög szerepét osztja szerzőjére a populizmus kánonjában.

De nemcsak ezért haragszunk Bokrosra. Hanem azért is, mert kimondta: a világban, Európában verseny van, és minden értelmes nemzeti gazdaságpolitika fő prioritása a versenyképesség előmozdítása kell hogy legyen. És mi gyűlöljük a szabad versenyt. Igazunk van. Már miért kellene ragaszkodnunk ahhoz a műfajhoz, amelyben postásként és villanyszerelőként dolgozó amatőr futballisták ronggyá verik a mi állami milliárdokhoz szoktatott fiainkat? Akik legfeljebb az Audijaikat veszíthetik. Joggal utáljuk a szabad versenyt: ott nemcsak hogy nem a legtöbbet nyerni, de kikapni is lehet. Nem egyszerűbb a mérkőzéseket a Four Seasons különtermében lebonyolítani? Ott mindig jó az idő, sosem áll a székek között félméteres víz, nem beszélve arról, hogy a bélszín mellé törvényt, házkutatási végzést és mélygarázst is lehet rendelni, már abban az esetben, ha a pincér a megfelelő étlapot veszi elő.

A Bokros-csomag indította el a vitát a megszorító gazdaságpolitikáról, amely mára már egyháztörténeti magasságokba emelkedett. Értékeljük, hogy az unortodox gazdaságpolitika a jövedelemadó csökkentése mellett milyen találékonysággal adóztatja a cégeket és az áruforgalmat, mégis felhívnánk a figyelmet arra, hogy egyes kutatások szerint az emberek egy részét cégek alkalmazzák, így a rájuk kivetett adók őket is érintik. Az egész életét a költségvetés biztos menedékében leélő hivatalnoki kasztra ez az összefüggés minden bizonnyal az újdonság erejével hat.

Most, hogy az új gazdaság törvényszerűségeit már akadémiákon fogják oktatni, talán vessünk egy pillantást arra, milyen tantárgyak is lesznek. Hogyan nevezzünk át járulékot adóvá néhány ezermilliárd forintos sikerdíjjal? Hogyan hirdessünk hadjáratot az államadósság ellen és adjuk meg magunkat félórával később? Valószínűleg ez a mostani volt a történelem legrövidebb kereszteshadjárata, nagyjából az ezer évvel korábbiakhoz hasonló eredménnyel. Haladók részére esetleg felvehető az a tantárgy is, amely azt oktatja, hogyan bocsássunk ki részvényeket kilencszáz forintos áron, amelyek négyévnyi szárnyalás után mára már a kétszáz forintos álomhatárt ostromolják, ekként beteljesítve a kisbefektetők álmát. Akik aztán ezekből az alaptantárgyakból is megbuknak, a legjobb, amit tehetnek, hogy szedik a sátorfájukat a magyar közéletből. Szaktudás és morál együtt ritkán elforduló génmutációját mai ismereteink szerint nem lehet gyógyítani.

1

Mindezeket megfontolva, felelősségünk teljes tudatában arra intjük Bokros Lajost, hogy programok fogalmazgatása helyett tegyen le végre valamit az asztalra. Jelzem, nem vagyunk maximalisták. Nem kívánunk lehetetlent. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy az önkormányzati választásokig hátralévő rövid időben stadiont építsen a kertje végébe, hogy szorgalmasan félretett fillérjeiből megvásárolja az Esterházy-kastélyt Fertődön, esetleg húsz évre haszonbérbe vegye Bács-Kiskun megyét. Azt viszont, úgy gondolom, joggal várhatjuk el, hogy legalább együttműködési készséget tanúsítson. Kezdetnek elfogadható lenne egy apróbb, de jól dokumentált kartellezés vagy egy fél tucat helyről felvett költségtérítés, de legvégső esetben beérjük egy brüsszeli éttermi számlával, sőt még egy párszázezer forintos, ­­­­amerikai mogyoróról szóló, kissé gyűrött blokkal is. Mindegy. Csak produkáljon valami kézzelfoghatót. Megígérhetjük, jóindulattal fogjuk kezelni a dolgot. Még azt is elnézzük, ha a születésnapján nem ír le díszkört a magyar légierő a háza felett.

Mert azt azért a jelöltnek is meg kell értenie, nem állhatunk ki valaki mellett addig, amíg nem adja tanújelét annak, hogy helyt tud majd állni az ismét leereszkedő vasfüggöny keleti oldalán. Ahol annyi évtized után ismét lábukkal szavaznak az emberek. Ahol megint egyszer pártértekezleten osztják a gebineket és vastaps fogadja a felszabadító szovjet csapatokat. Látnunk kell, el tud-e vegyülni vadonatúj egypárti arisztokráciánk tagjai között, akiknek – talán a szemöldökük kivételével – mindig mindenét az állam fizette.

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Advertisements

5 hozzászólás on “Bokros, az Alkalmatlan”

  1. bonhomme szerint:

    Bokros teendők

    Bokros teendőit képtelen ellátni,
    ezért hát a Tarlóst gyorsan le kell vált’ni.
    Budapestre ráfér egy frissítő csomag;
    orosz vodka helyett kis francia konyak.

    Narancsék uralmát ideje megtörni!
    Túl kényelmes volt már lazán hátradőlni,
    s élvezni az újabb stabil kétharmadot,
    amit az ellenzék maflán nekik adott.

    Egy tökös főpolgi sok mindent megtehet,
    bár sejtem: nem lesz ez egy diadalmenet.
    Viszont ő lehet majd, ki az első éket
    beveri, és aztán tágulnak a rések,

    megrepedeznek a narancssárga falak;
    bele is sápad majd a sok hitvány alak,
    megsejtve: a fideSS hatalmának vége,
    s néznek talpuk alá, hogy a máglya ég-e?

    Szaggatja-e a nép a rárakott láncot,
    s járatja-e velük már a haláltáncot?
    Ragadjon passzportot izzadó marokkal?
    Bissau-Guinea vár-e tárt karokkal?

    Bizony, BonsaiDuce uralmának annyi,
    és aki időben nem tud elillanni,
    ott ül majd Strasbourgban a vádlottak padján,
    a demokrácia újabb ünnepnapján.

    Tarlóst leváltani csak az első lépés,
    mitől felébred a báva magyar nép és
    eljutunk addig, hogy porba hull a Bálvány,
    hiába dicsérte sok Mikrofonállvány.

    Hallod, értelmiség? Csörög már a vekker!
    Nem-diktatúránknak is vége lesz egyszer!
    Lehet a sok csipát szemből kitörölni
    és a jogainkért végre már pörölni!

    Összefogás, vágod? Az lesz majd a nyerő!
    Millió honpolgár… Hívd úgy: nyugodt erő!
    Emlékezz: megmondta a Felcsúti Jani,
    hogy a népet, azt nem lehet leváltani!

    Fogjuk hát a szaván a kis akarnokot!
    Börtönbe, bitóra az őrült zsarnokot!
    Jöjjön hát mindenki, aki igaz magyar,
    s diktatúra helyett népuralmat akar!

  2. kicsiroli szerint:

    Szarban vannak a nagyonnagyonnagymagyarok – ha nyer a Bokros, ha nem nyer – mert Őt nem lehet “megkaraktergyilkolni”!!! Biztos vagyok benne, hogy nem mutyikázott senkivel. Bonhomme: nagyon jó, hajrá Bokros, hajrá OGYM. Legyen végre demokrácia és fejlődés.

    • bonhomme szerint:

      Köszi, kicsiroli.
      Nem is értem, ez a töketlen ellenzék miért nem fordítja ellenük a saját szlogenjeiket:
      “A népet nem lehet leváltani”
      “A haza nem lehet ellenzékben”
      “illegitim kormány”, ésatöbbi.
      Ki is itt a hazafi és ki a hazaáruló?

    • bonhomme szerint:

      A mi kis diskurzusunk most ezt eredményezte
      (lehet továbbpasszolni az OGYM-nek! /is/):

      /”A népet nem lehet leváltani” SOHA!
      “A haza nem lehet ellenzékben” SOHA!
      “Illegitim kormány: mikor kergetjük el?”
      Szabadságharcunkat mikor is kezdjük el?/

      Hazafiak és hazaárulók

      “Hazafi az, ki a hazájáért harcol.”
      A ti ténykedéstek még felszínt se karcol!
      Szándékoztok végre tenni is valamit?
      Az én markomban már izzad a dinamit.

      “Szikrából lobban fel a szabadság lángja!”,
      mondta Lenin elvtárs, ki ezt nagyon vágta.
      Meg is lett aztán a méltó eredménye:
      bolsevik uralom úgy hetvenkét évre.

      Bennetek hol bujkál az “isteni szikra”?
      Mikor terelitek gyakorlati síkra
      a nem-összefogás passzív művészetét?
      Még nem látjátok át: a jövő mily setét?

      Onnét, ahol álltok, lehet-e már látni,
      hogy a hátatokon fognak majd fát vágni
      Orbán, Rogán, Kövér, és egyéb nagyurak?
      Vagy az ellenzék így, mazochistán mulat?

      Tuareg már ott van, mutatja az utat:
      sivatagba fúrta a legelső kutat.
      A Demokrácia első Oázisa
      lesz a szabadságharc kezdete, bázisa.

      Hányféle példát kell elétek citálni,
      hogy kezdjetek végre valamit csinálni?
      Múljon már el rólunk a Turáni Átok!
      Kedves műellenzék, nem csatlakoznátok?


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s