Fogyatkozunk: mínusz egy Ember!

Külföldre emigrál Lovas Zoltán újságíró, az ország egyik legtisztességesebb és legdemokratább embere. Távozásával fogyatkozunk is (mínusz egy Ember!), de gyarapodunk is (a “genetikusan alattvaló”, államhitű idióták aránya – matematikailag csekélyke mértékben ugyan, de “szellemileg” jelentősen).

Lovas Zoltánnak elege lett. Nem Magyarországból – azt változatlanul szereti. Hanem Orbanisztánból – amit meg, úgy tűnik, mi szeretünk ám, de nagyon. Mivel mi, no meg a Vezér és Sleppje, maradunk, neki köllött távoznia, emigrálnia. Ámde ő egy becsületes ember, így indokait nem egy, az elektronikus térbe helyezett levélben, hanem (sajnálatos módon) csekély számú híve és tisztelője elé állva, szemtől szembe mondta el:

Credo

Egy ideje jeleztem, hogy jobb híján elmegyek innen. Ennek direkt és indirekt politikai okai vannak. A legfrissebb 168 órában elmondtam ezeket a dolgokat részletesen, s most nem magamról szeretnék beszélni. De annyi azért ide tartozik:

– semmi nincsen feladva,

– senki és semmi nincsen elfeledve vagy magára hagyva,

– aki akart eddig és eztán is megtalált, ha fizikai valómban nem is, de virtuálisan jelen leszek.

Lovas-Zoli

S most a lényegről, arról miért idehívtalak benneteket, arról, hogy beszéljünk pár szót a Mi van itt? – Mi lesz itt kérdéséről?…

Október 12 után az orbanisztáni jogállami fasiszta rendszer gyors ütemben és mélységében fog tovább “fejlődni”. Mohóbb lesz a zsákmányszerzés, sikeresebb a társadalom megfélemlítése, atomizálása és alattvalóként való homogenizálása.

Persze, mint minden ilyen típusú diktatúra, ez az egész ocsmányság itt előbb-utóbb meg fog bukni. A leendő bukáshoz három dolog kell majd:

– az alattvalók felismerése, hogy csak a láncaikat veszíthetik

– a hatalom meggyengülése, kiürülése

– a külvilág felismerése nyomán sikeres döntése: semmi módon nem működik együtt a továbbiakban ezzel a rendszerrel.

Nem tudom, hogy ez a három előfeltétel mikorra és hogyan érik majd össze. Bizonyosan évek, lehet, hogy igen hosszú évek kérdése ez. Ami a mai demokratikus ellenzéknek és embereinek ügye mindebből, az az, hogy milyen állapotban éri meg a majdani felszabadulást.

Az ország érdeke az lenne, hogy egy leendő rendszerváltás során és után lehessen egy komolyan vehető, egészséges politikai erőre támaszkodni az újjáépítés alatt. A mai széttagolt, ötlettelen, az elmúlt évek, évtizedek személyes felelősségeivel terhelt ellenzékéről ez nemigen feltételezhető. Ha lesz erős, és a jövő ígéretét hordozó ellenzéki mozgalom itt egyszer, az csakis antifasiszta népfrontos mozgalom lehet majd. Új arcokkal, új hívószavakkal, új hitelességgel, mély demokratikus értékekkel. Nem előfeltétele egy ilyen népfrontos mozgalom megléte ennek a rendszernek a valamikori beomlásához, de ha lesz ilyen mozgalom, akkor a jövő szebb lesz.

Manapság egy demokratikusan gondolkodó ember két utat járhat: itt marad, vagy elmegy. Ha marad, akkor hosszú ideig a legfőbb feladata az lehet csak, hogy megmentse minél több embertársát. Aki pedig elmegy, az menjen úgy, hogy maradjon itt lélekben félig, és segítse ezt a szegény hazát onnan ahová elmegy, ahogyan lehet. Akár marad, akár megy a demokrata, azt azért látni kell világosan, hogy a berendezkedő, virulens 21. századi neofasizmus nem veszélytelen dolog…

A politikával foglalkozó demokratikus értelmiségiekre vár maga a feladat: mélységében kielemezni és definiálni az orbanisztáni fasizmus mikéntjét. A betegség diagnosztizálása nélkül ugyanis bajos lesz tartós gyógyírt lelni. S nem lesz elégséges egy újfajta fasizmusdefiníció kimunkálása, azt mind itthon, mind a külvilágban el kell fogadtatni. S egyáltalában is: az orbanisztáni értelmiség – nem a rezsimé, nem az áruló értelmiség, hanem azok, akik valóban értelmiségiek maradnak -, feladata számos. Az 1989-es rendszerváltás későbbi kudarca belső eredőként nem volt más, mint az értelmiség megfáradása, elkurvulása. Nem lesz magyar feltámadás anélkül, hogy a haladó értelmiség újra magára ne találna.

2014. szeptember 28. 18:56

Lovas Zoltán

Lovas Zoltánnak tehát elege lett. Mint írtam, nem Magyarországból – azt kevesen szeretik jobban, mint Ő. Hanem Belőlünk! Persze nem Mindnyájunkból, hiszen alapvetően (genetikusan) tisztességes, az Igazságosságra törekvő filantrópként Ő képtelen lenne az általánosításra. Neki “csak” Néhányunkkal lett tele a “hócipője”. De Velük osztán nagyon:

  • A Vele packázni merészelő Hatalom (parazita) Birtokosaival;
  • A Hatalombirtokosokat – többek között a packázásban és a parazitizmusban is – híven kiszolgáló gerinctelen, maguknakkapari, karrierista, lelküket (de talán még a saját anyjukat) is eladó Véglényekkel;
  • A magukat “Magyaroknak” és “Polgároknak” hazudozó Vezérhitű Idiótákból, akik némi Baksisért (rezsicsökkentés), Üveggyöngyért (devizahitelesek ismétlődő “megsegítése”, bankszívatás), Mérgezett Cukorkákért (egykulcsos eszjéa, “megmentett” MANYUP-pénzek), Nemzeti Büszkeségért (naponta megújuló, Atibrüsszeliánus Szabadságharc – karöltve Putyinnal!) cserébe simán eltűrik a Paraziták és a Véglények uralmát.

Lovas Zoltánnak tehát “tele” lett. No nem a “gatyája” – abban Ő (sokunkkal ellentétben) mindig is a saját ülepét hordta és nem a Hatalmasokkal való szembefordulásnak még csak a gondolatától is “belesikeredő”, barnás “produktumot”. Mint írtam, neki a “hócipője” lett “tele”. Például (a fentebb említetteken kívül) az úgynevezett “Demokratikus Ellenzék“-kel is. Azon “Politikai Mozgalmakkal”, amelyek képtelenek(?) felfogni, hogy ezt a Klerikálfasiszta Diktatúrát képtelenség kiakolbólintani:

  • Forradalom nélkül, tehát Szabályosan, lévén a “Szabályokat” mindig a Rezsim írja(át);
  • a fentebb említett “Szabályok” Tudomásulvételével, az azokhoz való folytonos Alkalmazkodással;
  • anélkül, hogy végre és végérvényesen ki ne szállnának abból a Játékból, amit igazából nem ők játszanak, hanem az “játszatja” őket!

Lovas Zoltán tehát emigrál. No nem azért, mert Ő ezt szeretné – talán senki nem volt/lesz, aki nehezebb szívvel hagyja el ezt az Orbánlanddá deformált Uruszágot. Részéről ez még csak nem is “Értelmiségi Árulás” (mint ahogyan ezt a sajnálatos módon “mínuszos hírt” kommentelte néhány “okos” Netbarom – feledve a Valóban Árulókat, akik állítólag “szintén értelmiségiek” … hosszú a Lista, nem sorolnám!), hiszen ezt Mi, pontosabban Hangadónak Hagyott Néhányunk követte el Vele szemben. Lovas negyedszázada küzd egy Jobb(és nem …-IK!) Országért, tehát Miértünk. Mi meg arra sem voltunk hajlandóak, hogy megvédjük Őt az általunk eltűrt (sőt, támogatott!) Hatalmasok packázásaitól. Meg (sajnos Igen!) az általunk eltűrt és támogatott Ellenzék sem volt erre képes(?).

topor2yy2Lovas Zoltán tehát emigrál! Matematikai értelemben ez ugyan csekélység, hiszen a Valódi Emberek és a moslékos vályú körül tolongó, Rezsicsökkentett Disznók közötti arány ezzel alig változik. Ámde a Lényeget felfogva (aki még képes egyáltalán rá): egy Emberrel ismét kevesebbek lettünk ezen az “Államfarmon“, ahol a Bonsai Duce uralkodik a “Törpenapoleonok” fölött (is) !

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!

Reklámok

One Comment on “Fogyatkozunk: mínusz egy Ember!”

  1. Varga Ferencné szerint:

    és ettől a hírtől most nagyon szomorú lettem. Mindenki feladja ?


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s