Bokros ante portas

Körülbelül egy órával ezelőtt Falus Ferenc, a “Hárompártok” budapesti főpolgármester-jelöltje bejelentette visszalépését a konzervatív-liberális Bokros Lajos javára. Az Ellenzék vezérei ugyan még agyalnak, de ezt visszacsinálni már nem lehet … nem szabad újabb hibát elkövetni!

Mivel ma meghalni sincs időm, így nem tudok véleményposztot írni eme (egyébként várható) eseményről. Ha minden igaz, holnap viszont már igen, s ennek “beharangozásaként” most mindössze annyit írnék: az Egyesült Ellenzék a budapesti választások szempontjából megtette “A Második Leglogikusabb Lépést“. Továbbá ideschmittelném a 444.hu oldalán megjelent cikket is. Nem mintha mindennel egyetértenék, de a megállapítások többsége (szerintem) tökéletesen fedi a valóságot!

Bokros nagyon messze van a Fidesztől, de az MSZP-től is

Bokros Lajosnak sikerült rákényszerítenie az akaratát a szétesett baloldalra. Az MSZP 2010-es csúnya veresége óta az oldal próbálkozásai mind olyanokhoz kötődtek, akik részt vettek a 2002-2010 közötti szocialista kormányzásban. Bokros Lajos viszont 1996-ban tűnt el az MSZP közeléből. Nagy visszatérésének több fontos tanulsága is van.

Teljes az ideológiai katyvasz

Bokros Lajos 1995-96-ban volt pénzügyminisztere az MSZP–SZDSZ-kormánynak. 2009-ben az MDF jelöltjeként lett EP-képviselő. Az EP-ben a konzervatív frakcióhoz csatlakozott, ez az a csoport, ahol a brit konzervatívok és a lengyel Jog és Igazság a meghatározók: a frakció nézetei az EU jövőjéről leginkább ahhoz vannak közel, amit Orbán Viktor szokott mondani. Gyenge Brüsszelt és erős nemzetállamokat akarnak.

Bokros EP-mandátuma most nyáron járt le, innen nézve teljesen értelmetlen, hogy három baloldali párt miért áll be egy konzervatív frakcióból jött jelölt mögé. Még jó, hogy tudjuk, hogy Bokros nem meggyőződésből lett konzervatív: azért volt ott, mert az MDF-t kifúrták a fideszesek a néppártból, balra az MDF nem akarta ültetni, elmentek tehát a következő jobbos frakcióhoz, és a konzervatívoknál, vagyis a fasisztákon innen, de már a néppárton túl találtak csak helyet. A Bokros által képviselt elvek egyébként leginkább a liberálisok közé valók az EP frakciói közül.

A politikus, aki tényleg nagyon mást csinált, mint amit a Fidesz

Bokros Lajos az önmagáról elnevezett csomagról lett híres, a magyar költségvetés 1995-ös nagy szanálásáról, aminek négy fontos eleme volt: gyors privatizáció, az infláció felpörgetése, az állami alkalmazottak bérének befagyasztása, és bizonyos állami ingyenes juttatások (fogászati kezelések, felsőoktatás) fizetőssé tétele. A szociális juttatásokat is megvágta, ám ezen intézkedések nagyobb részét az Alkotmánybíróság megsemmisítette.

Bokros az utolsó aktív politikus, aki tényleg nagyon markánsan mást csinált, mint most a Fidesz. A Fidesz mostanában részben pont azokat a cégeket veszi újra állami kézbe, amit a Bokros-korszakban adott el az állam. Most rekord alacsony az infláció, Bokros idején az állam mesterségesen pörgette a pénzromlást. A mostani kormány az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok fizetésemelésével kampányol, Bokros idején a reálbérek és a nyugdíjak értéke is csökkent.

A magyar gazdaság utolsó nagy fellendülése a csomag után kezdődött, az első Orbán-kormány idején. Hogy ez melyikük érdeme, azon azóta is megy köztük a vita.

Mindenesetre akármilyen ideológiai katyvaszt is jelent európai értelemben Bokros összbaloldali támogatása,

az aktív politikusok közül Magyarországon Bokros az, aki leginkább az ellentétét képviseli annak, amit most a Fidesz csinál.

Ez különösen szembetűnő volt az idei ősz első parlamenti vitanapján, amikor senki sem szólt az elszámoltatási törvény ellen: az MSZP, a Jobbik és az LMP is úgy volt vele, hogy oké, ez a törvény kell, legfeljebb az időzítésével szemben érvelgettek. Bokros viszont azt mondta, hogy a törvény káros.

Bokros összes nyilatkozata az utóbbi évekből sokkal inkább ellentétét képviseli annak, amit a Fidesz csinál, mint például az MSZP érvelése, ami balról igyekszik támadni a kormányt, és a rezsicsökkentést is megszavazta. Bokros ezzel szemben egy liberális-piacbarát érveléssel jön mindig – már amikor van, aki meghallgatja.

A konokság most bejött

Bokros Lajos utoljára 2010-ben indult választáson, akkor az MDF miniszterelnök-jelöltje volt, de a párt be se jutott a parlamentbe. A semmiből jött vissza, szó szerint.

Nem kezdett alkudozni az MSZP-vel és a pártból kivált DK-val, vagy az összbaloldali megegyezésért minden kompromisszumra kész Együtt-PM-mel. Ment a maga útján, és közben elég sokszor nevetségessé vált. Alapított egy pártot (MoMa néven), ami nem bírt elindulni sem a parlamenti, sem pedig az EP-választáson. Egyszerűen nem bírtak elég aláírást szerezni még az induláshoz, miközben kamupártok sora is meg tudta ezt csinálni.

Kezdett kínossá válni erőlködése, és amikor az önkormányzati választásra is gyűjteni kezdte az aláírásokat, azzal tudott a hírekbe kerülni, hogy kampányolás közben leszarta egy galamb.

Most mégis sikerült rákényszerítenie az akaratát a baloldali pártokra. Nem bonyolult különalkukkal, engedményekkel, hanem azzal, hogy a baloldal annyira megtört a vereségektől és a belső vitáktól, hogy képtelenné vált használható jelöltet kiállítani. Úgy tűnik, hogy végül a pártok mentek Bokroshoz, és nem Bokros a pártokhoz. Bokros 2013 végén próbálkozott ugyan azzal, hogy rákerüljön az összbaloldal közös listájára, de aztán maradt annál, hogy próbálkozik egyedül, jut ameddig jut, aztán majd lesz valami. Most az ölébe hullott a lehetőség, hogy a felszínen maradjon.

Ugyanez a konoksága persze akár akadálya is lehet eredményes működésének, ha esetleg megnyerné a választást. Bokrost összeférhetetlen és sértődékeny embernek írták le azok is, akikkel a 90-es években együtt kormányzott, és azok is, akik később a CEU-n dolgoztak együtt vele.

Megbukott az összefogás kényszerkoncepciója

A Fidesz úgy alakítja a választási törvényeket, hogy kompromisszumra kényszerítse a baloldal pártjait. Ezek a kompromisszumok annyira nyögvenyelősen és nehezen jöttek össze az utóbbi másfél évben, hogy rossz személyi döntések, sértődések és gyenge eredmények fakadtak belőle. Bokros a maga kompromisszumképtelenségével elérte, hogy benne lássák az utolsó esélyt a megkapaszkodásra.

Érdekes ellentmondás, de logikus következménye a baloldal válságának: belülről képtelenek voltak megoldani a gondjaikat, ezért inkább beálltak valaki mögé.

A baloldal Budapesten a legnépszerűbb az országban, és a főpolgármesteri poszt szimbolikusan is a legfontosabb a két hét múlva tartandó választáson. Egy elvben nyerhető és fontos tisztségre képtelen volt használható jelöltet állítani a három baloldali párt, egy olyan helyzetben, amikor zsinórban öt választáson (2009, EP, 2010 parlamenti, 2010 önkormányzati, 2014 parlamenti, 2014 EP) nem tudtak semmit sem elérni.

Vagyis Bokros előretörése nem csupán makacsságának jutalma, hanem a baloldal totális szétesésének következménye is.

Ez még nem megoldás

Bokrosnak persze most sincsenek nagy győzelmi esélyei, de többre juthat mint Falus Ferenc, aki képtelen volt bármi értelmeset állítani ebben a kampányban. Bokros legalább következetesen gondol valamit arról, hogyan kellene kinéznie az országnak, és ezt viszonylag összeszedetten elő is tudja adni.

Alig két hét van hátra a kampányból, Tarlós István nagyon vezet, és a Bokros mögé most beálló pártoknak nincs meggyőző kampánygépezetük és túl sok pénzük sem, hogy nagyot villantsanak az új jelölt érdekében. Ezzel együtt is Bokrossal inkább van esélye a baloldalnak, mint eddig volt.

Ha még Bokros nyerne is, akkor sem oldja meg a magyar baloldal válságát. Elveiben és ideológiájában nagyon messze van az MSZP által képviseltektől. Összeférhetetlen habitusa miatt aligha tud majd vele mit kezdeni a szintén nehezen egyezkedő Gyurcsány Ferenc. Nem lenne mögötte semmilyen frakció sem a Fővárosi Közgyűlésben, a kormány pedig lépten-nyomon keresztbe tenne neki. Főpolgármesterségéből nehéz lenne erős eredményt kihozni, és ha sikerülne, akkor az személyéről szólna és nem a most mögé álló pártokról.

Bokros mostani jelölése a baloldal válságára egyetlen szempontból válasz csupán: figyelmeztetés arra, hogy a belső erőforrások elfogytak, és van keresnivaló a meglévő struktúrákon kívül is. És jelzés arra, hogy néha bejön, ha valaki következetesen a maga útját járja.

Reklámok

5 hozzászólás on “Bokros ante portas”

  1. anonymand szerint:

    Senki ne örüljön, hogy megszületett az ellenzék(?), vagy mocskosabb nevén a baloldal főpolgármester-jelöltje!
    Akárhány impotens “foglalkozik” is egymással, abból (újjá)születést remélni, hiú ábránd.
    Azt, hogy az ellenzék en bloc impotens, már sokan részletezték.
    Én inkább ambvivalens érzéseimet írom meg.

    “Bokros a maga kompromisszumképtelenségével elérte, hogy benne lássák az utolsó esélyt a megkapaszkodásra.” – elég szomorúnak találom, hogy ismét egy kompromisszumképtelen urat tisztelhetünk megmentőként.
    1995-ben nyilván éppen annyira tudott volt ez a “jó” tulajdonsága, mint amennyire bizonyította is, elhíresült csomagjával kapcsolatban. Én nem is kompromisszumra képtelennek, hanem a józan paraszti észt is sutba vető Kissé autista attitűddel bíró) szakembernek tartom.
    A történelemben ugye nincs “ha”…
    De ha lenne “ha”, akkor mennyivel sikeresebb lehetett volna Bonsai Duce első kormánya például (mert elsősorban ők profitáltak belőle), ha nem erőltet a csomagba látványosan alkotmányellenes intézkedéseket (amelyeket az AB teljes joggal ki is lőtt), hanem kreativitását más módon kamatoztatja, s még hatásosabb lehetett volna Bokros-csomag néven emlegetett intézkedéssorozata.
    Most egy ilyen nem éppen kompromisszumra termett embert jelöl az ellenzék(?), baloldal(?) egy olyan posztra, ahol kőkemény harc vár a megválasztott jelöltre, de ahol tudomásul kell venni, hogy csak és kizárólag megegyezésekkel érhet el eredményeket.
    Röviden: szakmailag toplistás, de józan észből nem túl sokkal rendelkező “jelöltünk” van.
    A kis öröm is öröm.
    (A barátnőmnek szoktam volt mondani: aki a kicsit nem böcsüli, az a nagyot nem érdemli!)

  2. h.kovacs szerint:

    miért is gondolom, hogy az egész állellenzék ( LMP is ) távvezérelt zombikból áll, és a távirányító a baltásnál van ?

  3. tenger szerint:

    Köztársak!

    Még Thürmer elvtárs is befuthat.

    • anonymand szerint:

      Már ne is haragudj, de ő maximum egy nagy pofonba futhat bele.
      Szerintem a “még futottak” kategóriába sem fér bele.
      Azért elég furcsa, hogy amikor itt és másutt polemizálunk a jelöltekről, tulajdonképpen nem arról szólunk, hogy melyikük is lenne alkalmasabb, hanem ezer érvet sorakoztatunk fel amellett, hogy melyikük mennyire és miért is nem alkalmas.
      Szánalmas.
      A kínálat…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s