I’m so sorry, Mr. President!

A Falkaforradalmi Jogász-Paraszt Kormány a lehető legdurvább módon nekiment Barack Obamának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének (is). Mivel erre napok óta senki nem hajlandó, kénytelen vagyok én, a “mezei blogger” egy nyílt levélben bocsánatot kérni tőle!

Tisztelt Elnök úr!

Néhány nappal ezelőtt Ön, a “Clinton Global Iniciative” konferenciáján elmondott beszédében súlyos kritikával illette a magyar kormányt. Ennek során a budapesti adminisztrációt azon rezsimek egyikeként aposztrofálta, amelyek a nem kormányzati (“civil”) szervezeteket fizetett külföldi ügynököknek, tehát ellenségeknek tekintenek, működésükbe erőszakosan beleszólnak, azokat “parttalan túlszabályozással” ellehetetleníteni igyekeznek. Ezzel pedig súlyosan megsértik a legalapvetőbb emberi és polgári alapjogokat, melyeket minden, magára valamit is adó, civilizált állam tisztelni köteles, ha másért nem is, de az általa aláírt, majd parafált nemzetközi szerződések/egyezmények okán.

Elnök úr, az Ön bírálata nem csak tényszerű, de a budapesti rezsim tevékenykedéséhez mérten még visszafogott is volt! Erre egy tisztességes, a Nép érdekeit szem előtt tartó, azt képviselő kormányzat kizárólag egyetlen módon reagálhatott volna: annak minimum csöndes tudomásulvételével.

Az Orbán-féle diktatúra azonban támadással válaszolt. Önt és az Ön egyik hivatali elődjét, a hasonló kritikát megfogalmazó Clinton Elnök urat, a mindössze alig néhány órával korábban hivatalba lépett, harmincöt esztendős magyar “külügyminiszter”, bizonyos Szíjjártó Péter, egy-egy kommünikében gyakorlatilag lehülyézte. Tette mindezt olyan alpári, durván szemtelen hangnemben, amely a diplomáciában még ellenérdekeltek között is öléggé szokatlan, nem hogy szövetségesek esetén.

Elnök úr!

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az Ön információs csatornái jóval szélesebb keresztmetszetűek, mint az enyémek, tehát sokkal többet tudhat a Magyarországon zajló események hogyanjairól, miértjeiről, összefüggéseiről, mint én. Amit azonban Ön nem tudhat (mert elemzői valószínűleg ezt nem veszik figyelembe), az a Magyar Társadalom állapota, pszichés beállítódottsága.

Minálunk ugyanis az a divat, már évszázadok óta, hogy soha, semmikor és semmiféle módon nem vállalunk felelősséget a saját tetteinkért. Az, hogy nem tanulunk a saját történelmünkből (lecserélve ezzel a korábban sikertelen paradigmát), hanem inkább egy “másikat” hazudunk önmagunknak.

Például mi a mai napig is legendásan igazságos királyunknak tekintjük a XV. században uralkodott Hunyadi Mátyást. Pedig ő semmi mást nem tett, mint hogy ráerőszakolta akaratát mindenkire és (bocsánat a kifejezésért!) szarrá adóztatta a népet (akárcsak Mr. Orbán) annak érdekében, hogy finanszírozhassa a monstre háborúit. Azokra meg azért volt szükség, mert ez a “Fickó” fejébe vette, hogy megszerzi a korabeli, európai Főhatalomnak számító Német-Római Császárság koronáját. Természetesen ez nem sikerült neki, lévén nem volt képes tudomásul venni a saját lehetőségeit/korlátait, avagy ahogyan mi itt, a Balkán északi csücskévé vált országunkban mondani szoktuk: “elmérte a farkát” (akárcsak Mr. Orbán)!

Alig három évtizeddel később pedig török megszállás alá kerültünk. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy az akkori uralkodó elveszítette a Mohácsi Csatát, lévén az ország kiváltságos elitjének egy jelentős része egyszerűen (ismételt bocsánat!) baszott megjelenni seregeivel a csatatéren. Osztán meg ahelyett, hogy a legalapvetőbb dolgokban (pl.: kereszténység) azonos elveket valló Habsburgokhoz pártoltak volna, hagyták magukat lefizetni a korabeli ország leggazdagabb főura, Szapolyai János által, aki meg a koronáját a török uralkodótól “kapta”. Ebből meg sikerült levonni azt a “történelmi tanulságot”, hogy minket a Keresztény Nyugat cserben hagyott, pedig mi voltunk annak “védőbástyája” … holott a “magyarság fennmaradását” állítólag biztosító “független” Erdélyi Fejedelemség együtt ostromolta a “pogány és megszálló” törökökkel “Bécsnek büszke várát” (akárcsak manapság Mr. Orbán).

Mintegy négy évszázaddal később pedig az “elitünk” túlzott Habsburg-imádata vezetett el egy esztendőkig tartó, véres és persze szintén elveszített háborúhoz (az ismételt “farok-elmérés” eklatáns példája). A következmény egy elképesztő mértékű és tényleg igazságtalan országcsonkítás lett, amelyet az Ön egyik hivatali elődje, Wilson olyannyira nem helyeselt, hogy kishíjján felállt a tárgyalóasztaltól. Osztán meggondolta magát, s úgy döntött: egy Latorállam kedvéért nem fog összeveszni a  Szövetségeseivel (nem úgy mint manapság Mr. Orbán). Ebből meg azt a tanulságot vonta le a Magyarság (annak tanulságlevonásra kizárólagosan jogosult része), hogy bennünket (azaz Őket) hátba szúrt a háborúba és nélkülözésbe belefáradt Népet “feltüzelő” Baloldal (akik mind “zsidók” voltak) és ismételten elárult A Nyugat (azaz háborús ellenfeleink!).

Két évtizeddel később Magyarország ismét hadba vonult. Többek között az Ön által elnökölt Köztársaság ellen is annak érdekében(?), hogy a korabeli elit által elveszített területeket azok akkori utódai visszaszerezzék (önmaguknak!). A Vélt Győztesek mellett való menetelést természetesen ismét sikerült elveszíteni … mintegy kétmillió polgártársunkkal (közöttük cca. félmillió, az állam törvényei szerint “zsidónak minősülő” honfitársunkkal) egyetemben nemzeti vagyonunk minimum felét … plusbonus a (szovjet)orosz gyarmatbirodalmi lét felejthetetlen élményeinek megszerzése! Ebből meg azt az “okos” tanulságot vonták le (a tanulságlevonásra mindenkoron és egyedül hivatottak), amit az Első Világháborúból is: háborús ellenfeleink kiszolgáltattak minket a háborús ellenfelünknek, a Baloldal (tehát a zsidók) meg ismét hátba döfte az Országot. Azóta szobrokat emelünk és köztereket nevezünk el a Hadbavonultató Tehetségtelen Bunkóról, illetve Megszállási Emlékművet emeltetünk be daruval az egyik terünkre … suttyomban, éjszaka, rohamrendőrök századainak biztosítása mellett (ahogyan azt Mr. Orbán akarta!).

Tisztelt Elnök úr!

Ez a társadalom tehát beteg! Történelmével, múltbéli hibáival szembe nézni nem merő, a felelősséget vállalni nem akaró társaság vagyunk mi. Akik alig több, mint fél esztendővel a modernkori “Legnagyobb Hőstettünk” (1956) után már milliós gyűlésen (1957., május 1.) ünnepeltük legújabb Diktátorunkat (Kádár János), akinek ugyan véres volt a keze, de ezt azzal magyaráztuk, hogy még mindig “jobb” volt, mint a “keményvonalas” alternatívája (Münnich Ferenc). A “realitásokat” elfogadva be is tagozódtunk egy olyan “társadalmi rendbe”, mely arról szólt: ha befogod a pofádat, annyit lophatsz önmagadtól, amennyit csak akarsz. (Hasonló volt Mr. Orbán “ajánlata” is, de csak manapság derült ki: lopni kizárólag nekik szabad, nekünk meg maradt a kussolás “joga”!)

Mint egy agresszív carcinosis, úgy rágta magát át ez az aljas kór (tekintélytisztelet, szolidaritás hiánya, hazudott történelem, felelősség nem vállalása) egészen a gyökerekig, amelyből pedig kisarjadt a Jelenlegi Rezsim. Ennek képviselői pedig nem csak primitív, műveletlen bunkók, de még gorombák, alpáriak és agresszívek is (ahogyan azt Ön is tapasztalhatta!). Ámde azért ilyenek ők, mert ezt tanulták a hiányosan szocializálódott Főnöküktől.

A jelenlegi magyar miniszterelnök pedig azért ilyen, mert … szóval ő is hiányosan szocializált és nagyon komoly elmekórtani problémákkal küszködik. Nála és tőle kiindulóan manapság a goromba, mosdatlanszájú, bunkó paraszti viselkedés nem más, mint “Bátorság”, az alpári nyilatkozatok közzététele egyenlő a “Karakánsággal”, a szövetségeseinkkel kapcsolatos primitív hozzáállás pedig a “Nemzeti Érdek Képviselete”.

A jelenlegi magyar ellenzék pedig ebben az “aktívan passzivitás” módszerével támogatja Őt és Tettestársait. Teszik mindezt azért, mert nem csak a Diktátor és Famulusai, de Ők Maguk is A Népből (itteni szleng szerint: “a Zemberek”) származnak. Tehát maguk is megkötötték az Alkujukat a Hatalommal: kisebb mértékben a Lopás, nagyobb mértékben az Eltartottság terén!

Ezért osztán EZEK igazából nem is tettek semmit, amikor Önt és Hivatali Elődjét az Alpári Kormányzat Kisizéje a szájára merészelte venni. Mindössze annyit állapítottak meg, hogy “Jajjistenem és szörnyű!”. De hogy egyikük is vette volna magának a fáradságot, hogy bocsánatot kérjen Öntől egy mindössze öt perc alatt megfogalmazható és közzé tehető nyilatkozatban? Addig már nem terjedt a kompetenciájuk, az eszük, no meg a bátorságuk sem. Ezzel ugyanis megkockáztatták volna, hogy a Beteg Társadalom Primitív Kormánya netalán megharagszik rájuk, elvonva tőlük (átmenetileg) a júdási Harminc Ezüstöt!

Tisztelt Elnök úr! Kérem mindezen magyarázkodások után fogadja el tőlem, minden jóérzésű polgártársam nevében, őszinte bocsánatkérésemet:

I’m so sorry, Mr. President!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Ha ezek az Idióták (a Rendszerszolgák szokásosan néma jóváhagyásával) netalán mégis hadat üzennének az Egyesült Államoknak, kérem csak “szelektívek” legyenek a légicsapások! … Szükség esetén kitűnő GPS-koordinátákat tudok közölni!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok

One Comment on “I’m so sorry, Mr. President!”

  1. valaki szerint:

    Ott a pont.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s