Szíjjártó “rulez”!

Dátum szerint jövő szerdán szűnik meg a Magyar Diplomácia, de valójában az már hónapok, sőt, esztendők óta nem is létezik. A szervilis, de legalább még “valakinek” tekinthető Martonyi után (rövid Csicska-korszak beillesztésével), jön a Szíjjártó-éra. … Már csak Istenben bízhatunk!

A Világ Legnagyobb Gondolkodója nem más, mint az a bizonyos “Murphy“. Az “empiriokriticizmus” terén senki nem alkotott nagyobbat, mint “Ő”. Egyik alapvető törvénye szerint: “A padlónál nem eshetsz lejjebb, de készülj fel rá: pince is lehet alattad!“. Hát mi itten, Abszurdisztánban kezdhetünk megismerkedni a Pince alatti pincék sorozataival, s ebben nagy segítségünkre lesz a jelenleg harminchatodik(!) esztendős Szíjjártó Péter (pelenkás kora óta karrierdiplomata! … ugyi?), aki Vezéri Kegyből szerdán már külügyminiszter?/külkerminiszter lehet.

A Táskacipelő Trógerből Táskacipeltetővé avanzsált Izéke nacionáléját, valamint a tőle “elvárhatókat” Aczél Endre írta le egy kitűnő jegyzetben a Vasárnapi Hírek mai számában. Mivel ez online egyelőre még nem érhető el, felkértem szokásos “segéderőmet”, fater Sendamust: a print-kiadásból legyen szíves átmásolni az én elektronikus oldalamra a kérdéses írást! (Esetleges elírásokért Isten nevében bocsánatot kérünk!)

Aczél Endre:

Pehelysúlyú táskahordó

És még mondja nekem valaki, hogy a “táskahordás” – egy fiatal politikusnak legalábbis – nem útlevél a karrierhez! Lám, Lázár Jánost, aki ma a (hatalmas) miniszterelnökségi apparátust vezeti és minden vitán felül Orbán után “a második ember”, a rendszerváltozás után csak a hódmezővásárhelyi Rapcsák András “táskahordójának” nevezték, milyen magasra emelkedett?! S nyomában itt van új külügyminiszterünk, Szíjjártó Péter, aki Orbán Viktor miniszterelnök személyi szóvivője, azaz –  mint filmfelvételeken is láthattuk – “táskahordója” volt még két évvel ezelőtt is, a kedvenceit elég szeszélyesen váltó, viszont régi harcostársait hol parlamenti funkciókba, hol Brüsszelbe száműző miniszterelnök kegyéből, hipp-hopp beköltözik a Bem térre.

Igaz, “parlamenti államtitkárként” (miniszterhelyettesként) már pár hónapja ott volt, de akit némi szaglással áldott meg a jóisten, gyaníthatta, hogy nem sokáig marad az amúgy is átmenetinek szánt miniszter, Navracsics Tibor mögött, mert a miniszteri posztot valójában neki szánja Orbán.

Az időközben külgazdasági “és” külügyminisztériummá átkeresztelt hivatal élére – pár nap múlva, de ez puszta formaság – , egy olyan fiatalember (36 éves sincs még) kerül, aki a nemzetközi politikában súlytalan. Ellentétben elődeivel, Kovács Lászlóval, Martonyi Jánossal, Balázs Péterrel.

Súlytalan és ismeretlen – még abban a kis, de számunkra oly’ fontos körben, amelyet “visegrádi csoportnak” neveznek.

Ha azt nézem, hogy például a lengyel külügyminisztériumot évekig az Unió egyik hangadója, Radek Sikorski vezette (akit most egy volt miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, Gregorz Schetyna vált fel); ha azt, hogy a szlovákot északi szomszédunk európai ételemben “koszorús” diplomatája, Miroslav Lajcák vezeti, akkor elhúzom a számat.

Orbán személyzeti politikája eddig is számos különlegességgel ajándékozott meg bennünket. Ha már a külügyminisztériumnál vagyunk, érdemes kitérni arra, hogy vajon Navracsics beléptével miért kellett onnan kitúrni az évtizedeken át hűségesen szolgáló, ráadásul Fidesz-alapító Németh Zsolt, államtitkárt.

Erre történetesen van válaszom. Szíjjártó Péter mint a miniszterelnökség nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkára sokkal kevésbé volt “atlantista”, mint Németh. Két éven át (2012-14)  ő képviselte – nem mint külügyér, hanem mint miniszterelnökségi államtitkár – Orbán legfrissebb rögeszméjét, a “Keleti Nyitást”. Rohanvást utazta be a tőlünk keletre eső világ jelentős részét, nem kevesebb mint nyolc, úgynevezett kormányközi bizottság élére állította a miniszterelnök, lett légyen szó akár egy öbölbeli monarchiáról, Azerbajdzsánról vagy Kínáról. Ugyanazzal a megbízatással utazgatott, ami immár a haramadik Orbán-Kormány hivatalos “diplomáciai stratégiája”: pénzt és üzletet szerezni.

Tegnap egyszerre négy(!) parlamenti bizottság hallgatta meg Szíjjártó Pétert. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy már szerdán letehesse a miniszteri esküt. Expozéiban a Jelölt szinte pontosan elismételgette mindazon “elveket”, melyeket Főnöke hangoztatott nemsokkal korábban, az elhíresült Nagyköveti Értekezleten. Szerinte a magyar külpolitikát “meg kell újítani”, lévén annak legfontosabb feladata – “az új világrend” követelményeinek megfelelően – a magyar gazdasági érdekek érvényesítése. A leendő miniszter szerint a klasszikus diplomáciai feladatokat ugyanúgy kell elvégezni, mint idáig. De ez “nem cél, hanem eszköz”, amelyre építve kell “Magyarország gazdasági érdekeinek érvényt szerezni” a külpolitikában is. A miniszterjelölt szerint: “Belátható időn belül Magyarországnak az élére kell állnia az Európai Unióban az egy főre jutó külföldi működőtőke szempontjából”. (hehehe, sőt, muhaha! – szendam)

Hogy ennek a sok utazásnak és tárgyalásnak mi volt a konkrét hozadéka, azt két szóval el lehet intézni: “Majdnem semmi!“. Nincs olyan információnk, hogy a kínaiak, szaúdiak, azeriek “rábukkantak” volna a magyar állampapírokra, vagy hogy jelentős beruházások mellett kötelezték volna el magukat. Különben is, ezek az országok olyanok, hogy nem Szíjjártót, hanem a londoni brókereiket kérdezik meg: “érdemes-e?”. És a válasz általában nemleges volt.

De ha szabad így mondanom, ez még a kisebbik baj. Az is, hogy mostantól a nagyköveteknek pénzszerzésre kell berendezkedniük. (Ez nem baj, ez őrültség.) A nagyobbik az, hogy Szíjjártó Péter “nem oda van bekötve”, ahová – elvileg – tartozunk: az uniós és transzatlanti integrációban (Visegrádot is ideértve). Arrafelé semmi olyan kapcsolata nincs, amiről én tudnék. Lobbiereje az Unióban és Amerikában a nullával egyenlő.

De egy biztos: erőteljesen, ha nem épp lelkesen viszi majd azt a vonalat, amit a Gazda parancsol neki és a “kicserélt” (érdekes módon már eddig is fideszes, de valamiért nem eléggé megbízható) külügyi apparátussal kíméletlen lesz, ha a nagykövetek nem védelmezik elég energikusan az Orbán-rendszer egész politikáját és nem hoznak beruházókat Magyarországra.

Egyébiránt tudják mit? Szinte tökmindegy, ki a magyar külügyminiszter. Partnereink pontosan olvassák, Orbán mit akar. Eddig is hatástalan volt védeni a védhetetlent, ezután s az lesz, akárki uralja a Bem téri házat.

Arra nézve egyébként, hogy mennyire kifizetődő az antiatlantista politika, illetve vonzódás a keleties önkényuralmi modellek felé, rávilágít az Amerikában még ma is véleményformálónak számító volt Elnök, talán egy leendő Elnök férje, Bill Clinton nyilvános kifakadása egy televíziós programban. Őszerinte az Orbán-féle “fickók” általában semmi mást nem akarnak, mint “örökre megmaradni a hatalomban és pénzt keresni”.

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok

3 hozzászólás on “Szíjjártó “rulez”!”

  1. emigrant szerint:

    Igen, de ez Clinton szerint baj, orbán szerint meg erény. Mivel nincsenek elvei, pláne ideológiája, számára ezt jelenti a politika. Ha ehhez Szíjjártót látja szükségesnek felhasználni, akkor azt teszi. És majd sikert is hazudnak hozzá. Nagy ügy…

  2. anonymand szerint:

    Szerintem Aczél Endre volt amiben tévedett.
    Lószerszámkészítő, amikor még senki volt, ölég jelentős változásokra késztette a forintot például.
    “Szijjártó és Kósa padlóra küldték a forintot”
    “Szijjártó Péter péntek délutáni sajtótájékoztatóján Kósa Lajos korábbi, államcsődöt vizionáló kijelentésére reagálva elmondta: ma Magyarországon nem túlzás államcsődről beszélni. A szóvivő szerint a magyar gazdaság siralmas helyzetben van, de nem hajtanak végre megszorításokat és nem vonják vissza az adócsökkentéseket sem. A Reuters hírügynökség 12:47-kor hozta le Szijjártó Péter kijelentését, ennek nyomán a magyar piaci eszközök ára folyamatosan esik.”
    http://mandiner.hu/cikk/20100604_szijjarto_csodkozelben_vagyunk
    Namármost, ha akkor, amikor még ha úgy vesszük, csak 1 nulla volt, ilyen “sikeres” tudott lenni…

    Veled sem értek egyet!
    “Már csak Istenben bízhatunk!” – olyanban, ami nincs?

    • szendam szerint:

      Kedves “ano…”!
      A “Kósa-Szíjjártó”-féle shortolás ügyét már ötezerszer leírta mindenki, így tökéletesen egyetértek.
      Hogy Isten létezik-e, avagy sem? Hát ebben már nem nagyon fújok Veled egy követ. Igaz, a Hivatásos Hívőkkel sem.
      Üdv: szendam


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s