Két megjegyzés egy handabandázáshoz

Interjút adott a bajai tévének a mi Fényességes Boldogságunk. Szokás szerint lötyögött rajta az államférfiúi “zakó” és szokás szerint handabandázott. Utóbbiak közül kettőhöz lenne némi megjegyzésem.

Hektor, Tropatrója királya szerint a következő uniós ciklusban Magyarországra érkező fejlesztési pénzek 60 százalékát a gazdaságfejlesztésre fogják fordítani. Ebből a nagyvállalatok csak “speciális esetben és ritkán” részesülhetnek majd. Az elsődleges cél ugyanis a kis- és középvállalkozások (“kkv”-k) támogatása, lévén ezek foglalkoztatják a magyar munkavállalók többségét. Márpedig, ha “ők egy-két emberrel többet vennének fel, megszűnne Magyarországon a munkanélküliség“.

Mottó:

A 2010-ben alakult kormány elődeivel szemben azt képviseli, hogy lehet olyan gazdaságot építeni Európában a 21. században is, ahol mindenki tud dolgozni. Azaz a megélhetésre ácsingózó “Lehet, hogy nem éppen azt a munkát találja, amihez éppen kedve volna, ami a vágyálmai között szerepelt, vagy amit a legjobban fizetnek, ahol a legboldogabbnak érezné magát, de legalább valamilyen munkája legyen“.

Bő tíz esztendővel ezelőtt a szomszédos utcában kezdett működni egy faipari vállalkozás, kezdetben nyolc alkalmazottal. Ez egy amolyan raktáráruház, a termékek nem itt készülnek, azokat kamion szállítja ide valahonnan. Amíg pörgött az ingatlanpiac, mert dőlt a hitel a jónéphez, nem csak különböző préselt fakészítményeket lehetett náluk kapni, hanem igény szerint méretre vágott (és élfóliázott) bútorlapokat, formára mart kerítésléceket is. Osztán jött a Válság, s a cég úgy tudta megúszni a dolgot, hogy csökkentette termékkínálatát (ma már csakis ipari méretű falapokat árulnak), ami pedig szükségtelenné tette három alkalmazott munkáját. Most öt embert foglalkoztat, vevői kizárólag bútorokat gyártó vállalkozók és vállalkozások, a “lakosság” teljesen “kikopott” onnan.

Tegyük fel, hogy ez a cég hallgat Orbánszirén dalára és uniós fejlesztési támogatásra ad be pályázatot a közeljövőben. Mondjuk azon célból, hogy a telephelyen ismét legyen készterméket előállító műhely, s ezzel teremtődjék egy-két új munkahely is. Ehhöz azonban köllene néhány dolog:

  1. Szabad tőke az önrészhez, illetve az előfinanszírozáshoz;
  2. Megalapozott üzleti terv;
  3. Az ehhöz szükséges növekvő kereslet.

Csodaországban (mely, mint tudjuk ugyi, hogy “jobban teljesít”) azonban égen-földön nem találni olyan kkv.-t, mely saját forrásból képes lenne nem hogy az előfinanszírozásra, de akár az önrész kiízzadására is. Hitelre lenne tehát szükség, ámde ezt csak nagyon szerencsés csillagállás esetén kaphat meg azoktól a kerbankoktól, melyek esztendők óta a legteljesebb jogbizonytalanságban élnek, többségük pedig nettó veszteséget termel. A megalapozott üzleti tervhez szükséges növekvő kereslet pedig szintén nem létezik, lévén ehhöz a fizetőképes vevők megszaporodása köllene. Van erre esély? Aligha, hiszen már a csodaországi KSH is kénytelen volt beismerni, hogy fokozódik a nyomor, egyre többen csúsznak le a létminimum alá, akár van állásuk, akár nincs. Majd pont ők fogják elárasztani eme vállalkozást mondjuk a méretre vágott, élfóliázott bútorlapok iránti megrendeléseikkel, amikor a csökkentett rezsiszámlára sincs pénzük!

Ámde tegyük fel, hogy a cégtulaj ennek ellenére fejest ugrik a dologba és nem csak nyer a pályázaton, de még hitelt is kap. Mi a biztosítéka arra, hogy néhány héttel/hónappal/esztendővel később nem születik egy olyan törvény, mely alapjaiban rengeti meg az üzleti tervét? Mert itt nem csak a bankok, hanem a komplett magyar vállalkozóvilág is a teljes jogbizonytalanságban él!

Napra pontosan egy hónappal ezelőtt zárt be az onnan két utcával arrébb lévő, több mint 30 esztendeje üzemelő kocsma. Tulajdonosa még 2012-ben, az “Új Széchenyi-terv“-nek hazudott uniós pályázaton nyert 20 millió forintot az ivó átalakítására és kibővítésére. Üzleti tervének alapja (a bejáratott vendégkörön kívül) azon három játékgép havi forgalma volt, mely átlagosan 350 ezer forintos bevételhez juttatta. Osztán jött a Családvédő Csodakormány és péntekről hétfőre kirúgta alóla ezt a “sámlit”. A cigiszívási és -árusítási tilalom már csak hab volt a tortán, nem is beszélve a törzsvendégi gárda jelentős részének elszegényedéséről, közmunkássá degradálódásáról. Az utóbbi fél esztendőben már ott tartottak, hogy a bevétel 70 százalékát elvitte a bank, a maradék pedig alig az ötödét fedezte annak, amit kettejüknek – függetlenül a keresetüktől – be köllött fizetniük adó és járulék címén a “vállalkozásbarát” államnak. “Közmunkásokból és rokkantakból nem lehet megélni. Azt meg már nem várom meg, amíg bevezetik a Nemzeti Italboltokat is. Ha már töményet sem lehet majd árulni, nem csak nekem lesz végem!” – mondta a tulajdonos.

*

Vityu kán szerint, ma az a helyzet, hogy a gazdagabb országok a maguk magasabb béreivel “elszívják a jólképzett munkaerőt” például Magyarországtól is. Mivel “szögesdrótok már nincsenek“, ezt egyetlen módon lehet megakadályozni: “… olyan gyorsan kell fejlődnünk, hogy utolérjük bérek szempontjából a leggazdagabb országokat“. Hogy ez miként, hogyan és mikor fog megtörténni, arról a handabandázó Nagyvezír már nem nyilatkozott, azt azonban az orrára kötötte a bajai mikrofonállványnak, hogy “Ez nem holnap lesz“, meg hogy “sokat kell még addig dolgoznunk“, de eljő még az idő, amikor “majd mások akarnak ide jönni és mások akarnak a mi munkahelyeinkre pályázni“.

Sokakat ismerek, akik az elmúlt esztendőkben “kitántorogtak” azokba a jóléti alapú, liberális demokráciákba, melyek fölött a Csúti Duce szerint “eljárt az idő“. Elsöprő többségük valamiféle betanított munkát végez (akkora fizetésért, amit idehaza egy többdiplomás tanár bő két hónap alatt keres meg!), s csak csekély részük tudja hasznosítani a magyar diplomáját … igaz, ők meg nyugodtan letehetnék az asztalra a havi átutalásukat a Mi Boldogságunk miniszterelnöki javadalmazása mellé. … De már nem sokáig.

Idehaza ugyanis gőzerővel folyik az oktatás leépítése, alaptól a középen át a felsőig. Általános iskoláinkban ostoba, tudománytalan elméleteket sulykoló tankönyvek (a tanár választhat … két ugyanolyan közül!), középiskoláinkban sem szakmai sem alapismereteket nem oktató tantervek, egyetemeinken pedig szénszünetek és szélsőjobboldali eszmék terjesztése. No meg diktatórikus bürokrácia, KLIKK-ek, Tankerületek és egyetemi Kancellárok (valamennyien pártkinevezettek) minden mennyiségben. Ebből pedig soha a büdös életben nem fog kikerekedni egy olyan tudásalapú gazdaság, mely magas hozzáadott értéket termel, azaz: minőségi árut/szolgáltatást és versenyképes fizetést. … De nem is ez a cél igazából!

A bajai mikrofonállvány valószínűleg azért nem kérdezett rá az Örökös MiniElnöknél a hogyanokra, mert már tudta a választ. Azt, amit még hétfőn vigyorgott ki magából Victorinhu Schiffer kvázi-nertárs kérdésére válaszolva (lásd itt!): tudásalapú társadalmat (azaz magas színvonalú oktatást) csakis az “elitisták” követelnek! Ebből meg egyenesen következik, hogy szó nincsen itt igazából az állítólagosan páratlan magyar tehetség kibontakoztatásáról. Mindössze ótvaros duma volt az a miniszterelnöki célkitűzés (lásd itt!), hogy legyen hamarost egy olyan magyar egyetem, amely benne van a világ kétszáz legjobbikában. Vagy az hogy, hogy “a kiművel emberfő Magyarország legfontosabb aranytartaléka”, amelynek “gyarapítása az egyetemek legfontosabb feladata és felelőssége”, melyben részt vállal a kormány is! (lásd itt!)

Ugyan dehogy! Viktátor tellérgyulás elméletektől zsúfolt szűk agyába egyáltalán nem fér be a Tudásalapú Társadalom. Mert az olyan messze esik az ő Hatalmi Elképzeléseitől, mint Makó Jeruzsálemtől. Mert a jólképzett és jólfizetett, egy a társadalom jelentős többségét magában foglaló elégedett középosztály létezése egyáltalán nem szolgálja a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

A klerikálfasiszta telléri elképzelésekbe csakis az elbutított, betanított és közmunkások bégető birkanyája fér bele. Ezek meg akkor fognak “európai béreket” kapni, ha majd az egyik, szokásosan akarnok törvénnyel (amit a Zezerharmad meg is szavaz – együtt az ellenzékkel!) előírják a havi 360 ezer forintos minimálbért. Nem kétlem, hogy valami hasonló fog megtörténni még a 2018-as újabb választási komédia előtt!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok

2 hozzászólás on “Két megjegyzés egy handabandázáshoz”

  1. bubu64 szerint:

    Szendam!
    Köszönöm a levezetést a kkv-k helyzetéről. Érdekes volt így olvasni.

  2. bonhomme szerint:

    Hát biza… az én rezedaszagú kis falumban is van pár olyan kocsma jellegű műintézmény, ami tavaly ősszel lehúzta a redőnyt. Olyan is van közte, ami több évtizedes múltra tekinthet vissza, mondhatni, már apáink is ott rúgtak be. Márpedig ha már erre sincs elegendő fizetőképes kereslet, akkor igen nagy gáz van. Bőven megdől az az elmélet, hogy bármi is van, enni-inni mindig fognak az emberek.
    És ez még akkor is szomorú, ha jómagam nem vagyok az a leltári számmal ellátott kocsmabútor típus.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s