A Centrális Erőtér “Gépontja”

Új megvilágításba helyezte tegnap G. Fodor Gábor, a Századvég Elemző Intézet stratégiai igazgatója a hónapok óta dúló Orbán-Simicska belháborút. Szerinte ugyanis itt nem másról van szó, mint hogy a Demokrácia küzd a Diktatúrával!

“Gépont” Fodor Gábor ugyan a fentebb nevezett, közmilliárdokkal alaposan kitömött Századvég vezető tisztviselője, saját blogján (lásd itt!) önmagát nem elemzőként, hanem “politikai gondolkodóként” szereti definiálni. Ezzel pedig valóban egyet lehet érteni, hiszen egy tudományos igényességgel megvert Elemző nem ír le még a saját elektronikus naplójában sem olyanokat, mint amire ő többször is vetemedett.

Ez a “gondolkodó” ugyanis arról (is) hírhedt, hogy bejegyzéseiben nem egyszer nyilvánította már ki az Orbán iránt érzett (plátói) férfiszerelmét. Természetesen ez az ő magánügye (ha valakinek pont az Örökös MiniElnök a “gépontja”, s tőle lesz ragacsos a szellemi alsónadrágja, hát ámen!) … lenne, ha nem a Közkassza, hanem a saját, a szabadpiacon folytatott “gondolkodása” finanszírozná az megélhetését.

Gépont gondolatvitelei tehát általában feledhetőek, lévén bevallottan és körülményesen kerülik az objektivitást – annak ellenére, hogy ezeket mindenkoron a tudományosság álruhájába öltözteti. Ámde időnként érdemes elolvasni egy-két firkálmányát, mivel azokból megalapozott következtetéseket vonhatunk le arról: a Kistermetű Nagytestvér miként óhajtja már a közeljövőben is átírni a Múltat.

Tegnapi bejegyzésében Gépont az Orbán-Simicska hatalmi harcot vette sajátosan torzító górcsöve alá. Természetesen mindezt nem így, nyíltan tette, hanem egy tudományosnak szánt, külföldi példákkal alaposan megspékelt, a “Magyarország” megnevezést körülményesen kerülő gondolatmenetben, melyben arról értekezik, hogy minő disznóságokra képes az úgynevezett “Harmadik Pólus“.

Fodor szerint a Kétpólusú (Bal és Jobb) politikai rendszerekben mindig  a Harmadik a nyerő. Utóbbin az úgynevezett “oligarchák” helyezkednek el, akik az állam elfoglalásával a saját gazdasági pozícióikat igyekeznek stabilizálni, majd azt politikai befolyássá konvertálni. Mindez pedig arra ad nekik lehetőséget, hogy vagy támogassák az éppen uralmon lévő “Oldalt”, vagy restaurálják a megelőző ciklusban kipottyantak hatalmát. Mindezt persze csakis a saját (“rövidtávú”) gazdasági/anyagi érdekeik szerint, felülírva/megerőszakolva/megcsúfolva a Választói Akaratot.

Gépont úgy véli: már ebből is látszik, mennyire egészségtelen a “politikai váltógazdálkodás“. Hiszen az valójában az oligarchák uralmát jelenti, ahol a döntéseket nem a nép által választott Politikusok, hanem a személyes érdekeikre bandzsító Oligarchák hozzák meg, tehát a Nép lényegében a Harmadik Pólus játékszere … akárcsak a Politikus. Ráadásul mindezt úgy, hogy a Tényleges Hatalom birtokosai nem elszámoltathatóak (lévén a háttérben bújnak meg), míg a a “kirakatban” álló politikusok kénytelenek vállalni a teljes felelősséget.

/: Joggal merül fel a kérdés, hogy ha a Centrális Erőtérnek sok-sok milliárdért tanácsokat és elemzéseket adó Századvég Intézetben ekkora lúmenek vagyonnak, mint ez a Gépont, akik már az első pillanattól fogva tudtak a Harmadik Pólus létezéséről és praktikáiról, akkor miért nem tanácsolták már korábban a NER-kormánynak eme “pólus” leépítését? … Nos, Gépont (ha nem is nyíltan, de) erre is választ ad:
  1. Az Oligarchák kifejezetten “hasznosak” mindaddig, amíg a “posztkommunista társadalmak” gazdasági beindítását szolgálják. Tehát nem a létezésükkel van a baj, hanem azzal, amit a “hasznosságuk” elmúlása után művelnek: a választói akarat megerőszakolása, a politikusi autonómia korlátozása!
  2. A Kétpólusú Rendszer megszűnése csak az Áprilisi “Választásokat” követően vált nyilvánvalóvá. A Baloldal lényegében megsemmisült, se pénze, se választói nincsenek (lásd a kilenc nappal korábbi posztját itt!), így eliminálódott az alkukényszer is.

Hát mit mondjak? Ennél szebben leírni a haszonelvű (se tisztesség, se barátság, se adott szó) Orbanizmust, ami szerint mindenki addig nertárs, amíg a Fővezérnek hasznára van és semmi módon nem korlátozza az omnipotenciára való törekvését, még nekem sem sikerült volna! … Igaz, nem is vagyok Talpnyaló és én nem is fogok majd akkorát “csodálkozni”, mint majd Gépont! :/

Mi tehát a megoldás? Természetesen a Centrális Erőtér létrehozása, azaz egy olyan politikai rendszer, ahol csupán egyetlen egy, évekre/évtizedekre bebetonozott párt határozza meg az ország életét. Ebben az esetben ugyanis már nincs egyeztetési (megalkuvási?) kényszer a Harmadik Pólussal, azaz nyíltan fel lehet tenni a kérdést: Kié a hatalom? A háttérben, a Politikus mögé sunyin elbúvó, a Nép által meg sem választott és így elszámoltathatlan Oligarcháé, avagy a minden ilyen kondíciókkal rendelkező Politikusé, akinek ebből eredő “autonómia-igénye” teljesen jogos?

Gépont ugyan körülményesen kerüli, hogy nevén nevezze a Gyereket, de firkálmányának célja egyértelmű: megideologizálni a hivatalosan körömszakadtáig tagadott Orbán-Simicska hatalmi harcot. Ráadásul mindezt úgy, hogy abból az kerekedjék ki: a két fél közül Viktátor képviseli a Demokráciát, Luigi pedig az Önkényuralmat!

Injekciót kérek!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

One Comment on “A Centrális Erőtér “Gépontja””

  1. Én még csak nem is sejtem, hogy meddig képes süllyedni egy “írástudó” értelmiségi.
    Egyet viszont bizton állítok: felelősségérzet, ami számára “kötelező” lenne, az egy szemernyi nincs neki.
    Valószínűleg a fogalom is ismeretlen számára.

    http://kismalac.blog.hu/2014/06/18/g_fodor_gabor_politikai_gondolkodo


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s