Vészharangok

Igaza van Orbán Viktornak, a liberális demokráciák valóban válságban vannak. Misem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ezek az államok egyszerűen nem tudnak mit kezdeni az olyan alakokkal, mint ő, vagy Putyin. … Zúgnak a vészharangok.

A magamfajta bloggernek különös öröm, ha olyan írásokra talál a Hálón, melyek a világ két különböző pontján jelentek meg, látszólag eltérő témákban, de végkicsengésük azonos. Az nevezetesen, hogy a törvénytisztelő, liberális demokráciák nem nézhetik tétlenül a különböző országokban fejüket felütő diktátorok tevékenykedéseit, lévén a közeli és a távolabbi múlt tapasztalatai azt bizonyítják: minél később állnak a sarkukra, annál nehezebb úrrá lenni e problémákon, annál nagyobb és súlyosabb áldozatokkal fog az járni.

Az első írás az amerikai Time magazinban jelent meg, Garri Kaszparov tollából. A világ valaha volt egyik legnagyobb sakkozója már régóta erőteljes és aktív kritikusa Vlagyimír Putyinnak és rendszerének, s ezúttal sem vesztegette energiáit holmi finomkodásra. Bírálatának elsődleges célpontja azonban ezúttal nem az orosz diktátor, hanem a nyugati, liberális demokráciák, pontosabban azok vezetői. Kaszparov véleménycikkében kifejti, az orosz-ukrán fegyveres konfliktus azért fajulhatott el immáron a nyílt összecsapásig, mert a nyugati demokráciák nem azzal foglalkoztak, hogy miként tudnának hathatós támogatást nyújtani egy a szuverenitásában fenyegetett, európai országnak (Ukrajna), hanem azzal, hogy valamiféle eufemisztikus definíciót keresgéljenek a nyílt agresszióra. Külön kiemeli “Berlin és Washington gyáva szóhasználatát“, mely már a krími annexióra is jellemző volt, s amely csupán felbátorította Putyint arra, hogy immáron nyíltan (minimum Kelet-) Ukrajna bekebelezésére törjön.

Kaszparov nem tud hová lenni a csodálkozástól. Nem érti, hogy a nagyhatalmú és elvileg bölcs vezetők miért nem képesek levonni a közeli és a távolabbi múlt történelmi tanulságait. Azt, hogy a totojázással csak azt érik el, hogy a probléma még nagyobbá nőjön, s azon végül csak hatalmas humán- és anyagi veszteségekkel lehessen majd úrrá lenni. A volt sakkvilágbajnok szerint ha Berlin és Washington már az első pillanatban teljesíti Ukrajna kérését és hathatós katonai segítséget nyújt Kijevnek, akkor soha nem történt volna meg a malajziai gép katasztrófája, vagy az, hogy magukat már megadott ukrán katonákat mészároljanak le Ukrajna területén. Kaszparov szerint ugyanis “az orosz parancsnokok sem hülyék”. Ha azt tapasztalják, hogy náluknál sokkal nagyobb erővel állnak szemben, félteni kezdik az életüket, s százszor is meggondolják, hogy mit tegyenek, akárcsak a mögöttük álló Putyin.

Mi tehát a megoldás? Kaszparov szerint a katonai támogatáson kívül olyan szankciókat bevezetni Moszkvával szemben, amit már a Putyin-imádatba belegárgyult orosz emberek is a saját bőrükön érezhetnek. Ekkor, de csak is ekkor képzelhető el, hogy a mind elégedetlenebb társadalom megdönti a moszkvai rezsimet. Ámde ehhez az kell, hogy a Nyugat vezetői végre észhez térjenek. Ennek egyik hatásos eszközét pedig abban látja, hogy amikor majd az ukrán elnök látogatást tesz Obamánál, a szokásosan elegáns öltöny helyett egy pólót viseljen, rajta nagybetűs felirattal: “Ez egy háború, ostoba!

A másik írás egy interjú, mely a magyar Vasárnapi Hírek oldalán jelent meg. A nyilatkozó Thorsten Benner, a német Project Syndicate igazgatója, aki nemrégiben kollégájával, Wolfgang Reinicke elnökkel közösen tett közzé egy, az Orbán-kormányt alaposan elítélő írást, melyben arra szólította fel az Európai Unió vezetőit (elsősorban Angela Merkel kancellárasszonyt), hogy mihamarabb és a leghatásosabb eszközökkel lépjenek fel a diktatórikus budapesti rezsim ellen.

A berlini, közpolitikai intézet igazgatója az interjúban legelébb is kijelenti: “Merkel kancellárnak fel kell ismernie, hogy a magyar kormányfővel szembeni politikája megbukott!“. Eleddig az volt a német kormányfő, illetve az EU, azon belül pedig a jobboldali Európai Néppárt módszere, hogy kesztyűs kézzel bánt Orbánnal. Ha kapott is keményebb bírálatokat, azok minden esetben csakis a színfalak mögött, négyszemközt hangzottak el. Nyilvánosan csupán enyhe bírálatokat lehetett hallani, illetve burkolt célzásoktól hemzsegő intelmeket. Ezek azonban hatástalanok maradtak, lévén Orbán felismerte: sem az EPP, sem pedig Merkel nem akarja megkockáztatni a presztízsveszteséget azzal, hogy beismerje eddig folytatott taktikájának teljes kudarcát.

Márpedig e kudarc immáron nyilvánvaló. A német kancellár hiába küldött Budapestre legutóbb egy olyan “gratulációt”, melyben arra inti Orbánt, hogy “felelősebben éljen” az ismételten megszerzett, alkotmányozó többségével, az hatástalan maradt. Sőt, olajat öntött a tűzre, méginkább felbiztatta a Viktátort, aki a tusnádfürdői beszédében nyíltan meghirdette “a nacionális alapon szerveződő, illiberális állam megteremtését“, amely szerinte “nem ellentétes az EU-tagsággal”. Pedig dehogynem, ugyanis ez “közvetlen kihívás az összes EU-tag és az összes olyan EU-polgár felé, aki elkötelezett az EU liberális demokráciával kapcsolatos alapértékei mellett“. Erre pedig immáron elengedhetetlen reagálniuk legelső sorban az európai konzervatívoknak, lévén az ő pártcsaládjukhoz tartozik a magáról megfeledkezett Orbán és pártja is.

Mi a megoldás? Benner szerint az, hogy Merkel vessen számot eddigi Orbán-politikájával, majd levonva a konzekvenciákat, üljön le az EPP-t vezető, szintén német Manfred Weberrel, annak érdekében, hogy a párton belül megszervezzék azt a többséget, mely záros határidőn belül kizárja önmagából az értékközösséget megtagadó Fideszt. Ezek után egyértelmű nyilatkozatban tegye világossá: elveti és elképzelhetetlennek tartja egy Orbán-típusú állam EU-n belüli létrehozását. Végül hozzák létre azt az eleddig hiányzó (és ezzel Orbán érdekeit szolgáló) intézményrendszert, mely teljes felhatalmazást élvez a “latorállamok” megfékezésére egy olyan eszközzel “felszerelve”, mely köztes megoldást jelent az ejnyebejnyézés  és a “nukleáris opciót” jelentő, a szavazati jogot megvonó “7. cikkely” között.

*

Érdekes e két cikk és tanulságos is. Mindekettő arról szól, hogy a liberális demokráciák valóban válságban vannak abból a szempontból, hogy különböző okoknál (gazdasági, politikai, presztízs) fogva nem képesek fellépni a “Latorállamok”-kal szemben. Illetve ez így nem egészen pontos. Hiszen az eszközök a kezükben vannak, ámde a mélyen berögzült demokratikus gondolkodás (azaz a hatalmi szó, az erőszak helyett a kompromisszumok keresése) bénává teszik őket az olyan kalandorokkal és tűzcsiholókkal szemben, mint Putyin, vagy Orbán. Ezt pedig ők nem is restek alaposan kihasználni úgy, hogy mire a “Gépezet” működésbe lendülne, már kész helyzet elé állítsanak mindenkit: saját polgáraikat és külhoni partnereiket/szövetségeseiket. (Sajátos, de kézenfekvő párhuzam: az 1938-as müncheni konferencia.)

Ugyancsak kiolvasható mindkét cikkből, hogy eme Latorállamok Latorvezetőinek megfékezése egyszerűen elképzelhetetlen a liberális Nyugat aktív közreműködése nélkül. Ami pedig a legszomorúbb következtetésekre enged okot: úgy Oroszországban, mint Magyarországon sem valódi ellenzék, sem igazi civil társadalom nem létezik. Az előbbi államban már törvények gondoskodnak ezek hiányáról. Az utóbbiban pedig a pucér önérdek. Minálunk ugyanis az ilyen harcosan diktatúraellenes aktivisták hangjait (mint pl. Garri Kaszparov) senki nem akarja meghallani. A társadalom egy kicsiny, de aktív többsége imád jobbágynak lenni és kétpofával zabálja a nacionalista szólamokat. A többség meg kiábrándultan kussol, mert a “hivatásos ellenzék” vagy (kórusban a Diktatúrával!) szidalmazza a Lázadókat (pl.: Gyurcsány és a DK), vagy az elvileg független sajtó aktív közreműködésével agyonhallgatja őket (pl.: az “Ország Gyűlése Mozgalom“), gondoskodva így az “alternatívátlanságról”.

Ámde külhonban már zúgnak a vészharangok, melyeket a jelenleg még “chamberlain-típusú” vezetők nem nagyon akarnak meghallani. De ez már nem tarthat sokáig, hiszen az informatika korszakában egyetlen csúcspolitikus sem engedheti meg magának, hogy tartósan süket legyen. Akkor pedig elébb-utóbb jön egy(két) Churchill, aki majd teszi, amit tennie kell: Oroszország betemetkezik a putyini, újbirodalmi nacionalizmus, a “Novaja Rosszija” romjai alá, mi meg, magyarok, befutjuk szokásos pályánkat, a “Hű Szövetséges“-től, az “Utolsó Csatlós“-ig!

A vészharangok hamarosan lélekharangok lesznek. Már hallom is a Jövő távolából félreismerhetetlen kongásukat! Lelki szemeimmel pedig látom azt a darut, mely két-három évtized múlva, a Következő Orbán parancsára, beemeli helyére a legújabb Megszállási Emlékművet!

… és ezt …

szendamondja!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Advertisements

9 hozzászólás on “Vészharangok”

  1. Retrograd Saturnus szerint:

    Neville Chamberlain (1869-1940) és az ő “appeasement” politikája legitimálta Hitlert, amikor Csehszlovákiát felosztotta. Időt adott ezzel a náciknak arra, hogy felkészüljenek a háborúra Lengyelország, majd Nyugat-Európa ellen. Sztálin ugyancsak időt adott Lengyelország felosztásával nekik, hogy Nyugat-Európa ellen egyfrontos háborút folytatva győzhessenek, aztán hálából őellene forduljanak. Óriási hibák voltak ezek és óriási pusztulás, világégés volt a következményük. Úgy tűnik, ugyanezt a hibát ismétlik meg az EU és az USA vezetői most Putyinnal szemben. Mikor értik meg már a demokráciák vezetői, hogy politikai bűnözőket ne fogadjanak el demokratikus vezetőkként? Nyilvánvalóan van különbség és van egy határ a kettő között. És nyilvánvalóan az orosz elnök és a vele egy követ fújó magyar miniszterelnök is átlépte azt.

    • szendam szerint:

      Kedves “R.S.”!
      Természetesen ezek nyilvánvalóak. Nekünk is, nekik is.
      Ámde!
      Ahogyan azt a posztban is írtam: ezek az emberek velejükig demokraták. Ebből következik, hogy automatikusan a kompromisszumokat, a megegyezést keresik mindenféle ellenfelükkel (ellenségükkel!) szemben.
      Ez ugyanis ott a “normál üzemmód” (ezért olyan gazdag és élhető az ők országaik), ellentétben a Putyinorbánokkal (ezért olyan élhetetlen és nyomorgó az ők országaik!). Utóbbiak diktálnak, ukázokat adnak ki és maximálisan leszarják a “mások” érdekeit. … Hát nem erről szólt például Orbán Nagyköveti Értekezlete? (közmagyarra fordítva: “Ha nekem pénz köll, álljon ki az egész ország a ‘sarokra’, repedtsarkú kurvaként!”)
      Az egy másik kérdés, hogy a történelmi tapasztalatok okán mi is lenne a liberális demokráciák tennivalója. Ezt ők is tudják, csak elhinni nem akarják.
      Azt, hogy “helyzet” van.
      Ezért jogos Kaszparov azon ötlete, hogy Porosenkó az Obamával leegyeztetett, októberi találkozóján viselje azt a bizonyos pólót! (“Ez egy háború, ostoba!”)
      Hát látni fogjuk amit látni fogunk!
      Sajnos, vagy hál’istennek.
      Üdv! szendam

  2. kicsiroli szerint:

    Szerintem az EU és az USA hátsó szándékkal engedi ezt az egész történetet. Mert nem gondolom, hogy a nagyfejű elemzők, stb-k nem tudták és mondták, hogy ez lesz. Tudtak róla, hogy ilyen arányban élnek oroszok Ukrajnában és nem biztos, hogy nem akarnak “ukránok” lenni. Nem úgy szándékoztak oroszok lenni, hogy elköltöznek, hanem a terület is legyen orosz. Itten csúnyán belerondítottak a ventilátorba és ebbe bizony benne van a keze az EU-nak és az USA-nak is.
    Orbán egy psziho- és szociopata + a csürhéje, ezért is Hajrá Köztársaság, hajrá OGYM.

    • szendam szerint:

      Szerintem ebben nem volt semmiféle “hátsó szándék”!
      Csak a szokásos önérdekre bandzsítás, meg a “weimarista” magatartás!
      Köztársasági üdvözlettel:
      szendam

  3. Áron Fél szerint:

    Azt gondolom a putyinfélékkel hathatós megoldás, ha beleállnak a balhéba, bár tudom a fejlett demokrácia szereti elkerülni az erőszakot, igen helyesen, de lássuk be, annakmindig vannak következményei. Első körben soron kivül felvenném ukrajnát a NATO-ba, villámgyorsan telepitenék oda pár NATO bázist, aztán meglátjuk putyin mennyire bátor ilyen esetben, gyanitom semennyire, ugyanis lehet bármilyen erős azért egy NATO-val szemben necces lenne a balhé. Vitya vezér sokkal egyszerübb lenne, ultimátum, vagy visszaállitod a demokratikus értékeket, vagy nyista lóvé, nyista támogatás, szavazati jog satöbbi. Erre kétfélét léphetne, vagy teljesit, vagy kilép az unióból, ami remélhetőleg végre felnyitná a nép szemét, és villámgyorsan elhajtaná őket a hiveikkel együtt!

    • kicsiroli szerint:

      Áron Fél: Németország egyesítésekor aláírtak egy szerződést, ami arról szólt, hogy a Szovjetunió belegyezik, viszont a NATO nem terjeszkedik. Namost ezt a megállapodást megszegte a NATO. Félreértés ne essék, szó sincs róla, hogy szeretném Putyint és az ő rendszerét. Csak a tények kedvéért. Miért kell állandóan megalázni az oroszokat? Ebben a történetben benne van az EU és az USA keze is, legalább könyékig. De mi lesz a szegény emberekkel?? Ki törődik velük, hogy élnek vagy halnak???

  4. […] Igaz, ennek az lett a következménye, hogy az EU felfüggesztette/leállította a honi beruházások 97 százalékát finanszírozó kifizetéseket, de Orbán erre csak legyintett. Egyrészt úgy gondolta, hogy a közel 14 ezer milliárdos állami költségvetés ezt simán kibírja, legfeljebb átírják a Törvényt. Ezt meg 2011. január 1. óta átlagosan kéthavonta tették meg, így senkinek nem fog feltűnni a dolog. Másrészt arra alapozott, hogy ismeri az EU döntéshozóit, különösen a “konzervatív pártcsalád” vezetőit, akik el fogják neki intézni a pénzcsapok ismételt kinyitását, hiszen egyikük (pl. Merkel kancellárasszony) sem fogja vállalni azt a presztízsveszteséget, hogy beismerje: eleddig abszolúte hibásan kezelték az “Orbán-jelenséget“. (Beszámoló erről itt!) […]

    • kicsiroli szerint:

      És mint láthatjuk, meg is nyitották a pénzcsapokat!!!! Pedig jó lenne, ha legalább mostantól komolyan vennék ezt a szocio- és pszihopatát.

      • szendam szerint:

        Kedves Köztársam!
        Attól tartok Te is félreértelmezted azt a hírt, amit a Maffiadiktatúra úgy tálalt, hogy “sikerült megállapodásra jutni az EU-val, megnyílnak a pénzcsapok!”.
        Itt ugyanis egyáltalán nem arról van szó, hogy Viktátor és Bandája rögvest rátenyerelhet arra a kb. 30 Mlrd. euróra. Csak arról, hogy az EU befogadta/elfogadta azt a koncepciót, azokat a célokat, melyek a fejlesztési pénzek elköltésére a Maffiakormány felvázolt.
        Ámde ettől még nem “nyílt meg” semmi! A felügyeleti rendszer januári és április átalakítását Brüsszel egyáltalán nem fogadta el és nem is fogja, lévén a Csatlakozási Szerződésbe ütközik.
        Arról nem is beszélve, hogy zúgnak már a vészharangok! Ugyi?
        Üdv!
        szendam


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s