Érpatak partján

Amilyennek Orosz Mihály Zoltán, Érpatak elmebeteg polgármestere látszik a keményen orbanista, budai luxus kerületekből, pont olyannak tetszik a szociopata Orbán Viktor, a keményen atlantista és liberális demokrata országokból nézvést. Ezt jó lenne, ha mindenki tudomásul venné és végre tenne is annak érdekében, hogy ne kölljön szégyenkeznünk!

Nem is tudom hányszor fordult elő, hogy orbánhívő ismerőseim feltették nekem azt az álnaív kérdést, hogy “Ugyan mi a baja a Nyugatnak Orbánnal?“. Ugyan miért baj az, hogy a miniszterelnök nem hajlandó szolgai módon másolni a brüsszeli íróasztalok mögött kitalált modelleket? Miért baj az, hogy elsősorban a magyar érdekeket szolgálva építi az ország külkapcsolatait és nem úgy, ahogyan az Washingtonnak tetszik? Miért nem lehet tudomásul venni és tolerálni, hogy Orbán a honi sajátosságokhoz alkalmazkodó úton akarja kivezetni az országot a válságból, s mindehhez igen erős választói felhatalmazása is van?!

Ezeknek a “jóembereknek” elébb megpróbáltam elmagyarázni, hogy azok a bizonyos “íróasztal mögött kitalált modellek” a valóságban is létező, ráadásul nagyon is működőképes állam- és gazdaságirányítási szisztémák, amit mi sem bizonyít jobban, mint például a német és magyar életszínvonal, a hétköznapok élhetősége közötti, ordítóan nagy különbség. Azt, hogy ebből egyenesen következik: nem a Berdimuhammedov/Nazarbajev/Alijev-féle véreskezű, korrupt diktatúrákkal köll keresgélni a külkapcsolatokat (utóbbinak szégyen szemre még egy baltásgyilkost is kiadni!). Azt, hogy aki valóban az ország érdekeit tartja szeme előtt, az nem köt a magyarokat energetikailag és pénzügyileg évtizedekre kiszolgáltatottá tévő üzletet (Paks-II.) egy olyan állammal (Oroszország), mely csak azért tör rá fegyveresen a szomszédjára (Ukrajna), szakít ki belőle területet (holott négy nemzetközi egyezményben is vállalta annak integritásának tiszteletben tartását!), mert az, saját érdekei ellenében, nem hajlandó támogatni/kiszolgálni őt neoimperialista törekvéseiben.

Megpróbáltam elmagyarázni azt is, hogy semmiféleképpen nem szolgálhatja az ország érdekeit egy olyan kormány, amelyik becstelenül viselkedik. Egy olyan kormány, amelyik bár tiszteletet és a “járó” pénzt követeli az országnak, de notoriusan és szándékosan szegi meg az írott (és aláírott) nemzetközi egyezményeket (pl. az uniós “Csatlakozási Szerződés“), az adott szavait. Egy olyan kormány, melynek feje Brüsszelben és Berlinben alázatos farkcsóválással veszi tudomásul az intelmeket és tesz istenbizony-ígéreteket, osztán Budapesten meg pöffeszkedve terjeszti Szövetségeseinkről(!) a legótvarosabb hazugságokat, s teszi annak pontosan az ellenkezőjét, amit egyébként megfogadott. (Az “erős választói felhatalmazás” kérdéséről is voltak megállapításaim, ámde Április Hatodika után ilyesmiről már nem lehet beszélni!)

https://i2.wp.com/www.akkuabc.hu/dbimages/e9a45df3bddf33e1a041d3b32c47502e.jpg

Mivel sok esetben nem sikerült az Értelem pislákoló teamécsesét meggyújtanom az éjsötét narancsköddel töltött koponyákban, egy parabolához folyamodtam. Feltettem a kérdést, hogy vajh’ ki hívna meg rendszeresen a vasárnapi asztalához olyan vendéget, aki csülökre fogott kanállal meregeti a levest, s evés közben hangosan csámcsog/böfög/fingurászik? Aki a neki tetszőbb falatot egyszerűen elvillázza a másik tányérjáról, aki az abrosz sarkába fújja az orrát? Aki humornak szánt vaskos megjegyzéseket tesz a háziasszony hervadásnak indult nőiességére, illetve alig burkolt nemi ajánlatokat tesz szemrevalóan ivarérett leányunknak? Aki szemtől szemben mézesmázos mosollyal biztosít feltétlen barátságáról és jóindulatáról, de a hátunk megett – mondjuk a kedvenc kocsmájában, de akár a nyílt utcán is – alpári, becsületsértő pletykákat terjeszt?

Mondanom sem köll, hogy az esetek többségében ezen példázat tűzszerszámával sem sikerült kicsiholnom ama bizonyos “teamécses” hunyorgó fényét. Azért nem, mert hazug barátokkal ugyan már mindenki találkozott hosszabb-rövidebb élete során, ámde ilyen alpári, vasárnapi vendéggel (“polgári” körökben) még soha. Így osztán a parabola életszerűtlen lett, nem is válthatta ki a kellő revelációt.

Ámde a Sors többek között arról híres, hogy elébb-utóbb mindenkinek a kezébe adja azt az eszközt, mellyel megoldhatja a problémáit. Feltéve, ha azt kitartóan keresi és képes felismerni a kínálkozó alkalmat. Hát, ha egyéb dolgokban még nem is, de ebben a kérdésben most kezemre játszott a Fátum!

Orosz Mihály Zoltán, az 1800 fős szabolcsi falu, Érpatak polgármestere immáron nyolcadik esztendeje. Ő tipikus (és elrettentő) példája annak, hogy mi történik akkor, ha egy manifeszt elmebeteget a Sors kitartó szorgalommal, a választói rövidlátás (ostobaság!) pedig hatalommal ruházza fel. Orosz nevéhez fűződik az a bizonyos “Érpataki modell“, melynek lényege, hogy a rászorulók csak akkor ácsingózhatnak szociális segélyre (meg a legalapvetőbb emberi jogaikra!), ha hajlandóak megfelelni a közösség, a (helyi) társadalom elvárásainak. Hogy melyek ezek, azt természetesen a közösségtől “erős felhatalmazással” bíró polgármester határozza meg saját, ippeg aktuális elmeállapota (és érdekei) szerint. A törvényességi felügyeletet elvileg ellátó, állami hatóságok erőteljesen szándékolt trehánysága okán, Orosz ezen elképzeléseit meg is valósíthatta (gyakorlatilag egy falukirályságot, egy jogi-alkotmányos enklávét hozott létre!). Sőt, mivel az elmegyenge rendpártiak hátán a közkasszához felmászni kívánó, megélhetési neonácik (Jobbik és szatellitjei) ebben felkarolandó “fantáziát” láttak, a dilinyós érpatakinak ma már komplett hálózata vagyon. De nem csak ezen körökben támadt ellenállhatatlan vágy a modell lemásolására, hanem a legmagasabb kormányzat, xanaxpálesz-gőzös Felhőkakukkvárában tanyázó Miniszterelnökben is. A “Segély helyett (köz)munkát!” című, sajnálatosan meg is valósult program nem hogy kísértetiesen, de szó szerint megegyezik Misizoli elképzeléseivel!

https://i2.wp.com/25.media.tumblr.com/b697e473666cac25fbdf42b94ef27a75/tumblr_mi9obcSgOz1qai089o1_500.jpg

Mihályzoltán azonban arról is híres, hogy egy valódi performansz-művész veszett meg benne. Egy időben tetőtől talpig amerikai tengerészgyalogosnak beöltözve tartotta a szájtáti, helyi lakosságnak az előadásait. Manapság pedig Ludas Matyi-jelmezt öltött e helyi döbrögi, s elébb a Budapest Pride-on tiltakozott a nemi aberrációk ellen (teljesítve a maga által meghatározott közfeladatait), a hétvégén pedig odahaza, Érpatakon akasztatta fel a helyi hóhérral (mert ott vagyon ám ilyen is!) a szerinte háborús bűnös Simon Perezt és Benjamin Netanjahut jelképező bábut! Amikor pedig az MTI Önkormányzati Sajtószolgálatában közzé tett rendezvényen megjelent egy sajtófotós is, a Helyi Buggyant súlyos becsületsértésekkel tarkított, percekig tartó előadást tartott neki arról, hogy a megemlékezés ugyan nyilvános, de Érpatak közterületeit csakis azok vehetik igénybe, akik erre előzetesen engedélyt kértek a polgármestertől. (Az erről szóló “élvezetes” beszámolót lásd itt!)

erpatak

Kézenfekvő tehát a kérdés, hogy ugyan mit érezne egy magát urbánosultnak, műveltnek, megállapodott, civilizált, jobbkonz középosztálybelinek képzelő egyén, ha arra kényszerülne, hogy ezt az elmebeteget rendszeresen vendégül lássa, vele kezet fogjon, udvariasan eltársalogjon és milliós példányszámban közzé tett fotókon együtt szerepeljen? … Nos?! … Csikorgatná a fogát és ha csak egy módja van rá, inkább kikerülné a “megtisztelő lehetőséget”? … Hát pontosan ezt érzik és teszik a Nyugat elkötelezetten atlantista, liberális demokrata politikusai is, amikor arról van szó, hogy a szavahihetetlen és hitszegő, az “erős választói felhatalmazását” törvényesített, nettó választási csalással megszerző, a hatalom ellenőrzésére hivatott intézményeket maga alá gyűrő, erőszakkal alkotmányozó és államosító, a legalapvetőbb elveket nyilvánosan megtagadó (lásd: Posványos!), a sztratoszféráig bűzlő, obskúrus rendszerekkel és diktátorokkal barátkozó magyar miniszterelnökkel köllene találkozniuk! (Az “illiberális demokrácia” egyik orbáni mottója: “Ne tégy mással olyat, melyet magadnak nem kívánsz!” … Ugyi?!)

A kiszáradt Érpatak mocskos partján egy döglött orbánbéka kuruttyol. Hallgatja ezt sok süket, magyar honffy, kik a “Munkaalapú Állam” ordas víziójában lubickolnak. … Bennünk van a kutyavér!

… és ezt …

szendamondja!

P.S.: Törölték Orbán Viktor nevét a híres diákok listájáról az oxfordi egyetemen, írja a Bors. A mai miniszterelnök még 1989-ben tanulhatott a híres angol intézményben egy esztendőn át a manapság Elsőszámú Közellenségnek számító Soros György anyagi támogatásával. Orbán azóta szerepel a hírességek listáján (“Famous Oxoniansen“), de a napokban levették onnan. … Posványos bűze elért Angliába!

A Mozgalom legújabb híreit Tuaregtől, lásd itt!
Reklámok

One Comment on “Érpatak partján”


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s