Miért nem sikerül(t)?

Két dolgon morfondíroztam ma reggel. Az egyik Kaltenbach Jenő cikke, amelyik tegnap jelent meg a Népszabadságban, a másik pedig a HVG oldalára most kikerült írás, amely a Szabadság téri Szégyenmű “alkotójának”, Párkányi Raab Péternek a Heti Válaszban közölt nyilatkozatát taglalja. Lehet, hogy fura, de a kettő összefügg.

A negyedik autokrácia című írásában Kaltenbach azt próbálta kideríteni, hogy a putyini módszerekkel operáló, orbanista demokratúra vajon egy úttévesztés eredménye, esetleg egy tudatos politikai törekvés, megtévesztés terméke, avagy a társadalom pszichés beállítódottságának egyenes és elkerülhetetlen következménye. A kitűnő jogász-politikus szerint mindhárom tényező érvényesül, bár ha a súlyozottságot vesszük figyelembe, akkor a sorrend inkább fordított.

Kaltenbach úgy vélte, a mára dugába dőlt Rendszerváltás egy alapvető tévedéssel indult. Anno ugyanis mindenki elhitte, hogy a társadalom alkalmas (“érett”) a nyugati típusú demokráciák játékszabályainak befogadására és betartására. Egy olyan szisztéma kiépítésére, melyben az egyéni teljesítményen múlik a boldogulás, nem pedig a korrupción és a nepotizmuson. Amelyben világos és átlátható szabályok érvényesülnek, ahol olyan Jogrend létezik, mely megvédi a gyengét az erőstől, a polgárt a hatalomtól. Ez a tévhit, minden létező tapasztalat ellenére, a mai napig is tartja magát mindkét “oldalon”, s a különbség mindössze annyi, hogy más-más magyarázatok születnek a nyilvánvaló hiányra (lásd a fentebb megadott első link alatt!).

A valóság azonban – legalább is a szerző szerint – az, hogy a legalapvetőbb ok a társadalom kollektív tudatába rögzült “tapasztalat”, melyet az elmúlt 150 esztendő három, hosszú időn keresztül egzisztáló uralmi rendszere vésett be. Ezek pedig nem mások, mint a Habsburg-, a Horthy– és a Kádár-féle rendszerek. Valamennyiük közös tulajdonsága, hogy erőszakos úton jöttek létre, mindegyikük a diktatúra eszközeit többé-kevésbé nyíltan alkalmazó áldemokráciák voltak, melyekben (változó mértékben és “összetételben”) a korrupció és a nepotizmus érvényesült. Közös ismérvük azonban az is, hogy képesek voltak a konszolidációra (lásd: “boldog békeidők”, “nyugalom”, “rend”, “jólét”), de az is, hogy valamennyien egy-egy katasztrófába döntötték az országot: a Monarchia és Horthy háborúba, Kádár rendszere pedig gazdasági csődbe. Ebből következik, hogy az előbbi kettőt követő korszak káoszát a kollektív tudat a demokratikus kísérletek számlájára írja, azaz a társadalom számára a nyugatos(nak vélt) jogállam rossz tapasztalat, taszító opció.

Ez az, amit a Rendszerváltást “levezénylő elit” annak idején nem vett számításba. Akárcsak a társadalom (lévén abból származtak), maguk is elhitték: elegendő kijelenteni, hogy itten mától fogva demokrácia és kapitalizmus vagyon, s ettől szinte automatikusan(!) beindul egy olyan folyamat, mely rövid időn belül létre hozza “A Nyugat” megállapodott, kényelmes, polgári jólétét. Az elképzelésből azonban kimaradt a legfontosabb tényező. Az, hogy Jólét nem létezik (szorgalmas munka és) Demokratikus Jogállam nélkül. Ez meg nem létezik olyan Elit nélkül, mely a lutheránus tisztesség elvein felnevelkedve nem engedi maga felé hajlani a közkasszába bele markolni vágyó kezét (lásd még: korrupció, nepotizmus!). Ilyen elit pedig nem létezik olyan Társadalom nélkül, amelyik tisztában van a jogaival (és a kötelezettségeivel is!), amelyik a Politikát nem “úri huncutságnak”, a Politikust pedig nem a Vezérének/Felettesének, hanem az Alkalmazottjának tekinti. Azaz odafigyel az eseményekre, tehát van Polgári Öntudata. A polgári öntudat azonban olyan, mint az a híres “angol gyep”, melynek “titka”: naponta locsolni, gyakorta nyírni … és háromszáz esztendő!

No ez az, ami kimaradt minálunk! A “locsolás”, a “nyírás”, meg a “háromszázév”. Helyette volt a magát úrinak, konzervatívnak és kereszténynek nevező, dzsentrikké silányult elit diktatórikus “szarka-uralma”, a népnek a közügyektől való távol tartása, azaz a polgárosodásnak még csak a lehetőségétől is való elzárása, a tekintélyelv erőszakos bevésése az agyakba (karhatalmi és egyházi segedelemmel!). Az Ócska Elit pocsék működése miatt sorozatban bekövetkező Katasztrófákat pedig a történelmi tények tudatos eltorzításával (lásd: “vérzivataros, dicső múltunk”), a felelősség áthárításával (lásd: “külső és belső ellenségek aknamunkája”), a kisebbségi komplexus gerjesztésével (lásd: “a hatalmasabbak által elnyomott kicsiny nép”), no meg ennek antagóniájaként, vészszelepeként a nemzeti büszkeség ajnározása (lásd: “ezeréves államiság és – csak a nemeseknek! – alkotmányosság”, illetve “a világ legtehetségesebb, legszorgalmasabb nemzete”).

Hát erre a sívóhomokra akart Nyugatos Államot alapítani egy teljesen alkalmatlan társadalom által “kitermelt”, szokásosan teljesen alkalmatlan elit! Régi módszerek új divat szerint! Ami körülbelül úgy néz ki, hogy rajta vagyon ugyan a modern kacagány (a méregdrága Boss-öltöny), de oldalán már nem kard, hanem a mobiltelefon tokja (no meg az árcédula) lóg. Kezében nem fokost, hanem Mercedes/Audi/BMW-kulcsot ráz. Az obskúrus babonaságokat (meg a vezérseggnyalás alapelveit) mai napig terjesztő templomokban pedig nem zsoltáros könyvből olvassa az aznapra rendelt énekeket, hanem tablettről. (Hja, kérem! Követni köll a Világot, ha nem is szívesen!)

De ugyanerre alapoz az Orbán-rendszer is! Felsőbbrendűségi érzéssel ellensúlyozott kisebbségi komplexus, a tekintélytisztelettel átitatott szabadságszeretet, a konzervativizmusból “eredő” innovativitás, a “felülről” várandó “megoldások” alkalmazásának autonómiája (valamennyi antagónia mélyen bevésve!). Ebből a mixatúrából így semmi más nem jöhet létre, mint az, amit ma tapasztalhatunk: nagybirtokos oligarchák (valójában tehetségtelen, felkapaszkodott, újgazdag dzsentrik) és fülüket-farkukat behúzó, de közben folytonosan ravaszkodó jobbágyok kommunája! Ami pedig a legérdekesebb: a dzsentrik jelentős része úgy viselkedik, mint egy jobbágy!

Az egyik ilyen dzsentrijobbágy nem más, mint Párkányi Raab Péter, a Szabadság térre halált megvető bátorsággal, azaz az éj leple alatt és suttyomban (ezrednyi rendőr, valamint biztonsági őr – rájuk miért is volt szükség? – kordonja mögött!) kihelyezett Megszállottsági Szégyenmű “alkotója”. A fentebb másodikként megadott linken olvashatóak szerint, művészkém úgy véli: ennek az egész sztorinak, néhány történész és újságíró kivételével, “mindössze két jóindulatú szereplője volt”: ő és a kormány! Elmondja azt is, hogy valójában ő “csak a sokadik” volt, akit a megrendelő igényével megkeresett, s azért ő lett a kivitelező, mert róla “köztudott”, hogy “gyorsan dolgozik”. Nos, ez a szobornyik rossini ezek után még fel is vagyon háborodva, hogy kompozícióját “nem a már megvalósult” tárgy, hanem csupán “egy hevenyészve papírra vetett koncepció” alapján kezdték rögvest bírálni azok (a balliberális ízlésdiktátorok), akik egyébként őt már főiskolás korában is “elnyomni igyekeztek”. Az, hogy e bronzhevenyésznek mi is a valódi véleménye erről az egészről, nem ismeretes, de az igen, hogy a botrány neki igazából “jó reklám volt”. Nem is beszélve arról, hogy ő ugyi megkapta a rendelést, meg az ezért járó Harminc Ezüstjét, amit valamilyen okból (további förmedvények reményében?) nem csak a réz-ón ötvözet, hanem az ócska rizsa öntésével is meg akar szolgálni. Ami a lényeg, az az ő állítólagos korábbi “elnyomatása”, ami miatt az ő “tehetsége” korábban ki nem bontakozhatott. Nos, ezért ő egyrészt dzsentri, másrészt jobbágy! Szerintem.

A Művészkémről szóló HVG-cikk illusztrációjaként megjelentt az alábbi fotó is:

Ezen egy középkorúnál idősebb férfi látható, kinek nyakában egy tábla lóg. Rajta jól olvasható a felirat: “Ha Orbánt eltakarítjuk, önkényuralmi hatalmából felszabadulunk, akkor lesz demokrácia, jogállam, köztársaság!

Nos, ez ugyanaz a súlyos tévedés, “wishfull thinking“, mely idáig vezette az országot. Nem Orbánt köll “eltakarítanunk”, hanem ezt az egész ócska elitet, meg a társadalom jelentős részét! Ez meg ugye a legteljesebb képtelenség!

… és ezt …

szendamondja!

Reklámok


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s