Ne legyen Összefogás, ne legyen semmi!

A hétvége sajtóterméséből számomra a gepnarancs.hu oldalán megjelent, Zsebesi Zsolt-féle írás a legemlékezetesebb. A cikk jellemzői: kegyetlenül őszinte, keresetlen szavak és a lényeget illetően megcáfolhatatlan igazságok!

Akkor most össze-e fogjunk, önkormányzati választásra-e gyúrjunk?

Pont le kell szarni az őszi önkormányzati választásokat. Két okból is: először azért, mert ezek a választások sem lesznek demokratikusak és szabadok, mindenkinek egyforma esélyt nyújtók, tehát el lesznek csalva, ahogy el lett csalva a parlamenti választás is, amit csak az legitimált a világ előtt, hogy az ellenzék önként és dalolva részt vett rajta, mert balfasz vezetői vannak, akik közül a leghülyébbek elhitték, hogy nyerhetnek, a többiek meg a saját kis személyes érdekükben, ki-ki a magáét szem előtt tartva, úgy tett, mintha elhitte volna.

Mesterházy csak az MSZP-re gyúrt, neki semmi más nem számított, csak ő és a sameszei bent legyenek a jóban, a parlamenti bizottságokban, hazaadhasson az asszonynak ugyanannyi lét, amennyit eddig, és maradjon fodrászra, szakálligazításra és új ruhákra. Gyurcsány meg egyszerűen beszart és mivel a színpadon akart maradni, mert ott érzi igazán jól magát, továbbá tervei vannak saját magával, elhitte, hogy ez egyedül indulva nem menne (ment volna) így felszállt Mesterházy Titanicjára, hogy reménye szerint, – mindjárt a kapitány mellett – legyen esélye a túlélésre, párttámogatásra, azt követően is, hogy április 6-án találkoznak a jégheggyel. Nem gondolta ezt másképpen Bajnai sem, bár tényleg nagyon szenvedett, amiért Mesterházy kicsavarta a kezéből az ernyőt, ami alá 2013. október 23-án össze akarta terelni az orbáni rendszert leváltani akarókat, hogy néhány hónappal később már csak megalázó feltételekkel kerülhessen be ugyanezen ernyő alá, amit már Mesterházy tartott fölé.

Másrészt pedig azért lehet leszarni az őszi választásokat, mert a magyar önkormányzatiság mára felszámoltatott, még a helyét is sóval hintette be Orbán Viktor. A helyi közigazgatásból csak a helyi hiányzik, nincs a helyi képviselőknek joguk az ég világon semmi, így az önkormányzati választó egyetlen sikeres stratégiája, mert minden egyéb öngyilkosság: fideszes polgármestert választani, mert akkor dől csak a pénz Budapestről, vagy ha nem is dől, de legalább nem zárják el a pénzcsapokat és nem véreztetik ki a városát.

Két választáson, a parlamentin és az európai parlamentin levitézlett ellenzéki politika lumenek, Mesterházy kivételével, mert őt végre elcsapta a pártja, megint azon dilemmáznak, hogy össze-e fogjanak, vagy inkább egyedül-e induljanak. Véletlenül sem veszik észre, hogy ennek az ég adta világon semmi jelentősége nincs. Miért? Hát csak azért, mert – pont, mint a parlamenti választáson -, két rossz közül csak rossz forgatókönyv valósulhat meg, és mindkettőt a Fidesz írja, vagyis lehet szabadon veszíteni és eltűnni a süllyesztőben, vagy – feltéve, de meg nem engedve -, véletlenül nyerni és a nem létező jogosítványokkal a kézben, a központi hatalom hálójában vergődni, majd ezt követően tűnni el, de immár végleg a süllyesztőben.

Úgy áll a dolog, mint a – ma már nem -, de egykoron még létező szocializmusban, amikor az akkor is hiába ágáló, akkor is demokratikus ellenzék előtt szintén két út állt, – a korabeli anekdota szerint – az egyik az alkoholizmus volt, a másik meg zsákutca? Nem kizárt, hogy így van, mert én most éppen az elsőn araszolok, midőn egy Unicum és egy sör után pezsgőt kortyolgatok annak örömére, hogy végre annyi előrelépés történt a demokratikus oldalon, hogy Mesterházy Attila lemondott, ami ugyan egyenlő a nullával, de – mint tudjuk -, a nulla az nem semmi, főleg a negatív számok irányából közelítve.

Komolyra fordítva a szót: eszébe ne jusson a demokratikus ellenzéknek indulni az őszi önkormányzati választásokon a Fidesz által kreált új választási szabályok szerint! Eszébe ne jusson összefogni, bármit jelentsen is az! Mert ma Magyarországon nem választást kell nyerni Orbán Viktor Felcsút köré szervezett mikrokozmoszában, hanem fel kell robbantani azt. Hangsúlyozom: robbantani, nem átépíteni, még kevésbé építeni rá, ne adj isten, erre alapozva megpróbálni bármit építeni. Nem. Ez sajnos tényleg pont olyan, mint amilyen az 1990-es helyzet volt, amikor fel kellett forgatni az előző rendet fenekestül, hogy helyére egy másik épülhessen. Hogy jobb, vagy rosszabb, és miben jobb és miben rosszabb, az más kérdés.

Az, hogy az akkori rendszerváltás békésen zajlott le, ne tévesszen meg senkit, főleg ne gondolja senki, hogy ez megismételhető, vagyis elég elmenni az éppen esedékes választásra és a függöny mögött, ahol nem látja senki, egy a választási cédulán a megfelelő név mellé gondosan elhelyezett ikszel el lehet küldeni a bánatos picsába az egész orbáni rendszert, mert nem lehet. Orbánék nem kommunisták, mert azokat 1990-ben el lehetett, de azoknál ők sokkal rosszabbak és maradandóbb traumát okozó kártevők.

 Nekik nincsenek illúzióik, küldetéstudatuk is csak annyi, hogy a saját álmuk teljesüljön, ami nem a nép jóléte, nem az ország felemelkedése, hanem a saját maguk jóléte és a saját családjuk, rokonaik és barátaik felemelkedése, mert hogy egyszerű gondolkodású parasztgyerekek mind, kivétel nélkül, azok közül is az a svihák fajta, aki mindenkit hülyének néz, és mindenkiből hülyét is csinál, mert nem veszi észre, hogy közben ő válik a legnagyobb hülyévé, főleg akkor nem, ha ezt a környezete pozitívan visszaigazolja, anyagi gyarapodásban és a személyes hatalom növekedésében.

Ma Magyarországon mindenki a Fidesz kottájából játszik. A demokratikus ellenzék kifejezetten nagy élvezettel tartja be még a legkisebb szünetjelet is, és úgy rázza a kövér seggét, ahogy Orbán Viktor fütyül neki. Mivel nem csak igazi demokrata, de annak is akar látszani, betartja a játékszabályokat, amelyek blődek és igazságtalanok és rajta kívül senkit sem érdekelnek. A magyar demokrata bátran benevez az utcai harcosok versenyére, és igyekszik alkalmazni az otthonról magával hozott erkölcsi normákat, a kötött fogású birkózás szabályait és lábra nem megy, akkor sem, ha kihúzzák alóla a talajt.

Mivel Magyarországon nincsen demokrácia, értelmetlen megpróbálni annak játékszabályai szerint politizálni. Mivel Magyarországon a hatalmon lévő párt nem ismeri el a politikai váltógazdaság létét, a hatalmi ágak szétválasztásának értelmét, esze ágában sincs fenntartani a fékek és ellensúlyok rendszerét, vagyis nem akarja, hogy bárki és bárhogy ellenőrizze a hatalomgyakorlás közben, meg se fordul a fejében, hogy a megszerzett hatalmat valaha is kiadja a kezéből, bármilyen választás eredmény szülessen is, ezért teljesen meghibbant idiótának kell lenni annak, aki a demokrácia fegyverét akarja bevetni az Orbán elleni harcban, egy olyan pisztollyal hadonászik Viktor orra előtt, amelyből a felcsúti már régen kivette a tárat és most készül kiszerelni az ütőszöget is.

Észre kellene venni végre, hogy az alapvető különbség a Fidesz és ellenfelei között az, hogy míg Orbánék minden fegyvert és minden harcmódot bevetnek, mert tudják mit akarnak, nem csak minden áron meg akarják szerezni, de minden áron meg is akarják tartani a hatalmat, addig az ellenzék arra sem képes, hogy felismerje: az orbáni játékszabályokat betartva soha a büdös életben nem kerülhet a hatalom közelébe sem. Ami nem jelent mást, mint azt, hogy minden eszközzel meg kell fosztani Orbánt a hatalomtól, mert ez az első számú akadálya annak, hogy Magyarország demokratikus, jól prosperáló ország lehessen.

Minden egyéb – beleértve az ilyen, vagy olyan választási győzelmet is -, csak ezután következhet. Vagyis egészen közérthetően fogalmazva, nem azért kell választást nyerni, legyen is az önkormányzati, parlamenti, vagy uniós, hogy leválthassuk Orbán Viktort, hanem azért kell leváltani Orbánt, hogy az életben valaha is önkormányzati, parlamenti, vagy uniós választást nyerhessen ebben az országban bárki, tisztességes, demokratikus, tiszta eszközökkel, kizárólag azon az alapon, hogy a választók nagyobb részének támogatását bírja. Hogy a hatalom újra reális fenyegetettségét érezze, hogy szavazással leváltják, hogy az emberek újra elhiggyék, a választási urnáknál tényleges és saját életüket befolyásoló döntést hoznak, amikor erre, vagy arra az opcióra adják a voksukat, miközben tisztában vannak azzal is, hogy négy év múlva mást tisztelhetnek meg a bizalmukkal, ha csalódtak.

És, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: most már nem elég Orbán Viktort és a Fideszt elküldeni, de megint rendszert kell váltani. Míg 1990-ben ez megtörténhetett békés, tehát demokratikus úton, egyszerűen választással, szavazással el lehetett küldeni az előző politikai rendszert, addig ma erre nincs mód, mert míg akkor a regnáló hatalom nem csak partner volt, de tisztességes versenytárs is, addig ugyanezt a hatalom jelenlegi birtokosairól elmondani nem lehet. Huszonöt éve egy letűnt korszak, letűnt szereplőit küldtük el az urnáknál, addig ma egy gazdasági és politikai bűnszövetséget kellene megakadályozni zizegő választási cédulákkal bűnös tevékenysége folytatásában.

Mekkora hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki higgyen ennek lehetőségében? Tényleg ekkora marhák lennénk? Mert ha igen, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Ha mégis készen állunk a változtatásra, akkor a duma helyett meg kell fogni a munka végét, vagyis a szükséges erőszakhoz kell folyamodni és le kell taszítani az öntelteket a trónjaikról. Nem érdemes arra várni, hogy a nehézkedés törvénye majd elvégzi a munkánkat, főleg tekintettel arra, hogy Széles Gábor, a nemzeti együttműködés rendszerének első számú békeharcosa bármikor kikapcsolhatja a gravitációt és mindannyian jól pofára eshetünk, amiben csak részleges vigasz lehet, hogy ez egyszer nem kizárólag a föld közepe felé gyorsulva, hanem egyenletes sebességgel akár a csillagos ég irányába is lehetségessé válik.

Zsebesi Zsolt

*

Ezek után talán kicsit “off”-nak tűnik a “Hírcsárda” legújabb opusza, de valójában csak stílusában. Lássuk csak!

Matematikai Nobel-díjra terjesztették fel a Fideszt

A választási együttható kifejlesztéséért kaphatja meg a matematika Nobel-díját, a Field-érmet a Fidesz.

fidesz szavazas csalas.jpg

A kormánypárt több éves munkával fejlesztette ki azt az állandót, ami az 1 Kubatov elnevezést kapta, rövidítése nagyon nagy K. Ezzel az együtthatóval megszorozva bármely választási eredmény 2/3-ot ad. A K-t eddig egyetlen matematikusnak sem sikerült kiszámítania, ám a Kubatov Gáborból, Gulyás Gergelyből és Rogán Antalból álló kutatócsoportnak sikerült a lehetetlennek vélt feladatot megoldania.

A felfedezés értékét csökkenti, hogy a K értékét 60 évre titkosították.

Egyébként pedig kellemes vasárnapot kívánok Mindenkinek!

… és ezt …

szendamondja!

Advertisements

One Comment on “Ne legyen Összefogás, ne legyen semmi!”

  1. öregszeder szerint:

    Sokszor törpöltem azon, hogy miért nem becsülte meg az ország népe azt, amit a rendszerváltás előtti, háború utáni generáció összehozott? A gulyáskommunizmus kényelmes kis vívmányaira. Ingyenes oktatás-beleértve a felső oktatást, egészségügy-beleértve a fogorvosi ellátást, teljes foglalkoztatottság-a megélhetés minimális feltételeinek biztonsága hosszú távon,stb. Arra a következtetésre jutottam, hogy az ebben a rendszerben felnőtt generációknak halovány pukijuk sincs ezeknek jelentőségéről, hiányáról(ez van, ez nekik jár). Persze arról sem, hogy ezek mibe kerülnek egy államnak, illetve egy közösségnek a közpénzéből. Azt sem nagyon tudja a “nép” java része, hogy az adókkal beszedett közpénz erre való lenne . Akkor miért hinné el, hogy a politikusok az ő közpénzüket lopják el és ezért nem jut az ő bajaikra? Azt sem tudják, hogy válság idején ezeknek a megszorításával szokta a vezetés gyorstapaszként orvosolni a bajt, de ezt sem gátlástalanul, mert az pedig zavargásokhoz tud vezetni. Azon meg végkép miért gondolkodna el a nagyeszű “nép”, hogy a “kommunisták”-nak miért voltak fontosak ezek a dolgok? Mert nem tudják, hogy a horthy-korszak feudalisztikus nyomorából,zsellér és cselédsorból, nincstelenségéből csak a külföldi erővel támogatott “proletárdiktatúra” tudta átvinni a társadalmat egy emberségesebb világba. Persze áldozatok, igazságtalanságok, erőszak volt ebben az átmenetben, de a régi világ csak nem akart önként elmenni a picsába. Sajnos a régi világ eszményképe a zsellérek, cselédek ivadékainak számára nagyon is kívánatos maradt, mert a családból ezt hozta magával, a nagymama-nagypapa ezzel tömte a gyerek fejét titokban otthon, ne má’ az iskola alakítsa a világnézetét alapon. Így az urizálás utáni vágyálom megvalósítható céllá nemesedett. Vissza is hozták a régi rendszert, mint gyakorló politikusok és igazhívő választók. Nem tudják, hogy ennek ára az is, hogy visszahozzák a zsellér és cselédvilágot és az embertelen nyomort is. Pedig ennek méreteiről már igencsak vannak árulkodó jelek, de erről könnyebb nem tudomást venni. Tartok tőle, ahogy a háború után sem tudta a horty- világot elzavarni a “nép” önerőből, ezután sem lesz képes rá. Ennek következménye az lehet, hogy baromi hosszú időre rendezkedik be ebben az országban a nyomor, vagy idegen ország hatósága fogja szedni itt az adót és elosztani közcélokra, és/vagy jönnek megint a “kommunisták”.
    (Te jó ég, de hosszú lett!)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s